Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)

1969-09-03 / 203. szám

2 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Szerda, 1969. szeptember 3. Telefotónk k épszolgálata J.l.ntt:! KöZSHOSZ 297 ti Ifeii ItSfaMSlM ü Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének tőtitkára a mexikói fővárosba utazott, hogy megnyissa a latin-ame­rikai atomfegyvermentes övezet megteremtéséért küzdő mozgalom konferenciáját. A főtitkár udvariassági látoga­tást tett Gustavo Diaz Ordaz (bal oldalt) mexikói elnök­nél. Ír városkép A Szovjetunióban kedden Kozmosz—297 jelzéssel újabb mesterséges holdat bocsátot­tak Föld körüli pályára, amelynek fedélzetén beren­dezéseket helyeztek el a vi­lágűr-kutatás folytatása cél­jából, a korábban bejelentett programnak megfelelően. A szputnyik berendezései ki­fogástalanul működnek. Gromiko nyilatkozata Gromiko szovjet külügy­miniszter kedden a jugoszláv fővárosba érkezett. Megérke­zése után a következő nyi­latkozatot tette: — Utoljára hét évvel ez­előtt, 1962-ben jártam Jugo­szláviában. Nagyon örülök az alkalomnak, hogy ismét hi­vatalos baráti látogatást te­hetek a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. — Pártunk és a szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít a Jugoszláviához fűződő kapcsolatoknak. Or­szágaink népeit közös eszmék fűzik össze a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcban, összeköti őket a ha­gyományos barátság, amely a fasiszta hódítók elleni közös harcban edződött meg. — Remélem, hogy a kétol­dalú kapcsolatokról és a nemzetközi kérdésekről foly­tatandó eszmecseréink hasz­nosak lesznek és elősegítik az országaink közötti barátság megszilárdítását, együttmű­ködésünk kiszélesítését — mondotta Gromiko. Brandt beszéd© Willy Brandt külügymi­niszter kedden a vegyipari szakszervezet wiesbadeni kongresszusán beszédet mon­dott, amelyet úgyszólván tel­jes egészében külpolitikai kérdéseknek szentelt. Azt ál­lította, hogy az SPD-nek a kormányba való belépésével az NSZK új külpolitika foly­tatását kezdte meg. Ez kü­lönösen vonatkozik a keleti politikára. Bizonyítékul a többi között azzal érvelt, hogy széles körű eszmecsere kezdődött meg a Szovjet­unióval, évekig tartó szünet után „messzebb is tarthat­nánk — mondotta —, de az elmaradás részben azokon a nyugatnémet politikusokon múlt, akik nem akarták el­temetni időközben békésen kimúlt szent teheneinket”. Hangsúlyozta, hogy az NSZK-nak „nem szabad be­vonnia a lobogót” azokban az országokban, amelyek elis­merik az NDK-t. Nixon lehűtStte €i hedélyehet Richard Nixon amerikai el­nök hétfőn este előre elké­szített beszédet mondott az ötven amerikai kormányzó Colorado Springs-i évi érte­kezletén. Az elnök afféle programbeszédet tartott, is­mertette bel- és külpolitikai elképzeléseit. Külpolitikai kérdésekről szólva kijelentette, hogy az amerikai fegyveres erők Együtt a, három évfolyam, Tanévnyitó Putnokon Belfastban, az észak-ír fővárosban viszonylag békés a kép: a nyári szünidő után ott is megkezdődött a tanítás. De az áiiig felfegyverzett angol katona és a mögötte levő romhalmaz az iskolába induló gyerekeket is emlékezteti arra, milyen véres események színhelye volt — és lehet bármelyik pillanatban — ez a sokat szenvedett város. A Putnoki Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumban teg­nap, szeptember 2-án ünne­pélyesen megkezdődött az 1969—70-es tanév. Az évnyi­tón részt vettek a megyei és járási pártbizottság képvise­lői is. Száznegyvenöt diák hall­gatta meg dr. Kiss Bélának, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatójának tanévnyitó beszédét, aki a mezőgazdasági szakember- képzés jelentőségéről, s ezzel kapcsolatban az iskola sze­repéről szólt. A Putnoki Felsőfokú Mező­gazdasági Technikumban el­ső ízben tanul egyszerre há­rom évfolyam. A megnőtt követelmények és Észak- Magyarország mezőgazdasá­gának speciális adottságai némi strukturális változást hoztak az elsajátítandó anyagban. Így például — az ország hasonló oktatási in- tém Ínyeivel ellentétben — Putnokon lényegesen többet kapnak a hallgatók az erdé­szettel, az erdőgazdálkodás­sal és a talajvédelemmel foglalkozó ismeretanyagból. A speciálisabb ismeretnyúj- tást a helyi sajátosságok — gondolunk itt a lejtős terü­letekre — nemcsak indokolt­tá teszik, hanem meg is kö­vetelik. A tanévnyitó ünnepségen Fejes László, a megyei párt- bizottság osztályvezetője is köszöntötte az iskola diákja­it. Beszédében elsősorban a fiatal szakemberek felelős­ségtudatáról szólt. A tanévnyitó záró aktusa­ként 50 elsős hallgató tett ünnepélyes fogadalmat. szintjét megfelelően maga­san kell tartani, de úgy, hogy ne pazarolják el azokat az összegeket, amelyeket más fejlesztési programok végre­hajtására is fel lehet hasz­nálni. A vietnami háború esetle­ges befejeződésének hazai ki­hatásáról szólva az elnök le- hűtötte a kedélyeket. A há­ború megszüntetésével szo­ciális reformokra fordítható dollármilliókról szőtt álmok valóban álmok — vágy­álmok. Felszabadulnak ter­mészetesen majd bizo­nyos pénzösszegek — fűzte hozzá —, de a már eddig be­futott hitelkérelmek is túl nagy összeget tesznek ki. Ép­pen ezért nem szabad ma­gunkat azzal áltatnunk, hogy a béke automatikusan meg­oldja nemzeti problémáinkat. A jövőben is meg kell hatá­roznunk a fontossági sorren­det — jelentette ki. Az elnök ezután elődeit, a demokratapárti kormányokat bírálta, méghozzá szokatlanul éles hangon. Kijelentette, hogy a demokrata adminiszt­ráció tíz év alatt 58 milliárd dollár adósságot halmozott fel. Molnár Károly Korzikától Szent Ilonáig IX. Császárok találkozója „Én mindent akarok, vagy semmit, én a leg­nagyobb tétre szeretek játszani.” (Napóleon) NAPÓLEON elfogadta a kihívást és csaknem 200 000 katonát irányított Keletre. A porosz templomokban a pa­pok a szószékről buzdították harcra az embereket. A fran­ciák gyors iramban közeled­tek és már az első íapoga- tódzó erőpróbákban felülke­rekedtek. Napóleon egyetlen pillanatra sem engedte a ke­zéből a kezdeményezést és ellenfél vezéreinek határozat­lansága csak növelte fölé­nyét. 1806. október 14-e fekete nap Poroszország történeté­ben, Jénánál már hajnalban összecsaptak az ellenfelek. A franciák eleinte lassan szorí­tották hátrább Hohenlohe herceg katonáit, akik később már fejetlenül, rendezetlenül vonultak vissza. Bonaparte parancsára lovasai üldözték a menekülőket és mindenkit megöltek, mert foglyokkal nem akartak bajlódni. Húsz kilométerre Jénától újabb vereség érte a poroszokat. Frigyes Vilmos király is me­nekült, a francia császár pe­dig bevonult Berlinbe. Az ország lakossága ki­szolgáltatottan várta a fejle­ményeket, a franciák rabol- tak-fosztogattak. amint ezt később Fezensao tábornok is elismerte: „A fosztogatás soha ezt megelőzőleg, egyetlen hadjá­ratban sem volt ilyen gya­kori. mint. itt.” III. Frigyes Vilmos porosz király tehetetlenül figyelte országa pusztulását. Végső kétségbeesésében feleségét, Lujzát gyorsan Tilsitbe hí­vatta. A királyné egész Euró­pában híres volt szépségé­ről. Poroszország uralkodója azt várta, felesége személyes vonzóereje majd arra készte­ti Napóleont, hogy legalább Magdeburg városát visszaad­ja a poroszoknak. A találko­zó azonban eredménytelenül végződött. A francia császár állítólag ezt mondta a ki­rálynénak: — ön valóban tüneményes. Ha talán még egy fél órát együtt vagyunk, akkor eset­leg Magdeburg továbbra is Poroszországé lehetne. Napóleont ekkor már a to­vábbi nagyszabású elgondo­lásai kötötték le, végre a fő­ellensége ellen akart fordul­ni, ezért 1806. november 21- én aláírta Berlinben azt a nevezetes dekrétumot, amely szerint a brit szigeteket blo­kád alá helyezi és megtilt minden kereskedelmi kapcso­latot. valamint levelezést a szigetországgal. EZ A LÉPÉS az élet­halál küzdelem nyitányát je­lentette. Napóleon „légmen­tesen” akarta elzárni a konti­nens partjait, ezért katonái megszállták a kikötőket, így például Hamburgot, Brémát és Lübecket. A londoni kor­mány viszont szövetségeseket keresett a szárazföldön. I. Sándor orosz cár hajlandó­nak mutatkozott arra, hogy fegyvert fog Franciaország ellen és 100 000 embert moz­gósított. Szeretett volna tör­leszteni a fájó austerlitzi ve­reségért, és tartott attól, hogy Napóleon támogatja a len­gyelek függetlenségi törekvé­seit. 1807. február nyolcadikán mérték össze erejüket az orosz és a francia csapatok. A színtér Kelet-Poroszor- szágban Eylau közelében volt. Itt minden idők egyik legvéresebb öldöklése alakult ki, és mindkét fél eljutott az utolsó tartalékai bevetéséig. Napóleon ura maradt a csa­tatérnek, ehhez az ered­ményhez a fővezér személyes bátorsága is hozzájárult. Egy kritikus helyen az ellenség erős tüzében is bátran állt. Elszántságra ösztönözte em­bereit. zenkilencedikén Tilsit köze­lébe ért és még aznap meg­érkezett hozzá a cár követe, aki fegyverszünetet kért. SZEMÉLYESEN is találko­zott a két uralkodó, a törté­nelmi jelentőségű ismerke­dés a Nyeman-folyón, egy tutajon játszódott le. Na­póleon kedvelte a színpadias jeleneteket, megölelte ellen­felét, azután megkérdezte: — Miért háborúzunk tu­lajdonképpen? — Gyűlölöm az angolokat — válaszolt a cár. — Ugyan­úgy, mint ön. — Akkor megegyeztünk — jelentette ki Napóleon. — Kész a béke ... Viszonylag egyszerűen megállapodtak és jó viszony alakult ki köztük. Ezzel szemben III. Frigyes Vilmos porosz királlyal a • francia császár barátságtalanul vi­selkedett és minden diplo­máciai formaság mellőzésé­vel egyszerűen „gyávának” Eylau nem hozott döntést, a császár téli pihenőre küld­te csapatait. 1807 nyarán folytatódnak a harcok. Friedlandnál az oro­szok 25 000 embert vesztet­tek és döntő vereséget szen­vedtek. Napóleon június ti­nevezte. A tilsiti béke a többi között kimondta: Oroszország is csatlakozik az Anglia elle­ni zárlathoz, Poroszország te­rületének felét elveszíti, Na­póleon és Sándor titkos véd­és dacszövetséget köt egy­mással. A francia császárt ezután minden előzőt felülmúló hó­dolattal fogadják. A világ­méretű birodalma pedig, szinte még fel sem épült, már kezdett ingadozni. Kritikusai azt mondták róla, hogy ő az az államférfi, aki kiengesz- telhetetlen ellenségeket, de gyenge és kétséges barátokat szerzett Franciaországnak. A főellenség, Anglia változat­lanul érintetlen maradt, nem érhették el Napóleon fegyve­rei, sőt a trafalgári győzelem nyomán még inkább megkö- zelíthetetlenné vált. A csá­szárt ezekben az időkben az is foglalkoztatta, hogy Spa­nyolországot és Portugáliát is bekapcsolja politikai, ka­tonai terveibe. A spanyol trónra fivérét, Józsefet ül­tette, a nép azonban szem­beszállt a francia császár helytartójával. Napóleon felismerte, hogy személyesen kell az Ibériai­félszigetre mennie, ha meg akarja erősíteni fivére inga­tag trónját. Előbb azonban találkozni akart Sándor cár­ral, hogy megerősítse kettő­jük szövetségét, mert kölcsö­nös bizalmatlanság rontotta kapcsolatukat. 1808. SZEPTEMBER hu- szonhetedikén Erfurtban tár­gyaltak és egykori leírások szerint „királyokból álló né­zőtér előtt történt meg a két $ császár találkozása”, többször ; megölelték és megcsókolták i egymást, de ez a külvilág­nak szólt; a jelenetek nem oszlatták el a gyanakvás lég-gj körét. Napóleon mégis úgy: vélte; közvetlen veszély nem j fenyegeti Pétervár felől, és; így novemberben elindult; Spanyolországba, hogy meg- $ próbálja eloltani ezt az egy- 5 re izzóbb tűzfészket. Amint í Henri Jomini, az egyik nagy $ kritikusa mondta róla: | — Az egész világot átfogók politikájának az volt az egyik következménye, hogy mindig új feladatok kelet­keztek. mielőtt a korábbiakat! megoldhatta volna. § (Folytatjuk) Ez a férfiú fején téli sap­kával, a nyári 35 fokos ká­nikulában sem keltett feltű­nést a texasi „zenei feszti­válon”, hiszen hippi-társai is hasonlóan az „alkalomhoz illő” öltözetet viseltek,. • Filmsztár volt Shirley Templet, az egyko­ri neves gyermekfilmsztárt az ENSZ 2t. ülésszakán részt vevő USA-delegáció tagjává nevezték ki. \

Next

/
Thumbnails
Contents