Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
eSZAK-MAGYÄRQRSZÄG 6 Vasárnap, 1969. június 22. Fejkötő, kecelő és rá a ragyogó Hatalmas felfordulás keletkezett a házban fél órán belül. A heverőn szétteregetve hímzett asztalterítők, futók, kis szettek. Az előbb még egymás mellett ültünk itt Gaál Kál- mánnéval, a tardi népművészet egyik mesterével, de ő már leszorult a heverőről. Leszorították a szebbnél szebb varrottasok, amit végeláthatat- lanul ont magából a szekrény- fia. ' Kedves, mosolygós asszony, telve lelkesedéssel — és panasszal. — Most mondja meg! Hát lehet az, hogy a tardi hímzés nem kell a külföldieknek? Létezik ez? Maga elhiszi? ... Nézze, ebből a fajtából a nyugatnémeteknek csináltunk nem is olyan régen. Emezt a hollandok, ezt az angolok szerették ... — Mióta ad kevés megrendelést a kövesdi mutyóház? — Az új mechanizmus óta. Azt mondják, drágák vagyunk. Persze adnának munkát, de kínálják, hogy csináljuk a matyó laposhímzést mi is. Hát miért? A tardi nem olyan szép? Meg különben is, erre áll a kezünk. Gaálné konyhájában, nyáron meg az udvari nagy fa alatt gyakran gyűlnek össze a tardi asszonyok, lányok. Varrják a híres piros-fekete keresztölté- sest. — Látja, ezek az eredeti ősi mintáink — mutat egy párnát. — Ez a csík a Kossuth- bankós. Ez nem változik. Ezenkívül van madaras, eperleveles, kerített csillagos, nyakas madaras, lapátos, metszett eperleveles mintánk. Minden darab más. Van vagy ötvenféle variációm. Csak ezekből. — A szín mindig piros és fekete? — Valamikor piros és kék volt. Nagyanyáink a kék szálat a surcból húzták, s azzal díszítették a piros mintát. Azóta véglegesen fekete gyöngyfonál,lett a kék szál helyett. A szobában, ahol ülünk, nagyképernyős televízió is van. Csak az alakjáról gondolom, hogy nagyképernyős, mert nem látszik belőle semmi. Hatalmas hímzett terítő borítja be a készüléket. Mellettünk fiókos szekrény. Kérdem mikori. , — A jegyajándékom volt. Eredeti tardi bútordarab. A felső fiókon az a két beépített kerek tükröcske teszi azzá. Még él az öreg asztalos, aki készítette. De van ám nekem egy olyan tardi ágyam, amit még a nagyanyám nagyanyja kapott. Asztal, szék is van hozzá. Ügy tervezem, az egyik helyiséget berendezem majd vele, fel tornyozom rajta a párnákat, ahogy itt szokás volt... Mondja, mondja szép terveit, s közben újabb halom hímzett vászon kerül elő. A párnának való, kihímezett széllel, a nagy hímzett lepedő és ágytakaró, valamint a hozzávaló függönyök. —i Ruhája van-e? — Hogyne volna — húzza ki a tükrös fiókát, s előszedi féltő gonddal kincseit. — Olyan sikerünk volt benne most Budapesten, a nemzetközi vásáron, hogy az csuda. Négyen voltunk fent a faluból. Sorra vesszük a ruhadarabokat. Kirak egy sor kendőt. Díszes, sűrűn rojtos valamennyi. Kérem, hogy kössön fel egyet. — Egyet? — nevet csodálkozva. — Egyet nem lehet! A nagy, virágos, metszett tükör elé áll, köti a kendőket és mondja, hogy melyik mi: — Ez a fehér kis vászonsapka kerül előbb a konytra ... így Ez a fejkötő. Erre jön a kecelő, ez a ragyogás. No most egy kendő, ez a zöld pamut- rojtos... Megráncoljuk, s így- e, hátrakötjük. No most adja ide azt a fehér singolást... Azt a kis csíkot... Ezután következik a másik rojtos kendő. Kész is. Ha még ünnepre készülünk, erre jön rá a nehéz selyemkendő. Ennyi az egész. Neki egy percbe alig telt,.mire ügyes, gyakorlott kézzel magára igazítola a sok nehéz, díszes holmit. Most következett a ruha. Előbb a vászon ingváll, hímzett manzsettával. Ez a darab több mint ötvenéves, idősebb, mint a gazdája, öt fehér húzott alsószoknya következik, rá a hatodik, a legfelső neve: a pipi guruló. Ezt követi a dakó, vagyis az arannyal, ragyogóval, bokorbaszedett szalagdísszel, selyemrojttal ékesített mellény.-Végül a hímzett kötő. Íme, kész a menyecske. Még egy kis csokor a kezébe, s máris a fényképezőgép lencséje elé áll. — Mikor volt olyan esküvő, ahol népviseletbe öltözött a menyasszony? — Legutóbb az ötvenes évek elején. Azóta nem volt. Pedig szép ám a tardi menyasszony. Nézze csak? Saját menyasszonyi képét mutatja. Fehér, térdigérő ruha, fején magas fehér virágkoszorú. ... — A harmincas évek derekán öltöztek fehérbe a tardi menyasszonyok. Az elsők közt voltam én is, mert korábban itt feketében esküdtek a lányok. Az volt a szokás. Ügy belefeledkezünk a sok szépségbe, a kihaló népviselet feletti kesergesbe, hogy észrevétlenül telnek az órák. — Valóban azt reméli, hogy még fel tudná támasztani Tar- don a népviseletet? — Fel — mondja határozottan —, tudja mikor? Ha sikerülne a tervünk, s a tsz-en belül létrehozhatnánk azt az önálló hímző, varró üzemet, amit melléküzemágként szeretnénk a faluban megvalósítani. Segít minket ebben a tsz és a helyi tanács vezetősége is. Majd mi találnánk piacot a tardi keresztszemesnek, ha a Matyóháznak drága. — Ez még csak munkalehetőség az asszonyoknak, de nem biztos, hogy újból beöltöznek ... — Tudja, hogy van az, amin az ember dolgozik, azt viselni is szereti. Márpedig a mi fiataljainknak rááll a keze az öltésre, könnyen tanulnak. Aztán, ha majd mindenki belejön a munkába, készít a maga szórakozására is. Ez úgy lesz, majd meglátja! • Gaálné különben már elnyerte egy ízben a Kis Jankó Bori díjat, s a népművészet mestere címet. A mintáit maga állítja össze a helyi népi motívumokból. Lelkes, odaadó őrzője és továbbfejlesztője a helyi népművészetnek, s a fiatalok is szívesen tanulnak tőle, szívesen dolgoznak most is felügyelete alatt. Gaálné vigyáz a tardi motívumok eredetiségére is. A nagy halomból előhúz egy csárdásra színezett madarat, valami gobelin félét, s szinte undorodva mutatja — már ilyeneket is csinálnak! Rettenetes ugye? -El is vettem a lánytól, s megmondtam, az én házamba ilyennel be nem ülhet ... Elbúcsúzunk, s sajnálkozva gondolok rá, szegény asszony mikorra fog rendet csinálni a nagy bemutató után. Pedig most nemigen ér rá, mert kis konyhájában ott pihent a sokméteres celdömölki vászon, ,amin következő pályamunkáját : álmodja, öllögeti, hogy elkészüljön vele július közepéig, a Kis Jankó Bori pályázat beadásának határidejéig. Mert ez a celdömölki vászon az igazi, nem a boltban kapható panama. Adamovics Ilona Sj művel a mislßici' limyvesMian Az elmúlt hét könyvújdonságai közül elsősorban néhány új kiadásban napvilágot látott klasszikus remekműiül számolnánk be. Üj, szép kiadásban jelent meg egy kötetben Rey- mont Nobel-díjas remekműve, a Parasztok, az ugyancsak nobel-díjas Sinclair Lewis világhírű regénye, a Babbit, továbbá Turgenyev összes regénye, valamint Charlotte Bronte műve, a Viliette. Üjdonság viszont a már világhírű A homok asz- szonya, amelyet Abe Kóbó japán író írt és a nálunk is népszerű történelmi regényeket író Robert Graves új kötete, a. Jézus király. Történelmi témát dolgoz fel a szovjet Dangulov is, a Diplomaták című regényében. Hasznos ismeretterjesztő könyv Baráti—Mátray képekkel illusztrált, Mámor című kötete, az alkohol tragikus hatásáról. Ugyancsak az alkohol káros hatását és általában a bűnözés problémáját feszegeti Szekeres Károly könyvében, a Bűnösök vagy betegek-ben. Regény és tanulmány -keveréke az, ahogy a szerző megtörtént bűneseteket feldolgoz. Leiikey Zoltán munkája. Még a 40-es évek elején történt Budapesten, a Moulin Rouge bárban, hogy egy fiatal, széles vállú, izmos artista egy- szercsak elkomolytalankodta a próbákat. Ahelyett, hogy a maga revűszámát gyakorolta volna, utánozni kezdte az egyik pincért, aztán egy törzsvendéget, majd egy művészkollégát. Mindenki meglepődött, de a főnök rendreintés helyett összecsapta a tenyerét és felkiáltott: „Ragyogó! Pompás! Ezzel az istenáldotta. tehetséggel ötször annyit kereshetnél, mint azzal, amit' most csinálsz. Ez valóságos vagyon!” Alfonso — hiszen róla van szó — jók gazdálkodott a talentumával. Változatos életének élményei, tapasztalatai, s egy lelkiismeretes művész műgondja mind benhe van a számaiban — ennek is köszönhető, hogy ő az egyik legszélesebb skálájú komikusunk. Kiváló kabarészínész: több mint egy évtizede a Vidám Színpad tagja. önálló előadóművész: két előadó estje sikerszériát ért e#l az Egyetemi Színpadon. Revű- koníeranszié és rendező: 19(17 őszén a Budapest Táncpalotában olyan színvonalas, vidám revűt komponált és rendezett, amelyről magyarok és idelátogató külföldiek egyaránt elismeréssel szóltak. De szövegíró is: . maga írja saját számait, miként a közelmúltban látott néhány perces kisfilm-soroza- tot: ,,Alfonso az aluljáróban”, „Alfonso a telefonfülkében”, „Alfonso a talponállóban”. Ifjú korában artistaként kezdte, így járta be Európát, valamint Törökországot, Iránt, Irakot, Szudánt, Szíriát, Egyiptomot. Artista korának emlékét őrzi mozgása, izmainak engedelmessége, különösen kifejező pantomimkészsége, az utazásét pedig kiterjedt nyelvtudása. Aki valamit ért idegen nyelveken, észre vehette, hogy Alfonso paródiáiban, például az angol, francia és szovjet filmek jellegzetességeit bemutató tréfás jelenetben mindig a kérdéses nyelven beszél és méghozzá sosem haladzsaszöveget. — Egy nép művészetét, felír ületét kifejezni valóban csak a saját nyelvén lehet, itt nincs helye halandzsának — mondja Alfonso. — Magam elé legalábbis én ezt a követelményt állítottam. Voltak és vannak példaképeim: Bűster Keaton, Stan Laurel és Laurence Hardy (Stan és Pan), valamint Chaplin. Bár úgy érzem, nem másoltam őket, művészetük nem is annyira példa, mint mérce számomra. Ugyanazzal a rezzenéstelenül komoly arccal beszél, amely annyira ismerős a színpadról, s a tv képernyőjéről, és amely ALFONSO, i Iíqüí Nénfciztárcasáa Érdemes Mivésze A hírhedt Kray-fivérek Az ikerpár, mint államfő közlekedett. Három nagy fekete kocsi kísérte őket, benne tucatnyi fegyveres, csőre töltött revolverrel. Az ikrek, a Kray-fivérek — Anglia legraf- íináltabb gengszterei — a versenyt méltán vehették fel az amerikai, vagy olasz maffiásokkal, szervezetük épp oly jól működött, munkamódszerük is alig különbözött. Negyven napon át tárgyalta a londi Old Bailey-i törvényszék a Kray-légió peréj. Hatalmas, monstre-tárgyalás volt, egymillió fontba került, a bűnösöket száz, a tanúkat kétszáz rendőr őrizte. A „rémségek légiója”, ezt a nevet kapta a Kray-banda a londoni alvilágban és a jelző találó. Az ikrek, Ronald és Reginaid, már gyermekkorukban a vidék legelvetemültebb csemetéinek számítottak, akiktől a környék sohasem lehetett biztonságban. Azután, hogy felnőttek, megszöktek a katonaságtól, s bemutatkoztak a londoni alvilágnak. Abban az időben Jack Spbtnak hívták a londoni bűnözők királyát. A két fivér Spot szolgálatába szegődött. Rövidesen a vezér jobb- és balkeze lett a két Kray, járták a kocsmákat, csapszékeket, üzleteket, a tulajdonosoktól szedték az adót Spot számlájára. Jó pénz volt — a fivérek csakhamar elegáns ruhákban feszítettek, szórták a pénzt, s hatalmas Jaguár kocsikkal közlekedtek. Később vettek néhány mulatót és csapszéket — közben proii- bokszolóként is működtek és üzemeltettek pár bokszcsarnokot is —, maid megkezdték a nagy mű felépítését: bekerülni az úgynevezett „jobb emberek” sorába.. Krayék sikerrel vették az akadályokat, Igaz, ekkor már több milliós vagyon urai voltak, kiterjedt üzlethálózatuk, csempész és zsarológárdájuk jól működött. Ha egy gyilkosság történt, vagy valakit félholtra vertek, mert kevesebbet fizetett, mint a követelés volt, a környéken senki sem tanúskodott. Tíz évig nyomozlak Londonban gyiíkossádon, jól őrzött börtönéből szöktették meg a besúgót, s úgy végeztek vele. Ám három évnyi nehéz, kemény nyomozás után a Yard a két Krayt mégis letartóztatta — három gyilkosság vádjával. A tárgyaláson sokan elmaszkírozták magukat, többen rendőri védelem alatt mentek a terembe, s akadt — nem is kevés —, aki a tanúvallomás után rögvest indult a repülőtérre, s onnan az első géppel épp komolyságával olyan ellenállhatatlanul mulatságos. — Két évig bohóc is voltarr — folytatja olyan komoran hogy önkéntelenül elmosolyodom. — Aztán 1945-ben, a háború után a szegedi színházhoj kerültem, itt kezdtem karakterszerepeket játszani. S azólc mindmáig adósa vagyok Szegednek — mert itt ismét valami mást csinálhattam, mini korábban. A tavalyi nyár ismét Szegedre szólította Alfonsot, az Ünnepi Játékokon, a János vitézben a csőszt alakította. • Idén nyáron pedig a Margitszigeten lép majd fel a Mosoly országa ajtónálló szerepében. De a fáradhatatlan komikusnak — aki idén a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze címet is elnyerte — korántsem ez az egyetlen nyári terve. — Jugoszláviába készülünk a társulattal — újságolja, majd hozzáteszi: — Nemrég Bécsben jártunk, s a színház állandó műsorát, az Urak és elvlársak- at adtuk elő. Ezzel először került színre teljes politikai kabaréműsor Nyugaton. Azt hiszem, nem kell magyaráznom: Bécsben bőven akad „ellendrukker”, sok magyar disszi- dens, aki azt hiszi, hogy mi itthon csak szájkosárral beszélhetünk. Nos, alaposan í’ácáfol- tunk erre a hitükre, és frenetikus sikerünk volt. Alfonso egyéni tervei közt három tv-program is szerepel. Már június végén és július elején láthatjuk őt előbb a Keresztrejtvény, majd az Elvégre emberek vagyunk című műsorokban. A későbbiekben pedig lesz egy önálló estje. Viszontlátjuk itt majd a televízió ismerős müsorszíimait, a hírektől a telesportig, reklámoktól a színházi közvetítésig — természetesen paródia formában, úgy, hogy a cím ez is lehetne: „Alfonso televízió, Budapest”. gaik után, de tanú egy sem akadt. A Kray-légió bosszújától mindenki rettegett. 1960- ban a Scotland Yard majdnem lefülelte az ikreket, de kicsúsztak hálóból. Aki beköpte őket !=-: agyonlőtték. Rejtélyes móát Kanadába és Ausztráliába. A per vége: a két fivért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az ügyész hozzáfűzte az indokoláshoz: csak azért, mert Angliában nincs halál- büntetés. sál. Vilmszky György, a Tatai Szénbányák közgazdásza ..A szénbányászat helyzete és jövője” címmel közöl sok adatot feldolgozó írást. Nóber Imre tollából olvashatjuk „Hogyan él, dolgozik, gondolkodik Komárom megye agrár értelmisége”. Tatabánya 1919-es történelmével foglalkozik Ravasz Éva írása, és Ortutay András Munkás-, paraszt- és katonatanácsok Komárom megyében című tanulmánya. Bemutatja az antológia a nyergesújfalui Nyerges! János festőművészt. írói portrét rajzol Gáli Istvánról. Szépek a kiadvány válogatott illusztrációi, grafikái és művészi fotói. 0UM) Forrás címmel szép kivitelű antológiát adtak ki a Komárom megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának gondozásában. Az évente háromszor megjelenő kiadvány szépirodalmi, tudományos, szociológiai írásokat ígér. Az első szómban mindjárt 9 ifjú Komárom megyei költő mutatkozik be. A helyi szerzőkön kívül Weöres Sándor, Csa- nády János, Asperján György, Saráth Lajos publikál. A szépirodalmi résznél is érdekesebb, igazán pjat adók izok a szociológiai igénnyel részült felmérések, elemzések, ímelyek a megye munkásai- lak, értelmiségének életéről számolnak be — sok eredeti cö vetkezte léssel, megállapítás Új antológia
