Észak-Magyarország, 1969. július (25. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
GSZAK-MAGYARORSZÄG 4 Szerda, 1969. július 2. POLGÁRJOG Hat évvel ezelőtt egyszer már — mint annak idején szóvá tettem — gyanús volt nekem a rögbi. A valóságban ugyan sohasem láttam rögbimérkőzést, csak a filmhíradóban, meg egyszer-kétszer a televízióban, de e távoli ismeretség ellenére is gyanús volt. Gyanús, mert addig semmi jót sem hallottam róla. Szidták és szidtuk, mint a bokrot. Az imperialista államokhoz illő pankrációs miegymásnak mondtuk, aminek semmi köze a sporthoz, s professzionista cirkusz az egész, amely csak tőkés csoportok profitjának növelésére, s mutatványos vállalkozók bukszájának hizlalására alkalmas. Szóval, gyanús volt nekem ez a rögbi!... z Eszembe jutott a nyári ingkabát, melyet rövid ujjal és a legkülönbözőbb szabásokban, minőségekben viselünk állami ruhatervező iparunk és kereskedelmünk jóvoltából. Nem kell nagyon megerőltetnem emlékezőtehetségemet, ha fel akarom idézni azokat az éveket, amikor az ingkabát, ez a nagyon praktikus és kellemes ruhadarab az ellenséges ideológiát jelentő kozmopolitizmus egyik megnyilvánulása volt, s viselője mindenféle megjegyzéseknek, meg a hajdani személyzeti felelős furcsa kérde- zősködéseinek tetté ki magát. Nos. ez az egykor szidott ingkabát elfogadott nyári öltözet lett, s ami túlságosan ízléstelenre sikeredett belőle, az majd az idény végi kiárusításokon talál gazdára, de viselni fogjuk. Az ingkabát polgárjogot nyert. Sok csúnyát mondtunk régebben például a csíkos férfizokniról, a fekete színű női harisnyáról, a mintás női harisnyáról, a hajtóka nélküli férfinadrágról, a hegyes orrú cipőről, aztán a vágott orrú cipőről, a kockás ingről, a haj- tupírozásról, a szvingről, a mambóról, a twistről, s nehe- ~.en lehetne felsorolni, mi minden szidtunk, elmarasztaltunk, s hevesen tiltakoztunk még annak gondolata ellen is, hogy az a valami nálunk felbukkanjon, vagy éppen meghonosodjék. vül például a musical-re gondolni, s arra emlékezni, milyen barbár dolognak tartottuk, hogy G. B. Shaw hires Pigma- lionját amerikai művészemberek My Fair Lady-vé silányí- tották, s most tessék megnézni, milyen sikerrel játszották színházaink ezt a darabot, s milyen hosszú sorok állnak a budapesti Corvin mozi előtt, ahol filmen látható. Éveken át elmarasztaltuk a West Side Storyt, most meg ez lesz a nyári szabadtéri évad slágere hazánk szép fővárosában. Becsmérlő módon nyilatkoztunk a rajzos képregényekről, most meg szériában közöljük a hasonló módon összebarkácsolt ..remekműveket”. Berzenkedtünk a ponyva, a bestseller és a tömegben gyártott krimi ellen. most meg félponyva-soro- zatoknak magyarázzuk a bizonyítványát, a krimi elönti mozijainkat, televíziónkat, könyvkiadásunkat, s több mint másfél százezres példányszámban adjuk közre a bestseller és a ponyva között táncoló írásművet. Vagy emlékeztessek egy jelentéktelen apróságra, a Coca- Coléra. Hogy szidtuk hajdan, s hogy innánk most. ha nemcsak a fővárosban lehetne hozzájutni. Végezetül még egy példa: a strip-tease. Elítéltük, olykor —■ igaz, halkabban — ma is elítéljük, de már nálunk is fan, egyre több helyen. készült miniszoknya, a beatzene, a slágerfesztivál, meg a hippi-utánzatok, illetve a mos- datlan, fésületlen fejű társaságok az utcán és a békés cukrászdákban. De visszatérek a rögbire. Éppen hat évvel ezelőtt a televízió két szocialista ország rögbiválogatottjainak mérkőzését közvetítette, s nem sokkal utána az első hazai-rög- bimérkőzés népszerűsítésével lepett meg. Igaz, az még tréfás mérkőzés volt, a játékosokat bevonuláskor és távozáskor csúfon dáros cirkuszzene köszöntötte, de rögbi volt, s ha visszagondoltam a kockás ing, meg az ingkabát hazai térhódítására, már gyanús lehetett, hogy a rögbi előbb-utóbb polgárjogot nyer, hódolói megszerzik számára a magyar állampolgárságot. Ebben a hevenyészett felsorolásban persze sok minden van, amire korábban sem volt, s tulajdonképpen ma sincs szükségünk, de jócskán akad közte, amiről kár lett volna lemondanunk. Nemcsak az ingkabátról, hanem például a My Fair Lady-ről is. De arra Is érdemes gondolnunk, hogy valamivel visszafogottabban kellene szidnunk és elmarasztalnunk sok mindent, ami nálunk még nincsen, mert ha jó, úgy lehet, hogy később lesz, polgárjogot nyert nálunk és következetlenségünket, vagy legalábbis ítéletünk elhamarkodottságát bizonyítja. RÍ Azzal kezdtem, hogy a rögbi nekem hat évvel ezelőtt gyanús volt. De közben megszok- Vagy tessék csak a divatcik- tam, hogy sok minden megho- keken'. és szórakozásokon ki- nosodik nálunk, a műbőrből Az Eszakmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat szolgáltató és javító üzeme azonnali belépéssel felvesz asztalos, lakatos, marós, hegesztő szakmunkásokat. Jó kereseti lehetőség, 44 órás munkahét, kedvezményes üzemi étkeztetés, munkásszállás biztosítva. Jelentkezni lehet: Mályi Téglagyár szolgáltató és javító üzeménél. Aztán az egészet elfelejtettem, mert a rögbi mégsem honosodott meg. Meg közben megjelent az élet porondján a dolce vita, a rágógumi, a társas strip-tease-zel kombinált házibuli, a sex a moziban és a közterületeken, meg sok egyéb, ami feledtette a rögbit. Néhány hete meg most azt olvasom az egyik pesti képeslapban, hogy egy pesti gimnáziumi tanár, meg az olasz követség egyik tisztviselője megkísérli meghonosítani nálunk is a rögbit. A mellékelt fényképen egy kupac fiú gyúrja egymást a földön. A közlemény címe: Nálunk először. Hát itt a tévedés. A rögbi, mint fentebb elmondtam, nálunk nem először jelenik meg, mert már hat évvel korábabn is volt ilyesmi. Fogjuk mi még a rögbit dicsérni is. Meg elméletet is találunk jó tulajdonságainak ecsetelésére, mint annak idején a twistnél. (Tetszenek emlékezni, hányféle módon magyaráztuk például 1963-ban a twist egészségügyi jó hatásait, s még az Állami Biztosító szervezésében télen üdülő öreg parasztbácsikkal, meg nénikkel is járattuk, merthogy „jót tesz az ízületeknek”?) Mindegy! Rögbi lesz. Már — mint olvasom — Lengyelországban is szorgalmazzák. Aztán — lehet, hogy — elfelejtjük, mint a twistet, túlesünk rajta, mint a gyermek- betegségeken. Benedek Miklós Miskolci művészek ceglédi szereplése Boncsér Árpád és Szendrői Árpád művei egy családi ünnepségen Eljár az idő. A művész feje felett éppen úgy, mint más halandó felett. Csak talán any- nyi különbséggel, hogy a mindennapi ember születésnapja egyszerű családi esemény, a művészé pedig mindig egy kicsit kiszélesedik a város, a megye, vagy éppen az ország nyilvánossága felé. Benedek Péter népművész nyolcvanesztendős. .Névnapján tölti be a nyolcvanadik életévet. Cegléden és a megyében szeretettel köszöntik az agg művészt. Művésztársai, a művészet barátai, vezetők, értelmiségiek, a múzeum munkatársai, s kedves meglepetésként a Május 1. Ruhagyár két ifjúsági brigádja. Rózsacsok- rok, kisebb-nagyobb apróságok, figyelmességek, köszöntések teszik emlékezetessé a napot. A fiatalok fényképezőmasinái kattognak. Megindult hangon elmondott köszöntő szavak, néhány kedves simogatás, a csicsergő lányok bársonyos hízelgése. Zöld takaró A VDK városainak parkjait évek óta első ízben lepik el a gyermekek, az iskolások és a diákok, akiknek többségét a háború alatt evakulálták, távoli falvakba és dzsungelek- be. Idén tavasszal Észak-Viet- namban tömegesen ültetnek fákat, pótlására annak a sok millió fának, amelyet a háború alatt poétikusan az utak katonáinak neveztek. Sok emberéletet mentettek meg már ezek a fák azzal, hogy zöld lombjukat odaadták gépkocsik és kompok, vonatok és légvédelmi ágyúk, vállalatok és iskolák álcázására. A háborúsújtotta országban most ezrével létesítenek új parkokat, fasorokat, erdősávo- kat. Mintegy 44 ezer hektáron körülbelül 110 millió fát ültettek el, másfélszer többet, mint a tavalyi háborús év tavaszán. A VDK minden lakosára számítva ez ideig már 6— 7 új tengeri fenyőt, kókuszpálmát és banánfát ültettek el. Péter bácsi nagyon-nagyon boldog. És amikor végre négyszemközt maradunk, kíváncsian teszem fel a kérdést: — No, Mester, mi az, ami ezen az ünnepélyes napon megmarad holnapra, holnap- utánra, esetleg az emberi élet határáig, vagy azon is túl? Nem hív, csak megindul előttem, én utána a szomszéd szobába. Szótlanul mutat egy ragyogóan sikerült szoborra, mellette egy bronzplakett szerénykedik. — Ezt biztosan sokáig meg fogják őrizni a múzeumban, amikor én már nem leszek az élők sorában. Gyönyörködök a szobor erőteljes vonásaiban és elbájol az a könnyedség, amellyel a kisplasztika Péter bácsi vonásait megörökíti. Arra rebbenek fel, amikor közelebb hajol hozzám : — S oztán ahajt kíváncsi-e vájjon ennek a két remeknek a történetére? Elő a jegyzetfüzetet, s már írom is a modem mesét. — A Domonkos filmet csinált rólam a televízió részére. Domonkos különben a miskolci kurta filmfesztiválon kitüntetett Moldován Domonkossal azonos. Lepörgették a filmet. Festettem a képernyőn, danol- tam, citeráztam az egész ország nyilvánossága előtt. Haj, de sok levelet kaptam a négy világtájból, de tán a legszebb és legmeghatóbb két miskolci szobrász jelentkezése volt. Boncsér Árpád és Szendrői Árpád. Nemcsak művésztársak, hanem bűbájos cimborák és örömmel fogadták, hogy meginvitáltam őket néhány napra ide, az Alföldre. — Csodálatosan kedves két napot éltünk meg itt, Cegléden. Amikor ugyancsak kibeszélgettük magunkat, akkor elő a szerszámot. Én festettem, ők mintáztak. Az eredmény volt két kép és a szobor, meg a plakett. Búcsúzáskor odaadtam a képet és úgy váltunk el, hogy vagy találkozunk még vagy sem, de megőrizzük egymást boldog emlékezetben. Ki tudtam volna bújni a bőrömből, amikor bezörgetett a csomagpostás és ezt a két gyönyörű darabot meghozta. Elhiszi ugye, hogy sok öröm ért már hosszú életem során, de ezt a kedvességet nem fogom elfelejteni. — És vajon ezekben az ünnepi pillanatokban, ha úgy történetesen mód lenne rá, mit mondana miskolci barátainak? — Azt, hogy szívből köszönöm a kedves ajándékot és őszintén kívánom, hogy ők is erőben, egészségben érjék meg a nyolcvan esztendőt. Rossi Károly Diplomaosztás Sárospatakon .'VÉSÉS! A KIOSZ Borsod megyei titkársága mellett működő mestervizsga-bizottságok által az alábbi szakmákból, negyedévenként : asztalos, mázoló, cipész. kádár lakatos fényképész, műszerész. villanyszerelő gázvezeték-szerelő. szobafestő cukrász. kovács órás férfiszabó gépjárműjavító és szerelő vízvezeték-szerelő bádogos. fényező kárpitos női szabó fodrász. központifűtés-szerelő rádió- és tv-szerelő Vizsgára bocsátás feltételeiről felvilágosítás személyesen, írásban, telefonon (36-973), KIOSZ megyei titkárság. Miskolc. Széchenyi u. 61. sz. Vidékiek fordulhatnak információért a járási székhelyen működő KIOSZ járási csoportokhoz. A felsőfokú tanítóképző intézetek működésének 10. évfordulója alkalmából megka- póan szép külsőségek között tartotta meg szombaton délben diplomátadó ünnepélyét Sárospatakon a Tanítóképző Intézet, s ezen a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsát Kiss Béla, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottságát Azary Zoltán képviselte. Ködöböcz József, igazgató- helyettes megnyitó szavai után dr. Károly István intézeti igazgató mondott gondolatokban gazdag ünnepi beszédet. Megemlékezve a Sárospataki Tanítóképző tízéves működéséről, elmondotta többek között, hogy az intézet az elmúlt években 605 tanítót bocsátott ki az életbe. Ez idén 63 fiatal tanítónak adta át a friss diplomát, lelkűkre kötve: illeszkedjenek be a szocialista társadalmunkba, vegyenek részt a községek kulturális életének irányításában, és szép hivatásuknak megfelelően hassanak oda, hogy községeinkből mennél több ifjú kerüljön jó alapismeretekkel a különböző mezőgazdasági, ipari szakmákba, a közép- majd felsőbb iskolákba. Ezután a Pedagógusok Szak- szervezetének megyei bizottsága nevében Azary Zoltán titkár, az idősebb pedagógus szeretetével köszöntötte az új tanítókat. Az alma matertói Stolár Éva, vörösdiplomás tanítónő vett búcsút, megható beszédben, megköszönve az életre való felkészítést és a sok-sok szeretetet, jókívánságot. A diplomakiosztó ünnepély fényét emelte az intézet irodalmi színpadának kitűnő műsora, amelyben Bolvári Zoltán és Tóth Károly tanárok is közreműködtek zongora- és koncertharmónium- számokkal. A hagyományoknak megfelelően az ünnepélyen a járási és a községi tanácsok képviselői is megjelentek, hogy találkozzanak a hozzájuk kerülő fiatal pedagógusokkal, és megbeszéljék velük az elhelyezkedésükkel kapcsolatos kérdéseket. És természetesen megjelentek a szülők, a nagyszülők, a rokonok is. Arcukon a meghatódottság és a boldogság öröme fénylett, hogy diplomás gyermekeik szeptembertől kezdve szépen fejlődő gazdagodó falvaink nevelői, kultúvmunkásai lehetnek. Hegyi József SS üreg ház Mizcrák István felvétele
