Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 =• Vasárnap, 1969. június 8. Onodvári Miklós: Lehet-e egyáltalán vita ar­ról, hogy a tej- vagy a bor- ivás az egészségesebb? A her- nádnémetiek esete most azt bizonyítja, hogy igen. Főleg az asszonyok és a férfiak kö­zött. — Mégis csak felháborító, hogy a faluban már a har­madik italboltot nyitják meg, ugyanakkor tejbolt nincs, a húsüzlet állapota tarthatat­lan, a zöldségellátás is elég rossz... — írták az Észak- Magyarország közvélemény­kutató lapjain a hernádnéme- tiek. Egyben arra is kérték szerkesztőségünket, segítsünk orvosolni panaszukat. Hernádnémetiben a Bocs és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek vannak üzletei. Mégpedig egy vegyesbolt, ahol ruházati és iparcikkeket lehet kapni, egy kenyérbolt két élelmiszer- és vegyiáruüzlet, egy húsüzlet, továbbá egy kétműszakos, melegkonyhás italbolt, egy kiskocsma és egy presszó tar­tozik a szövetkezethez. A reklamált, új kocsma pedig egy gebines italbolt. — Miért nem létesítettek inkább tejboltot? Kérdésünkre újabb kérdés volt a válasz: — Hát vállalja azt valaki gebinben. Azután megtudtuk a követ­kező magyarázatot: jelenleg nincs pénzük új létesítmény­re, ugyanakkor egy gebines rendszerű üzlet csak hasznot jelent a szövetkezetnek. — De azért valamelyik más üzletükben tejet is árulhatná­nak. — Nemrég megpróbáltuk. És a drága költségen kiszál­lított tejmennyiség felét visz- sza kellett hoznunk. Nem volt rá igény. Faluhelyen szíveseb­ben veszik házaktól .a tejet.. kék is kérnének napi 30 li­ter kakaót. — A szövetkezet szállítmá­nyával az volt a baj, hogy nem mérték fel az igényeket, nem hirdették meg előre, hogy tejet is fognak árulni, és így, persze, hogy vissza kellett vinniük ... — Egyébként, az új kocs­ma bármilyen mutatós, vagy jövedelmező a szövetkezetnek, nem örülünk neki. Aki bort akard inni, az eddig is jól megtalálta a módját. Főleg, ahol szemet húnytak a ren­delkezés fölött, hogy ittas emberek nem szolgálhatok ki... — Mindezeket elmondták a falubéliek azon a tanácsülé­sen is, amely a közelmúltban úgy döntött, hogy nem kell harmadik italbolt. Most az­tán a tanácstagok is úgy ér­zik, nem veszik figyelembe szavukat. így hát nem csoda, ha mindez nagy port kavar fel a faluban... üzlet. Szóba került azonban olyan terv is, hogy ugyan­ebben az épületben egy kis ABC-áruházat létesítsenek. Tervek és lehetőségek te­hát vannak. Akkor pedig ezeket ki kell használni, meg kell valósítani. Mégpedig rö­vid idő alatt, hiszen a her- nádnémetiek mindennapi pa­naszairól, lényegében élet­fenntartási gondjairól van szó. R. A. A vitatkozók, a panaszkodók megnyugtatására mit tudnak mondani a szövetkezetnél és a tanácson? Vannak-e terve­ik Hernádnémeti kereskedel­mi 'ellátásának javítására? A szövetkezetnél azt hal­lottuk, hogy a kenyérboltban kisebb beruházással (egy hű­tőgép és néhány más beren­dezés beszerzésével) bevezet­hetnék a te.iárusítást. De ak­kor igényelje is a lakosság! Az italboltokat illetően szigo­rúbban ellenőrzik a rendel­kezések betartását. A zöldség­ellátás javítására a helyi tsz­el megegyezést kötöttek, esze­rint az élelmiszerboltban is kaphatók zöldségféleségek. A tanács azt javasolta, hogy a jelenlegi könyvtár épületé­ben kapjon helyet egy új hús­Komoly értesítés Péter fiamnak a napokban ün­neplő ruhában kellett óvódába mennie. Afféle évzáró ünnepséget tartottalt — ügyes műsorral, sza­valatokkal. Vezető óvónőjük, Va­ti Józsefne szinte csodát művelt a csöppségekkel. Az évzáró ürü­gyén fiam kérkedni kezdett: ő most már nagyfiú, láthatjuk, év­zárón is volt, s mi most már vegyünk félcipőt nejti. „Nagykorúságáról** immár konk­rétabb bizonyítékunk is van. A posta fiam címére (zárójel­ben mellékelték a születési év- számot is a név mellett — 1965) díjelőleges értesítést hozott. Eb­ben a kerületi tanács vb egész­ségügyi csoportja felszólítja, hogy június 10-én itt és itt, ebben és ebben az időpontban kötelező tu­berkulózis vizsgálaton kell meg­jelennie. Meg nem Jelenés esetén 3000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtják. Mindez komoly, az értesítést bé­lyegzővel hitelesítették. Fiam, ha értené, fel tudná fogni 4 és fél éves fejével, hogy miről van szó, bizonyára még hevesebben rek­lamálná a számára nagyfiúságot jelentő^ félcipőt. Dehát nem érti. A félcipőt azért így is megkapja. Nem, nem azért, mert már 3000 Ft-ig terjedő büntetéssel sújtha­tó. Csupán mert az óvodai évzá­rón szépen énekelt, szépen szere­pelt. <-ny—i—) Ez tehát az egyik fél véle­ménye. Ennek ellenére mit mondanak a hernádnémetiek? Több emberrel beszélgetve ilyen megjegyzéseket hallot­tunk: — Igaz, hogy lehet tejet kapni a házaknál, sőt, a tej­begyűjtő állomáson is( az kü­lön téma, milyen körülmé­nyek között), mégis kellene egy tejbolt. Az iskolás gyere­Gyökerek hírű tudós tudományos és köz-' életi tevékenységét mutatja be. A filmben Bánjfy György jele­níti meg Eötvös Lórándot. Három televíziójátékra hív­juk fel olvasóink figyelmét: az egyik kedden este látható, cí­me: A borotva éle. Karikás Frigyesnek, az egykori vörös dandár politikai biztosnak és írónak novellájából Dévényi Róbert írt forgatókönyvet. A szatirikus hangvételű tv-játé- kot Nemere László rendezte. Egészen más jellegű a Rend­kívüli diáknap című, csütörtö­kön este látható televízió-játék, amely a ballagások kapcsán felidézi a hajdani diákéletet. Ezt a műsort Pauló Rajos ren­dezte. Végül a harmadik tv- játék szombat este jelentkezik, kellemes szórakozást ígér. Kel­tái Jenő bűbájos mesejátéka, az Ezerkettedik éjszaka eleve­nedik meg Zsurzs Éva rende­zésében. A filmek közül ki kell emel­nünk a szombat éjszakai mű­sorban látható A perzsák című francia tv-filmet, amelyet Aisz- khülosznak, a nagy görög drá­maiírónak 2500 évvel ezelőtt írt tragédiája nyomán készí­tettek, s amelyben a korabeli perzsa domborművekre emlé­keztető álarcokat és ruhákat viselnek a szereplők. Két foly­tatásban, pénteken és szom­baton pereg majd a képer­nyőn Hans Fallada világhírű regényének filmváltozata, a Mi lesz veled, emberke? Megem­lítjük még a vasárnap esti szórakoztatást szolgálni hiva­tott angol filmvígjátékot, a Simon és Laurát. Csütörtökön bizonyára nagy érdeklődésre számottartó vetél­kedő kezdődik. A korábbi Ri­porter kerestetik mintájára Idegenvezető kerestetik címmel indul az új sorozat, amelyben majd eldői, hogy a pályázók közül ki a legalkalmasabb ide­genvezetőnek. Végül felhívjuk a figyelmet a Kék fény című bűnügyi jel­legű sorozat pénteki jelentke­zésére, valamint két labdarúgó mérkőzésre: kedden az Újpesti Dózsa—New Castle, vasárnap, június 15-én délben pedig a Magyarország—Dánia talúlko­Bnzsik István munkája ‘zót közvetítik. ffnr*n [alá menet vett mé( IjIU/aííC.C egy doboz bon bonraeggyet. Eszébe jutotl hogy ezt a csemegét Márt; mindig nagyon szerette. Aztái rohant a virágüzletbe, ahol : szegfűcsokrot már három nap pal előbb megrendelte. Széj tűzpiros és halvúnyrózsaszíní szegfűket. Ez is speciálisan Márta virága. Ütközben egy palack édesbort is kiválasztott az otthon levő likőr mellé és többféle teasüteményt. Márta négy órára ígérkezett és már három perccel elmúlt negyed. Mire hazaér, alig egy félóra áll rendelkezésére, hogy magát rendbeszedje és a kis lakáson az utolsó simításokai elvégezze. Az eddig- fel sem rémlett benne, hogy miért is várja Mártát ennyire? Hét éve vál­tak el és azóta évenként leg­feljebb csak egy szűkszavú le­vélben, vagy a külföldi utakról egy-egy képeslapon emlékeztek meg egymásról. A szükséges és elkerülhetetlen formaságokat, amelyek a házasság felbomlá­sával jártak, a válóper során vita nélkül és hamar elrendez­ték. Mindketten megértőek voltak és kölcsönösen tisztelet­ben tartották a másik érdekeit. A bíróság éppen ezért kissé ké­sedelmesen és nyomós okok hí­ján nehézkesen hozott a bontó­perben ítéletet. A keresetet előbb Tibor nyújtotta be, ké­sőbb Márta is csatlakozott hoz­zá. Kihűlt közöttük a családi tűzhely melege, s ha titkon, a lelkűk mélyén szerették is, vol­taképpen házasságuk első per­cétől fogva nem értették meg egymást. Ez volt az oka kezdeti összezördüléseiknek, s a ké­sőbbi teljes elhidegülésnek. Márta önálló életet élt Tibor mellett, s talán, ha voltak is néha kisebb kalandjai, Tibor nem féltékenykedett rá, mint ahogy Mártát sem érdekelték Tibor szerelmi kiruccanásai. Három év telt el így, ebben az egymást kerülgető bűvkörben, míg végül is Tibor döntött: — Azt hiszem, mindkettőnknek jobb lesz, ha elválunk. — Már­tát ez a bejelentés nem lepte meg. Azóta hét év telt el. Tibor az új lakásban, melyhez a réginek két kisebbre vjiló lecserélése révén jutott, átmenet nélkül élte tovább a maga megszokott világát, s a város másik kerü­letében lelki megrázkódtatás nélkül rendezkedett be Márta is. Azt lehetne mondani, a válóper inkább csak helyre­hozta, mint rontotta kapcsola­tukat. Nem tartoztak többé egymásnak felelősséggel, za­vartalanságukba nem szólt bele az a körülmény, hogy végtére is egy fedél alatt élnek, s ugyanazon bútorokat, ugyan­azon berendezési tárgyakat használják... Nem váltak el haraggal, s ha találkoztak vol­na ez alatt a hét év alatt, bi­zonyára üdvözölték volna egy­mást. f i Knrnul. ez idő alatt két llöornaii alkalommal volt tartósabb szerelme, de mindkettő ugyanarra a sorsra jutott: egyik sem fejlődött ki annyira benne, hogy újra nő­sülésre gondoljon. Beérte futó kalandokkal, átmeneti ismeret­ségekkel, amelyek gyakran itt, a legénylakásban az első alka­lom után meg is szűntek... Amikor újra önálló ember lett, úgy érezte, hihetetlenül sok energia szabadult fel benne, s ösztönösen kereste, hogy ezeket valahol lekösse. Űjra beiratko­zott az egyetemre és hat ke­mény esztendő alatt jogi diplo­mát szerzett. Oh, pedig hány­szor elgondolkodott azon, mi­közben Miskolcról Pécsre ro­bogott vele a vonat, hogy kor- társai és legtöbb barátja az igazak álmát alusszák, amíg ő római jogot magol; mások a strandon lubickolnak, nőkkel kacérkodnak, addig ő ötszáz kilométeres utazás után a pécsi egyetem jogi karán az ajtó elölt szigorlatra várva izgul. A diploma megvédése után új beosztást kapott. Az osztály vezetésével bízták meg. Az új feladatok lekötötték, tartalom­mal töltötték be életét, és ez ; idő tájt Mártára is már csak • múló pillanatokra gondolt , Mígnem, éppen negyednapj; l Marta maga jelentkezett __ i Az áruházban találkoztak i Tibor nyakkendőt vásárolt. A ■ földigérő tükör előtt állt, ami- i