Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Szombat, 1969. aug. 9. !sak a film szórakoztat? •li'íhtii néhány gondo­<j:auui lattal nem c zik ellen akarok szólni n akarom, hogy még töb- i maradjanak távol a film- ítésekről, nincs szándókom- í általában a filmek ellen zélni. Pusztán azt szeret- n elmondani, hogy a sokfé- szórakozási, hasznos időtöl- i lehetőség és kínálat közül n lehet kiemelni a filmet it kizárólagos szórakoztató yezőt. Erre a gondolatsorra ' beszélgetés sarkallt, t minap vasúton utazva be- lgettünk baráti társaság- í művészetekről, szórako- ról, színházról és szó került filmről is. Természetesen n maradhatott ki mint e :féle szórakozás részben zvetítöje, részben forrása: a zvízió sem. A televízió ne- tek hallatán egy ismeret- i útitárs is bekapcsolódott izélgetésünkbe. Hosszas len- ■ szó szerint idézni mindazt, üt elmondott, a rövid lénye- : megpróbáljuk összefoglal­dosszú. hosszú évek óta m volt moziban. Nem is- ’ri a legújabb filmalkotáso- t, csak azokat, amelyek a evízió képernyőjére kerül- k. Hasonlóképpen nem volt nházban sem. Nem emlék- k, mikor olvasott utoljára v regényt. A rádiót szokta Ugatni, mert reggel bemond- a pontos időt. A televízió jsoráról igen sommásan al­to tt véleményt: csapniva- m rossz. Szerinte túl sok nne a sport, sok a felesle- s töltelék. (Ez alatt az isme- tterjesztő, dokumentum- és yéb kisfilmeket, riportokat, terjúkat, portrékat, egyéb tv- lásokat értette, nem elég szí- ,*s a híradó, és este sokszor veszi a film helyét valami :ki nem tetsző műsor, mint Hdául színházi közvetítés, 'etleg esti sportközvetítés, így éppen opera). Fi ti 1 rttiEn lí maganvele- IJIlItirsUDK ménye nem ■demelne különösebb fi- jelmet, ha teljesen egye- i jelenségként foghatnánk •1, és álláspontja na- íjon sok vonatkozásban nem Felhívás! Motorikus villamos berendezést üzemeltető fogyasztókhoz. Az Eszakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat üze­meltetésében levő középfeszültségű hálózatok és kapcso­lóberendezések műszaki színvonala az utóbbi évek fej­lesztési munkája során magas fokot ért eL Ennek kap­csán megteremtődött a lehetőség a védelmi lekapcsoló- dásokat követő várakozási idő csökkentésére is. Koráb­ban az állomásokon történt kézi kapcsolások nem tették lehetővé, hogy a visszakapcsolásra 3 percnél hamarabb kerüljön sor. Ma már valamennyi tápállomáson korsze­rű automatikák végzik el a meghibásodott vezetéksza­kasz kiválasztását, múló zárlatok utáni automatikus visszakapcsolásokat. Vállalatunk a fogyasztók folyamatosabb energiaellátásá­ra törekedve 1969. szeptember 1-ével minden középfeszültségű távvezetéken megszünteti a le- kapcsolódásokat követő 3 perces, és bevezeti az X perces várakozási időt. Ezen intézkedést megelőzően felhívjuk tisztelt fogyasztóink figyelmét, hogy motorikus berende­zéseik feszültségkimaradási védelmét vizsgálják, vagy vizsgáltassák felül, hogy a berendezésben a feszültség­visszatérés1 után rendellenesség ne léphessen fel. Bővebb felvilágosítás, vagy tanácsadás céljából üzemigazgatósá­gaink — Miskolc, Sárospatak, Kazincbarcika, Eger. Gyöngyös, Salgótarján — üzemviteli osztályát szívesked­jenek felkeresni. Eszakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat, Miskolc rakozásnalc, a hasznos időtöl­tésnek. S ekkor tűnt ki, hogy útitársam a filmen belül is csak a legolcsóbb, kommersz szórakoztató művekre gondol, s érdeklődési körön kívül es­nek a gondolkozást igénylő, magvasabb alkotások. Vitánk befejezetlen maradt, mert közben megérkeztünk. Gondolkozni azonban érdemes rajta. A televízió műsoraiban igen jelentős hányadot foglal el a film, és ez a domináló szerep, találkozva a házimozi- szemlélettel, forrása lehet an­nak az eltorzult szórakozási kívánalomnak, aminek szó­szólója ismeretlen útitársam volt. Mit kellene hát tenni, hogy az ilyen filmmegszállottak is észrevegyék: van még a fil­men kívül más szórakozási le­hetőség is, házon belül, és há­zon kívül egyaránt. Azt hi­szem, nyomatékosabban kelle­ne propagálnunk a televízió egyéb, többségében a filmmű­sor egészénél sokkal értéke­sebb adásait. A televíziónak is törekednie kellene, hogy fő adásidőben filmekből csak a leniobbak kerüljenek képer­nyőre, és az este 8 óra 20-kor sugárzott kommersz filmipari termékek dömpingje ne ejt­hessen tévedés ? filmízlésben kevéssé felkészült, csak szóra­kozni vágyó embertömegeket, és színesebb, a legszélesebb kö­zönség számára vonzó, külön­féle adásokkal igyekezzék a televízió bizonyítani, hogy nem egyedül a középszerű és annál gyengébb film jelenthet szóra­kozást. Gondolunk itt a szí­nes kabaré-összeállításokra, a Vízszintes, függőleges-szerű esztrádokra, az otthon ülő kö­zönséget is a játékba vonó szí­nes adásokra. Mindaddig hét a televízióban olcsó kom­mersz, átlátszó krimi és foly­tatásos ponyvafilm nélkül, s amíg e filmek mindennapi szórakozást jelenthetnek az ép­pen általuk is igénytelenségre nevelt nézőknek, nehéz meg­győzni ismeretlen útitársaimat és a hozzá hasonlóan gondol­kodókat, hogy a szórakozást máshol is lehet keresni, mint a minden esti, többségben ér­téktelen filmnél. Benedek Miklós A miskolci kereskedelmi és vendéglátóipari ssakkosépiskoláról A MISKOLCI BF.RZEVICZY Gergely Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakközépiskola ebben az évben a 83. tanévet fejezte be. Az igazgató, dr. Deák Gábor megismertet az intézmény múltjával és eljövendő felada­taival, terveikkel. Mint állan­dóan kutató ember, igen sok érdekes adatot és dokumentu­mot gyűjtött össze iskolája történetével kapcsolatban is. Az iskolát a társadalmi szükségesség hívta életre. Mis­kolc élénk kereskedőváros volt, s kereskedő és iparos pol­gársága hozta létre, majd fej­lesztette tovább a kereskedel­mi iskolákat. Az iskola alapí­tói nemcsak tanárok voltak, hanem a Kereskedelmi és Iparkamara vezető emberei, akik előadóként, tanárként is részt vettek az oktató-nevelő munkában. Az idők folyamán változások történtek a kereskedelmi szak­oktatásban, a mindennapi élet igényeinek megfelelően. A kereskedelmi szakközépiskola megteremtése gyökeres szemlé­letváltozás eredménye volt. Az eddigi íróasztal-szemlélettel szemben az iskola — eredeti céljának megfelelően — újra a gyakorlati szakemberek kép­zésére helyezte a fősúlyt. El­sődlegessé lett megint az áru­forgalom, mint a népgazdasági termelés realizálásának folya­mata, a nemzeti jövedelem, a bevétel; a kereskedelmi élet lüktető üteme szabja meg a szakemberképzést. Az új gazdasági mechaniz­mus megkívánja, hogy az áru­forgalom, az üzlet, az üzletkö­tés, a piackutatás, a reklám- propaganda kerüljön előtérbe, az ügyvitel csak követi, admi­nisztrálja ezt a folyamatot. így elsősorban árkalkulátorokra, üzleti szemléletű szakemberek­re van szükség. Az új tanterv és iskolaforma ehhez alkal­mazkodik. A kereskedelmi szakközépis­kola — mint az egyik oktatási forma —, olyan művelt szak­embereket képez, akik képesek e kereskedelem területén az áruforgalom és az ehhez kap­csolódó gazdasági feladatok el­látására. A VENDÉGLÁTÓIPAR! szak- középiskola az általános mű­veitség mellett a szakmához szükséges különleges ismere­tekkel is ellátja tanulóit, pél­dául szállodai és vendéglátói ismeretek, idegen nyelv ma­gas óraszámban. Az iskolában működik esti. levelező, és kétéves emelt szintű szakmunkásképző ta­gozat. A továbbtanulók ré­szére a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ki­helyezett levelező tagozata áll rendelkezésre. A távlati fej­lesztési perspektíva az, hogy a főiskola kihelyezett rendes korú tagozata is megtelepül­jön városunkban. Ezenkívül különböző tan­folyamok szervezésével is hozzájárul az iskola a keres­kedelmi szakemberek képzé­séhez. Nagy az érdeklődés pél­dául a Belkereskedelmi Mi­nisztérium fejlesztési főosztá­lyának szervezésében Buda­pesten már több éve műkö­dő, Miskolcon most induló reklám- és propaganda tan­folyam iránt. Ide nemcsak a kereskedelmi vállalatok, ha­nem az iparvállalatok is el­küldik áruforgalommal és ke- kereskedelemmel foglalkozó beosztottaikat. Van még kö­zépfokú áruforgalmi, raktár- vezetői, árkalkulációs és egyéb tanfolyamok szervezé­sére is mód. A megváltozott követelmé­nyek az iskola épületének korszerűsítését vonják ma­guk után. Most van kialaku­lóban a korszerű vendcglátó- ipari tankonyha, az iskola tel­jes fűtési apparátusának olaj­kazános központi fűtése, a lépcsők márványburkolattal való ellátása, oktatógépek be­állítása. kereskedelmi gyakor­lati helyiség kiépítése, új tantermek kialakítása, a kor­szerűtlen tornaterem helyett új, modern, úszómedencés tornaterem létrehozása, a mai tornaterem helyén pedig kor­szerű étel-, anyag- és áru­vizsgálati laboratórium kiala­kítása. MEGVALÓSÍTÁS FELÉ kö­zeledik egy 250 férőhelyes, idegenforgalmi szempontból is lényeges kollégium, ahol a vendéglátóipari osztályok ta­nulói szállodai és saját készít- ményű hidegkonyhai áruk ér­tékesítésére szolgáló ifjúsági presszójában felszolgálói gya­korlatot is végezhetnek. Ez a terv szorosan beleillik a vá­rosfejlesztésbe. Az épületek reprezentatív kiképzése vég­leg rendezi a Hősök tere kör­nyékét. A város részéről ed­dig mutatott megértés és tá­mogatás biztos remény, hogy a kivitelben is maximális se­gítséget kap az intézmény. (—eh) A sárospataki várudvaron Visszapillantás a szegedi ncpiáneíesztiválra mos, a táncmozgalmat érintő művészeti, szervezeti és peda­gógiai kérdést. A referátum és a hozzászó­lások sok érdekes szakmai prob­lémát vetettek fel. Igyekeztek reálisan elemezni: milyen ered­ményekkel dicsekedhetnek, milyen nehézségekkel küzde­nek, hogyan küszöböljék ki a meglevő hiányosságokat. Min­den hozzászólásból kicscn- dült a népművészet iránti sze­retet, megbecsülés, a tovább­fejlesztés iránti felelősség. Hozzájárult a tanácskozás ah­hoz, hogy a szakemberek és a részvevő együttesek a jövőben még eredményesebben tevé­kenykedhessenek a néptánc­művészet mozgalmi és művészi fejlődéséért. Megyénk szakszervezeti tánc- együtteseit az Ózdi Kohászati Üzemek tánccsoportja képvi­selte. A választott témákkal jól felkészültek, s mind a közön­ség, mind a szakemberek elis­merését kivívták. Hiányoltuk viszont az együttest a szak­mai bemutatóról. Szívesen vet­tük volna, ha megyénk tánc- mozgalmát hazai hangvételű feldolgozással képviselik, ha a témaválasztásnál előnyben ré­szesítik a borsodi népi táncha­gyományokat. Az együttesről — bemutatott műsora alapián — megállapítható, hogy képes a helyi hagyományok megőrzé­sére és továbbfejlesztésére, művészi színvonalú feldolgo­zására. A jövőben erre keltene nagyobb gondot fordítaniuk. A fesztivál a művészeti moz­galom e jelentős ágának leg­fontosabb kérdéseiben állás- foglalás volt. Méltóképpen summázta a művészeti együt­tesek szerepének növekedését, adott elvi és gyakorlati segít­séget a továbbfei'Ődz<j]1PZ Tőül János táncpedagógus BUDAPESTI ŐSZI Ifi 1969. SZEPTEMBER 5-TÖL 15-IG, A BNV TERÜLETÉN NYITVA REGGEL 10-TÖL ESTE 8 ÓRÁIG. Vidéki látogatóinknak a vásárigazolvány 33 százalékos utazási kedvezményt nyújt, és a vásár egyszeri meglátogatását teszi lehetővé. Vásárigazolvány beszerezhető a MÁV jegy­pénztárainál, az IBUSZ menetjegyirodáknál, a városi és községi tanácsoknál. Családi jegy szombatra cs vasárnapra i személy részére, 30 forintos áron kapható. Felvilágosítás: HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Propaganda Iroda, Budapest, XIV., Városliget. Telefon: 223-008. Ez évben negyedszer került sor Szegeden a szakszervezeti együttesek néptáncfesztivál­jára. A hazai hét együttes mel­lett három külföldi, bolgár, román és csehszlovák együttes is szerepelt a programban.- Első este a magyar együtte­sek, másnap a vendég tánccso­portok mutatták be műsorukat az újszeged! szabadtéri színpa­don. A harmadik napon szak­mai bemutatóra került sor a Szegedi Nemzeti Színházban, utána pedig a jelenlevő hazai és külföldi szakemberek ta­nácskozáson vitattak meg szá­te/me azonos széles embertö­megek véleményével. (Amikoi például a híradó milyenségéi kifogásolta, elmondta azt is hogy pletykaszerű szenzáció­kat szeretne látni a képernyőn hazai körökből.) Nem ő as egyetlen, aki a televíziót hol­mi házi mozinak tartja, ami1 csak 8 óra 20 után érdemes bekapcsolni,' ami előtte van, as nyugodtan elhanyagolható, as nem érdekel senkit. Kevesellte a televízió műsorában a fil­meket. Amikor ellenvetettem hogy a televíziónak évente 310-nél több adásnapja van, és az 1 órát meghaladó játék­filmek száma évente 150—16C körül mozog, még akkor is ke­vésnek találta, mondván, hogy csak az adásnapok felére jut film, miért nincs a többi na­pokon. Tréfásan — bosszúsan azt javasoltam, hogy azokon a napokon menjen moziba. A filmszínházak elég nagy vá­lasztékot kínálnak, és bizonyá­ra jegyet is kap hozzá. Nem azért fizeti az ötven forintoí havonta, mondotta, hogy még máshova is menjen szórakoz­ni, neki jöjjön be a film a la­kásába. S hogy honnan venné a filmeket, ha ő lenne a tele­vízió vezetője, erre pontosan nem tudott válaszolni, csak hajdanvolt gyermekkorának emlékeit próbálta felásni, s onnan bányászta elő Zoro és Huru nevét, a Tarzán-soroza- tot, és ezzel jóformán ki is merült az emlékezete. Van biztosan sok jó film, csak utána kellene járni — mondot­ta — meg kellene venni, és nem kellene törődni a politi­kával. Elmagyaráztam, hogy a televízió műsorával nem va­gyok elégedett, nyomon kísé­rem hibáit, de gondjait is, megpróbáltam felvázolni mind a Magyar Televízió, mind ál­talában a televízió filmforgal­mazási nehézségeit, amit per­sze nem akart megérteni, s arra próbáltam rábírni, hogy nocsak, a filmekben keresse a szórakozást. Elmondtam neki minden jó tulajdonságát a filmművészetnek, de azt is, hogy a film csak egyik lehe­tősége az önművelésnek, a szó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents