Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

p$-rrw MAGVARORS7AC5 6 Vasárnap, 1969. nov. 30. Had!iß Matif (Faiaki János munkája) Bonyodalmak a színház tervezése és felépítése körül Hiíel Jóssef, Miks Ferenc és Giuseppe Cassano tervei AZ ELSŐ színházépület a a mai Déryné utca 3. ssíámú telken 1843-ban leégett. Meg­maradt falai felhasználásával — Miks Ferenc rimaszom­bati építész tervei alapján — ezredesi lakká építik át 1844 —45-ben. A város színházépület nél­kül maradt. Az új épület he­lyének megválasztását és megtervezését az össze nem hangolt elképzelések bonyo- luttá tették. Ebből szárma­zott az, hogy a színház 1847- től csak 10 évi huzavona után nyithatta meg kapuit. A kezdeti szakaszt érdeke­sen mutatják be az előzmé­nyek. Szemere Bertalan az egyik kezdeményező. Ország- gyűlési követi minőségében bízza meg Pesten az olasz származású Giuseppe Cassano építészt a színházépület meg­tervezésére. De ugyanebben az időben — 1844—45-ben — a vármegye' Miks Ferenc mellett, Pest egyik leghíre­sebb építészét. Hild Józsefet is megbízza. így három el­képzelésben fut a tervezés, mindegyik esetben az építé­szekre bízva az alaprajzi és beosztási tervezést. Cassano megbízásáról ak­kor értesül a vármegye, ami­kor már Hild és Miks tervei­vel foglalkozik. Szemere ek­kor mint alispán, a várme­gyénél levő Hild-tervet el­küldi az általa korábban megbízott Cassanonak, aki még mindig nem készült el saját tervével. Itt kezdődött az a hírlapi probléma, amely a Honderű és az Életképek hasábjairól vetett fényt a miskolci színházépítés ügyé­re. A vármegye elveti Miks és Hild tervét — Cassano mel­lett marad. Miks terve a leg­egyszerűbb, Hild terve pe­dig azért nem .felel meg, mert „a washingtoni Cong- resszusi Házhoz hasonlít, an­nak hosszúsága és idomzatá- val együtt, s alkalmatlan egy városi színházul.. Hild József, a magyar klasszicizmus egyik legna­gyobb egyénisége, az egykori pesti Kirakodó tér (ma Roosevelt tér) palotáinak, az egri és esztergomi székesegy­háznak mestere, 1847-ben az­zal a meglepő váddal él Cassano ellen, hogy elplagi­zálta tervét. Szerencse lett volna, ha így történik. Ak­kor megmaradt volna mégis Hild tervéből valami az utó­kornak. Cassano nem plagi­zált, hanem a saját, sok te­kintetben kifogásolható ter­vét hozza 1847-ben Miskolc­ra. RÁADÁSUL maga a szín­házépület sem sokat őriz a Cassano-tervből, mert a kö­vetkező évek folyamán sok minden történt.., Cassano hűzza-halasztja az építést, amire már több mint 20 000 forintot felvett. Azután elutazik Miskolcról. A to­vábbépítést kénytelenek a miskolci Váczi Istvánra bíz­ni, aki váratlanul meghalt. Munkáját Go.ntzberger Antal építőmester folytatja. A sza­badságharc utáni nehéz évek­ben az épületben csupán a földszinti bolthelyiségek ké­szülnek el. 1857-ben azonban Ferenc Józsefet várják Mis­kolcra. Ezért a színházat any- nyira befejezik, hogy a meg­nyitó előadást 1857. szeptem­ber 3-án megtarthassák Jó- kainé Laborfalvi Róza. Lend- vay Márton és Egressy Gá­bor főszereplőkkel. Bemutat­ták Vörösmarty: Marót bán­ját, Seribe: Egy pohár víz színművét. Égressy Gábor szemlélete­sen írta le ezt a színházat. „Külsején nincs semmi meg­lepő. Csupán portikusza gya- nítattja, hogy az valami köz­épület. Előcsarnoka doriai osz­lopokkal ékes, de ebből ékte­len, otromba lépcső vezet — felső vége nincs is befejez­ve... A színpad és gépezete Telepi György aggszínész művezetése alatt készült.-. Az öltözőszobákról azonban megfeledkeztek ...” Az épület az évtizedek fo­lyamán több belső javítással kerül használbaló állapotba. 1884-ben tűzőrtorony kerül rá, 1925-ben Vágó Pál épí­tész, majd Árva Pál végeznek átalakítást. A FELSZABADÜLÄS utón kerül az épület abba a hely­zetbe, hogy Bércé László és Horváth Béla tervei alapján kibővítve, korszerű otthont és legmodernebb technikai felkészültséget biztosítson a Miskolci Nemzeti Színház­nak. Ezt az átalakított és új­jáépített színházat 1959. de­cember 10-én, moist 10 éve nyitották meg. Komáromy József Amit í»r 13 éves azt m mondta neki az apja és a bátyja, hogy sza­bóinasnak adják. — Jól van édesapám, ak­kor szabó leszek — válaszol­ta ő. — Aztán hol tanulom ki a mesterséget? — Majd egy-két nap múl­va megtudod, fiacskám ... Körülbelül két hét múlva belépett ötödiknek Grenyó János inasai közé, a Rákóczi utcába. Grenvó szabó híres mester, jó szakember volt. Az inasokkal is törődött, sokkal jobban törődött, mint ahogy általában szoktak törődni a mesterek. Persze, azért Gá­bor is mosogatott és tisztí­totta a mester vele egykorú gyerekeinek a cipőit is. A műhelyben két nagv Sin-, ger gép volt. A mester be-, csülte a gépeket. Az inasok­nak kellett őket olamzni, tö- rülgetni, kefélni. Pedig egy ideig nem is használhatták. Kézzel varrtak. Mind az öten sóváran figvelték. amikor a mester a gép mellé ült. meg­lendítette a kereket. Percek alatt végigszaladt a ruhán a tű. — Mi mikor varrhatunk a géppel, mester űr? — Haha! Addig még meg kell ennetek jó néhány túrós palacsintát Még elrontaná­tok, vagy oda varrnátok az uj.iatokat is ... Egy reggel aztán Grenyó bácsi jókedvűen kacsintott a fiúkra. — No. gvertek! Varrunk a géppel. Nem. nem egyszerre, csak szén sorjában. Gvere Gábor, ülj a székre! Lendítsd be a kereket! Itt ez a darab­ka vászon ... centiknél baj történt. A szál beleakadt valahová, az apró szerkezetek közé. A vászon összetorlódott a tű alatt. Gábor hajtotta volna tovább, de a mester nagyot kiáltott. — Állj, te! Majdhogy nem asfiú kezére ütött. Pedig ez nem volt szo­kása. Négy év múlva Gábor fel­szabadult. segédlevelet ka­pott. később neki is volt ta­nulója. — Én is ugyanúgy kiáltot­tam rá a fiúra, mint rám a An» az i* so A vizek védelmében A különböző üzemek milliókat költenek a termelés során kelet­kezett szennyvíz tisztítására, derítésére, s további milliókat űzetnek büntetésként, mert ennek ellenére még mindig jelentős módon szennyezik, s veszélyeztetik édesvizű folyóinkat. A folyók védelmével, illetve a víz tisztaságának megőrzésére tett kísérletekkel kapcsolatban figyelemre méltó az a hír, melyet Sze­gedről kaptunk. Az algyői szénhidrogén-medencében, az cv eleji emlé­kezetes olajkűt-kitörés óta ugyanis erőteljesen szorgalmazzák a Tisza vizének védelmét az olajos szennyeződéstől. Annak idején volt olyan nap, amikor csaknem ezer köbméter olaj folyt el. Ennek jelentős részét összegyűjtötték ugyan, de még így is tetemes mennyiség ke­rült a földekről a vízlevezető csatornákba, illetve a folyóba. Ezenkí­vül egyéb olajos szennyeződés Is előfordulhat a nagy kiterjedésű iparvidéken, ezért öt olajfogó építését vették tervbe. Ezeket az úgynevezett vizcsendesítő medencéket ott képezik ki, ahol a mellékcsatoma a főcsatornába torkollik. Speciális vasbeton- műtárgyat is készítenek, amely a víznek csak az alsó rétegét engedi át, a felső, olajos réteget felfogja. Ily módon kizárják annak lehető­ségét, hogy olaj kerüljön a főgyűjtő csatornába, illetve a Tiszába. Eddig a hír, melyet nem minden célzatosság nélkül adunk közre. Hiszen csak rá kell nézni a Sajóra, a Hernádira, nem utolsósorban Miskolcon a Színvára. • • Megbékélt nyugalom, csend telíti az api:ó, öreg, falusi házikó szobáját. A tisztára sepert földes padló óvakodva fogja fel a lépések neszét, a csikós tűzhely meleget áraszt, a kicsi ablakok mellett né­hány tányér méláz, a plafon sötét gerendájára függesztve mozdulatlanul néz az asztal­ra a petróleumlámpa. Ha ki­nyílik az ablak nélküli fa­ajtó. a nitarból bejön a ru- dakra kötözött szőlőfürtök il­lata. A falon láncos, körtés ingaóra, százévesnél is idő­sebb. All az óra. Az ágyon idős nénike al- ■ szik. Bujdosó mama. így is­meri a falu, a környék öz­vegy Bujdosó Józsefnét, a 92 éves szülésznőt, a bábaasz- szonyt. Halkan beszélgetünk, fel ne ébresszük. Hadd alud­jon. A lányát hallgatjuk, a 72 éves Ranosztai Árpádnét, áld most ide költözött, hogy ápolja, vigyázza Bujdosó ma. mát. — A falu taníttatta ki, ő soha, semmiért meg nem vált volna a falutól, Dámáktól, Áldja mindenki őt. Ki nem tudok lépni úgy a házból, hogy akivel találkozom, meg ne kérdezze, hogy van Buj­dosó mama... Damakon az edelényi já­rásnak ebben a kis községé­ben nincs orvos. Mindenki' Bujdosó mamához fordult segítségért, 1913-ban szerezte a képesítést, azóta rengeteg szülést vezetett lé. Soha, semmi komplikáció nem volt. — Egyszer valaki arra kérte, vegye el a gyereket. Édesanyám nagyon felhábo­rodott. Én arra esküdtem, hogy életet adjak, és ehhez is — Mindene volt a munká­ja. Nagyon igazságos asz- szony volt, mindenki szerette. Nehéz életünk volt, Edelény- ben cselédeskedtünk. Édes­apánk fiatalon halt meg, 36 éves korában. Tífuszban. Ha akkor annyit tudtam volna, mint most, nem halt volna meg... A töpörödött nénike béké­tartom magam — mondta... A bábakönyvet nézegetjük. Az utolsó bejegyzés 1950. X. hó l-éről való. Bessenyei Er­zsébet, 25 éves asszony szül­te akkor harmadik gyerme­két. Ez az utolsó bejegyzés. Több már nem lesz ebben a könyvben. seri alszik. Kicsit lecsúszik róla a takaró, lánya odamegy, megigazítja. A bibliát néze­getjük. Egyik oldalán Bujdo­só mama kézírásával olvas­ható: „Kedves férjem meg­halt 1907. július 14-én, va­sárnap este 12 órakor. Isten veled kedves férjem.” —■ Tartalmas élet volt az édesanyámé. Mindvégig tisz­tességgel munkálkodott, lel­kiismeretesen eleget lett an­nak, amire felesküdött. Na­gyon jó látni most, hogy mennyire szeretik, tisztelik. Higgyék el, én nagyon büszke vagyok édesanyámra ... Bujdosó mama felébredt. — Édesanyám! Magához jöttek! Edelényből vannak itt a tanácstól, meg a könyvtár­tól. meg Miskolcról az újság­tól! A néniké mozdítja a kezét, mozdítani próbálju egész magát, mintha fel akarna ül­ni. Lánya átfogja, felsegíti. Űjra elmondja neki, kik van­nak itt. Bujdosó mama fáradt tekintettel nézi a vendégeket, lassan biccent a fejével és halkan megszólal: — Köszönöm ... Alig észlelhető mozdulattal jelzi, vissza akar feküdni. Lánya segítségével óvatosan ledől a párnára, behunyja a szemét. Mintha kicsit moso­lyogna. Szürkeség ereszkedik a fa­lura. A téli est szürkesége. Belopakodik a szobába is. el- mosódottá teszi a tárgyakat. A gerendáról függő lámpát, a falon levő néhány tányért, a földes padlón álló öreg asz­talt, a mögötte komorodó régi ládát. Az óra áll a falon. Százévesnél is idősebb óra. Ha meglökik az ingáiét, még jár egv kicsit, de sántikál, akadozik és újra megáll. Lehet, hogy már örökre megállt Priska Tibor mester, amikor erőltetni pró­bálta u beakadt cérnát —' mondja most Boros Gábor, 3 Miskolci Ruházati Ktsz doh gozója. — A gép — érték. Emlék­szem, hosszú évekig fizettük a részletet a feleségemmel, amikor a varrógépünket vá­sároltuk. Természetesen, ért is Singert vettem. Abban aZ időben az volt a legjobb típus. Boros Gábor bácsi ezzel a Singer géppel lépett be 1950- ben a szövetkezetbe. A jó öreg, de gondosan ápolt ma­sina is segítette abban, hogy hamarosan sztahanovista bri gád tagja lehetett. Jó néhány év múlva selejtezte csak ld a szövetkezet a Singert. — Nem mintha nem bírta volna tovább. Csak hát új anyagok jöttek diyatba. Ma­napság már bőrrel is dolgo­zik a szabó. Egy jó erős Cse­pelt kaptunk helyette. A Cse­pel kombinált gép, mindent lehet vele varrni. Sőt, még villanyra is állítható. De mi lábbal hajtjuk azért tovább­ra is. A ktsz Vásártér utcai sza­bóságán mindig soli a munka. A munkából jövő és oda si­ető emberek sürgetően vár­ják az öltöny, vagy a kabát elkészültét. Időnként bizony, most is megakad a cérna. — Soha nem rém szigorú kiáltását. Ha va­lami baj van, azonnal leál­lók, és gondosan, vigyázva javítom ki a hibát. Gépeinket minden héten olajozzuk, ke­féljük, tisztítjuk. Visszaélni az ő szolgálatukkal sem sza­bad. Boros Gábor bácsi 60 éves. — Ha igényt tartanak a munkámra, még sokáig dol­gozom a ktsz-ben. Lévay Györgyi Iliül loyma Isii« Néhány nappal ezelőtt né Észak-Magyarország beszá­molt olvasóimik a hagyma­hiány megoldására tett in' tézkedésekről. Tegnap mát- az utcai járókelők is tapasz­talhatták, hogy a MÉK bolt­jai előtt teherautóktól ra­kodnak. és elindult egy hagymaszállítmány Kazinc­barcikára is. Tóth József, a MÉK váll»* lat igazgatója telefonon tá­jékoztatta szerkesztőségün­ket, hogy a korábbi cikkben jelzett importhagyma egy ré­sze megérkezett Hollandiá­ból. A jó minőségű, egészsé­ges hagynpát 5 forintos kilón­kénti áron hozzuk forgalom­ba. Tegnap valamennyi mis­kolci és kazincbarcikai MÉK- bollba kétszáz mázsát juttat­tak belőle, a napi fogyasztás négyszeresét. Ez a mennyiség’ elegendő ahhoz, hogy min­den igényt kielégítsenek, és minden bizonnyal letörik ve­le a magas szabadpiaci ára­kat. Gondoskodtak az ózdi fa­gyasztókról - is: a raktárot* levő belföldi áruból küldtek nagyobb mennyiséget a hászvárosba. Ember és gép A' szabó meg a Singer

Next

/
Thumbnails
Contents