Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-19 / 268. szám
eSZAK-MAG VAROSIG Szerda, 7969. nov. T9. üi át Keisinkiie I. Budapesttől Prágáig IDŐBEN is, földrajzilag is fontos annak az útnak vizsgálata, amelynek végén ,a finn fővárosban össze kell ülniük földrészünk valamennyi országa képviselőinek, hogy megvitassák az európai biztonság oly időszerű kérdéseit. 1969. március 17-én hozták nyilvánosságra a Varsói Szerződés tagállamai az Európa országaihoz szóló budapesti felhívást. A Varsói Szerződés tagállamai javasolták, hogy mielőbb üljenek egy asztalhoz Európa különböző társadalmi rendszerű, földrajzi elhelyezkedésű és nagyságú országai, s az egyenjogúság, jó szándék és a tények tiszteletben tartása szellemében vitassák meg az európai biztonság megszilárdításának kérdéseit. A márciusi budapesti felhívást általában pozitív visszhang fogadta. A sokasodó helyeslő visszhang közepette foglalt állást hivatalos, nemzetközi érvényű kezdeményezéssel a budapesti felhívásra május ötödikén a finn kormány: bejelentette, hogy közre kíván működni az értekezlet előkészítésében és megtartásában. Finnország ezzel a lépéssel bekapcsolódott az előkészítés munkájába: vendéglátó fővárosként az összeurópai biztonsági értekezlet jövendő színhelyéül is ettől az időponttól emlegette a világ Helsinkit A finn diplomácia a maga lehetőségeivel szélesítette tovább a szocialista országok március 17-e után megkezdett diplomáciai akcióit. S ma már a budapesti felhívásban foglalt megállapítás — „egyetlen európai kormány sem emel szót az összeurópai értekezlet gondolata ellen” — a tények alapján így realizálható: harminchárom európai ország közül huszonkettő lényegében igenlő feleletet adott a felhívásra, támogatja az értekezlet gondolatát. Nem lenne persze teljes a kép, ha nem említenénk meg: vannak, akik a legkülönbözőbb ürügyekkel szeretnék a végtelen^egig kitolni az értekezlet \ egyébként indokolt és szükséges előkészítő szakaszát. Ilyen állási foglalása volt a legutóbbi időben például Brosio NATO- főtitkárnak és Healey angol külügyminiszternek is. A nyugati sajtó nagy része — a hidegháborús lapok és rádió-, tv-állomások — szintén fanyalogva, s az állítólag áthidalhatatlan nehézségeket emlegetve „óv a sietségtől”. (Hallatszottak .ilyen hangok a legutóbbi brüsszeli NATO-ta. nácskozáson is.) Pedig már a budapesti felhívás emlékeztetett rá, hogy a második világháború immár negyedszázaddal ezelőtt történt befejezése óta még nem ültek le egy asztalhoz az összes európai országok. Éppen ezért ja. vasolta most, a szocialista országok külügyminisztereinek prágai tanácskozása: legyen az időpont 1970 első felének valamelyik napja. Érdemes egy pillanatra megállni a második világháború óta eltelt negyedszázad említésénél. Ez alatt a negyedszázad alatt ugyanis nemcsak kialakult, meg is szilárdult Európa mai rendje; véglegessé és megváltoz- tathatatlanná lettek a német militarizmus és nácizmus szétzúzásának pillanatában kialakult társadalmi viszonyok, bennük a határok is. A Varsói Szerződéshez tartozó országok külügyminiszterei, amikor prágai értekezletükön most kétpontos, világos napirendet javasoltak a Helsinkibe összehívandó összeurópai értekezlet számára, a realitások, a status quo elismerésére és tiszteletben tartására gondolva ajánlották első napirendi pontként az európai biztonság megteremtését, az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondást az európai országok kapcsolatában. A BUDAPESTI felhívástól a prágai javaslatokig eltelt időben jelentősen közelebb kerültünk az értekezlet megvalósulásához; túl az idő. beni közeledésben, a földrész politikai köreiben kialakult pozitív állásfoglalások területén is. Gárdos Miklós (Folytatjuk) Alois Indra Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden Magyarországra érkezett Alois Indra, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. A csehszlovák vendéget a Ferihegyi repülőtéren Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Tóth Mátyás, a Központi Bizottság osztályvezetője fogadta. Jelen volt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Izraeli terror Megtorlásul fe a házát Az izraeli megszálló hatóságok, mint ismeretes, kollektív „büntetésben” részesítik azokat a családokat, falvakat és üzemeket, amelyeknek tagjai, illetve lakosai és dolgozói közt ellenállók vannak. Az eddig alkalmazott házrobbantásos megtorlást kiterjesztik és az ellenállók hozzátartozóinak házait is lerombolják, sőt, több esetben a szomszédokét is felrobbantották. Gázában a katonai kormányzó azzal fenyegetőzött, hogy az ellenállók családjának nemcsak házait rombolják le, hanem elAz idén kétszeresére növekedett a December 4. Drót- müveknek a tőkés országokba irányuló exportja. A vállalat korszerű, jó minőségű termékeit — közöttük táv- vezetékkábcleliet — egyre több országban Ismerik és keresik. A közelmúltban az olasz SAE-cég versenytárgyalást hirdetett. Az olaszok Zambiában építenek 1100 kilométer hosszúságú elektromos távvezetéket. Különleges kikötésük volt, hogy a kábelt 3200 méter hosszúságú darabokban kell szállítani. Ilyen hosszú, összefüggő kábel gyártására a világon igen kevés vállalat képes. A versenytárgyalást végül — több más, világhírű kábelgyártó céget megelőzve — a December 4. Drótművek nyerte meg. A drótgyár vállalta az olaszok különösen szigorú műszaki előírásainak teljesítését, és — az árakat, valamint a szállítási határidőt figyelembe véve — a legkedvezőbb ajánlatot tette, így 1.970-bcn a miskolci vállalat 1100 kilométer hosszú, összesen 1600 tonna súlyú, Bison típusú acél-alumínium távvezetékkábelt szállít az olasz megrendelőnek. Az exportálandó kábel értéke 700 000 dollár. A dótgyár történetében eddig ez a legnagyobb tőkés export, egymagában kétszerese a vállalat 1988. évi tőkés exportjának. Karáesonyhor is moratórium Karácsony estéjén is tiltakoznak majd a vietnami háború folytatása ellen az amerikai békeharcosok. . A vietnami moratórium-bizottság — amely az októberi nagy sikerű megemlékezést, s a műit heti háborúellénes akciókat szervezte —, közzétette terveit a tiltakozó kampány harmadik szakaszára. A terv szerint decemberben három napon át tartanak majd a tiltakozó megmozdulások. December 12-től ismét helyi gyűléseket, békeőrségeket, aláírásgyűjtő kampányokat szerveznek. Űj kezdeményezés lesz a békeőrség a szenátus és a kongresszus tagjainak otthonánál, hogy a törvényhozókat -háborűellenes állásfoglalásra szólítsák fel. A moratórium-bizottság kapcsolatba lép a katonák békeszervezeteivel is. A békeharcosok segítséget nyújtanak a katonai egységeknél létrejött há- borúelienes csoportok működéséhez. LEHOCZKY ALFRÉD: 5 Áttelepítés és menekülés Ha a korábban megjelent parancsok az ipar