Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vasárnap, 1969. aug. 10. tfleti külpolitikai összefoglalónk Fontos híre volt a hét világ- ilitikájának, hogy a genfi le- , erelési értekezlet hat új tag- " elfoglalta helyét a bizottság rgyalóasztalánál. Az új orszá- >k az általános várakozás sze- ' it, „friss vért” visznek majd , bizottság munkájába, s köz- ' működésük, mi/it több kom­* entár rámutatott, remélhető- g elősegíti a hatékonyabb, és 1 edményesebb vitákat. Nagy * déklődés kísérte a héten a ] omán Kommunista Párt X. ; jngresszusát, amelyen Ceau- , scu, a párt főtitkára összegez- ] Románia bel- és külpolitiká­nak alakulását. Anglia észak­1 tartományában a héten is 1 ilytatódtak az összecsapások a itolikusok és protestánsok 1 izött, s a zavargásoknak több- ' :áz sebesültje volt. Az érdek- : «dés homlokterében állt az a ' '.avazás, amely a rakétaelhá- 1 tó rakétarendszerek kiípíté- 1 érői zajlott le az amerikai sze- ’ átusban, továbbá az új olasz ormány bemutatkozása a par- 1 ímentben, a közel-keleti fe- zültség újabb kiéleződése és - iiesinger bonni kancellár was- r ingtoni látogatása. kormányzat csak nagy üggyel- bajjal tudta megszerezni tervé­hez a törvényhozási többséget, mindössze két szavazattal múl­ták felül a Safeguard támoga­tói az ellenzéket a szenátusban. Ez a megosztottság is jól tük­rözi, hogy Nixon politikájával szemben mint növekszik az elé­gedetlenség az Egyesült Álla­mokban. t * < . *• Nixon amerikai elnök jófor­mán még alig tért vissza hat izsiai országra, Romániára és liz angliai „megállókra” kiter- edő útjáról, amelynek során J >ly nagy erővel hangsúlyozta 1 íz Egyesült Államok állítólagos J szándékát a gyümölcsöző lesze­relési tárgyalásokra, árnykor az 5 amerikai szenátusban keresz- t túlhajszolták az úgynevezett : Safeguard-rendszer elfogadá- 1 sát. A rakétaelháritó rakéta- ! rendszer kiépítésének ez s a : hétmilliárd dolláros programja \ nagy kétségeket és vitákat kel- ; tett az amerikai közvélemény- > ben. Tekintélyes közéleti sze- •« mélyiségek fejezték ki aggálya- 3 ikat a tervezet iránt. Rámutat­tak: a hétmilliárd dolláros programot csupán kezdetnek * lehet tekinteni, s elfogadása ' minden bizonnyal a fegyverke­zési verseny új, veszélyes sza­kaszát nyitja meg. A Nixon Számon Rudolf s Bombaként hatott az ese­ménytelennek egyébként sem mondható nyári napok kellős közepén a francia frank 12 és fél százalékos leértékelésének bejelentése. Az elmúlt másfél esztendő során ugyan többször szóba került ennek a lépésnek a lehetősége, s ilyenkor mindig komoly bonyodalmakat okozott a nemzetközi tőzsdéken. A várt leértékelés rendre elmaradt, de most — amikor senki sem szá­mított rá — bekövetkezett. Pompidou köztársasági elnök nyilatkozatában a leértékelés időpontját a többi között azzal is indokolta, hogy jelenleg a nyári szabadságolások időszaka van, tehát könnyíti a devalvá­cióval kapcsolatos intézkedések végrehajtását. Hogy e lépésnek milyen lesz a nemzetközi hatá­sa, azt ma még nem lehet fel­mérni. Mindenesetre pillanat­nyilag növeli Franciaország ex­port-esélyeit, és megnehezíti az odairányuló külföldi bevitelt. A francia kormány egyidejűleg azt is bejelentette, hogy a le­értékelést követően egy sor to­vábbi intézkedést készít elő a gazdaság fellendítésére. Az első franciaországi visszhangok a dolgozó tömegek nyugtalansá­gát tükrözik, akik attól tarta­nak, hogy a leértékelés újabb drágulási hullámot indít el, mert a tőkések a leértékelést követő fellendülést nyilvánva­lóan a maguk számára akar­ják gyümölcsöztetr' * Olaszországban a héten sike­rült átmenetileg megoldani az immár ötödik hetébe fordult kormányválságot. Mivel a múlt héten kitűnt, hogy a parlament feloszlatása és az új választá­sok kiírása nélkül az olasz ke­reszténydemokrácia képtelen kilábalni a válságos helyzetből, átmeneti megoldást választot­tak. Rumor olyan keresztény- demokrata kormány megalakí­tására kapott megbízatást, amely csak amolyan várako­zási jellegű lesz, s az ősz végi községi választásokig marad hi­vatalban. Tevékenységi köre azzal, hogy eleve ügyvezető kormányként alakul meg, kor­látozott. Rumor már pénteken be is mutatta kormányát a par­lamentnek, s valószínűleg meg­kapja a beiktatásához szüksé­ges parlamenti szavazatokat. Tel Aviv uralkodópártjának, az úgynevezett Munkáspártnak e héten lezajlott kongresszusa olyan nyilatkozatot fogadott el, mely kimondja: Izrael nem hajlandó békés tárgyalások út­ján visszaadni a tavaly júniusi háborúban elfoglalt arab terü­leteket. Az uralkodó párt nyi­latkozata „biztonsági okokra” hivatkozik, amelyek miatt Izra­elnek — állítólag — szüksége van ezekre a területekre. Ez az állásfoglalás persze sok tekin­tetben azzal függ össze, hogy szeptemberben Izraelben vá­lasztásokat tartanak. A Mun­káspárt vezetői nyilván e prog­ramnyilatkozatukkal igyekez­nek visszamenőleg is igazolni választóik előtt az 1967-es há­ború eredményességét. A har­cias álláspont egyébként azt a célt is szolgálja, hogy leplezzék vele az egyszerű választók előtt: magában a Munkáspárt­ban is jelentékeny erők kezdik kétségbe vonni a kormányzat agresszív politikájának hasz­nosságát. Az ügyhöz szorosan hozzá tartozik, hogy az Egyesült Államok kormánya éppen a na­pokban, az agresszív, békeelle­nes Tel Aviv-i nyilatkozat után jelentette be: hamarosan meg­kezdi az izraeli kormány által vásárolt Phantom-típusú ame­rikai harci repülőgépek szállí­tását. Fi’auk-visszliaiig (Folytatás az l. oldalról) események után vezettek be. A 12,5 százalékos leértéke­lésre való nemzetközi reagá­lás gyors volt, és megfelelt a várakozásnak. London meg­erősítette eltökéltségét, hogy megőrzi a font paritását. A francia exportot segíteni fogja a leértékelés. A bonni kormány vezetői üdvözölték a frank leérté­kelését, amely elsősorban a márka felértékelését ellenző keresz­ténydemokraták számára ked­vező. Az AFP szerint nyugatnémet bankárkörökben nem titkolják azt, hogy szeretnék, ha a font és - dollár követné a francia frank példáját. Nehézségek várhatók mezőgazdasági terü­leten, mivel „a francia búza inváziójától” tartanak. Az angol sajtó szombaton el­ismeréssel kommentálta a francia frank leértékelésének módját. A londoni Times nem fu­karkodik a dicsérő sza­vakkal: „Pompidou elnök ugyan­olyan jó tábornok, mint elődje volt.” Hosszabb távon szem­lélve a dolgokat, a fő kérdés az marad, vajon az elszigetelt francia leértékelés elegendő lesz-e ahhoz, hogy ésszerű sta­bilitást biztosítson a fő valuta­nemeknek. A francia döntés óta felfüggesztették a közös- piaci elszámolási egységet, amelynek értéke nagyjából egy dollárnak felel meg. A ha­tok pénzügyi bizottsága va­sárnap reggel ül össze Brüsz- szelben, hogy ajánlásokat ké­szítsen elő a közöspiaci bizott­ság számára. A Tanjug jelentése