Észak-Magyarország, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-225. szám)
1969-09-05 / 205. szám
2 ÉSZAK-MAGYARORSZAG Péntek, 1969. szeptember 5. „ Eggern nem o golyó».*“ Irta: A. Baljakov, a légierők vezérőrnagya, a Szovjetunió hőse Otven evvel ezelőtt. 19X9. szeptember 5-cn halt hősi halált Csapajev. a polgárháború legendás parancsnoka. 1919 hősi napjaiban a 25. lövészhadtest., amelyet általában mindenki csapajevinek hívott, Kolcsak ellen indult. Az ellen- támadás előtt érkeztem meg új állomáshelyemre, a könnyűtüzér hadtesthez adjutánsnak — ez ma lörzsparancsnoknak telelne meg. Csapataink akkor más egységekkel együtt kijutottak a Belij folyóhoz, Ufa körzetében. Osapaiev hadtestének elsőként kellett átkelnie a széles, bővizű folyón. A haditanácsban Frunze, Csapajev és a dandárparancsnokok pontosan kidolgozták az átkelés tervét. Június 8-án elsőnek a 220-as ivanovo-voznyeszenszki ezred ke’t át a Belij folyón és rohammal hátraszorította a fehéreket. A fehér tábornokok elkeseredett ellenintézkedéseket tettek, a bekerítés veszélye fenyegette őket. A folyó jobb partján kétnapos véres csata zajlott le. Csapajev most is a legnehezebb helyeken jelent meg, irányította a tüzérség és a lőszer szállíts út a folyón. Június 9-én a kimerült vöröskatonák ellen a fel.érek bevetették Kappel pihent egységeit. Ennek a rohamnak a történetét lélekbemarkolóan jelenítették meg a Csapajev című film alkotói. Csapajevék egészen közel engedték magukhoz az ellenséget, hogy aztán közelről, puskák és géppuskák össztüzével térítsék le őket. Az eleső első sorok mögött azonban tovább özönlöttek a fehér csapatok. A látvány is szörnyű volt. Az egyik vörös egység nem bírta tovább feltartani a rohamot, hátrálni kezdett. Ekkor szólalt meg a mi tüzérségünk és rendkívül pontos célzással verette a fehérek sorait. Június 9-én a 25. hadtest alakulatai északról megkerülték Uíát. Csapajev egy golyótól megsérült a fején, de nem hagyta ott a posztját. Másik egysége közben átverekedte magát a vasúti hídhoz, a városba vezető legrövidebb úton. Az ellenség elkeseredetten védekezett, egyetlen talpalatnyi helyet sem adott át véres csata nélkül, és balról szorongatott bennünket. Potapov dandárjának katonái, fáradságukat leküzdve, a folyóba akarták szorítani a fehéreket. Az ellenség azonban olyan tüzet zúdított az egységre, hogy a támadás elakadt. Ekkor érkezett oda Csapajev. Egy lovas csoportot átirányított, hogy kerülje meg a falut, maga pedig Potapovval és a katonákkal hozzánk csatlakozott. Csupasz kardja villogott, lovát vágtára fogva száguldott előre. — Csapaj’ itt van velünk! — adták tovább a csatárláncban 'és a harcosok tízszeres erővel indultak újabb rohamra. Az ellenség megfutamodott. A fehéreknek mégis sikerült felrobbantaniok a hidat. A vöröskatonák azonban ezt Is a maguk módján értékelték: ha robbantanak, akkor rosszul áll a szénájuk. Bárkán keltek át a folyón, és június 9-én estére elfoglalták Ufát. Rosszul öltözött, éhes, fáradt parasztok és munkások voltak, de semmi nem rettenthette vissza őket. Csapajev valahol ezt írta le: „Megesküdtem, hogy amíg élek, a forradalom katonája leszek!” — s esküjét meg is tartotta. Szeptember II. Ifjúmunkás parlament Szeptember 11-én összeül Budapesten a II. országos ifjúmunkás parlament — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön a KISZ KB székházéban Tóth Imre osztályvezető. Elmondotta, hogy az országos szintű kétnapos tanácskozást területi ifjúmunkás parlamentek előzték meg: a fiatal munkások 806 üzemi, 20 kerületi, 11 városi és hét megyei konferencián vitatták meg az őket érdeklő, érintő legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseket. Itt választották meg azt a 300 küldöttséget is, akik képviselik, tolmácsolják majd véleményeiket, javaslataikat, beszámolnak eredményeikről, gondjaikról. A II. országos ifjúmunkás parlament Csepelen, az új munkásotthonban ül össze. Az első napi plenáris ülésen Ribánszki ‘Róbert, a KISZ Központi Bizottságának titkára tart vitaindító referátumot, amelyet négy szekcióban elemeznek a fiatalok. Az első szekció a kezdő munkavállaló fiatalok sajátos helyzetéről, az üzemi kollektívába való beilleszkedésükről, érvényesülésükről tárgyal. A második szekcióban a szocialista munkaverseny, az ifjúsági termelési mozgalmak szerepe kerül napirendre, a harmadik szekció központi témája „a munkáslányok és fiatalasszonyok helye, szerepe társadalmunk — az üzem, a munkahely, a család és a KISZ-szervezetek — életében”. Végül a negyedik szekció az üzemi KISZ- szervezetek feladatait vitatja meg. láilár János lepte az ASZÚ küldöttségének vezetőjét Kállai Gyula elnökletével csütörtökön a Parlament Gobelin termében értekezletet tartottak az országgyűlés tisztségviselő csoportok vezetői. Elsőként Kállai Gyula az MSZMP PB tagja, az ország- gyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket a soron következő őszi ülésszak előkészületeiről, az állandó bizottságok és képviselőcsoportok időszerű feladatairól, továbbá beszámolt a közelmúltban hazánkban járt szovjet parlamenti delegáció látogatásáról. Ezt követően két miniszteri beszámoló hangzott el olyan törvényjavaslatokról, amelyeket a kormány benyújtott az országgyűlésnek megvitatásra. Veres József munkaügyi miniszter a szakmunkásképzés fejlődését, korszerűsítésének reformterveit ismertette. Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter az ország gázellátásának helyzetéről, energiastruktúránk változásáról tájékoztatta a képviselőket. A két beszámoló fölötti vitában a képviselők számos értékes javaslattal, indítvánnyal, észrevétellel gazdagították az elhangzottakat. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta Abdul Mohsan Abu el Nour, az Arab Szocialista Unió legfelsőbb végrehajtó bizottságának tagját, az MSZMP KB vendégeként hazánkban tartózkodó ASZU-küldöttség vezetőjét. A találkozó során — a kölcsönös egyetértés és szolidaritás szellemében — eszmecserére került sor a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, a két ország, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt és az Arab Szocialista Unió kapcsolatairól. A baráti légkörben lezajlott megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Szarka Károly, a Magyar Népköztársaság kairói nagykövete és Abdel Futlah Fouad, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete. Áicsi Kiicsi Moszkvában Aicsi Kiicsi japán külügyminiszter Moszkvába érkezése után a repülőtéren újságíróknak mondott nyilatkozatában kijelentette, hogy a két fél között az utóbbi években kialakult baráli-jószomszédi kapcsolat elősegíti a mindkét országot érdeklő kérdések megoldását. A miniszter azon reményének adott kifejezést, hogy ez a kölcsönös megértés tovább fog mélyülni. Bözsi k István kiállítása Tegnap délután öt órakor nyílt meg a Szerencsi járási Művelődési Klubban Bozsik István miskolci grafikusművész 30 műből álló kiállítása. Megnyitóként Oravec János újságíró, lapunk munkatársa mondott bevezetőt. A megjelent szépszámú tárlatlátogató közönség bizonyította, hogy a fejlődő Szerencsen is érdeklődésre tart számot a képzőművészet. Művészklubot szerveznek Miskolcon Miskolc művészeti életének képviselői ültek össze hétfőn délután a Miskolci Galéria melletti klubhelyiségben, hogy a megalakítandó Miskolci Művészklub terveiről, lehetőségeiről tárgyaljanak. Molnár Károly Korzikától Szent Ilonáig XI. A végzet „Sohase tegyük azt, amit az ellenség akar, mór csak azon egyszerű okból sem, mert ő akarja ” (Napóleon) A FRANCIA katonák azt remélték — mivel tábornokaik ígérték —, hogy utánuk jönnek a leghíresebb párizsi színészek és előadást tartanak nekik Szmolenszkben. A város azonban leégett, embereit és hullák teterúei feküdtek az utcákon, a körülmények nagy dráma közeledtét sejtették. S ami azután történt, megpecsételte Napóleon sorsát. A katasztrófa körülményeit senki sem írhatja le hűbben, mint ahogy Lev Tolsztoj megírta klasszikussá vált világhírű művében, a „Háború és béké”-ben. A francia császár úgy érezte, mintha a „kísértetek földjén” járna, a városok és a falvak csak a térképen léteztek. Mire a hódítók beléptek a városba, már csak a felperzselt föld fogadta őket. Borogyinó mellett véres ütközetet vívtak az oroszok és a franciák. Olyan hullahegyek maradtak a csatatéren, amelyek még az edzett Napóleont is megdöbbentették. (A csaknem 60 000 holttest hónapokig hevert temetetle- nül.l Sokat vitatkoztak történészek és katonai szakértők. ki kerekedett felül végül is Boroeyinónál. Bizonyos vonatkozásban francia, más szempontból viszont orosz győzelem volt. Napóleon hadosztályai birtokba vették a csatamezőt, megnyitották számára az utat Moszkvába, de jellemző, hogy milyen áron; a „Nagy Ármádia” 47 tábornoka esett el, vagy sebesült meg 1812. szeptember hetedikén. Kutuzov visszavonult és amint Clausewitz később megállapította, „azt tette, amit az ész parancsolt”. Napóleon bevonult Moszkvába, diadalának azonban nem örülhetett, mert a városban tűz ütött ki és Moszkva kilenctized része elpusztult. Hasztalanul várta az üszkös romok között a cár békeajánlatát. Levelét X. Sándor válaszra sem méltatta, mert vezérei azt mondták: az igazi háború csak most kezdődik. Napóleon még mindig tétovázott. Nem akarta elhinni, hogy az oroszok Moszkva feladása után sem hajlandók fegyverszünetet kötni. Október tizenkilencedikén elhatározta, hogy csapataival elhagyja a várost. Megkezdődött a világtörténelem egyik leghosszabb és legborzalmasabb visszavonulása. Minden katona vitte magával az összeharácsolt, rablóit élelmiszert és a különféle értéktárgyakat. A végeláthatatlan menet mögött marhacsordákat hajtottak. Ahogy fáradtak a katonák, csökkent a hőmérséklet, úgy zilálódott szét egyre jobban a francia sereg. AMIKOR a „Nagy Ármádia” maradék erői éppen át akartak kelni a Berezina folyón, lecsaptak rájuk az orosz erők. A rögtönzött hidakra olyan tömegben özönfeküdtek, minden maradék erejükkel foggal és körömmel védekeztek, igyekeztek megakadályozni, hogy egyszerűen legázolják őket.” ITT ÉRTE EL a végzet azt a francia hadsereget, amely egykor rettegésben tartotta egész Európát, a hajdani Grand Armé, nem volt többet sem „Nagy”, sem pedig „Hadsereg”, hanem meggyötört, megfagyott, lerongyolódott, éhes, megfélemlített, kimerült és kétségbeesett emlőitek a megfélemlített francia katonák, hogy a hidak összedőltek, ezrek zuhantak be a vízbe és így pusztultak el. Kari Bouchler, aki ott volt, így emlékezett vissza a szörnyűségekre: „Az átkelés elején, amikor az első ágyútűz érte a hidat, emberek és lovak holtan, vagy sebesülten zuhantak a padlóra. Az utánuk haladók útja a heverő katonákon vezetett át, ezért borzasztó küzdelem alakult ki a hídon heverők és rajtuk keresztül törtetők között. Akik berek gyülekezete. Napóleon december hatodikán átadta a parancsnokságot egyik alve- zérének, titokban otthagyta katonáit, és Párizsba siet, hogy a birodalom fővárosában legyen, mielőtt az orosz- országi katasztrófa pánikot okozhatna. — Minden jól ment... de a szigorú tél iszonyú szerencsétlenséget hozott a fejünkre — közli minisztereivel a császár. Az emlékirataiban azután később, Elba szigetén dráEljöttok a zeneművészek, színművészek, képzőművészek, építőművészek, írók, fotóművészek és a sajtó képviselői. A Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztálya kezdeményezésére összejött tanácskozáson Csótai János osztályvezető-helyettes vázolta a klub megteremtésének szükségességét, és szólt arról, mennyire égető gondot jelent hosszú évek óta mind a városban élő művészeknek, mind a különböző művészi csoportoknak, mind pedig a város párt- és állami vezetőinek, hogy a különféle művészetek művelőit összefogja, illetve lehetőséget biztosítson e művészi területek összefogására, a művészeknek egymás működési területének megismerésére, segítésére, ami feltétlenül magasabb művészi értékű alkotások születésében gyümölcsözne. A tervezett művészklub létrehozásával, ha még nagyon szerény kbretek között is, lehetőség nyílik a művészi belső önnevelő igények kielégítésére. A városi tanács képviselője szerint e klubban a hangsúly elsősorban a tartalmi vonatkozásokon lenne, és a kötetlen klubfoglalkozástól a zártkörű szakmai megbeszélésekig sokféle tevékenység helyet kaphatna benne. A klub az előterjesztett javaslat szerint a Diósgyőri Vármúzeum és a Miskolci Galéria szervezeti keretein belül működne. Az esti órákba nyúló előkészítő tanácskozáson igen sokféle javaslat elhangzott. Sok oldalról közelítették meg a vitázók a klub céljait és üzemeltetésének lehetőségeit. Végül a tanácskozás úgy döntött, hogy a közeli napokban összeül a különféle művészeti ágak képviselőiből alakuló és majdan a klub művészeti tevékenységét irányítani hivatott klublitkár- ság, s megvitatja a működési szabályzatot, részletesen elemzi a klub működése megkezdésének feltételeit, megteremti a rövid időn belül megnyíló rendszeres klubélet lehetőségeit. Országgyűlési képviselők tanácskoztak 1 maibban foglalja össze a ve- 5 reséget: j , ^ „Az 1812. évi orosz táboro- ^ zás szerencsémet megfordí- ^ tóttá, ha ott győztem volna, ^ akkor a világ ura lettem $ volna... de néhány hideg ^ éjszaka sorsomnak és a világ $ sorsának más irányt adott. í Ekkor megjelent rossz széllé- ? mem...” $ De közvetlenül a vereség | után Napóleon még nem ^ akarta elhinni, hogy katonai $ hatalma lényegében széthul- í lőtt és nem tudja feltartóz- ^ tatni a vészes események ^ menetének felgyorsulását. $ Még jóformán haza sem * ért, már az új hadsereg fel- í állításának lehetősége és $ módja foglalkoztatta. Gyors $ tempóban megkezdte az ^ újoncok kiképzését és né- $ hány hónap múlva 400 000 ^ ember fölött rendelkezett. $ Diplomáciai lépéseket is tett, >■ hogy lehetőleg csak az oro-1 szókkal kelljen harcolnia, és ^ más európai országok ne | forduljanak ellene. Ferenc i osztrák császár, Napóleon $ apósa, főtanácsadójának ha- | tására egyre inkább elhide- S- gült Párizstól. De nem ez ^ volt az egyetlen kedvezőtlen | előjel: Poroszország szövetsé- $ get kötött Oroszországgal. ^ Ezzel jelentősen megnöveke- $ dett a várható új háború ^ mérete és jelentősége. ^ 1813 ÁPRILISÁBAN a | francia császár megindította ^ hadait, hogy legyőzze két erős ellenfelét. Napóleon se- ^ rege 136 000 ember, köztük § sok az újonc, a szövetsége- | seké 230 000. Eleinte a vi- szonylag gyengébb erőivel is | sikereket ér el, de a döntés^ még várat magára. Előbb S még lezajlik a történelem $ egyik legérdekesebb találko- ^ zója a császár és Metternich ^ közölt. | (Folytatjuk) ü
