Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-06 / 128. szám
Péntek, 1969. június 6. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Miin Az idén ünnepelte 1'cnnállásánaK 20. évfordulóját az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, ahol évente mintegy 40 ezer vizsgálatot végeznek. — Lakásszövetkezetünknek jelenleg nincs elnöke. Most kellene megválasztani, de senki sem vállalja ... Nincs is értelme, szélmalomharc az egész... — mondták elkeseredetten többen is a szombat délután rögtönzött kis lakógyűlésen, majd indulattól fűtötten mesélni kezdték kilenc éve húzódó „ügyüket” Özdon, az I. kerület, Bem úti lakás- szövetkezetben. fi kéményseprő szívcsséye A Bem úti A, B, C és D jelű szövetkezeti lakásokba 1961-ben költöztek be a lakók. A 24 család problémája, a véget nem érő levelezés, ügyintézés tulajdonképpen már a beköltözés pillanatában kezdődött. Az első osztályú áron átadott lakások hiányosságairól több oldalas jegyzőkönyv tanúskodik. A Pince;h- ben feltört a talajvíz, befolyt a szennj'víz, a kéményekből a füst a lakásokba szivárgott, a padlók felpúposodtak, a nyílászáró szerkezetek nem zár- tak rendesen, esozesek mával a földszinti folyosón állt a víz. A lakók a gondosan összeállított '„hiánylistát'’ eljuttatták a beruházó vállalathoz. a Borsod megyei lanács tervosztályához. A beruházó a Lakóépület Tervező Vállalathoz, az pedig a kivitelező, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalathoz továbbította. Megindult a vállalatok között a felelősség áthárítása, végül is a lakószövetkezet vezetősége a megyei NEB-hez, az Építésügyi Minisztériumhoz és a megyei döntőbizottsághoz fordult panaszuk orvoslása ügyében. Vizsgálatok indultak, jegyzőkönyvek készültei:, s ennek nyomán némi mozgolódás is kezdődött az „elfuserált” lakóházak körül. De sajnos, a panaszoknak csak elenyésző részét orvosolták. — Még a kéményseprő is -j csak szívességből megy fel a háztetőre. Nem lenne neki kötelező, ugyanis elfelejtettek felmászót építeni a kéményhez. Arról nem is szólva, hogy kéménykotrás után az egész házból a korom a földszinti lakás szobájában áll meg. Tévedésből oda tervezték a kiszedő nyílást. De bár ez lenne a legnagyobb baj... elvezető árok. Ami fura: az árok két szélén magasabb, mint középen. A hegyről lezúduló víz természetesen az udvar közepén gyűlik össze. — Amikor csinálták, mondtuk, hogy nem lesz jó. Nincs lejtése semerre. De így egyszerűbb volt, nem kellett any- nyi földet kiásni ... * A házak körüli betonjárda is összetöredezve. Látszik rajta, hogy nem a használattól, az anyagot spórolták ki belőle. A tavaly, pótlólag épített szénledobó is életveszélyes állapotban van. Télen betonozták, s már széthullott. A bejárati ajtók fölé nem terveztek esőfogót, szinte már megette a rozsda. A lépcsők megrepedeztek, s a réseket a fagy egyre jobban tágítja. A csúszás, süllyedés miatt helyenként már a vaskoriatok is szétszakadtak. A lépcsők alatt a vakolat elláskult Három háznál már ledöntöttél:, nehogy a gyerekekre essen.’ — A múlt nyáron festettük társadalmi munkában a lépcsőházat. Nézze meg, hogy már nem is látszik rajta... — mutatják a vízloltos falat. Rossz a szigetelés, esőzések alkalmával átázik a fal. Helyenként már a vakolat is lepergett. Mint mondják, rossz tervezés miatt, ha esik az eső, a. földszinti folyosókon, az ajtók előtt áll a víz. De edő sem kell ahhoz, hogy a pincében víz legyen. Sokszor száraz időben is csak gumicsizmában lehet lemenni. A D jelű épület pincéjében már egyszerű gumitömlős szivattyút szerkesztettek. Az egyik nyugdíjas bácsi délelőttönként szivattyúzza a vizet. — Tervet készítettünk egy épület víztelenítésére. Csupán n szigetelés javítása 84 ezer forintba kerülne. Hat családnak kellene ezt kifizetni. És hol van még a többi munka... mmm írnioK két női borbíró is helyet kapott a bizottságban, amelyek külön-kiilön kategóriák szerint pontozták a „versenyzőket”. A bíráló lapokon, a szín, az illat, a zamat és a tisztaság alapján kapott pontokat tüntették fel. Nagyon örvendetes volt, hogy sok bor közelítette meg az elérhető 20 pontos maximumot. A késő délutáni órákig dolgoztak a borbíráló bizottságok, s mire a szín, a tisztaság megállapításához szükséges gyertyák csonkig égtek, megszületett az eredmény, amelyet Katona József, a borverseny elnöke hirdetett ki. A megyei borverseny egyik legörvendete- sebb tényekent említette az aszúborok nagyszerű szereplését. mert hiszen elsősorban ez a bortípus szerezte meg Hegyalja borainak a világhírnevet. Húsz aszúbor szerezte meg az aranyérem eléréséhez elegendő pontszámot. A borverseny különdíjait adta át ezután a győzteseknek a verseny elnöke. Különdijat kapott a Tokaj-IIegyalján kívüli borok kategóriájában a bogácsi Üj Élet Tsz olaszrizlingje. Miskolc különdijat Busák István olaszrizlingje nyerte el. A szakszövetkezetek különdíját a tállyai hegyközség 3 puttonos aszúja kapta. A Tokaj-hegyal- jai Állami Gazdaságnak négy különdij is jutott, egy a furmint és hárslevelű, egy a száraz szamorodni, egy az édes szamorodni és egy az aszú kategóriában. Az aszúborokban a gazdaság két bora holtversenyben. egyaránt 19,51 ponttal végzett az első helyen. A muskotály aszúk különdíját és egyúttal az abszolút győztesnek járó különdijat az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézel tárcái i telepének 5 puttonos muskotály aszúja nyerte el. (P. s.) Tanulságul a vitaindító cikkel párhuzamosan talán még komolyabb , eseményt mondanék el, amely külsőleg kissé eltérőnek látszik, de tartalma ugyanaz, mint a főcím, hiszen a gyerekek még tízéven aluliak, de az alcímben meghatároztam a lényeget. Nyolc és féléves házaséletünk alatt olyan dolgokat tapasztaltam családi körünkben, hogy ezt én magam nem is tudom eldön- teni, hogy hol is rontottuk el. Először is kezdeném a feleségem erkölcstelen életmódjával, amit mellettem folytatott. Kétgyermekes családanyáról van szó, aki késő estékig, néha éjfélig is elcsavargott a faluban. Ha odahaza is volt, kiült a nyári konyhába és sohase feküdt le a családdal egyidő- ben. Házasságkötésünk után a feleségem ugyanis azt gondolta. hogy ugyanolyan szabad és független lesz, mint lány korában. Ez sajnos, így is történt. Ugyanis a feleségemből egy lomha mozgású, családjával nem törődő anya lett, és egy hűtlen feleség. Egy-két dolgot megemlítenék. hogy’ mint anyának, milyen hibái voltaic, és vannak ma is. Ö is szinte uszított engem a gyerekekre, és velem fölemlítette őket, de hangsúlyozni kiválnom, hogy én a gyerekeket nem bántottam, függetlenül attól, hogy elég szigorú apa vagyok, csak szóval. Mikor a munkából négy-öt óra felé értem haza, akkor tette oda az ételnek valót főzni, az is legtöbbször rögtönzött étel volt Ezért is szóltam neki többször, s még ő nyitott nagy szájat ilyenkor, és modortalan szavakkal illetett. Ha megsokalltám. egy kézmozdulattal befogtam a száját, mire ő azt mondta: ezt érted te. csak pofozkodni. Az én válaszom csak annyi volt — éhes vagyok. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek hol ettek, hol nem. egész nap. Legtöbbször délig aludt, ami az iskolás kislányunk rovására ment, többször késett az iskolából. volt olyan is, hogy el sem tudott menni az anya hanyagsága végett. Egyik alkalommal kértem a gyerek ellenőrző könyvecskéjét, mire az anyja válaszolt, van egy egyese számtanból, de én már alaktani. Mikor megnéztem, sajnos másból is volt egyes és többször beírva, hogy a gyerek késik, hogy a házi feladatéit nem készítette el. Ismét felelősségre vontam a feleségem, összeszólalkoztunk, ismét egy „kézmozdulat”, mert mást nem tehettem. Borzasztó szája van! Ügy beszélt velem, mint a kanász a disznójával. Most, hogy már hat hónapja külön vagyunk, semmivel sem élnek jobb sorsban a gyermekek, sőt kezdetben azt kezdtem észlelni, hogy a gyerekek egyre jobban idegenkednek tőlem, mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy miért. Tiltotta a gyerekeket, vadította tőlem, ameddig nem intézkedtem. Különben nem volt nehéz dolgom, mert a gyerekek nagyon szeretnek és én is őket, hiszen tudják, hogy én őket nem bántottam. Nem messze lakunk egymáshoz, és szinte figyelik, hogy mikor érek ha- zp munkából. Rögtön ott vannak és örülnek nekem, és én is nekik. Befejezésül még any- nyit, hogy az anyjuk is elment dolgozni és egész nap a két gyerek csak ógyeleg ide-oda, úgyszólván éhen, mint akiknek se istene, se hazája, hol az egyik házhoz mennek játszani, hol a másikhoz, ahol hozzájuk való gyerek van. No, persze, a gyerekek elevenek, vidámak, ők csak annyit tudnak nekem mondani, ha öt órakor hazamegyek munkából és bejönnek, hogy apu adjál már valamit enni. Igen sokat jóltartom őket szalonnával, kenyérrel, s ilyenkor egy könnycsepp gördül a szemem elé. és csak arra gondolok, hogy az ilyen anyát egy marokszorítással meg tudnám fojtani, de szerencsére a hidegvérem még nem hagyott cserben. Én sem vagyok angyal, ezt megvallom. N. L. Alsózsolea Nagyszerűen sikerült fi megye boraimeih seregszemléje Nemcsak megyénk, de az egész ország borászatának jelentős eseménye zajlott le tegnap, június 5-én Tarcalon. Az országos, majd az azt követő budapesti nemzetközi borverseny valóságos elődöntőjének számított a Borsod megyei borverseny. Már a nevezések száma is rekordot döntött: az elmúlt évi 154 helyett az idén 162 bor indult a nagy vetélkedőn. Faraim Károly, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a borversenyt, majd Katona József, az Országos Szőlészeti és Eorászati Kutatóintézet igazgatója, a világhírű borszakértő, a verseny elnöke ismertette e nagy vetélkedő jelentőségét. Rámutatott, hogy hazánk borexportjának zömét a tokaj-hegyaljai szőlők adják, s évről évre a Borsod megyei borversenyek színvonala is hozzájárul e borok hírnevének növeléséhez. Az ünnepélyes megnyitó után az öt borbíráló bizottságban több, mint félszáz borszakértő látott munkához. Az ország és a megye legismertebb borszakértői mellett sok fiatal borász, köztük első ízben A huszonnégy család érthetően nem nyugodott bele a fél- munkába, a látszatjavításba. Újra és újra kopogtattak az Illetékeseknél. Csakhogy ekkor már az ügyük a bürokrácia útvesztőire terelődött. S hiába kopogtattak minduntalan, nem akadt „illetékes”, aki a hibát .magára vállalta volna. Folytatódott a levelezés is, melytől még a víz ugyanúgy csepegett a pincében, mint korábban. Az OTP 1962-ben kérte az árak felülvizsgálását. Mint írták, az épületekért elsőrendű árat fizettek, de ez túlzás, mert az épület legfeljebb harmadrendűnek fogadható el. Sok panaszos levél és kivizsgálás után meglepő levelet kaptak a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalattól. 1962. november 20-án írják, hogy a hiákat nem áll módjukban kijavítani, mert a szavatossági határidő 1962. október 15-én lejárt. Ennek ellenére az Építésügyi Minisztériumnak más volt a véleménye. 1963. augusztus 14-i levelükben írják, hogy vizsgálatuk szerint a panaszok nagy része tervezési vagy kivitelezési hiányosságból származik. „A tervezés és kivitelezés terhére róható hibák javítására köteleztük az illetékeseket.” A panaszok orvoslása azonban a mai napig nem történt meg. Jáziszivatíyií a pincéta A lakók körül vezetnek az épületekben. A D jelű épület előtt repedezett betonból víz• vnivn, l jMimuj V« VélaiatiBB ka. ^ | látizaijavítás Ózdon A lííiroíífi'íicí'íi es kispénzű dolgozókat sújtja A nagy költséget nem tudták vállalni a családok. Kilenc év alatt így is közel 50 ezer forintot törlesztettek. Ugyanakkor havonta tatarozás! díjat is gyűjtögetnek az OTP-nél. Kérték, hogy az összegyűlt összegből hozhassák rendbe az épületet. Az OTP nem járult hozzá, mivel a hibák nem elhasználódásból, hanem a tervező és a kivitelező vállalat munkájából erednek. Leve!ezés, akíaíolooalás A lakók már belefáradtak a kilencéves huzavonába. Legszívesebben a környékről is elköltöznének. Bár az ózdi NEB még 1967 szeptemberében is biztatta őket. Mint írják, az ügyet jogi útra kell terelni. A vizsgálatuk megállapította, hogy a beruházó (a B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. tervosztály jogutóda) a megyei beruházási iroda nem érvényesítette a döntőbizottság 1962. november 5-i határozatát a kivitelezővel szemben. Így a mulasztásokért a beruházó felelősséggel tartozik. Ehhez hasonlóan a kilenc év óta hiába kért tervdokumentációt is peres úton szerezzék meg Bármilyen döntés is született azonban eddig, a hibák kijavítására, a hiányosságok pótlására nem került sor. Helyette egymással leveleztek, egymásra hárították a felelősséget az érintett vállalatok, nohalennyi idő alatt már emberségből is kötelesek lettek volna cselekedni. Helyette azonlian azokat a csatornákat keresték, melyek a bürokrácia adta lehetőségek miatt mentesítik őket a felelősség alól, Ez a bürokrácia azonban a kispénzű dolgozókat sújtja. Meddig lehet még ezt eltűrni?! Tóth István Nem tudom a nevüket, azt sem tudnám megmondani, hányán vannak. Sőt, azt is elmondhatom, annak a nevét sem kérdeztem meg, akivel már találkoztam. Tartok ugyanis attól, hogy vagy szó nélkül faképnél hagyna, vagy' hamis nevet diktálna be. Ellenőrizni úgy sem tudnám, saccolásom szerint ugyanis még egyiküknek sincs személyazonossági igazolványa. De azért., ha név nélkül is, egyiket-másikat már elég jól ismerem. Az egyik kislány például az Avast választotta törzshelyéül. Fel-feltűnik az asztalok között és holmi papirosokat dug a meglepett emberek orra alá. — Bácsi, tessék. Szívesen adom... Am jaj annak a bácsinál:, vagy néninek, aki ezt elhiszi. Mert a nyitott kéz is azonnal feltűnik a szeme előtt. Á papirosokért meg kell fizetni. Hogy mik ezek? Reklámpapírok, moziműsorok. Olyanok, amelyeket időnként ingyen osztogatnak, ök, a leleményeA szórakozóhelyek vámszedő sek azonban összegyűjtik azokat, és .., és jó pénzért eladják. Ügy bizony. Egyik maga megszabja az árat — két forintnál alább nemigen adják —. a másik rábízza a vásárlóra. De az előbb jelzett összegnél olcsóbban ennél sem lehet megúszni. Hacsak nem akarják haragját magukra vonni... De még csak nem is ezéri teszem szóvá az ügyet. Báj igaz, olykor bosszankodik aj ember, mert megzavarják, mert eredmény nélkül nem tágítanak. Ennél azonban sokkal lényegesebb az: ezek a gyerekek nemcsak a délutáni órákban csellengenek a szórakozóhelyeken, hanem késő este is. Pedig nincsenek még — távolról sem — tizennyolc évesek. Mit keresnek hát olt? Sajnos, még egyetlen alkalommal sem hallottam, hogy a pincér megkérdezte volna őket. Pedig ez nemcsak este* délután is kötelessége volna.- (cs. a.)
