Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

Kedd, 1969. augusztus 5. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 i Új üzemet építenek a TVK festékgyárában lében 35—40 embert tudtunk indokoltabb munkaterületre átirányítani és az év második felében mintegy hatvan, a gyá­ron belüli felszabaduló munka­erővel számolunk. Érdekes jelenségről szól Krá- lilc János is: — Munkaerőben csak a ter­melőüzemekben van hiány. Itt tapasztalható a legnagyobb fluktuáció is. Az improduktív munkahelyeken, ahol keveset kell dolgozni, s aránylag jó a fizetés, nincs nagy mozgás. Bár már sok munkahelyen elő­írtuk, hogy ott csak nők, vagy csökkent képességű dolgozók alkalmazhatók, de még van egy sor hely, ahol életerős, egész­séges, munkabíró emberek vé­geznek könnyű, nők számára kiválóan alkalmas munkát. © — Honnan biztosítsunk ele­gendő munkaerőt? — hangzott el nem is egyszer ankétünkön. Néhány vállalat erre már gya­korlatban megtalálta a helyes megoldást. Annak ellenére, hogy a Lenin Kohászati Mű­vek például nehézipari üzem, mégis jelentős számú, több mint 3000 nő számára találtak itt munkalehetőséget. Królik János úgy véli, hogy még min­dig van lehetőség nők munká­ba állítására. — Az a baj — mondta —, hogy egyes üzemvezetők ide­genkednek a nőktől. Arra hi­vatkoznak, hogy a nők szülés, gyermekük betegsége stb. mi­att gyakran vannak távol az üzemtől. Pedig, ha megfigyel­jük, sok férfi munkaerőnél is van ennyi hiányzás, távolma­radás. És a szülés, a kétéves gyermekgondozási szabadság egyáltalán nem jelent terhet az üzemnek. — A nőkkel szembeni és ká­rokat okozó előítélet nálunk a DIGÉP-ben is tapasztalható — mondta Balázs Ferenc. Van­nak, akik nem akarják belátni, hogy nincs más lehetőség. Női munkaerőben Miskolcon bőven van munkaerő-tartalék. Sztupák elvtárs így tájékoz­tat: — Miskolcon évente tízezer nő keresi fel a munkaközvetí­tőt. Ennek látszólag ellent­mond viszont, hogy egyes üze­mekben — még a Pamutfonó­ban is — keresik a nőket, és nincs elég jelentkező. Az igaz­sághoz tartozik, hogy a fizikai adottságok révén sok munka­hely nem való nőknek, nem bírják ellátni a feladatokat. Ennek arra kell ösztönöznie az üzemeket, vállalatokat, hogy gépesítéssel, műszaki fejlesz­téssel megváltoztassák a mun­kakörülményeket úgy. hogy azokat a nők is elláthassák. Más vonatkozásban a vállala­toknál fel kell mérni, milyen munkakörök azok, ahol nőket is foglalkoztathatnak. Elvileg több helyen már helyesen lát­ják, hogyan kell ezt csinálni. Csorba Barnabás (Folytatjuk.) Ahol mossák a szeaet Most, amikor a több mint 30 fokos melegben árnyékba me­nekül az ember, jó, ha azért gondolunk a télre, a hidegre is. Mert akkor az otthonos, jó meleg szoba csalogat majd mindenkit, hogy feledtesse a csípős szelet, a csikorgó havat, a zimankós időt. Csakhogy eh­hez tüzelő, szén kell, jó minő­ségű szén. Mert ugye még nincs mindenkinek táv- vagy gázfűtéses lakása, a legtöbb he­lyütt kályhában lobog a tűz, amit táplálni kell. Erről a táplálékról gondos­kodnak a megye bányaüzemei és a Berentei Szénosztályozó, ahogy a föld mélyéből a nap­világra jut a szén. még hosszú utat tesz meg addig, amíg el­jut a háztartásokba, a laká­sokba, a fogyasztóhoz. Legfontosabb állomása a szénosztályozó, ahol méret és minőség szerint, a szennyező anyagoktól megtisztítva, gon­dosan válogatva indítják út­nak. Nem akármilyen munka fő­ijük itt. Amit a gép elvégezhet, azt nem bízzák már az ember­re, de a szalagnál, a meddő­válogatásnál szükség van a szorgos kézre. Addig, amíg darabos szén fut a szalagokon, nincs is baj. Az ide beosztott dolgozók ügyesen tüntetik el a szennyező anyagot, miután a szén jól elválik a meddőtől. De apró diószénnél, már igen ne­héz a helyzet. A meddő apró törmelékként halad együtt az értékes anyaggal, kézzel kép­telenség úgy válogatni, hogy semmi ne maradjon a szén kö­zött. Addig, amíg főként az ipari üzemeknek szállították a diószenet, nem is volt külö­nösebb baj. hiszen a kazánok­ban szinte veszteség nélkül tudták hasznosítani egy meg­engedett szennyezettség mel­lett. Csakhogy az utóbbi évek­ben az ipari üzemek aránya a vásárlást illetően, lényegesen megváltozott. Amíg 5—ti évvel ezelőtt az ipari fogyasztó 60— 70 százalékos arányt jelentett, addig ma már csak 10 száza­lékra tehető a számuk. Az új helyzet rengeteg prob­lémát jelentett. A diószén meg­felelő tisztaság mellett, tűz­helyben vagy kályhában lénye­gesen jobban ég, gazdaságo­sabb, mint akár a darabos szén is. Ebből indultak ki az osztá- lyozón, amikor keresték- kulatták a megoldás lehetősé­geit a tisztításra. „Itt már csak a szén mosása segít” — jutot­tak el a döntésig. Ehhez vi­szont megfelelő berendezések­re van szükség. Nem akármi­ben mennyiségről, hanem évente egjmaillió tonna szén mosásáról van szó. A megoldás tehát sürgető volt és az ma i* És sikerült! A berendezés saját tervezés alapján elkészült, a kísérletek most folynak, az eredmények nagyon biztatóak. Ha a kísérle­tek beválnak, á jövő évtől kez­dődően hozzáláthatnak ebből az új igényből eredően, az osz- tálj'ozó rekonstrukciójához. — Ötmillió forintra van szükség — mondják. — S ez olcsó?!... — Igen! — felelik. — Egy év alatt megtérül ez az összeg, s a következő esztendőkben is hasznot hoz. A szén mosásához, a minőség javításához ennek az új beren­dezésnek az elkészítése és üzembe helyezése lényegében a fogyasztók érdekében törté­nik. hiszen az osztályozó első­rendű feladatának tekinti, hogy az általa kiadott szén miatt ne legyen reklamáció. <—tw A megyénkkel határos Szabolcsban, az alma fellegvárában szép (érmés íjjrkeilk. Per­metezik az almást a 13 holdas gyümölcsös Csitarél térségében. Foto: Laczó József Sikerekben qazdaq hat hónap Műszaki-gazdasági konferencia a TVK-ban (Tudósítónktól.) Már szinte hagyomány, hogy a kombinát vezetői valamennyi műszaki-gazdasági konferenci­án újabb és újabb sikerekről adnak számot. Így volt ez leg­utóbb is. amikor Szénási Tibor műszaki igazgatóhelyettes az első fél évben végzett munkát összegezte. Tervleljesííés minden üzemben Néhány évvel ezelőtt, a napi 400 tonnás termelési szintért keményen meg kellett dolgoz­ni. Később azután jött a bűvös 600 tonna. Ezt is sikerült el­érni, s az idén már a 700 ton­nát ostromolták nap mint nap. A siker nem is váratott soká­ig magára, ugyanis július első felében megszületett az új ter­melési csúcs: 24 óra alatt 721 tonna ammóniát állított elő a gyár. A kombinát igazgatóhelyet­tese bevezetőjében elmondta, hogy ammóniából közei 5 ezer tonnával szárnyalták túl a fél­éves előirányzatot, nitrogén- műtrágvából pedig (20.5 száza­lékos hatóanyaggal számolva) 104.7 százalékra teljesítették az operatív tervet. De :ól dol­gozott a festékgyár kollektívá­ja is. Teljesítménye 104.5 szá­zalék. A vállalati teljes terme­lési értéktervet — az első hat hónapban — 7 millió 205 ezer forinttal teljesítették túl a kombinát dolgozói. — tovább folytatta azokat a munkálatokat, amelyek a 700 tonna feletti termelési szint, biztosítása miatt váltak szük­ségessé. llj’enek voltak: az oxigénfúvó csővezetékrendszer, a metánbontó kondenzvíz- és gőzrendszer átalakítása, a nit- rogénes mosó üzemvitelének módosítása, a szintéziskörök intenzifikálása és így tovább. Az eredmény nem maradt el. Júliusban az ammóniagyár több mint 20 ezer tonna am­móniát termelt. Ez a teljesít­mény egyedülálló nemcsak a TVK, hanem az egész, magj’ar nitrogénipa r tört éneiében. Ili termékek Termelés' A műtrágyagyár műszaki kollektívája az első fél évben — a társfőosztályok, gyáregy­ségek aktív közreműködésével A beszámolóból képet kap­tunk arról is, hogy a lakkfes­ték- és műgyantagyár — 1968 első fél évéhez képest — az. év első hat hónapjában 20 szá-1 zalékkal növelte termelését. j Pedig néhány alapvető nyers- í anyagból időközben hiány mutatkozott. Szénási elvtárs elismeréssel i szólt az új festékipari termé­kek gyártása során elért ered- ménj'ckről. Külön kiemelte a I háztartási hűtőgépek festésére ; alkalmas úi zománctious kidől- j sózását, valamint e termék ; felhasználásával kapcsolatos munkát. amit a festékgjár kollektívája — az alkalmazás­technikai főosztállyal közösen — végzett el,sikerrel. Ugyan­csak sikerrel iáiéak a poliész­ter zománccal — a Szondi Fa­rostlemezgyárban — folytatott különböző felhnrdástechnikai próbák. így jelentős megrende­lésre számíthatnak a festék­gyárban . <L. L.1 A m nlocrd moznásról árutermelésnél tesszük. Mi az ózdi kohászatban nemcsak a napi, a havi igényekkel számo­lunk, hanem távlati tervet is készítettünk. Előre tudjuk, hogy az elkövetkezendő évek­ben mikor, mennyi emberre lesz szükségünk, azt is felmér­tük, hogy hol számolhatunk új munkaerővel. Pedig mi sok vállalattal ellentétben, előnyös helyzetben vagyunk. Az embe­rek nagy részét Özdhoz köti a lakás. Sok választásra nincs lehetőségük. A körnj'ező köz­ségekben élő dolgozók számá­ra is a kohászat jelenti jófor­mán az egyetlen választást. © A vállalatok, az üzemek igé­nyei szerint a megyében sok ezer, elsősorban férfi munka­erőre van szükség. Sztupák elvtárs így látja: — A bejelentett igény álta­lában túlzott. A vállalatok a tényleges igénynél többet je­lentenek be: biztos, ami biztos alapon. Az ankéton szó esett arról, hogy jócskán van belső mun­kanélküliség, itt-ott akad olyan munkakör, amelynek szükség­telensége nem kétséges. És en­nek szinte tragikomikus ellen­téte, hogy ugyanabban az üzemben sokszor a nehéz fi­zikai munkát kívánó munka­helyeken egy ember két- három ember helyett dolgozik. Papliczki Pál ezt mondja: — 1967 őszétől a múlt év kö­zepéig az ÖKÜ-ben 400 mun­kaerőt tudtunk felszabadítani, átcsoportosítani. Ez év első fe­III. — Az elmúlt években a gaz­dasági; a műszaki vezetés so­kat fejlődött. Megtanultak ve­zetni, megtanulták, hogy kell helyesen gazdálkodni az anyag­gal, a termelőberendezésekkel, a holt munkával. Az élő mun­kával való gazdálkodásnál azonban igen sok a kívánni­való — állapítja meg Balázs Ferenc. — Pedig tudomásul kell venni — folytatja a gon­dolatsort Sztupák József — a tetszés szerinti munkaerő, a nagy válogatás lehetősége meg­szűnt. A vállalatoknak szakíta­niuk kell a megszokott mód­szerekkel. A munkaerő-gaz­dálkodós extenziv formája helyett az intenzív alkalma­zás szükségessége került elő­térbe. Szerintem legfontosabb: ipartelepítésnél a vállalat fej­lesztését egyeztetni kell a mun­kaerő osztállyal. Az ipartele­pítésnél figyelembe kell venni a tényeket. Megtervezték pl. az LKM új elektroművét, de nem számoltak a munkaerő­mozgásban bekövetkezett vál­tozásokkal. — A legnagyobb hiba — ál­lapította meg Papliczki Pál —, hogy a munkaerő-gazdálkodás nem volt, vagyis nincs össze­hangolva a műszaki fejlesz­téssel. Tudomásul kell venni, hogy az új gazdasági mecha­nizmus új körülményeket te­remtett a munkaerő helyzet­ben is. A körülményeket, a kereslet, a kínálat alakulását éppen úgy figyelembe kell «ennünk, mint ahogy ezt az Munkaverseny az ózdi és az edelényi járások termelőszövetkezeteiben zott termelési érték alakulását és a földek aranykorona érté­két is. A két járás 43 termelőszö­vetkezetében összesen 2500 tsz- tag és alkalmazott versenyez. Húsz brigád összesen 340 tag­gal nevezett be a szocialista cím elnyeréséért folyó ver­senybe. A lei váló címért 18 bri­gád versenyez 370 taggal. Az élen járó brigád cím elnyeré­séért 54 kollektíva 743 tagja versenyez. Az egyéni és páros versenyzők száma 955 tsz-tag és alkalmazott. Érdekessége, s egyben értéke a versenynek, hogy a mintegy 2500 versenyző ember közül mindössze hét fő dolgozik az irodákban (admi­nisztrátorok, könyvelők), a zöm tehát fizikai termelő munkás. A verseny egész éves, de a fontosabb munkák elvégzését külön is értékelik. A végső ér­tékelésre azonban csak a zár­számadások után, a végleges eredmények alapján kerülhet sor. (sz. J.) Az ózdi és az edelényi járá­sokban összesen 49 termelőszö­vetkezet gazdálkodik. Vala­mennyi tagja az Észak-borsodi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének. A kél járás kö­zös gazdaságaiban a korábbi években az általános termelési versenybe is csak néhány tsz nevezett be, s közülük a héti (amely az idén több szomszé­dos tsz-gazdasággal egyesült) többször került első helyre a kis tsz-ek kategóriájában. Az elmúlt évben a sajógalgóci ter­melőszövetkezet is felzárkózott és második lett. Általánosan elterjedt mun­kaversenyről azonban a ko­rábbi években egyik járásban sem lehetett beszélni. Ennek oka volt — bizonyára — az is, hogy az ózdi és az edelényi .járások termelőszövetkezetei hegyvidéken, mostoha termé­szeti viszonyok közt gazdál­kodnak. Általános termelési versenyre jóformán vállalkoz­ni se mertek. A területi szövetség azonban a munka versenynek is gazdá­ja, kezdeményezője, szervezője, irányítója és értékelője lett, s az idén a TOT irányelvei alapján általános munkaver- senjr-felhívással fordult a tag­szövetkezetekhez. Az ered­mény: az üzemek közötti mun- kaversenyre 40 termelőszövet­kezet vállalkozott. Ezekben a tsz-ekben az ágazatok és bri­gádok egymással is versenyez­nek. További három termelő­szövetkezetben csak üzemen belüli versenyt szerveztek, s ezek nem vesznek részt a tsz- ek közötti versenyben. Ügy az üzemen belüli, mint a tsz-ek közötti munkaver­senyt a területi szövetség érté­keli. Az I. helyezett tsz 15 ezer, a II. helyezett 10 ezer, a III. he- lyezett tsz 5 ezer forint jutal­mat kap, a területi szövetség­től és a megvei tanácstól. Az üzemek közötti versenynek egyik feltétele, hogy az üze­men belüli versenyben leg­alább a tagok 20 százaléka ve­gyen részt. A verseny célja: a termelési tervek teljesítése és túlteljesítése, a termelési költ­ségek csökkentése, a gazdasá­gi eredmények növelése és a kollektív szellem javítása. A7 értékelés nlnnVi: a halmozat- lan termelési érfék es a szö­vetkezeti bruttó jövedelem alakulása az előző három év dtleeához viszonyítva. Figye­lembe veszik azonban a halmo-

Next

/
Thumbnails
Contents