áthelyezéséről még valami reményt adtak valakinek, hogy azok továbbra is a magyar hatórágok jogkörében maradnak, úgy a november -17-én aláírt megállapodás a magyar és a német birodalmi kormány között, ezt a remény foszlányt is széttépte. A birodalom „befogad” Az egyezmény („egyes termelési ágaknak a birodalomba való kitelepítése tárgyában”) kimondta: „A termelés folytatásának biztosítása céljából bizonyos — a háború továbbfolytatásához fontos — termelési ágakat átmenetileg Magyar- országról a birodalom, illetőleg a protektorátus területére kell áttelepíteni.” A megállapodás az áttelepítésre a következő elveket határozta meg: „Minden áttelepítéshez a m. kir. iparügyi miniszter ál. tál képviselt m. kir. kormány határozata szükséges. Az áttelepítéssel érintett magyar termelvények (különösen gépek, anyagok, félés kész alkatrészek) tulajdoni viszonyai az áttelepítéssel nem változnak meg. Azon lesznek, hogy az üzemek áttelepítésével együtt a magyar munkavállalók, és ezek családtagjai is teljesen áttelepülhessenek.” Beregffy hadügyminiszter nyilatkozik a Führer álláspontjáról: „A Führer a hadműveletek folytán átmenetileg feladott magyar területről mindenkit befogad saját területére, aki a független hungarista államért a német szövetséges oldalán tovább harcol a végső győzelemig. Így befogadja a katonai alakulatokét, katonai iskoláinkat, intézményeinket stb. ... A jövőben tehát harcosaink hozzátartozóit német területre is áttelepíthetjük, ahol így a családok biztonságban lesznek...” S a német és nyilas propaganda mindent elkövet, hogy a lakosság minél nagyobb részét áttelepülésre bírja. Ahol ez nem elég, kényszert alkalmaznak. Vak légyként sodródtak A kiürítéssel kapcsolatos propaganda a munkásokra és parasztokra hatástalan volt. Őket kötötte a műhely, a gyár, a „hazai rög”, öntudatosabb tagjaik hatására gyorsabban is felocsúdtak. Sokkal problematikusabb volt a helyzet az értelmiséggel, főleg pedig a tisztviselői karral: ők pánikba esve, megza- vartan vonultak Nyugat felé. A helyzet tragédiája éppen az volt, hogy az értelmiség egy jelentős része mennyire nem látott tisztán. Teljesen igazak Révész Imre (a fel- szabaduláskor Tiszántúl református püspöke) megállapításai: „Ha az értelmiségnek a tisztviselői kartól befolyásolt része csak valamennyire is tisztábban látott volna, ha a németeket, s általában a Nyugatot csak valamennyire és kevésbé bálványozta volna: akkor ._megfordulhatott volna fejében annak a lehetősége, hogy a „csodafegyver” csak betetőzője a Hitle- rék sorozatos — és nagy részükben már addig lelepleződött hazugságainak, meg, hogy az angolszász kapitalista világnak — bármilyen kétszínű játékot űzött egyébként az egész második világháború folyamán — Magyar- ország „felszabadítása” (oly módon, ahogy a suttogó „angolbarát” propaganda híresz- telte) egyáltalában nem tartozik közvetlen céljai és érdekei közé. De ezzel a lehetőséggel az értelmiségnek az a részé egyáltalán nem számolt. Ezért képzelték azt, hogy a csodás szabadulásig hátralevő „rövid” időt okosabb leszi' nyugatabbra bevárni, aho- || vá, hiszen úgy sem juthat el „a vörös áradat”, még ha a # Tiszáig esetleg „beengedik” ‘,, is. Ha nem ilyen rögeszmék |) tartották volna fogva az ér-•• telmiségnek azt a részét, ak- \ | kor talán nem sodródott vol-,. na vak légy módjára Nyugat' • felé, s talán több ellenállást \\ tudott volna tanúsítani a ha. ■ > tóságok kiürítési parancsai val szemben.” .. A népéért aggódó ember \ \ érzései sütnek át Révész lm-!! re szavain: • ' „Ijesztő visszagondolni rá,.. mennyire magára hagyták;; ezekben a ...napokban a mi',', dolgozó magyar népünket ép-" pen azok, akik egyedül ön- \ j magukat tartották természc- ■ ■ tes vezetőinek — és akik. ha \ | lett volna rá idejük és „szer-,. vezőképességük” egyetlen ' J tüzoltófecskcndőt, egyetlen \ | orvosi fecskendőt, egyetlen > • ipari gazdasági gépet, egyet- \ \ len igásállatot nem hagytak.. volna vissza... — aminthogyj| így-Is csak a lehető legkcve-W sebbet hagyták vissza, annyit • * amennyit már nem bírtak [ | magukkal cipelni.” ■ • Mindez a felszabadulás., időszakának rendkívül nc-|j héz társadalmi-politikai vi-J| szonyaira utal. ■1 fi » (Következik: A hegyek hő-' • sei.) pusztítják narancsültetvényeit is. A gázai övezetben a narancsligetek a lakosság fő megélhetési forrásai. Da- jan egyik legutóbbi nyilatkozatában kifejtette, hogy a kollektív megtorlás elrettenti a lakosságot az ellenállók támogatásától, ezért alkalmazása szükséges. Az izraeli kormány hétfőn megvitatta a kollektív megtorlás alkalmazásával összefüggő kérdéseket. Ezt a politikát Dajan hadügyminiszter hirdette meg és anélkül alkalmazza, hogy a kormány döntését/^ kérte volna. Abba Eban külügyminiszter bírálta Dajan eljárását és kijelentette: Dajan nem veszi figyelembe, milyen képet alkot a nemzetközi közvélemény Izraelről. 25 éve íörlcnt — pályázóink írják Páréi, aki szépen tudott dalolni Egyik este történt. Egy szovjet tiszt megáll lovával a kapunk előtt. Leszáll róla, majd lovát a kapufához köti, és jön be hozzánk. Apám akkor nem volt otthon. Anyámnak köszön és kézmozdulataiból, és a törve be. szélt magyar szavaiból megértettük, hogy nálunk akar maradni. Anyám magyarázta neki, hogy mi sokan vagyunk, itt nem fér el. Ekkor ért haza apám. Megtudva mi az újság, egy darabig elbeszélgetett a tiszttel, majd az lett a vége, hogy a katona nálunk aludt. Teljes egy hétig. Nagyon szépen tudott dalolni. Esténként, vacsora után, amikor az asztalnál ültünk, a húgomat az ölébe vette (akkor 8 éves volt), és dalolgattunk. Már akkor megtanultam annak a szovjet dalnak a dallamát, ami nekem még most is a legked_ vesebb: „A herszoni réten egy út- széli domb van, És gyom nőtt a domb oldalán. ..” Ezt a dalt különösen szerette. Egy heti nálunk tartózkodás után jött a parancs, hogy el kell mennie. Csupán annyit tudtunk róla. hogy Pávelnak hívják, és Ukrajnában van a családja. A tőle való búcsúzás mindannyiunk szemébe könnyet csalt. Körülbelül 3 hétre ismét eljött hozzánk látogatóba. A bátyám segítette le a lováról, az egész feje át volt kötve. A kórházból jött. Itt feküdt, szilánktól sebesülten, azon az ágvon, amelyiken azelőtt aludt. Három napig volt nálunk, aztán elment. Akkor láttuk utoljára. Soha nem feledi-"'1'' el. Máyer Lajos (Miskolc) Szaporítják a Duna halállományát A győri Előre Halászati Szövetkezet 160 mázsa halat helyez ki a Dunába és a Szigetköz mellékágaiba, a halállomány gyarapítására. Az élővizekbe azért kell ivadékot helyezni, mert mind kevesebb a természetes ívóhely, és így nincs biztosítva a halak természetes, megfelelő számú szaporodása. Egy- és kétnyaras pontyok kerülnek a Dunába, illetve annak mellékágaiba. Kábel 700 ezer dollárért
