Észak-Magyarország, 1969. október (25. évfolyam, 228-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

Vasárnap, 1969. október 26. 6S?AK-MAGVA*ORS?AG 6 Lilla gyűrűje A magyar követség épülete Kairóban. Sámuelnek: „Jól őrizne meg ezt a gyűrűt, mert Lilla Cso­konaitól kapta”. A ritka erek­lyét a Vajda fokonság később, 1897-ben, éppen 100 évvel azután, hogy Csokonai Lillá­nak ajándékozta — elvitte Debrecenbe, és átadta a Cso­konai. körnek. A Sötétkapu - iliáék nélkül I város ősi piacterének eltűnése és beépítése Miskolc legősibb települési kenyerét. Ez a kenyér kiadós és tápláló darab lehet, mert Khuwanki úr a nagyon jól táplált ember benyomását kelti, fölöttébb kövér, de azért mozgékony. Szíves mosollyal, fogad, s ez a szívélyesség alig észrevehetően csökken, ami­kor megtudja, hogy nem vagy amerikai vagy angol, még- csak német sem, hanem ma­gyar; szóval, nincs sok elköl­teni való pénzed. Bemutatja üzletét. A felhalmozott vörös és sárgaréz ötvösmunkák, a cizellált és zománcozott, fél­drágakövekkel kirakott ezüst­tárgyak. gyöngyház és ele­fántcsont berakással díszített asztalkák, faliszekrények, do­bozok nagyon szépek. Az árat azonban egy pillanatra sem szabad komolyan venni; ha ugyanis negyedannyiért ve­szel meg valamit, mint amennyire tartották, még mindig a kereskedő jár jól. Közben teát vagy kávét hoznak be, leültetnek, barát­ságosan és csönnet sem tola- kodóan érdeklődnek utad cél­ja iránt, majd felajánlják, te­kintsd meg. hogvan készül­nek az üzletijén látható áruk a gyár műhelyeiben. S ezt va­lóban érdemes megnézni. Nyoma sincs itt lomhaságnak, „lazításnak”. Mindenki — nyilván nem órabérért — nagy szorgalommal dolgozik. S na­gyon sok a mesterségét hal­latlan. biztonsággal, bámulatos gyorsasággal gyakorló mun­káskéz. A famegmunkáló mű­helyben e°v 13—14 év körüli 2vor»k bd'koznit fadoboz fe­delét díszíti piefántgsont-bera- '-'-ssal. Anró lem «''kéket emel föl csipesszel, s illeszt egyet­len mozdulattal pontosan a díszítés raíza által megadott l-.pivre. Az ötvösmUbelvben a frízre kunnerMva lábúiéval rögzít e°v fiata1emb°r iókora r^z 1 ott) t — láthatóan tát "a lösz maid béiő’e —. úgy I;_ vési rá a esodétH­t r\g op 7r1 £»CT”ó CTlJ f? 1 g?) fóqf _ rí;*­c’°s szőried v«n. a raktárban :,niorív''..a a pénzes ame­rikai tp.risták ebtőloodítására tartogatott „hiteles” régisé­gek. több ezer éves ..eredeti­ségek"’ . egvikét-másikát is. amelyek szintén itt. ezekben a műhelyekben készülnek. Aztán visszakísérnek az jz'etbe, s ekkor kezdődik meg "ollóképpen a vevő és az el- • dó itt valóságos kultusszá pogtatiarn, nyitottam be e kapuk egyikén-másikán. A luxori és karnaki pilonok mögött elém tárult a négy­ezer évvel ezelőtti ország; az írásjeleket olvasni tudó, a szimbolikus ábrázolások ér­telmét ismerő tudós számára is titokzatos, távoli kor. Alexandriában, Kairóban ta­lálkoztam a jelen Egyiptomá­val. S van-e kapu, amely en­nek az országnak a jövőjére nyílik? Van. Talán ilyen ka­pu volt El Tahrir. Mint ahogy a jövő jelképe a heluáni ne­hézipari kombinát, vagy az asszuáni gát és vízerőmű Ta­lálkoztunk 18—20 éves fia­talokkal. Forradalmi változás érik a fejekben, a gondolko­dásban is. Nemcsak az ennek a jele, hogy alig látni már lefátyolozott nőket. (Nem is olyan rég volt, hogy fiatal nők utcára sem léphettek férfikíséret nélkül.) A mai 18 évesek miniruhában sétál­nak az utcán, a folyó parti sétányon, beülnek csoporto­san az étterembe is; olyanok, mint a bécsi, vagy moszkvai, vagy budapesti tizennyolc- évesek. A negyven évnél fia­talabb férfiak többsége $em hordja már a galabiát és a turbánt; s nagyon kevés1 olyan fiatalembert láttam, akinek homloka közepén ott lenne hitbuzgó imádkozásai, vallásossága jeleként a soha be nem hegedő seb. Láttam, mint szakad föl, s vérzik ez a seb az idősebbek homlo­kán amiatt, hogy ima közben a mecset kőpadlójához verik le-leborulva fejüket. Egyiptomról hallva min­denkinek eszébe jut a trópu­si hőség. Valóban előfordul, hogy a hőmérő árnyékban 45—50 fokot mutat. Elviselni csak azért lehet, mert a le­vegő nagyon száraz és tiszta. A hőségnél sokkal nagyobb veszélyt jelent a fokozott ki­párolgás következtében fellé­pő állandó folyadékhiány, a szomjúság. Különösen, ha az ember nem tudja szomját ol­tani. Szerencsére egyszer sem kerültünk ilyen helyzetbe. Melegünk viszont igen sokszor volt. Fázni is fáztunk azért egyszer. Visszajövet Luxorból a csodálatos kényelemmel be­rendezett, légkondicionált vo­naton, amelyet a győri Ganz- MÁVAG gyártott az Egyesült Dr. Ferenczy Miklós duna- almási körzeti orvos, amatőr- régész a Lilla-hagyományok lelkes kutatója. Csokonai sze­relme, „Vajda Julianna asz- szonyság, néhai vitéz Csoko­nai Mihály Lillája” — ahogy nevét egy korabeli anya- könyvbe bejegyezték — Du- uialmáson élt. Emlékét háza falán tábla őrzi, sírját a falu temetőjében az úttörők gon­dozzák, a költőnek pedig. 1966-ban szobrot emeltek a községben. ! A helyi emlékek és a száj- i hagyományok keltették fel i dr. Ferenczy érdeklődését, s i elmélyedt Csokonai és szerel­me életének a tanulmányozd- i sába. „Lilla ügyben” beutazta I az egész országot, felkereste < mindazokat a helyeket, ahol valaha is megfordult a költő Könyvében aztán hitelesen megrajzolta a Csokonai sze­relmi lírájában halhatatlan­ná avatott Vajda Júlia életét. A kutatások során számos dokumentumot gyűjtött össze, s ezeket tovább gazdagítja. Most akadt rá a Széchenyi Könyvtárban egy jegyző­könyvre, amely hitelesen be­számol arról, hogvan került Csokonai duplafedelű arany pecsétgyűrűje Dunaalmásról a debreceni múzeumba. A költő, apja gyűrűjét Lil­lának ajándékozta, s szerelme haláláig viselte azt. Amikor az agg éveiben is szép asszony elhunyt, férje, Végh Mihály református főesperes húzta le ujjáról, s ezekkel a szavak­kal adta át sógorának, Vajda pontja a Sötétkapu környéke. Sokáig tartotta magút egy legenda „az erődített város kapujáról” — mígnem az itt 1954-55-ben végzett ásatás először szolgált a terület ob­jektív megismerésének bizo­nyítékaival. Azóta tudjuk ezt a történetet kétezer évig visszapergetni. Ez a megis­merés teljesen eltért az ad­dig megírt ismeretektől. Elő­ször is az, hogy a várost nem a „honfoglaló magyarok ala­pították”, hanem az egy kel­ta eredetű népcsoportnak le­telepedéséhez kapcsolódik. Másodszor az, hogy a vizsgá­latok — az Országos Levél­tárban és a bécsi Archívok­ban megindított részkutatá­sok — kezünkbe adták a majdnem teljes topográfiai feltárást. A mai „Sötétkapu” foga­lom nem egyéb, mint a Rá­kóczi utca 1—14. számú há­zai közé szűkült utcatorko­lat a főutcába. Azonban a ko­rai korszakokban mindez, a mai házak telkével együtt értve, egy középkori piac­hely volt, ami beépítetlenül állott a főutcái lü-es és 12-es számú telkek között. Ez a közel tízezer négyzetméteres Piacba Theatrum, a Sokada- lom. 1241-ben pusztult el rajta (a mai bizsu-üzlet he­lyén) egy csárdaépület. A pusztulás helyét és az egész térséget aztán a nagy sár mi­att többször kaviccsalv terí­tették. De a következő időkben, a Szécsyek, Nagy Lajos és Zsiginond alatt már a főut­cára is ráterjedt a piac és a rési piactérből telkeket sza­kított ki a város. A legérté­kesebb részt Dőry Ferenc szerezte meg, és 1660 körül megépítette a város első üz­letházát. Ez a Rákóczi u. 2. A téri-másik, keleti oldalán 1560-ban Hevesi Mihály pré­dikátornak ad a város ház­helyet. A prédikátori házból a török időle alatt kocsma lesz (pincéje ma is megvan), aztán 1690 leörül Dőry Bálint épít rajta földszintes barokk kúriát. (Ezt" bontották le 1955-ben.) Dőry Bálint kúri­ájának, és a Dőry Ferenc- háznak nevezetes vendégei voltak 1704-ben és 1706-ban: | Rákóczi Ferenc és kísérete, I XIV. Lajos francia király kö- | veteí, De Viard márki és Fi- I erville lovag. 1755-ben a Rákóczi u. 1 é5 2 számú házukat, valamin1 Vay Ábrahám főutcai 12- számú házát a diósgyőri ura' dalom egy kézbe veszi. A 12-es számú épület lesz a pre­fektusi ház, a Rákóczi u. 1-eS kávéház, a fából készített emeleten pedig a csizmadiák áruló-színje. 1790-ben Czin- czifa Adám görög megveszi a kávéházat, táglaemclctet épít a fa-konstrukció helyé­be. Ekkor jön létre a Sötéka- pu mai alakjában, mert a vízparti . Vágómalom, mé- szárszékek és vágóhíd közié- kedési útját meg kellett hagyni. Az új emelet sokáiií | vakolatlanul áll a főutcán, i még Déryné írja róla, liogj' j „í-onda kinézésű épület” —! de színház híján 1819-ben j mégis itt kényszerültek ját- j szani. Így tűnt el végleg az ősi j piactér. A vízpart! évszáza­dos mészárszékek épületét j utoljára 1781-ben Kiír Ven- 1 cél tervezi és építi meg. (Ez : megfelel a Béke mozi telke- ! nek.) A Sötétkapu kifejezés az- | tán 1800-tól közkeletűvé vá- i ük. Addig az összeírásokban j mint „boltozott kapu"’, vágj' ! .a „na«” kocsibejáró” szere- | pel. Mai fiatalok és öregek | randevúhelye, a túristák tá- ; jékozódó pontja lett. Eevilí ; jellegzetes arcvonása a főút- '• cáriak, még akkor is, ha sze~ ; rénységében egyáltalán nem j versenyezhet például a po- ; zsonyi Mihálykupuval, vág)’ j más híres városkapukkal. Koniáromy József •Jog?i probléma Furcsa levelet kaptam a napokban. Eleinte azt hittem, hogy csak tréfa, de ahogy figyelmesebben tovább olvastam, láttam, hogy a „kedves asszonytárs” nagyon is komolyan gondolja, amit írt. íme néhány sor a levélből: „Ne haragudjon asszony­társ, hogy soraimmal zavarom, de az újságban olvastam A bí­rónak mindig döntenie kell című cikkét. Ha már így van; akkor azt is kéne tudnia egy bírónak, hogy a nők nem sze­retik, ha megkérdezik, hogy hány évesek. Nem egy olyat tu­dok, aki azért nem megy a bíróságra tanúskodni, mert ott megkérdezik, hogy hány éves... előfordult, hogy tárgyalás után egymásra kiabálták, hogy ennyi, meg ennyi éves vagy, s bizony, ez nem valami kellemes...” Bevallom őszintén, néhány kollégámnak megmutattam a le­velet, mit szólnak hozzá. Csodálatos módon, jobban együtt- éreztek „asszonytársammal”, mint én. akinek közel negyven éve nem jutott még időm rá, hogy ilyesmivel foglalkozzam. | ' Tehát összegezve, ha ez valóban élő gond, el lehet fogadni I „asszonytársam” ama javaslatát, hogy a bírósági tárgyaláson \ legyenek bíráink annyira udvariasak a nőkkel, hogy tanúki- j hallgatásuk során személyi adataik bejegyzéséhez kérjék el a személyi igazolványt, — amit amúgy is elkérnek, — s ne ol­vassák fel hangosan az abban szereplő „kényesebb” adatokat. Ennyi udvariasságot megadhatnak a nőknek, ha már ilyen kényesek korukra. A, l. A Sötétkapu és szomszédainak rekonstrukciós rajza (1795). térség volt az eredeti Derék­Ölelkező {atörzsek PAPP LAJOS: Egyiptom száz kapuja o A jövő jel kéjjé Elindulsz kísérőddel, Husz- .izein Abd-Elwahab úr, vagy Ali Abd el Aziz el Khawanki úr, a tiszteletre méltó keres­kedők egyik felhajtójával, aki minden korok legzegzugosabb és legszemetesebb sikátorain át elkalauzol mondjuk annak az üzletnek a hátsó bejáratá­hoz, amelynek elülső, utcai bejárata előtt megszólított. A fent említett hosszú nevű Khawanki úr, mint üzleti névjegykártyáján, amely egy­ben megrendelőlap is, több nyelven olvasható, egyiptomi iparművészeti tárgyak gyár­tásával és árusításával keresi nemesedett dialógusa. Kitűnő üzleti fogás ez a vendéglátó szívélyesség; ha az ember eredetileg nem is akart venni semmit, lekötelezettnek érzi magát és vesz. Mert ki lenne olyan szőrösszívű, hogy ennyi szívélyesség, gondoskodás és figyelmesség után is üres kéz. zel kíván elmenni. Ha len­ne ilyen, az megérdemli a fogak között félhangosan el­mormolt jelzőket, amelyek elkísérik egészen az ajtóig, s még azon túl is jó darabon. Hát ez a kairói bazár. Egyiptom száz !-.»->uiáról írok. Keveset Arab Köztársaságnak. A lég­kondicionálás olyan tökéletes volt — s ez didergésünk el­lenére is jóleső büszkeséggel töltött el —, hogy délután 4 órakor, amikor kinn még 35 fok körüli meleg volt, szel- lősen lévén öltözve vala­mennyien, a vonatban perce­ken belül megnáthásodtunk, tüsszögni kezdtünk. Sokat láttam, tanultam, ta­pasztaltam Egyiptomban. S mégis nagyon keveset ahhoz, hogy a benyomásokból, vé­letlen s össze nem függő él­ményekből véleményt, ítéle­tet formálhassak. Cheti, a négyezer évvel ezelőtt élt ki­rályi írnok fiához intézett Intelmeinek szavaira gondo­lok. Szép az írástudó hivatá­sa. Ahogy minden hivatás­nak megvannak a szépségei. Egyben minden hivatás fele­lősség. (Vége.) Agrárnapok a sátoraljaújhelyi járásban Október 20-tól a. hónap utolsó napjáig agrár-napokat rendeznek u sátoraljaújhelyi járásban. Tegnap, október 25-én már a negyedik előadás hangzott el: ezúttal Pálházán találkoztak a Hegyköz ter­melőszövetkezeti vezetői. Az előadásokon a mezőgazdaság 25 éves fejlődéséről, a szőlö- rekonstrukdóról és a gazda­ságos szarvasmarha-tenyész­tésről hallhattak a termelő- szövetkezet vezetői. A hátra­levő három előadáson, ame­lyeket Karcsún, Kenézlőn és Tiszakarádon tartanak meg, értékesítési, állategészségügyi és növényvédelmi problémák­ról hangzik majd el egy-egy előadás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents