Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Csütörtök, 1969. aug. 7. Híradás a tudományos munkáról ^n^éusés a Herman Ottó Museum Vili. évkönyvében ifi™ iflÁn immár másodszor i* lul/II jelentetett meg év- | önyvet a miskolci Herman i I >ttó Múzeum, sorrendben a i letedik és a nyolcadik kötetet, ogy a közel háromszáz kül- öldi tudomá.nyos intézetnek serepéldányként számot adjon jij legutóbbi időszakban végzett ijj udományos munkáról, s egy- j >en tudassa erről a hazai in- j! ézményeket, az érdeklődő ; lagyközönséget, s nem utolsó- 1 orban az iskoláknak, belytör- i éneti szakköröknek, az egyéni I :utatóknak szakismereti és i: nódszertani segítséget nyújtson. I' Egy könyvet, bármilyen ki- idványt — legyen bár szépiro- lalmi, népszerű ismeretterjesz- |í ő, vagy éppen tudományos ellegű — értékében nem az latároz meg, milyen terjedel- nű, de a Herman Ottó Múze- im évkönyveinek terjedelmi, ildalszámbeli növekedését is eltétlenül észre kell vennünk, ! nert míg 10 év előtt 174 oldal mit az évkönyv, a mostani már ! >16. S ez nem egyszerűen terje- leimi kérdés, hanem az intéz- '• nény munkássága mindinkább j okrétüségének és a kútató- \ nunka közlésre érdemes e~ed- |J nényei. sokasodásának bizonyí- j! éka. A Komáromy József szer- cesztette VIII. évkönyv ismé- elten sokszínűén láttatja a lerman Ottó Múzeum munkáét. Itassuk röviden, milyen émákat kínál az érdeklődőklek. Mielőtt a tételes ismer- : :etésre térnénk, érdemes felje- ; gyezni, hogy a vaskos kötetben : gén sok az olyan historikus jellegű írás, amely a nagyközönségnek is vonzó olvasmány. Az évkönyv ££ ; archívum felcím alatt, a névadó előtti tisztelgésként, két közleményt is találunk a nagy természettudósról. Huszti Sándor írása Herman Ottónak a Természetrajzi füzetek megjelentetéséért vívott küzdelmeit mutatja be, míg Stollmann András Herman Ottónak Ko- cyán Antalhoz írott néhány német nyelvű levelét publikálja. A múzeum régészei — Ke- menczei Tibor, valamint K. Végh Katalin — a legújabb Borsod n^egyei bronzkori leletekről, illetve a múzeum kelta leleteiről számolnak be. Mindkét publikációt nagyon sok fénykép illusztrálja. Különös figyelmet érdemel Valter Ilonának Egyházas helyek és templomok a középkori Bodrogközben című írása, amely Karnevál Katowicéken FELEJTHETETLEN élményben volt része annak a több mint félmillió sziléziai lengyelnek, néhányszáz külföldinek — köztük annak a negyven miskolcinak —, aki személyes részese, közreműködője lehetett Katowicében, a Kultúra Parkjában a független lengyel állam megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ötödik sziléziai munkáskarneválnak. Életvidámság, lelkesedés, emlékezés és a jövőbe vetett rendíthetetlen hit jellemezték azt a néhány napot, melyet a miskolci Avas-táncegyüttes tagjai a lengyel barátok körében munkával, ünnepléssel és szórakozással eltöltöttek. Lengyelországban a párt-, állami és szakszervezeti szervek egyik célja, hogy a színvonalasan fejlődő népgazdaság minden ágában — a tartalmas alkotómunka mellett — egyre több, sokrétű, kulturált szórakozást biztosítsanak a lengyel dolgozóknak. E gondolatokat a Szakszervezetek Katowicéi Tanácsa főtitkára fogalmazta meg e sorok írója előtt a külföldi delegációk vezetői részére adott fogadáson. Ennek a célkitűzésnek a szolgálatában állt a jubileumi ünnepség is, amikor az „ezüstlakodalomra” — így nevezik lengyel barátaink a 25. évfordulót — a megemlékezéseken, kitüntetéseken, zászlódíszen túlmenően soha nem látott tömegek színvonalas szórakoztatására készültek fel. Már egy héttel az ünnepségsorozat előtt zászlódísz borította a városokat, de sok-sok kilométeren keresztül az országutakat is. amerre jártunk. A Szakszervezetek Katowicéi Tanácsa baráti meghívása tette lehetővé, hogy a közelmúltban szervezettségében és létszámában megerősödött, kosztümökben gazdagon felszerelt, magas művészi színvonalon dolgozó Avas-táncegyüttes nyolc napon át Katowicében és környékén részese, sőt tevékeny közreműködője lehetett az ünnepségeknek. A július 21-i, központi katowicei ünnepséget megelőzően már három városban, Siemianowi- ce, Ruda Slaska és Bytom bányavárosokban ünnepi műsorokat adhattunk, baráti fogadásokon és találkozókon vehettünk részt. Csak ebben a három bányavárosban már mintegy 20 ezer ember nézte végig műsorunkat, a helybeliek szerény becslése szerint is. AZ IGAZIT NAGY élményt mégiscsak július 21. éjszakája adta. A sok száz holdas Kultúra Parkjában „fehér éjszakát” varázsoltak az óriás méretű, egész éjjel pásztázó légvédelmi fényszórók. Színes villanyégők. lampionok százezrei keltettek karneváli hangulatot. Harmincöt állandó és számtalan alkalmi szabadtéri színpad adott helyett a szovjet, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, német, magyar és számos hazai együttes produkciójának. A folklórTermelőszö vetkezetek, állatni gazdaságok, üzemeltetők FIGYELEM! Vállalatunk mezőcsáti bontótelepe a mezőgazdasági üzemektől kiselejtezett erőgépekből, kombájnokból kiszerelt, használható, felújítható alkatrészeket és fődarabokat ajánl fel megvételre, az érvényben levő bontótelepi árakon. Eladásra kínálunk továbbá, valamennyi traktor-, kombájn- és munkagép-típushoz nem használt új. felújított alkatrészeket, megegyezéses áron Érdeklődni a helyszínen (2. sz. Gépjavító Állomás, Me- zőcsát). Ügyintéző: Virág. Telefon: Mezőcsát, 36 Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Felsőzsolca Mától vetítik Háború és béke IV. réss: Pierre tíesuhov vonzerőt említettünk ahhoz, hogy a kánikula ellenére is sokan bemenjenek a moziba. Rex Harrison kettős szerepet játszik, és ez a kettős szerep, illetve az állandó személyi összetévesztés a bonyodalom fő forrása. Akik csak a köny- nyű szórakozás kedvéért járnak moziba, és nem kívánnak a látott filmből még a vígjátéki műfaji határokon belül sem különösebb értéket, hanem megelégszenek a nagy színészek jelenlétével és az olcsó bohózati humorral, jól szórakozhatnak a Hívd a férjem találkára! vetítése közben. És talán még a film utolsó harmadának túlzott elnyújtottsá- gát is megbocsátják a köny- nyen felejthető derűs percekért. Benedek Miklós tói az akrobatikán keresztül a zenebohócig és villámtréfákig mindent találhatott a szórakozni vágyó lengyel munkás. A magyar együttes az igen előkelő központi szabadtéri színpadon este 8 órai kezdettel nyitotta meg a programsorozatot. Mintegy 25 ezer néző tilt, állt, szorongott és tapsolt önfeledten a kiváló produkciónak. A szép magyar táncok, a látványos kosztümök, zenekarunk és szólistáink a korábbi műsorokon, de itt is egyhamar magukkal ragadták a közönséget. Az együttes sokfelé járt már — szocialista és kapitalista országokban, Afrikában is —, de hasonló élménnyel nem sokkal találkozott. A füg- gővasútból nézve még csodálatosabb volt mindez, hiszen a magasból méginkább érzékelhető volt mindaz, ami a „földön” történik. Hajnali három órakor a meginduló eső sem tudta a tömeget hazatérésre bírni, és autóink csak lépésben tudtak kijönni az ünnepség színhelyéről. Két nagy élmény még feltétlenül említést kíván. Az egyik a megrázó, de a fiatalok részére különösen megrendítően emlékeztető auschwitzi halál- tábor. Nemzeti színű szalaggal díszített koszorúnkat, és mély megrendülésünket hagytuk a négyszázezer magyar áldozat em.ékművénél. A fiatalos vidámság, a lengyel, szovjet és német barátság számtalan megnyilvánulása mutatkozott meg a magyar együttes által a katowicei „Miskolc” kávéházban rendezett baráti találkozón. A város párt-, állami és szakszervezeti vezetői, külföldi delegációk vezetői és más személyiségek fogadták el meghívásunkat, szórakoztak velünk egy teljes délután. És amikor befejezésül egymás vállát fogva, a „Kőrösfői kertek alatt...” dallamára magyar táncosok; lengyelek, szovjetek kivonultak az utcára, a város lakói hallatlan szeretettel és barátsággal búcsúztak a miskolci együttestől. MI IS ABBAN A BIZTOS tudatban búcsúztunk, hogy a miskolci fiatalok mind a politikai, mind a művészi elvárásnak eleget tettek, és ezzel is erősíteniük sikerült a lengyel és magyar nép sok évszázados barátságát, Katowice és Miskolc testvérvárosi kapcsolatát. Kováls György igazgató hév Tolsztoj regényóriásának, a Háború és békének Szergej Bondarcsuk alkotta szovjet filmváltozata most már teljes egészében ismert lehet a magyar közönség előtt. A négyrészes film utolsó részletét vetítik most a premiermozik. E részlet központi alapja Pierre Bezuhov. A regénynek azt a részét látjuk ebben a filmben, amikor Kutuzov tábornok kiüríti Moszkvát és Napóleon hadserege már csak az üres várost találja, majd később kénytelen visszavonulni Oroszországból, hátrahagyva a sok ezernyi halottat a végtelen hómezőkön. E történelmi kép előterében rajzolódik fel Pierre Bezuhov igaz embersége, hazaszeretete, s nem utolsósorban hősiessége. Szergej Bondarcsuk Pierre Bezuhovjában az a nemesi származású orosz ember teste- sedett meg, aki a nehéz órákban akarta és tudta vállalni a közösséget népével, osztozni akart annak keserveiben és hőssé tudott magasodni. Ebben a folytatásban is rendkívül látványos felvonulási és csatajeleneteket látunk, hatalmas statisztéria mozog, vilióznak a vásznon a színes tömegek, az égő városok, de a látványosság — mint a korábbi három folytatásban is — mindig csak másodlagos ebben a filmben, és első fontosságúként a halhatatlan író mondanivalója tapintható ki a képsorokból. A film, mintegy összegezve a mondanivalót, Lev Tolsztoj szavaival zárul, amely szerint, a nagy horderejű gondolatok mindig egyszerűek, és ha a gonosz emberek összetartanak és erőt képviselnek, úgy a becsületes embereknek is azt kell tenniük. Ez a tolsztoji gondolat is tulajdonképpen egyszerű. Bondarcsuk Háború és békéjéből — most már mind a négy rész ismeretében — ennek a tolsztoji gondolatnak a kisugárzását érezhetjük. Villanyszerelőket (világítástechnikai gyakorlattal), lakatosokat (vasszerkezeti gyakorlattal), bádogosokat (finombádogos gyakorlattal) felveszünk Jelentkezni lehet: VIMELUX Finommechanikai Javító Vállalat Erősáramú üzem vezetőjénél. Miskolc, Hatvanötösök u. 3. sz. alatt. A századforduló Párizsa villan elénk amerikai vígjátékban. Szerelemféltés, álruha, személycsere és sok-sok más ismerős bohózati elemből épül fel Jacques Charon film- vígjátéka, amelyet az első 20— 25 percben nagy érdeklődéssel figyelünk, egyes fordulatain jókat derülünk, aztán mindinkább lankad érdeklődésünk, mert egy félórán belül kitűnik, hogy kevés az ötlet kétórás filmhez és az alkotók állandó önismétléssel nyújtják a történetet, meg-megfejelik saját ötleteiket. A film mindemellett részleteiben szórakoztató. A már említett századforduló Párizs- képe mindenkor vonzó, a történet enyhe pikantériája sem közömbös a közönségvonzás szempontjából. S ha hozzávesszük, hogy a főszerepet Rex Harrison játssza, már elég Autósok, gyalogosok wmmm ’ • P I B ' \ "MM ■í; :-x íM íMííI: Wl Ili ' Hívd a férjem találkára ! A Magyar Tanácsköztársaság viszonylag szűkös levéltári anyagát, illetve a miskolci és borsodi anyagot Román János mutatja be, végül Banner János opponensi véleményét olvashatjuk a kötetben Balassa Iván Az eke és szántás története című akadémiai doktori értekezéséhez. Bodgál Ferencnek az elhunyt Fóris Kálmánra történő emlékezése, valamint a Herman Ottó Múzeum 1967-es leletmentéseinek és ásatásainak ismertetése zárja a gazdag tartalmú kötetet. lív onvpc közleményeket t\L gazdag jegyzetanyag és több nyelvű tartalmi ismertető egészíti ki. Az évkönyv alighanem jól szolgálja a bevezetőben említett célokat, nevezetesen, hogy segítséget nyújtson az iskolák, helytörténeti szakkörök és egyéni kutatók számára is, és hogy számot adjon a múzeumban folyó tudományos kutatómunkáról a hazái társintézményeknek, egyéni érdeklődőknek és a külföldi cserepartner intézményeknek egyaránt. A Herman Ottó Múzeum VIII. évkönyvét szívesen ajánljuk mindenki figyelmébe, aki Borsod megye és Miskolc történelme iránt érdeklődik. (benedek) részben egyháztörténeti, de főleg építésztörténeti szempontból mutatja be a teljes Bodrogköz, tehát a ma Magyarországhoz és Szlovákiához tartozó területek egyházi kultúráját, illetve építészetét a középkorban. Nem kevésbé érdemes a figyelemre Détshy Mihálynak Egy ismeretlen magyar vár — Szádvár című írása, amely az ország egyik legnagyobb és mégis talán a legke- véssé ismert várának, a Szögliget község szomszédságában romjaiban található Szádvárnak történetét ismerteti. A tokaj-hegyaljai szőlővá- sárlás XVI. századvégi helyzetét világítja meg Kalmár János írása, Izsépi Edit pedig a diósgyőri várnak a vasvári békekötés utáni helyzetét vázolja mindaddig, amíg ez a vár egyáltalán valamilyen szerepet játszott, azaz 1678 júliusáig. Nagyon érdekes írása az évkönyvnek Módy György tanulmánya a Sajó—Bódvaköz török hódoltság kora előtti település- és birtoklástörténetéről. Ebből a tanulmányból-igen érdekes képet kapunk egyes ma is ismert települések keletkezéséről, vagy nagyhírű múltjáról, ami már feledésbe is ment, s nem utolsósorban megismerhetünk hajdan virágzó, ma már csak emlékeiben, vagy még abban sem élő településeket. Lengyel Imre a rátkai német településről. Banner János Kovách Jánosról, a tarcali magyar—tcírök szótárlróról, Weiner Mihályné a borsodi ónedényekről publikál rövidebb tanulmányt. Két írás foglalkozik a hajdani Miskolc kereskedelmi, illetve vagyonjogi életével: Bodó Sándor 1762-ből mutat be két miskolci vagyonleltárt, Komáromy József pedig az 1778-as Pataky—Gerga üzleti társas szerződést ismerteti. A múzeum nk™‘ lusztrálására olvashatjuk Lajos Árpád tanulmányát a Rácson tapasztalt régi házépítési módokról, Bodgál Ferenc írását a borsodi uradalmi és gépész- kovácsokról, Újvári Zoltánnét pedig a zempléni hegyvidék forrásairól és kútépítéseiről'. Roppant olvasmányos írás a Dömötör Sándoré, aki az Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásához című munkájában Angyal Bandinak borsodi kapcsolatai és a körülötte kialakult legenda születését elemzi.
