Észak-Magyarország, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
Vasárnap, 1969. nov. 2, ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Srí a: Vaskó Mihály, a megyei párlbizoííság íiíkára EZ EV AUGUSZTUS végétől napjainkig — a szerkesztőségben megtartott ankét alapján — az Észak- Magyarország hetenként két alkalommal behatóan foglalkozott a mezőgazdaság fejlesztésének legfontosabb kérdéseivel. Az ánkéton elhangzott hozzászólások is, de a szerkesztőséghez beérkezett vélemények is a mezőgazdaság fejlesztésének általános főbb feladataival foglalkoztak. , Arra most egy összefoglaló keretében nincs szükség, hogy elismételjük az újság hasábjain már megjelent megállapításokat., helyes észrevételeket — annál is inkább, mert a vélemények és a javaslatok a mezőgazdasági termelés fejlesztését .segítik elő. Olyan vélemény és javaslat, amely ezzel ellentétes volna — nem hangzott el. Ennek ellenére szükségesnek látszik a témával kapcsolatos cikksorozat összegezése. Mindenekelőtt ide kívánkozik nz a megállapítás, hogy figyelemre méltó volt az Észak-Magyarország kezdeményezése; az ankét megszervezése, az elhangzott vélemények és javaslatok feldolgozása, s mindezek publikálása. Azért volt figyelemre méltó, mert megyénk mezőgazdasága előtt is az a feladat áll, hogy a következő években a mezőgazdasági munka minőségi követelményeit előtérbe helyezzük. Ezt a célt szolgálta a szerkesztőség kezdeményezése, s mindenek előtt az a tudatos szándéka, hogy mind többen azonos módon ítéljék meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésének nagy feladatait. ■\HRrti ts szólnom kell, AlvKUi. IS hogy az an_ kétra meghívottak valamennyien megjelentek, s a vita során észrevételeikkel, megjegyzéseikkel nagyon sokat segítettek abban, hogy az Észak-Magyaror- szag ezt a célkitűzését meg tudja valósítani. A vita során a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos feladatok rendkívül széles körben kerültek felszínre. Többen foglalkoztak az üzemen belül megotdható. illetve megoldandó feladatokkal. Hangsúlyozták. hogy tartalékok rejlenek a munkaszervezésben. Páratlan eredmények 3 VK-ban a 200 ezer tormán felül A TVK ammóniagyára fennállása óta minden esztendőben messze túlszárnyalja tervelőirányzatát. Már szinte természetesnek vesz- szük a kimagasló termelési eredményeket. Tavaly például ÍUO ezer tonna ammónia előállítása szerepelt a vállalati tervben. Ezzel szemben a hármas évforduló tiszteletére kezdeményezett széles körű verseny eredményeképpen — 20 ezer tonnával haladta meg a gyár a tervezett szintet. Ez azt jelentette, hogy a TVK-ban elérték az évi 200 ezer tonnás termelést ammóniából. Erre az évre 202 ezer 800 tonnában állapította meg a vállalatvezetés a gyár termelési feladatát. Ez a meny- nyiség háromezer tonnával több, mint amennyit 1968- ban a felajánlással együtt teljesítettek. Az eltelt tíz hónap eredménye biztató. Ammóniából minden hónapban megter- I méltók a 20 ezer tonnát, annak ellenére, hogy több alkalommal egy sor javítást, karbantartást is el kellett végezniük. Ez pedig minden esetben bizonyos termeléskieséssel járt. A III. negyedév eredményei egyedülállóak a gyár történetében. Az elmúlt hónapok teljesítménye felülmúlt minden várakozást. A *k negyedév során végrehajtott intenzifikálás eredményeképpen — mely az üzem műszaki kollektívájának bá- mr kezdeményező készségét dicséri — az azt követő három hónap alatt összesen 61 eZei' Oíio Ionná ammóniát termelt a gyár. örvendetes az is, hogy ez idő alatt a napi termelési átlag csaknem 100 tonnával haladta meg az el- sö negyedévben elért szintet, í onlosan 070 tonna napi átlag volt az üzem teljesítménye, szemben az első negyedévi 5H7 tonnával. Ilyen még tordult elő a kombinátA TVK igazgatósága a közelmúltban összeállította a vállalat jövő évi előzetes tervjavaslatát. Ebben 212 ezer tonna ammóniát irányzott elő 1970-re. <U. U.) az üzemszervező munka javításában, a tudományosabb gazdálkodás megvalósításában, az üzemi vezetés színvonalának emelésében stb. Az ankéten is, a vitában is, de a beérkezett írásos véleményekben is hangsúlyozottan kifejezésre jutott, hogy a mezőgazdaság fejlesztése törvényszerűen követeli meg a magasabb szintű műszakitechnikai eszközök előállítását. Többen is szóvá tették, hogy kevés az a fejlesztési lehetőség, amely a mezőgazdaság rendelkezésére áll. De még ennél is nagyobb az a probléma, hogy az alkalmas technikai eszközök megvásárlására azért nincs lehetőség, mert azokat sehol nem tudják megkapni a mező- gazdasági üzemek. A FELSZÓLALÓK ki’.Z,Ü1 ______________________többen is foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a megyei pártbizottság lapjától, az Észak-Magynrorszá gtól mit várnak a mezőgazdasági feladatok teljesítésének segítésében. A lap készítői, mezőgazdasággal foglalkozó munkatársai sok hasznosítható tanácsot, javaslatot kaptak. Az elmúlt két hónap tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogsr a szerkesztőség jó propagandamunkája eredményeként is a mezőgazdasággal közvetlenül kapcsolatban állók érdeklődése a fejlesztés fő kérdéseiben fokozódott és ez indokolttá teszi, hogy lapunk, az Eszak- Magyarország a jövőben is hasonló módon nyújtson segítséget a mezőgazdasági célkitűzések megvalósításához. Ä megye egyik pénzügyi vezetője a következőt mesélte ed: — Külföldiekkel voltam az egyik vegyipari építkezésen. Még most is szégyellem magam, ha rágondolok. Képzelje, amerre elmentünk, sehol nem dolgozott senki. Itt is egy csoport beszélgető szerelő, ott is, amott is csak lézengtek. — És a külföldiek? Nem szóltak semmit? — Ugyan! Láttak mindent. S azt is, hogy engem bántott ... A véleményemre kíváncsi? Az LKM-ben a kohászok, a hengerészek sokat és keményen dolgoznak. Nehéz az életük az ózdi hengerészeknek is, s különösen megdolgoznak a forintokért Borsodnádasdon. Dolgoznak a DIGÉP esztergályosai is, de igen sok példa mutatja, hogy baj van a munkafegyelemmel, a munkamorállal. 20 éves a KAV miskolci gyáregysége Törőtorony, bálázó prés, rakodó- és kotrógépek, nagy forgalmú pályaudvar fogadja a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat (KAV) miskolci gyáregységéhez érkező anyagokat. Ide futnak be és innen indítják útnak nap mint nap a martinke- mencék, a nagyolvasztók számára szükséges alapanyagokat. A vashulladék az ország minden részéből, a vasérc egy része pedig a Szovjetunióból érkezik. A 20 évvel ezelőtt létesült gyáregységet a diósgyőri és az ózdi nagyolvasztók martinkemencéinek egyenletes ellátására hívták életre. A napi szállítás mellett. tárolja is a nyersvas- és acélgyártáshoz szükséges anyagokat, és azokat a művek igényeinek megfelelően szállítja. Az elmúlt 20 év nagyon sokat jelentett a kezdetben kis gyáregység fejlődésében. Ma mar 8 teherkocsi, 4 dömper, 14 kotrógép, 3 gyorsrakodó és 3 autódaru könnyíti a nehéz fizikai munkát. Sokat javult az üzem dolgozóinak szociális ellátottsága is: fekete-fehér öltözők és fürdőhelyiségek épültek. A 