Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-03 / 203. szám
Szerda, 1969. szeptember 3. GSZAK-MAGYARQRSZAG 3 Községről községre Igrici — Makacs nádasok között — Királyi adománylevél — Ä gyermek Tompa — Fiatalok a faluban CSAKNEM kirázta a lelkűmet az autóbusz, amíg a vasútállomásról bevitt a faluba. Öt éve épült ez a 3 kilométeres bekötő út, de ennél sokkal öregebbnek látszik. Az útfenntartó vállalat megígérte, hogy még az idén megjavítja. Az ígéret szép szó — mondja a közmondás —, de ettől még nem lesz jobb az út... A Tisza mocsaras, lápos árterében, nádasok között bújt meg Igrici a Bükk hegység és a Hortobágy közti síkságban. A vizek, lápok le- csapolásával, a föld termőre fordításával jelentősen megváltozott a falu képe, bár a makacsul ittmaradt vízi ország nádasaival még ma is találkozhatunk. Főleg a házakon; Igrici házainak fele még mindig nádfödeles. Nem kellett messziről hozni, volt itt elég. „Igricibe, Papiba, papucsba jár a liba!” ebből 2400 hold a szántó. Elmondta még azt is, hogy egyes terményeknél az eső nélküli május és június keresztülhúzta számításaikat, 80 hold gyümölcsösükben az augusztusi jégeső helyenként szinte teljesen leverte a termést, de jégkár érte a dohányt és az . uborkát érte a dohányt és az uborkát is. Az öntözéses növények termesztésével talán sikerült f megtartaniuk az egyensúlyt. Reméli, ha nem is lesz növekedés, az 55 forintos munkaegységet a szükséges tartalékok képzése mellett is tartani tudják. Persze: a jelen gondjai, bajai mellett a jövőre is gondolnak. Tárgyalnak a MÉK- kel és több termelőszövetkezettel is egy hűtőház építéséről. Az építkezés mintegy 5 millió forintba kerülne, gyümölcs és zöldség miskolci^ tárolására lenne alkalmas és 5 év alatt térülne meg ez a beruházás. * Régi mondóka. Ismerik is, de ma már senki nem tudja az eredetét; nem tudják ki, mikor és miért öltöztette papucsba libáit. Ez a tréfás rigmus is olyan régi talán, mint maga a falu. Nevét 1292-ben említi III. Endre egyik latin nyelvű adománylevele, melyben szolgálataiért „bizonyos telket, mely azelőtt dalnokainké volt és iqrichynek liívatik, minden haszonvételével és összes tartozékaival, ugyan- azon régi határai között, mint az előbbi birtokosai által el- különíttetett és birtokoltatott, ugyancsak Durozló mesternek és általa örököseinek, valamint örökösei utódjainak adtuk, adományoztuk és adtuk örökjoggal és békességgel bírandóan”. Az adománylevél szövege megemlíti, hogy a faluban dalnokok laktak, régi magyar nevükön igricek. A rím- és rigmusfaragó ősök kései unokája már sajnos, nagyon beteg, nem tudtam vele beszélni. Pedig a faluban utolsó igricként emlegetik Lo- sonczi Kiss Bertalan bácsit. TÁVOL ESIK a világtól. Minden olyan csendes. Ez az első benyomás, ha Igriciben sétálni indulunk. Bár a főutcán már egyre kevesebb a mohával benőit nádfedél, sok az új ház. Míg 1963-tól 1965- ig évenként csak négy lakás épült a községben, 1966-tól napjainkig már 64-re nőtt az újonnan épített házak szá- ma. Erre az időre tehető a tsz megerősödése is. 55 forintos munkaegységével közepesen jónak számít az igrici Kossuth Termelőszövetkezet. Török László, a tsz elnöke elmondta, hogy 3 ezer hold vegyes területen gazdálkodnak, HA LETÉRÜNK a főutcáról, a járdától járdáig érő sarat kerülgetve, mintha a múltba térnénk vissza. A mohás nádtetők, az orgonasövények, a dülöngélő fakerítések szinte elhitetik velünk, hogy az udvaron játszadozó maszatos kisgyerekek közül az egyik mintha Tompa Mihály volna. A költő. Mert itt töltötte gyermekéveit Igriciben. Édesanyja halála után Tompa Györgyéit, a nagyszülők nevelték. Emlékét tábla őrzi a református templomban: „E községben élt Tompa Mihály 1821-ik évtől 1830-ig. Megjelölték nő és leány tisztelői 1879-ben”. Horváth Barna református lelkész készségesen megmutatja az egyházközség, Tompa Mihályra vonatkozó feljegyzéseit. Elmondja, hogy az emléktáblán szereplő dátumok vitatottak, csak megközelítő pontosságúnk. Ma már azt sem tudják, hogy melyik volt az a ház, amelyikben lakott. Valószínűleg már le is bontották. De az biztos, hogy itt járt iskolába Bihari György „oskola rektor úr” keze alatt, is innen indult el a pataki iskolába. Jelentős emlék még az a kézirat is, melyet Vankucz Károly őriz féltő gonddal. Eredetét már nem tudta évszámokkal alátámasztva elmondani: „kár, hogy meghalt az édesapám, ő egy egész este tudott volna róla mesélni!” A LEGUTOLSÓ népszámláláskor majdnem 1500 lakosú községben most új, két- tantermes iskola épül. Pedagóguslakással ellátva, tornateremmel, melléképületekkel Tervezik a lehetetlen útviszonyok megjavítását, a kultúrház bővítését. Arról beszélt Faragó Zoltán vb-titkár, hogy a tsz megerősödésével egyre több fiatal jön vissza a faluba, de még így is 160— 180 fő idegenben dolgozik: üzemekben, vasútnál, a He- jőmenti Állami Gazdaságban. Büszkén meséli, hogy a KISZ-fiatalok — név szerint Üjvári Anna, a kultúrotthon igazgatója, Gombos József KISZ-titkár, Varga Ilona, Fiilöp Ilona, Szikszai Lídia, Gulyás Ferenc és még többen — társadalmi munkával most készítették cl a kultúrotthon kerítését. Hidvári Imre ÜzSetházavalás Hollóliázán ETík * r rr * i)io§ffvori külföldi v termékek ásárokon A napokban ünnepélyes üzletházavatásra került sor a Hegyköz iparosodó községében, Hollóházán. A Pálháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetke- j zet nyitotta meg korszerű 1 üzletházát. A községfejleszté- j si beruházás keretében épi-1 tett szép épületben új vegyesbolt és ízléses italbolt kapott helyet. A közel háromnegyed millió forint értékű, két új létesítmény felavatásával a hollóháziak nagy kérése teljesült. A korszerűsödő, országos hírű porcelángyárhoz méltó lesz a község üzlethálózata is. Az üzletház ünnepélyes átadásán részt vett Csege Géza, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke is. A következő hetekben két jelentősebb külföldi vásárra küldi el korszerű gyártmányait a Diósgyőri Gépgyár. A brnói nemzetközi vásáron többek . között kiállítják a már eddig is sok sikert aratott lemezélhajlító gépüket, amely igen jó minőségű, nagy szilárdságú acélprofilok kialakítására alkalmas. A gépet egy svájci kooperációban gyártott, érzékeny szervo-irányítóbe- rendezés vezérli. A DIGÉP lemezélhajlító gépeit a gép-, jármű- és hajóiparban, valamint épületek acélszerkezeteinek alakításáKét évtized Talajvédők A napokban ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját az Országos Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei alközpontja, amelynek székhelye Sajószentpéte- ren van. Az ünnepségre Kazincbarcikán, a Béke moziban került sor. A két évtizedes munka ismertetése után az alközpont legrégibb és legjobb dolgozóit — a törzsgárda tagjait — kitüntették és megjutalmazták. Az OTTV-t mindenütt ismerik A vállalat országos, de alközpontjai önállóak. Borsod megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai is jól ismerik a talajjavítókat, hivatalosabban: az OTTV-t. Még egy kedves szólás-mondás is született a megyében, amely szinte tartalmazza a talajjavítók áldásos munkájának elismerését, dicséretét. „Legjobb tévé az OTTV” — szokták mondani tréfásan. 120 ezer hold javítása Az első talajjavítást a sátoraljaújhelyi járásban, 153 holdon 1948-ban végezte el az akkori talajjavító kirendeltség. Még 1949-ben, a vállalat alakulásának évében is csak 689 hold savanyú talajra szórták ki a javítóanyagot — akkor még mésziszapot. A következő években, egészen a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezéséig, évente két- háromezer hold terület talajának termőerejét javították meg, de 1962-ben már 8619 hold savanyú és 506 hold szikes talaj megjavításáról tanúskodik a statisztika. Azóta — a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődésének, megerősödésének éveiben — viszonylag nagy területekre terjedt ki az áldásos javítómunka. Mostanáig — húsz év során — összesen több mint 120 000 katesztrális hold, zö-----V A z Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának esztergomi gyáregységében nagy sorozatban készítik az egy bioáramait vizsgáló 8 csatornás elcktro- encephalo- graphot. Az ideg- és elme- gyógyászatban, valamint az agysebészetben már nélkülözhetetlen elektronikus műszerből 110 darabot készítenek az idén. Ebből 18 darabot hazai kórházaink kaptak. mében savanyú, részben szikes és homok talajú területet javítottak meg. A talajjavítás azonban csak egyik része, egyik fontos munkatevékenysége a vállalat feladatainak. Megyénk mezőgazdasági üzemei — felhasználva a nagyméretű állami támogatást — egyre többet költenek altalajlazításra, talajvédelemre, belvízrendezésre, homokróná- zásra és más meliorációs műveletekre. Mindmáig legnagyobb méretű azonban a kémiai talajjavítás. Erre a célra az utóbbi hat év során több, mint 86 millió forintot költöttek a gazdaságok, részben saját erőből, de nagyobb részben állami támogatásból. alközpont, de az eddigi eredmények szerint megközelítik majd az 50 millió forintot. Szcndrei József ra használják a világ szá- í mos országában. Ugyancsak Brnóban állít- j jak ki a kábelgyártásnál használatos hajszálhuzal- j húzó gépet is. A gép érdekessége, hogy segítségével az emberi hajszálnál is vékonyabb vörösréz huzalt lehet gyártani. Bemutatják az új, tetszetős j kivitelben gyártott emelővillás targoncát is. A zágrábi nemzetközi vásáron elsősorban kábelgyártó gépekkel vesz részt a DIGÉP. A nagy termelékenységű komplett gépsorokon kívül bemutatják az úgynevezett huzalösszecsapó gépet és a Brnóban is kiállított haj- szálhuzal-húzó gépet is. Hűtőberendezéseik közül a sorozatban gyártott Frigoflux léghűtőt mutatják be, amely a hűtőházak egyik legfontosabb egysége. A vállalat mindkét vásárra elküldi üzletkötő mérnökeit, akik részletesen tájé- | koztatják majd az érdeklő- W dókét. Több szakmai filmet is bemutatnak. 110 millió forint értékű munka A homokrónázás és a viszonylag stabil, tömörített dűlőutak építése is új feladata és új munkája az OTTV megyei alközpontjának. Mindkettőhöz az elmúlt esztendőben kezdtek hozzá. Tavaly szervezték meg a talajjavítási és talajvédelmi szaktanácsadást is — korszerű laboratórium létesítésével — és a meliorációs műveletek tervezési munkáit is a vállalat kiváló szakemberei végzik. Az 1964 óta eltelt öt év során1 — 1968. december 31-ig bezárólag — a vállalat összesen közel 110 millió forint értékű munkát végzett el megyénk mezőgazdasági üzemeiben, aminek eredménye, hogy a megjavított, lazított és rendezett területeken valamennyi növény terméshozama 25—50 százalékkal, több helyen 100 százalékkal emelkedett. A vezetés próbája v Az OTTV Borsod megyei alközpontja jelenleg több géppel, felszereléssel és műszaki eszközzel rendelkezik, mint húsz évvel ezelőtt az egész országos vállalat. A vállalat sajószentpéteri alközpontja 1964-ben alakult ki jelenlegi szervezetében. Akkor évi 11 millió forint értékű munkát végzett el, de még 1965-ben is egymillió forint deficittel zárták az évet. 1966-ban került az alközpont élére Lukács János mezőgazdasági szakmérnök, az alközpont jelenlegi vezetője. Vitathatatlan, hogy sokat és eredményesen dolgo- I zott az alközpont tevékenységének fokozásáért, a talaj- j javítás és talajvédelem nép- ! szerűsítéséért. nem utolsósorban : a gyakorlati felada- j tok elvégzéséért. Irányítású- | val az alközpont termelési j tevékenységének értéke már I az első esztendőben 25 807 000 forintra emelkedett úgy. hogy a gépparkot is továbbfejlesztették és korszerűsítették. A fejlődés azóta töretlen. Az idén. a jubileumi 20. esztendőre 43 274 000 forint termelési értéket tervezett az A gazdasági vezetők felelőssége ma nem általánosság- a ban, hanem nagyon is témaszerűen mérhető a válla- § latok gazdasági eredményeiben. Nem véletlen pél- i dául, hogy az egyik főkönyvelő, még mielőtt teljesen össze- |i csaptak volna feje felett a hullámok, felmentését, és ala- | csonyabb beosztásba helyezését kérte. Az irányító szervek *L által kezdeményezett leváltások indokolásában is gyakrab- || ban szerepel: alkalmatlan a feladat ellátására. S a kádermunka elsősorban azért lett szókimondóbb, mert a front- ; vonalak is nyíltabbak, a vállalatok, s a felettes hatóságok ?• felelőssége kevésbé mosódik össze, és szembetűnőbb a kis- szerűség, a maradiság. A megnövekedett és mérhetőbbé vált személyi felelősség- I nek azonban egyáltalán nem az alkalmatlanság a legjelleg- e zetesebb kísérőjegye. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az | igazgatók, a főmérnökök, a főkönyvelők többsége képes új. | kezdeményező módon vezetni, a kockázatot, a felelősséget vállalni. Nem lett igazuk azoknak, akik féltek az önállóság növelésétől, s a reform sikerét a vállalati vezetéstől féltet- j ték. A gazdasági vezetőgárda méltónak bizonyult a biza- 1 lomra, s a nagyobb követelmények hatására fejlődése is meggyorsult. Természetesen húsz hónap tapasztalatai alapján legfel- i jobb azt mondhatjuk, hogy a vállalatok szerencsésen túl- j jutottak az első akadályokon, ám még senki sem szakította j át a célszalagot. Az idei év már több munkát, feladatot j adott, mint a tavalyi. A reform kibontakozásával — ahogy csökkentik, illetve megszüntetik az állami támogatásokat, a központi kedvezményeket és fékeket — a teljesebb körű önállósággal és felelősséggel mind élesebb határvonal kerül a jó és a rossz munka, a tehetséges és bátran kezdeményező, valamint az új módon dolgozni képtelen vezetők közé. S mivel a vezetés lényege az előrelátás, a mai döntések, intézkedések csupán több év távlatából, a holnap nagyobb követelményeinek mércéjével értékelhetők igazán. Vajon, a vállalat szervezetét, belső mechanizmusát, a beosztott vezetőket, az egész kollektívát előrelátó módon már most felkészítik-e az új feladatokra? A kérdésre majd a jövő gyakorlata ad egyértelmű választ. Az idei szigorú — tegyük hozzá, nem mindig elég következetes és hibamentes — bankpolitika következtében a vezetés pénzügyi-gazdálkodó funkciója került előtérbe, gyakran elnyomva más teendőket. A szakmai felkészültség egyoldalú hangsúlyozásával korábban is találkozhattunk. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy a vezető posztok betöltésénél az új mechanizmusban is változatlan követelmény a népi demokráciához való hűség, a szakmain kívül a politikai felkészültség, a szervező- és irányítókészség. Mindez persze magában foglalja az emberekkel való bánni tudást, s a példaadó vezetői magatartást, morált is. A vezetői képességek értékét nem szabad arisztokratikusan önmagukban, vagy néhány látványos megnyilatkozásban lemérni. A tehetség, az alkalmasság fokmérője az egész kollektíva eredményes munkája. Ezért az a jó vezető, aki a „csapatjátékra” épít, jól válogatja meg munkatársait. Nemcsak hogy érvényesülni hagyja minden szinten a tehetséges szakembereket, hanem el is söpri útjukból az akadályokat. Korszerűsíti például a vállalati szervezetet, amelynek régi formája sok középszintű vezető kényelmének, kiváltságainak. anyagi előnyének is mentsvára. A reform a vállalati munka minden szintjén változást igényel a szervezetben, a módszerekben, a szemléletben. S ez az igény mindenütt találkozik a dolgozók felfokozott várakozásaival is. E lkerülhetetlen, hogy a vezetők ügyéből a tömegek napi munkájának részévé váljék mindaz, ami a vállalat új helyzetéből, nagyobb önállóságából adódik. Ehhez pedig mindenekelőtt az üzemi demokrácia fejlesztésével, a Párt- és a szakszervezetei: tevékeny közreműködésével fel kell számolni a vállalati munka és szemlélet megújítását, a tehetség, az alkotó kezdeményezések útját álló bürokráciát és középszerűséget. Ugyancsak a vezetés dolga a műhelyek számára is érthető nyelvezetre fordítani, mozgósító erejű feladatokra bontani a sok évre programot adó vállalati reformtennivalókat. Ma csak így lehet a dolgozó kollektívák összefogását, fegyelmét, tulajdonosi öntudatát erősíteni, magasabb szintre emelni, az igazi vezetői kénességeket, a rátermettséget igazolni. K. J.
