Észak-Magyarország, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
ilKUMi. C S7Ar M«G’M??QftS?AG 6 Szerda, 1969. dee. 3. „Csak akkor születte?: nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek, S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek.” (Ady Endre) Vajda Gábor: A vezércikket egy pincében írtam ... egyik avasi pincében írtam. A Köszöntés már Fekete Fali irodájában született, az 1. sz. parancsot készen kaptuk a szovjet városparancsnokságtól — emlékezik Vajda elvtárs. lépésről lépésre visz- szapergetve az emlékezetes órákat, sőt, perceket is. — Értem Szabados Gizi, a későbbi Révész Jenőné jött. 3-án reggel 6 óra felé — kapcsolódik a beszélgetésbe Szűcs Andor, a Borsodi Nyomda immár nyugalmazott műszaki vezetője, aki akkoriban szintén a Fekete-nyomdában dolgozott. — Már éppen készültem, amikor Gizi beállított hozzánk, és' azt mondja: — Szűcs úr, tessék bejönni a nyomdába, itt vannak az oroszok... — Természetesen, azonnal mentem, együtt ezzel a vékony, törékeny nyomdász kislánnyal a avass Sándor Nándor: Nekem egy winkelt adjatok ... bevonuló szovjet katonák „sorfala” közt. A nyomdában már bent volt Vaída Gábor, Sándor Nándor, Ku- bányi Jenő, egy fél óra múlva jött Jencsel János, aztán később Gombos János, No- vák Béla és Zámpory Béla is... A nyomda ajtóban ott állt Kiss Feri, osztogatta a géppisztolyokat a MOKAN- osoknak, akik ott gyülekeztek a nyomda udvarán. Sándor Nándorral majdnem egyszerre érkeztünk. Azt mondja Kiss Feri: — Nesztek, itt van nektek is egy géppisztoly.., Nándi azt mondja: Jenese! János: Minden sort kézzel szedtünk ... — Nem kell! Nékem egy winkelt adjatok, én szedni akarok... — emlékezik visz- sza Szűcs elvtárs. — Hét. fél nyolc felé kezdtük el a szedést — mondja Sándor Nándor. — Igen, de milyen körülmények között — toldja meg Jencsel János, aztán válaszol is az önmaga által feltett kérdésre. — Természetesen, kézzel. Minden sort kézzel, hisz a jó szedőgépeí a németek leszerelték. *— Én körülbelül háromnegyed nyolc felé értem be — mondja -Gombjjs^p^g^ „Vengerszki gazeta!“ ma már nyugdíjas gépmester. — Karomon volt a MO- KAN-szalag, de így is többször megállítottak a szovjet katonák. Kézzel, láboal magyaráztam, hogy „tipográf, robot, magazin ’. Erre ' ök: „Na, pasol, pasol. ..” — Amikor aztán beértem, odajött hozzám Fekete Pál, és azt mondta: János, vizsgáld át a gépeket, és szedd rendbe. — A két megmaradt gépből 14 darab gyutacsot szedtem ki... A Wörnertől, amelyen a lapot csináltuk, |i nyolcat. A gépek alól féiki- | lós szappan nagyságú robba- I nóanyagokat... Az volt a 1 szerencse, hogy 'észrevettük, | mielőtt meghajtottuk volna Persze, villany nem volt. I Csakis kézzel le etett, és f kézzel is kellett hajtani, | amikor már ki volt szedve jj és be- volt tördelve a lap — ! mondja Gombos János. Az emlékezést Vajda elv- | társ folytatja: — A második oldal cikkei | hétfőn, december 4-én dél- | előtt készültek. A „Rabok f voltunk mostanáig...” című | írást Rácz Zoli adta, a tu- 1 dúsítást, amely hírül adta, | hogy Mihajlov tábornok ki- ! nevezte a város vezetőit, j Rácz Zoli felesége. Az Atro- | citások című kis glosszát is, S ha jól emlékszem. A felhí- 1 vást a Kommunisták Ma- | gyarországi Pártjának mis- i kolci szervezete megalakítá- | sáról, szintén készen kap- | tűk... — Hétfőn délutánra elké- I szültek az első kefelenyomatok, vihettük cenzúrázni... De aznap — noha ez tilos volt — már a nyomdászok is vittek haza kefelenyomatokat, gyakorlatilag kész újságokat, családjuknak, ismerőseiknek ... Gondolom, 25 év TjlSn 'cz'.ina-it -űlá^bGcsánátos' bűn ... l'j törflneVm Nógrádi Sándor elvtárs közelmúlt években megjelent memoárkötetének címe ez; pontosan fedi Miskolc város életében azt a fordulatot, amelyet az 19-14. december 3- ra virradó éjszakán a Szemere utcai Forgóhíd felrobbantása jelzett. A náci fencvad mint nagy fekete pont jelezte a Régi végét és az Üj kezdetét. Minden miskolci lakost életkörülményeihez mérten másként érintett a drámai pillanat, de a lényeg egy. Éreztük, tudtuk: a, hárommillió koldus országának emléke lassan betemetődik. hogy helyébe felépíthessük a nemzetté növő tízmilliós nép szabad hazáját, amelynek első szülöttje Miskolcon a Szabad Magyarország volt. * Forgatom 1944-es zsebnaptáram helyenként zsúfolt jegyzetekkel teleírt lapjait: hogyan torlódtak az események ama feledhetetlen fordulópontig. Megállók egyik ceruzával bekeretezett dátumnál: március 19. Az ünnepélyes megnyitás lelkes közönséggel, forró hangulatban zajlott le. Kora délután megérkezett a hír: a németek megszállták Budapestet. Döbbenet ülte meg a várost. A tárlat befagyott. Néhány nap múlva bezártuk. A megmaradt katalógusokat negatív emlékként őriztem meg. De lépjünk nagyobbat időben. Október 15-ig, a Szála- si-puccs napjáig, amelynek másodnapján engem is katonai behívóval „tiszteltek” meg. Az alakulatot, amelyhez behívtak Dobócára, november 20-án sikerült faképnél hagynom Juhász Dénárt honvéd, gyári munkással együtt, aki velem egy házban lakott a Kazinczy u. 3. sz. alatt, és bevonulásunkkor rámbízta sorsát. Sötét este, a Szentpéteri-kapun érkeztünk az ostromlott Miskolcra. A Juhaszéknál töltött éjszaka után — akik a Fráter Gimnázium alagsorában húzódtak meg — Annust a Kazinczy utca 10. szám alatti óvóhelyen találtam meg. Boldog viszontlátás. Se villany, se víz, a németek mindent tönkretettek, állandó ágyútűz, kisebb szünetekkel. November 23-i bejegyzés: A városban rablás, fosztogatás. A németek kezdik, a csőcselék^ folytatja. A Kazinczy utca 10. óvóhelyén értük meg a felszabadulás napját. 3-án, vasárnap jegyeztem be. Ötödikén, a Szabad Magyarország első példányát egy kis szovjet katona hozta a bunkerbe. Fennen lobogtatva kiabálta: „Vengerszki gazeta, vengerszki gazeta”. Olyan diadalmas volt az arca, mintha a lapot is 6 csinálta Volna. Aztán elterült az egyik fekvőhelyen, kimerültén, bizonyára sokfelé vitt vengerszki gazeta-példányo- kat. Elterült, mondom, s pár perc múlva mosolyogva alud- ta az igazak álmát. É elem e«ys?< feI{^£ élménye volt ez a nap, ez a kis szovjet katona, akit de jó lenne a miskolciaknak viszontlátni. Ha felmérjük azóta megtett «ltunkat, amikor már száz- és százezrek értik meg nálunk is, mi a nemzetköziség fogalma és igaz tartalma, talán természetesnek találnánk ennek a kis szovjet katonának örömujjongását a mi örömünkön. Akkor azonban még bizonyára sokan csodálkoztak volna azon, hogy ez a fiatal ukrán fiú, aki korábban a fronton találkozhatott ellenséges magyar katonákkal is. most mint testvéreket köszöntötte a felszabadult magyarokat. Hajdú Béla Szflcs Andor; Értein Szabados Gizi jött., Korabeli lapszemle Új élet küszöbén A rendszerváltozás máris érezteti hatását a vasgyárban. Igaz, hogy ez az átalakulás egyelőre csak a gyár külsején látható. A munkásság máris örömmel látja, hogy a tespedés és rombolás korszaka után elérkezett az epítég korszaka. A technikai nehézségek, a nyersanyag és szénkérdés remélhetőleg rövidesen megoldódnak az orosz parancsnokság jóindulatú támogatásával, és a gyári munkásság újra dolgozhat. Az átmenet egy eddig ismeretlen arányú gazdaság- politikai átdlakulás küszöbén nem lehet zökkenésmentes A németek által elrabolt élelmiszerkészletek hiánya a közlekedési viszonyok megjavulásáig nyomasztólag bat a gyártelep életére. Egyes átmeneti vezetők sem felelnek meg az öntudatos munkásosztály várakozásának. Biztosan tudja azonban mindenki, hogy az új demokrata magyar kormány munkatempója és a lidércnyomásszerű fasiszta szellem felszámolása rövidesen itt is jótékonyan érezteti majd hatását. A bukott rendszer csodákra várt és csodákat ígért. A szervezett munkásság a csodavárókkal ellentétben, elszánt építőmunkával takarítja el a romokat, és ha megtalálja kiválasztott, önzetlen vezetőit, zavartalanul láthat hozzá boldogabb jövő. jenek kiharcolásához. (1944. december 30.) Ukrajna felszabadítása Hosszú Idő utón ismét filmet mutatott be a Korona filmszínház. A Vörös Hadsereg jóvoltából reggeltől—estig ingyenes előadásokon került bemutatásra az Ukrajna felszabadítása című film, amely művészi tökéletességgé. mutatta be a békés ukrán nép szabad hazáját, amelyet a német-fasiszta banditák barbár kegyetlenséggel dúltak fel. Láttuk a szovjet mezőgazdaság, a városok, a gyárak népének- boldog életét és láttuk a fasiszta hordák kegyetlen pusztítását. Benne volt ebben a filmben az ukrán nép lelke, ahogy munkájában. költészetében, népdalaiban és szabadságharcában megnyilvánult. Aki nem látta, mit rombolt a német fasizmus, aki nem tudja megérteni, mi hajtja győzelemről, győzelemre a Vörös Hadsereget, az megtanulhatja ebb'ől a filmből, melynek költői szövegét két Moszkvában élő kiváló magyar fró és költő, Balázs Béla és Gábor Andor • állították össze, ők fordították le a gyönyörű ukrán népdalokat és Gábor Andor lelkes hangja magyarázza a közönségnek a film magyar szövegét. (1944, dec. IX.) Az első vezércikk A találkozások sohasem úgy zajlanak fe, ahogyan az emberek előre elképzelik. A viszontlátás első pillanatában mindig van valami, amire senki nem számít, amit nem lehet .megrendezni. Belülről, hirtelen tör fel ez a melegség, amely a harchoz edzett katonát is ellágyítja. Azt hiszem, nem sértődik meg Vajda Gábor, ha leírom, hogy filmre kívánkozott volna találkozása a Szabad Magyarország huszonöt ev elölii, első számával. A jelenetről, ahogyan az agyonsárgult, töredezett újságra rápillantott, ahogyan felkapta és belemélyedt, oldalakat tudnék írni; mégsem tudnám pontosan visszaadni. Ezért kérdeztem meg háromszor is beszélgetésünk során; Mit éreztél akkor, Gáborkám? S Vajda Gábor, aki különben mestere a szónak és az írásnak, mind a háromszor azt felelte: — Látod, ezt nem tudom megfogalmazni. „ö Az első szám vezércikkét gyertyafény mellett írta egy avasi pincében. Aztán, amikor a szél és a pince lakóinak rettegése az egy szál gyertya fényét is kioltotta, vaksötétben körmölte az első mondatot: „Szabad Ukrajna, szabad Olaszország, szabad Jugoszlávia, szabad Franciaország, szabad Görögország és szabad Románia után alakul már, milliók szivéből valósággá válik, fegyverek csörgése, vér hullása és lelkes munka kezdődő üteme közben testet ölt a mi szent álmunk, munkánk eredménye, oly bőven hozott áldozataink értelme, életünk célja: a szabad Magyarország.” Sötétben, persze, nem lehet vezércikket írni. A félbehagyott munkát másnap, december 3-án a nyomdában kézirat nélkül szedte tovább. S hogy néhol gya- lulatlanok a mondatok? Ki törődött akkor ezzel! A frissen kapott szabadság első perceiben legbensőbb érzéseiket írták le és szedték sorokba.. Ez csendül ki Köszöntő című cikkéből is: „A fasiszta gyilkosok és háborús bűnösök kifosztottak, tönkretetlak bennünket, de ami megmaradt, azt megosztjuk a Vörös Hadsereggel. Lakást, élelmezést, útbaigazítást, mindennemű Segítségei örömmel megadunk. Megszervezzük a város újjáépítését; üzembe helyezzük a gyárakat és dolgozunk, mert most már a saját országunkat építjük: a dolgozók szabad Magyarországát.” Talán soha nem volt még olyan jó íze ennek a szónak: szabad... Van olyan mondat, amelyben tízszer is előfordul, ezért került oda a lap élére, a cím első szavának is: Szabad Magyarország. Huszonöt év télt el azóta. Ama emlékezetes december 3-át az ország legmodernebb sajtóházában idézzük, ahol alig érkeznek pihenni a gépek. Vajda Gábor, az akkori sajtó és nyomdaügyi tanács titkára ma a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának vezetője. Száz és ezer vezércikket írt már. íróasztal mellett, villanyfénynél, a nap melengető sugarainál. Mégis, ez az első. amely a szabad életet hozó fegyverropogás közben született, talán a legkedvesebb. O. M. így készült a SZABAD MAGYARORSZÁG A Szabad Magyarország megjelenése — Miskolc föl- szabadulásával szinte egy- időben — „nagy dolog” volt. Akik ismerték a város akkori körülményeit, s a nyomdák állapotát —, ma is csodálkoznak rajta. Habár azok, akik a lap első számát mgszerkesztették és útjára bocsátották, most azt mondják: természetes volt. — Épp oly természetes, mint az, hogy a németek ellen szervezkedjünk, a MO- KAN-ban részt vegyünk, röpcédulákat csináljunk, s aztán a röpcédulákból — mihelyst lehet —, újság legyen. Vajda Gábor, a Szabad Magyarország első szerkesztője mondja ezt. most, 25 év távlatából itt, a neiiírég épülf miskolci sajtópalota modern üvegfalai között, ahol az .immár megszépült emlékeket idézzük, és még jobban érezzük a költő igazát: csak akkor születtek nagy dolgok... Talán éppélj; századszor voltak bátrak azon az emlékezetes decemberi vasárnapon, amelyre virradóan a 2. Ukrán Front katonái bevonultak a városba. Mert december 3-án, kora reggel, amikor Vajda Gábor és nyomdász társai bementek Fekete Pál egykori nyomdájába — Miskolcon még - dörögtek az ágyúk. A Lyukó- völgyben és a Bábonyibércen német ütegek lapultak, és elkeseredett utóvédharcot folytattak. Időnként még egy-egy akna is becsapódott a város különböző pontjain. Egy, a kora reggeli órákban éppen a nyomda környékén. De a százszor bátor, s a háborútól ■talán ezerszer viharvert emberek ezzel már nem sokat törődtek. Tudták, érezték, hogy vége a német megszállásnak. vége á nyilasok garázdálkodásának, s ütött a cselekvés órája, hogy a korábbi anti fasiszta és háborúellenes röplapokból — újság legyen. — Kora reggel a nyomdába siettem. Magammal vittem a vezércikket, amelyet egy-két nappal azelőtt az Gombos János: A két gépből 14 gyutacsot szed fém ki... Közben megérkezett az engedély, elkészült a hajtőkar a lendkerékre és hétfőn estefelé — természetesen kézzel hajtott ' gépen — már nyo ntuk a Szabad Magyarország első számait. Csák mellesleg jegyzem meg, nehéz munka volt, de 1944. december 5-én. kedden reggel 6 óra felé már kötegével kerülhetett utcára a Szabad Magyarország első száma — „A felszabadult magyar dolgozó társadalom napilapja”; mint ahogy fejléce alatt hirdette. * Indulásakor a Szabad Magyarország a ‘MÓKÁN Komi- tó hivatalos közlönyeként jelent meg. 1945 tavaszától, a kommunista párt napilapjaként. 1948 júniusától, a két munkáspárt egyesülésétől pedig az MDP, illetőleg az MSZMP Borsod megyei Bizottságának napilapjaként hagyja el a nyomdát. Ez idő, szerint naponta 50 ezer példányban. nyolc, illetőleg 12 oldal terjedelemben, kétszínű vomásban. Vajda elvtárs, a Szabad Magyarország első szerkesztője mosolyogva mondja: ez sem egészen kis dolog... Csépányi Lajos .Szabatlós György