20 év mérlege: több mint másfél millió tonna vashulladékot dolgoztak fel és szállítottak ki. De segíti a gyáregység a külkereskedelmet is. hiszen a nagy tárolási lehetőségek módot nyújtanak rá, hogy nagyobb mennyiségű alapanyagot tároljanak le, amely Magyar- országra akár a távoli Indiából, vagy Angliából érkezik. A jubileum alkalmából október 31-én bensőséges ünnepségen emlékeztek meg a 20 éves fejlődésről, az azóta végzett munkáról. A gyáregység ünnepségén a 20 év óta ott dolgozók visszaemlékeztek a régi időkre, amikor nehéz körülmények között dolgoztak. Ezeket a mai korszerű technikával össze sem lehet hasonlítani. Akik azonban megszerették ezt a munkát, kitartottak mellette még akkor is, ha nehéz volt hajdanán. Közülük 10 személy kapott most kiváló dolgozó kitüntetést, 15-en pedig pénzjutalmat kaptak. i:.V> ük : resztül 31 emberből csak kilenc dolgozott, a többi állt, beszélgetett. A következő órában 12-en dolgoztak. — És mit mondtak? — Ha akarom, csinálom, ha nem tetszik, leszámolok. Sok jelenség azt mutatja, hogy egyenetlen a teher, a felelősség viselése. A modern villamos mozdonyoknál a második embert, a kenőt, többnyire mozdonyvezetővé képezték. A mozdonyvezető mellett most a vonatvezető áll, gyakorlatilag kelten vannak három ember helyett. A sebesség fokozódott, így az ő felelősségük is. De, ennek ellenpólusaként akadnak emberek, akik úgy-ahogy dolgoznak, új és új követelésekkel lépnek fel: „Ha nem adják, megyek!” Olyasmi is előfordul, ami a vasútnál korábban ismeretlen volt: van, aki megtagadja a szolgálatot S mi történik? íme a válasz: „Elnézik neki. Azt mondják, ha elmegy, ilyen se lesz.” Az építőiparban is találkozunk ilyen esettel. íme, az egyik szemtanú: — Kinn voltam az egyik építkezésen. Egy órán keAz egyik munkaügyi vezető ezt mondotta: — Ha az ember csak végigmegy a gyáron, itt is, ott; is talál lézengőkre. S ez vonatkozik a hivatalházak belső rendjére is. Egyik-másik helyen ma is feltűnően sok a ráérő ember. Magam is gyakran tapasztalom, ha egyik-másik hivatalházban berkihez megyek, húsz perc leforgása alatt tízen benéznek: ki az, aki jött, mit akar, kivel mit beszélget. Nem vitatjuk az adminisztráció szükségességét. De még mindig sok a felesleges adminisztráció, sőt, van, ahol mesterségesen fejlesztik a bürokráciát. Látunk olyat is, hogy az egymás mellett levő szobákból levelezést folytatnak egymással a gyors intézés helyett. Akadnak osztályok, ahová a reform leheleté sem ért el, munkájuk, munkamódszerük semmivel nem különbözik a pár évvel ezelőttitől. — Nálunk a statisztika szerint 600 ember hiányzik — mondotta az egyik építkezési vállalat egyik vezetője. — És a valóságban? — Ha jobb lenne a munkaszervezés, ha minden ember lelkiismeretesen dolgozna, altkor a létszám is elég lenne. De hát akkor miért pazaroljuk el a legdrágábbat, az időt? Nehéz erre felelni. Sokan a szabad munkavállalást okolják, erre hárítják a felelősséget. Nem kétséges: a szabad munkavállalás szocialista élelünk legújabb vívmánya. Az sem kétséges, hogy sokszor ez az egyetlen védekezési lehetősége adott esetben a dolgozónak. Védekezik a közönyösség ellen, egyes vezetők túlkapása ellen, az olykor-olykor tapasztalható durvaság ellen. Van azonban az éremnek egy másik oldala is. A Lenin Kohászati Művekben például tavaly kétszer any- nyi ember ment el. mint az előző évben, s a fluktuáció most is növekvő tendenciájú. Ebben az évben eddig 2400 embert vettek fel, 2409 ment el. Kiszámították, hogy az elmenés, és az új felvétel (az elmenő már „lazít”, az újnak idő kell a betanuláshoz), ebben az évben 60 millió forint értékű termelés- kiesést okozott, a gyárnak, s egyben a népgazdaságnak. Az elmenés fő oka itt és másutt: lakás, bérezés, a bejárás olykor a szociális igények lei nem elégítése., vagy éppen a közvetlen vezető magatartása. A fluktuáció leginkább a törzstagokat érinti, ök maradnak, rájuk nehezedik a teher, de rájuk is hat a nagy jövés-menéssel cgyüttjáró lazaság. És sajnálatosan olykor anyagilag a maradó ember fizet rá. A gyár, hogy új embert kapjon, annak többet fizet, mint az érdemelné. Ez viszont a törzstagok esetében okoz feszültséget. — Nekünk elsősorban a törzstagokat kell megbecsülnünk — mondották az LKM- ben. — Üj bérrendszer kialakításán töprengünk. Ennek lényege: a kezdő dolgozó kevesebbet kap, s mondjuk, 3 év után „ugrik” egyet, aztán megint 3—4 évenként újból felemelik az órabért. És, az elképzelés szerint nem is kis összeggel. Ez a nagyobb megbecsülés arra irányulna, hogy maradásra, s egyben jó munkára ösztönözze a dolgozókat. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy ennek az elképzelésnek igc-n sok akadálya van. Egyik: több bért csak úgy lehet adni, ha ennek megfelelően nő a termelés, előbb tehát termelni kell, s aztán jöhet az elosztás. A másik: ezt csalt úgy lehet megvalósítani, ha minden vállalatnál hasonlóképpen cselekszenek. Jelenleg sajnos olyanokat is tapasztalhatunk, hogy „ügynökök” csalogatják el a vállalatok dolgozóit más üzemi», gyárba, s az ígéretekben csak éppen a csillagos ég nem szerepel. Bárhonnan indulunk, a lényeg: Miskolcon , és a környéken egyik üzem, csak a másik rovására tud új dolgozót felvenni. Nos, fordítsuk meg a sorrendet; igyekezzék megtartani minden üzem az embereit, megoldódnak ö gondok. És a biztatás kedvéért feljegyezzük: az LKM elképzeléseivel nem áll egyedül. Az Északmagyarországi Vegyiművekben is úgy vélekednek: belső munkaerővel, az erő jó megszervezésével, megtartásával, elvégezhetik a feladatot, s éppen ezért, felvételi zárlatot rendeltek el. Csorba Barnabás Bal és lé! mii toriul SZSiöOltVÍElF’iÉi Az új telepítések gondja A szentistváni VII. Párt- kongresszus Termelőszövetkezet már esztendők óta foglalkozik szőlőoltvány-terme- léssel. Az „iskolából” most kezdték meg az oltványok felszedését. Eddig még egyetlen esztendőben sem termeltek annyi oltványt,, mint az idén. A letelepített 3,3 millió vesszőből több mint másfél millió első és másodosztályú szőlőoltványt szeretnének értékesíteni. Az oltványtelep bevételét hat és fél millió forintra tervezték, de ha jó lesz a minőség, akár 8 milliós bevételt is elérhetnek. Az elmúlt esztendőben például a felszedett 1,1 millió oltványból 800 ezer volt az exportképes. Bíznak benne, hogy a minőség az idén sem lesz rosszabb. A szentistváni tsz legújabban- már nemcsak szőlőolt- vány-t'ermeléssel, hanem szőlőműveléssel is foglalkozik. A cserépváraljái üzemegységben az elmúlt évben 130, az idén pedig 00 holdon telepítettek borszőlőt. További 120 holdat készítenek elő telepítések alá. A termelőszövetkezet idén készíti el az elmúlt évben telepített 130 hold szőlő tániberendezéseit. Tizenkét ezer betontámot már el. is készítettek házilag, s további tízezret is elkészítenének, ha lenne hozzá cement. Nagy gondot okoz a tsz-nek a cementhiány. Mintegy öt vagon 500-as cementre lenne szükségük, hogy a szépen beállt új szőlőültetvény ne maradjon tarn berendezések nélkül Agiáítóium
