Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

Vasárnap, 1969. dec. 21 ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy cserép virág a belépő... Tényleg megírja, amit mondtunk? — Igen. *— De miért fontos ez magának? — Mert art hiszem, hogy igaz. És nem jó, hogy igaz. o A sörösüvegek kiürültek. Jakec már percenként fordul a portás üvegkalitkája felé. Régen beszélgetünk — s egyébként is: a társalgóban csak kivételes alkalmakkor szabad inni. Nem tudom, hogy valójában köti-e ilyen írott szabály a munkásszál­lás lakóit. Mindenesetre itt nem nézik jó szemmel. Különben is, a jogok és kö­telességek nagy része a szo­káson alapul. A sok éves gyakorlat kötelezi az újon­nan beköltözőt a szoba­társak megvendégelésére; nem előbb, és nem később az első szombat esténél, a legfiatalabbat, hogy rendben tartsa mindazt, amivel a ta­karítónő már nem birkózott meg. Aztán ott vannak a szobánként változó speciális kötelmek; „Tilos a dohány­zás!” Van, ahova egy cserép virágot kell vigyen az oda­költöző, és van olyan is. ahol első éjszaka alaposan elfene- kelik az újonnan érkezettet. — Eleinte nagyon rossz volt. ötre ébredt az egész szoba — négyen lakunk csak benne, aztán nem volt hol reggelizni. Később kisorsol­tuk. hogy melyik héten ki főz teát, vagy kávét. Aztán be a melóra. Én meg lógtam estig, a műszak után. állandó balhé volt. hogy nem volt rendben a cuccom. Szóval tisztára úgy ment. mint a hadseregben ... Alfonznak hívják a többi­ek. A hajdúsági fiú nemigen hagyta rendben, a dolgait maga után. Mert, hogy oda­haza 19 esztendős koráig igen kevés rendberakni valója volt... — Hogy itt mim van? Ezerhat a biztos. Vettem in­geket. két öltönyt. Meg most már itt vannak a haverok is. Mert mit lehetett otthon csi­nálni? Amikor megkerestem már a magam kenyerét, be­mentem délután az italbolt­ba. Vagy kocsmába. Nálunk becsületvesztőnek mondják. Aztán jött értem az anyám. Pedig sosem voltam részeg. — Nézze, tudom, hogy most mi jön. Hogy itt se csi­nálunk mást. Onnan tudom, mert ezt hajtogatja a gond­nok is, mintha ezért fizetnék. Csak épp. hogy nem jön utá­nam. ha kimaradok a srácok­kal. Nem járok haza. Egyszer vol­tam csak — aratáskor. A szabadságom akkor vettem ki. írt az anyám, hogy men­jek. Mikor vége volt, cso­magolt két kirántott csirkét © K. Feri kicsit unottan, in­kább ellenségesen hallgatta végig a beszélgetést. Unott- sága érthető; sokszor el­mondhatták neki is, ugyan­ezt a történetet. — Az úgy volt, hogy én már 15 évesen a városba ke­rültem. Behoztak ipari tanu­lónak. Kitanultam lakatos­nak, aztán átköltöztettek ide. Van egy oltári rendes munkaügyisünk, nem is kel­lett semmit járnom, ő hívott fel, hogy el van intézve. Mi­ért jöttem? Az apám meg­halt, anyám meg a téeszben van. Csak másodmagammal vagyunk testvérek. A húgom otthon tanul, fehérnemű-var­rónőnek, vagy minek. Haza küldök ötszázat, a többi ne­kem marad. Van az OTP- ben kilencezer forintom. Azt nem tudom, hogy mire megy majd el? © Jakec és H. Pista az „el­választhatatlanok” egyre gye- rülő szektájába tartoznak. Ugyanabból a kis faluból jöt­tek. — Jött a tavasszal egy pa­sas. A klubba. Volt egy KISZ-klubunk. Azt mondta: jöhetünk kétezerötért. Páran ki is léptünk a téesztoől, el­jöttünk. Persze a kétezeröt- böl nem lett semmi, de így is megérte. A pasasnak is. Az „öregek” mondják, hogy minden belépő után kap egy ötvenest. — A rosseb tudja, hogy miért jó itt lenni. Lehet szó­rakozni, meg művelődni. — Városiak vagyunk, vagy falusiak? Hát, csak az a ro­hadt, hogy nincs itt senkije se az embernek. Persze ez jó is, mert nem leskelődnek utánunk. De azért inkább rossz. Szóval azt hiszem, ha kiszórakoztam magam, ak­kor csak haza megyek. Meny­asszonyom is van, meg a ház is az enyém lesz. — Azt akarta mondani a Jacek, hogy rohadt így két­felé élni. Az hát. De nekem nem lesz semmim se otthon. Arra gürizni pedig, hogy egy váiyogos hazat vegyek, nem érdemes. Meg menyasszo­nyom sincs. Nekem, egy ez­rest kell küldeni az anya- méknak. Mert kell, mert nem jönnek ki abból, amit az öreg keres. Meg én is szak­munkás akarok lenni. Meg akarok majd nősülni, meg gyerekeket akarok, meg autót. Hát honnan? Miért, te tudsz másat? Mert én nem, © Belecsattan a kérdés az asztal világos, műanyag négy­szögébe. Mást egyikük se tud. Saját, alakuló, elégedett vagy elégedetlen élete vá­laszt vár mindenkitől. Van, aki kevésnek érzi, ahol tart, van. aki örömteli-soknak. Véglegesnek hinni az átme­netit — a szállást, szokásai­val és életformájával ke­vesen akarják. S ez a kevés is úgy fogalmazza, hogy „ki lehet bírni”. A többiek ter- vezgetése pedig nem arra a százegynéhány öl telekre, pár ezer téglára elég. amit az emberek saját otthonnak ne­veznek. hanem arra. amit ki­fejeznek. Hogy saját maguk erejét, értékét, megállapodó életüket kézzelfoghatóvá te­gyék. V. P. Már nem gyerekek — még nem felnőttek ismerjük a fiatalokat? Hazánivban 3 millió ember tekinthelo Halainak IVó'finlr — de nemcsak l’d tiIIH nájunk — min­denki ifjúság-szakértőnek tartja magát... Ahogy az időjárást, a góltermést és a televízió műsorát össznépi szorgalommal-szenvedéllyel dicsérjük és szidjuk, ugyan­úgy nap mint nap terítéken vannak a fiatalok is. Mivel adnak okot az ele­ven figyelemre és a tarka­barka véleményalkotásra? Jelenlétük súlyával, jelen­legi és jövendő társadalmi szerepük egész problemati­kájával. Egyszerre képeznek jogi, biológiai és társadalmi kategóriát, potenciális és perspektivikus erőt. Szám­arányuk világszerte, így ná­lunk is növekszik. Egy 1967. évi UNESCO-statisztika sze­rint o Föld lakosságának fe­le 25 évnél fiatalabb, az európai kontinens lakosságá­nak 36 százaléka 24 éven aluli. Hazánkban a 24 éven aluli korosztály az összlakos­ság 38, a huszonkilenc éven aluliak korcsoportja pedig a társadalom 45 százalékát al­kotja, s ez azt jelenti, hogy több mint 3 millió ember te­kinthető fiatalnak. Amikor személyes erényei­ket és hibáikat vizsgálgat- juk. voltaképpen szocialista társadalmunk jövőjéről, a Mű folytatásáról próbálunk bizonyságot szerezni. Szegé­nyek a kritikák, az elma­rasztalást azért is megkap­ják, mert egyesek szerint nem lehet rájuk bízni a kommunista Magyarország felépítésének gondját, más oldalról azért is. mert má­sok, mint „mi voltunk" Ér­dekes. hogy amikor oktala­nul rájuk húzzuk a vizes le^ pedőt, eszünkbe sem jut (vágj' nem akarjuk elismer­ni?), hogy az . ítéleteinkben saját tetteink is megméret­tetnek és gyakran bizony könnyűnek találtatnak ... Még ma is sok “Jí nézet van forgalomban az if­júságról, a fiatalokról. A leg­gyakoribbak közé tartozik a nemzedéki ellentétek unos- vntalan felmelegítése, az if­júság és a társadalom külön­választása, az ifjúság, az if­júkor speciális jellegzetessé­geinek tagadása, az egyedi jelenségeit, esetek mértékte­len általánosítása, annak hangoztatása, hogy az ifjúság állapota pontos tükörképe az őt környező felnőtt társada­lomnak. Milyenek valójában a mi fiataljaink? Ennek a kérdés­nek kevés értelme van, de sűrűn elhangzik. Nincs jobb szó, mint az, hogy — külön­bözőek. Mindegyik egy kü­lön kis világ, s erről kár megfeledkeznünk. Olyanok amilyenné a korhatások, a társadalmi változások, s a szűkebb. konkrét környezet formálták és alakítják őket. Sohasem volt könnyű utat ta­lálni a bonyolult és még bo­nyolultabb korokban, külö­nösen nehéz most. Világrend- szerek harcának kellős köze­pébe, ráadásul a tudományos­technikai forradalom, az atomkor kellős közepébe, summa summárum: átmene­ti korban születtek, amelyben a tapasztaltabbak is nehezen igazodnak el. Átmeneti sza­kaszban van társadalmunk, amelyben eszmélnek, s ennek az átmenetnek az ellentmon­dásai, kisebb-nagyobb konf­liktusai átszövik életüket, szűkebb és tágabb körben szerzett tapasztalataikat. Át­meneti szakaszba jutott a család, amely első fokon ne­veli őket, hisz már nem ter­melői egység, de még nem demokratikus család. Végül; átmeneti korban vannak ők maguk is, ha azt nézzük, hogy már nem gyerekek, még nem felnőttek. Mindezt a történelmi-társadalmi fejlő, dés hozta magával, s kár cso­dálkozni azon, hogy olyanok, amilyenek: itt és most tér- ! mészetesen különbözőek. Meggyőződésem, hogy túlnyo- ; mc többségben értékesebbek, 1 mint bármely kor magyar if- I júsága, mert a legkorszerűbb eszmét, a kommunizmus esz- S májét sajátítják cl, azt vall­ják, azt akarják szolgálni egész életükben, egész tevé- kenységükkeL Gyakori, hogy konkrét ese­tekben meghökkenünk a sa­ját neveltje nk tulajdonságai­tól, műveltségétől, eszményei- i tői Hajlandók vagyunk meg- ' feledkezni arról, hogy azzal a mércével kell mérni tettei­ket, amivel minden embe­rét. Mivel az ifjúság minden- ! kor a társadalom elválaszt­hatatlan része, erényei és hi­bái mindig a társadalom éle- i lében gyökereznek. Csepül- { jük őket, mert észreveszik és i nem szeretik a szavak és tét. ? tek diszharmóniáját, a kép- i mutatást, a valóság elkendő- s zését, s ezt a maguk módján 1 ki is „tálalják". Ha erre mi í kérjük őket. akkor milyen J alapon lepődünk meg a nyers £ őszinteségükön? Csodáiké- i zunk, hogy nem olyan lelke- í sek, mint „mi” voltunk. Az ^ is példa számukra, hogy az > emberek néha restellik a lel- y kesedésüket, s az is igaz, j hogy számukra a szocialista ’ társadalom természetes, meg­szokott, prózai tény, nincs ; mögöttük az új társadalomért vívott harcok személyes éU; ménye. más úton jutnak el a szocializmushoz, másképpen folytatják az építőmunkát. A mr>r/>r> az ő esetükben ] « tunic is mindenhol és ; mindenkor ugyanaz lehet, mint minden embernél; a kótelcsségteljciités, a tett a szocializmus szolgálata. Hogy) jól vizsgázzanak, azért mind- ; annyian felelősséggel tartó-,,; zunk. P, R. Örök szerelem pp A statisztika: naponta kb. 100 fiatal érkezik vidékről a fővárosba, azzal a céllal, hogy itt alapítson magának új egzisztenciát. A valóság: Mondjuk negy­vennek sikerül: a többi vagy elkallódik a nagyváros for­gatagában. vagy visszamegy, miután néhány napig járta a várost, próbálkozott, aztán, mikor elfogyott a nénze egy életre szóló, riasztó emlékkel felül a vonatra. Az indíték: Van, aki egy meg nem kapott fémszálas estélyi ruha miatt határozta el az új életet, vannak, akik csak azért akarnak a fővá­rosban élni. hogv minden szombaton meghallgathassák kedvenc zenekarukat. Meny­asszonyok és vőlegények a szombat esti összeveszés után vasárnap Budapesten, „no majd én megmutatom, hogy lehet nélküle is” felkiáltás­sal. Nemrégiben egv neves láncdalénekesünk fénvkéoet kapott egy lánytól. A fény­kén hátára ezt írta a lánv: „Halálosan forró, örök szere­lemmel: Tiéd!” Néhány nap múlva levél érkezett a táncdalénekesnek, amiből néhánv sort Idézek: „Kétségbeesetten közlöm ön­nel hogv lánvom megszökött tőlünk. Augusztusban, mikor ön itt énekelt, teliesen meg­változott. mintha kicserélték volna, semmit sem akart, csak a? ön levelét várta ál­landóan. Kénzoiheti. miiven tálalom egv «úlvosan szív- bei«« anyának akiben már csak az lni«k«ldK tartiák az életet. Kétségbeesetten ké­rem önt, összetett kézzel, ha önhöz feljön, vagy debreceni új lakáscímet közöl, írja meg nekünk, hátha így rájövünk, hol tartózkodik.” Néhány napig kijártam az állomásra, fényképpel a ke­zemben, hátha találkozom a lánnyal. Nem sikerült. Ta­lálkoztam viszont más lá­nyokkal ... Az egynapos Éjfél. A Nyugati pályaud­var előtti villamosmegálló­ban barna, larmernadrágos lány áll, kezében sporttáska. Jön a villamos, de nem száll fel. A másik után is marad. Odamegvek hozzá. — Nem a hatosra vár? — Nem. — Más villamos pedig nem jár éjjel. — Nem? Akkor nem is vá­rok tovább. — És elindul gyalog. A ..LUXOR” presszó­ig feloldódik a bizalmatlan­ság. Meghívom eev kávéra. Látszik, hogy most van itt először Félszegen ül le. — Ha nem rendőr, akkor mit kérdezősködik? — Érdekel. Mivel foglalko­zott N.-ben. — Eladó voltam, tejbolt- ban. Minden reggel négykor keltem, hogy beérjek három­negyed hatra. Akkor kezdő­dött a bolondokháza Én a kimért tejet adtam. A fél vá­ros nálam reggelizett. Kilen­cig kiadtam vagv háromszáz liter telet félliterével, há­romdecijével. A szüleim azt szerették volna, hogy orvos legyek, de kimaradtam a gimnáziumból másodikban. Az öcsémet felvették az egye­temre. Miskolcra. Mindig ve­le példálóztak. Alig várták, hogy férjhez menjek. Jártam egy fiúval, több mint egy évig. Nem lett volna mire összeházasodni, meg aztán azt hiszem, nem is akart el­venni, de úgy is nagyon ió volt. Aztán az apám kijelen­tette hogy vagy elvesz fele­ségül vagy ne jöjjön ide töb­bet. Másnap már nem is jött. összecsomagoltam és feljöt­tem Pestre. Van hatszáz fo­rintom, holnap majd keresek albérletet. — Hol fog ma éjszaka aludni? — Nem tudom. Fáradtan csillog a szeme. Két napja nem aludt. A kétnapos Trojka bár Népköztársa­ság útja Füst. Rossz zene. Vegyes társaság. Valaki le­teszi bezárt öklét az aszta­lomra. — Akár mennyit dugsz, három. A negyedik partinál lány ül oda hozzánk. Nézi a játé­kot. ráüt egy részeg vasutas kezére aztán csípőiét ügyet­lenül ringatva átmegy a he­lyiségen. Utánanézek. — Kell a csaj? A snóblis. látva tanácsta­lanságomat már intézkedik is. Nem telik bele egy perc és ott ül mellettem a lány. Klasszikusan indít. — Na mi van? Fizess egy konyakot. Fizetek. Hová megyünk? Nekem ni, meg ilyesmi. Szombaton­ként elmentem táncolni. Soha nem voltam valami ka­pós lány. Nem nagyon akadt meg rajtam a férfiak szeme. Az első fiúval, aki egy hét­nél tovább járt velem, lefe­küdtem. Egyszer egy kolléga­nőm kapott Ausztráliából csomagot és én megvettem csak azt vettem észre, hogy a mellem után nyúlkál. Ki­rohantam a szobából. Épp. ebédszünet volt. már nem Is mentem vissza dolgozni Be­ültem az eszpresszóba. Nem hazudok, mindenki engem nézett, klassz is volt. meg nem is. 'Megittam két vagy három konyakot, mert na­gyon ki voltam borulva, az­tán megismerkedtem három pesti sráccal. Valami kiállí­tást jöttek le megszervezni. Még egy jó csomót ittam és közben simán beleszerettem az egyikbe. Fel akartak vin­ni magukhoz a szállodába de a portás megismert, meg látta, hogv részeg vagyok, nem engedett fel. Akkor ki­mentünk a „Szedres”-re és én lefeküdtem mind a há­rommal. A másik kettővel csak azért, mert a szőke kér­te. hogy a barátaival is; Megbeszéltük, hogy másnad este megvár a Keletiben és náluk lakhatok, amíg szer­zek lakást. Mikor hainalban hazamentem, az apám vé­resre vert mert már mp!'t"rl- ta valakitől a szálloda dol­got Ki-ii«ott összepakoltam és feljöttem Pestre. A nád­udvaron. egész éjjel a szőke srácot vártam. Aztán felszed­tek Malncék — Malac az a fiú. akivel snóbliztál — az­óta senkivel nem feküdtem le és nem is fogok soha. Gyűlölöm a férfiakat. Az öregasszony kégli is csak szö­veg ... Ha alhatok nálad, akkor lelépek a MalacéktóL Nem alhatott nálam,' Néz­tem, ahogy kicsit csalódott; arccal feláll az asztaltól és csípőjét ügyetlenül ringatva megy keresztül a helyiségen. M. L ' - *z.v:1 van kéglim, csak a két kilót előre oda kell adni az öreg­asszonynak. A negyedik konyak utár teljesen berúg. Kérés nélkü: mesél. — Az Elektromos Művek­nél dolgoztam K.-n. Díjáta­lány-kalkulátor voltam, ne­vetséges. mi?! Négyig doboz­tam, aztán hazamentem £őz­belőle egy felszabott ujjú kék lurex pulóvert Mikor elő­ször felvettem, kicsit nekem is merésznek tűnt. Majd ki­esett a férfiak szeme. Először a kollégáim találtak meg — négy férfival dolgoztam egy szobában — aztán a főnököm hívott be. hogv valami hibát talált cev számlán, aztán a nagy szigorúságból egyszer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents