Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Péntek, 1969. nov. 21. fc j i mk moziba az első íél évben A FILMFORGALMAZÁS országos szervei nemrég tet­ték közzé az év első felének adatait, amelyek érdekes ké­pet nyújtanak az előadások száma és a látogatottság ala­kulásáról. Az elmúlt év végéhez ké­pest, ez év első felében az országban nyolccal csökkent a moziknak a száma. Ez a globális számadat nagyon ke­veset* mond, mert hiszen a mi megyénkben a mozik szá­ma éppenséggel emelkedett. Míg 1968-ban 398 mozi volt Borsodban, ez év derekán már 404, s ez a szaporulat elsősorban a szélesvásznú mozik számában jelentkezik, illetve a falusi közönség igé­nyét kielégítő, 16 milliméte­res mozik szélesvásznúvá alakításában. Ez mindenkép­pen a falusi közönség javára szolgál. Ugyanakkor Borsod megyében az egy lakosra ju­tó mozilátogatás az első fél évben mindössze 3,17 század­rész volt, és ezzel nagyon messze elmaradunk a 4,28-as országos átlag mögött, és az országban a 17. helyet foglal­juk el. Jóllehet emelkedett az előadások száma, mert az előző év hasonló időszaká­hoz képest 8,4 százalékkal több előadást tartottak a Borsod megyei mozik, a né­zőszám csak 2,1 százalékkal, tehát pontosan egynegyedé­vel emelkedett. szágosan a közönségnek 7,9 százaléka tekintette meg, Borsodban ez a szám 8,5 szá­zalék és a kihasználtság is 4 százalékkal magasabb az or­szágosnál. Ugyanakkor a „C” kategóriába sorolt, kifejezet­ten csak szórakoztató, csök­kentett művészi értékű fil­mek országos 18,1 százalékos vonzásához képest Borsodban ez az arány csak 15,7 száza­lékot jelent, és a mozik ki­használtsága ezeknél a fil­meknél sem érte el az ötven százalékot. Ez egészséges tü­netként fogható fel, különö­sen, ha hozzá vesszük még a harmadik adatot, hogy a „B” kategóriájú filmek iránt ér­deklődött viszont a nézőknek 75,8 százaléka. Országosan 74 százalék ez az arány. Ez ar­ra utal, hogy nagyobb szám­ban kellene forgalmazni, de elsősorban készíteni a nagy- közönség érdeklődésére szá­mot tartó, jó értelemben vett kommersz alkotásokat is, amelyek tartalmasán szóra­koztatnak rnind szélesebb mozilátogató rétegeket. Érdemes még megfigyelni néhány filmnek a látogatott­ságát. A Hideg napok című film már meghaladta az egy­millió nézőt, de ez a film már három éve van műsoron. A frissebb filmek közül pél­dául a „Fiúk a térről”, rövid másfél év alatt 1 260 309 né­zőt vonzott ez év feléig, és 52,7 százalékos kihasználtsá­got lehet a moziknál kimu­tatni. Az év elején bemuta­tott, és igen nagy vihart ki­váltott „Fényes szelek” is öt hónap alatt 340 035 nézőt vonzott, ami 34,5 százalékos mozi kihasználtságot eredmé­nyezett, és ez, figyelembe vé­ve a film fogadtatását, meg­lepően jó eredmény. Az „An­na Karenina” látogatottsága 43,1 százalék volt. A haza hű fiaié 54,3 százalék. Vonzók hót a magvas filmek is. Ezeket az adatokat a Film­forgalmazási Tájékoztató leg­újabb számából vettük. A ki­advány közreadja a megyei moziüzemi vállalatok veze­tőinek szöveges beszámolóit is arról, miként érték el a statisztikában tükröződő eredményeket Jóllehet, a filmforgalmazási statisztika és a moziüzemek beszámolói elsősorban szakmai jellegű tájékoztatások, és a filmfor­galmazás különböző szintű szerveihez szólnak, de belő­lük kiolvasható tanulság mind a filmművészet, mind pedig a közművelődés külön­böző posztjain dolgozók szá­mára hasznos lehet. (benedek) Ez azt jelenti, hogy bár­mennyire emelték a kínála­tot, a közönség annak csak egynegyedével élt. Nem ma­gyarázza ezt egészen a televí­zió térhódítása sem, hiszen Borsodban napjainkban, ezer lakosra nem egészen 139 tv- készülék jut, és tv-ellátott- ságban megyénk az ország­ban a 10. helyen'áll. Országosan 58 ezerrel ke­vesebben voltak moziban mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az országos csökkenésen belül Borsodnál némi emelkedés mutatható ki, a már említett 2,1 száza­lékban. Az országos'-fel mérés adatai szerint külön figyel­met érdemel az előadásszá­mok a látogatottság és a be­vétel kiegyensúlyozottságá­val, többek között. Borosd megye. A különböző filmek iránt természetesen nem volt egy­forma az érdeklődés. Míg a kiemelt, „A” kategóriájú fil­meket. amelyek közé a mű­vészileg és eszmeileg a leg­értékesebbek tartoznak, or­Hussonöt éve szabadult fel megyénk, Könyvtári összeállítás jelent meg a jubileumra A Borsod megyei XI. Rákó­czi Ferenc Könyvtár kiadásá­ban, Kluger Lászlóné és Hu- bay Ágnes összeállításában, jelent meg a jó kiállítású, 72 oldalas kiadvány, amely a felszabadulás 25. évforduló­ja alkalmából eseménynap­tárként közli az egyes közsé­gei; felszabadulásának idő­pontját. Feltünteti, hol talál­hatók a megyénkben felsza­badulási emlékművek és em­léktáblák. Közli a felszaba­dulással kapcsolatos forrás­munkák, dokumentumok, va­lamint a tematikailag ide­kapcsolódó regények, elbe­szélések, riportok, visszaem­lékezések bibliográfiáját. Külön fejezetben foglalko­zik a felszabadulás történeté­nek Borsod megyei vonatko­zásaival és közreadja az ide Az ősznek is vége A tornanádaskaj délelőtti személyvonat egyik kocsijá­ban turisták utaznak. Buda­pestiek. Aggtelek és Jósvafö barlangcsodáira, az észak­borsodi karsztvidék tájaira kíváncsiak. Többségük idős ember. Ve­zetőjük szép arcú, negyven év körüli nő. Mellette egy nagyon fiatal és szemmel- láthatóan nagyon szerelmes házaspár foglal helyet. Gyak­ran összebújnak, fontos sem­miségeket súgnak egymás fü­lébe. Szeridröládnál összeszű­kül a Búdva völgye, majd ismét kitárul a dombos, er­dős táj. Gyönyörű látvány, bár az igazi őszi színpompá­nak már vége. Halványabbak a vörösek és a sárgák, erő­sen megritkult a fák lombja, s a dombhajlatokban tejfehér köd ül. Hirtelen megélénkülnek az utasok. Már nem a búcsúzó természetet figyelik. Bent a kocsiban gögicsélés hallat­szik. Másfél évesnél nem idő­sebb, aranyhajú, göndör kis­fiú — vagy kislány? — áll, azaz dehogyis áll. lelkendez­ve ugrándozik édesapja: ölé­ben, a kocsi túlsó részén, Édesanyja csititani próbálja, de a kicsi biztatásnak érzi mozdulatait, s egyre boldo­gabban ugrándozik, visong. Mindenki a jelenetet figye­li. Az ifjú pár is, az idős tu­risták is. Csak egyvalaki nem jókedvű. Lehajtja fejét, zseb­kendőjébe rejti arcát. Mint­ha zokogna is. Valóban: sír a szép arcú, negyven év kö­rüli nő. Az utasok tekintete szemérmesen elfordul tőle. A váratlanul beállt csendben az aranyhajú csöppség is elpi- tyeredik. , Bajuszos, szemüveges férfi lép a síró nőhöz: — Mi baj van. Icuka? — Semmi, semmi, Pali­kám ... Csak úgy.. Olyan jólesik kicsit kisírnom ma­. garn ... — Tekintetével igyek­szik elkerülni a gyereket, s könnyein át megpróbál mo­solyogni. Á szemüveges férfi minden átmenet nélkül arról kezd beszélni, mennyire megválto­zott errefelé a falvak képe azóta, hogy 27 éve ő még itt lakott. De senki sem figyel rá, így hát zavartan elhall­gat, Csak a kerekek zakatolá­sa hallatszik. Odakint lassan felszakadozik a köd tink-ó vonatkozó tanulmányok, do­kumentumok, hadijelentések, cikkek és szépirodalmi anya­gok bibliográfiáját. Végeze­tül szöveggyűjteményt ad közre a felszabadult terület i első napilapjának, a Szabiid Magyarországnak korabeli számaiból és fotómásolatban bemutatja a MÓKÁN Komi- té néhány röplapját és tag­sági igazolványát. A IX. Rákóczi Ferenc Könyvtár újabb kiadványa ismét sok adalékkal szolgál szűkebb pátriánk történeté­nek, konkrétan a felszabadu­lás időszakának jobb megis­meréséhez. Megmentik Elhanyagolt, omladozó ál­lapotban van Fejér megyé­ben a régi főúri kastélyok, nemesi kúriák zöme. A mű­emlék, vagy műemlék jellegű épületek üresek, esetleg rak­tárnak használják őket. Kar­bantartásukra, tatarozásukra nem fordítanak gondot. A Fejér megyei Tanács V. B. elhatározta, hogy megmenti ezeket a méltatlanul elhanya­golt építészeti értékeket. El­sőként a seregélyesi grófi kastély helyreállítására dol­goztak ki tervet. A falu és a művelődés háza NINCS ÖNÁLLÓAN funkcionáló intézmény, nin­csenek kizárólagos feladatok, vagy célkitűzések, amelyet csak egyik, vagy másik esz­közzel lehetne megvalósítani. Ezért a falusi művelődési há­zakat sem lehet úgy vizsgál­ni, hogy azokat kiragadjuk abból a komplex rendszer­ből, amelyben ott van a rá­dió, a televízió, a napi sajtó, könyvtár, mozi stb. Lehetősé­gek, szükségletek, adottságok és tradíciók keverednek és képeznek egészet a művelő­dés és annak egyes formái, vagy intézményei számára falun is. Ma az ország lakosságának több mint fele, 56 százaléka él falun. Igaz, hogy ezek nem mind a mezőgazdaságban fog­lalkoztatottak, de a művelő­dés összefüggésében mégis a faluhoz tartoznak. Az utóbbi 7 évben a községek lakóinak száma 3,9 százalékkal csök­kent. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságban foglal­koztatott keresők száma, amely 1949-ben az összkere- sők több mint 50 százaléka volt, 1967-ben 31 százalékra csökkent. 1949-hez viszonyít­va napjainkban hatszor több traktor, négyszázszor több arató-cséplőgép van. ötszörö­sére nőtt a műtrágya-felhasz­nálás, az öntözött területek több mint tízszeresre emel­kedtek. Megszűnt tehát a kis­termelő „univerzális” pa­raszt, és vele együtt válto­zásnak indult az ehhez kap­csolódó művelődési igény is. A másik fontos tényező, hogy megváltozott a falusi la­kosság szociálpolitikai tevé­kenységének feltétele is. A mezőgazdasági szövetkezetek mint a demokrácia, a kollek­tivitás keretei szintén lénye­gesen megváltoztatták a fa- iu érdeklődését. A nagyüzemi termelésre történő áttérés tartalmában és szervezeti téren új felada­tokat jelentett a falu műve­lődésében is. Az űj nagyüze­mi gazdálkodás szabta köve­telmény egyre inkább ér­vényre jut, s ennek figyelem- bevételével szerveződik és alakul át a falu művelődé­se. Kezdetét vette falun is a munka szakmai differenciá­lódása és ezzel együtt a mű­veltségigény differenciálódása is. Más oldalról: falun is gyö­keresen megváltoztak a mű­veltség közvetítésének techni­kai feltételei és igénybevéte­lük is. Minden községben van könyvtár, mozi, a falusi csa­ládok 90 százalékának van rádiója, községekben találha­tó az összes televíziók 40 szá­zaléka, vagyis ezer lakosra 100 tv jut. Ez azt jelenti, hogy 1950-hez mérten a tv kivételével minden megdup- lázódott. TIZENÖT ÉVVEL f ségekben ezer lakosra jutó napilapok számát ki lehetett fejezni egy kis értékű, két­jegyű számmal, ma viszont ez a szám meghaladja a 150­et. A vásárolt könyvek 27 százalékát veszik meg a köz­ségek lakói és az elmúlt év­ben több mint 200 millió fo­rintot költöttek ilyen célra. Meglepő, hogy a falvakban csaknem 400 idegen nyelvű tanfolyam működik, több mint 7000 hallgatóval. Egyéb tanfolyamok ezrein jutnak ismeretekhez a falu dolgozói más téren is. Ezzel együtt megváltozott a falu különböző művelődési intézményeinek igénybevétele is. Az elmúlt 20 év alatt si­került elérni, hogy a falu minden ezer lakosából 130 beiratkozott olvasója legyen a könyvtárnak. Alig 10 év alatt úgy elterjedt a televízió, hogy átlagosan számolva, ezer falusi lakos közül 120 ül a televízió előtt. Változás történt a szakköri tevékenység és a művészeti öntevékeny csoportokban va­ló részvételnél is. A szakkö­rök és a részvevők száma az utóbbi 8 évben megháromszo­rozódott. Ezzel szemben az öntevékeny művészeti csopor­tokban a részvevők száma csaknem a felére csökkent, és a műsoros esték látogatói­nak száma is kevesebb lett, mint az 1950. évi fele. Érdemes nyomon kísérni a mozival kapcsolatos adatokat is. 1968-ban 36 millió falusi lakos látogatta a filmszínhá­zakat, ami 1967-hez mérten igen nagy, 15 százalékos csökkenést jelent. Ugyanezen idő alatt a könyvtári olva­sók és kölcsönzött kötetek száma nem változott. Meg­nőtt viszont a különböző szaktanfolyamok és hallgatói­nak a száma. A falun élő értelmiségiek száma is megháromszorozó­dott. Különösen gyorsan nőtt a mezőgazdasági munkával kapcsolatos értelmiségiek — közgazdászok, mezőgazdászok, mérnökök stb. — száma, ami egyben azt is jelenti, hogy a munkahelyen jelentkező napi információ, munkával kap­csolatos instrukció is megsza­porodott és magasabb szintre emelkedett. MINDEZ azt eredményez­te, hogy tudós­ban, ismeretekben a falu is lényegesen nőtt. Ez igaz még akkor is, ha az iskolai vég­zettség ezt nem bizonyítja. (A nyolc osztályt elvégzettek aránya 16 százalék, a közép­iskolát 2,1 százalék végezte el, míg az egyetemet és fő­iskolát csak 0,8 százalék.) Ezzel szemben például a köz- gazdasági, a jogi és más is­A fiatalok neveléséért Újszerű szerződés Szederkényben A tiszaszederkényi Derko- vlts Gyula Művelődési Köz­pont a közelmúltban együtt­működési szerződést kötött a helyi gimnázium és szakkö­zépiskola igazgatóságával, valamint a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat szakmun­kásképző intézetével és a 116. sz. Szakmunkásképző Intézet­tel. Abból a célból fűzik szoro­sabbra kapcsolatukat, hogy. segítsék a tanulók közötti kulturális nevelő munkát. Többek között megállapod­tak, hogy a fizikai dolgozók gyermekei részére — négy tantárgyból — egyetemi elő­készítő tanfolyamot szervez­nek. Újszerű a szerződésben, hogy a művelődési központ­tal együttműködve például esztétikai szakkört hoznak létre a középiskolában. Az együttműködés kiterjed továbbá a könyvtármunkára és az ismeretterjesztés külön­böző területeire is. Az intézetekkel kötött meg­állapodás a szakmunkástanu­lók nevelését, szakmai és ál­talános műveltségük növelé­sét helyezi előtérbe, hiszen a SZOT elnökségének 1967. évi határozata is ezt a tenniva­lót hangsúlyozza. A cél