Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)
1969-10-26 / 249. szám
Vasárnap, 1969. október 26. ESZAK-MAGYAROR5ZÄG 5 Községröl községre Debréie „Elfogyunk ebből a faluból" Pontosan 30 évvel ezelőtt, 1939 októberében látott napvilágot Borsod vármegye szociográfiája. Deb- rétéről ez található benne: „Már a XVI. században fennállt, későbben Szent- jakabbal, Visxlóval és Rakacával a tornai uradalom tartozéka volt. Negyvenkét házban 208 lélek él. Nagybirtok nincs a határban, 1675 katasztrális hold föld tartozik hozzá. Az ivóvíz egészségtelen. Két kereskedő és két ipa:os — egy lakatos és egy kovács — él a faluban. Harminc katonája harcolt a világháborúban.” * 1908 Októberében 132-en élnek Debrélén, katona egy sincs. Több ház ablakán pókháló a függöny: lakatlan. # Fiatal akácoson keresztül Vezet az út a faluba. Aztán eltűnik az akácos, és az egyik oldalon legelő, a másikon sokszínű, keskeny parcellák övezik a poros, kis bekötő utat. A szelíd völgy legalján a tábla másodszor is jelzi, hogy Debrétén vagyunk. Az első jelzés még az útelágazásnál van. Szükség van rá ott, mert senki sem találná ki, hogy a keskenyen induló, sé_ tényszerű út. faluhoz vezet. A dió-, alma- és szilvafák ólait parányi patak csordogál. A széles utca kellős közepén keréknyomnyi a kocsiút, aztán a barnás-vöröses Poron túl csak fű van. Embert sehol sem látni, pedig hé] felé jár már az idő. Fű, fa és liba. Óriási seregekben Uralják az utcát a libák. A házak vegyes stílusban épüllek. Vannak tornácos, fehérbe meszelt nagy házak, és színesre festett, előszobás kis házak. Ezek azért látszanak olyan kicsinek, mert az épület gazdasági nyúlványait eltakarja a két első szoba. A tornácos házak nyílt udvarai engedik, hogy bárki bepillantson a család életébe. A kút, a vályú, a sertésólak, az istálló, a szekér, a borona, az eke a gazdáét, a felfűzött ku- koricacsövek, a pirospaprika, a száradó napraforgómag és bab, a köcsögfa, a kifeszített kötélén lógó hófehér vásznak a gazdasszony tevékenységét árulják el. Száradó ruhákat ritka helyen lehet látni, mert ilyenkor nincs idő a mosásra. A vas kocsi jön. Hajtója egy pillanatra megállítja a lovakat. Bekiabál az „üzembe”: — Még mindig a Pistáét főzik? Elégedetlenül hajt tovább. Az ő anyagára ezen a héten sem kerül sor. Kundráth János bácsi, a főzde 63 éves vezetője a gondokról beszél. — Nincs elég hordó. Ezért lassú a főzés. Pedig a szilva az egyetlen biztos jövedelmi forrás. Más nincs itt. A földek agyagosak, rosszul termők. Itt is hagyja ezt az isten háta mögötti falut, aki teheti. Az emberek többsége kicsit statisztikus, kicsit szociológus is. Kiszámították, és mindenki tudja, hogy az átlag életkor 57 év, hogy tíz év múlva pontosan a felére csökken a lélekszám. Már most is négy üres ház van a faluban, rövid időn belül még négynek a lakói költöznek el a gyerekekhez. Debrétén nem küszködnek lakáshiánnyal. Potom 20 ezer forintért háromszobás, nagy kertes házat lehet vásárolni. A kert szilvafái pedig egy éven belül megtermik énnél: az összegnek a felét. — De kinek kell az? Én sem vennék már itt házat. A falu legidősebb embere, a 77 éves Kis Juhász János bácsi mondja ezeket. Gyönge, öreg vállairól három szerszámot emel le nehezen. Nehéz, kezdetleges eszközöket, amelyek arra hivatottak, hogy apróbbakra törjék a debrétei mezők konok, olykor lapadós, olykor lehetetlenül kemény agyagrögeit. Az ekét és a boronát kézi erővel kell segíteni, ha azt akarják, hogy ki is keljen a mag. — így dolgoztam egész életemen keresztül. Hát csoda, hogy beleuntam? Gépeknek való vidék ez. Emberi kéz nehezen műveli. Ha tsz volna, gépek törnék a rögöt... — Ha tsz volna, akkor talán valami kis nyugdíjat is kapnánk. Nem kellene eny- nyit dolgozni,’rendes ebédet tudnék főzni az öregemnek. Nem úgy lenne, ahogy van. Hazajövök a mezőről, aztán egy kis rántottál, szalonnát sütni jut már csak az időből — mondja később Juhász néni is. A két öreg egy életet élt le Debrétén. — Nem volt ám mindig ilyen csendes ez a hely. Csak hát megöregedett a falu. Amikor még fiatalok voltak a debréteiek, vidámabb volt az élet Az asszonyok fonták a kendert, énekeltek, mi férfiak meg pipálgattunk, viccelődtünk. Hogyan is van az a kendernóta, mama? — „Kender, kender, be sokat szenvedet Földbe betesznek, földből kivesznek, vízbe betesznek, vízből kivesznek, tiló alá tesznek...” A folytatásra már nem is emlékszem. Hegen énekeltük. — Azóta talán nem is éne. keltünk. Ki énekeljen? Üresek a házak, egyre több válik lakatlanná. Elfogyunk ebből a faluból. Liévay Györgyi 1 A KORMÄNYHATÄROZA1 megjelenése után élénk vita bontakozott ki a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének szükségessége és indokoltsága körül. Sokan — helytelenül — úgy értelmezik a kormányhatározatot, hogv fokozatosan meg kell szüntetni mindenféle kiegészítő tevékenységet, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek térjenek vissza a kizárólag mezőgazdasági termeléssel összefüggő hagyományos feladatokhoz. Szeretnénk hangsúlyozni: amidőn a kormány- határozat előírja a kiegészítő tevékenység körében meglevő törvénysértések, torzulások megszüntetését, ezzel egyidejűleg a kiegészítő tevékenység egészséges továbbfejlesztését szolgálja. Sokan ezt a két feladatot szembeállítják egymással, holott az a helyzet, hogy a kormány- határozat éppen a kiegészítő tevékenység torzulásoktól mentes továbbfejlesztéséi jelöli meg. Irreális lenne például célul tűzni a mezőgazdasági üzemek zöldség-gyümölcs boltjainak kereskedelmi vállalatokon vagy a fogyasztási és értékesítő szövetkezeteken keresztül történő pótlását, vagy a sok százmillió forint értékű helyi jellegű bérfuvarozási tevékenységnek csupán az ÉPFU, vagy az AKÖV útján történő elvégzését. Ugyanígy helytelen volna, ha az építést és a karbantartást csak az amúgy is megterhelt állami vállalatokra bíznánk és leállítanánk a több ezer vagont kitevő terméskő, sóder, építőhomok stb. kitermelését. j KÖZTUDOMÁSÚ azonban, hogy az élelmiszer-feldolgozó tevékenység nem fejlődik a kívánatos ütemben, sőt, az elmúlt évben országosan is bizonyos stagnálás mutatkozott. A lakosság élelmiszerrel való ellátásának javítása, az egészséges verseny kibontakozása szükségessé teszi, hogy a mezőgazdasági üzemek nagyobb figyelmet fordítsanak e tevékenység fejlesztésére. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium olyan következtetésre jutott, hogy az eddigiekhez mérten a közgazdasági szabályozás továbbfejlesztésével. hatékonyabb anyagi ösztönzéssel segítse az üzemek élelmiszeripari tevékenységének bővítését, illetve fejlesztését. Már a múlt vasárnapi cikkünkben érintettük a termelőszövetkezetek közvetlen értékesítő tevékenységének alakulását és problémáit. Jól ismerik az e területen jelentkező gondokat a felettes szervek is. Megoldásra váró feladatként jelentkezik a forgóeszközhitel biztosítása, a göngyölegellátás és néhány közgazdasági szabályozó módosítása., Általában úgy értékelhető az értékesítő tevékenység, hogy a megye szövetkezetei sokkal nag.vobb figyelmet fordíthatnának a lakosság ellátására, a megye városaiban és községeiben különböző boltok, illetve standok létrehozásával. Eddig is sokkal inkább kihasználhatták volna azokat a lehetőségeket, amelyek a fogyasztási és értékesítési, az élelmiszer-kiskereskedelmi és vendéglálóipari vállalatokkal való együttműködésben rejlenek. A feldolgozó tevékenység kívánatos szélesedése érdelvében már folyamatban levő intézkedésekről beszélhetünk, mégpedig a beszerzési korlátozások feloldására, egyes üzemek átadására, a szükséges üzemi méretű műszaki feltételek megteremtésére. A kérdés lényege azonban az anyagi érdekeltség megoldásán múlik: hogyan lehet egyidejűleg a feldolgozó ipart egyes kívánatos tevékenységek átadásában, a mezőgazdasági üzemeket pedig ezek átvételében, illetve a tevékenység szélesítését eredményező feladatok vállalásában érdekeltté tenni. Ennek rendezése nem szakiiható ki a IV. ötéves tervidőszak egységes közgazdasági szabályozó rendszeréből, az érdekeltségi rendszer tehát gyakorlatilag csak néhány év múlva válik lemérhelövi. Gyorsítja azonban az e téren várható fejlődést, ha kidolgozzák az ipari és mezőgazdasági üzemek közötti kooperációkat és kidolgozzák a vegyes vállalatok, társulások alapításával és működésével, illetve azok feltételeivel kapcsolatos kérdéseket. A mezőgazdasági nagyüzemek döntő többsége ma már a tagság és a helyi lakosság ellátását javító árusító helyek létesítését szívesen vállalja. Szükséges azonban, hogy a tanácsi szervek a bolthálózat fejlesztési tervébe ezt szervesen beillesszék és a helyiségek kiutalásánál fokozottabban támogassák a mezőgazdasági üzemi igények kielégítését. Esetenként a tanácsi fejlesztési alapból való hozzájárulás is segítheti az üzlethálózat gyarapodását. mint azt olvasóink az Agrárfórum című rovatban megjelent beszámolók alapján figyelemmel kísérhették, szeles körben bontakozott ki a megye mezőgazdaságának műszaki fejlesztésével kapcsolatos tervek, elgondolások és a végrehajtás szükségszerűségének képe. Külön örömünkre szolgál, hogy nemcsak a részvevői:, hanem a megyében élő mezőgazdászok, szakemberek köréből is többen szóltak hozzá az egyes témákhoz, küldték el írásban észrevételeiket és hasznos javaslataikat. Onodvári Miklós Szendrei József ANKÉTÜNKÖN, Vasárnapi műszakok Erényen j Ellenszavazat nélkül megválasztva Sazdasszony Is rögöt tör. Harmadikról ritkán lehet beszélni a debrétei családokul. ötven éven aluli házaspár alig van a faluban. Gye. •'ekeik pedig hátat fordítotok már a 132 lakosú községnek. Klub, orvosi rendelő, isko- 0> vegyesbolt, templom, szeszfőzde. Így lehetne végigkövetni a közintézményeket, elhelyezkedési sorrendben. Csakhogy az iskolát már beírták. Pedig kívülről taka- r°s az. épület. Debrétén alsó Ogozát sincs már. A hat gye- ’’Qk Viszlóra jár iskolába, a Onító is elköltözött. Az or- vosi rendelőben mindig van ^eteg, a klubba nincs aki járjon. A szép kis templom il fnlu közepén áll. A falu végén apró kis ÜZem: a szeszfőzde. Kerítés nélküli udvarán hordók, felfűrészéit farönkök. Itt látni először embereket. A férfiak között egy öreg néni is toporog. Várja, hogy a szom- széd szilvája lefolyjon a finomítón. A mező felől szekér döcög. Főzetni jöttek a szomszéd faluból is. Mögötte takarmánnyal megrakott loA KISZ-alapszervezetekben mostanában tartják a vezetőség-újra választó taggyűlésekéi. Október 23-án a Tokaji Gimnáziumban négy alapszervezet tartotta meg taggyűlését. A négyből kettőn vettünk részt: a IV. C-ben Bodnár Ilonával, az iskola csúcstitkárával, a II. B-ben pedig Csathó Endre tanárral. Hiányzott a vita A IV. C-ben, a Radnóti Miklós alapszervezetben 23- nn vannak. Uutlkai Máriának, a taggyűlés elnökének bevezetője után Kóder Tünde, az alapszervezet titkára számolt be az elmúlt két esztendő munkájáról. A beszámolóból úgy tűnt, hogy a KISZ-tagok derekasan dolgoztak. — Az elmúlt esztendőben 3.55-ös tanulmányi átlagot értünk el, öt századdal jobbat, mint amennyit vállaltunk. Tanulmányi versenyeken vettünk részt, politikai vitaköreinken nem tűrtük a közömbösséget. A KISZ-tagok a társadalmi munkából is kivették részüket, És több kulturális megmozdulásban is részt vettek. A taggyűlés egyhangúan elfogadta a beszámolót. Ismét Kóder Tündét választotta meg titkárnak. Egyetlen szépséghibája volt az alap,szervezeti taggyűlésnek: nem alakult ki vita, beszélgetés. Mintha egy kicsit mechanikusan emelkedtek volna fel a szavazásnál a tag- könyveket tartó kezek. Érdeklődő-ilS^-íattok A II. B-ben a Satalov alapszervezet taggyűlésén éppen a fordítottja történt. Vitatkoztak, élénken beszélgettek a fiatalok. Ehhez maga a beszámoló is segítséget nyújtott: Tóth Katalin, az alapszervezet titkára nemcsal: az elvégzett munkáról, hanem az elmaradt programról, és a megvalósítás döccenőiről is szólt. Így azután az alapszervezet tagsága valóban felülvizsgálhatta az. elvégzett munkát. — Kevés szemléltető anyagot használtunk fel vitaköreinkben — mondotta Tóth Katalin. És a tagok máris reagáltak. — Kicsit iskolásán csináltuk. És témáink is „távoli ak” voltak. Változtatni kell rajta — mondta az egyik fiú. Szóba került a faliújság Is. Kevés cikk született az elmúlt esztendőben. A tanulmányi munka javításáról is szó esett. Az elmúlt évben a KISZ-tagok csaknem 3 tizeddel javították meg év végére félévi eredményüket. Ezt az idén is meg akarják ismételni. Az iskolai alapszervezetekben nagyon fontos szerepet kap a tanulmányi munka. De a politikai és kulturális tevékenység is. A Satalov alapszervezet jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az idei munkatervben az elmúlt évi hibákra is fel kell hívni a figyelmet. A jól előkészített vezetőségválasztást bizonyítja, hogy titkárnak újra a szavazóbizottság által javasolt Tóth Katalint választották meg. Cs. A. Az utóbbi időben több jogos észrevétel hangzott el a lakosság és egyes vállalatok, üzemek hiányos szénellátásával kapcsolatban. A TÜZÉP Vállalat a rendelkezésre álló lehetőségek határain belül, különösen az utóbbi hetekben meggyorsította a tüzelőanyag-kiadást, szünet nélkül szállítanak az AKÖV járatai is. Az ősz a nyakunkon van, s nincs messze már a tél sem, érthető tehát azok idegessége, akik még nem tudták beszerezni tüzelőjüket. Természetesen csak a kitermelt és a bányából kiszállított szénkészletből lehet gazdálkodni, az igényeket kielégíteni. Esért a gond megoldása nemcsak a TÜ- ZÉP-en, hanem a bányákon is múlik. Most Regős József, a TÜZÉP Vállalat osztály- vezetője örömmel újságolta, hogy az erenyöi bányaüzem dolgozói ma, vasárnap is műszakba mennek. Az AKÖV úgyszintén vállalta a vasárnapi szállítást, és a mai műszakkal előreláthatólag 16 vagon szén jut el a fogyasztókhoz, csupán ebből a bányaüzemből. A vasárnapi műszakokat egyébként mindaddig, amíg a lakosság szén- ellátásúban lényeges javulás nem ál! be. több héten át megismétlik. Társasházak Kazincbarcikám) A város vezetői Kazincbarcikán is nagy erőfeszítéseket tesznek a lakásgondok lecsökkentésére, megszüntetésére. Ennek az elképzelésnek egyik részeként a kertvárosban az idén kezdtek meg nyolc darab, kétszintes társasház építését. A városban ez volt a társasházak építésének első szakasza. A tervek szerint a következő evekben még legalább 500 darab ilyen jellegű lakást szeretnének felépíteni. Agrárfórum A kiegészítő tevékenység
