Észak-Magyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-23 / 194. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Bó válezssték9 jó minőség Mintabolt a miskolci piacon Tegnap reggel 6 órakor a miskolci Béke téren a mér­legház mellett Ostorházi Já­nos, az alkalmazottak segít­ségével felhúzta a Nagy­miskolci Állami Gazdaság mintaboltján a rolót. 6 óra 3 perckor belépett az első vevő: Székelyfalvi Gézáné, Miskolc, Borsvezér u. 29. szám alatti lakos, aki 5 forint értékben levesbe való zöldséget vásárolt. 6 óra 27 perckor már 19- en voltak a boltban. Olcsóbban, mint mások Jelen volt az ünnepélyes boltnyitásnál Rusz János, a gazdaság igazgatója, aki el­mondotta, hogy a másfél mil­lió forintos költséggel meg­épített létesítmény nemcsak elnevezésében, de tartalmá­ban is szolgálni kívánja a mintabolt elnevezést. Leg­szebb termékeiket hozzák ide: az ízlésesen berende­zett, dekoratív kiállítású üz­letben zöldség-gyümölcs, tej­termék és húsáru kapható. Rövidesen árusítanak halat, csomagolt vágott baromfit, és természetesen tojást is. A hal- és a húsáru kivételével a boltban kapható terméke­ket a Nagymiskolci Állami Gazdaságban állítják elő. Húsáru értékesítésre a Hcjő menti Állami Gazdasággal társultak, a különféle kon- zervek alapanyagát részben Miskolcon termelik meg, te­hát a mintabolt elnevezés mindenképpen helytálló. Külön figyelmet érdemel­nek a rekeszekben sorakozo termékek. A gyümölcs, _ a zöldség legszebb darabjait hozták el; nagy választékot nyújt a tejtermék és a hús­áru. Megnyitó szavaiban ar­ra hívta fel az igazgató a figyelmet, iogy ennek nem­csak az ünnepélyes boltnyi­tás alkalmával, hanem ké­sőbb, hetek, hónapok és évek múlva is így kell lennie. Mert: a mintabolt elneve­zés kötelez! Elsősorban az állami gazdaság és üzemegy­ségeinek dolgozóit, hogy a legkorszerűbb eljárásokkal a legkiválóbb termékeket állít­sák elő, de kötelezi az elne­vezés a bolt alkalmazottait is, hogy mindenkor élenjár­janak a szocialista kereske­delem-politikában, a bolt­kultúrában. — Nem utolsó­sorban sokat várunk új bol­tunktól — mondotta a továb­biakban az igazgató —, a piaci árak szabályozásában. Szeretnénk azt elérni, hogy a legszebb, legjobb terméke­ket olcsóbban adjuk, mint mások. Hclypénz hely nclkiil? Ami a tegnapi boltnyitást illeti, ezt a törekvésüket ed­dig sikerrel megvalósították. A gazdaság üzemegységeiből a legszebb termékek kerül­tek — mégpedig elfogadható áron —, az új boltba. A kü­lönbség annál is inkább szembetűnő volt és váltott ki ellenérzést, mert négy perc­cel az ünnepélyes boltnyitás után valósággal ellepték ^ a mintabolt környékét az ős­termelők, akik szatyrokból, kosarakból árulták a hajnal­ban sebtiben lekapkodott gyümölcsöt; egy asszony meglehetősen tisztátlan, törő­dött szilvával, fejletlen, sá­ros babbal telepedett le, pontosan a bolt bejáratá­hoz ... A piacnak megvannak a maga törvényei. Ezt tudjuk. A miskolci piac szinte egye­dülálló az országban atekin- tetben, hogy a hajnali órák­tól kezdve kora délig százá­val állnak egymás mellett a környékbeli őstermelők, kik kosaraikból árulják a kis kertben, vagy a háztáji gaz­daságban megtermelt zöldsé­get és gyümölcsöt, bögrével kínálják a tejfölt. Felmérhe­tetlenül nagy jelentősége van annak, hogy a miskolci házi­asszony válogathat a pia con. A szövetkezeti, termelő­szövetkezeti és az állami ke­reskedelem hallatlanul nagy erőfeszítéseket tesz, hogy kulturált kiszolgálással, s a tisztaság maximumra való emelésével méltóvá tegye Miskolchoz a nagy hírű pia­cot, amely a Béke tér beépí­tésével egyre kisebbre zsugo­rodik. De mit sem érnek e törekvések, ha illetékesek el­tűrik, hogy amidőn vállalko­zik például egy állami gaz­daság, hogy másfél millió­ért építsen egy korszerű, iga­zán szép üzletházat, négy perccel a