Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 Vasárnap, 1969. aug. 3. Fíinpöky István rajza Hetedszer rendezi meg a Bor­sod megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya, a Népi Iparmű­vészeti Tanács, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetke­zet Országos Szövetsége, a Nép­művelési Intézet, a Mezőköves­di járási Tanács végrehajtó bi­zottsága, valamint a Matyó Népművészeti Szövetkezet az országos Kis Jankó Bori hím­ző emlékpályázatot, illetve az azzal kapcsolatos ünnepi kiál­a községi tanács vb-elnöke, majd Lázár Gáspárné, a Matyó Népművészeti Szövetkezet el­nöke méltatja a halhatatlanná vált népművész munkásságát. Az emlékünnepség délelőtt 11 órakor kezdődik a járási mű­velődési központ színháztermé­ben. Tusay Dénesnek, a járási tanács vb-elnökhelyettesének megnyitója után Molnár János, a művelődésügyi miniszter he­lyettese mond beszédet, majd dr. Pillis Pálné, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetke­zetek Országos Szövetségének elnöke kiosztja a VII. országos Kis Jankó Bori hímző emlék­pályázat díjait. Ezt követően a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet kiváló együttes címmel kitüntetett férfikara ad ünnepi műsort. Végezetül a művelődési köz­pont kiállítási termében Gu­lyás István, a Borsod megyei Tanács népművelési csoportve­zetője megnyitja a pályázati anyagokból rendezett kiállítást. KözéMkég Hidat építenek Magyar­országon. A film aznap nem a szokványos híradóképeket mu­tatja, hanem az emberekre ki­váncsi, akik építik: hogyan él­nek, miért nehéz az életük, milyen vágyaik, gondjaik, örö­meik vannák — s akarnak-e többet, "mást az élettől? Sán­dor Pál Híd című kisfilmjét nézem, s nemcsak arra kell rá­ébrednem, hogy ez a látásmód mennyire elüt nagyfilmjeink szemléletmódjától, hanem a vetítést követő vitában arra is, hogy csak látszólag csendese­dett el a filmek körüli vita a Fényes szelek eszmecseréje óta. Az új vita úgy látszik régóta aktuális kérdés körül robbant: a „hogyan tovább”, az útkere­sés témája körül — éppen a fiatalok, a Balázs Béla Stúdió művészeinek alkotásai kap­csán pattant ki. Ezek a gondok már a múlt évi pécsi filmszemlén előke­rültek: néhányan már akkor szót ejtettek a problémaérzé­kenység és stílus felújításának, egy új valóságérzékelés kiala­kításának szükségességéről. E mai vitákat most már határo­zottan a továbblépés keresése jellemzi. Miért kellene tovább­lépni? Nem jó, ami most van? Vajon Kovács András, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós és a fia­talok filmjei nem képviselnek már ma is világszínvonalat? — kérdezhetné az olvasó. Igen ám, csakhogy a művészet sa­játsága, hogy csak azok az ér­tékek számítanak hatóképes­nek, amelyek nem ismétlésből, hanem továbbgondolásból, to- vábbformálásból születnek, amelyeket az újraalakító szen­vedély szül. Az ismétlés unal­massá válik akkor is, ha egy — valamikor jelentős sikereket elért látásmódot, témát, meg­oldást akárcsak részben is utánoz. Ezért ez a mostani „lappangó” vita hozzátartozik a filmművészet egészséges fej­lődéséhez: egy újabb valóság­darabka felfedezésének érési görcseit oldják, ezt az egyelőre még kísérleti állapoban levő útkeresést akarják tudatosítani, és helyes mederbe terelni. A stílusváltás ^2* problémakör felmerülése már Mészáros Márta Holdudvará­stíluskeresés Rendhagyó vendég AKÄC ISTVÁN Azután Hét végére mindig kimerül ez a törékeny szervezet. A jelenések kiszáradnak. Lehanyatlanak a kezek. S akár egy tündér, jön vasárnap; — a tűnődés lány-gyermeke. Dallá csókolja homlokunkat, s mi újra vágyjuk a hétfőt.. 1 Es írunk szebbnél szebb verseket. — Azután meghalunk bele! Nem győzöm nézni a tele­vízió híradójában, nem győ­zöm hallgatni a rádióban, és olvasni a lapokban, mennyire meg van velünk elégedve mindenki. A telemzió, a rá­dió, meg a lapok munkatár­sai sorra megkérdeznek min­den hozzánk érkezett vendé­get, jeles és kevésbé jeles embereket egyaránt — akik­ről ez interjúkban mindig kiderül, mily nagyhirüek, csak éppen esetleg az egy- szerszerü olvasó nem hallott még róluk —, hogy miként érzik magukat nálunk, tet­szik-e nekik Budapest, és a Balaton, vagy éppen az az or­szágrész, ahol találkoztak ve­lük, ízlik-e a magyar halász­lé, meg a szegedi paprika, mi a véleményük a magyar technikáról, művészetről, a csinos lányokrcű, vendéglátá­sunkról, éghajlatunkról, és valutát hozó népművészeti tömegcikkeinkről. Szterotip kérdések, sztereotip válaszok. A kedves vendégnek, aki ter­mészetesen nagyhírű, világ­hírű, elsőrendű szakember a nem is tudom, milyen szak­mában, és kiváló művelője ennek, vagy annak a művé­szetnek, nagyon tetszik Buda­pest, amely a Duna két part­ján terül el, úgy mint a jobb és a bal parton, nagyon kel­lemesen érzi magát nálunk, a Balatontól el van ragadtat­va, igaz, hogy csak a luxus­helyeket ismeri, de azok az­tán igen, tetszik néki Lilla­füred, szép a Palota a tó fe­lett, ízlik a magyar halászlé, meg a szegedi paprika, ott­hon mindig ilyet fog enni, a magyar lányokról nem is be­szélve. Elragadtatással és megelégedéssel nyilatkozik a magyar technikáról, művé­szetről, a vendéglátás színvo­naláról, világszínvonalat el­érő árairól, és a magyar nép- művészeti tömegcikkek iránti rajongását bizonyítandó, egy tucat lenge gatyát rendel matyó hímzéssel, Végül be­lemosolyog a lencsébe, és ad egy reklám golyóstollat a ri­porternek. Kész, jöhet a kö­vetkező híradó a következő vendéggel. ■ A minap érdekes vendéget bírt nyilatkozatra a Tv- Híradó riportere. A vendég nem volt híres ember. Nem­csak nálunk nem ismerték, de sehol a világban. Legfeljebb talán a szomszédok. Mikor a riporter megkérdezte tőle, ho­gyan érzi magát nálunk, azt felelte: szo-szo ... elfogadha­tó, voltam már jobb helyen is. Budapest nem tetszett neki, azt mondta, neki nem zsanéré az olyan város, ahol középen folyik a folyó, mert ő járt Miskolcon is és látta a Szinvát. A Balatonról nem tud nyilatkozni, mert ott még sosem járt, és odahaza sem milliomos, inkább a mályi tó szabad strandjára vált bérle­tet. A halászlevet nem sze-', réti, részben mert csípős,' részben mert olyan apró,', szálkás darabokat is belerak-' nak a halászcsárdákban,) hogy nem győzi köpködni, o. szegedi paprika helyett a jó' húsos zöldpaprikát enné, de‘, azt nem bírja megfizetni még' dollárban sem. A magyar] technikáról nincs véleménye,' mert nem ért hozzá, a művé-' szeti életből meg csak a tánc-] dalfesztivált ismeri. A csinos' lányokkal kapcsolatban volt] egy megjegyzése: azt mondta,' hogy nem is annyira csino-] sak, mint amennyire drágák.' A szó legszorosabb érteimé-] ben. A vendéglátással kevés\ a dolga, töpörtyűt reggelizik' stanicliból, a népművészeti] tömegcikkeket meg nem sze-' réti. * A riporter meghökkenéssel] hallgatta a válaszokat. Több-’ szőr is közbe akart szólni ] hogy a nyilatkozatot jobb. irányba terelje, de eredmény-' tclenül. Végiilis odaadta a] vendégnek valódi magyar' Pax gyártmányú golvóstollát ] mire dühösen eltávozott. < ■ Aztán felriadtam szundiké-' lásomból. Ugyanis, hétfő este' volt, csak megszokott*”"'' ] ültem a képernyő elé és3 szundikáltam el, mint más-j kor, amikor a rendes vendé-1 gek rendes nyilatkozataij szoktak peregni, j (benedek) •! sza is csak az életforma re­formjának részeként képzelhe­tő eL A probléma talán ott bujkál, hogy az új jelenségkör felfedezése, a tengődő életek kritikája nem tud elég frap­páns modernséggel válaszolni a társadalmi kérdező hangra* az akár szenvedélyes társada­lomkritikára. Inkább lemond erről — s vele együtt a lénye­gesen nagyobb elkötelezettsé­gű, az „érted haragszom” ma­gatartásról is. A „nagy” filmeknél ez a kér­dés — mint mondottuk — az új valóságlátás születésének erőterében jelentkezik: keretét azért — ne legyünk igazságta­lanok — a közéleti pátosz meg­reformálásának szándéka szol­gáltatja. A Balázs Béla Stúdió újabb alkotásainál már lazáb­ban kötődik a felfedezés szen­vedélye a társadalmi felelős­séghez. A „felnőtteknél” az el­torzult élet rajza az együttfá- jás, a bíráló részvét hangján szólal meg. A Balázs Béla Stú­dió néhány filmjén ugyanez a probléma kicsit a fiatalos ki­oktatás, a „mi jobban tudjuk” hangján rezonál. Így például Császár Mihály Boldogság cí­mű kisfilmje kitüntetően adja vissza egy fiatal falusi pár bol­dogságigényét: x’ádió, bárszek­rény, csipketerítő még a szék lábán is, néhány könyv, amit mutogatni lehet a vendégek­nek és a vágy: a televízió. Da a filmet nézve nem tudjuk el­fojtani azt az érzésünket, hogy itt egy fölényes hangú „mi jobban tudjuk” gesztus tanúi vagyunk — és nem egy javíta­ni akaró társadalompedagógiai erőfeszítés művészi lecsapódá­sát látjuk. Hasonló érzéseket keltett bennünk Kézdi Kovács Zsolt Szeretnék csákót csinálni c'mű kisfilm tanulmánya, a társadalmi unalom betegségé­ről. Hősei unatkoznál! a csa­ládi körben, és a szinte elvi­selhetetlen levegőjű, zsúfolt és szürke hivatalban; de még sze­relmükben is ezt teszik, mert nem tudják, s korlátoltságuk­ban nem is tudhatják, hogyan kellene emberi módon élniök. A jelenség valóságos, a kriti­kai szemléletmód jogosult — és sajnos megint a hangvétel, a művészi álfölény lekezelő felsőbbsége az, ami ezt a kis- filmet lefékezi, és a néző ide­geit rossz reakciókra borzolja. Furcsa módon ez a hangvé­tel akadályozza ezeknek a kis- filmeknek önkibontakozását. A pár évvel ezelőtti alkotásokhoz képest — tehát azokhoz a kis- filmekhez mérve, amelyek vi­lágszerte dicsőséget arattak — ezek az alkotások valahogy provinciálisak, fülledtek, ön­magukba zárkózók lettek, hi­ányzik belőlük az ellentmon­dások ama gazdagsága, ami a megtisztító, felrázó művészi hatás velejárója. A mostani sorozat — néhány szép kivétel­től eltekintve — megtorpan egy divatosan fotózott helyze! - kép rögzítésénél. cvír a divatról szú­ua 1,,tU lünk, hadd említ­sük illusztrációként Lúgos t László Különös melódiáját, Karinthy Cirkuszából készült színes filmjét, ahol a kitűnő alapanyagból egy Kafka-i vízió született, mert az alkotó — fel­tehetően a divat csábításának engedve — elhagyta az iró- nikus, játékos, de mindig ra­cionális alaphangot. A film alatt az ember nem is annyira 'borzong, mint amennyire unatkozik. S ez már nem is vétség, hanem hiba. Pedig a továbblépés feltételei jelen vannak és segítenének művé­szileg éppúgy, mint a filmezés „közhangulatát” illetően. A társadalomkritikai magatartás, a közéleti tartás talán egyetlen művészetben sem annyira ter­mészetes létformája a művé­szeknek, mint a filmben — a 'bizonyára ez az atmoszféra | fogja átlendíteni e kísérleti .stádiumban levő fiatal alkotó­kat is az első lépések bizony­talanságán, a különböző diva­tok csábításán — önmagunk­hoz és ami ugyanilyen művészi követelmény: önmagunkhoz. • Almást Mikttftl A FII. Kis Jankó Bori emlékünnepség litást. Az. idén, augusztus 8-án délután 5 órakor kezdődnek az ünnepségek, amikor is a mező­kövesdi Matyóház KlSZ-szer- vezete megkoszorúzza Kis Jan­kó Bori, Dajaszászy Józsefné és Csuhái Józsefné, a népművé­szet mesterei sírját. Augusztus 9-én, szombaton délelőtt fél 11 órakor Mezőkövesden, a járási művelődési központ melletti parkbem Kis Jankó Bori szob­rát leleplezi dr. Szilágyi János, A iövo hét tv-mösorából nyomon követték a halhatatlan művész útját, felkeresték azo­kat a helyeket, amelyeket vász­nairól már ismerhetünk. Szom­baton a Kompozíció 69 című képzőművészeti sorozat jelent­kezik. Csütörtökön tíz év utáni is­métlésben kerül képernyőre a Próbáld meg Daddy! című ma­gyar tv-játék, amelynek be­mutatását^ hirosimai évfor­duló teszi aktuálissá. Pénteken érdekes film pereg a képer­nyőn, a Gaucher atya varázs­itala. A Klasszikusok a képer­nyőn sorozatban jelentkező fii- ] met Alphonse Daudet regényé-, bői Marcel Pagnol írta és Louis] Manella és Emile Blonde ren-) dezte. A krimik kedvelői va-) sámap, augusztus 10-én este­találkozhatnak kedvenc műfa-, jukkái, ekkor kerül ugyanis) képernyőre A leleplezés gyöt-' relmei című angol film. . ■ A komoly zene iránt érdek-- lődők szerdán este George Lón-] dönt hallhatják, csütörtökön a) Kastélyok, várak muzsikája cí-] mű összeállítást, pénteken pe-- dig a végzős zeneakadémisták, hangversenyét. A könnyűzene) kedvelőinek kedden a Belga) Rádió és Televízió műsorából­/ I átvett Henry Segers-showt, va-. lamint csütörtökön Machalia] Jacleson műsorát ajánljuk. ) Felhívjuk még a figyelmet) öveges professzor szerdai mű-] sorára, valamint az Öltözködés' művészete című műsor csütör-. toki folytatására. I A következő hét műsoraiból elsőként a Fáklya keddi adá­sát emeljük ki. Az egyórás mű­sorban többek között két kis tv-játék kerül a közönség elé. Az egyik Sarkadi Imre novellá­jának tv-változata, a Tavaszi történet, amelyet Szönyi G. Sándor rendezett. Főszereplői Kovács Károly és Meszléry Judit. A másik tv-játék az Eu- rópa-expressz című bűnügyi szatíra. Olvasóink'* figyelmébe ajánljuk A novellairodalom gyöngyszemei sorozatban szer­dán látható két játékok Az egyik szerzője a spanyol Carlos Buiza, a címe pedig Az aszfalt. Az emberi közönyről szól meg­rázó erővel. A másik O’Henry Vonalak Tobin tenyerén című novellájának tv-változata nyu­gatnémet feldolgozásban. Igen emberi, érdekes történet. A színházi közvetítések ked­velői szombaton kétszer is ta­lálkozhatnak színházzal. Elő­ször a szegedi szabadtéri játé­kokról sugároz a televízió ri­portfilmet, majd este Molnár Ferenc három egyfelvonásosát láthatjuk Színház összegyűjtő címmel a Madách Színház elő­adásában. Az Előjáték a Lear királyhoz, a Marsall, valamint az Ibolya az, utolérhetetlen színpadi szerző három kis re­meke. A képzőművészeti adások kedvelői kedden a Csontváry- ról készült kisfilmmel találkoz­hatnak, amelyben a televízió munkatársai Közel-Keleten ban kirajzolódott; a már anya- : gában is közéleti vonatkozású : filmet egy áttételesebb kon­fliktuscsomó váltotta fel: az életforma vizsgálatának szük­ségessége. A hősnő, Edit hirte­len egyedül marad, szabad ; lesz; voltaképpen azt csinál- . hatna életével, amit mindig is szeretett volna: akár értelme- 1 sen is újrakezdhetné. De a régi * reflexek nem engedik: nem ; tudja, hogyan kell emberi mó­don élni, nem tudja elkezdeni az emberhez méltó életet. Rossz ‘ síneken fut életformája. S a film nem egy különös sorsra világít rá reflektorfényévei — a probléma általánosabb, tár­sadalmibb jellegű: az új társa­dalomban lassan a fejlődés 1 akadálya lesz, hogy nem tud- 1 juk magánéletünket megfor- 1 múlni, az új feltételekhez iga­zított emberi mércével irányí­tani. Ezt a hangot ugyan Mé- 1 száros Márta ütötte meg, de a ! Próféta voltál szívem — ke- vésbé sikerült — karakterképe. Bacsó Péter Fejlövés című al- í kotasának pszichológiai nyo­mozása egy teenager-tragédia ; összetevői között is erre a 1 problémára rezonált; még in- 1 kább a legújabbak, á Balázs Béla Stúdió fiatal művészeinek ) kisfilrojei is főként erre az új 1 problémakörre koncentrálják 1 erőiket. Kosa Ferenc—Sára 1 Sándor Feldobott kő című filmje is direkt kegyetlen tár- 1 sadalmi önvizsgálatával és köz- : életi pátoszával szinte egyedül áll ebben a sorozatban Ami Kosánál össz\Ar­sadalnn probléma, a múlt és jelen vitá- ■ ja, az újabb filmjeinkben egy égető gond, de egészében mégis részkérdés, csak közvetve utal 1 közös tépelődéseinkre, mivel ! ennek tükrében másképp lát- i szanak mai életünk egyéb • gondjai is. Az elsődleges fel- 1 fedezés — a magánélet refor- ! múlandósága, a betokosodott, • holtvágányra siklott életek el- : szaporodása. A közéleti szén- 1 vedély a probléma horizontján él, bevilágítva az elemzett kon­fliktusokat — de egyúttal köz- ; életi rangra is emelve önmagá­ban másodrendű jelenségeket. Ugyanakkor a Holdudvar és a Fejlövés vagy a legújabb alko­tás, a Szandi-mandi, világosan érzékelteti, hogy az egyéni élet ■ zsákutcáin csak társadalmilag lehet segíteni, mint ahogy a „hogyan élünk” értelmes vála­.......................................... 1

Next

/
Thumbnails
Contents