szerint Pekingben a Kínai Bank felfüggesztette valamennyi valuta beváltását a frank leértékelése nyomán. Az intézkedés a klíring-mű- veletekre is vonatkozik. Nixon programja Nixon elnök nagyszabású nyomorcnyhítő programot helyezett kilátásba az Egyesült Államok számára. A jelenlegi szociális segélyezés programjá­nak teljes átszervezésével az elnök azt ígéri, hogy munkaal­kalmat teremtenek minden olyan polgárnak, aki jelenleg képtelen munkát találni, s biz­tosítják a megélhetés minimá­lis lehetőségét minden család­nak, amely jelenleg szociális segélyből él. •* Ünnep Mezőkövesden Szoboravatás és emlékkiállítás Kiosztották a Kis Jankó Bori pályázati díjat Szombaton ünnep volt Me­zőkövesden. Hetedik alkalom­mal hirdette, meg a megyei ta­nács, a Népi Iparművészeti Tanács, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Népmű­velési Intézet, a Mezőkövesdi járási Tanács és a Matyó Nép- művészeti Szövetkezet Kis Jankó Borinak, a nagy hírű hímzőasszonynak, a 15 éve el­hunyt kiváló matyó népmű­vésznek emlékére az országos hímző emlékpályázatot. A pá­lyázat, a korábbi évekhez ha­sonlóan, nagy visszhangra ta­lált, és 200 népi iparművész és népművész küldte el 421 alko­tását a pályázatra. A pályázat, illetve az ahhoz kapcsolódó ünnepi kiállítás most szobor­avatással bővül: leleplezték Kis Jankó Bori szobrát a já­rási művelődési központ előtti kis parkban. Az országos Kis Jankó Bori hímző emlékpályázat rövid né­hány esztendő alatt értékes hagyománnyá lett, az évről évre visszatérő augusztus ele­ji ünnepségek valójában nem­csak Mezőkövesdnek, hanem az egész ország népi iparművésze­iének ünnepei. Ezt tanúsítja a nagyarányú érdeklődés, amely a mezőkövesdi ünnepségeket évről évre megelőzi, s amely most is megelőzte. Eljöttek a szombati ünnepségre a népi iparművészet művelői és tisz­telői közül igen sokan. Ott volt többek között Molnár János, a művelődésügyi miniszter he­lyettese, Varga Gáborné és Bárczi Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Molnár András, a járási pártbizottság első titkára. Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese, Acs Miklós- né, a Népművelési Intézet igaz­gatója, a megyei és országos ^társadalmi szervek több repre­zentánsa, valamint az ország ^különböző részeiből a népmű­vészet sok kiváló képviselője. \líőszobor ícikeadóvcl > Az ünnepségsorozat első lé­E Epéseként dr. Szilágyi János, a Mezőkövesdi községi Tanács vb-elnöke leleplezte Kis Jankó ÍBori szobrát. Ünnepi beszédé­iben a matyó népművészet ki- Lalakulásáról, a nagy mester ta­pintásainak továbbéléséről és ^munkájának folytatásáról szólt ►hogy e szobor a matyó nép fel­ijeié, mindig a szénre való tö­rekvésének szimbóluma. Lázár iGáspárné, a Matyó Népmű­vészeti Szövetkezet elnöke Kis ► Jankó Bori életművét elemezte. >Az ács József alkotta mellszo­bor a matyó népviselethez tar- ] lozó fejkendőben ábrázolja a ► kiváló népművészt, s a ke- >vés részletezéssel, tömbszerüen ►megjelenített nőalak egyben a ► matyó viselet, a népi alkotó [erőt is idézi Kis Jankó Bori ► emléke mellett. A szoborava- [tás után a művelődési központ ► színháztermében folytatódott ]az ünnepség, ahol Tusay De­anes, a járási tanács vb-elnök- ►helyettese köszöntötte a meg­jelenteket, méltatta az ered- ►ményes pályázatot, s megkö­szönte a rendező szervek mim­ikáját, valamint a néomű vé­szeknek a részvételt. Ezt kö- > vetően Molnár János minisz- |ferhe1vettes mondott ünnepi ► beszédet. : 4 miwsitcrhclyette9 \beszéde ; Molnár János miniszterhe­lyettes bevezetőben afról szó­lott, hogy az évről évre Is- ! métlődő emlékpályázat nem- •esak népművészeti, hanem ’egyben társadalmi és politikai • megmozdulás is. Beszélt a 'népművészetnek a társadalom átalakulásában, az emberi tu­KÁNTOR ÉS CSUPATI Réssietek egy nyomozókutya történetéből Kántor indulásra készen várakozott. Csupati az erdőszéli földön két naprafor­gószárat ráncigáit ki a hóból, s mint síbotokkal, tolta magát előre. Kántort már rég nem az ősi vadászó ösztön űzte, s tu­datosan belé nevelt fegyelem, a gazda akarata késztette, hogy a hó alatt újból és újból meg­keresse a követett nyomot. Csupati tompán forgó és ne­hézkesen egymásba kapcsolódó gondolataiban csak azon cso­dálkozott: micsoda lehetetlen erővé válik a menekülési ösz­tön. Már régesrégen az üldö- • zött hóba dermedt testébe kel­lett volna ütközniök. Az elmé­let szerint ilyen hideget, vi­hart, belső szorongást legfel­jebb húsz kilométer hosszan bír ki az ember és ime ők túl­jutottak a negyvenediken. „Félelmes elszánás kell eh­hez”, s ha valaki, Csupati ér­tékelni tudja a teljesítményt. A lankás dombon a falu felé lejtő csoport ismét szétszaka­dozott. A menet élén Csupati előtt háromszáz méternyire Kántor haladt. Csupati mögött jó száz méterre a hadnagy ta­posta a havat és szinte tíz méterenként biztatta lemara­dozó katonáit. Ennek az éjszakának, ennek a kínlódásnak nincs forinttal mérhető ára. Nem lehet üzemi órabérre átszámítani éjszakai menetelésük kínkeserveit, fizi­kai erőkifejtésüket. „Egy ló a második viharos óra végén rég kidőlt volna a sorból” — gon­dolta Csupati. Hátranézett. Ketten támogattak egy harma­dikat és a sor végén szinte kérdőjelként a hóra hajolva, a rádiót cipelő katona botozott. Kántor időnként bucka tetején meg-megállt és türelmetlenül nézegetett visz- sza. Csupati bevárta a hadna­gyot és megint nekilódult, s ahogy a gazda mozgott, Kán­Elhagyni egymást nem lehet. Az élet íratlan törvénye ez és kialakul minden vad testi erőt és féktelen elszánást követelő mesterségnél. A bányák mé­lyén, az ezer fokokat ziháló kohók tövén és a bajtársak kö­zött. Itt nem leéli szép szavak­kal biztatni a testvéri összefo­gásra. „Ma nekem, holnap ne­ked”. És ez keményebb min­den törvénynél. tor is tovább szimatolt előre. Pihés bajsza sortéin fehér de­res gömbökben csüngött az odafagyott pára. Beért a falu­ba, rátért a köves útra. A tél­be dermedt tájon harangszó kongott. A nap téglavörös ké­pe hasig emelkedett a látóha­tár fölé. Csupati már nem is látta, részeg öregemberként tántorgott kutyája után. És Kántor csak ment, ment dat formálásában betöltött szerepéről, az emberek ízlés­világának alakításáról, ami el­választhatatlan összetevője az ember sokoldalú fejlődésének. Kiemelte, hogy a népművészet fontos éltető eleme a magynr művészeti életnek, s talán soha sem volt olyan nagy je­lentősége, mint napjainkban. A továbbiakban a miniszter helyettes a népművészet és népi iparművészet megújulásáról es a társadalmi megbecsülésről szólt, s részletesen elemezte Xcilődésének jelenleg fennálló nehézségeit, a szűk körű köve­tést, a kereskedelmi tevékeny­ség és a népi iparművészet összefonódottságát, a paraszti kizárólagosság téves hitének fel-felbukkanását, valamint azt a helytelen szemlélete:, amely a népművészetet a ma­gyar egyetemes művésze­ten kívülállóként szeretné ke­zelni. Befejezésül a népművé­szettel kapcsolatos feladatok­ról szólva kiemelte, hogy leg­fontosabb leendő a népművé­szetet beilleszteni szocialista művelődési életünk egészébe. Az ünneni be—-Ad után dr, Fillis Pálné, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetke­zetek Országos Szövetségének elnöke kiosztotta az idei pá­lyázat díjait. Kis Jankó Bori dijat ketten kaptak: Kispál Jánosné mezőkövesdi népi iparművész és dr. Kottái Lász- Ióné budapesti szakkörvezető. Kiadtak továbbá két első. hat második és hat harmadik dí­jat. Díjat kapott többek kö­zölt a miskolci Ady Endre Művelődési Iláz szakköre is. Az összesen kiadott díiak meghaladják a 41 ezer forin­tot, alkotói díjakra pedig to­vábbi 20 ezer forintot adtak ki. A hivatalos ünnepség után a mezőkeresztesi Aranyka­lász Termelőszövetkezet férfi­kara adott igen szép kórus- hangversenyt, Engi István ve­zényletével. Sz'npompás tár'at A művelődési közpon' eme­leti kiállítási termében nyílt meg a pályázati anyagból ren dezett kiállítás. (Ennek mélta­tására még visszatérünk.) A megnyitáskor Gulyás István, a megyei tanács n^oművelési csoportjának vezetője a népi iparművészet iránti érdeklő­dés növekedéséről, az értékes szakköri tevékenységről be­szélt többek között. Kiemelte, hogy a kiállításon elénk táru­ló szinpomoa, szénség azt is bizonyítja, hogy asszonyaink, lányaink alkotó képzeletében, ügyes ujjaiban tovább ét, "'»a.menüiül, egyre szebbe ■ virágzik a népi himzőmüvé- szet. Az ünnepség végén a Matyó Népművészeti Szövet­kezet fogadáson látta vendé­gül a díjazott népművészeket és a meghívottakat. (bm) előtte, mintha sose akarna vé­get érni ez az út. Elérte a vi­cinálisvasút töltését és megint északnak kanyarodott. Csupati a talpfák mellett ólomnehéz lábait a kezével segítette elő­re. „Nem bírja tovább!...” és hangos panasszal elkáromkod- ta magát. Kántor 1 nyomban megállt és aggodalmas ábrú- zattal figyelte botorkáló gazdá­ját. A Kissomlyó formátlan, lapos kanonok-kalaphoz ha­sonló bazaltdombja emelkedett előttük. Csupati a talpfák kö­zött tántorgott. Ha véletlenül vonat haladna most erre, nem lenne már ereje kitérni előle. Fennhangon számolta a lépé­seket: egy-kettő-három ... az ötszázadiknál tartott, amikor a kicsiny, Somlyó-alji falucskát, elérték. Kántor a legszélső ház' kertekre néző, düledező keríté-! sén lépett át és amikor Csu-' páti utolérte, bágyadt farkcsó-] válással jelezte: megérkeztek.' Az udvar vénében ütött-kopott szénapajta állt.' Kántor a pajta feljáróhoz tá-] masztott létra előtt leült és« Csupati egy görcsös szilváié-] nak vetett háttal a vasút felé! bámult, ahol lomha csereboga-' rákként vánszorogtak bajtár-! sai. Amikor a hadnagy megér.* kezett, Csupati felmászott aj létrán. A padláson ájult álom.« ban nyöszörgött az üldözött.] Csupati közönyösen nézte, ha.' rag és gyűlölet nélkül. Ügy] érezte, nem az ellenségét, a. zsákmányát érte utói, hanem1 életet mentett, mert az kész! csoda volt, hogy a nyomorult1 idáig élve kibírta és átvészelte! ezt az éjszakát. Fel se ébresz-« tette. Visszamászott. A rádiós] gémberedett ujjakkal hívta a< harcálláspontot és legnagyobb] meglepetésükre a hernyótal.< pás páncélautó a falutól alig] két kilométernyire egy útelága-] zásban várakozott rájuk. < (Folytatjuk.) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents