Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 Csütörtök. 1969. dee. 25. Kádár János eEwiárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) zott szerepük van a szocia­lizmus építésében, a társada­lom fejlesztésében. Együtt kell építenünk, kommunistáknak és pár- tonkívülieknek, hívőknek és nem hívőknek a mind­nyájunknak megfelelő, kö­zös hazát. amelyben — s ezt mi kom­munisták valljuk — egy­formán biztosítva van a he­lye mindenkinek, aki két ke­ze munkájával, alkotó elmé­jével hozzájárul a szocialista haza felépítéséhez. — Alkotómunkánk ered­ményei megalapozták és megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt te­kintélyét és megbecsülését a nemzetközi kommunista moz­galomban. a Magyar Népköz- társaság tekintélyét a nem­zetközi életben. — A magyar népnek be­csülete és tisztessége van a külföld előtt, azt akarjuk, hogy ez így is legyen. Van, akinek tetszik, amit csiná­lunk, másnak közömbös, vagy nem tetszik. Legyen csak olyan hírünk, hogy „a magyarok tudják, mit akar­nak, és amit akarnak, azt meg is tudják csinálni”. Azt, hogy mit akarunk, meg­mondtuk és- mindig is meg­mondjuk nyíltan: szocializ­must, kommunizmust, a vi­lágban haladást és békét akarunk. Ezért harcolunk és erőnktől telhetőén ehhez hozzá is járulunk. Űi módon — A IX. pártkongresszus a gazdasági munka vonatkozá­sában két alapvető döntést hozott. Jóváhagyta, hogy meg­változtassuk a gazdaságirá­nyítás módját, bevezessük a gazdaságirányítás új rendsze­rét A másik alapvető döntés az volt hogy a reform beve­zetésével egyidejűleg az öt­éves tervet teljesítsük, sőt jó értelemben teljesítsük tűL — A Központi Bizottság, a kormány és a parlament a közelmúltban vizsgálta meg a gazdasági mechanizmus re­formja bevezetésének összes, lényeges vonását Megállapí­totta, hogy a reformot zökkenő nélkül bevezettük, megfejel a vá­rakozásoknak, jól szolgálja alapvető célunkat, a szocia­lizmus építését Most az a feladatunk, hogj tanuljuk meg a reform inten­cióit és elveit még hatéko nyabban alkalmazni, érvé­nyesíteni. Aláhúzom, hogy a gazda­ságirányítási rendszer eszköz Éppen az a fő elbírálási szempont, hogy mint eszköz jól szolgálja-e céljainkat Mert a cél nem változik! Fejlődnünk kell gazdasági­lag, kulturális területen folytatnunk kell a szocialista társadalom építését. Ehhez eszköz a gazdasági vezetés re­formja. Amikor a régi irányí­tási metódust újjal cseréltük fel, arra törekedtünk, hogy egy bizonyos eszköz helyett jobbat kapjunk. Az eredmé­nyek igazolják, hogy a gazda­ságirányítás új módja jobb mint a régi irányítási rend­szer volt. — A reform elmúlt két évé­ben jelentékenyen növeke­dett a fogyasztás, és 1969-ben az ország külkereskedelmi forgalma minden relációban aktív volt Szocialista nagyüzemekké válnak — Ami a mezőgazdaság fejlődését illeti: a változás számottevő, de nem egyenle­tes. A növénytermesztésben nagymértékű az előrehaladás Ugyanakkor az állattenyész­tési ágazatban nem megfele­lő a fejlődés. — A termelőszövetkezeti eszme végérvényesen győzött A termelőszövetkezetek tag­jainak száma az elmúlt esz­tendőben százezer új belépő­vel gyarapodott Ez a növe­kedés az idén is folytatódott Az új tsz-tagok 40 százaléka a fiatalabb korosztályokhoa tartozik. A termelőszövetke­zetek mindinkább szocialista nagyüzemekké válnak, aho­vá bevonul a technika, a ké­mia, ahol a fiatalok is meg­találják a nekik való mun­kát és életfeltételeket. — Említettem az állatte­nyésztés viszonylagos elma­radottságát Az állatállomány tekintélyes része a háztáji gazdaságokban van. Ugyan­akkor éppen a háztáji állat­állomány esett vissza nagy mértékben. Ez magyarázható takarmányellátási nehézsé­gekkel is, de méginkább az­zal. hogy a fiatalok otthon nem szívesen vesződnek már az állatokkal. Annak útját-módját kell megtalálnunk, hogy az em­berek a iiáztáji gazdasá­gokban is korszerűbb vi­szonyok között dolgozhas­sanak. Az újévi terv megalapozott — Nincs több probléma a gazdasági munkában jelen­leg, mint a gazdaságirányítás reformja előtt volt. Sőt, lé­nyegében kevesebb, de éle­sebben. láthatóbban jelent­keznek. Ez a reform egyik jellemzője. Kiderült például hogy a túlbiztosítás több te­rületen problémát okozott Példa erre a munkaerő- helyzet. A reform bevezetése előtt állandó beszédtéma •volt, h.ogy munkanélküliség lesz. Be akartuk biztosítani magunkat ellene, amit meg is tettünk, s ami végül is az ellenkező oldalon jelentkezett bajkent.-— A gazdasági munka egyéb területeiről is helyén­való itt szólni. Például arról hogy miért nem adott a ke­reskedelem elegendő rende­lést az iparnak. Egyebek kö­zött azért, mert most már a' raktározás is pénzbe kerül, és a kereskedelemnek olcsóbb, ha az árut a termelőüzem tá­rolja. Természetesen ugyan­akkor a termelőüzemnek az a jó, hu a kereskedelem rak­tároz. Részben ebből adódott azután, hogy néhány fontos fogyasztási cikkből ellátási gondok keletkeztek. — Hasonló gondunk volt sa- szénellátással is. Igaz ugyan, hogy bizonyos mennyiség a tüzelőből, amit importálni akartunk, nem érkezett meg. A fő probléma azonban az volt, hogy miközben helyesen mérsékeltük a nem gazdasá­gos bányák termelését, mert a barna szenünk eléggé rossz minőségű és drága, addig csökkent a termelés, amíg végül kiderült, hogy nincs elég tüzelőnk. Most, ősszel arra kellett kérni a bányá­szokat, hogy még vasárnapi műszakban is termeljenek. Ez már vezetési probléma. LEHOCZKY ALFRÉD: Hetvenegy nap a háborúból 61 Béke a háborúban A tervek nem módon alakultak. a kívánt December 24-én felszaba­dult tehát megyénk utolsó községe is. A lövedékek távoli becsa­pódása, a mindkét irányban folytonosan vonuló egységek jelezték: a háború tovább tart. A Szabad Magyarország karácsonyi száma jól tükrözi e karácsony hangulatát: — Karácsony van. Külső pompa nélkül, kevesebb illú­zióval, de több valósággal veszi át uralmát a Karácso­nyi Gyermek a szerető szi­vekben. Nincs csillogó kará­csonyfa, ajándéktárgy, de éppen az ilyen szerény és se­gítségre szoruló társadalom­nak van szüksége arra a sze- retetre, amely egyesit minden szenvedőt... Kifejezve az időszak köz­ponti gondolatát így ír: — Ünnepelünk, de ünne­pünk nem teljes addig, amíg népünk egy része a fasizmus ■járma alatt szenved, amíg a fasiszta gyilkosok hatalmát össze nem zúztuk ... íme. a szeretet és gyűlölet egymás mellett. Üj tartalom­mal: a nép szeretete, érte va­ló aggódás, s az elnyomó fasiszta diktatúra gyűlölete. Ez a kor valósága, az új humanizmus megvalósulásá­nak első lépése. Bezárul a gyűrű A karácsonyi ünnepek alatt a szovjet hadsereg jelentős hadi tettet hajtott végre. De­cember 26-án a 2. és a 3. Uk­rán Hadsereg Esztergomnál egyesült, ezzel teljesen kö­rülzárták Budapest térségét. A Szovjet Távirati Iroda december 26-án a következő hadijelentést adta ki: — A3. Ukrán Hadsereg­csoport csapatai folytatták támadásukat Budapestnek nyugatról történő bekeríté­séért, elérte a Dunát és egy­úttal elfoglalták Esztergom városát, és ezzel befejezték a budapesti ellenséges csoport bekerítését... Pfeffer—Wildenbruch SS- Obergruppenfiihrer parancs­noksága alatt több német hadosztály, valamint a 3. magyar hadsereg maradvá­nya (összesen mintegy 189000 ember) benn rekedt a gyűrű­ben. A német vezéri főhadiszál­láson sürgős tárgyalások foly­tak Hitler és Ouderian ve­zérkari főnök között lása itt várható, ami az Ode­ra vonalát, így közvetlenül Berlint veszélyezteti. Hitler a magyarországi frontszakaszt tartja a legve­szélyesebbnek, főleg a Bala­tontól nyugatra fekvő olaj- vidék miatt. Valójában a nyugati offenzíva sikertelen­ségében is az üzemanyag- hiány volt az egyik kompo­nens. Hitler szerint ezért mindent el kell követni Bu­dapest védelméért. Döntést hoznak, hogy a nyugati offenzívát nem adják fel, de minden lehetséges tartalékot a keleti front megerősítésére használnak fel. Budapest védelmére Var­só alól átvezénylik a IV. SS- páncélos hadosztályt, többet azonban nem lehetett, a front­szakasz veszélyes meggyen­gítése nélkül. 1944. december 19-e és 31-e között a szovjet—német arc­vonalon a hadosztályok szá­ma 146-ról 151-re emelkedett. A magyarországi frontszaka­szon 10 hadosztállyal növel­ték az állományt. A háború sorsa Világos volt: Hitlernek az az elképzelése, hogy a nyu­gati offenzívát a keletről elvont csapatokkal segítsék, kudarcot vallott. Ellenkező­leg: minden erőt a keleti frontra kellett irányítani. A háború sorsa továbbra is a keleti fronttól függött Itt pedig nagy tervek érle­lődtek. Sztálin, Churchill üzeneté­re, mely a nyugati front se­gítését célzó szovjet támadá­sokkal volt kapcsolatos, a kö­vetkezőket közölte: — Mi a támadásra készü­lünk, de az időjárás most nem kedvez támadásunknak.. A főhadiszállás azonban szö­vetségeseinknek a nyugati fronton kialakult helyzetét figyelembe véve elhatározta, bogy gyorsított ütemben fe­jezi be az előkészületeket, s tekintet nélkül az időjárásra, legkésőbb január második felében az egész középső fronton (tehát Lengyelország­ban — a szerző) nagyarányú támadó hadműveleteket in­dít a németek ellen ... A világtörténelem legna­gyobb és legpusztítóbb hábo­rúja a végéhez közeledett. (Vége) A keleti front erősítésére új erőket kellett „bedobni”. Guderian azt javasolta, hogy a nyugati offenzívát le kell állítani. A magyarorszá­gi front veszélyesen alakul. A fő figyelmet ennek ellené­re a lengyelországi front­szakaszra kell helyezni, mert. a szo.vjet támadás megindu­A sorozatunkhoz (elhasznált jelentősebb irodalmak: 1. A Nagy Honvédő Háború története. Negyedik kötet. Budapest, 1966. 2. A Magyar Jövő ős Szabad Magyarország árintett évfolyamai. (Miskolci Herman Ottó Múzeumban.) 9. Battaglia, R.: A második világháború. Budapest, 1963. 4. Csorba Barna: MÓKÁN. Miskolc. 1961. »• Horváth József—Nemes János— Pintér István—Szabó László: Az utolsó felvonás. Budapest, 1958. 6. Ingersoll, R.: Szigorúan titkos. Budapest, 1964. 7. Karsai Elek: A budai vártól a gyepűig. Budapest. 1965. 3. Kulis: A második front. Budapest, 1962. I. Kun László: A miskolci nemzeti bizottság története. Kézirat. i. Révész Imre: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Budanest, 1955. 11. Tóth Sándor: A szoviet hadsereg felszabadító harcai Magyar- országon. Budanest. 1965. 12. Vinogradov: Akik Magyarországért harcollak. Kézirat. — Az 1970-es népgazdaság! terv megalapozott. A nem­zeti jövedelem 5—6 száza­lékkal. az ipari termelés 6 százalékkal, a mezőgazda­sági ^termelés 1, a reálbér 2,5—3, a kiskereskedelmi forgalom 8 százalékkal fog növekedni. Az ország tele volt áreme­lési hírekkel. Mérlegeltünk mindent. Amint az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán erről már szó esett, a fo­gyasztóközönséget nem éri ilyesfajta megterhelés, Sőt. bizonyos mértékig és bizo­nyos kategóriáknál, ahol a problémák a legégetőbbek, lehetőségeinkhez mérten ja­vítjuk a kereseteket, a nyugdí­jakat. Ugyanakkor nagyon őszintén meg kell mondani hogy a keresetek, a munka­bérek széles körű növelése nem a Központi Bizottság, vagy a kormány jóakaratán, szándékán, hanem a lehető­ségen múlik. Mi csak ázzál számolhatunk, ami az or­szágban rendelkezésünkre áll. Kádár Játios ezután kitért a tudomány, a kultúra né­hány kérdésére. — A tudomány és a szo­cializmus egymással szoros és elválaszthatatlan kapcso­latban áll. Hiszen maga a szocializmus tudományos vi­lágnézet amely ugyanakkor tág teret szabad utat nyit a szaktudományok fejlődésének is. — Az irodalmi és a művé­szeti életben érvényesül az alkotói szabadság. Az Iroda­lom. a művészetek, általában a kultúra iránt növekszik ű. párt, a társadalom igényei Azt várjuk az alkotóművé-1 széktől, hogy a tartalomra, a mondanivalóra helyezzék a fó súlyt Öntudat és anyagi érdekeltség A szocializmus építésében fontos kérdés, az öntudat, és az anyagi érdekeltség Lenin tanításainak egyik igert lé­nyeges tétele: a szocializmus építésének feltételeit úgy kell kialakítani, hogy az emberek kövessék az eszmét de az anyagi érdekeltség is a szo­cializmus irányába hasson. Kádár elvtárs kiemelte a Varsói Szerződés tagállamai­nak budapesti tanácsülését amelyen fontos határozat született a katonai együttmű­ködés fejlesztésére, s ame­lyen felhívást fogadtak el az európai biztonság megterem­tésére. Beszélt a szovjet—kínai tárgyalásokról is: ' — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés, a KGST országai és a haladás més erői, mint eddig a jövőben is tapasz­talhatják, hogy a Magyar Népköztársaság megbízható és hű szövetségese a hala­dásért, a szocializmusért és a békéért küzdő valamennyi nemzetközi erőnek. —• Kedves elvtársak! — Nemsokára ismét befeje­zünk egy munkás esztendőt. Hamarosan elérkezik felsza­badulásunk 25. évfordulója. A jubileumra pártunk, né­pünk tettekkel, szocialista munkaversennyel is készül. Köszönetét mondunk a Szov­jetuniónak. amely felszaba­dító harcával megnyitotta né­pünk előtt a szabadság és a fejlődés útját: az előttünk járóknak, azoknak, akik éle­tüket adták azért, hogy mi a haladás útján járhassunk. — A Központi Bizottság és a kormány jogos, megalapo­zott és reális bizalommal te­kint a jövőbe Haladásunk politikai-gazdasági alapjai adottak. Ha okosan, energiku­san és erőinket összefogva dolgozunk. eredményeink sem maradnak el. E gondo­latok jegyében kívánok a Központi Bizottság és a kor­mány nevében az ünnepekre jó pihenést és jó egészséget. Az 1970-es esztendőre j® munkát és sok sikert! Milyen ia volt az íaóa-ea ev, amelyet nemsokára zárunk? A körívei öcsédben uyci.Kor emungziK: javult-e a nemzetközi neiyzet, vagy eueiiivezoieg: rosszaDoocioU? Az idoszaK, ame­lyet magúnrienaiv monuiuuuiiK, soKkai Donyoiuitaoo annal, hogy egyetlen szóval xeieUietnenK. egyszerre javult is, rom­ion is, szoros párnuzamossagoan léteznek a reményt keltő és aggodalmat okozó tényezőit. ; l oi/.latouK jleiieme.lv az emiun iionapuiv. na azi vizsgáljuk, nn. „ugaoD pviuiáiiKoan, az európai Kontinensen zajlott le. A i zaruio esztenuo a ua&y európai nezueinenyezések éveKent ive- linnet a lórteneieríiKoiiyvekoe. Az évkezdetkor még úgy tűni. j hogy földrészünk annyira lényeges biztonsági kérdései, nősz- í szvi. v-SipKen-mika-almot aiszanam De a varsói hatalmak | csucaciU.vezittváieiv ouuapcsu téiiuvazu, u min Kormány me- j írioranuuma, a gjiiKui mti javasiato-itai előterjesztő pragai nyi- ■ lalKozat, végűi a tovaooi elvi súlyt biztosító rnoszKvai ertenez- iet, egyenes ivóén atxogiak az esztendőt. É kezdemenyezések olyan natast gyatcoroitaic a másik félre, hogy nyíltan senki sem vetnetto ti az összeurópai értekezlet összehívására tett javaslatot. omnaguiiKat csapnánk be, na azt hinnénk, hogy egj.es nyugati „igen ’-ék mögött nem a kinuvás szándéka rej­lik. Valoszmuieg nem lesz könnyű az ut az európai konferen­cia tényleges realizálásáig, de a start jól sikerült, a kezdet nem volt rossz. Elégedetten állapíthatjuk meg azt is, hogy ebben az eszten­dőben oiyan fontos tárgyalások kezdődtek, amelyeknek leg­kisebb ereumenyei is kedvezően Deiolyasolnatjak az egesz helyzetet. Helsinkiben' a stratégiai fegyverek korlátozásáról folynak a szovjet—amerikai megoeszéiesek. Sikerük lelassít­hatna a fegyverkezési hajszát. Pekingoen szovjet—kínai pár­beszédre került sor. Ezek a tárgyalások sem ígérnek könnyű és gyors sikert, de a megoeszéiesek puszta ténye is mérsékel­te nemileg a íelkeszültseget, amely a két nagy ország határain robbanásveszéllyel fenyegetett. A nyugat-nemetországi válto­zások jobb feltételeket teremtettek rá, hogy Moszkva es Bonn között tárgyalási érintkezés jöjjön létre. Erőfeszítések történ­tek tehát a legsúlyosabb problémák megoldására, s a Szovjet­uniót — lenini békepoütikájához híven — ott találjuk minden esetben a türelmes, megegyezésbe törekvő, tárgyaló partnerek között Egyoldalú lenne a kép, ha csupán erről beszélnénk. Délke­let-Ázsiában folytatódik a háború: 1969. újabb véres esztendőt hozott Vietnamban. Egyelőre változatlanul nincs jele annak, hogy az új amerikai elnök — aki lassan már nem is annyira új — levonná a tanulságokat és felhagyna a vietnami agresz- szióvaL A párizsi tárgyalások hiába közelednek az ötvenedik üléshez, eddig egy tapodtat sem haladtak előre. Hasonlóan egy helyben topog Közel-Keleten a politikai rendezés ügye: a biblikus hangzású városnevek — nemcsak Betlehem, hanem Jeruzsálem, Jerikó, s a többiek — válságjelentések szereplői. A nigériai polgárháborúban ezrek halnak éhen, Rhodesiában és Dél-Afrikában tombol a faji elnyomás, Portugália három gyarmatán vív kolonialista háborút — s a sort leket folytatni. „Békesség a földön..." — mondjuk, sőt eljutottunk odáig, hogy ne csak a földön kívánjuk ezt Az idén ember lé­pett a holdra, szerelt és hegesztett a világűrben. Békes­ség a kozmikus térségekben: a világűr atommentesítése már meg is valósult... A betlehemi csillag már atommentes öve­zetben van, de nekünk, a csillagok alatt, e jelképek nélküli hús-vér világunkban akad még tennivalónk jócskán, hogv a békesség valóra váljék, ne csak az égben, hanem Itt a föl­dön ... He csak az ágiién, ■ a iffiJiB ,s...

Next

/
Thumbnails
Contents