Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-10 / 235. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZÄG 4 Péntek, 1969. október 10. Itáliai noteszlapok Külföldi küldetés után az. újságíró átnézi noteszát, feljegyzései alapján beszámol útjáról, aztán mielőtt végleg valamelyik fiók mélyére süllyesztené az útitárs-ftizetet, még egyszer belelapoz: nem maradt-e ki valami a beszámolóból. Pesaróból, a nemzetközi fesztiválról hazatérve, én is beszámoltam a legfontosabbakról, de a noteszt még csak most teszem a fiókba. Íme, néhány elhulló lap. Frankfurttól Kómáig az Alitalia légiforgalmi társaság gépével utaztunk. Óriási méretű, sugárhajtású gépmadár, Dakota 8 típusú vitt a mintegy másfél órás út'n. A legérdekesebb azonban nem a rakétaszerűén startoló, mintegy százötven utast befogadó monstrum volt, hanem a vacsora, amelyet az olasz személyzet feltálalt. Azon belül is egy konzervdoboz, aminek tartalmára roppant kíváncsiak voltunk. Mivel bontót is adtak hozzá, vacsora után kibontottuk abban a reményben, hogy valami sajátosan olasz desszert. Nem kis meglepetésünkre egyszerű ivóvíz volt benne. Egy deciliter. Akkor még csak sejtettük, amit később tapasztaltunk: olasz földön az ivóvíz ritka dolog, aki szomjas, vörösbort iszik, szódavizet csak akkor, ha nagyon jól áll anyagilag. Róma impozáns képet nyújt az éjszaka érkezőknek. Kevés az idő a gyönyörködésre, a gép hamar földet ér, s már visz is a busz a városba. Nyolcszáz líra a buszjegy ára (1,30 dollár), de útja legalább az antik Rómán kanyarog keresztül, s a Colosseum, a Fórum és a hajdani Róma sok kincse elénk tárul. I Éjjel háromnegyed egykor találunk végre szállást. A Hotel Perla (Gyöngyszemszálló) névre hallgató intézmény, bizony meghökkent, Gorkij Éjjeli menedékhelyének tömegszállása jut eszünkbe a sivár szoba láttán, ahol a kőpadló felett három rossz sodronyon várjuk a reggelt. S mindezt fejenként 2500 líráért, azaz négy dollárért. Amikor ezt soknak találtuk, a szállodás vállat vont: — Uraim, ez van. S egyébként is éjjel háromnegyed egykor, nincs sok választásuk ... s Rómától az Adriáig hosz- szú az út. Vonatunk az Ap- penninek gerincét keresztezi. Égbeszökő sziklákon apró lovagvárak, sokszor a felhő fölé emelkedve. Szinte valami kalandfilm díszletének vélné az ember, várva, mikor bukkan elő valamelyik ismert filmszínész. Szédítő mélyedések felett viaduktok, s újra hegytetőkön 'járunk, vagy alagútban megyünk. Meredek hegyoldalakra tapa dó apró városkák. Mintha I nem lenne bennük élet. An- j conánál érjük el a tengert. Az Adria kékeszöldben játszó tükre vakítóan csillog a napfényben. Száradó ruhái-; mindenfelé. A tenger kísér további utunkon. Amíg Pe- saróban vagyunk és környékén, mindig hűséges társunk az Adria, s csak vissza- útban, Rimini után búcsúzunk el tőle, hogy majd Velencénél újra találkozzunk. Az esti Velence kihaltnak látszik, a tenger feketén csillog. Végleg búcsút veszünk az Adriától, s vonatunkat lassan elnyeli az Alpok hegyrengetege. Félelmetes sziklák között kanyargunk, messzi mélységben csillognak az olasz faluk fényei, az erős holdfényben kékesen sejlenek a sziklaormok. A megkövesedett középkor fogadott Urbinóban, ebben a bűbájos városkában. Házai a XV—XVII. századból valók. Főterén ácsorgó, vitatkozó százak. Raffaello Santi szülőházában csodás freskó. Ezenkívül csak egy Raffaello-kép található a halhatatlan mester szülővárosában, a Palazzo Dúcaiéban, a hajdan Fe- derigo da Montefeltro herceg építtette palotában, amely ma a tartomány nemzeti galériája. Ebben a gyűjteményben néhány Tizian is látható. Az Oratorio di San Giovanni viszont 1416-ból való freskóival ejt bámulatba. Alig karnyújtásnyi széles, meredek utcácskák, összehajló házak. Az utcákon tábla: a járműveknek mellőzni és megfordulni tilos. Pedig kiváncsiak lettünk volna rá. 120 000 lakos, modem városrészek és koraközépkori emlékek jellemzik Ravennát. És a csodás mozaikok a IV. és V. századból. Sorra zarándokolunk a mind újabb és újabb bámulatba ejtő templomok mozaikképeihez, le- tisztelgünk Dante sírjánál. Egyszer magyar szó üti meg fülünket: — Ügy, jó, most nézz kicsit balra... A fene vigye el, az a téglavacak belelóg a képbe. — Ismeretlen honfitársunk fényképezte párját. A „téglavacak” a hajdani római fürdő alapjaira épült, ókeresztény keresztelő templom volt, belső tetőzetén a világon egyedülálló, TV. századi kör alakú mozaikképpel. Bolognában a pisainál ferdébb, középkori torony, és a véget érni nem akaró árkádsor lep meg. Harminchat kilométer hosszú összesen a főbb útvonalak árkádsora, azaz esős időben is nyugodtan lehet nézegetni a kirakatokat, szerte a városban. Műemlékben ebben a fontos ipari városban sincs hiány. A Szent Péter katedrális mellett a XI—XII. századot, és korábbi korokat idéző műemlékek hosszú sora kápráztat. Tetszett az állomási információs irodában kapott térkép. Külön színnel jelölik az 1000 előtti, az 1000—1480 közötti, és a későbbi időkből származó részeket, s ezzel már eleve felhívják a figyelmet az érdekes látnivalókra. A vasúti ruhatárban viszont úgy átvizsgálják a beadott poggyászt, hogy egy szigorú vámhivatalnoknak is becsületére válna. Hivatalosan nem Olaszország, de nehéz tőle elválasztani San Marinót. A parányi, 18 ezer lelket számláló, önálló köztársaság kedves, vonzó látvány. Vámhivatal látható a határon, ahol egyébként az autóbusz meg sem áll, operettbe illő öltözetben, feszes tartással áll az őrség a miniatűr parlament palotája előtt. A főváros utcáin meg hullámzik a turisták sok ezres tömege. Egy óriási tarka bazár az egész országocska. Érdekesség többek között, hogy itt nem tilos a válás, mint körül Itáliában. Azt mondják, sok olasz pár jön ide házasságot kötni, s válni. Milyen vonzó is lehet, ha az olasz vőlegény így szól arájához: — Házasodjunk össze, szivem, de biztos, ami biztos, ne Olaszországban, hanem San Marínéban. Legalább nem lesz sok bajunk, ha meguntuk egymást. Benedek Miklós Nyugdíjasok találkozója 'A Miskolci Közúti Igazgatóságon baráti találkozót rendeztek a napokban nyugdíjas dolgozóik számára. Molnár László, a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte a vendégeket, tájékoztatta őket a szakszervezet munkájáról, és a nyugdíjasok érdekében tett intézkedésekről. A 60 nyugdíjas közül többen hozzászóltak a beszámolóhoz, és megköszönték azt a gondoskodást, hogy minden évben lehetővé teszi számukra a vállalat, hogy találkozhassanak egymással és a régi munkatársakkal. Elmondták, hogy az igazgatóság továbbra is számíthat rájuk a köny- nyebb fizikai munkát igénylő tennivalókban. A Miskolci Kö^ti Igazgatóság szakszervezeti bizottsága ebéden látta vendégül őket, amelyet baráti beszélgetés követett. fodrászok Baktakéken és a Szárasvölgy jó néhány kis községében sokáig nem volt fodrász. Az asszonyok és főleg a fiatal lányok Encsre jártak be szép frizurát csináltatni. E helyzeten változtatott a közelmúltban a baktakéki ÁFÉSZ. Egy helybeli és egy krasznokvajdai lányt kitaníttattak a szakmára. A kél fodrászlány nemcsak a két községben dolgozik, hanem rendszeresen „ingázik” is. Az ÁFÉSZ-hez tartozó falvak nőlakosságának örömére időnként tehát házhoz jön a. fodrász. Orömr ontok A bölcsőde kapuját egy nyulacska vigyázza. No, nem éppen igazi, élő a kis jószág, csak amolyan festett, kedves kis színfolt a ház előtt, a járdán. Reggelente a befelé tipegő kicsinyek örömmel mutogatnak a tapsifülcsre. A nagycsoportosok üdvözlik is kedvencüket: — Szia, nyuszi! A meglepetésről még nyáron gondoskodtak Miskolcon, a selyemréti bölcsőde vezetői a gyerekek számára. De az öröm csak néhány hónapig tartott. Akadtak, sajnos, öröm- rontók. Gyerekek ők is, csak már nagyobbak, mint a bölcsőde lakói. Iskolások. Jobb szórakozás híján ösz- sze-vissza mázolták a járdát, elcsúfították a rajzot, tönkretették a kicsik kedvencét. Sőt, írtak is mellé sok mindent... Szomorú elolvasni a szöveget. Trágár szavak, durva kifejezések sorakoznak a járdán — gyermekírással, letörölhetetlenül. És ami még szomorúbb: egyetlen felnőtt sem zavarta meg örömronló „munkájuk” közben az iskolásokat. Pedig jó néhány bérház ablakából odalátni... Egy a szerencse csak, a bölcsődések még nem ismerik a betűket! így. k.) Statisztikai megfigyelés a tv képernyője előtt A televízió műsorai iránt változatlanul nagy érdeklődés nyilvánul meg nemcsak a nézők, hanem a statisztikusok részéről is. Mint ismeretes, a televízió a legtöbb időráfordítást igénylő művelődési és szórakozási eszköz, s nem véletlen — a felmérések adatai is ezt bizonyítják —, hogy a televíziótulajdonosoknak csak kis hányada — mindössze 4,3 százaléka — néz meg minden műsort. Igaz, a budapestiek és általában a városiak közül lényegesen többen vannak, akik szinte a teljes műsoridőt a televízió előtt töltik — 9 százalékuk — sőt, olykor a 20—22 százalékot is eléri ez az arány. A nézőknek mintegy fele heti 3—15 órát tölt a képernyő előtt. Budapesten és a négy megyei jogú városban a nézők csaknem harmadrésze általában heti 3—9 órán át figyeli a műsort, míg a kisebb városokban és községekben a készüléktulajdonosok többsége alig 3 órát fordíthat hetenként erre a szórakozásra. A statisztikusok a tv-mű- sorok kedveltségét is megvizsgálták. Érdekes tapasztalat, hogy a színházi közvetítés a 39 százalékos „népszerűségi aránnyal” megelőzi a sportközvetítéseket, amelyeket a készüléktulajdonosok 30 százaléka néz meg rendszeresen. Az ifjúsági témákat a nézők alig 10 .százaiéJó ötlet A Fővárosi Taxi Vállalatnak 1300 kocsija van. A vonatokon előrerendelt kocsiigényeket mégsem tudja kielégíteni a vállalat. Igaz, hogy a vonatokon 60—70 kocsira is felvesznek a kalauzok előrendelést, jóllehet a vállalat a MÁV-val vonatonként 25 kocsi előrendelésére kötött szerződést. A Fővárosi Taxi Vállalat próbál segíteni a nehézségeken, a többi között azzal is, hogy 12 kis buszt szerez be iránytaxinak, szombat, vasárnap a hét közben vidékre járó túrakocsikat beállítja az úgynevezett esküvői forgalomba. A hét végén ez is körülbelül 300 kocsit jelent. ka jelölte meg kedvenc műsoraként. Igen tanulságos a televíziónézők érdeklődési körének lakhely, valamint iskolai végzettség szerinti vizsgálata. A budapestiek — bár mozival a - legjobban el vannak látva — a játékfilmek vetítését igénylik leginkább, utána a színházi és a sportközvetítések, valamint a tv-hir- adók állnak előtérben. A vidéki városok lakossága a színházi közvetítéseket és a játékfilmeket kedveli jobban, s a falusi nézők is főleg ezeket nézik meg. Iskolázottság szerint: a legalacsonyabb végzettségűek igénye szinte minden műsorfajtánál alatta marad, vagy éppen csak eléri az országos átlagot" a3 érettségizettek főleg a színházi és a sportközvetítéseket, továbbá a vetélkedőket nézik szívesen, az egyetemi végzettségűeknél kiemelkedik a tájékoztatás, az ismeretterjesztés, az irodalom és a komoly zenei műsorok iránt érdeklődők aránya. Devecseri Gábor: Epidauroszi tücskök, szói iátok Hellászba, azaz Görögországba valamilyen módon azoknak is el kell utazni, akik ezt a valóságban nem teszik. Devecserl Gábor, Epidauroszi tücskök, szóljatok című könyve ilyen útra invitál. Méghozzá luxusutazásra. meggyőződhet róla bárki A tiszatar.jáni Alkotmány Mg. Termelőszövetkezet vállalatok, vendéglátóipari egységek, szövetkezetek, üzemi konyhák íc ewéb intézmények részére, hivatalos áron ÉLŐ PONX VO J Éfj FEI) VliGYESHAÉAT tud nagyobb mennyiségben szállítani. Kisebb mennyiséget a tsz telephelyén (el lehet vásárolni, érdeklődni ieheí a tsz-nél. Tis/atarján. telefon: 5. aki elolvassa könyvét. Útleírás, élmények, irodalom, kép, ismertető, költészet, együtt, egy műfajjá alakulva kiegészíti, segíti egymást és természetesen az olvasót, aki a könyv lapjait forgatja.' Az ilyen műfaji együttes azért szerencsés már eleve, mert olyan országot mutat be, ahol a múlt és a jelen, a történelem és a politika, a valóság és a mítosz keveréke talán sehol a világon nem nyújthatja azt, amit Hellaszban. A szerző a homéroszi istenek és hősök nyomában jár. ugyanakkor fogja kézéi a ma emberének, akik a a monda és a történelem mesés helyszínén most éppen áruikat kínálják, vagy mindennapi gondjaikon töprengenek. Az alkotónak, a görög múlt nagy ismerőjének és szenvedeiyes tolmácsolójának éppen az a szerencséje, hogy ismeretei megnyitják az olvasó útját, a mából a klasszikus görög sors világába, és le- hántva az idő rétegeit, a látottakat úgy nyújtja át, mint az elmúlt háromezer év szemtanúja. S míg az eltűnt idő nyomában kutat, kiválóan aktualizál, amikor a régiek karakterét fedezi fel a mai görögökben. A próza, és főleg a gondolatok illusztrációjaként a gyönyörű (és általa költőien fordított) antik sorokat iktatja a szövegbe. És ha teljesen szabad vizeken evez, görög kultúrával édesített saját verseit nyújtja át az olvasónak. A képzeletbeli utazás nagyszerű emlékeivel teszi le a könyvet, aki a szerző segítségével megjárja Hellász útjait. Októberi verőfény Mizerák István felvétel*