boltnyitás után még a bejáratot is elzárják a portékájukat kínáló kofák. Sem bennünket, sem a gaz­daság vezetőit .nem elégíti ki a válasz, hogy: „Megfizet­ték a helypénzt...” Zsúfolt a piac Sem egy, sem két állami gazdaság nem oldja meg a problémát, amely Miskolc ellátásában ma még mutat­kozik. Kell, hogy legyen he­lyük, terük a kofáknak és az őstermelőknek is. Miskolc nagy város, ugyanaz a Béke tér, amely valaha, a most olllevő két autóbuszállomás nélkül is alig tudta kiszol­gálni a mostanitól lényege­sen kisebb város fogyasztóit. S most felényi helyen árul és vásárol sokkal-sokkal több ember, hiszen a vá­ros lakossága is megsok­szorozódott. De a megoldás mégsem az, hogy minden talpalatnyi földre kosarat rakjanak, hogy perzsavásár­hoz hasonlítson a Béke tér (ahová mellesleg külföldiek is nagy számban járnak), ha­nem a fejlődő, szépülő Mis­kolchoz méltóan, itt is igye­kezzünk mindenütt kulturált körülményeket teremteni. Van még a Béke tér környé­kén olyan hely (mint példá­ul a mérlegház másik olda­lán a MÉH-telep), amelyet jelenlegi funkciójától jobban tudnánk hasznosítani a kul­turált, idegenforgalmi szem­pontból is vonzó piac érde­kében. Wem ünneprontásnak szán­tuk e megjegyzéseket, me­lyeket az ésszerűség és a jó­érzés diktált. A Nagymis­kolci Állami Gazdaság — ha úgy .tetszik —, áldozatot is hozott a város lakóinak jobb ellátása érdekében. Erre tö­rekednek más állami gazda­ságok és termelőszövetkeze­tek is. Semmiképpen nem engedhető meg tehát, hogy e nemes, jó szándékú törekvé­seket lealacsonyítsák a szaty­rokból, kosarakból áruló és az árakkal spekuláló kofák. Onodvári Miklós Az országban egyedül... Megismerkednel Az újítómozgalom további fejlődése, a beadott újítási javaslatok gyorsabb és szaki szerűbb elbírálása megköve-j teli, hogy az újítások sorsai hak intézői — az elbírálók és az újítási előadók — alapo-1 san ismerjék az újításokra! találmányokra vonatkozó rendelkezéseket, jogszabályod kát. Az ügyintézők szakmai tudásának elmélyítése cél.iá-j ból a Szakszervezetek Bori sód megyei Tanácsának közi ^gazdasági bizottsága az Or-| szágos Találmányi Hivatal segítségével iparjogvédelin tanfolyamot szervezett. A tanfolyam csaknem féld száz hallgatója szeptemb elejétől október végéig he-jl tente két alkalommal ve részt különféle előadásokon.! konzultációkon. Bepillant kapnak a szabadalmi jog, az újítási jog, a polgári jog és az! iparjogvédelem tudományág ba, megismerkednek a buda-| pesti szabadalmi tár anyagé-1 val. 1.. a Magnezitipari Művek «nimmiiiiii»iiiititiiiiiiuHiiiiiniiiniiiiiiiiiitiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiini!P»iiiü»H«iiiiiii!iiii kerámia gyáregységében ké- " szítenek eladásra tűzálló r téglákat és idomokat. Szili- - kát és magnezit alapanyagú .. gyártmányaikat folyamaté- ” san igénylik a kohászati" üzemek, új létesítmények r építésénél és a régiek javí- - fásánál. liiüiitiiKiiiiitiim' A reform romantikája. Fuvarozás — élezem szinten Örömhírt hallottak — és egyben a jól végzett munká­ért elismerést kaptak — a napokban a 3-as számú ÉP- FU dolgozói és vezetői. Az Építőipari Szállítási Vállalat vezérigazgatójának értékelé­se szerint a miskolci üzem­egység — a győrit, a pécsit, a budapestit megelőzve —, ez évben mindenben teljesítette eddig az élüzem cím feltéte­leket. Es örvendetes, hogy a vállalat négy egysége közül itt volt a legkevesebb a baleset. — Eddig 2 millió 100 ezer tonna árut szállítottunk — mondja Farkas Lajos üzem- gazdasági osztályvezető. — Ebben 352 jármű, s alig más­félezer ember munkája van, örömökkel, s gondokkal egyetemben. A gondokról annyit: itt is nagy a fluktuáció, kevés a rakodó. A helyzetet jellemzi, hogy pár éve Szabolcs bizto­sította az utánpótlást. Most Miskolcról igyekeznek meg­nyerni a gépkocsivezetőket a nyíregyházi kirendeltségre. Kiss János főkönyvelő sze­rint jól alakult a gazdasá­gosság és a termelékenység is. A 100 forintra eső ter­melési érték 20 forinttal, öt f százalékkal nőtt. Az év első felében másfél százalékos bérfejlesztést hajtottak vég­re. Az elkövetkező hónapok­ban még egy fél százalékkal növelik a béreket. Valójában csak egyszázalé­kos bérfejlesztés állt az üzemegység rendelkezésére. A másik százalékot a nyere­ségből fedezik, ami három napi bérnek megfelelő ré­szesedést nyel el. Kétségte­len, hogy ez elsősorban a vezetők zsebéből vonja el a nagyobb összeget. Mégis tet­szik a munka, a hűség elis­meréséért, a még jobb mun­kára ösztönzés céljából. A műszaki fejlesztésre több ok ösztönöz. Erre szorít az igények növekedése. A megrendelések 20 százaléká­nak nem bírnak eleget ten­ni. Másrészt szorít a mun­kaerő-hiány, a fluktuáció. A feladatok, a növekvő szállí­tási igények kielégítése érde­kében nagy teljesítményű, billenős Skodákat, ZIL-eket, a fizikai munka megkönnyí­tésére rakodógépeket, illetve speciális járműveket szerez­tek be. A házgyári termékek szál­lítását például házi kivitele­zésű traílerekkel, különféle vontatókkal oldották meg. A Csepeli Autógyár speciális nyerges vontatókat készít, s remélik, hogy ebből rövide­sen elegendőt kapnak. A fejlesztésre ezen a téren is szükség van, hiszen az év őszétől kezdve már Özdra is szállítanak házgyári eleme­ket. A téglaszállítás sok emberi munkát kíván. A Mályi Tég­lagyárral együttműködve, a rakodólapos téglaszállítást akarják megvalósítani. A la­pokra rakott tcglahalmazt daruval emelik a kocsikra, s onnan ugyancsak daruval emelik le az építkezés szín­helyén. Jó lenne ezt tovább- ? fejleszteni, hiszen az épít- ^ kezéseken is könnyebb len-" ne így, daru segítségével a Z magasba, a kívánt helyre emelni a téglákat. T A 3-as ÉPFU az utóbbi időben nagy mértékben fej­lődött. Nyíregyházán is 10 millió költséggel cementrelé- állomást készíttetett, ahol a három tartályban 900 tonna cementet tudnak tárolni. Több mint egymilliós költ­séggel modernizálták az óz­di kirendeltséget, s új kiren­deltség épül Egerben, Nyír­egyházán, új szerelőműhely Tiszaszederkényben. Legnagyobb vágyuk, gond­juk és beruházásuk az új üzemegységi központ építése. Ez Miskolc északi iparvidé­kén tíz hektárnyi területen jön létre, s költsége meg­közelíti a 100 millió forintot A földmunkát már ebben az évben elkezdik. Az új 600—800 kocsit befogadó központi telep 1974-re készül el. (Csorba)- a felfedező a vitorlásha­- rlL jó parancsnoki hídján 1 áll: kapitányi köpenye- felhajtott gallérjába beletép 2 a szél, a vitorlák csattognak.- A férfi a hídon szeme elé “ omcli a látcsövet: a távol­T. ban csipkés partok tűnnek- fel, szeszélyes hegyvonulatok. Z A hullámverés tajtékja mö­gött: ismeretlen föld. „Terra Incognita!” — nézi a térké­pen a hajós és azt a büszke­séget és kíváncsiságot érzi, Z ami az embert mindig új és | új területek felfedezésére ih- " lette.- •— Könnyű annak a régi " kapitánynak — mondja a Z Ma fiatalembere és sóhajt. Mivelhogy benne él a köz­tudatban, hogy életünkben i nagy felfedezések nemigen í adatnak, élmény és kaland a ' tv képernyőjén, vagy a mozi- : ban várja 1969 nemzedékeit, ! Terra Incogniták annyira j nincsenek, hogy már Luna ; Incognita sincs. De hát az I űrhajósok és szuperszonikus | repülők Nagy Kalandja is : kisszámú, választott férfi \ boldog sajátja. Van-e ro- , mantikája a jelen hétköz- • napjainak? | Például a termelésnek? ü Azt hiszem, ebben a vo- ■ natkozásban is sok tagadó I választ kapnék egy széles kö­- rű közvélemény-kutatás so- " rán. A harmincöt-negyven- l évesek nemzedéke azt mon- ; daná: igen, volt ilyen ro- Í mantika, a háború utáni új- ; jáépílés. i Meg merem kockáztatni az £ állítást, hogy az új mccha- Z nizmusnak, a szocialista épí­- tés mai szakaszának is meg- Z van a romantikája. | Sőt — a maga Terra In- " cognitni, ismeretlen területei- is. amely — várják a maguk ” bátor hajósait. E mlékezzenek a régebbi évekre. A népgazdaság ^ túlcentralizált, agyon­Z tervezett korszakára, amikor b az igazgató jóformán a mi- " nisztériumi-tervhivatali terv- - lebontás főadminisztrátora - volt, nem elektronikus agy, I hogy mai hasonlattal éljünk. ~ hanem -— fogaskerékáttétel. ; Szinte a fülembe csengenek - főmérnökök, vállalatvezetők, “ üzemrészvezetők sóhajai, mi- £ re lennének képesek egy ki- I csit több önállósággal, el- Z gondolásaik szabad valóra- f váltásával. Emlékszem ha- 2 sonló panaszokra, felsorolha- - tatlanul sok arcra — próbá- § lom őket elképzelni, — a mai Z gazdaságvezetés íróasztalai- I nál. Vajon mennyire érzik, ' hogy ezek az íróasztalok pa- | rancsnoki hidakká váltak, 2 amelyekről ismeretlen terü- - leteket kémlelhet a szemük? ■ Unták és legjobbjaik min- Z den hivatalos elítélés dacára - sűrűn panaszolták, mennyi- " re „nem fekszik” nekik a ki­— Üzemegységünk jelen­tős műszaki fejlesztést vég­zett és végez — mondja Bo­lya Péter főmérnök. — Eb­ben az évben többek között 40 kocsit selejtezünk, és jó­val több új, hagyományos és speciális járművet szerzünk be, egy sor építést végez­tünk, s végzünk. Miniatűr kombájn A Mczőcsáti Gépjavító végzős, fiatal szakmunkásai készí­tették el az SZ—100-as kombájn kicsinyített mását, amely­nek minden alkatrésze megegyezik az eredetivel. Foto: Sz. Gy. cenüzett programok és a mindent agyonbiztosító, min­den felelősséget elhárító fel­jegyzések, „bőrpapírok” gyár­tása. Most — lényegében el­gondolásaik váltak és válhat­nak valóra. Nincs többé „bőrpapír” — lehet vállal­kozni, kihajózni az Elgondo­lások Tengerére, még a koo kázatos szirtek közé, ponto­sabban a Kockázat Szirtiéi közé. Miféle ismeretlen területek várnak a hajósra? Még csapdák is. Kalandos csapdák. Például olyan vi­rágzónak látszó területek, mint a nyereség kevés tel­jesítménnyel és sok spekulá­cióval elérhető zöld pázsitja, amely alatt azonban a mi társadalmi viszonyaink közt konzekvenciókat rejtő morá­lis ingovánv rejtőzik: mert lehet nyereségre törekedni, de nem . társadalomellenes módon, lehet, sőt kell olcsób­ban termelni, de nem bóvlit És a társadalom azokat a vállalati „kapitányokat” be­csüli. akik mernek, újat ta­lálnak és a megbecsülését nem rest kifejezni szóban és pénzben — de arra kéri őket, ne olyan „újat” találjanak, amit esetleg már a harmin­cas évek szatócsa is ócská­nak talált. R omantikája van a ver­sengésnek is. Nem a papirosversenyeknek, nem a műhelyben kiszöge­zett transzparensek festék­szagának — ha volt is vala­ha. Most ilyenféle versengés várja a gazdasági vezetőt: képes-e jobban megoldani egy járás, megye, város ellá­tását; gyorsabban építeni, korszerűbben, tehát a meg­valósítás során is jónak, igaznak bizonyuló, kevésbé „visszaköszönő” tervek alap­ján; eltérni a sémáktól, jót adni, igényeset. És gazdasá­gosan. Ilyen gondolatok jár­nak az átlagember fejében, ha a gazdaságvezetésről hall: ugyan mikor olvas olyan lé­tesítményriportot az újság­ban, amely nem azt hirdeti diadallal, hogy egy új épület 70 millióba került — hanem azt, hogy a tervezett helyett tízmilliónál kevesebből épí­tették meg. A kereskedelem vizein hajózó „kapitányod­tól” azt, oldják meg az áru eljuttatását még az olyan „távoli szigetvilágokra” is rendszeresen és alaposan, mint a munkáskerületek pe­reme, a falu, a tanya. Aztán az se megvetendő felfedező lenne, aki kitűzné a zászla­ját... az utolsó hiánycikk­re ... Egyszóval: nem szürke évek következnek. Hogy mennyire lesznek gyümölcsözők, a mai felfede­zőkön és hajósokon múlik. B. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents