Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Szerda, 1969. június 4, Láttam a Charley nénjét Rendhagyó feljegyzések egy miskolci színházi bemutató után I NÉZZE EL. NEKEM I az ol,~ | ____________________j vaso, h a feljegyzéseimet egy régi, személyes élménnyel kezdem. Nem írom le, hány évtizeddel ezelőtt, de nagyon régen tör­tént, hogy a miskolci reformá­tus gimnázium tornatermében a gyűrűn, vagy a nyújtón, már nem is tudom, milyen tornaszeren, ijedten kapaszko­dott egy vékony, nyurga, gim­nazista gyerek. Sose volt jó tornász, hosszú lábaival rend­kívül komikusán terpeszkedett a semmibe. Ez a kép, ez a ré­gi emlék jutott eszembe a Miskolci Nemzeti Színház évadot záró darabjának pre­mierjén, a Charley nénje elő­adása közben, amikor a jobb sorsra és jobb szerepekre ér­demes egvkori gimnazistát vi­szontláttam a színpadon, il­letve a színpad fölött, amint egy csillárba kapaszkodva ka­limpált oktalanul a levegőben, s a csillár egyre feljebb hú­zódott a világot jelentő desz­kától. Nem talált támaszt a lá­bainak, mert hisz a létrát, amelyen jelmászott, egy má­sik színész elvitte alóla. A le­vegőben lógó színész, az egy­kori gimnáziumi társ Bánó Pál volt, aki egy nevelőinté­zet igazgatóját, bizonyos Mr. Howardot alakította a zenés komédiában és szerepe szerint felkapaszkodott a csillárra. Bi­zonyára nem tudná megmon­dani ő sem; miért. S ezen töp­rengek én is a bemutató óta. A csillárra kapaszkodó sze­replő alól tréfából elvinni a létrát, olyan humoros szándé­kú fogás, amivel élni nem ép­pen a legmagasabb művészi igényességre vall, de a Char­ley nénje előadásában ez nem volt szembetűnő. A múlt szá­zadban született angol komé­diát — írója: Thomas Bran­don — most Halász Rudolf átírásában és verseivel és Nádas Gábor zenéjével láthat­juk. Az előadást Hegedűs László rendezte. „„„ van ebben SOK MINDEN a Wcsit hosszúra nyúlt zenés komédiá­ban. Fellelhető a korábbi év­századok mg játékainak és ko­médiáinak sok-sok motívuma, szereplője. Van benne kicsit ütődött atya, aki leányai eré­nyét félti, és vannak éhenkó­rász, de apjuktól, vagy nagy- nénjüktől támogatást váró sze­relmes fiatalemberek. Van mindent rendbehozó, agyafúrt inas, illetve ebben a darab­ban nevelőintézeti pedellus is, aki mintha például Scapinnek a nagybátyja lenne. Van nyugdíjas ezredes, aki szeret­ne még hadnagy lenni, és van az ismeretlenségből előbuk­kant dúsguzdag nagynéni, aki ki is lehetne más. mint a most már elszegényedett ezredes, egykori hadnagy elhagyott szerelme. Van álszent öreg hölgy, és nagyjából kész a leltár. Meg persze van egy fiatalember, akinek párja csak a darab végén bukkan elő, s ezért ráér csaknem há­rom felvonáson keresztül női ruhában játszani, s ezzel az álruhás játékkal a komédia tengelyét képezni. Tulajdon­képpen sok egyéb mondani­való nincs is a játékról, hiszen a szereplők felsorolásából ki­tűnik, hogy van két szerel­mespár, van egy gazdag nagy­néni, és egy agyafúrt pedellus, aki — akárcsak a Moliere-i inasok és más elődök — a vé­gén mindent rendbehoz és a finálénál azzal az érzéssel ka­rolhat egymásba az egész sze­replőgárda, hogy nem maradt egyetlen megoldatlan kérdés sem, s a nézők is nyugodtan mehetnek haza. Ehhez a régi darabhoz, mint említettük, zenét szereztek, ilt-ott lefújták róla a port, a szereplőket beöltöztették a Kalmár Katalin tervezte jel­mezekbe, a játékot a2 ugyan­csak általa tervezett díszletek közé, Barta Judit koreografált hozzá néhány ügyes táncot, Herédy Éva vezényletével pe­dig a zenekar nagyon szépen szólaltatta meg Nádas Gábor muzsikáját, s nem a karmes­teren és a zenekaron múlott, hogy a komédia történési ide­je, p játék egész jellege és a muzsika között itt-ott asszink- ronitást éreztünk, s a betét­számok nem minden csikorgás nélkül kapcsolódtak mindig a játékhoz. NEVETNI nap°a sokat .le: ____________bet. Mar az első percektől alig ül el a poénpe­tárdák pukkanása, mert az előadás rendezője, Hegedűs László láthatóan arra töreke­dett, hogy a nevetés sose szűn­jön meg. Zenés komédiánál ez nem is lenne különösebben baj, ha a rendező egy kicsit több mértéktartással él. Hege­dűsnél: nem volt szíve elhagy­ni elég gégét, nem volt szíve húzni, kihagyni olyan ötlete­ket és szituációkat, amelyek várhatóan derűt fakasztanak, s így az egymásra halmozódó sok-sokféle apró betétjáték, geg többször már egymást semlegesíti, oktalannak tűnik, mint például a bevezetőben említett csillártorna. Általában a rendező a harsó.nyságot ré­szeltette nagy előnyben, s az egész játékra bizonyos féke­vesztett komédiázás jellemző. Maga az a tény, hogy az egyik főszereplő férfi szinte az első perctől női ruhában csetlik- botlik. komédiázik, eléggé ol­csó humorforrás. Ezt a rende­ző, s nem utolsósorban a sze­repet játszó Varga Gyula még alaposan meg is lovagolta, s nem kevés túljáiszással csi- holtatott ki a nevetés a nőru­hás diákfiú jeleneteinél. Legjobban Makay Sándor és Pákozdy János tetszett. Előb­bi igen jól jellemzett vonások­ból állítja össze egy korlátolt, elszegényedett, az életét a gyarmatokon eltöltött angol ezeredes karikatúráját, és sok apró játéka mindig okkal kelt derűt, az utóbbi pedig derűs, flegmatikus öregembert formál Albert pedellus alakjából: olyan embert, aki kicsit kívül Pécsi Sándor, Kossuth-di- ,?as színművész a közelmúlt napokban szülőföldjén, Sajó- szentpéteren járt, A Petőfi Sándor Művelődési Központ­ban több száz érdeklődő előtt mondott verseket. (Foto: Lacző J.) Ötven éve történt: A Vörös Hadsereg felszabadítja Sárospatakot A pataki ifjúság lelkesedett a Vörös Hadseregért, és sokan beléptek soraiba a haza és a forradalom védelmére, így a tanítóképző intézet mintegy húsz növendéke is. Május 30-án indul meg az északi ellentámadás. A Vörös Hadsereg parancsnokságának szűkszavú hadműveleti nap­lójában június 4-én a 3. dan­dár hadműveletének epizódja­ként a következő sor olvasha­tó: „a 7. munkás gyalogezred útban Sárospatak felé”. Június 5-én pedig: „A 3. dandár Sá­rospatakra bevonult”. Miután a 3. dandár egyik zászlóalja Erdőbényén kivetet­te állásaiból az ellenséget, jú­nius 3-án ide kapta a 4. és 6. hadosztály a parancsot Sátor­aljaújhely felszabadítására. Jú­nius 4-én a dandárparancsnok utasítására egy felderítő lovas­csapat elindult Erdőbényéről Olaszliszka, Tolcsva, Vámosúj- falu irányába. Parancsnoka: Szücsy Pál huszárhadnagy. A lovas elővéd, miután ellenál­lásba nem ütközött, Vámosúj­faluból továbbnyomult előre, de a Bodroghalász és Sárospa­tak közötti dombháton elsán- colt ellenséges gyalogság tüzet nyitott rá. A tüzérjárőr vi­szonzásul direkt lövéssel pász­tázta a domhátat, mire az el­lenség géppuskáit is elhagyva özönlött visszafelé. A húsz emberből álló felde­rítő vörös huszárszakasz a műúton belovagolt Patakra. Ekkor vonult egy ellenséges század a hegyháti állás meg­erősítésére, s a katolikus teme­tőnél összecsaptak. Miután a magyar parancsnok, Szücsy Pál huszárhadnagy és két katoná­ja hősi halált halt, négyen pe­dig megsebesültek, a felderí­tők válságos helyzetbe kerül­lek: úgy látszott, hogy a túl­erő megsemmisíti a maroknyi vörös harcost. Ekkor azonban a tüzérjárőr ágyúi újból meg­szólaltak, amitől az ellenség el­vesztette a fejét, és rémülten rohant Sátoraljaújhely felé. Sárospatak örömmámorban úszott, a bevonulás diadalme­net volt. Munkások, diákok ünnepelték a vöröskatonákat, a parancsnokok kocsijába virá­gokat dobáltak. Még az éjsza­ka biztosító járőr indult Vég- ardóra és Iiercegkútra. Más­nap reggel fél nyolckor indult a támadás Sátoraljaújhely irá­nyába, és 6-án foglalták el a várost. A Sárospatakra elsőnek be­lovagolt felderítő vörös lovas­csapat parancsnokának sírja a református temetőben találha­tó. Bár az ellenforradalom a fehér zománctáblát megcsonkí­totta, felirata így is kibetűz­hető: Itt nyugszik Szücsy Pál huszárliadnagy. A hazáért ál­dozta fiatal életét 1919. június 4-én. E. Kovács Kálmán Nagybecsű Herman Ottő-emlékek Eddig ismeretlen Herman Ottó-emlékek kerültek a tu­dós nevét viselő miskolci mú­zeum tulajdonába. A hagya­70 éve született federico Garda Lorca A spanyol fasizmus világhí­rű áldozatára, a modern spa­nyol irodalom legnagyobb alakjára emlékezik a világ. Federico Garcia Lorca Grana­dában született, jómódú gazda fiaként. Sokoldalú, tehetséges gyerek volt: zongorázott, zene­szerzést tanult, népdalokat dolgozott fel és verset írt Ami­kor 19 éves korában Madridba ment, nem volt már egészen kezdő az irodalomban. Pályá­ját a granadai táj élménye, a népköltészet hatása és a spa­nyol líra kibontakozó új irá­nya határozta meg. Első meg­jelent kötetei, az andalúz da­lok és a cigányrománcok egy- csapásra a spanyol irodalom kiemelkedő személyiségévé tet­ték. Lorca példát mutatott a költői hagyomány megújításá­ra, a zárt népi formák és a modern asszociációs, sőt láto- másos technika egybeforrasz- tására. Versei a képalkotás gazdagságával, megragadó rit­musukkal, tragikus mélysé­gükkel keltettek feltűnést a költőtársak és az olvasók kö­réljen. De Lorca verseiben nemcsak a nyelv és a forma minősége érdemel figyelmet. Az általa oly nagyra becsült és továbbfejlesztett granadai folklór világában súlyos tár­sadalmi problémák feszültek. Csendőrök által zaklatott cigá­nyok, üldözött szegényembe­hodahni est Tisza szederben yben A tiszaszederkényi Radnóti Miklós Művelődési Központ, valamint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat az ün­nepi könyvhét alkalmából iro­dalmi estet rendez május 5-én este 7 órakor a művelődési központ színháztermében. Be­vezetőt Kristó Nagy István irodalomtörténész mond. az est vendége Rákos Sándor költő;-- műfordító. Avműsorban Szontpái Monika előadómű­vész, valamint Lőte Attila és Kovács István színművész működik közre. Az estet könyvkiállítással és könyv- árusítással kapcsolják egybe. Magyar külpolitikai évkönyv, 1S68 Első ízben jelenik meg 1969- ben a magyar külpolitika év­könyve — a Külügyminiszté­rium és a Kossuth Könyvki­adó közös gondozásában. A kötet tartalmazza az 1968. év magyar diplomáciai ese­ményeinek részletes kronoló­giáját és fontosabb dokumen­tumait. a Magyar Népköztár­saság külügyi egyezményeit, s az ország képviselőinek a nemzetközi szervezetekben végzett munkáját. Az adatok és dokumentumok mellett több érdekes cikk ismerteti hazánk külkereskedelmi kap­csolatainak alakulását, a szo­cialista országokkal és a tőkés országokkal folytatott kereske­delmét, a nemzetközi vásáro­kon való részvételét stb. Né­hány , írás pedig számot ad nemzetközi tudományos, kultu­rális és sportkapcsolataink fejlődéséről. Ez az évkönyv nemcsak a szakmabelieknek szolgál kézi­könyvül, hanem a külpolitikai és diplomáciai kérdések iránt érdeklődő olvasóközönség szá­mára is érdekes tájékoztatást és hasznos ismereteket nyújt. tékot eddig Pósa Lajos leszár­mazottai őrizték, s az író leá­nyának, Pósa Sárinak halála után került a múzeumba. A gazdag — csaknem 300 darabból álló ■— hagyatékban megtalálhatók többek között Herman Ottó személyes tár­gyai, mint például intarziás dohányzóasztala, lepréselt ha­vasi gyopárgyűjteménye, s egy — a Garadna völgyében saját kezűleg elejtett és kitö­mött, színpompás tollazatú —< hajnalmadár. Különösen érdekesek azok a levelek, amelyeket Pósa La­jossal és más ismerőseivel váltott. A hagyatékban van többek között az a levél, amelyet 1905-ben Pósánéhoz intézett: „Engem csakugyan elgázolt egy kocsi, a fejemmel a villa­mossínre estem. Igaz, hogy öt centlméternyire megrepedt a bőr, sok vérem el is folyt, de a csont! a csont! az kemé­nyebbnek bizonyult még a vasnál is.” Egy másik, Pósa Lajoshoz 1907-ben intézett levelében gratulál „Az arany ládika” megjelenéséhez, majd — Pósa képviselőjelölt­ségére utalva így folytatja: „ ... Én, mint régi barát cs működésének őszinte méltató- ja azt a tanácsot adom: ne fogadja el a meghívást és ma­radjon meg nagy és nemes munkájánál, a gyermekiroda­lom művelésénél.. A hagyatékban található Herman Ottóné kézzel írott versgyűjteménye, amelyben egy újságkivágást is megőr­zött. A cím- és dátumnélküli kivágásban az egykori zsurna­liszta a következőket írta: „Miskolc város kirekesztette a parlamentből azt az em­bert, aki szegénységében nagy tudománnyal szolgálja az országot.. Az értékes gyűjteményből kamarakiállítást rendeznek a miskolci múzeumban, az iro­dalmi hagyaték anyagát pedig Kilián István muzeológus dol­gozza fel. Szakemberigény Ózdon rek tűnnek fel a versciklusok­ban. Sorsuk és konfliktusaik az. írót is mindinkább foglalkoz­tatják. A szegénységgel szoli­dáris Lorca a költészet mel­lett az esszét és a drámát is műveli. Különösen a színpadot érzi alkalmasnak művészi és társadalmi eszményei kifejezé­sére, hatásos szolgálatára. Ma a költő mellett elsősor­ban a drámaíró emlékét őrzi a világ. A színpadi szerző tár­sadalmi elkötelezettsége, prog­resszivitása még nyilvánva­lóbb, mint a lírikusé. Első da­rabja a Mariana Pineda című szabadságdráma. Ezt követi A csodálatos vargáné, ez a ma is nagy sikerrel játszott költői vígjáték. Lorca a harmincas években a köztársaság népmű­velő munkáját támogatta. Színtársulatot alakított, kiasz- A fennállása 125. évforduló- szikus müvekkel és saját da- jónak ünneplésére készülő Óz- rabjaival jarta az országot. di Kohászati Üzemekben az Dramaturg, rendező, író es utóbbi 15 évben megduplázó­koreográfus egyszemélyin. dott a mérnök és technikus Színházi műhelyének tapnszta- szakemberek száma. A meg- lata teszik nagy drámáit a növekedett igényekhez képest modern világszínhaz izgalmas * műsordarabjaivá. Ekkor írja a -----------—....—----------------­V érnászt, a Yermát és a Ber­narda házát. rwi r j r Drámáinak visszatérő molí- X (UlClCSriOZáS vuma az. életet jelképező nő­alakok tragédiája. Ezek az « / asszonyhősök nem törődnek UV bele sorsuk reménytelenségébe. Lázadnak és ha nem képesek Megyei táncszakbizottsági magukat felszabadítani, meg- ülést és járási népitánc-bemu- váltuni — inkább elpusztul- tatót rendez a Borsod megyei nak. E művek a nyelvi anyag Rónai Sándor Művelődési és jellemzés azonos forrásaiból Központ, valamint a sátoral- merítenek, mint Lorca költő- jaújhelyi Kossuth Lajos Mü- szete, amelynek kiemelkedő velődési Központ június 8-án, darabját, a Torreádor-siratót, vasárnap fél kilenc órai kez- a magyar olvasók Nagy László dettel Sátoraljaújhelyen. Meg- csodálatos fordításában élvez- nyitót Jaskó Sándor, a Sátor­hetik. Népköltészet és modern- aljaújhelyi járási Tanács vb- ség izgalmas egysége, tragikus elnökhelyettese mond. A tánc- és látomásos atmoszféra teszi szakbizottsági ülés és járási oly jellegzetessé a Lorca-drá- népltánc-bemutató programjá- mákat. Ezek a darabok a ma- ban több szakmai jellegű eíő- gy^ir színházak kedvelt műsor- adás hangzik el, valamint a darabjai. Lorca magyarországi sátoraljaújhelyi járás közsé- kultuszát segíti összes művei- geinek tánckarai, kórusai, nek kiadása, s Tolnai Gábor j hangszeres szólistái, üzemi nemrég megjelent tanulmánya, együttesei tartanak bemutatót. amely a fasiszták által meg- _____ „ „ „ . ö lt író-költő tragédiájának kö-| SzerePel, a. Programban egy rülményeit deríti fel, eredeti helyi néprajzi kisfilm bemu- j dokumentumok alapján. I tatása is. | azonban még így is többre lenne szükség. Különösen szí­vesen fogadnának kohómér- nök-technológust, metallurgust, gépgyártási technológust, vil­lamos gépészmérnököt, közle­kedési és vasúti mérnököt, építészmérnököt, iparszakos közgazdászt és szilikát-kémiai szakon végzett mérnököt. A vállalat tervszerűen pró­bálja hiányzó szakember- igényeinek kielégítését megol­dani. E célból alapított ösz­töndíjalapot is, amelyből év­ről évre jelentős összegeket kapnak azok, akik a vállalat előtt álló feladatok megoldá­sában akarják tudásukat hasz­nosítani. A most befejezéshez közel álló tanévben péidául 59 ilyen fiatalnak nyújt anyagi segítséget. A vállalat szakem­berigénye ettől több. Ezért a megüresedett és eddig be nem töltött állasokra pályázatot írt ki, melyet a szakirányoknak megfelelő felsőfokú intézmé­nyekbe juttatott el. A meghir­detett pályázatra eddig már egy közgazdász, 3 kohómérnök és 2 villamosmérnök jelentke­zett. Ez az igényeknek körül­belül 50 százaléka. Még to­vábbi pályázatokat várnak különösen a gépészmérnöki karról és a Marx Károly Köz- gazdasági Egyetemről. Ncmctli Gyűl* áll az őt körülvevő embere­ken, megmosolyogja kisded já­tékaikat, s magát, illetve fi­guráját sem veszi egészen ko­molyan. Varga Gyula diákját már említettem, a másik két diákot, a szerelmespárok fiű- alakjait Kiss Jenő és Kautzky Ervin kelti életre sok víg ko- médiázással, partnereiket, a két bakfist meg Kopetty Lia és Unger Pálma. Míg Kopetty több jó drámai alakítása után kissé idegenül mozgott ebben, a sok lehetőséget nem adó szerepben, Unger Pálma — akit még nagyobb szerepben nem láthattunk — most sok­szor volt színpadon. Apjukat, az ütődött képviselőt Kanalas László próbálta elfogadható emberré formálni. A dúsgaz­dag nagynéni szerepében Olgyai Magda nagyon szép és szimpatikus idősödő asszonyt játszott, s kedves volt fogadott lánya alakjában Szeli Erika. Bánó Pál, mint említettük, ló­gott a szeren, sok egyebet nem tehetett. Koós Olga ál­szent úriasszonyának nevette­tő manirjai nagyon hasonlóak voltak a 33 névtelen levél fé­rés igazgatónőjéhez. ÍRTAM fentebb, h°g? ne‘ ___________________1 ‘fm na­gyon sokat lehet. Nevetést persze ki lehet csiholni igé­nyesebben és kevésbé igénye­sen. Charley nénje nem túl igényes. Évad végén, már-már kánikulai időben általában ne­vettető darabokat szoktak ját­szani a színházak. De ilyenkor sem baj, ha az Igényesség még nem kezdte meg a nyári szabadságát. Benctlek Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents