Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

Szerda, 1969. június 25. ESZÄK-MAGYARORSZÄG 5 Messzi van a világ vége Uppenytól Azt mondják, az isten jó­kedvében teremtette ezt a vi­déket. Kincset és jólétet nem tudott egykor odavarázsolni az upponyi népnek, kárpótlásul sziklás hegyet, zöldbe boruló síkságot adott... Világéletében hívő nép volt az a párszáz lélek, ott a pá­ratlan szépségű tájon. Hitt a „lentiekben”, hitt mindenkori parancsolójának, de mit is te­hetett egyebet. De legjobban hitt mégis a legszentebb dologban: az al­kotó munkában. Hogyan élnek ma ott az emberek? Merre jut el a fa­lu neve a kissé elzárt település­ről, amit úgy hívtak valaha, „no, ez már a világ vége, in­nen nincs tovább...?” A férfi eljár Hétköznap délelőtt szinte idillikus nyugalom fogadja az idegent. Férfiember nincs ott­hon, oda van minden házból dolgozni. Ki az ózdi vasgyár­ban, ki az északi bányákban, mások az erdőgazdaságnál és a lazbérci víztároló építésénél keresik a család kenyerének egy részét. Elzarándokolnak az iparvidékekre a fiatalok is. Csak néhány öreg, és az asz- szonyok maradnak otthon. Megművelik azt a párszáz holdnyi földet, Közös gazdaság nincs a fa­luban A növénytermelő tár­sulás is csak a papíron léte­zik. Az egyre inkább elörege­dő szakcsoport tagjai a szom­szédos bánhorváti tsz felé ka­csingatnak — úgy érzik, a gazdálkodás igazi jövőjét az egyesülés jelentené. A kétlaki életmód meglát­szik a falu arculatán. Gondozottak a porták, szép új településnegyed épült az utóbbi években a falu egyik végén, sőt terjeszkedik a köz­ség a másik széle felé is. Egy­re több a háztetőkön a tv-an- tenna. Benn a lakásokban ott a kényelmes, modern bú­torral felszerelt tiszta szoba, óm oda csak ritkán lépnek be a háziak. Lakni a másik he­lyiségben, vagy a konyhában szokás. A kultúra kissé lassan ter­jed, nehezen hódít tért. Ke­vés lap jár a községbe, a he­tente egyszer vetítő mozi rá­fizetéssel működik. Van jópár ember, ki csak néhány elemit végzett, akad az idősebbek között analfabéta is. A dolgo­zók iskolájába mégsem lehet Összetoborozni néhány eszten­deje elég jelentkezőt. De vannak azért örvendetes változások is. Ha visszahúz is még sok embert a több évszá­zados szokás és kötöttség, ha ma még több értelmét is látja az örökös munkának a pénz- teremtésnek, mint a kikapcso­lódás és kulturálódás igényes használatának — mégsem él már mindenki csak a saját portáján. Az iskolavezető pedagógus, l'orgony István örömmel be­szélt néhány emlékezetes meg­mozdulásról, a szívós és kitar­tó népművelői munka gyü- mölcsözéséről. Feltámasztott hagyományok Ez az ember négy éve él és dolgozik Upponyban. Az alsó négy osztályba járó 20—30 gyereket tanítja, neveli, egy­ben ö az iskolavezető. Ö lát­ja el a könyvtárosi tisztséget, irányítja a művelődési életet, ismeretterjesztő előadásokat tart, ünnepségeket rendez és szervez. Mindezek után marad ener­giája — és amint mondta sok öröme — egy-egy érdekes ese­mény lebonyolítására, szoká­sok megőrzésére és felelevení­tésére. Már-már a feledés homályá­ba merülő népi hagyományok éleiben tartása, feltámasztása fűződik többek között a tanító nevéhez. Elhívják lakodalmak­ba, s ott figyelte meg a ma még mindig frissnek és szép­nek ható szokásokat, a kiké­rést. a tűz feletti táncot, az új asszony felkontyolását, és a mindezt kísérő népi rigmuso­kat. Ma már igyekszik ezt tu­datosan terjeszteni. Kot esztendeje ünnep lett a szüret is Upponyban. Addig ki-ki megérlelte és az év során szép lassan megiszo­gatta borát. Nem oly híres az arrafelé termő szőlő, a leg­több csak direkttermő. Az up- ponyiak azonban józan embe­rek. A szüret mégis valóságos örömünnep, népi szokásokat, dalokat és régi táncokat fel­ölelő és megszólaltató népi já­ték lett. Híre ugyan a szüret­nek és az ott élő népi szoká­soknak ma még nem jutott el messzire. Ügy gondoljuk, nem bocsátkozunk alaptalan jóslá­sokba, ha azt mondjuk: nép­rajzkutatók és szociológusok gazdag tárházát lelnék a meg­örökítendő szokásoknak és né­pi kultúrának a faluban. Az anonytnus tévedett A krónikást Upponyba csa­ló hívás tulajdonképpen egy nekünk címzett névtelen le­vélben fogalmazódott meg. Nem is lenne érdemes meg­említeni, hiszen alaptalan a kesergés a „világ végén levő község nevében”, nem helyt­állóak a gondolatok, az érvek­nek hitt jósolgatások, melye­ket a kúsza sorok tartalmaz­nak. Hogy fejlődött a kis község és egyre messzebb kerül a vi­lág végétől, arról bárki meg­győződhet. Gazdagodott a te­lepülés, és ehhez szíves-örö­mest adták két kezük munká­ját az ott élők, mert hisz érez­ték, hogy magukért teszik. Így építettek egy melegedőt a buszra váró utasoknak, tüz- oltószertárat létesítettek, meg­szépítették az üzletet és az italboltot, a Szabadság-telepen köves utat kezdett építeni a lakosság. Segítségükre, mun­kájukra számít a jövőben is a Bótán levő körzeti tanács. A névtelen levélíró legna­gyobb bánata, hogy az uppo­nyi völgy lezárása után csak kerülővel juthatnak be az emberek a vasútvonalhoz, s hogy szerinte akkor valóban a világ végén lesz Uppony. Arról viszont hallgat, hogy amíg a Vadna felé vivő busz­hoz nincs közvetlen csatlako­zás, a völgy lezárása és a láz- bérci víztároló megnyitása után Putnok felé jobb lesz a közlekedés. Borsodbótán és Sajómercsén át mehetnek majd Putnokig busszal a köz­ség lakói, s onnan rögtön lesz továbbinduló vonat. Mert hisz a világ végétől egyre messzibbre kerülő Up­pony nyolcszáz lakosának gondját, baját ismerik azok, kiknek feladata és szívügye azon segíteni... Gyárfás Katalin Ózdi jubileumok Májusban kétnapos tudomá­nyos program keretében ünne­pelték meg az ózdi kórház fennállásának huszadik évfor­dulóját. Ez tulajdonképpen nyitánya volt Ózd várossá nyilvánítása huszadik évfordu­lójával kapcsolatos ünnepség- sorozatnak. A jubileummal kapcsolatos program késő őszig még számos, események­ben gazdag rendezvényt ígér az ózdiaknak. A város megalakulásával kapcsolatos jubileumi ünnep­ségsorozat még csak most kez­dődött, de már újabb jubi­leumra készülnek Ózdon. A jövő év májusában lesz 125 éves az ózdi gyár. Az Ózdi Kohászati Üzemekben tavasz- szal ünnepséget előkészítő bi­zottságot szerveztek, mely a napokban készítette el a ju­bileumi ünnepség programter­vezetét. A program összeállí­tásában arra törekedtek, hogy az emberek széles körben meg­ismerhessék a kohászati üzem munkáját, fejlődését, a jelen gondjait, és ezzel még szoro­sabbá tegyék a vállalat és a dolgozók kapcsolatát. Napi öt tonna Tomi Próbaüzemei a szolnoki Tiszamcnti Vegyiművek mosó­szer-üzeme. A Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott, Tomi néven forgalomba került új mosószerből a próba­üzem idején napi öt tonnát készítenek. A csomagoló auto­mata gépsor mérlegelő egysége látható a képen. Csökken az igén*/ Rendszerint arról szoktunk beszámolni, hogyan nő a la­kosság, a fogyasztók igénye bi­zonyos szolgáltatások, vagy cikkek iránt. Vadszámlálás Időnként a vadaknál is „népszámlálást” kell tartani, hogy kiderüljön, miképpen is alakul az állomány. Az idei első vadszámlálás eredményeit bizonyára örömmel fogadják a vadászok és a természetkedvelők, hiszen az adatok az apró- vad-állomány egészséges fejlődéséről tanúskodnak. A listán jelenleg a fácánok vezetnek, ami annál is inkább előnyös, mert a vadászok tábora ezt a szárnyast külön becs­ben tartja. Létszámuk — a nagyon pontos, lelkiismeretes összesítések szerint — idén először országosan meghaladja az egymilliót. Ez az év tehát a hazai apróvad-gazdálkodás történetében aranybetűsnek számít. A lista szerint egyéb­ként hazánkban egymillió 62 ezer fácán van, szemben a ta­valyi 942 ezerrel. A fogolyállomány is átlépett egy kerek számot, itt azonban egyelőre nem beszélhetünk milliós nagy­ságrendről. Ennél a szárnyasnál szerényebbeknek kell len­niük a vadászoknak, és egyelőre félmillióval is be kell, hogy érjék. Külön érdekesség azonban, hogy az állomány itt is 62 ezerrel lépte át a kerek számot, jelen esetben az 500 ez­ret. Ami a nyulat illeti: egy év alatt 23 ezerrel több van be­lőlük, s ha az állomány így gyarapodik tovább, akkor a je­lenlegi 974 ezerről jövőre szintén egymillióra kerekedhet a tapsifülesek száma. A vadszámlálás adataiból kiderül, hogy nagyobb gondot kell fordítani a fogoly és a fácán védelmére. Különleges vadmentő készülékkel igyekeznek elősegíteni az állomány gyarapítását. Kazincbarcikáról, a modern, új városból most csökkenő igényről érkezett hír. Ez azon­ban örömet okoz. Miről van szó? Az Augusztus 20. téren be , kellett zárni egy szolgáltató ”1 jellegű egységet, a kölcsönzőt. Havi forgalma ugyanis alig haladta meg a 150—200 forin­tot. Ezek a kölcsönzők főleg mo­sógépeket, porszívókat, haj­szárítókat, s más ehhez ha­sonló háztartási gépeket tar­tanak készenlétben, hogy az igénylők rendelkezésére bo- csájtsák. Kazincbarcikán azon­ban egyre kevesebb családnak van már szüksége ilyen segít­ségre, hiszen abban a város­ban, ahol a házak tetejének szinte minden négyzetméteré­re jut egy tv-antenna, már sa­ját mosógép és porszívó is van a háziasszonyoknak. Hegyaljai kfsz-ek exportra A sátoraljaújhelyi ktsz-ek a helyi lakosság igényeinek ki­elégítésén túl jelentős mérték­ben termelnek exportra is. Különösen kiválik ilyen szem­pontból két szövetkezet, a Hegyaljai Ruházati és a Fa­ipari Ktsz, ahol az elmúlt év­ben 66 millió forint értékű árut gyártottak külföldi meg­rendelésre. A faipari ktsz-nél például a termelés 80 százalé­ka, a Hegyalja Ruházati Ktsz- nél pedig a termelés 70 száza­léka jut külföldre. Ezzel szemben a Sátoraljaúj­helyi Dohánygyár össztermelé­sének csupán 2 százalékát te­szi ki az export. Válasz cikkünkre Feketesár kiengesztelődhet A krónikást Upponyba csa­ló hívás tulajdonképpen egy nekünk címzett névtelen le­vélben fogalmazódott meg. Nem is lenne érdemes meg-*********************************************** ************** A****** í * Feketesár kincsei címmel szerény kis írást adtam közre e lap május 18-i számában. So­káig nem reagált rá se a Pé­Anyukát kérek! Idősebb nő félnapos munkát vállftlna, háztar­tásban. Értesítést „Megbíz­ható 7061” jeligére kér a kiadóhivatalba. Széchenyi u. 15—17. ___________ K eresünk felvételre sza­kácsnőt. Jelentkezés: Mis­kolc-Tapolca, Martos Flóra ll. 37. wawJhk» Cipész-varrógép olcsón eladó. Özv. Érsckné, Nyék- iádháza, Lehel u. 6. ^Vgynernütartó, új heverő eladó. Munkácsy Mihály w. 110. __________ CG rendszámú Wartburg kifogástalan állapotban el­adó. Érdeklődni: Tóth Gé­za, Miskolc, Széchenyi u. 4. sz. Tihany fiúkerékpár el­adó. Akác u. 56. Jó karban levő mély, Iker gyermekkocsi eladó. Nyéki údhiüza, Árpád u. 21. fc- alatt. Dán bőrgarnitúra kifo­gástalan állapotban eladó. Orvosok, vállalatok fogadó- azobálbR kiválóan alkalmas. Telefon: 35-176 (az esti Arákban. Gerendák, különböző mé­retekben, 4—10 méteresig, eladók. Megtekinthetők: délután 6—8 óra között. Bar bal Ferenc utca 22. szám alatt. Glósz-kitérő- ben. Ilálószobabútor igényes­nek eladó. Miskolc, Szé­chenyi utca 101. szám, el­ső emelet. 3-as ajtó. Bod- gál Ferenc. Fclsőzsolcáti, Szent Ist­ván u. 47. sz. alatti csa­ládi ház, azonnali beköl­tözéssel eladó. Érdeklődni: Pelsőzsolca, Hősök tere 6. sz. Lúterán. Összkomfortos családi ház eladó, garázsnak Is alkal­mas műhellyel. Cserelakás szükséges. Attila utca 20. Eladó 3 szoba, előszoba, konyhás, kertes ház, 283 négyszögöl kerttel. Érdek­lődni: Kazincbarcika, Kis­erdősor 23. Gyermektelen házaspár­nak üres szoba július 1-től kiadó. Miskolc, ül., Eper u. 10. Fiatal, értelmiségi házas­pár külön bejáratú albér­leti szobát keres a belvá­rosban, fürdőszoba-haszná­lattal. Leveleket „960” jel­igére a hirdetőbe, pf. 13. Külön bejáratú szobait gyermektelen házaspárnak* július 1-től kiadó. Mis-* kolc-Martintelep, Komjáth* Aladár u. 7. * — Most alszik Ferike. Ö még igen sokat alszik, hiszen csak egyhónapos... A Szentpéteri-kapui kór­ház koraszülött osztályának ügyeletes orvosa szerető rész­véttel hajlik a kiságy felé, majd a kórlapot veszi kézbe. — Két kiló negyven deká­val született, kis súllyal. Most már két kiló hetven deka ... rendes körülmények között haza lehetne vinni... Itt kicsit elakad az orvos hangja, majd zavartan lenye­li elérzékenyültségét és foly­tatja: — ... Igen, az édesanyák ilyenkor már megkapják a kis súllyal született gyereke­ket is. Ferike Is egészséges, nem volt vele semmi baj... hazamehetne... * Két gyászruhás nő ül a szerkesztőségi szobában. Az egyik még fiatal, a másik va­lamivel idősebb. — Az én testvéremnek a lánya volt a Ferike édesany­ja... akit megöltek a tapol­cai erdőben... — A férjem húga volt — teszi hozzá a fiatalabb. Az újságból ismert a szo­morú történet, hogy egy hu­szonhét éves leánynak gyer­meke született egy nős em­bertől. A férfi, amikor meg­tudta, hogy a leány gyerme­Azonnali beköltözéssel há-* romszoba-összkomfortos hóz* eladó. Zrínyi u. 51. (Nép-* kort háta mögött.) * Azonnali beköltözéssel,* OTP-kölcsönnel épült kér- * tes családi ház eladó. Dt-* úsgyőr, Berkenye u. (Berekalja.) Érdeklődni 8. szám alatt. Főbérlctl lakással rendel-^ kező, 53 éves özvegyember* megismerkedne, házasság* céljából, egyedülálló, min­den káros szenvedélytől mentes, erkölcsileg meg­bízható, 43—46 éves öz-* vegyasszonnynl. Egy gyer-^ mek van. Leveleket „öszin.j* teség” Jeligére a hirdető­be, pf. 13. n'í tői* g-* í Modern, új menyasszonyi ruhát kölcsönzők, vidékre^ is. Gyopár u. 3. (Szent* Anna templom után első* két szült, kicsalta az erdőbe és megfojtotta. — Előttünk is tagadta, hogy terhes — mondja az idősebb asszony, akit a tanács a gyer­mek gyámjának jelölt ki. — Egy udvarban laktunk. Ű az öreg nagymamával, mert a szülei régebben elhaltak már. — Mindig egyedül érezte magát, azért tartotta meg a gyereket. Annyira szerette, örült neki, alig várta, hogy hazahozhassa... A két nő hangja sírásba fullad. — Nem szeretnénk, ha a kisfiú állami gondozásba ke­rülne — mondják ki végül jövetelük célját. — A család nem tudja fel­nevelni? Elsorolják, hogy csak egy fiatal házaspár van a roko­nok közt, nekik van gyer­mekük. A többiek mind idő­sek, negyven éven felüliek, nem merik már vállalni a ki­csi felnevelését. — Azt szeretnénk, ha ren­des, gyermekszerető emberek vennék magukhoz... Már kérték, de nem akarjuk akár- hová adni. Most még választ­hatunk, míg nem történik meg az állami gondozásba vétel. Ferike mocorog a kiságyon. Felébresztette a beszélgetés. Kis fejét hátrafeszítve felsír. Szabályos szép arca közepén megpirosodik pisze orrocská­ja. — Sajnos, nem kap elég anya tejet, mert kevés van. Mesterséges tápszeren él — tájékoztat az orvos mintegy mentegetőzve. — Érthető ugye, hogy azt az anyatejet, amit az édesanyák behoznak, az ő gyermekeiknek adjuk. Ferike csak akkor kaphat, ha marad. Mindenesetre ez jó arra, hogy házi körülmé­nyek közt. kórházon kívül, anyatej nélkül is szépen fel lehet nevelni... A csecsemőt közben tiszta pelenkába csomagolja a nő­vér, s Ferike máris nyugodt álomba merül. Álmodik egy szerető, kedves családi ott­honról, ahol talán éppen rá várnak, hogy megszépítse gyermeki bájával egy magá­nyos házaspár életét. Ha dolgozó nő szíve mele­gedne fel Ferike iránt, s anyukája szeretne lenni, úgy megilleti őt a hároméves gyermekgondozási segély, ép­pen úgy. mint a szülő nőket. Vajon, akad-e ilyen család, ilyen dolgozó nő? Ha igen, szerkesztőségünk szívesen se­gít a találkozásban. Adamovics Ilona villamosmegállónál.) tér család — akikről ott egyet, mást elbeszélek —, se a Mező­kövesdi járási Művelődési Ház, a Kis Jankó Bori hímzőpályá­zat meghirdetője. A minap azonban, mintha csak összebeszéltek volna, in­nen is, onnan is írtak. Péter Istvánné a következőkről ér­tesített: „Köszönjük az Észak-Ma- gyarországban megjelent, ró­lunk szóló írást, őszintén be­valljuk, nagyon meglepődtünk. Oly nagy biztatás volt ez ne­künk, hogy tele lettünk len­dülettel és nagyon nekifog­tunk a hímzésnek.” Mezőkövesdről Kruzsely Ká­roly, a Járási Művelődési Ház igazgatója írt: „Sajnálattal olvastuk Péter István kerületvezető erdésznek és feleségének a tavalyi Kis Jankó Bori hímzőpályázattal kapcsolatban szerzett csalódá­sáról. Szeretnénk elnézésüket kérni, reméljük, hogy az 1969- es évben meghirdetett pályá­zaton már találkozhatunk al­kotásaikkal, gyönyörködhetünk munkáikban.” Péterek rossz emléke, sértő­döttsége ezek után — gondol­juk —, egy csapásra elmúlik. A művelődési ház szépen, em­berségesen kéri a kézimunká­zó erdészházaspárt az idei pályázaton való részvételre. (Tavaly a késve hozott mun­kákat nem vette át a rende­zőség.) S amint az Petemé so­raiból kiderül, szenvedélyesen dolgoznak, ambíciót, lelkese­dést, biztatást kaptak a lap­ban közölt írásból, s ezt csak fokozhatja Kruzssd Károly le­vele. Jó lesz. ha most már ők is jobban megjegyzik a pályamű­vek beadási határidejét, az utolsó napot, július 20-át' Köszönjük ezt az elintézési módot! —borsodi—

Next

/
Thumbnails
Contents