kor összevillant a tekintetük Az üveg hideg csillogásábar egymásba kapaszkodott a nézé­sük, s Tibornak megállt a keze a levegőben. Megfordult és hé1 év után először üdvözölte sze­mélyesen elvált feleségét. Meg­foghatatlan, hogy eddig nem találkoztak. A küldött képes­lapok ellenére a személyes ta­lálkozásban a nagyváros forga­tagában mindig valami külö­nös fantom keresztezte útjukat — Jó napot!... — rebegte Tibor és meglepetését elárulta a hangja. — Szervusz... Cini. Cini! Cini! Miért mondta ki? Különös, furcsa. Ezt a becene­vét csalt ismerkedésük alatt és házasságuk első hónapjaiban használta. Aztán megkopott a fénye, elmúlt dallamos csen­gése és fokozatos elhidegülé- sükkel a „Giniből” egy szürke név: Márta lett. Hogyan, hogy most mégis ez jutott eszébe? Látszott Mártán is, hogy nem számított rá, meglepte. Ügyet­lenül. sután viselkedtek, az el­adónőnek is feltűnhettek. Már­ta javaslatára végül egy zöld alapon csíkos nyakkendő mel­lett maradt. Tibor a várakozással teli 4 nap alatt többszörösen felül­vizsgálta önmagát, lépésről lé­pésre lejátszotta találkozásuk minden apró mozzanatát. Márta magatartása és az a könnyelmű ígéret, amelyet a Capri cukrászdában tett, ahová a vásárlás után egy feketére betértek, felzaklatta: nyugtalan éjszakát okozott. Miért is várja ennyire és fő­ként ilyen nagy készülődéssel? Mártát nem egyszerűen csak látni kívánja, nem csupán csak kívánja, ahogy kívánt már mást, hanem: várja! Akaratla­nul, ösztönszerűen is készül er­re a találkozásra; a kedvéért felforgatta a lakást, megsúrolta az edényeket, leporolta a köny­veket, rendet teremtett még ott is, ahol nem láthatja — az író­asztal fiókban. Ez a várakozás minden eddigit felülmúl: sze­retné leültetni, megkínálni, be­szélgetni vele, hallani a hang­ját, elmeséltetni vele az életét és visszapergetni saját hét évé­nek eseményeit. Ezért várja, emiatt ez a nagy rendezkedés, hogy megnyerje; kedvet kap­jon ahhoz, hogy leüljön és be­szélgethessenek késő estig. Jó erős feketét főz neki, hogy fo­kozza frisseségét és megtartsa figyelmét. Végre, hogy rájött izgalmának valódi okára: be­szélgetni akar valakivel, meg­osztani az egyedüllétet, felol­dani a magányt I?«l np0v elmúlt öt perc­8 m cel) mire haza_ ért. „Huszonöt percem van” — állapította meg és sietve elvé­gezte, amit eltervezett. Az utolsó percek már a várakozás izgalmaival teltek el. Márta pontos volt. Ez a tény — mivel titokban félt attól, hogy nem jön el — meglepte Tibort. A csengő éles berregése és az elősozobában lezajló pár­beszéd felborította az előre el­tervezett jelenetet. — Szervusz, örülök, hogy el­jöttél. — Pedig — lihegte Márta —, amikor már a lépcsőházban jártam, féítem nagyon... Le­génylakás ... sosem voltam még ilyenben. — Akkor hát — felelte Tibor és maga is észre vette, milyen üresen cseng a hangja — most jól nézd meg. Leültek. Mártát szerencsére sikerült ahhoz a székhez irá­nyítania, amelyikhez tervezte. Tibor azonban zavarában ud- variatlankodott. Cigarettára gyújtott, mielőtt Mártát kínálta volna, így hát az asszony kény­telen volt a magáéra rágyúj­tani. Fényes öngyújtó csillant meg a kezében. — Ne haragudj, bocsáss meg! — kérlelte Tibor és elnyomta a parázsló cigarettát. — Egy kis likőrt, vagy egy feketét , előbb ... — Már rágyújtottam. Hadc szívjam el. Töltött a talpas poharakba, £ . majdnem kimondta: „Van úrr még bor is, meg teasütemény Meg hoztam neked bonbon­meggyet.” Ní*r/lí* az asszonyt: szemöl- ncZ/iü kökének merész vo­nalait és szájának finom íve­léseit. Ügy találta, hogy Márts nagyon szép, és semmit nerr öregedett. Milyen furcsa azon­ban, hogy a szemét és a szájál eddig még Soha nem fedezte fe] rajta. — Szépen berendezkedtél — törte meg Márta a csendet. — A szekrényt és az íróasz­talt az idén vettem — újságolta Tibor —, de tekintsd meg talán a konyhát is. Kicsi, igaz. A rendetlenséget ne lásd meg ... — Itt? Rendetlenség? — ka­cagott Márta, s ez az elismerés Tibornak végtelenül jólesett. — Rend és tisztaság, mint a pati­kában! Bejárónőt tartasz? • Tibor megérezte, hogy itt a pillanat, amikor mindent el­mondhat: „Nem, nincs bejáró­nőm. Magam teremtettem ren­det. Ha láttad volna, hogy teg­nap milyen felfordulás volt itt... Az is térni attad történt, meg az is, hogy ebben a kis konyhában olyan rend van, mint a patikában. Meg akar­lak tartani, azt akarom, hogy jól érezd itt magad, mert be­szélgetni szeretnék veled. Meg­fogni a kezed és megsimogatni. Ha tudnád, hogy milyen fur­csa..., hogy rájöttem Cini: én mégis szeretlek!” Mindez egy pillanat alatt viharzott át a szí­vén: hét év összezsúfolt csaló­dásait és örömeit, magános éle­tének megannyi mozzanatát akarta egyetlen mondattal, egyetlen esdeklő tekintettel ki­fejezni. Márta ezt nem vette észre. Miután alaposan szem­ügyre vette a konyhát, vissza­indult a szobába. Tibor gépie­sen követte, gondolatai elakad­tak, leragadt a nyelve, nem tu­dott kimondani egy szót sem. — Nos hát: megkínálhatlak egy feketével ? — kérdezte, amikor ismét leültek. Bosszantotta ez az esetlenség, amely keresztülhúzza számítá­sait. A hideg udvariasság, nehe­zen oldódik fel, s a hosszú szü­netekkel, a hallgatással ideges légkört teremtenek. Elhatá­rozta tehát, hogy egyenesen a lényegre tér, de Márta meg­előzte: — Te most bizonyára furcsá­nak tartod, hogy én „azok” után idejöttem. — Oh, dehogy. Éppenséggel, hogy nagyon vártalak... Márta azonban ismét a sza­vába vágott. Határozottsága új­ra megbénította Tibort. — Kéréssel jöttem. Meg az­tán, felébresztetted a kíváncsi­ságomat is. , — Ha tudnád, mennyire vár­talak, Cini... — Tibor! — kiáltott Márta és ebben a pillanatban köny- nyek borították el a szemét. — Ne mondd többet, kérlek, ezt ne mondd többet! Számodra én megszűntem ez a ... Cini létez­ni. Sem magadnak, sem nekem ne okozz izgalmakat és arra kérlek, ezért is jöttem, hogy ne írj nekem többé képeslapot. A mi dolgunkat mi hét évvel ez­előtt elrendeztük és én, Tibor, ezt nem mondtam neked: fél éve férjhez mentem. A képes­lapjaid, amelyeket megtalált... a férjem... bonyodalmakat okoztak. Ugye, nem írsz többé, ígérd meg! í? IL1 n i •» az asztalról kis ECIHdglIcI kézitáskáját és az ajtó felé hátrált. Sírt, bána­tosan és leplezetlenül, amikor még egyszer Tibor szemébe né­zett: — Csak... ezt jöttem meg­mondani neked. Tibor a széken ült. Jártányi ereje elhagyta. Nézte a lassan hátráló asszonyt, az asztalon a felbontatlan bonbonmeggyet, a sistergő kávéfőzőt és a szegfű­csokrot a vázában. Az óra a szekrény tetején négy óra harminc percet ütött éppen... i Tejet, vagy bort? Vita líermádtiémeíihen A most kezdődő hét televí­zió-műsora több érdekesnek ígérkező televízió-játékot, fii- mit, dokumentumfilmet, s egy 'érdekes vetélkedőt kínál. Már az első napon, kedden láthatjuk az Eötvös Lórándró1, az őtven évvel ezelőtt elhunyt nagy fizilrusról készített doku- mentümfilmet, amely a világ­A jövő hét tv-műsorából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents