Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-06 / 128. szám
ÉSZAK-MTAGYARORSZAG 4 Péntek, 1969. június 6. Egy kihas'gmáiatíg&m, és sok zsúfolt Ma lesz az ózdi form! Ma, 6-án délután fél háromkor rendezik meg Ózdon, a Liszt Ferenc Művelődési Központban a városi fórumot. A rendező Hazafias Népfront városi bizottságának az ötletet a televízióban is népszerű fórum műsor adta, amelyhez hasonlóan történik az ózdi fórum lebonyolítása is. A város jelenével, s jövőjével, a város lakosságát foglalkoztató kérdésekre a legilletékesebbek válaszolnak. A kérdésekre Csépányi Sándor, országgyűlési képviselő, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója, Jirkovszfci Imre, a városi tanács vb-elnöke, Szrogh Károly, a városi tanács vb-elnök- helyettese, dr. Benyó Tibor, az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki fejlesztési főmérnöke, Slitter József, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója és Hobos István, a 3. sz. AKÖV ózdi üzemegységének vezetője válaszol. A fórumnak előreláthatóan közel négyszáz ózdi részvevője lesz. Múcsonyi program A 750 éves fennállását ünneplő Múcsony község művelődési otthonában ma, június 6-án 20 órától az al- bcrttelepi KISZ-szerveset és a helyi irodalmi színpad ad kultúrműsort, másnap pedig vidám estet rendeznek a múcsonyi színjátszók. Vasárnap délelőtt 9 órától a lőtéren és a sportpályán honvédelmi bemutatókat tart az MHSZ, este 8 órakor pedig a művelődési otthonban kerül sor a múcsonyi ünnepségsorozat záróestjére. Évről évre nagyon sok édesanyát kell elutasítani Miskolcon, a belváros területén levő óvodákban azzal, hogy sajnos helyhiány miatt nem tudják a gyermeket felvenni. Arról, hogy azoknak a gyermeke is óvodába jusson, akik nem dolgoznak, szinte alig- alig lehet szó, pedig folyton hangsúlyozzuk, milyen fontos iskola előtt az óvodai előkészítés. Ilyen szempontból lassan a falusi gyermekek jobb helyzetben lesznek, hiszen ott van iskolai előkészítés olyan helyeken, ahol nincs óvoda. Miskolcon erről nem lehet szó. Ahol nem felt be a létszám Kevesen tudják — vagy ha tudják is, értelmetlen előítélettel viseltetnek —, hogy Miskolc belterületén, a Tiszai pályaudvartól néhány száz méterre van egy kihasználatlan, jól felszerelt óvoda. Az állomási villamos- és autóbusz- megállóktól nincs messzebb, mint a Selyemréti. De míg az utóbbiban minden helyre két jelentkező is lenne, itt attól tartanak, hogy be kell zárni az óvodát, mert kevés a gyerek. Ml ennek az oka? A második világháború vége felé, a negyvenes évek elején, az akkori barakk mellé (ma Szondi telep) építettek egy fürdő-, orvosi rendelő-, népkonyha- és óvodaegyüttest. A felszabadulás után egy ideig még így használták majd a fürdő korszerűtlenné vált, az ingyen konyhára nem volt szükség, s az épületet igyekeztek okosabban hasznosítani. 1962-ben nagy átalakításra került sor. Létrehoztak egy korszerű bölcsődét és egy 58 férőhelyes, jól felszerelt óvodát. Van itt minden. Sok szép játék, rendes gyermek-mosdó, s egyáltalán, a felszerelés mindenben megegyezik bármelyik belvárosi óvodáéval. Csak éppen a gyerek kevés. Az ötvennyolc férőhelyen évről évre 20—30 között mozog a gyermekek havi átlagszáma. Jelenleg 27 kisfiú és kislány jár ide, s bizony a játékok jó részére nincs szükség, ott sorakoznak az óvónéni szekrényében. Mit mond az ovo néni ? Pregun Lukácsné vezető óvónő több mint tíz éve dolgozik itt, ismeri a környéket — s ismeri az óvodától idegenkedő szülők véleményét is. — Sajnos, régről maradt, s nagyon sok helytelen előítélet árnyékolja be a mi óvodánkat. Az igaz, hogy a Szondi telepen sajnos akadnak még olyan gyerekek, akikkel megértem, hogy nem szívesen tudnák együtt gyermekeiket a mamák. Csakhogy az óvodába kizárólag rendes gyerekek járnak. Tiszták, kedvesek, s ha talán némelyiknek kopottabb is a ruhácskája, azért valamennyien a mi neveltjeink. — Szeretné-e, ha feltöltődne az óvoda létszáma? — Nagyon szeretném! S azt is szeretném a szülőkkel megértetni, hogyha a mi gyermekeinkhez ugyanannyi számú, más területen lakó gyereket is hoznának, akkor még jobb eredményt érhetnénk el mi is a nevelésben. Az ói problémája Az óvoda mellett bölcsőde is működik. Ott teljes a létszám. Jó lenne, ha azok a gyerekek, akiket például a Martin telepről ide hordanak bölcsődébe, utána itt járnának tovább óvodába is. Megemlítették az óvoda és a bölcsőde dolgozói, hogy szerintük gondot okoz a szülőknek az ide vezető út. Nem kell ugyan túl sokat gyalogolni a Szinva part melletti úton, de nagyon keskeny a járda, s esős, sáros időben a járművek teljesen befröcskölik az erre haladót. Gyors és' viszonylag olcsó megoldás lenne, ha az óvodáig tartó útszakaszra kitennének egy forgalom-lassító közlekedési táblát, amíg az út teljes kiépítésére nem kerülhet sor. Ahol zsúfoltság van A városi tanács végrehajtó bizottsága igen gyakran találkozik a Martintelep lakóinak kérésével — építsenek egy új óvodát, mert a jelenlegi tarthatatlanul zsúfolt. Az óvod; •■ütésre sor kerül majd. de ebben az ötéves tervben már nem. Ezzel kapcsolatban joggal került szóba egy tanácskozáson, hogyha olyan zsúfolt a Martin telepi óvoda, miért hagyják kihasználatlanul a Szinva útit? Megnéztük a Martin telepi óvodát is. Egy nagy teremből áll, s gyakorlatilag semmi másból. Az előszobából függönnyel leválasztva kialakítottak még egy kis termet. Hogy mást ne említsünk, a gyerekek az udvari WC-re járnak télen nyáron. Mi mit ér me«? Fi lm jegyzet 4 klskaf&M és a» fehér lé Az elmúlt heti filmpremie- rek olyan filmeket hoztak, amelyek vagy címükben idéztek vadállatot, vagy az volt a főszereplőjük) Az újabb heti bemutatóknál megint csak állatok nevei jelentkeznek. Az olasz honból származó. A tigris című filmnek csak a címében szerepel a fenevad, a másik, a szovjet filmgyártás egy újabb darabja címében és főszereplőként egyaránt szerepelteti. A kiskatona és a fehér ló valóban egy kiskatona és egy fehér ló története. Sokkal többet nehéz róla elmondani. Arról szól a történet, miként válik egy egészen gyerekkorú liú a második világháború frontszolgálatában hőssé, s ebben milyen szerepe van egy, a németektől zsákmányolt egykori cirkuszi lónak. A filmet ketten is rendezték — Vlagyimir Ilogovoj és Jefim Szevela — és szerepel benne mogorva, de szerető * szívű szakaszpa- rancsnok, hősi halált haló örökvidám katona, melegszívű öreg parasztkatona, egy kedves felderítőlány, meg persze, a már említett két főszereplő, a kiskatona és a cirkuszié, de mindezek ellenére nehezen fogadható el a film értékes alkotásnak. Kitaposott nyomokon ballagó, kicsit naív törté- netecske, a hasonló témájú filmekből már régóta jól ismert fordulatokkal. Helyenként az érzelmesség is túlcsordul benne. s aligha tévedünk, ha elsősorban a gyermekek és a nyugdíj-korhatárnál járó felnőtt nézők körében jósolunk neki viszonylagos sikert. 4 tigris Az olasz társadalmi morál bírálatával már igen sokszor találkoztunk Dino Risi filmjeiben. A tigris ilyen vonatkozásban messze elmarad a rendező korábbi alkotásai mögött, s ha lesz közönségsikere, úgy azt elsősorban annak köszönheti, hogy Vittorio Gassman nevére az emberek szívesen bemennek a moziba. Ö játssza ugyanis a főszerepet, azt a jól szituált családfőt, akit munkahelyi környezetében tigrisként szoktak emlegetni, heves vérmérséklete miatt. Egy szerelmi háromszög történetében viszont most az tűnik ki, hogy a már javakorabeli gavallér férfiúi hevessége erősen csökkenőben van, s új szeretője, 1 aki korábban fiának kedvese volt, már öregnek, alkalmatlannak találja magához. Partnere, Ann Marget nagyon szép, vonzó teremtés.- A történet egy kicsit elnyúlik, jócskán akad benne felesleges közjáték, s mintha a derű forrása is vékonyabban csörgedezne. mint Gassman más filmjeinél megszoktuk. (bm) Nem vitás, a martintelepiek óvodakérelme jogos. A jelenlegi óvodások azonban, és akik bebocsátásra várnak, már kinőnek az óvodáskorból, mire az új létesítmény működni fog. Most tehát mindenképpen meggondolandó, hogy mit érdemesebb: félórával hamarabb elindulni a gyerekkel, s egész pap egészséges, tágas, jó környezetben hagyni, vagy reggel megtakarítani tíztizenöt percet, s a gyerek egész napját zsúfoltságban, kényelmetlenül töltse? Sokan mondják erre: mesz- sze van! Jellemző ránk ez a kisvárosi kényelem. A fővárosban menynyit utaznak az emberek naponta! Gyerekek is! Még azt sem mondhatjuk, hogy kényelmes közlekedéssel. Csúcs- forgalom ott van csak igazán! Ilyen luxust azonban nem lehet megengedni, hogy egy belterületen levő. korszerű óvodát kihasználatlanul hagyjunk csak azért, mert néhány száz méterrel arrébb van a megállótól. Aűamovics Ilona Fotók a múzeumban A miskolci Herman Ottó Múzeumban — az állandó kiállítási anyag mellett — napjainkban egy, mintegy félszáz képet bemutató fotókiállítás látható. Két fiatal fotóművész — Kovács Tibor és Orosz Tibor, mindketten a Miskolci Fotoklub tagjai — mutatja be itt munkáit. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy sajátos módon semmivel sem jelzik, melyik kép kinek az alkotása, katalógus nincs, de a szolgálatkész kiállítási őr az érdeklődőnek megmutatja, hol a határ a két fotós munkái között. Igaz, nem várható, hogy e tárlat kapcsán bármilyen szerzőjogi vita merüljön fel, de nem baj, ha a kiállítás látogatója tudhatja, kinek a munkált nézi. Két idézet olvasható a képek között. Az egyiket Edward Westertől származtatják: „Művészet-e a fényképezés? Ki tudja és ki kérdezi ezt? A látás eleven új útja, korunk vívmánya. Miért küzdenénk a ’művészet’ szóért, amelyet, mind gyakrabban, olyan tévesen használnak, hogy az ember maholnap már kimondani sem meri." A másik idézet bizonyos ír. Friedlertől származik: „A mesterfotók nem véletlenül sikerülnek, hanem sok tévelygés és csalódás, merészség, szorgalom eredményeként és az önkritika segítségével. Ez arra tanít, hogy a jó fotográfia átkozottul nehéz művészet, amely valóságos tudáson alapul, de sohasem lehet eléggé megtanulni.” A két idézetet ide kellett jegyeznünk, mert a tárlat anyaga az elsőt cáfolni igyekszik, a másikat meg alátámasztja. Művészet-e a fényképezés? — kérdi Edward Wester, s hozzáfűzi, hogy nem érdemes a „művészet” meghatározásért küzdeni. A két miskolci fotós tárlata azt látszik bizonyítani, hogy érdemes a művészi rangért küzdeni, érdemes a témát úgy megközelíteni, hogy az művészet, azaz a valóságnak az alkotóművész, jelen esetben a fotós látásmódja és láttatási szándéka szerint átfogalmazott megjelenítése legyen. Egyben igazolja a kiállítás Fr. Friedler állítását is, hogy a jó fotográfia átkozottul nehéz művészet, s a mesterfotók nem véletlenül születnek. A látott képeknek mintegy kétötöde Kovács Tibortól származik, legalábbis a teremőr útmutatása szerint. (Egy sten- cilezett katalógus, vagy a képeknél a szerző feltüntetése de jó is lenne!) Munkáinak többsége a fény-árny ellenhatásokra, az éles kontrasztokra épül — például a Várkapu, Ablakok, Ősz, Műemlék, Ikarusz, Fölfelé címűek —, hiányzik belőlük az ember, aki mindössze talán három képen bukkan fel, s egyedül a Mari néni címűn főszereplő. Ügy foghatjuk fel Kovács Tibor anyagát, mint. egy ígéretes fotós bemutatkozását, formatörekvéseinek, kísérleteinek, útkeresésének nyilvános felmutatását. Orosz Tibor munkái között is akad kizárólag kontraszthatásra épülő — Szerkezet, Lépcsők, Lámpa stb. —, de találunk több nagyon jó portrét, egy-két nagyszerű állatképet. Általában képein sok a mozgalmasság, életteliak ezek a lapok, mesterkéltség nélküliek, akár a táncképeket, akár a különböző utcaképeket, vagy tájképeket nézzük, mert. ez utóbbiaknál is többségben az élő, mozgó ember főszerepet játszik. Van egy képe, a Szünnap című, amely egy üres kávéházi terasz egy kis részletét ábrázolja. Ez a kép éppen azzal jelzi az embert, hogji nincsen rajta jelen, mert az üres kávéház mit is asszociálhatna, ha nem a távolmaradt embereket A valóság átfogalmazott megjelenítése, azaz a művészi ábrázolás, vagy az arra törekvés jelen van a képek legtöbbjén, s érzékelteti a tárlat hogy a jó fotográfia átkozottul nehéz művészet. Figyelmet érdemlő tárlat. Érdemes megnézni. (benedek) Könyvheti műsor Sárospatakon Szép számú közönség részvételével ünnepélyes író—olvasó találkozót rendezett a könyvhét alkalmából Sárospatakon a városi tanács művelődésügyi osztálya és a TIT városi szervezete. Koleszár Dénes tanácselnök-helyettes megnyitója után Hegyi József gimnáziumi tanár méltatta a könyvhét jelentőségét, majd ismertette az ünnepélyen megjelent Fábián Zoltán író eddigi pályafutását. irodalmi munkásságát. Nagy érdeklődéstől kísérve szólt a hallgatósághoz Fábián Zoltán, s kellemes, közvetlen hangú előadásban mondotta el az írói pályán való elindulását, beszélt a mai író hivatásáról, utána pedig válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. A kitűnően megszervezett, minden tekintetben jól sikerült könyvheti író—olvasó találkozó színvonalát nagyban emelte Béres Ferenc énekművész, valamint Asztalos Zsuzsanna és Oláh Erzsébet tanítóképző intézeti hallgatók sok tapssal fogadott, szép műsora. Sí az alapfa Köztudott, hogy Eger házal alatt valóságos labirintus húzódik, a puha tufakőbe vájt borospincék és a török időkből való alagutak sokaságából. Az egyik — a belváros alá eső — alagútban két évvel ezelőtt alakították ki az Ágii a Taverna borozót és ez a — város régi latin nevét viselő — szórakozóhely azóta az idevalósiak és a turisták kedvence l*tt. A pinceág folytatásában most nyitották meg a „Zöld pecsét” bárt. A június 2-i hangversenyen Ütő Endre és Kovács Eszter énekelte a Kékszakállú, illetve Judit szerepét. A kamaraopera nem igényli a díszleteket, jelmezeket, hiszen a fö mondanivaló nem a külsőségeken nyugszik, hanem a lélek belső drámáján. Operaházunk fiatal művészei szerepeiket inkább az énekes oldaláról közelítették meg, így azonban több esetben adósak maradtak az egyébként indokolt drámai feszültség, a szünet nélküli küzdelem légkörének megteremtésével. Ütó Endrénél elsősorban az érces, tömör hangot, a rendkívül jó szövegkiejtést dicsérhetjük, Kovács Eszter Judit egy-egy hisztérikus kitörését emelte művészi magaslatra A zenekar Lukács Ervin vezetésével híven szolgálta a kivételes szépségű Bartók-mű előadásának nem kis fáradságot jelentő tolmácsolását, mint zenekari produkció is nagyszerűen sikerült. A Concerto előadásában különösen a hazavágyódö zeneköltő vallomása, az Elégia tetszett. de sikerültnek mondható a Félbeszakított közjáték kontraszthangulatainak, valamint a zárótétel sodró lendületének a megteremtése is. A Miskolci Szimfonikus Zenekarban igen sok tehetséges fiatal muzsikál. Számukra Bártól: igényes, nagy műveinek megszólaltatása nem könnyű feladat. A Concerto előadásakor Iható félénkség, helyenkénti bizonytalansér remélhetőleg a zenedarab illan- dó műsoron tartásával, további előadásaival megszüntethető. Barta Péter A tavaszi bérlet utolsó zenekari hangversenye Bartók két népszerű nagy alkotásával zárult A kékszakállú herceg vára, Bartók egyetlen operája 1911-ben készült, a zenekari Concerto 1943-ban. Az opera a jelentős művek között az első, a Concerto pedig a végső letisztulás nagyszerű példája. A közbeeső időszakot, ezt a több mint három évtizedet, az útkeresés és a mérföldkövek, a nagy alkotások jelzik. A bartóki életmű ma már köztudottan a század jelentős zenei eredménye és Bartók művészetét. alkotásait hazánkban is egyre szélesebb körben ismerik és kedvelik meg. Bartók-est
