Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szerda, 1969. július 23, Az Aplllo-11 álban hazafelé Manoliss Giesosis Äz EÄK ünnepén (Folytatás az 1. oldalról) • a Hornet repülőgép-anyahajé­val. Az űrhajósok megpróbál­tatása még ekkor sem ér vé- i get: hosszabb időre egészség- j ügyi zárlat alá kerülnek, ne- . hogy az emberiség számára is- i meretlen kórokozókat hurcol- ; janak a Holdról a Földre. A I zárlat már a leszállás pillana- i tában megkezdődik és a há- i tóm űrhajóst: Collinsot, Arm­■ strongot és Aldrint a földi em­berek már csak a különleges biológiai védőruhában láthat­ják viszont. Az út során még láthatók lesznek „természetes valójukban” is: kedden és szerdán tv-közvetítést adnak ú Íjukról. * Még előzőleg, a dokkolásnál Abdullah el Serian, az Egye- ' sült Arab Köztársaság ideig­lenes ENSZ-képviselője leve­let juttatott el a Biztonsági Tanács tagjaihoz. Az EAK képviselője az Egyiptom el­len végrehajtott vasárnapi iz­raeli támadásokkal kapcsolat­ban leszögezte: „Az Egyesült Arab Köztársaság ellen inté­zett támadások a Szuezi-csa- torna nyugati partjai mentén, újabb bizonyítékát szolgúltat­A plymouthi Szent Vince ró­mai katolikus templomban kedden temetik Mary Ko- péchne-t. Robert Kennedy volt titkárnőjét, aki szombaton, Ed­ward Kennedy vízbe merült kocsijában lelte halálát. Ko- pechne kisasszony 28 éves volt és a'Kennedy-politikusok kam­pány-menedzsere. Edward Kennedy valószínűleg részt vesz a temetésen és ez lesz az első eset, hogy a tragédia óta a nyilvánosság elé áll. Ott lesz­nek a temetésen a Kennedy- csalúd más tagjai is. Mary Kopechne szülei a ravatalnál elmondták újságíróknak, hogy hisznek a baleset rendőri magyarázatában. A balesetben Kennedyt vétlennek találták. volt bizonyos probléma. Bár a houstoni irányító központ nem szolgált részletes magya­rázattal, az űrpilóták lehall­gatott beszélgetéséből arra le­het következtetni, hogy a dokkolás nem elég „fi­noman” történt, s a két jármű az összekapcsolás­nál keményen ütközött egymásnak. Collins, s az űrkabin pilótá­ja „furcsa remegést” jelentett és később, amikor Armstrong és Aldrin az összekötő alag- úton mászott át, annak falán hajszálrepedéseket fedezett fel. Ez azonban nem jelentett veszélyt, sőt, az űrpilóták ha­mar végeztek a költözködés­ták Izrael agresszív és megfé- lerrüítési politikájának”. Nasszer elnök a kairói Kub- beh-palotában hétfőn fogadta Favzi hadügyminisztert, Ali Boghdadi tábornokot, a légierő parancsnokát és Ali Fahmi tá­bornokot, a légvédelem pa­rancsnokát. Az elnök tolmá­csolta nagyrabecsülését a va­sárnapi légicsata hősei iránt, kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vasárnapi csata for­Kennedy ügyvédje, Richard McCarron, közölte, hogy két­ségbe vonja a vádat és har­colni fog védence felmenté­séért. Mint a Reuter tudósítója ír­ja, a szerencsétlenség vészé- j ly'ezteti a 37 éves Massachu-1 setts-i sz9nátor politikai kar- rierjét. Mindeddig a demokra- i ta párt potenciális elnökjelölt- J jének tekintették az 1972-es el- j nökválaszlásokra. Az angol hírügynökség hozzáfűzi, hogy a j baleset számos kérdést hagyott megválaszolatlanul, így például azt, hogy miért teltek el órák a bejelentés előtt. Kennedy a megrázkódtatásra hivatkozik, ez viszont továbbra is rejtély,/ hogy miért nem tették meg a bejelentést, helyette mások. Edward Kennedy ugyanis mi­után sikertelen kísérleteket tett a mentésre, még visszagyalo- j golt a társas összejövetelre, | amelyen korábban részt vett., sei és jóval a tervezett idő előtt bocsátották útjára a ki­szolgált holdkompot. A Föld felé vezető útra a hajtóművet Collins robot-be­rendezések segítségével he­lyezte üzembe, röviddel ma­gyar idő szerint reggel hat óra előtt. Hat óra után néhány perccel, amikor az űrhajó ki­bukkant a Hold mögül, előbb a telemetrikus berendezések adatait lehetett venni, majd az űrhajósok szóban is jelent­keztek. ■ Az Apollo—11 az első két Holdat járt űrhajóssal út­ban van a Föld felé. Az Apollo—11 amerikai űrha­jó, kedden reggel rátért a Föld felé vezető pályájára. Az űrhajó legénysége a Hold túlsó oldalán, buda­pesti időszámítás szerint 5.56 órakor működésbe hozta a hajtóművet, amely 2 perc 28 másodpercig égett. Ezzel az Apollo—11 megkap­ta a Hold vonzási körének elhagyásához szükséges se­bességet. Nyolc perc múlva, 6.04 órakor az űrhajó előbuk­kant az égitest túlsó oldala mögül. A legénység ekkor kö­zölte a houstoni földi ellenőrző központtal, hogy a manővert sikerrel végrehajtották. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte a világűr felderítésének újabb nagy eseménye, az em­bernek első alkalommal történt Holdra lépése alkalmából Richard Nixont, az Egyesült Államok elnökét, a történelmi utazás részeseit és valamennyi előkészítőjét. dulópont lesz az egyiptomi hadsereg fejlődésében. A Kairóban akkreditált tu­dósítók egy csoportja megkí­sérelte, hogy eljusson a Szu- ezi-csatorna övezetébe, miután az ehhez szükséges engedélyt megkapta. Az MTI tudósítója is elindult Szuez felé. Űt köz­ben azonban a tudósítókat megállították, mert Izrael tü­zérségi támadást intézett Szu­ez ellen. A biztonsági tisztek közölték, hogy a csata folyik és nincsen Szuezben egyetlen olyan utca sem, ahová ne hullanának izraeli lövedékek. A körzetet lezárták és nem tudják garantálni a tudósítók biztonságát — mondották. A szuezi térségből érkezők elmondták, hogy az izraeli ne­héztüzérség pergőtüzet zúdít a városra. A tűzharcba izraeli tankokat is bevetettek, a pán­célosok tüzet nyitnak, majd helyüket megváltoztatva, más lőálláspontból folytatják a tü­zelést. Az EAK tüzérsége eré­lyes csapásokkal válaszol a +ámadóknak. A spanyol Cortes, a részben kinevezett, részben pedig vá­lasztott parlament kedden este Franco államfő javaslatára a 31 éves Juan Carlos de Bour­bon herceget választotta trón­örökössé és Franco jövendő- beni utódává. A herceg I. Juan Carlos néven fog trónra lépni, 1931 óta ő lesz Spanyol­f elhívása A görög katonai junta fog­ságában sínylődő Manolisz Glezosz, a görög nép nemzeti hőse arra szólította fel a volt ellenállási harcosokat és a de- mökratikds gondolkodású em­beriséget, hogy vessék latba minden erejüket a görögorszá­gi demokrácia helyreállításá­ért. Az ellenállók nemzetközi szövetsége — FIR — által Bécs- ben közzétett felhívást a Le- rosz-szigetén elterülő partheni koncentrációs táborából csem­pészték ki. Manolisz Glezosz végül ezt írja: „Mi, európaiak nem hagy­hatjuk, hogy a fasizmus Euró­pát koncentrációs táborrá vál­toztassa. Felemeljük ezért sza­vunkat, felhívást intézünk hozzátok. Most és ma a hellé­nizmus védelmére kelni és ér­te kiállni nemcsak annyit tesz, hogy megvédjük a görög de­mokráciát, hanem azt is jelen­ti, hogy az egész emberiséget megoltalmazzuk az erőszaktól és a háborútól.” Ha a babona igaz lenne, a somsályi bányában már kórus­ban visítanának a patkányok és csoportosan menekülnének a föld mélyéről a napfényre. Az öregek szerint ösztönösen megérzik a veszélyt, s visel­kedésükkel figyelmeztetik er­re az embereket ik. A baj pe­dig az öreg bányaüzemben már ott lebeg a levegőben, a szűk, nyirkos légjáratokban. Nagyobb, mint valaha is tör­tént, vagy melyre valaha is gondoltak. A szénkészlet ki­merülőben van, s már alig egy, másfél évig adhat kenye­ret a bányaüzem dolgozóinak. A patkányok mégsem mene­külnek. Talán azért nem, mert egy-két idősebb bányász titok­ban kenyérmorzsával eteti őket... IH-rabló. * Karbidlámpák imbolygó, halvány fénye durva ácsolatú, nedves boltíven tükröződik vissza. A déli fővonal végén járunk. Kolosi Béla főaknász körletvezetővel. A régi föld alatti folyosót ma már nem használják, csupán nagysága tanúskodik arról, hogy egykor sok ezer tonna szenet továb­bítottak innen a felszínre. Nem messzire a sötét folyo­sótól két ember ül egy geren­dán. Szalonnáznak. Orbán Gé­za és Ferenci Károly, akik visszalopják a bányától, ami egykor az életüket védelmez­te, a TH elnevezésű acélmere­vítő tárnokát, fagerendákat. A TH-rablás technológiáját ma­gyarázzák. Egyszerűnek lát­szik. Csörlőhöz hasonló rabló­villa segítségével, hosszú drót­kötéllel kitépik az acélt,, a fát a bánya ölelő karjaiból. —j Sokat mondják a munka­társaim, akik lent a frontfej­tésen dolgoznak, hogy én pusz­títom el a bányát. Nem saj­nálom-e? — mondja Orbán Géza idős vájár, majd hozzáte­szi: — Sajnálom én, hogyne sajnálnám. Tizenöt évvel ez­előtt mi építettük ezt a jára­tot. Saját munkámat is pusz­' < ország első királya. Apját, az 56 éves Don Jüant Franco egész életére kitiltotta Spa­nyolországból. A 76 éves Franco tábornok a Cortes ülésén elmondott be­szédében utalt arra, hogy meg akarja tartani az államfői és miniszterelnöki tisztséget egé­szen haláláig. A Lima—15 szovjet automatikus űrállomás július 21-én es­te a megadott térségben elérte a Hold felszínét. A térkép a Holdat ábrázolja, s megjelöli azt a helyet, ahol az űrál­lomás leszállt. 800 km-re ettől a helytől, a Nyugalom Ten­gerén megjelölték azt a. helyet is, ahol az Apollo—11 űrhajó­sai tartózkodtak. Hehéztüzérséggel lövik Franco utódja Juan Carlos A helyi rendőrfőnök azonban vádat emelt Kennedy ellen amiatt, mert csak több mint nyolcórás késéssel jelentkezett a hatóságoknál. A következő tárgyalást hétfőre tűzték ki. T izenhét esztendővel ez­előtt kergették el az egyiptomi trónról a korrupciót és az imperializ­mussal való kollaborációt megtestesítő Faruk királyt. E forradalmi változás szervezői a „Szabad Tisztek” voltak Gamal Abdel Nasszer vezeté­sével, utat nyitva , annak az útnak, amelyen haladva ma is fejlődik az arab világ leg­népesebb országa. Pedig mi mindent megtett az imperializmus, hogy el­gáncsolja az Egyesült Arab Köztársaság antiimperialista, antifeudális mozgalmát. 1956- ban az angol—francia—izraeli hármas agresszió megtámad­ta Egyiptomot, amiért álla­mosítani merészelte a nagy jövedelmet hajtó Szuezi-csa- torna Társaságot. Tizenegy esztendővel később Izraelt használta fel az imperializ­mus, hogy felszámolják a progresszív egyiptomi rend­szert. Két háború terhei, a gyar­mati múlt súlyos öröksége el­lenére sem torpant meg az a fejlődés, amely Faruk elűzé­se után vette kezdetét. Á magas népszaporulat ellenére az EAK-ban gondoskodnak a lakosság ellátásáról, az iparo­sítás pedig a terveknél na­gyobb méretekben valósul meg. Az agszuáni óriás gát, a Sadd el Aali turbinái már áramot szolgáltatnak Kairó­nak és a heluáni új acélmű­vek, nagy állami mintagazda­ságokat létesítettek, az egyip­tomi gyapot jelentős részét már az arab országban dol­gozzák fel, akárcsak a kiter­melt kőolaj tekintélyes há­nyadát. A szocialista országok se­gítségnyújtása is érlel­te annak felismerését az egyiptomiakban, hogy ter­mészetes szövetségeseikre kell támaszkodniuk függetlensé­gük megvédésében, az izraeli agresszió maradványainak felszámolásában. Ennek je­gyében fűződnek szorosabbá kapcsolataink, s ennek ' egyik példája volt a közelmúltban, hogy az EAK diplomáciai kapcsolatot létesített a Német Demokratikus Köztársaság­gal. S. T. Haldokló üzem a föld alatt títom. De nincs már erre itt semmi szükség. Elfogyott a szén. Az anyagot máshol még hasznosítani lehet. Vagy itt, vagy más bányában ... „Bízom én, de...“ Az előbbi járat szintjétől ta­lán ötven méterrel mélyebben tapossuk az egyre meredekeb­ben lejtő, s egyre jobban szű­külő folyósón á sarat. Fejünk felett ijesztően meg-megrop- pan egy deszka, műanyag si­sakom időnként belekoppan az alacsony mennyezetről lelógó tört deszkákba. A járat egé­szen elszflkül. Halk zúgás, két tompa robbanás jelzi, hogy már közel a frontfejtés. Veze­tőm magabiztosan halad előt­tem, mutatja az utat, hátra­szól egy-egy akadálynál. Köz­ben magyarázza: előttünk a 80-as frontfejtés, helye a Bük- kön túl, nem egészen Cser- nely község alatt, huszonhárom vájár fejti most itt a szenet. — Jó szerencsét! — mintha csak szavait akarnák igazolni, innen is, onnan is köszönget- nek a bányászok. Megérkez­tünk. Jambfik István harmadveze­tő jön elénk. Néhány szót szól a termelésről. Jól haladnak a munkával, mondja, majd rá­tér a napirenden levő témá­ra: a bánya bezárására. — ötvenkét éves vagyok, közel tizennyolc éve dolgozom Somsályon a föld alatt — mondja. — Az Özdi Kohászati Üzemeknél kezdtem, a finom­hengerműből jöttem bányász­nak. Megszoktam. Nem szíve­sen megyek más munkára. De hová is mennék? Csak két évem lesz a nyugdíjig.... — A tröszt majd elhelyezi. Nem bízik benne? — Bízom én. Bízom, de ... A liist ételit, az aggodalom nemi Megszólal a csengő. — Vigyázz! Robbantás! — kiabál valaki a közelben. Az emberek leteszik a szer­számokat, félrehíjzódnak egy védett zugban. Cigarettára gyújtanak, verejtékes, szénpo­ros arcukat törölgetik. A rö­vid pihenőben együtt a csapat. Legtöbbjük idősebb, ötvenéves forma ember. Tompa, nem túl erős robbanás hallatszik, szén­csörgés követi. Elalszik a kar­bidlámpám Egy másikból ad­nak tüzet. — Mi a véleményük a bá­nya bezárásáról? — Majd adnak munkát más­hol. Mi lenne, ha egyszer itt már nincs szén. Harminc év alatti fiatalem­ber szólt, de a többiek letor­kolták. — Könnyen beszélnek még ezek a fiatalok. Frontfejtők minden bányában kellenek, de nekünk, időseknek hol adnak munkát egy-két évig. Soknak majd csak annyi lesz nyug­díjig. De kinek kell az öreg, akit. itt már sokévi munka után fenntartóknak osztottak be, könnyebb munkára. Min­denhol csak új emberek lehe­tünk ... — De mennyünk munkára, eloszlott a füst. Inkább a nyuodij! Az emberek visszamennek a csákányokhoz, lapátokhoz, új­ra elindul a szén a kaparó­szalagon. Takács Ernő front­aknásszal beszélgetünk tovább a témáról. — Tudja ez állandó téma minálunk. Már több mintegy éve — magyarázza. — A leg­nagyobb baj, hogy az emberek nagyrészt gyerekkoruktól itt dolgoznak, itt öregedtek meg. Mindenkinek fáj, hogy itt kell hagyni a bányát, s máshol kezdeni az egészet elölről. Azt is beszélik, hogy lenne még itt szén, csak nem gazdaságos a termelése. Meredek, csúszós járaton ka­paszkodunk fölfelé Kolosi Bé­la főaknásszal. A pihenőben kérdezem: — Akkor zárják csak be a bányát, ha a szénkészlet ki­merül ? — Igen. A számítások sze­rint még másfél évig tart. Az ember akaratlanul is ar­ra gondolna, hogy a rossz han­gulat, a bizonytalanság miatt a termelés is csökkent a soms'á- lyi bányában. Nem ez történt. Az első fél év eredményei jobbak, mint remélték. Túltel­jesítették a tervet. Lassított munkával pedig meghosszab­bíthatnák a bánya halálát... A főaknász ezen nem vitat­kozik, de hozzáfűzi: — Ezek az emberek már csak úgy tudnak dolgozni, ahogy megszokták. Tóth István A Kenhedv-ügyről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents