Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

Szerda, 1969. július 2. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hz MHSZ rádiósai is segít az aratást Az Észak-Magyarország rend­szeres lapozgatói az utóbbi időben többször is olvashatták a megyei MHSZ rádiósainak munkájáról. Nemrégiben or­szágos rádió iránymérő ver­senyt rendeztek, és szó van róla, hogy a nyáron ők ren­dezik majd a nemzetközi rá­dió iránymérő versenyt is. A legtávolabbi országokban levő klubokkal is kapcsolatot lé­tesítettek, hívó jelüket isme­rik a Csendes-óceáni sziget­világokon és a közeli orszá­gokban Is. Az MHSZ rádiósai most új­ra hallatnak magukról, még­hozzá egy nagyon fontos nyá­ri munkánál, az aratásnál nyújtott segítséggel. Köztudott, hogy az aratásnál különösen drága minden perc, minden óra. Márpedig ha egy kom­bájn vagy más gép valamilyen hiba miatt leáll, bizony órák is eltelhetnek, amíg a távoli műhelyekből, tanyaközpontok­ból megérkezik a segitség, A rádiósok az üresjáratú időt tudják lerövidíteni. Felaján­lották, hogy a földeken, a munkahelyek közelében öt adó-vevő állomást állítanak fel. Ha a munkahelyen szük­ség van valamire, vagy baj történik, azonnal értesítik a központot, ahonnan máris in­dulhat a segítség a megadott helyre. Bizonyos, hogy ezt a segítséget mindenütt szívesen fogadják. Az aratási ügyeletet az MHSZ rádiósai július 3-án kezdik és úgy tervezik, hogy a nagy nyári munka befeje­zéséig tartják fenn. hiszem, a kölcsönös megértés­nek köszönhető a győzelem. — Az írásbeli vizsga után már az elhelyezkedés volt a beszéd tárgya. Féltem őket. Emberek közé kerülnek, olyan munkahelyre, ahol sokan dol­goznak. Vajon tudnak-e majd bánni velük? A szakmai gyakorlat tapasz­talatai azt bizonyították: igen. A Miskolci Ruházati Ktsz-ben már akkor is befogadták őket, amikor még tanulták a szak­mát. Most az lesz a munkahe­lyük. Nem volt könnyű A gyakorlati vizsga alatt spontán kis megbeszélést tar­tottak az osztályfőnökök, az oktatók. Mintegy összegezték az első három év tapasztala­tait. — Tudjátok, hogy nem volt könnyű dolgunk? Hiszen olyan gyerekek is voltak köztük, aki­ket otthon már elsírattak a szülők. * Egészséges izgalom tölti el a vizsgázókat. Néhány nap múl­va szakmunkás-bizonyítvány lesz a kezükben. Hét könyv­kötő, tizennégy női szabó, hét elektroműszerész, hét mecha­nikai műszerész, két galvani­záló és két esztergályos kerül ki közülük. Teljes értékű, jó szakmunkásként, egészséges lelkű emberekként vehetnek részt a termelésben. Lévay Györgyi A javítóműhelyben A 3. sz. EPFU Radnóti Miklós brigádjának tagjai ZIL 130- as motor felújítása közben. Foto: Sz. Gy. Követendő kezdeményezés Jól sikerült kiállítás a BVK-ban így közlekedjünk Pesten A szocialista brigádmozga­lom kezdete óta, az elmúlt 10 esztendőben nagyszerű ered­mények születtek a BVK-ban is. Izmosodott, erősödött a szocialista brigádmozgalom, ami abban is lemérhető, hogy ma már 136 brigád dolgozik a vállalatnál, s nem is akár­milyen eredménnyel. Ezeknek a sikereknek az összegezését jelentette — töb­bek között — az a kiállítás is amely hívyn tükrözte az elmúlt tíz évben végzett mun­kát A nagy gonddal és_ ízlé­sesen megrendezett kiállítás sok érdeklődőt vonzott. A tab­lókon elhelyezett fényképek, az itt fellapozható brigádnap­lók. a különféle kitüntetések és vándorzászlók tanúsították: mind maradandóbb hagyomá­nyai vannak a brigádmozga­lomnak a BVK-ban is. A látogatók szívesen tettek b ■>• zéseket a kiállítás ide­jére rendszeresített naplóba is. Sok érdekes észrevétel, ja­vaslat, tanulságos kifogás ol­vasható a sorokban. A Marx Károly nevét viselő szocialista brigád tagjai ■ például a kö­vetkezőket írták: „A kiállítás megrendezésé­hez és tartalmas anyagához gratulálunk, amely a mozga­lom 10 éves múltját, jelenet, eleveníti fel és segítséget, útmutatást ad a jövőre vonat­kozóan a még tartalmasabb, gazdagabb és eredményesebb brigádmozgalomhoz. A kiállí­tás rendezőinek, a brigádmoz­galom minden részvevőjenek további sikereket kívánunk. Magvas - és sokat mondó egy másik bejegyzés is, amely le­szögezi: „Azt hiszem, a ki­állítás megfelelő útmutatás az ifjúság számára. Gratulá­lunk!” Németh Gábor elvtars, a műszerészüzem Úttörő bri­gádjának vezetője a kollek­tíva nevében ezt írja: „Üdvözöljük a versenybizott­ság és az szb kezdeményezé­sét, hogy a brigádmozgalom 10. évfordulójára megrendezte a brigádvezetők tanácskozá­sát és igen ötletes kiállítás keretében be is mulatta a 10 év harcos tevékenységét.” Figyelemre méltó Kaszai Sándornénak a bejegyzése, aki már 10 éve brigádban dolgo­zik. Elismerő szavait követően tesz egy észrevételt, ami n jö­vőt illetően igen tanulságos. Szerinte a kiállított képek között van kettő, amely mun­kásvédelmi szempontból érde­mel különös figyelmet. Az egyiken függő teher alatt em­berek állnak, a másikon a munka közbeni játékos maga­tartást kifogásolja. Igaza van. Mindkét esetben megsértik az előírásokat. A kiállítás megrendezése mindenképpen követendő kez­deményezés, amiért a rende­zőket csak dicséret illeti. Kalauz nélküli közlekedési vezettek be július 1-től Buda­pesten a villamoson, autóbu­szon, trolibuszon, HÉV-en, és a földalatti vasúton. Utazni csak előreváltott jeggyel, vagy bérlettel lehet. Felkerestük Bíró Lajost, a Budapesti Közlekedési Válla­lat forgalmi igazgatóját, hogy tájékoztatást kérjünk a KN- ről, a kalauz nélküli közleke­désről. — Ismeretes, hogy a Buda­pesti Közlekedési Vállalat munkaerőhiánnyal küzdött. Kevés volt a kalauz, dolgo­zóink túlóráztak, nem kapták meg heti pihenőnapjukat. Sok­szor kalauzhiány miatt ma­radtak a garázsban az autó­Biztonságos utazás Jegyek elővételben Automaták gyet lehet megváltam.) Ter­vezzük, hogy az éjszakai órák­ban is nyitva tartó eszpresz- szók, külterületi KÜZÉRT-ek, az IBUSZ-irodák, a szállodák, az újságárusok is áruljanak jegyet. A vidéki eladást saj­nos. még nem sikerült kellően megszervezni. Árusítanak ugyan a vidéki idegenforgal­mi hivatalok, a Volán-irodák budapesti közlekedési eszkö­zökre érvényes jegyeket, de a vidéki közönség többsége nyil­ván Budapesten vásárol majd. A jegyeket egyesével, ötös és tizes tömbökben lehet meg­venni. De érdemes előre több menetjegyről gondoskodni, hi­szen ahány járművet igénybe vesz. ahányszor átszáll az utas, annyi jegyre lesz szüksége. A villamosokon 1 forint értékű sárga, az autóbuszon 1,50 fo­rintos kék jegy érvényes. — Hogyan kell a jegyei ke­zelni? — összesen 15 ezer jegyke­zelő készüléket szereltünk fel a járművekre, típusától füg­gően három, vagy hat készü­léken érvényesítheti jegyét az utas. Jegyét, a nyíllal jelzett irányban a jegykezelő szerke­zet nyílásába helyezi és a nyílás alatt levő kart felfelé nyomja. A készülék a jegyet kilyukasztja és ezzel utazásra érvényesíti. Az utasnak, az ed­dig is érvényes szabály értel­mében. a jegyét az utazás be­fejezéséig meg kell őriznie és ellenőrzéskor fel kell mutatnia az ellenőrnek. — Miért éppen júliusban tértek át a KN-rc? — A nyár azért mutatkozott megfelelőnek, mert ilyenkor a csúcsforgalom jobban megosz­lik. Az iskolákban szünidő van. a dolgozók egy része sza­badságát tölti. így aránylag ke­vesebb utassal a kezdeti ne­hézségek könnyebben áthidal­hatók. Fővárosunkban naponta másfél millió utas 4 millió utazását bonyolítjuk le, 1 mil­lió 200 ezer a bérlettulajdonos, így a kalauz nélküli közleke­dés közvetlenül csak a kisebb­séget — a vidékről Pestre lá­togatókat nem számítva —■ mintegy 300 ezer embert érint. K. M. buszok, a villamosok. A ka­lauz nélküli közlekedés beve­zetésével ez a problémánk megoldódik. De a forgalom biztonsága igényli az utazók nagyobb felelősségét, önmaguk és egymás iránt. / — Hogy gondoskodik a köz­lekedési vállalat az utazás biz­tonságáról? — A járművekre hang-, il­letve fényjelző berendezést sze­reltünk fel. A vezető indítás előtt — ha már meggyőződött, hogy nincs több le- és fel­szálló, vagy hogy a kocsi meg­telt — megnyom egy csengőt, amely öt másodpercig szól, s ezután indít. De csak akkor, ha minden ajtó becsukódott. Nyitott ajtóval a járművek nem közlekedhetnek! (A csen­gő megszólalása után már nem szabad le- és felszállni.) A csuklós, a háromkocsis és a he­gyi járműveken továbbra is megmarad a járműkísérő. Eze­ken a járműveken a járműkí­sérő gondoskodik a forgalom biztonságáról, az ő jelzésére in­dít a vezető. Tájékoztatja az utazóközönséget a megállókról, ellenőrzi a jegykezelést. — Hol válthatják meg a je­gyeket az utasok? — Budapesten több mint háromezer helyen lehet besze­rezni az előreváltott jegyet... A dohányboltokban, 8 MÁV- pályaudvaron, MÁVAUT-pá- lyaudvarokon, a Ferihegyi re­pülőtéren. a Budapesti Közle­kedési Vállalat bérletpénztá­raiban, a HÉV pénztáraiban, a Fővárosi Autóbusz Vállalat pénztáraiban, végállomásokon, utastájékoztató irodákban, a fogaskerekű, a földalatti vasút pénztáraiban, valamint a jár­műkísérőknél. (De a járműkí­sérőknél csak tömbben, és a következő utazásokra szóló je­Védeli ezés a peronoszpóra ellen A Badacsonyi Állami Gazdaság alkali üzemegységében porozással védekeznek a noszpóra cs a különböző gombabetegségek ellen. pero­mondja Simon József. Lovászik János szakoktató örül a fiúknak. Velük drukkolt az írásbeli vizsgán, most a gyakorlatin és majd a szóbe­lin is. — Ragaszkodó, fegyelmezett kis csoport volt. Odaadással tanulták a szakmát. Jó szak­embereket kap bennük nyomda és a kohászat. Kisestéíyit az édesanyjának Hímzett alkalmi ruhák, ele­gáns kis ucai ruhák, szoknya­köpeny együttesek készülnek i női szabók vizsgáján. — Mária néni, kénytelen va­gyok szabályellenesen szabn ezt a hajtókát. így diktálta a: anyag szövése éá a megrende­lő alakja ... . — Igen, Pista, itt ez a he­lyes megoldás. Kozma István mindig meg­találja a megoldást. Sokáig be­széltek arról, milyen elegám kisestéíyit varrt az édesanyjá nak. Jelest kapott érte. — Mária néni, varrjak-e mé; ide mintát? — Három-négynél többe semmiesetre sem. Bosnyák Béláné szakoktató igazi, meghitt barátságba ke­rült a nőiszabó-tanulókkal. — Sikerült megéreznem hogy meddig a dédelgetés, é: meddig a szigor határa. Há rom éve azt mondták neken az osztályon, hogy rajtunk mú­lik a kihelyezettek sorsa. A: első félévben kellett bizony! tanunk. A tanulmányi ver­senyben megálltuk a helyün­ket a 101-es Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközépis­kola többi osztálya mellett. Az Az 1957—59-es gyermekpara- lízis sajnos Borsodban is meg­követelte áldozatait. A megye területén 850 mozgáskorláto­zott gyereket tartanak számon. Ezek a gyerekek lassan fejlőd­nek, elérkeznek a pályaválasz­táshoz. — Kétségbeesett szülők ke­resték fel a Miskolci Egyesí­tett Kórházak ortopéd-rehabi­litációs osztályát a nehéz kér­déssel: — Mi legyen a gye­rekkel? — És ezt a kérdést oldotta meg a kórház a csök­kent munkaképességű fiatalok szakmunkásképzésével. — Szil- vásy Lajos gyógypedagógiai tanár ennyiben foglalta össze az iskola múltját. Azóta eltelt három év. A szakmunkásvizsga nehéz 'óráit éli éppen a negyvenegy fia­tal. Szép szakma a könyvkötőé — Mi heten anélkül lettünk könyvkötők, hogy valaha is gondoltunk volna rá — mond­ja társai helyett Juhász László, miközben a vizsgamunka utol­só simításait végzi. — Milyen szerencse, hogy mások kitalál­ták helyettem a nekem való szakmát! Csontos Miklós műszerész akart lenni. — Most örülök, mert szép szakma a könyvkötőé. Mi ket­ten a Lenin Kohászati Mű­vekhez megyünk dolgozni. Re­méljük, befogadnak majd ben­nünket az első igazi munkahe­lyünkön. — Mi, többiek a Borsodi Nyomdába megyünk. Ismerős már ez a munkahely, ott töl­töttük a gyakorlati időnket — Szakma van a kezükben < Csökkeni munkaképességű fiatalok szakmunkásvizsgáján

Next

/
Thumbnails
Contents