Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

Szerda, 1969. június 4. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 HÉTFŐ REGGEL 7 OKA. A Tiszai pályaudvar váró­csarnokában nagy tömeg, lár­ma. Mindenki siet. Az ajtók előtt feltorlódik az emberára­dat. Lökdösődés, szitkozódás... A resti előtt hosszú sor kí­gyózik. Első látásra lehetnek vagy nyolcvanon. A két csa­posnő nem győzi mérni az italt. Három deci bort... Rum ... Törköly egy boros­pohárba, egyszerre két deci. A 40 év körüli, kék munka­ruhás férfi torka meg sem rezdül, amikor leönti a tör­kölyt. Csodálkozva néz a po­hárra, mintha magában mon­daná: „Csak ennyi volt?” — s ismét beáll a sor végére. — Szombaton reggeltől es­tig ittam — kiáltja egy bor­ízű hang — be is rúgtam, be­csületesen. Szikár férfi. Ősz hajszálak csillannak a fején. Egyszerű posztónadrág, fehér ing, kék munkáskabát. Vállán szíjra akasztva egy faláda. A harmadik vágányon álló szerelvény elején lustán pö­fög a mozdony, mintha erőt gyűjtene. „Figyelem, figyelem! Személyvonat indul Ózd állo­másra a 3. vágányról. A vonat minden állomáson és megálló­helyen megáll.” Ilyenkor, hét­főn reggel hozza a dolgos munkáskezeket az északi ipar­vidéknek Szabolcsból, Heves­ből. vagy még messzebbről is. 7 ŐRÁ 50 PERC. A forgalmista tárcsájával jelt ad az indulásra, s a vo­nat megtelve, lassan nekiru­gaszkodik az útnak. Nehéz út. Emberek sorsát, életét, bánatát cipeli. Minden hely foglalt. A Gömöriben felszállóknak már csak álló­hely jut. Előkerülnek a táskák. Fehér asztalkendőbe csomagolva gömbölyű házikenyér, szalon­na, koibász. Itt-ott egy-egy csirke. A hazai. Jóízűen esz­nek. A sarokban egy 35 év körüli férfi néhány falat után elteszi az elemózsiát. Nap­szítta barna arcán rzomorú ár­nyék suhan végig. — Egyél már, no! — böki oldalba szomszédja, s szinte falja a kolbászt. Mindenki a férfit nézi. Két fiatal cigány­fiú — foltos, piszkos fekete nadrágban, hajdanában fehér ingben — a szomszéd ülésről nézik a früstökölőket, közben ádámcsutkájuk le, s fel sza­ladgál ... — Mér nem eszel, Józsi? — szólítja ismét a szomszédját az előbbi, miközben elrakja az ennivalóját. Arcáról a jólla­kottság sugárzik. Rágyújt egy Munkásra, az ülésen hátra­dőlve kifújja a füstöt: — Azért nem érdemes magadat emészteni — szól megint szomszédjára. Az meg feláll, s szó nélkül kimegy a kocsi­ból. — Ott hagyta a felesége ... összeállt egy segédmunkás­sal, el is költözött Mátészal­kára. Pénteken tudta meg a Józsi, amikor hazament az üres lakásba ... Elnyomja a körmére égett csikket. Senki sem szól egy szót sem. A másik ülésen ul­tiznak. A térdeken egy fából készült koffer — a kártyaasz­tal. Aprópénz, tízesek, húsza­sok... Egy százas is ott pi- roslik előttük. — Bertikém! Hagyd abba — szól közbe az egyik kíbicelő. — Mán a hét első napján el­vered a pénzed. Mi lesz veled szombatig? — Kuss, öreg! Magának nem osztottam — veti oda a szavakat egy húsz év körüli fiú. Hosszú haja belóg a koc­kás inge gallérja alá. Szege­csekkel kidekorált nadrágja pecsétes, foltos ... A szomszédból vidám neve­tés, dalolás hallatszik. Négy ember között egy literes ba­rackpálinkás üveg jár körbe. — ...oszt még két jány! Hallottál már ilyet? — nevet az ablak mellett ülő, s köz­ben a szomszédja térdét csap­kodja. — Hát akkor az isten tartsa meg erőben, egészségben az asszonyt, meg a két újszülöt­tet — mondja a harmadik, miközben az üveg alján lö­työgő pálinkát leereszti a tor­kán. — Van még, sógor — szó­lal meg a negyedik is. Ö a boldog apa. Előkerül a táská­jából egy másik üveg is. A sarokban két férfi két nő­vel beszélget. Csendesen vál­tanak szót, mintha valami tit­kuk lenne. — A héten megint rá kell hajtani. Lehet, hogy túlórá­zunk ... A kerítés alapozását be kéne fejezni — mondja egyikük. Nagyot sóhajt: — De nem is baj... Nagyon kell a pénz. A nagyobbik lánynak új isko­latáskát kellene venni. — Melyiknek? A Mariká­nak? — szól közbe az egyik asszony. — Nagylány lett az is... A többiek fontoskodva bólo­gatnak. — Az a baj, hogy igen messze van ez... A család. Otthon is kéne mit csinálni. A pénz az jó. A múltkor is háromezret vittem haza — mondja kicsit büszkén a má­sik cserzett arcú férfi. Táská­ja zsebéből kockás rongyot húz elő. Ránéz a cipőjére. Mutató ujjával odabök: — Ez még szabolcsi por — s gondosan, fényesre törli a ci­pőjét. A vonat fékez. Füstölgő, vörös port árasztó gyárkémé­nyek, tolató mozdonyok. Min- denki szedelőzködik ... 9 ÓRA 43 PERC. Megérkeztünk Özdra. Az emberóradat elönti az állo­másépület előtti teret, s az autóbuszok lassan elnyelik az érkezőket. Felföldi György A szigetelőanyagok tudósai Gyors intézkedési kérünk NEM MONDHATNI, hogy örömmel fogadták a Szendrei utca lakói az I. kerületi tanácsnak azt az intézkedését, amellyel vasárnap reggeltől a kora délutáni órákig autó­piacnak jelölte ki utcájukat. A több mint egy év óta műkö­dő autóbörze megzavarta a családok vasárnapi pihenőjét. Heggel hat-félhatkor motorok túráztatásával, dudálással kezdődik az autóvásár, pedig enélkül is éppen elég zaj és forgalom van a kis utcában. Itt bonyolódik le nagy porfelhő kíséretével — a Zsolcai-kapu tehermentesítésére — a közeli piac árufelhozalalának egy része. A kora hajnali órákban már egymást érik a szállítást végző teherautók, vontatók. Elképzelhető, mi van itt vasárnap, amikor az eladásra váró személygépkocsikkal az utca mindkét oldalán parkíroznak. Hely hiányában a járdára is felszorulnak. Mintegy két hete még bonyolultabbá vált az utca forgal­ma. Árkot ástak a földgáz bevezetésére, s a kitermelt föld az úttest egyik felét elfoglalta. Ettől függetlenül, ilyen kö­rülmények között, az elmúlt vasárnap megtartották az autó­piacot! Nem kell különösebb fantázia elképzelni, hogy — úgy az eladók, mint a vásárolni szándékozók, vagy éppen csak tájékozódni kívánók — milyen megjegyzéseket tettek az áldatlan körülmények miatt. Az utca lakóinak régi kívánsága, hogy a sűrűn lakott, piac céljára egyáltalán nem alkalmas szűk utcában szűnjön meg az autóvásár. Kérték, jelöljön ki a kerületi tanács egy erre a célra megfelelő területet Azt természetesen ml sem vitatjuk, hogy a városban szükség van egy olyan helyre, ahol a használt gépjárműveket árusíthatják. De ez a hely a célnak megfelelő legyen, s ne okozzon bosszúságot az ott lakóknak, ne tegye tűrhetetlenné a vasárnapi pihenőnapot, s végső soron a forgalmat se akadályozza. A jelenlegi kis helyen ugyanis — miután zsúfolásig megtelik gépkocsikkal az utca — egy-egy beálláskor, vagy kiálláskor igazán bravú­rosan kell vezetni ahhoz, hogy ne okozzanak kárt egymás járműveiben. GYORS és eredményes intézkedést kérünk a kerületi ta­nácstól, nemcsak az utca lakóinai:, hanem a gépjármű-tu­lajdonosok nevében is. D. E. A Villamosipari Kutató Intézet szi­getelés-technikai főosztályán új szi­getelő anyagok ki­dolgozásának, fel­dolgozás-techno­lógiájának kísér­leteivel és alkal­mazás-technoló­giájával foglalkoz­nak. Habos Sán- dorné és Talpai József vegyész­technikusok ellen­őrzik az Aminő- plaszt sajtoló­anyagból készült szigetelő alkatré­szek minőségét. ax Alföld találkozik a heggyel V1TA Gyermekek, akik visszaütnek Édesanya vagyok Rendszeres olvasója vagyok a lapnak, s figyelemmel kísé­rem ezt a vitát is. Sajnos, na­gyon sok felelőtlen szülő van, s olyan gyermek, aki nem tisz­teli a szüleit. De miért csak a gyermekeket hibáztatjuk? Tu­lajdonképpen kik nevelik őket? Helyes lenne, ha azok a szü­lők, akiknek a gyermekei idáig fajulnak, felülvizsgálnák sa­ját életüket, nevelési módsze­rüket. Szerintem nem feltét­lenül fontos verni a gyerme­ket, és az sem elég, hogy szak­mát adjanak a kezébe. Én is anya vagyok, de remé­lem, nem fogom a gyerme­keimtől azt kapni, amit a cikkben szereplő édesapa. Nemcsak ütni kall a gyerme­ket, hanem mérlegelni azt is, mi váltja ki az ilyen, vagy amolyan magatartást. A szülő legyen barátja is gyermeké­nek. Egy 23 éves édesanya Mezőcsát Ne becsüljék le az ifjúság szerelmét Nagyon sokat lehetne vitat­kozni ezen a megtörtént ese­ten. Magam is sok olyan csa­ládot ismerek, ahol az apa megveri a gyermeket azért, hogy az 6 utasításai szerint vi­selkedjék. Szerintem egy lánynak ilyen korban nem lehet megtiltani, hogy ne szórakozzon. A fel­nőttek általában lebecsülik az ifjúság szerelmét, nevetség, gúny tárgyává teszik, azt mondják, nem vagyunk még érettek a mélyebb szerelem­re. Pedig az ifjúkori szerelem is lehet ösztönző erejű, hiszen aki szerelmes, gyakran éppen eredményeivel akar méltó len­ni ;> viszont szerelemre. A vi- szonr.ott szerelemben megnő a cselekvési, alkotási kedv. Csak tudni kell, hol a határ. Én mindig tudtam és jelessel végeztem az iskolát. Ami a lakosság foglalkozás­beli megoszlását illeti, egyik fele a mező- és szőlőgazdaság­ban, a másik fele az iparban dolgozik. Ezer-ezeregyszáz ipa­ri munkással számolnak, akik közül sokan itt dolgoznak a községben, például a kőbányá­ban, kis részük jár el dolgoz­ni távoli üzemekbe. Tervek, igények Ha a tervekről, az elképze­lésekről esik szó, az elnök — és a rövid időre betérő párt­titkár, aki egyben az iskola igazgatója is —, igen óvatos. — Itt nagyon meg kell gon­dolni, hogy mit mond az em­ber. Ha a vb tárgyal valamit, csak határozott igent, s meg­indokolt nemet lehet mondani. A vb respektálja a vb-tagok, tanácstagok véleményét, ök minket sürgetnek, a tanácsta­gokat pedig a lakosság szoron­gatja. Voltaképpen hét-nyolc éve kezdenek jobban foglalkozni a kommunális ellátással. Többek között építettek új iskolát, mű­ködik bölcsőde, óvoda, s 1960 óta van új művelődési otthon. Van diákotthonuk, napközi otthonuk — ez az iskolakör­zetesítés szempontjából fontos. A községben építettek két kilométer utat, 13 kilométer járdát. Ez a van. De sok minden kicsi és kor­szerűtlen. Szükségük van új iskolára, bővíteni kell a diák­otthont stb. A községben 5 ki­lométernyi utat kellene meg­építeni, erre 5 és fél millió fo­rint kellene — s adtak rá egy félmilliót. De ez is valami. Barát cs ellenié» Tarcalon is működik vízve­zeték-rendszer. Ez jó. Elsősor­ban ott építik tovább, ahol a lakosság maga is hozzájárul például áyokásással. De Tarcalon viszont néha sok a víz. A hegy. amelyik sokszor jó barát, gazdag terméssel, jó kő­mezőkkel „jutalmaz”, néha ha­ragos, bosszúálló is. Nagyobb esőknél, zivataroknál a hegy- 1 ről hirtelen lezúdul a víz. Van terület, ahol ilyenkor csak gu­micsizmában lehet járni, s egy fzben, amikor a Veréb- árokból kicsapott a víz. a tűz­oltók egy hétig' is kínlódtak, amíg megfékezték azt. Jobban ki kell építeni a védőárok­rendszert és ebben az ügyben tanácskoztak a tsz-vezetőkkel. A község nemcsak lélek- számban, hanem lakásokban is A régi logika: boldog emt^a" akarok lenni, semmi közceí»~ máshoz. Szerintem az új 1-, Bika: boldog ember akaro^T lenni, és úgy fogok cseleked-'1 ni, hogy mindenki más is bol­dog legyen. Én azt ajánlom a fiataloknak, hogy próbáljalak elbeszélgetni szüleikkel, persze felhánytorgatás nélkül. A gyer­mekeknek meg kell érteniük, hogy mindig először a szülő­ket kell meghallgatni, akkor biztos kevesebb lesz a vesze­kedés. Mert az igaz, hogy a szülő mindig jót akar — de persze nem mindegy, hogyan. Én bízom benne, hogy a gyer­mekek és a szülők egyaránt okulnak ezekből a cikkekből, hozzászólásokból. V. Sándor Felsőzsolca A szomszédoké a szó Az olvasók a férjet, az édes­apát úgy ismerték meg a vita­indító cikkből, mint megbe­csült munkásembert, de ez még kevés a családi békesség­hez. Az utca azonban, ahol ez az ügy lezajlik, nem így véle­kedik az apáról. A család ret­tegve várta hazatértét. Mi, akik ismerjük a családot, nem adunk igazat az apának, mert sokszor mi adtunk menedéket a három gyermeknek és az édesanyának. Szabad-e a mi társadal­munkban egy apának így vi­selkedni ? örülnie kellene, hogy három szép, egészséges gyermeke van. A legnagyobb lány csak 17 éves koráig maradhatott a csa­ládban., mert az apa elüldöz­te. Később a kisebb lánnyal is azt tette. Kérdezem én a tisz­telt olvasóktól és a szerkesz­tőségtől mit várhat az ilyen apa a gyermekeitől? Még mi, szomszédok is rettegünk tőle. A kislánynak azért nem ad­nak igazat, mert nem vallott be mindent úgy, ahogy meg­történt. Sz. Ca. Tilos takarékbetétkönyvet az országból kivinni Verganli Marioné, Fried­mann Olga 63 éves penziótu­lajdonos, San Bartolomeo del Ccrvo-i lakos, olasz állampol­gár éveken át rendszeresen küldött Budapestre csomagot testvérének, Forró Géza 61 éves gondnoknak és feleségé­nek. Amikor Forróné örökölt, ebből 40 ezer forintot — kül­földi állampolgárról lévén szó, engedély nélkül — Vergantiné- nak adtak. Az összeget taka­rékbetétkönyvben helyezték el, s részére maguknál tartották. Vergantiné később magyaror­szági tartózkodása során ösz- szekülönbözötl testvérével, s amikor hazautazott, két taka­rékbetétkönyvet ki akart vin­ni az országból. A vámellen­őrzésnél szándékát leleplezték. A Központi Kerületi Bíró­ság Verganti Marionét hat- hónapi szabadságvesztésre és 3000 forint. pénzbüntetésre, Forró Gézát és Forró Gézánét 3—3 hónapi szabadságvesztés­re és 100C—1000 forint pénz- büntetésre ítélte, egyúttal el­rendelte a lefoglalt, mintegy 38 ezer forintról szóló takarék- betétkönyvek elkobzását. Á szabadságvesztés büntetés vég­rehajtását mindhármuk eseté­ben háromévi próbaidőre fel­függesztette, életkorukra, be­tegségükre tekintettel, vala­mint figyelemmel arra, hogy Forróék rosszul értelmezett testvéri szerétéiből juttatlak — engedély nélkül — az örökség­ből Vergantinénak. Az ítélet ír\o'P>rn<i A tarcaliakban erős lokál­patriotizmus él. Még azokban az emberekben Is, akik később 1 jöttek ide, s akiket nem fűz ! száz és ezer gyermekkori em- < lék a községhez. Szakolczai i Gyuláné, a kőbánya gépkeze- ■ lője például Szabolcsból jött. 1 Mégis úgy beszél se helység- 1 ről: i — A mi falunk. Kőszegi Gábor 1966 decem­bere óta a postahivatal veze­tője. — Azóta megismertem, meg­szerettem Tárcáit. Érdekes adatokat mond. A családok felének van tv-je, há- : romnegyed részének rádiója, illetve egyharmada mindkét , hírközlő berendezéssel rendel­kezik. i — És 1936-an járatnak újsá- : got, folyóiratot. Ebből 641 na­pilap. A községi tanács vb-elnöke, Kovács Károly sem tartozik az őslakók közé. De érzésekben és tettekben már régen tarcali. Dinamikus lejlődés Az elnökhöz úgy déltájban érkezünk. Egy hosszabb tár­gyalást fejez be. A tsz veze­tőivel azt beszélték meg, ho­gyan oldhatják meg legered­ményesebben a hegyről olykor- olykor veszélyesen lezúduló víz elvezetését. Kovács Károly kissé fáradt már, de amikor Tárcái jelenéről, jövőjéről van szó, felvillanyozódik. — Itt, ahol az Alföld talál­kozik a heggyel — kezdi —, négyezerkétszáz ember él. És Tárcái nem sorvadó, hanem minden vonatkozásban dina­mikusan fejlődő község. Ennek talán az is a magyarázata, hogy a munkalehetőségek fix alapokon nyugszanak. A hajdani vulkánikus hegy oldalán dúsan teremnek a sző­lőtőkék, Itt működik a szőlé­szeti kutatóintézet, és ide nyú­lik a Taktaközi Állami Gazda­ság egy része. És két év óta szépen fejlődik a tsz is. A ter­melőszövetkezetben koráb­ban sok probléma volt. Az új vezető garnitúra — elnök, fő- agronómus. brigádvezető stb. — n tagsággal egyetértésben biztató eredményeket ér el. 1966-ban például csak másfél j milliós állami dotációval hoz- , hatták egyenesbe a szövetke­zetét. A következő évet adós- ságmentesen zárták, és a re­form első évében végzett mun­kájuk nyomán már másfél millió forintjuk van, s olyan j beruházásokat végeznék, ame- ; lyek később hozzák meg a , hasznot. Régebben innen sokan | elmentek, ma inkább máshon- 1 nun jönnek ide. fejlődik, évenként 20—25 la­kás épül. A község kezd nyúl­ni. Már foglalkoznak a ma­gasházak építésének gondola­tával. És azzal is, nem luxus- e, hogy a község belterületén olyan hatalmas porták vannak, amelyek beillenek szántónak is. Cs. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents