Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-12 / 262. szám
Szercío, 1969. november 12. ES2AK-MAGYARORSZÄG 3 I lakásépítés is a vállalatok Alán vei ft jogos igénve íl fdUVUÜ, minden csa. Iádnak, hogy saját, kényelmes otthona legyen. Olyan otthona, ahol zavartalanul pihenhet, ahol a terhes alkalmazkodás kényszere nélkül, igényeinek megfelelően élheti saját életét. Kulturáltan, a huszadik század második felének, s szocialista társadalmunk egészségügyi, műveltségi színvonalán. Sok már az ilyen otthon, mégis kevés. Államunk évről évre hallatlanul sokat áldoz a lakáshelyzet javítására. Kell-e jobb példa, mint a párt és a kormány 15 éves lakásépítési programja? A program szerint összesen 1 millió lakás épül. De az állami költségvetés teherbíró képessége nem határtalan. A lakásépítési program más forrásokkal is számol. Az új gazdasági mechanizmusban a vállalatok lehetőséget kaptak rá, hogy dolgozóik lakáskörülményeinek javítására fordítsák nyereségük egy részét A vállalatok kölcsönt is és vissza nem térítendő támogatást is adhatnak dolgozóinknak a lakásépítés megkönnyítésére. Sok vállalat él, és talán még több akar élni ezzel a lehetőséggel. De a legtöbben még csak az első, bátortalan lépésekig jutottak el; Különösen egyes építőipari vállalatok habozása érthetetlen. Hiszen e vállalatok lehetőségei kedvezőbbek a többielcéÚjfajta parírédelem A megyénk határán kezdődő tiszalöki öntözőrendszer csatornáiban újszerű, igen érdekes partvédelmi és töltéserősítési eljárásokat kísérleteztek ki a vízügyi szakemberek. A víz ugyanis állandóan rongálja a csatorna partjait, s nem egy esetben kárt tesz a védőgátakban is. A költséges, régi védekezési módok helyett a tiszalöki főcsatornában az idén már az úgynevezett biológiai parí>védelmet alkalmazzák. Nagy kotrógépekkel merítik ki a régi nádasok széléről az iszapot, s azt terítik le a parti rézsűkön. A gyökerekkel és gumókkal átszőtt iszapból tavasszal hajtani kezd a nád. Már az első esztendőben 40—50 centiméter magas élő növényzet védi így a töltéseket, s három esztendő alatt teljesen kifejlődik a nádas. amely megakadályozza n víz rombolásait. Kétmilliárdos beruházás Folyamatos accíöntomű és riid-clrótsori hengermű építését tervezik Ózdon Az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki szakemberei hazánkban egyedülálló beruházás megvalósítására készülnek. Céljuk, hogy a magyar acélgyártás, a hengerhuzal, betonacél és más koracélok előállítási technológiáját a világszínvonalra emeljék. lEnnck érdekében fejlesztési tervet dolgoztak ki, amelyet még ez évben elfogadásra a gazdasági bizottság elé terjesztenek. A gyár korszerűsítése előreláthatólag mintegy 2 milliárd forintba kerül, amely összeget műszaki fejlesztési alapjukból és hosszú lejáratú fejlesztési kölcsönből fedeznek. A jelentős összeg felhasználásával évi 325 ezer tonna kapacitású folyamatos acélöntőmű- vet építenek. Ez a technológia ma a világon a leggazdaságosabb, mert a lecsapolt acélt azonnal bugákba öntik. Ez pedig azt jelenti, hogy a további feldolgozás során egy sor művelet — így a blokk- és bugasori hengerlés, valamint az öntecsek melegítése — elhagyható, s a bugák közvetlenül a finomhengersoron készíthetők különböző termékekké. így a gyárban a blokkos bugasort megszüntetik, és nem lesz szükség azok több millió torint értékű rekonstrukciójára. A több munkaműveletet elhagyó folyamatos acélöntés gazdaságosságát igazolja, hogy ezzel a módszerrel egy tonna acélból az eddigi 830 kilogramm helyett 9G0 kilogramm buga készíthető. Az új eljárással készült bugák feldolgozására új rúd-drótsor hengerművet is építenek, amelyben évente kiváló minőségben és méretválasztékban 300 ezer tonna különböző hengerhuzalt, betonacélt és egyéb koracélt gyártanak. elsősorban a hazai építőipar számára. Az ózdiak nagyszabású programját a KGM miniszteri értekezlete jóváhagyta és a gazdasági bizottság döntése után előreláthatólag már a jövő év elején saját erejükből megkezdik az új gyárrészek terepelőkészítő munkáit. Az elképzelés szerint az új folyamatos acélöntőmű és dórtsor első egységein 1973- ban kerül sor a próbaüzemelésre. nél: nemcsak pénzzel, hanem kedvezményes árú építőanyaggal, az építkezés kivitelezésének segítésével is hozzájárulhatnának dolgozóik gondjainak enyhítéséhez. Mégis — mint azt az építők megyei szakszervezeti szervei megállapították — nagyon kevés történt eddig. mer megyei Állami Építőipari Vállalat kezdeményezése. A BÁÉV két esztendő alatt 6 millió forintot fordít a dolgozók lakásépítésének támogatására, s ennek az ösz- szegnek tekintélyes részét — 2,4 millió forintot — nem kell majd visszafizetni. A vállalat ezzel egy 58 lakásos társasház építéshez ad hatásos segítséget. Kiemelkedően sokat tesz az építkező dolgozókért a hejőcsabai cementgyár és a Cementipari Gépjavító Vállalat is. De például az Északma- gyarországi Építőipari Vállalat — bár 1 millió forintot tartalékolt erre a célra — még a lakásépítők támogatásának terveit sem készítette el. A Miskolci Építőipari Vállalat egyelőre nem is tervezi, milyen összeget fordítson az építkezők támogatására. S még sok más vállalat habozik — ilyen, vagy olyan okból — megtenni az első, igazán hatásos lépéseket. A vállalati lakásépítési akciók kibontakozását a vállalatok szándékától független akadályok is nehezítik. Gondoljunk csak arra, hogy a kis keresetű dolgozók nem tudják előteremteni az „induló” összeget, s érthetően félnek a későbbi törlesztés terheitől is. Vagy: a tanácsok sem mindig tudják biztosítani az építkezéshez szükséges telkeket. Kclséoíeíen még az akadályok ellenére is —. meg kell keresni a minél több lakás építésének lehetséges módjait. Az építők szakszervezete azt tervezi, hogv kooperációs tárgyalásra hívja össze a vállalatok képviselőit: vizsgálják meg, mit tehetnének közös összefogással. De a vállalati szakszervezeti szerveknek is többet, s főleg érdemben kell foglalkozniuk a lakásépítési akciók támogatásával. El kell érniük, hogy a vállalatok bátrabban építsenek a nyereség adta lehetőségekre. Az építőiparban is, s természetesen másutt is. Flanek Tibor (Fotó: Szabados Gy.) Miéri akadoznak a ísz-társulások f A tagságot is érdekeltté kell tenni! Az Zszak-M agyar or szagban — mint ismeretes — tíz héten keresztül foglalkoztunk a mezőgazdaság komplex fejlesztésének kérdéseivel. Agrárfórum — című rovatunkban tanácsi vezetők, pártmunkások, mezőgazdasági szakemberek fejtették ki javaslataikat, véleményüket az előttünk álló legfontosabb feladatok elvégzésével kapcsolatosan. Mind az Agrárfórum-rovat megindítását megelőző ankéten, mind a levelekben beérkezett hozzászólásokban gyakran visszatérő gondolat volt. a tercmlöszö- vetkezetek és az állatni vállalatok együttműködésének hatékonyabbá tétele, a mező- gazdasági társulások közgazdasági lehetőségeinek tisztázása, felmérése. Megyénkben vannak már követésre méltó példák: három, négy vagy több termelőszövetkezet társulásával hogyan lehet a termékértékesítést jobban megszervezni; kísérletek történtek közös kertészeteit, hajtatóházak, feldolgozó üzemek létesítésére és működtetésére. De gond is van még bőven! Mindenekelőtt az tartja visz- sza közös gazdaságainkat, hogy nem ismerik eléggé a társulások és az állami vállalatokkal való együttműködés közgazdasági előnyeit. Ehhez nyújt most segítséget a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségi ülésének állásfoglalása. Mindenekelőtt megállapították, hogy a társulásos alapon való együttműködés elősegíti a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését, az erőforrások jobb kihasználását, és a lakosság szükségleteinek kielégítését. A szövetkezeti társulások egy évi nettó árbevétele 1,5 milliárd forint, ösz- szes vagyonuk pedig 1,2 milliárd forintra tehető. A termelőszövetkezetek gazdálkodásában elfoglalt helyük azonban ma még nem számottevő, mert országosan csak 14 ezer főt foglalkoztatnak. Jelenleg 100 építőipari, 00 mezőgazdasági & 28 ipari tevékenységet folytató társulás működik az országban. E társulások tevékenységet néhány megoldatlan közgazdasági tényező hátrányosan befolyásolja. Az ülésen az is szóba került, hogy a termelő- szövetkezetek nem rendelkeznek elegendő fejlesztési alappal — ankétünkön is szóvá tették ezt a felszólalók — és hitelellátásuk sem kielégítő. De a közgazdasági környezet sincs megfelelő összhangban a szö%’etkezeti és a népgazdasági érdekkel. A társulásoknak az eddiginél szélesebb körű hitelfelvételi lehetőségekre van szükségük; egyebek között készletezési A jövesztőfej leállt A gépié szerelt reflektor fényében még kavargott a szénpor. Hajnali 4 óra lehetett. A 3 vájárnak nem volt szőkéére órára ahhoz, hogy az időt megállapítsák. Tudták, ha nincs üzemzavar, vagy egyéb kiesés, hajnali 4 óra körül végeznek a harmadik méter kivágásával. A gépkezelő, ki tudja hányadszor este 10 óra óta, cigarettára gyújtott. Nem volt; különösebben álmos. Csak a hét első napján nehéz az éjszakás műszak, utána már megszokja az ember. Gyorsan átáll. Tizenkét éve három műszakban dolgozik. Mióta a gépre került, gyorsabban is múlik az idő. A csapat már összeszokott. Keveset beszélnek. Mindenki tudja, mikor, mit kell csinálnia. Pihenőt nem tarta- , nak, felváltva esznek. Fél óra kiesés sok lenne. Minden perc pénz. Már hónapok óta jó a kereset. Dolgozni is kell érte. hisz 120 métert kihajtani, még géppel sem kis munka. Viszont jól is fizetik. Az elmúlt hónapban 185 forintot kestek egy műszakon. Ennyiért minden percet ki keli használni. 1969. októberétől a BSZ. a szakmányos béreket 3 százalékkal emelte. Rendeződött az iparosok és szállítók bére is. Ez csak a folyamat egy része, egy lépcsőfoka a bérfejlesztésnek. Van olyan nap, hogy 3—4 újfelvételes is jelentkezik munkára az aknánál. Sokan szerződése leendő munkáltatójától, hogy milyen bérreL mikortól alkalmazzák. Közülük sokan csalódtak. Van, aki keresi a visszautat. Van, aki beletörődik, hogy becsapták. Bányászat, .szénhelyzet — energiastruktúra-váli ozás. Napjaink egyik különös elIP cl myá&mwlk nem is újakként, hanem újra. Ügy látszik, az ígéretek nem mindenütt voltak realizálhatók. Sajnos, sokszor a beígért 2000—2300 forintos alapfizetések, legjobb esetben is összjövedelmet jelentenek. Nagyon kevés viszont az olyan bányász, akinek összjövedelme ezt ne haladná meg. Csak az, ingyen kapott 72 mázsa illetményszén ellenértéké is (ami m;is helyen dolgozóknál kiadásként jelentkezik!), havi 150 forint pluszt jelent. Nem sok leszámolásra jelentkezőnek volt írásbeli lentmondása. Senki sem vitatja, hogy az energiahordozók arányának változni kell. A jelenlegi helyzet viszont mintha azt bizonyítaná, nem érkezett még el ennek az ideje. Kissé talán elhamarkodott volt a szénbányászat „eltemetése”. Hisz nem a gazdaságtalanul termelő bányák bezárásáról volt csupán szó. hanem a termelés lényeges átszervezéséről. Nem tagadható. hogy voltak elbocsájtá- sok is. De a kellően meg nem érlelt döntések, s a mendemondák .miatt, a bányászat erkölcsi súlyából is sokat vesztett. Ügy tűnt. hogy a „fekete gyémánt” már nem jelent perspektívát. Sok értékes munkaerőt elvesztett a bányászat. Sokan, pillanatnyi kétségbeesésükben leszá. moltak, mert nem látták biztosítottnak kenyerüket. * A kialakult Ivelyzet miatt, a bányAea-saoliszecvezet is hozzájárult a vasárnapi ter- meláseld»ez. Az így kifizetett bér- és egyéb költségtöbblet nem mehet azonban a dolgozók óv végi nyereségrészesedésének rovására. A vasárnapi termeléseket ezért államilag dotálni kell. Újra „dotációra” szorul a széntermelés. de ez most nem azért történik, mert nem gazdaságos a termelés, hanem azért, mert olyan többletre van szükség. amelynek előállítása másként nem oldható meg. A vasárnapi műszakok végén 100—150—200 forint előlegeket fizetnek azonnal. Ez a helyzet felidézi, a már talán sokak által elfelejtett ..széncsatákat" Üjra szükség van a bányász munkáskezekre, és azok, mint már sokszor, újra megtalálhatók. Ha több szén kell. újra tudnak és akamak többet adni B. 3. és forgóeszköz-hitelre szorul» nak. A jövedelem felosztását, és felhasználását is jobban összhangba kellene hozni a társult gazdaságok együttes érdekeivel. mégpedig úgy, hogy a tsz-tagoh is érezzék a társulásból származó előnyöket. Felmerül a kérdés: miképpen lehetne kiszélesíteni a tsz-ek értékesítési és beszerzési áru- kapcsolatát? A közös gazdaságok ugyanis igen nagy területen termelnek gyümölcsöt, zöldséget és burgonyát, aminek több mint a felét a megyei MÉK-szervezetek útján értékesítik. A mai viszonyok és szükségletek figyelembevételével tehát indokoltnak látszik, hogy a jövőben a zöldség-gyümölcs értékesítési szervezete lényegében termelői érdekeltségű legyen. Ez azt jelentené, hogy a nyereség nagyobbik része a termelőknél, nem pedig az áru közvetítőjénél csapódna le. így a termelők is közvetlenül érdekelve lennének a piaci igényeknek és keresletnek megfelelő áru előállításában. A gazdasági reform lehetővé teszi, hogy a tsz-ek és a feldolgozó vállalatok között fejlettebb kooperációs kapcsolat jöjjön létre. A gyakorlat azonban ma még azt mutatja, hogy a szervezeti és jogi feltételek hiánya miatt a szövetkezetek nem tudnak; kooperációs kapcsolatokat létesíteni az állami vállalatokkal. Sőt még egymás között — például a fogyasztási szövetkezetek a termelőszövetkezetekkel — sem képesek jogilag és szervezetileg rendezett alapon együttműködést létrehozni. Főképpen azért, mert nincs még tisztázva' hogy például a vállalati és szövetkezeti erőforrásokkal milyen feltételek mellett lehet vegyes vállalkozást alapítani. Mint cseppben a tenger úgy tükrösödnek az országos felmérés megállapításaibai megyénk termelőszövetkezeteinek közgazdasági problémái. Ankétünkön és a lapunkban folyt vita során i: többen^kijelentették: mind : termelők, mind a feldolgoz«: vállalatok szempontjából előnyös lenne, ha társulásos alapon bontakozna ki közöttük a: együttműködés. így lehetőség nyílna arra, hogy közép- nagyságú feldolgozó üzemel; épüljenek közös erőfeszítéssel. Üj alapokon kiszélesed, hetne az úgynevezett „előfel. dolgozás”, a konzervüzemek félkész termékekkel való ellátása is. A kísérletek megr kezdődtek és máris sikerraí biztatnak. A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják: merni kell, bátran kezdeményezni, hiszen azok az igények, amelyeket korábban helyi igényekként fogalmaztunk meg, országos igéttyekké nőttek. Önoűvári Miklós
