Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

SSZAK-MAGYARORSZAG 6

Vasárnap, 1969. dec. 21.

Az alvénagy és jegyesének háza

Kormossy Tamás diósgyőri alvárnagy néhány fegyveressel Budára lovagol, hogy az ifjú királytól, ÍT. Lajostól adófelmentést kérjen újonnan szerzett miskolci házára. 1521-et írnak a kancelláriában. Maga a király is azon van, hogy Diósgyőrben minden rendben legyen, ha a királynénak kedve kerekedik vadászni és pihenni a Bükk alján, a Mátyás és Beatrix által pazarul hátrahagyott várpalotában. 1521. december 21-én, mintegy karácsonyi ajándékul átadja Kormossynak a testimo- niális levelet. Büszkén érkezik meg a szép Annához, a jegyeshez. aki mindjárt a ház rendbe hozásához is fog.

A ház gazdag kézművesé volt, a késői utódok oedig a Széchenyi utca 11-es számot írták rá. Akkor is jó helyen állott, a forgalmas sokadalmat látó Derékpiacon. A kézműves meghalt, és az alvárnagy, nősülés előtt, rávetette a szemét a házra. Meg is szerezte. Hogyan, azt nem tudjuk. Egy al várnagynak ez nem volt nehéz . A ház bal kéz felöli szomszédja a tapolcai monostor apáturának rezidenciáüs és bormérőháza volt. jobb kéz felől pedig a tekintélyes civis Georgius Sartor, aki ruházattal látta el nemcsak a várost, de a környéket is.

A háztól nem messze Aranymíves Miklós ötvös özvegyének, Luciának a háza. aki ezenkívül még a Herczeg-család malrpaí- ngk és házainak részbirtokosa is volt. Közelben lakott Ste- jthanus Warga is, a mészárosok most megalakult céhének befolyásos mestere. Meg az elhunyt Beatrix kedvelt apród jának, Szerajinnak a kúriája.

Az alvárnagy szépséges Annája azonban nem sokáig élvezi piaci házából kikönyökölve a miskolci sokadalmat. A férj meghalt, ő támasz nélkül maradt. Mária királyné pedig új várnagyot nevez ki a budai főbíró családjából: Pemjlinger Eénártot, majd Pemjlinger Sebestyént. Ha új a várnagy, az alvárnagy is új ember lesz. Vége Kormossy Tamás özvegyének. és a szépen rendbe hozott büszke ház az új alvárnagy, Eperjessy Kristóf birtokába kerül. Az új asszony pedig: Dorottya. Ez már 1535-ben történik. 1544-ben először jelenik meg a török M skolcon Akkor omlanak be a felgyújtott gótikus avasi templom csillagboltozatai, és pusztul először a kirabolt város A törökök erre specializált martalócai szinte nyilvántartásba veszik a miskolci Derékpiac gazdag lakóházait és azokat sűrűn látogatják... Így kerül Eperjessy háza kótya- vetyére... Ám jönnek az újgazdagok. A miskolci mészárosok és a nemesurak rájönnek, hogy a Pozsonyig, Becsig. Nüm- bergig lábon hajtott száz és száz szarvasmarháért nagy árat kapnak, azonkívül pedig a harmincadvámhelyek is szépen kikerülhetők ... Megindul Miskolcon egy új vagyonos réteg feltörése. Nemesurak és mészárosok gazdagjai megszerzik a Derékpiac legjobb házait és újra építkeznek „az elhagyott puszta házhelyeken”. Közben bebiztosítják magukat az Eserből, Kassáról vagy a budai basától szerzett oltalomlevelekkel.

Az Eperjessy-ház így kerül a marhatőzsér Szentpéteri-, majd a Danka-család kezére. Tőlük már égy újabb vagyonos réteg: a görög kereskedők feltörésekor Demcsa Ferenc szerzi' meg. Ekkor alakul ki a háznak az a formája, amire még sokan emlékeznek: földszintjén bolt. majd a város korai gyógyszer- tára. emeletén három ablakkal s egv ikerablakkal lakás. De az épület az udvarra mélyen benyúlik és ezen a 48 méteres szárnyon lakások, magazinok találnak helyet.

Ezt a barokk homlokzatot változtatja meg ,1921-ben Árva Pál m'skolci építész, aki az akkor divatos bécsi szecesszió formakincsével, háromszögletű timpanonnal, metonékkal és triglifekkel látja el a koszorúpárkányzatot. A század elejének ez a saiátos építészeti modora rányomja bélyegét nemcsak erre a főutcai 11-es számú házra, hanem például a fi-os (azóta megváltoztatott^ üzletházra, vagy a Capri cukrászda vagy a Miskolci Galéria építészeti stílusára. Saiátos miskolci szecesszió ez, aminek tökéletes formája a Weidlich- és a Singer- házban nyilvánult meg.

Ebben a formájában bontották le, a gyógyszertárral együtt az alvárnagy valamikor büszke házát 1963-ban. a nagy ötemeletes bérház építésekor.

Komáromy József

B

B

0

Barczy Pál munkája

u

«

tt hórihorgas Professzor tulajdonképpen nem is volt olyan rossz fiú. Szerelte is a brigád. Ügyes kezű volt és a legkiválóbb szerszámkészítők közé tartozott. Ezt mindenki elismerte. Néha azonban fejébe szállt a dicsőség. s úgy viselkedett, hogy az egyszerűen elképesztő volt.

A nevét is onnan kapta, hogy sokszor megfeledkezett magáról és mindig mindenkinél okosabb akart lenni. A napokban azután betelt a pohár: a Professzor türelmes magyarázat helyett azt mondta a mellé beosztott tanulónak: Csak parasztot, ne adott volna az isten A f>'ú sírva- fakadt. A brigád akkor határozta el. hogy egyszer úgy igazában megleckéztetik a Professzort.

Imi a brigádvezető másnap raportra hívta.

— Te, Professzor — kezdte —, azért mégse illenék ígv beszélni a tanulóval. Mit szóltál volna, ha annak idején neked is ezt mondja a mestered.

A Professzor dühösen felugrott. Aztán gyorsan visszazökkent. Óvatosan beleillesz. tette cigarettáiét a szipkába. Dühösen felnevetett.

— Nem fogtok megbolondítani. Akárhányszor kinyitjátok a szátokat, mintha az idegeimen táncolnátok. Irigy. litek. hogy többet tudok, mint ti.

Imi vörös lett, mint a paprika. Nagy keservesen legyűrte torkában a gombócot.

— Professzori Naevfiű lettél, csak meg ne bánd Én jót akartam neked — mondta visszafojtott dühvei.

— Majd meglátjuk, ki a nagyfiú! — felelte a Profesz. szór mogorván. — Holnap is nap lesz.

Másnap nagy hajtás következett. Olyan munkát kapott a brigád, ami ha njncs kész időre, leáll miatta a gyár. Professzor mindvégig hetykén dolgozott. A fiúk is ráhúztak. Estefelé azonban már nehezedtek karjaik. Egyikmásik úgy mozgott, mint az ólommadár. Félmázsás acél- szerszámokat kellett emelgetni a gépek alatt.

Lajos bácsi, a művezető lépett be hozzájuk:

— Nyomás, fiúk. Ma nincs szieszta. Ha készen lesztek, ötszáz forint üti a brigád

markát. Most mondta a diri...

— Félek, hogy sérvet kapnak — szólt gúnyosan a Professzor.

— Jói van Prof, azért mégis tartsd a szádat!

— Ha kész vagyok. lelépek. Randevúm van — kiáltotta még a hosszú a művezető után.

— Ha kész vagy. mehetsz! — szólt vissza az ajtóból Lajos bácsi.

A nap már a hegy tetején csücsült. Búcsúzóul, még lágy fénnyel beköszönt a fiúknak a műhelyablakon. Végigciró- galta verejtékes, olajos arcukat.

Mard el, fiú — mondta a Professzor Pistának, a tanulónak. Leemelték a majdnem mázsás szerszámot a gépről. Ami igaz, az igaz. Pompás munka volt.

— Látod, kisöreg. fgy kell ezt. Sokat segítettél, az igaz — a Professzor leereszkedően megveregette Pista vállát —, és én csak jót akarok neked. Apukától sokat tanulhatsz. És ha olyat mondok neked, ami nem tetszik, nem muszáj mindjárt pitveregni. Nem vagy már szopós... — Rákacsintott a fiúra.

— Látod, ezek úgy mozognak. mint a hízott tetű. Ha így dolgoznak, hajnal lesz, mire hazaérnek... Gyerünk fürödni — kézen fogva húzta a fiút a fürdőbe.

Jj& mint a Professzor el- hagyta a. műhelyt, a fiúk összenéztek.

— Egy óra munkánk van még — mondta Imi. — A Profnak fél hatkor van randevúja. Most háromnegyed öt... Azt mondom, másfél órát adjunk neki. Azalatt biztos megjön az esze. A Pettyes meg a Művész hajtsa

végre az utasítást. Vigyázzatok, észre ne vegye.

A fiúk tűzbe jöttek. Kitört a nevetés. Maguk előtt látták a hórihorgas Professzort, amint pucéron, tehetetlenül fel-alá járkál másfél órát a fürdőben. A két fiú. Peltyes meg Művész észrevétlenül, ügyesen lopták el a Profesz- szor ruháját. A villanypózna mellé dugták A brigád leült a csarnok előtt a deszkából eszkábált padokra. Ebédszünetben itt szoktak pihenni a lakatosok. Egy jó félórát kuporogtak ott. amikor lihegve rohant Pista. — Fiúk, a Professzornak nincs humorérzéke. — Nevetett ő is. —

Olyan, mint a megvadult

oroszlán. Azt mondja, laposra veri a fejeteket, ha nem adjátok vissza a ruháját. Azt is mondta, ha nem viszem oda neki, én is megiszom a levét ...

— Ülj csak le nyugodtan — mondta Imi.

— Majd megszelídül, ne félj.

ztán négyen elindultak a fürdő felé. Az ablak, nál Imre térdre ereszkedett. A fiúk hárman rá, egymás karjába kapaszkodtak. Elérték az ablakot. Bent a Professzor már elcsendesedett. Ült a pádon, fejét tenyerébe temette, elborult szemmel nézett maga elé.

— Ennek kampec — mondta Szöszi, aki legkisebl. lévén. legfelül kapaszkodott, s a 'Professzor minden mozdulatáról tudósította a fiúkat.

Nehezen, de eltelt a másfél óra. Imi odaadta Pistának a Prof ruháját.

— Vidd neki vissza. Mondd meg, hogy azt üzenjük, utáljuk!

A Professzor teljesen összeÁ Professzor és a brigád

törve várt. Nem is örült Pistinek.

— Itt a ruhád. Azt üzenik a srácok, utálnak! — adta át, keményen megnyomva a szót Pisti.

— Utálnak? Miért? Te is utálsz?

Egy pillanatra Pisti torkán akadt a szó. Váratlanul érte a kérdés.

— Mindig megszégyenítesz

— nyögte ki nagy sokára.

— Én9 Ne bolondozz. Ilyen hülyeséget...

A Professzor igen rosszkedvűen indult a fiúk felé.

Nem volt dühös, az arca inkább bánatosnak tűnt. Már ott állt a fiúk előtt a görbe póznára szerelt nagy égő alatt. Komolyak voltak az arcok. Fojtott hangon szólalt meg.

— Fiúk, ne haragudjatok. Eddig a percig azt hittem, hogy engem senki sem utál, hogy nem vagyok idegen.

Izgatottan motozott egy elrozsdásodott gépen. — Ne haragudjatok, tévedtem.

— Marhaság — állt fel Imi. Barátságosan a Professzor vállára tette a kezét. — Ha akarod, nzért laposra verheted a fejünket.

Nevetett.

— Nem vagvok bosszúálló

— nevetett a Professzor is.

— Menjünk dolgozni Csak annyit tegyetek meg, ha találkoztok Jutkával, igazoljatok, hogy túlóráznunk kellett. Tudod Imi, három hét múlva iesz az esküvő. Holnap akartam meghívni a brigádot.

ézen fogva ballagtak a kivilágított műhely felé. A sötétség simára gyalulta a gödrös udvart. A csarnokban már oltogatták a fényeket. s a kapun tű! a második műszak munkásai fü- työrészve széledtek szét. A fiúk együtt láttak munkához. És soha senki sem árulta el, hogy Jutka is tudott a heccről.

Csengén Ervin

fl négy testvér városa

Kijev nagyon szép város. Művészi értékei sziporkáznak. múltjának hősiessége, történelme lenyűgöző. Házai ékszerek. Toronycsúcsai vibrálnak a fényben, régiek és úiak egyaránt de többnyire újak. hiszen Kijev a háború borzalmas poklában maid- nem teljesen elpusztult. A fasiszták gyilkos örömmel rabolták és pusztították ezt a várost, s egész Ukrajnát. Hitler is megszemlélte Ukrajna mezőit. Uiiai közt morzsol- gatta a véráztatta rögöket és azt mondta:

— Nagyszerű föld. Csupán megfelelő mennyiségű vagon kérdése, hogy ukrán termőfölddel terítsük be egész Németországot.

Kifev, a hős város

A fasiszták a földet kénytelenek voltak otthagyni, de Kijev és Ukrajna mozgatható értékeit vagy elousztították vagv -' - ’ >k. A városban

ezernél több üzemet és gyárat romho’tak 'e. vnw raboltak el. Németországba szállítva az összes berendezést. Elpusztítottak 6000 lakóépületet. s ezzel gyakorlatban Ki- iev csaknem összes lakóházát. Meggyilkoltak kétszázezer kijevi lakost, és több mint százezret elhurcoltak. Kijev mégsem n^a meg megát,. A romok közt és a romok alatt

tízezrek bujkáltak s harcoltak a megszállók ellen. Kijev már a háború idején "cp- kapta a ..Hős város” címet és a I.enin-rendet.

A felszabadító csapatok 1943 novemberének elején érték el a Dnyepert — Kijev „Dunáját” —, amely kettészeli a várost, és 1943 november 6-án reggelre már a nyugati kerületek is felszabadultak. Másnap, november 7-én Kijev népe a szabadság é. zésének leírhatatlan örömével ünnepelte a Nagv Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját és a fasiszta pokolból való kiszabadulást. Azóta — minden évben — kettős ünnepet köszönt a város: a . Nagv Októberre és sniát felszabadulására emlékezik.

Kiievet a város történetének áttekintése nélkül nem lehet igazán értékelni, se megismerni, A Dnyeper partján ezen a helyen már az időszámítás e’ső évezredének közepén is éltek emberek, mégpedig szlávok. A várost egy XTI századból származó krón'ka szerint néev testvér alapította a VI. században. A l"***dőr.kb f:át Kii-rnk hívták a másik két fiút Secnk- nek és Körívnek, Mpvtest- vérüket Libeevnék fgy szól a krónika: ..Mcnnianitottak

ők o dTr'e-pori pp?/

nagy várost, amelyet a legidősebb testvér dicsőségére Kijcvnek neveztek el. Az egyik kisebb fivér dicsőségére egyik városnak a Scseka- vica. a másik városnak a Horevica. leánylestvérük dicsőségére a hatalmas Dnyeper egyik mellékfolyójának elnevezéseként a Libeqy nevet adták.” A kijeviek ma is így nevezik a városrészeket és a Dnyeperbe ömlő folyót.

Kijev — hiteles, tárgyi bizonyítékok szerint — a IX. században már a dnyeperi kereskedelmi út központja volt. Élénk ipari tevékenységet is folytatott. Nagy kereskedelmi partnerei voltak: Bizánc, a Kazár birodalom, a Kaukázus. Skandinávia és a nyugat-európai országok Is. A fejedelemség rengeteg háborút viselt, elsősorban a litvánok. a ..Decsenyikek” a mongolok és a tatárok ellen. 1937-ben éppen az északi hódítók fölötti győzelem emlékére építették Kijev mindmáig legrpmekebb. kör alakú, toronyként magasba törő. arany kunolás székesegyházát, a Szofiiát. M’ndmáig telies pompájában áll. O’van szép. hogv még a fasiszták se pusztították el.

A másik monumentális ószláv építészeti csoda az államilag védptt kultúrtörténeti ritkaság, a Ki jevo-Peesor. szkain T avra. Magyarul körülbelül így nevezhetnénk:

Kijevi Katakomba-kolostor (vagy zárda). 1073-ban kezdték építeni és legnagyobb egysége, a központi székes- egyház — amely méreteiben vetekszik a Szofijával — 1078-ban el is készült. Második egysége, a háromfo- rony-templom 1106-tól 1108- ig épült. Harmadik egysége — a Megmentés és Megőrzés temploma — néhány évvel később készült el A templomok és a zárdaépületek a'ntt fan'asztikus katakomba- rendszert alakítottak ki.

Koíoslor a íö'd a'ati

A Kijevo-Peesorszkajaí Lav- rát — a kolostori feljegyzések, szerint — 12 görög keresztény alanítottn akiknek tetemeit a látogatók ma is megtekinthetik. A kolnstnt komo- lexum a pravos-dávizmus központja volt A főid alatt számos csodá'nfos nagv művészeti értékű imádkozóhelV van freskókkal, ikonokkal díszítve sok he'ven a falfelület színaranv Itt nyugszanak a pravoszláv vallás mu- mifikált szentjei. többnyire üveg fedelű koporsókba" díszes ruhátrhnn Szemmel láthatóan bőrük épségben maradt.

A városnak ma több mint másfél millió lakosa van. Moszkva és Leningrád után a Szovjetunió harmadik legnagyobb városa Kijev közepén, a Szofiin szplr"s"g\rház előtti téren áll Bogdan Ilmclnyic-