te­hát a munkásifjúság kultu­rális nevelésének megjavítá­sa. L. 1U meretek — ha nem is óimé» leti szinten, de a mindenna­pi gyakorlat kapcsán — a falusi dolgozókhoz közel ke­rültek. Többek között a kö­zös tervezés, a munkaegysé­gek elszámolása, a zárszám­adás kényszerítette erre a parasztságot. Az érdeklődés — elsősorban a fiataloknál — a gépek felé fordult. Mindezek a változások egy­ben azt is eredményezték, hogy a művelődési házról al­kotott. eddigi elképzeléseket felül kell vizsgálni. A régi felfogást, hogy az emberek a művelődési házba járnak mű­velődni — műveltséget kiegé­szíteni, űj ismereteket tanul­ni — fel kell adni. Ma már a kultúrának azok az össze­tevői. amelynek terjesztésére a művelődési házak beren­dezkedtek — a sajtó, a rá­dió, televízió, könyvtár segít­ségével házhoz megy. A mű­velődés nagyrészt individua­lizálódik és elsősorban a la­kásban zajlik le. Még az olyan kollektív formák, mint a szakköri tevékenység is, kettős jellegűek: egyrészt ott­hon egyedül művelhető, más­részt közösen a szakköri he­lyiségben. A szórakozási igé­nyek kielégítése is többcsa­tornássá vált (tv, mozi, szín­ház stb.). a mű- velő­MF.GVÄLTOZOTT dési ház szociálpolitikai sze­repköre is. Eddig fóruma volt a kollektivitásnak, mivel az egyénileg dolgozó parasztok találkozása itt zajlott le, füg­getlenül attól, hogy milyen konkrét indokkal gyűltek ösz- sze. Ma a kollektivitás szük­séglete kielégül a munka és a munkához kapcsolódó te­vékenységek folyamatában, hiszen a termelő tevékenység kollektív gazdaságban folyik. A megváltozott viszonyok között a művelődési házak feladata elsősorban nem ma­gának a műveltségnek a ter­jesztésében jelentkezik, ha­nem inkább annak a befolyá­solásában, illetve a művelő­désre való mozgósításban, ne­velésben és annak szervezé­sében. Központjává kell vál­ni a különböző művelődési csatornák nyújtotta lehetősé­gek egységes szemléleti rend­szerbe való foglalásának. Nem a részfeladatokat meg­oldó intézmény szerepét kell betöltenie, hanem a falu mű­velődési központjává kell válnia a szó igazi értelmé­ben. Irányítani kell a falu művelődését — annak min­den mozzanatát. A szolgálta­tó szerep csak másodlagos le­het. Ma a falun működő mű­velődési otthonok száma 30 005, az összes művelődési otthonok 73 százaléka műkö­dik itt. (Ha figyelembe vesz- szük, hogy a lakosságnak csak 56 százaléka él falun, akkor már ez az összehasonfítás is értékmérő lehet.) Ezeknek a művelődési otthonoknak azonban több mint 50 száza­léka építészetileg nem felel meg a korszerű követelmé­nyeknek. \ Rontja a helyzetet, ha fi­gyelembe vesszük a rendelke­zésre álló személyi feltétele­ket, amikkel a kultűrház bekapcsolható a művelődés folyamatába. Itt egyaránt: szerepet játszik a mennyiség és minőség. Mit mutatnak a számok? A falusi népműve­lők 25—30 százaléka évente fluktuál, vagyis nem sajátít­hatják el a szükséges helyis­mereteket. Másrészt a falusi művelődési otthon vezetők 80 százaléka nem rendelkezik a jelenlegi munkájának megfe­lelő képesítéssel sem. Az új feladatok összefüggésében ezek az arányok még tovább romlanak. A MEGVÁLTOZOTT i szükségletek követelményeit, tehát sem egyszerű kinyilat­koztatással, sem jóindulattal nem lehet megoldani. Szem­léleti. anyagi és személyi fel­tételek együttes változására van szükség. Vonsik Gyűl#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents