Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Vasárnap, 1969. aug. 10. Miért olyun kevesen? Bukás vagy kisiklás? N'égy év alaíí — aim “■“** azt jelenti, hogy négy alkalommal — összesen 630-an vettek részt a borsodi nyári egyetemen. S nagyon sokan voltak, olyanok, akik kimaradtak: szerettek volna eljönni, de férőhely hiányában nem fogadták el .jelentkezésüket. Az ötödik alkalommal pedig hideg zuhanyént érte az ünnepélyes megnyitó részvevőit: ezen a nyáron mindössze 22-en, igen, nem tévedés, csak huszonketten jöttek el. De még a jelentkezők létszáma is mész. sze elmaradt a szokásostól, mindössze 55-en jelentkeztek. A lemorzsolódás az indulásig több mint 50 százalékos. Érthetetlennek tűnt az egész, s*a korábbi évek virágzó, pezsgő nyári egyetemi életével szembeállítva — legalábbis az első pillanatban — bukásnak látszott. Az okokat — úgy véljük — nemcsak mi, hanem mindazok ^keresték, akik a borsodi nyári egyetemet szívügyüknek tekintik. Az, hogy itt, Észak-Ma- gyarországon nincs helye egy ilyen, nyári szabadegyetemnek, már rég megcáfolta magának a szabadegyetemnek a léte. De azon túlmenően is: ez a vidék, sajátos természeti kincseivel, ipari létesítményeivel megfelelő ..anyagot” nyújt egy kötetlen — szórakozással, országjárással egybekötött — ismeretszerzésnek. Sőt, mivel hazánkban ez az egyetlen olyan, amelynek otthona műszaki egyetem, bizonyos fokig speciális ismeretter- jesztést, ismeretszerzést is biztosít. h a liircsu. az esztendőben, hogy akkor voltak a legkevesebben, amikor egyébként egy sor új eredményt sikerült elérni. így például négy esztendő alatt nem sikerült egy rendes, tisztességes jegyzetet összeállítani. A sten- cilezett példányok szinte olvashatatlanok voltak. Idén szerény kivitelű, de nyomtatott jegyzet várta a hallgatókat. Igazodtak a korábbi évek tapasztalataihoz is. Az egyetem felépítését, történetét idén előValahol körül kellene határolni A termelőszövetkezetek kulturális alapjának felhaszná- nálása megközelítően sem egységes. Találkoztunk mar olyan helyes kezdeményezéssel, hogy a szövetkezet vállalta a képzőművészei mecénásának szerepéi, s nemcsak helyiséget biztosított a kiállításnak, hogy a tagok megismerhessék egy-egy művész munkásságát, hanem részben maga is képvásárló lett, részben hitelt biztosított tagjainak u kcp- vásárláshoz. Más tsz-eknél a közoktatás segítése jelentkezik markáns vonásokkal. Éppen az elmúlt héten számoltunk be a csobaji Tiszavidék Termelőszövetkezet példamutató tettéről (a községben lakó minden olyan gyermek számára, aki középiskolában kíván■ továbbtanulni, egységesen, havi 200 forintos ösztöndíjat biztosít). Sajnos, az említett példák még eléggé ritkák, s bár az lenne a törekvés, hogy ez legyen jellemző a szövetkezetek kulturális alapjának felhasználására, s az ilyen, vagy ehhez hasonló művelődéspolitikai szemlélet uralkodjék mindenütt, ettől még sajnálatosán messze vagyunk. Ha megnézzük, hogyan képezik és mire használják a szövetkezetek többségénél a kulturális alapot, szembetűnik a kultúra túlzottan tág értelmezése. A közelmúltban egy középnagyságú termelőszövetkezet kulturális alapjának felhasználását nézegettük. A főkönyvelő tájékoztatása szerint kulturális és sportcélokra 15 ezer forintos évi alapot képezlek, viszont látogatásunkig, tehát fél év alatt 3951 forintot használtak fel összesen. Ebből hetszáz forint jutott könyvekre, azaz az egész évre tervezett összegnek nem egészen öt százaléka, a többi brigádtalálkozók és kirándulások költségeire ment el. Ez gyakorlatilag kisebb részben útiköltségeket, nagyobb részben csapolt cs palackozott söröket jelent. Amikor arról érdeklődtünk, általában mire szokták felhasználni az elmúlt évek gyakorlata szerint a kulturális alapot, elmondták, hogy rendszeresek a kirándulási és brígádtalál- kozó-költségek, hozzá szoktak járulni a nőnapi, a gyermeknapi és a mikulási költségekhez, ha kell a nőtanács helyi szervének, azt is segítik, támogatják a községi kórust, meg a sporttevékenységet. Mindezek az évi könyvelésben nem mutatkoztak, erről csak szóbeli tájékoztatást kaptunk és a községben a sport támogatásának igazolásával nem találkoztunk. Amikor azután érdeklődtünk, vajon a községi művelődési ház fenntartásához hozzájárul-e a szövetkezet, támogatja-e • azt, ,egy bizonytalan vállvonogatás volt a válasz, és egy félénk megjegyzés, amely szerint „tavaly volt róla szó, de aztan abbamaradt”. .. .. E z a példa bizony, más képet mutat, mint az ösztöndíjat folyósító, vagy a képvásárlást segítő szövetkezet kulturális alapjának felhasználása. Holott még ez is a jobbak közül való, hiszen könyvvásárlás és a kórus támogatása is szerepel benne. Sajnálatos módon a társas kirándulások, fürdolatogatások, a csak kellemes időtöltést szolgáló és brigádtalálkozóknak elnevezett poharazgatások valahogy bcsorakoztak a kultúra zászlaja alá, ezeket a tevékenységeket mint művelődési alkalmakat tartják nyilván és költségeit a kulturális alapból fedezik. Jgen sokszor találkoztunk már Lillafüreden, Tapolcán az ország vagy a megye távolabbi részeiből jött kiránduló tsz- tagokkal, akiket a kulturális alap terhére elhozlak autóbuszon, aztán az első fűszerboltnál, vagy egyéb italmérő helyen besöröztek, várták a visszaindulást. Nehéz elfogadni, hogy ez is kulturális, azaz tudatformáló, nemesen szórakoztató tevékenység. , . ' ■ J óllehet a tsz-ek önállósága igen széleskörűen biztosítja az elhatározási szabadságot, s annak megszabását, hogy a közösség mire költse kulturális alapját. Ha a szövetkezeti önállóság ennek befolyásolását nem engedi kellő mértékben, úgy feltétlenül kívánatos lenne a kultúra fogalmának szorosabb körülhatárolása, valahol meg kellene szabni, meddig terjed az a tevékenység, ami a tudatformáló közművelődés, önművelés nemes szórakozás fogalma alá gyűjthető, s a kulturális alap valóban iljren célokra lehessen csak felhasználható. Ha reumafürdőt vesz igénybe a szövetkezet, meg az ország túlsó sarkában kívánja sörrel megvendégelni tagjait, ám tegye, ha van rá fedezete, de ne tudatosodjon mindez kulturális tevékenységként. Az okosan és gaz.daságilag is helyesen képzett kulturális alap felhasználásában ne ez legyen a domináló elem, hanem a közoktatásban részvevők támogatása, a tudatformáló népművelési tevékenység fedezése és a tartalmas szórakoztatás biztosítása. (benedek) szőr írták le. Korábban ez előadáson hangzott el. Persze, mindezt már csak azért is meg kellett csinálni, mert rövidült a nyári egyetem. Eddig két hétig tartott és 2200 forintba került, az idén viszont mindössze 10 napos volt, 1800 forint részvételi díjért. A távolmaradásban közrejátszottak valutári s okok is. Természetes azonban, hogy pusztán ez az ok nem vezetett, mert nem vezethetett ilyen hirtelen létszámcsökkenéshez. A nagyobb és lényegesebb ok a szervezésben van. Sajnálatos eset indította meg a lavinát. Súlyosan megbetegedett a nyári egyetem eddigi titkára. így — különféle huzavonák következtében — kiesett a szervezési időszak nagy része. Rozgonyi Tibor, a nyári egyetem idei titkára mindössze tavasszal vállalta el a funkciót. Gyakorlatilag alig volt már ideje rá, hogy tenni tudjon valamit. (Az ő érdeme egyébként az új jegyzet elkészítése!) Sőt — teljesen érthetetlen momentumként —, amint azt dr. Gyulai Zoltán, a nyári egyetem, elnöke elmondotta, alig kapott segítséget a TIT-től. így a meghívók kiküldésénél semmiféle támpontja nem volt. S ami még súlyosbította a helyzetet: az ■utolsó pillanatban készült cl a /nyári egyetem prospektusa. Nem részletezzük tovább. Annyit azonban meg kell állapítani: hasonló gazdátlanságnak nem szabad még egyszer előfordulnia, mert befolyásolhatja az. egész nyári egyetem jövőjét! Dr. Gyulai Zoltán, a nyári egyetem elnöke és lelkes patró- nusa csak lüsiklúsnak minősítette az idei esetet. De a következtetéseket természetesen ö is, és valamennyi kollégája levonta. Elmondotta, hogy a jövőben még inkább a Nehézipari Műszaki Egyetem irányítása alá szeretnék vonni a szabadegyetemet, természetesen úgy, hogy a TIT továbbra is gazdája maradna. De a program összeállításánál kapcsolódnak majd az egyetem és a város, valamint Észak-Magyarország nagyobb eseményeihez. Es — s ez lényeges lehet a részvevők számában — szerelnék, ha a meghívások is inkább az egyetem hatáskörébe tartoznának. Érdekeltségi területükről, társintézményekből tudnának hallgatókat hívni. Szerclncnli 'Sg*'3 kisiklás volt az idei nyári egyetem esete. De azért nagyon komolyan el kell gondolkozniuk az eseten mindazoknak, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak vele. S már post el kell kezdeni a felkészülést a hatodikra: időben és jól. Ez az egyetlen megoldás. KALÄSZ LÁSZLÓ: Fémf huh a nap szirma úszik a vízen szél söpri feltornyozza az utakon a hegyeken a fák alatt nincs már semennyi fclcsipdesték a madarak vagy a hangyák buzogták le a gyökerekhez fény hull Iiultong hajamat beborítja szemembe pereg hunyorgok behunyom őket álmaimba fény gyönyörű fém hulló szirom nap gyönyörű nap világ rózsája cl ne hervadj (Lenkey Zoltán rajza) Csutorás Annamária Kórusmozgalom és művelődés hogy ezeknek a valóban kiemelkedő felkészültségű együtteseknek a nagyobbik része vidéken működik. Kevésbé örvendetes azonban, hogy az élmezőny színvonala alig van hatással kórusaink zömére, a „derékhadra”, hiszen az lenne a kívánatos, ha a legjobbak példája kisugározna a kevésbé tclicsítöképes együttesekre. Á KÓRUSOK TÖBBSÉGE ugyanis igen jelentős művelődési tényező. Kodály Zoltán és tanitványi köre már a harmincas években felismerte, milyen fontos eleme a zenei művelődésnek egy-egy jól működő falusi, vagy kisvárosi ve- gyeskar. Igaz, akkoriban a vidéki hangversenyélet olyan fejletlen volt még, hogy a kórus adhatta az egyedüli, élő zenei produkciót. A kórusok mezőnyének minőségi széthúzodásához jelentősen hozzájárult a nemzetközi kapcsolatok megélénkülése is. A legjobbak mind gyakrabban vesznek részt nyugati versenyeken s fesztiválokon és a díjakban is mérhető siker elérése érdekében nemegyszer feláldozzák hagyományos, tartalmas, széles dinamikai skálájú kórushangzásunkat, s átveszik a külföldi iskolák stílusait. A nálunk újabban elszaporodott, magas művészi színvonalat képviselő kamarakórusok többsége is külföldi hangzás-eszményekhez igazodik, s így bármilyen értékes zenei teljesítményt nyújt, elő’ segíti a minőségi differencia1 lódást. Természetesen nem lehetüp ellenzői a minőségi munkának a magas zenei-szakmai színvo nalat elérő korusműveszetne! de arra van szükség, hogy a; élmezőny minél hathatósabbai befolyásolja kóruséletünket, hogy az együttes éneklés tár sadalmi, mozgalmi hatása megerősödjék. Ehhez jelenlei sajnálatosan hiányoznak szervezeti keretek. Vannak szép számmal, kiemelkedé énekkaraink, s még több a kő' zepes teljesítményre képes; együttes, mégsem beszélhetünk" magyar kórusmozgalomról. Csaknem húsz esztendeje megszűnt az öntevékeny dalosok' szövetsége, s ez a hiány a továbbfejlődésnek ma már igen, komoly akadálya. AZ ÖNTEVÉKENY muzsikálás valamennyi formáját összefogó szövetség szárnyakat adhatna a kórusmozgalomnalc, szilárd keretet biztosítana a közös zenei-népművelési munkához. Ki kellene aknázni végre ■ szervezett formában mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a magyarországi kórusmunka nyújt, hogy énekkara-' ink még inkább betölthessék művészi társadalmi funkcióikat, s hogy a minőség követel- I menye általánossá válhassék. Brener János a ÉNEKKARI kultúránk magas színvonaláról tanúskodik, hogy amatőr együtteseink mintegy tíz esztendeje sorra aratnak szép sikereket nemzetközi kórusversenyeken és fesztiválokon. A színvonalas vetélkedésben elnyert sok értékes díj és oklevél joggal tölti cl örömmel mindazokat, akik kórusaink fejlődését figyelemmel követik, ám ezek a jelentős eredmények sem fedhetik el énekkari mozgalmunk megoldásra váró gondjait, problémáit. A felszabadulás előtt mintegy 800 felnőtt kórus működött Magyarországon. Számuk 1950 —53 között 3000-re ugrott, majd erősen visszaesett, s ma ismét 800 körül jár. Aligha tagadható, hogy az ötvenes évek hatalmas számszerű fejlődése nem volt teljesen megalapozott. Kórusnak számított kis üzemek 10—15 tagú, csak egy szólamban éneklő „mini”- tígyüttese is, hogy javítsa a Statisztikát. Azzal azonban semmiképp nem lehetünk elégedették. hogy a kórusok száma napjainkban is azonos a harminc évvel korábbival. A jelek szerint fejlett iskolai zenetanításunk kis mértékben nevel utánpótlást a felnőtt énekkaroknak, holott az iskolákban körülbelül 1200 ifjúsági kórus tevékenykedik. Minden énekkar eredményes munkájának legfontosabb előfeltétele a karnagy személye, hiszen vonzóvá kell tennie a próbákat. Felnőtt kórusaink zenei fel- készültségében, színvonalában az utóbbi évtizedben jelentékeny differenciálódás következett be. Az együttesek mintegy negyede nagy mértékben növelte szakmai tudását, részt vett •— és vesz — az országos minősítéseken. Természetesen kisebb azoknak a kórusoknak a száma, amelyek betörtek a nemzetközi élmezőnybe, s amelyeket Európa-szerte számon tartanak. Örvendetes, A most kezdődő hét első napján ismételten nemzeti estet Iáhatunk a Tv műsorában. Kedden este a Finn Televízió jelentkezik, hogy dokumentum- filmekkel, riportokkal, útiképekkel, show-müsorral és játékfilmmel ízelítőt nyújtson mindennapos munkájából. A hét egyéb műsorai közül elsőként két magyar tv-játékot ajánlunk olvasóink figyelmébe. Az egyiket pénteken este sugározzák. A címe Legenda a páncélvonatról. Egy harcolva visz- szavonuló páncélvonat parancsnokának és komisszárjának történetét látjuk abban az időpontban, amikor 50 évvel ezelőtt, 1919. augusztus elején a tanácskormány bukásáról értesülnek. A másik tv-játék szombaton kerül képernyőre. Balzac regényének tv-adaptációja, a Gobscc Déry Tibor fordításában és Horváth Gabriella tv- adaptációjában kerül elénk. Az ismert mű főszereplőjét, a párizsi uzsorást Kovács Károly alakítja. Három filmet ajánlunk nézőinknek a hét. műsorából. Szerdán Sardu és Najac nálunk is jól ismert műve, a Váljunk cl! ezúttal nyugatnémet tv-vígjá- lékként jelentkezik, s könnyű, nyáresti szórakozást ígér. Csütörtökön Csehov Dusecska című, kevéssé ismert elbeszélésének tv-film változatát láthatjuk a Klasszikusok tv-filmen sorozatban. Végül olvasóink fit BERENCSY SÁNDOR: ♦ Megöregedett múltból induló síneken haladt megöregedett harminc év alatt Apáin szíve ökölnyi máglya elégette az életét magányossága szótlanul élt hozzám szívéből sose szólt bőre alatt koromból másik bőre volt KISS TIBOR: 0Oédlalem Születésemmel esak nevet kaptam, s lehetőséget: kezdjek — folytassak. Fejfák rohadnak, átbuknak felettem az évek, törvényeim köbe vésem, hiszek, szeretek, félek, piciny örömök füzérét magamra rakom, sebeimet takargatom. Anyám világra hozott — a többit én vállalom. A jövő hét tv-műsorából gyeimébe ajánljuk a vasárnap, augusztus 17-én délután ismétlés keretében képernyőre kerülő Casablancát. Igen érdekesnek ígérkezik egy pénteken jelentkező riportfilm. A címe Háttérben. Azokat az embereket akarja bemutatni, akikkel a nagyközönség ritkán találkozik. Az első adás a vasutasok körében készült, és azokat a vasúti dolgozókat mutatja be, akik az utas biztonságát vigyázzák anélkül, hogy személyesen találkoznának vele. Felhívjuk a figyelmet a Körkép című irodalmi-művészeti összeállítás pénteki adására, és bizonyára kellemes félórát jelent majd szombaton este Ráday Imre versmondó műsora. A komoly zene kedvelői szerdán este Manuel de Falla zeneszerzői portréját nézzék meg, csütörtökön pedig a Bernstein- sorozat legújabb, a népzenéről szóló részét. A könnyűzene kedvelői szinte mindennap találnak kedvükrevalót, már a keddi finn műsorban is lesz könnyűzenei show. szerdán meg a Show-hivatal jelentkezik, csütörtökön Mahaila Jack- sont hallhatják, szombaton két részben zajlik a táncdalfesztivál döntője (a két rész között pihentetőül kis tv-komediák szerepelnek), végül vasárnap este a Charlie Drake világa című angol show-film zárja a hetet.
