Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Csütörtök, 1969. július 24. 1 Tanácsköztársaság .. : Még a léi líeáüta előtt... azt elemzi részletesen, milyen lesz a könyvkiadás a jövőben. Kiemeli, hogy a szellemi ter­mékek megjelenésének elbírá­lását kizáróan annak kultúr- értéke fogja meghatározni, ügyel rá, hogy a reakció szol­gálatában álló iratok napvilá­got ne lássanak. A terjesztés­sel kapcsolatban ismerteti az úgynevezett liszthivataíi ak­ciót, amelynek lényege, hogy a liszthivatal bevonásával a házfelügyelők útján az egész főváros lakosságát ei tudják könyvekkel és egyéb sajtóter­mékekkel látni. Vidéken köz­ponti elosztó szervekre hárul ez a feladat. Szól ez a cikk a könyv áráról is, amelyet úgy kell megállapítani, hogy min­denki könnyen hozzáférhes­sen. A Vörös Üjság további számaiban a propaganda új irányairól olvashatunk, a jú­lius 2-i szám pedig arról ír, mik a legsürgősebb fordítói feladatok, hogy a világ irodal­mának gyöngyszemeit köze­lebb hozhassák a magyar dol­gozókhoz. Végezetül a Népszavából ta­lálunk egy cikket. Július 3-án az ifjúságnak nyújtandó iro­dalomról ír a lap. Kiemeli, hogy rá kell nevelni az ifjú­ságot a könyv szeretetére, hogy majd felnőtt korban is szívesen olvasson, és ifjúsági könyvkiadásunkat úgy kell irányítani, hogy csak abszoliít irodalmi értékű munka kerül­jön a gyermekek kezébe. A NAGYON VÁZLATOS cikkgyűjtemény is azt doku­mentálja,' hogy a Tanácsköz­társaság művelődési életének irányítói milyen nagyszerű munkát végeztek, és akkori elképzeléseik, kisebb-nagyobb mértékben megvalósult ter­veik az egész népre kiható művelődéspolitikájuk legfőbb irányelvei mennyire útmuta­tásul és mily sok tanulsággal szolgálnak napjaink munkájá­hoz is. (bcnedck) Festés,' tatarozás A nyári szünidőben me­gyénkben összesen 440 általá­nos és 20 középiskolai tanter­met festenek újra. Ezenkívül az oktatási intézmények tata­rozására és korszerűsítésére 28 millió forintot költenek. Jó néhány iskolát szinte új­raépítenek. A tornanádaskai- gyógypedagógiai intézetben korszerűsítik a konyhát és az ebédlőt, a megyaszói nevelő» I otthonban kicserélik a fűtőbe- I rendezést és a vízvezetékeket. Vadászati viSágkiáiSüás 1971-ben 1971. augusztus 27-től szep­tember 30-ig Magyarországon rendezik meg az első vadá­szati világkiállítást. Nemzet­közi kiállítást, trófeabemuta­tókat ugyan eddig is rendez­tek már különböző kül­földi nagyvárosokban, de a magyarországi lesz az első vi­lágkiállítás. Az 55 ezer négyzetméternyi kiállításon a mezőgazdasági vásár területén trófeabemuta­tót, természetfilm-fesztivált, lovas- és vadászkutya-ver­senyt, sporthorgászati bemuta­tót rendeznek. Érdekes lesz a vadászati esz­közök fejlődését illusztráló ki­állítás a kőbaltától a parity- tyán, a dárdán át, a lőfegyve­rek megjelenéséig és napjaink vadászfegyveréig. Kiállítanak a vadászattal, a vadgazdálkodással, a horgá­szattal kapcsolatos cikkekejt gyártó és forgalmazó, cégek. Láthatunk majd vadhúsból, halból, kagylóból, csigából, rákból és békából készült, tar­tósított termékeket, szőrmét és bőrárut, ruhaneműt, bizsut, ékszert, csontfaragványokat. Figyelemre méltók a kiállí­tás idejére tervezett rendez­vények: a vadászati tudomá­nyos kutatók nemzetközi kong­resszusa, a természetvédelmi, valamint a halászati tudomá­nyos szimpozion. A Műcsar­nok 12 termében vadászati és halászati témájú, mai és mú- zeális képzőművészeti tárgyak­ból nyílik kiállítás. Több kutyakiállítás és ver­seny is lesz: például nemzet­közi agárverseny, vizsla-, nyo­mozó- és szolgálati kutyaver­seny. Nemzetközi fogatver­seny és népi lovasjáték-bemu- tató, 5 napos lovastúra, őszi vadászbarangolás szerepel még a programban. Me&hívódömping és uborkasxeson Meghívódömping volna? Ha csak a színes kartonlapok hal­mát nézzük, erre is gondol­hatunk. Ezek a meghívók azonban — így együtt — nya­raink új jellegzetességeire is figyelmeztetnek. Mi minden volt és lesz ezek szerint 1969 nyarán a magyar vidéken? Képzőművészeti körök, vár­fesztivál, honismereti napok, eszperantó nyári egyetem, szo­cialista brigádok műszaki ve­télkedője stb. Véget ért volna népműve­lésünknek az a fejlődési sza­kasza, amelyben kényszerű uborkaszezon volt a nyár? Csakugyan szaporodnak az okos és hasznos nyári népmű­velési események. De az is igaz: onnan, ahol semmi sem történik a nyáron, nem kül­denek ezt bejelentő nyomtat­ványt. És óhatatlanul arra gondol az ember, vajon mi lesz a forró mezei munkák hónapjaiban az apró falvak­ban,’ahol nincs olyan helyiség se, ahol akár egy haknibri­gád föllépjen; mi történik ott, ahol még nincs alkalmas em­ber arra, hogy megszervezzen bármit, ami a népművelési te­vékenység folyamatosságát biztosítaná a nyári hónapok­ban is. Bár napjainkban — szeren­csére — túl vafeyunk azon az állapoton, amelyben csak az és csak úgy úgy történik a falu kulturális életében, amit valamiféle nagy tervbe föl­vettek, engedélyeztek, istápol- tak. Hogy mást ne említsünk, az országban levő 2000 ifjúsá­gi klub, melyeknek háromne­gyedét a községek ' fiataljai szervezték, bizonyosan szervez tagjainak nyári elfoglaltságot. Mind gyakrabban hallunk, a tsz-ek nagy nyári kirándulá­sairól _ is. Ezek már a falusi munkamegosztás egy maga­sabb szintjét jelzik;. Arra utal­nak, hogy az aratás, cséplés nem szögezi a gabonaföldek­hez az egész falut, mint nem­rég. Még nyáridőben is kí­nálkozik idő és mód arra, hogy a tsz-ek tagságának egy része szétnézzen az ország­ban, hiszen hazánk ezekben a hónapokban a legszebb. Nyilvánvaló, hogy a nagy fi­zikai erőpróbát jelentő nyár nem kedvez a művelődés in­tenzívebb módjainak. Bizo­nyos, hogy a könyvtárak for­galma kisebb lesz augusztus­ban, mint amilyen tavaly ok­tóberben vagy decemberben volt. Ez, ha nem is örvendetes, de érthető. Mint ahogy a nyá­ri életmóddal kapcsolatos okai vannak bizonyos szakköri munkák átmeneti pangásának is.. A kényszerű korlátozottság ellenére azt kell mondanunk, a nyár nemcsak a földeken — fákon érlel gyümölcsöt. A so­kasodó fesztiválok, találkozók, seregszemlék a folyamatossá váló népművelési tevékenység megnyilvánulásai. Mint ahogy részben ezt szolgálják a nyári népművelési továbbképző tan­folyamok is. Ezeken mind gyakrabban kerül . sor mód­szertani újításokra. Például arra, hogy a hagyományos előadások helyett beszélgeté­seket szervezzenek,' s azok so­rán a falusi munka részesei megosztják társaikkal tapasz­talataikat, számot adnak ku­darcaikról, csakúgy, mint a munka javítását szolgáló el­képzeléseikről. S kelemért J emptM-mMzeumbeiM Egyre „automatizálódó” ko­runkban — hasonlóan a vá­rosok szennyezett levegőjéhez az erdei illatozón — rabul ejt egy-egy csöndes falusi múzeum meghittsége. Nem túlzás: a hu­manista művelődés, jó érte­lemben vett hagyományőrzés fellegvára a legparányibb is. S milyen jó leckeismétlés a je­len munkálása közben a múlt felelevenítése. Azaz: gyönge lá­bon áll az a ház, amelynek nincs fundamentuma, csak a felszínre épült. Ilyen gondolatok motoszkál­nak a fejemben, míg a Tompa Mihályról elnevezett emlékmú­zeum padozata reccsen talpam alatt, emléktárgyait szemlélge- tem, s nagy igyekvéssel, kíván­csisággal az érdeklődők számát kérdezgetem. Mióta a helyi kivánalom, É. Kovács László személyében — valóban lehetetlent nem ismer­ve Imegteremtette ezt a kis in­tézményt itt, az Aggtelek felé vezető út mentén, évenként át­lag másfél ezer ember időzik Kazincbarcika ■ — Dimitrovqrád örvendetesen bővülnek Ka­zincbarcika testvérvárosi kap­csolatai a bulgáriai Dimitrov- gráddal, amely szintén három kis község szomszédságában épült — mint Kazincbarcika, s jórészt ugyanígy a vegyipar szolgált fejlődésének' alapjául. Jelenleg több mint ötvenezer . lakosa van. tehát csaknem két­szer akkora, mint megyénk el­ső szocialista városa. Tíz napot töltött Kazincbar­cika vendégeként, s rhá utazik el hazánkból az a 23 fős di- mitrovgródi küldöttség, amely­ben párt- és állami vezetők, valamint a város labdarúgó- csapatának tagjai ismerkedtek testvérvárosukkal és a környék nevezetességeivel. A futballis­ták — mint hírül adtuk — több mérkőzést játszottak az itt-tar- tózkodás alatt, amelynek vi­szonzásaként a KVSE labdarú­gói szintén most utaznak el Dimitrovgrádba. Az új, 450 ágyas kazincbar­cikai kórház augusztus 19-én tartandó ünnepélyes felavatá­sára négytagú orvosdelegáció érkezik a bolgár testvérváros­ból; szeptember elején pedig Dimitrovgrádba indul Kazinc­barcikáról az a városi küldött­ség, amely részt vesz majd Bulgária felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából tartan­dó ünnepségeken. Ma már a kölcsönös gyer­meküdültetésre is kiterjednek a két város örvendetesen fejlődő kapcsolatai. A BVK szakembe­rei pedig több ízben nyújtot­tak, segítséget bolgár vegyi­üzemeknek egy-egy . szakmai probléma megoldásához. Mától vetítik A halál 50 órája A háborús filmek korát él­jük. Az elmúlt héten az ame­rikai A Crossbow-akció idézte a második világháborút, e hé­ten a Ken Anriakin rendezte A halál 50 órája című, ugyan­csak amerikai film. Vele pár­huzamosan mutatják be a ro­mán—nyugatnémet koproduk­cióban készült Traianus oszlo­pa című kétrészes filmet, amely kétezer . évvel korább­ról meríti témáját. Az aláb­biakban A halál 50 órájáról jegyzünk fel néhány gondola­tot. Színes, szélesvásznú, kétré­szes, három órányi izgalmat ígérő filmalkotás. Az elsősor­ban látványosságával és utol­só harmadának izgalmasságá- val emlékezetessé vájó mű té­mája az 1044 decemberében lejátszódott nagyszabású ar- dennesi csata, ahol az ameri­kai tankos alakulatok rendkí­vül nehéz küzdelem, és igen sok áldozat árán győzedel­meskedtek a németek tankjai felett, amelyek kétségbeeset­ten próbálták az amerikai üzemanyagtelepet bevenni, hogy benzint biztosíthassanak maguknak. Ebben az óriási tankcsatában a szövetségesek részéről több mint egymillió ember vett részt, és a második világháború nyugati frontjá­nak legkiemelkedőbb ütköze­tei közé számít. A film izgalmasan idézi ezt a csatát, rendkívül nagy tö­megeket mozgat, kápráztató csatajeleneteket látunk a vász­non, s a film jellegénél fog­va a pirotechnikus szinte társ- alkotóvá válik, hisz annyi a robbanás, annyi az égés, a fergeteges tűzijáték, amely­nek előterében hőseink meg­ütköznek. A szemben álló fe­lek tulajdonképpen sohasem találkoznak ebben a filmben. Kiley ezredes, az amerikaiak elhárító tisztje, aki felderítő, páncélos és gyalogos katona egyszemélyben és Henry Fon­da nagyon emberi ■ alakításá­ban kel életre előttünk, for­gatókönyvi figurájában idézi kicsit a szuperhősöket, mert az egész amerikai vezérkarban ő az egyetlen, aki jól ítélte meg a helyzetet. A másik ol­dalon egy bizonyos Hessler ezredes, akit Robert Shaw alakított, testesíti meg a hi­deg, számító,, de ízig-vérig a háborúnak egész életére elkö­telezett német katonát. Ez a Hessler ezredes kegyetlen, vé­rengző, de katona. Ahogyan ebben a filmben előttünk áll, bizony kicsit hőssé, valamiféle mintakatonává válik. Nem tetszett a Konrád nevű tiszti­szolga alakja, mesterkéltnek éreztük a szerepeltetését, fi­gurájának egyetlen indoka, hogy ellenpontozza Hessler ezredes kegyetlen német alak­jál. A film, mint a bevezetőben említettük, izgalmas órákat ad, s talán még kánikulai idő­ben is érdemes beülnie a mo­ziba annak, aki az ilyen faj­ta műveket szereti. (hm) el e falak között; volt úgy — 1967-ben — 22001 Nem lehet meghatottság nél­kül olvasni az emlékkönyvi be­jegyzéseket. Legjobban a „pes­ti motorosok” sorai lepnek meg. Mint kiderül, kerékpárjuk épp a faluban romlott el, s ak­kor tudták meg, „milyen híres helyen járnak". A nagykőrö­siek azért emlékeznek megkü­lönböztetett szeretettel Tompá­ra, mert a „nagykőrösi" Arany Jánossal levelezett... Arrébb valaki azt. ajánlja a külföldre „törekvő” magyar if­júságnak, hogy ismerné meg inkább, s jobban Tompát. Aztán — mintegy ennek szer­ves folytatásaként — a gyak­ran citált idézet: „Szívet cse­réljen az. aki hazát cserél”. A kecskemétiekét nyomban a drezdai látogatók bejegyzése követi. A sümegi kegyeletlero- vók jól megférnek a testes könyvben a franciaországi Re- mcs-ből idetévedt utassal, s egy diákcsoport valamelyik tagjá­nak becsöppentett hatalmas tintapacnija miatt nem kell ag­gódnia, hogy az írásbeli dol­gozat külalaki kalkulusát le­rontotta ... Tompa szelleme vé­di. * Másfél évtizedig még a tan­könyvekből is a rossz, érdem­telen költők sarkába kiállított Tompa Mihály elégedett lehet végre; nem nagy helyet, de az őt mindenképp megilletőt el­foglalta a hazában is, s e ház­ban is. Ügy, mint pontosan 120 évvel ezelőtt, amikor Bejéről, még pontosabban a schwechati ütközetből a keleméri parókiá­ra költözött, s reggelenként a hűvös szobából kilépett a tor­nácra, s rossz, gyulladásgyötör­te szemével belepillantott a zu- hogó nyári napfénybe ... ■ Kiss Gyula szül, a TMK-műhely Sajó- szentpéterről átköltözik ide, amit azt jelenti, hogy az ed­digieknél sokkal gyorsabban és koncentráltabban tudnak segíteni egy-egy üzemzavar, vagy ' bármilyen probléma megoldásánál. A Borsodi Szénbányákhoz tartozó üzemekben, bármerre is jár a látogató, nagyfokú változásoknál! lehet tanúja. Mindenütt korszerű gépek és berendezések segítik a mun­kát, kedvezőbb feltételeket te­remtve a műveléshez. Termé­szetesen e „segítőtársak” gon­dozásra is szorulnak, ami a- karbantartók feladata. A karbantartók jutnak most új otthonhoz a Bükkaljai Bá­nyaüzemhez tartozó berentei aknán. Nagy értékű felújítás kezdődött itt. A régi TMK-mű- 'helyt kibővítik, amire 500 ezer forintot fordítanak. Ha elké­500 ezer forint’ sorsa ban és fürdőjében. Azaz a könyvet a lehető legközelebb viszik az emberekhez. A Fák­lya című lap április 27-én igen részletesen beszámol a szellemi termelés központosí­tására létrehívott új szervek­ről, majd ugyanez a lap, két nappal később, április 29-én, igen figyelemre méltó anyagot közöl Az állam, mint kézirat­vásárló címmel. Ez a cikk azt ismerteti, hogy miként válto­zik meg a szerzői tiszteletdí­jak kifizetése a Tanácsköztár­saság alatt, miként vet véget a tanácskormány az írók ki­adóvállalatok által történő ki- uzsorázásának, és az ebből ft lyó sok szellemi érték elpo- csékolódásának. A VÖRÖS ÜJSÁG május 7-én a könyvellátás fokozását sürgeti, kiemeli, hogy sürgő­sen le kell fordítani a nehe­zen hozzáférhető, nagyon fon­tos könyveket, azokat nagy példányszámban kell a tanul­ni vágyók rendelkezésére bo­csátani. Ez a cikk megállapít­ja, hogy a Tanácsköztársaság az ország lakosságának könyv­vel való ellátását állami fel­adatnak tekinti. Ennek az ál­lami feladatnak; a teljesítése végett történt a könyvtárak köztulajdonba vétele. Ugyanez a cikk javaslatot tesz Marx Tőkéje Rudas László fordítot­ta kéziratának sajtó alá ren­dezésére, Engels 'Anti Düh- rir.g-jének és Szabó Ervin Marx—Engels gyűjteményé­nek kiadására, illetve új­rakiadására, „A tanulnivágyó proletariátus jogos igényeit ni ég a legpapírinségesebb vi­lágban is ki kell elégíteni, ha másképp nem megy, a diva­tos ponyvaregények rovására. Kultúrmunkát végzünk, mikor jő könyveket kiadunk, s kul­túrmunkát végzünk, mikor hitvány könyvek megjelenését lehetetlenné tesszük” — zárja le gondolatmenetét A könyv a dolgozó népéi című cikk. A május 16-i Vörös Üjság szakaszon is ki akarják asm legalább a kábelek helyét, ami csupán azon múlik, mikor ér­kezik meg az árokásó gép. Re­mélhetőleg hamarosan. , Jelentős munkálatokhoz kezdtek a Berentei Központi Szénosztályozón, ahol nagy ütemben halad — az automa­tizálási program keretében — az Edelényi Bányaüzemhez ve­zető kötélpálya erőátviteli és jelzőrendszerének a rekonst­rukciója. Edelényben a gépház szerelése már javában folyik. Ezzel párhuzamosan a villany- szerelők az egész vonalon hoz­záláttak a technológiai felada­toknak megfelelően a munká­hoz. Számítások szerint az átala­kítás októberben fejeződik be, ha minden tekintetben bizto­sítottak a feltételek. Már megtörténtek az előké­születek ahhoz is, hogy a szénosztályozó . és Lyukóbánya között megkezdődjék az úgyne­vezett információs rendszer ki­építése. Az első — mintegy 14 kilométeres szakasszal — még ebben az évben szeretnének el­készülni, ami Kondóig érne. De a tél .beállta előtt a további :i A KÖNYV című dokumen- h iciós szemle, a Magyar iönyvkiadók és Könyvter­■ isztok Egyesülésének kiadvá- 11 ya egyik legutóbbi számá- i an Farkas László, az egyesü- ,1 is osztályvezetője összeúllí- i1 isában érdekes gyűjtemény lvasható a Magyar Tanács- ’ öztársaság könyvkiadós-poli­■ kájárói. A Magyar Tanács- ' öztársaság 133 napja alatt — len nehéz politikai, gazdasá- i és katonai helyzetben — a lűvelődés terén kiemelkedő redményeket ért el, s a köz- ktatástigyi népbiztosság min­ien intézkedésének az volt a élja, hogy a műveltség köz- •inccsé válhasson. A tanács- .ormány gondoskodni kívánt óla, hogy az írók művészetük- iöz képest tehetségüknek meg- elelően helyezkedhessenek el íz új társadalmi rendben. A iroletárállam a könyvet olyan zellemi szükségletnek tekin- ette, amelynek nagy a szeré­té a szocialista társadalom ki- dakításában. Ennek megfele- ően születtek a különböző in- ézkedések, mint arról a Far­ms László gyűjtötte sajtósze- •nelvény válogatás is tanúsít. Például a Pesti Napló 1919. március 25-i száma, tehát cégy nappal a Tanácsköztár­saság kikiáltása után arról ad tiírt. hogy Osvát Ernő elnök­lete alatt az írói társadalom megalakította a maga írói ta­nácsát, amelynek feladata a Tanácsköztársaság illetékes vezetőivel kapcsolatot tartani, könyvkiadási és terjesztési ügyekben. Az írók örömmel vették tudomásul, hogy a kommunista állam a művelt­séget közügynek tekinti, és vége a haszonra, a közönség megrontására és félrevezeté­sére épített ravasz kiadáspoli­tikának. A Vörös Újság áprir lis 9-én már arról számol be, hogy könyvkereskedést és új­ságárusító boltot állítanak fel a főváros valamennyi lisztbi- zottsógi hivatalában, kórháza-

Next

/
Thumbnails
Contents