Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-06 / 206. szám
Szombat, 1969. szept. 6. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A korlátlan lehetőségek korlátjai Műszaki fejlesztés a drótművekben A December 4. Drótművekben arról érdeklődtem, folytatják-e a megkezdett nagyarányú fejlesztést, milyen terveik, eredményeik vannak? — Ebben az évben fejeződik be az a beruházás — válaszolt a kérdésemre Gi- novszky Arisztid, a December 4. Drótművek fejlesztési főmérnöke —, amely 3000 tonna drótkötél-import megtakarítást eredményez majd. Értéke mintegy 100 millió forint lesz. Jelentősen javítja majd 1,2—1,5 millió dollár megtakarításával az országos devizamérleget. A fő termelőberendezések szerelését már befejeztük, jelenleg a próbaüzemelés folyik. Későbbi terveinkben szerepel még egy 5000 tonnás drótkötélgyártó kapacitásbővítés is. — Most kezdtük meg a gépi úton varrott lapos drótkötél gyártását is. Kadcrják Gyula és Vcinémer József szabadalma és a megbízható gyártási technológia alapján készített lapos drótkötelek után már külföld is érdeklődik. A Szovjetunióba 10 000 tonnás mennyiség exportálására volna lehetőség. Ehhez nagy kapacitásbővítés szükséges. még a negyedik ötéves terv végére sem tudjuk biztosítani a kívánt mennyiséget. A tőkés piaci igény feltárása még folyamatban van. — Új gyártmányunk — amely Erdödi György szolgálati szabadalma — a csavarbordás betonacélhuzal. Csak mi gyártjuk, most már folyamatosan. Főleg hazai piacra, a hazai igény kielégítésére, mennyiségében az igényekGyári belépőt a reformnak! I vállalatok belső mechanizmusáról alaki, akinek megemlítettem, miről készülök írni, s aki ’ maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kapva azt mondta: „Csak erről ne!” Miért?! „Ettől mindenki ideges lesz” — felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány helyen és jó- néhány emberrel beszélgettem a vállalati mechanizmusról, s főként a nagyvállalatok és gyáregységeik kapcsolatáról — magam is tapasztalhattam az idegekben vibráló feszültséget. Majd mindegyik beszélgető partnerem azzal kezdte: „Kényes téma ez.. Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellemzői? A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy részénél a reform bizonyos mértékig megrekedt a kapuk előtt, nem jutott túl a vállalat központi irányító szervezeténél, s a gyáregységekben többnyire kevés a változás, s ezek sem mindig egyértelműek. A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok esetben formálisan zajlott le, a munka lényegi, tartalmi részét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központjában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyáregységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mértékben megkötötték. Sok helyen hiányoznak a gyáregységek között differenciáló ösztönzők, alig találni nyomát az önálló elszámolásnak, a beruházási, fejlesztési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, s így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Okok és okozatok kuszáltsága közepette __ és viszonylag hamar kiszűrhető két, tipikusnak tekinthető vélekedés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban hangoztatnak: a gyáregységek még nem elég érettek ahhoz, hogy a tevékenységüket érintő fontosabb kérdésekben dönthessenek, különben is, a hatáskörök, feladatkörök centralizmusának föladása az anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyáregységekben hallani: a nagyvállalati szervezet merevségéért, túlzott centralizáltságáért elsősorban nem gazdasági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnak a vidéki gyáregységben, mint ők — Budapesten ... Hiba lenne úgy ítélkezni: mindkét nézőpont torz, hamis képet mutat. Mindkét vélekedésben van némi igazság, ám csak része egy nagyobb igazságnak, annak, hogy a gazdaságirányítási reform előkészítésének, majd első esztendejének időszaka a közgazdasági szabályozók alkalmazása lehetőségének megismerésével telt el, s a szükségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szervezetre, a gazdasági folyamatok vállalaton belüli korszerűsítésére. A vállalat, mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket kíván — ezekből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értelmében, a vállalati tevékenységet. Intézményes megoldással lehet elérni azt, hogy a gyáregységek vezetői — a mai úgynevezett igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában, megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatói vegyenek részt, hanem lehetőleg a teljes műszaki-gazdasági stáb. Ugyancsak szükséges kialakítani a beruházásra, fejlesztésre, de még a szinttartásra szolgáló eszközök felosztásánál is az ésszerű, a gyáregységek közötti differenciálás módszerét. TL1 rdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállalaton belül miként és milyen mértékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltséggel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait tükröző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének, joggal mondhatni, reformjának végrehajtása vitathatatlanul cselekvésre érett. Ahol úgy gondolják, hogy ráérnek, ott máris — elkéstek. hez igazodva gyártjuk. Bővíteni akarjuk a különböző drótáruk termelését is. Ezzel közvetlen fogyasztói igényt elégítenénk ki. Egyelőre még meghatározatlan a kereslet, az igények felmérését most végezzük. — Más gyártmányainknál is növelni szeretnénk a mennyiséget. A textilipari, a rugó, a gumiipari, a horganyzott vas- és acélhuzaloknál, a hazai igények magasabbak, mint a kapacitás. Az igények hazai kielégítésével itt is jelentős devizamegtakarítás érhető el. — A fejlesztési tervek megvalósításának időbeli korlátái, hogy a már említett 3000 tonnás bővítés hiteleinek visszafizetési időszaka nem enged meg nagyobb arányú beruházást. Most már a vállalatnak saját erőből, a fejlesztési alapul termelt ösz- szegből kell fizetnie a fejlesztések költségeit. Ez 5 évenként 300—350 millió forintot tesz ki, és ez az előbb felsorolt igények teljes kielégítésére korántsem elég. * Az állandó fejlődés nemcsak a December 4. Drótművek érdekeit szolgálja, hanem a népgazdaságét is, hiszen majdnem valamennyi terméke, termelékenységének növekedése jelentős devizamegtakarítást eredményez. A lehetőségekkel jól kell tudni gazdálkodni, mert a gazdaságilag megalapozott, gyors reagálás esetén a siker sem maradhat el. Hidvári Imre Szedik a burgonyát A Szabadság Tsz Zrínyi Ilona kertészeti brigádja napi 60—70 mázsa giilbaba burgonyát szed fel. A tsz a szépen fejlett terményt elsősorban a városi piacokra szállítja. Növekszik a tej- és hústermelés Szarvasmarha-tenyésztés a sátoraljaújhelyi járásban A szarvasmarhatartást az állattenyésztésen belül éppen sok irányú hasznánál fogva a mezőgazdaság „nehéziparának” szokták nevezni, ezért Zemplénben, ahol főképp a Bodrogközben az állattenyésztésnek igen értékes hagyományai vannak, a Sátoraljaújhelyi járási Tanács napirendre tűzte a szarvasmarha-tenyésztés kérdésének tüzetes megtárgyalását. Előzőleg a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály alapos felmérést végzett, s a szakemberek megállapították, hogy az utóbbi években a termelőszövetkezetekben 12,7 százalékkal növekedett a szarvasmarha-állomány, a tejtermelés a korábbi 1237 literről 1702 literre, a hústermelés a napi 71 dekáról 83 dekára emelkedett, és, ha nem is kielégítő még, de csökkent az 1 kilogramm hús előállítására felhasznált takarmány mennyisége. Az állomány létszámának emelkedése azzal magyarázható, hogy a termelőszövetkezetek minden eddiginél nagyobb mértékben foglalkoznak szarvasmarha-hizlalással. Ez a bevételüknek igen számottevő részét képezi, viszont sajnálatos negatívumként jelentkezik a tehénállomány fokozatos csökkenése. Ma kezdődik p ^sÉszfiatalii íl iimiáps tanácskozása Miskolcon nyik-völgyi KISZ-iskolában került sor a kohász-, olvasztár- és hengerészfiatalok második országos találkozójá800 km hosszú öntözőcső A mezőgazdaság fejlesztésének egyik fontos láncszeme az öntözött területek növelése. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat szekszárdi üzeme az idén kb. 800 km hosszú öntözőcsövet készít a mezőgazdaság részére. Szállításra váró öntözőcsövek. nak ünnepélyes megnyitójára. A brigádvezetők, kiváló ifjú szakmunkások, és a kohászati üzemek KlSZ-bizott- sági titkárainak tapasztalat- cseréje ma reggel kezdődik. A KISZ KB 1968. februári és decemberi határozatainak végrehajtásáról esik majd szó többek között a tanácskozáson. A találkozó részvevői hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából munkaversenyre hívják fel az iparágban dolgozó valameny- nyi ifjúsági brigádot. Sávbázak Űzd városközpontjának újjáépítése során az idén két — egyenként 10 emeletes — sávház alapozását kezdték meg. Ezekre házgyári termékekből, falnagyságú panelekből 420 lakást „szerelnek” fel. A lakóházakat vasbeton földszintre építik, és így azok a valóságban 11 emeletesek lesznek. A földszinti szárnyban mosókonyhát, szárítóhelyiségeket, lomtárakat, gyermekkocsi-tárolókat rendeznek be, és még 36 gépkocsi elhelyezésére alkalmas garázst is kialakítanak. elsősorban a háztáji gazdaságokban, pedig a nagyobb mennyiségű buses tejtermelésnek a magas tehénállomány elengedhetetlen alapja. Az évenkénti tehénvágás 10—18 százalékban volna kívánatos. ezzel szemben eléri a 30—32 százalékot, és nincs meg az ennek megfelelő utánpótlás. Ennek ellenére is magasabb a sátoraljaújhelyi járásban a szarvasmarha-sűrűség a megyei és az országos átlagnál. A járási 35-tel szemben a megyei átlag 29, az országos 25, a tehénsűrűség a járásban 13, a megyében 11, az országban pedig 9. A mezőgazdasági osztály- megállapítása szerint több termelőszövetkezetben, elsősorban Na gyrozvágyon, Sem- jénben, Lácacsékén, Pusztafaluban nem gazdaságos a takarmány felhasználásh, viszont Pácin, Tolcsva, Tisza- csermely tsz-ei jó és helyes arányt alakítottak ki a takarmányozás és a termelés között. Általában nemcsak a szálas- és abraktakarmány felhasználása magas a termeléshez viszonyítva, hanem az egyébként is drága, koncentrált tápoké is. Az említett hibák megszüntetésén kívül fontosnak tartja a járási tanács a nagyobb szövetkezeti gazdaságokban korszerű szarvasmarha-telepek létrehozását, amilyen már több helyen — például Tiszakarádon -— megvalósult, vagy kialakulóban van. Hasonlóképpen sokat lendítene a korszerű szarvasmarha-tenyésztésen ha az egymással szomszédos kisebb termelőszövetkezetek összefognának, és borjúnevelő társulást hoznának létre, hogy a háztáji állományból felkínált, valamint a saját elletésű borjakat a régi módszertől eltérően, mesterségesen neveljék fel. A borjúexport lehetőségei ugyanis évről évre kedvezőbbek, a borjak 160—200 kilogramm súlyban értékesíthetők, kilogrammonként 30 forintos átlagárban. Mesterséges neveléssel pedig I kilogramm hús önköltségét le lehet szorítani 21—22 forintra. A járási tanáccsal együtt a ^ Tokaj-hegyaljai Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége is tanulmányozza a szarvasmarha-tenyésztés kérdését, mert úgy látják, hogy ennek megvalósítása fontos lépést jelentene az egész sátoraljaújhelyi járásban az állattartás korszerűsítésének útján. Hegyi József A kohászati iparág tíz nagyobb üzeméből mintegy ötven fiatal érkezett tegnap délután Miskolcra. A Csa-
