Észak-Magyarország, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
Vasárnap, 19Ö9, Junius 22. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 •9 Üzemi lapszemle A béremelés kulcsa gát. Egyrészt, hogy eleget tegyen a társadalompolitikai elvárásoknak, másrészt, hogy megfelelően elősegítse a gazdasági ösztönzés céljait. Ugyanis, ha a keresetek, bérek növekedését helyezzük előtérbe, ezzel biztosítjuk ugyan a munkától függő keresetek erőteljesebb differenciálását, de akkor a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítésének a lehetősége kerül háttérbe. Ha viszont a szociálpolitikai, foglalkoztatási igények kielégítése kerül előtérbe, akkor ez korlátozza az egy főre jutó keresetek (reálbérek) nagyobb mértékű emelkedését és ezzel az eredményesebb anyagi ösztönzés elvének érvényesülését. Az elmúlt időszakban gazdaságpolitikánkban nagy szerepet kaptak a szociálpolitikai intézkedések, a teljes foglalkoztatottság megteremtése. Ennek nyomán, a nemzeti jőve-- delem növekedésénél gyorsabb ütemben emelkedtek a társadalmi juttatások költségei. A pénzbeni és a természetbeni juttatások is jelentős mértékben növekedtek. Az adatok szerint a nyugdíjasok száma 1960-tól 1970-ig 50—55 százalékkal nő. az átlagnyugdíjak összege pedig 40—45 százalékkal lesz magasabb. Emelkedett a családi pótlékra jogosult gyermekek száma és a családi £Hkoszifnt égi/ zó pártmunkás-gépkocsivezető a kedves figyelmességet és bizony sokáig kereste a legmegfelelőbbnek vélt köszönő szavakat. De a jelenlevők mindegyike tudta, érezte, amit Sinka elvtárs az oldottabb pillanatokban meg is fogalmazott: — Köszönöm, nagyon köszönöm elvtársak. 1 amit tettem. Dr. Bodnár Ferenc átnyújtja Sinka Bélának a munka- érdemrend bronz fokozatát. (Foto: Téglássy) teljes helytállásáról. S akik közelebbről ismerik — a pártmunkások —, tudják, hogy Béla bácsi — ahogyan legtöbbjük szólítja — nem egyszerűen „csak” gépkocsivezető volt, hanem kezdettől fogva úgyszólván pártmunkás is, aki ismerte a megyét, mint a tenyerét és alkalmasint. a politikai munkában is segített azoknak, akikkel együtt járta több mint két évtizeden át a megyét. * És most a fehér asztal mellett a megyei pártbizottság első titkára meleg szavakkal köszönte meg Sinka elvtárs töretlen helytállását és az Elnöki Tanács nevében forró kézszorítással nyújtotta át neki a munkaérdemrend bronz fokozatát-. Érthető meghatottsággal köszönte meg a búcsúJumus 20-an, pénteken délelőtt dr. Bodnár Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára egy órácskára „felfüggesztette” hivatali munkáját. Dolgozószobájának tárgyalóasztalát fehér abrosszal terítették le, és Derne László elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával, valamint Kovács Mihály osztályvezetővel és Szarvas Zoltán garázsmesterrel egyetemben egy Elvtársat várt. Egy gépkocsivezetőt, akivel 1945 nyarán a ricsei járásban fogott először kezet, s aki most elköszönni jött hozzá. * 1945. május 9. Európában véget ér a háború. A győzedelmeskedő Szovjet Hadsereg katonái kinyitják a fasizmus börtönajtóit, koncentrációs és internáló táborainak kapuit. Az életben maradt foglyok hazájuk felé veszik útjukat. Az egyik internáló tábor foglya — a 32 éves Sinka Béla — Nyugat-Csehországból a zempléni tájak felé tart. Május 18-án ér haza Bod- rogkisfaluba, ahol a családja reménykedve várja. És Sinka Béla, gróf Haller Ferenc egykori sofőrje, június 2-án már tagja a pártnak, sőt szervezi a pártot és a népi hatalom új szervezeteit, az UFOSZ-t és a DÉFOSZ-t. Június 16-án kéthetes párt- iskolára küldik. Sátoraljaújhelyen ez volt az első tanfolyam, amelynek elvégzése után Sinka Béla párttitkár lett a ricsei járásban. Fáradhatatlanul járja a környék falvait. bátorítja és lelkesíti az egykori cselédeket és nincsteleneket, akiktől az ő sorsa sem sokban különbözött. A pártbizottság akkori munkatársaival együtt éjt nappallá téve készíti elő az első szabad választásokat. S a közismerten „kisgazda fészekben” 47 százalékos kommunista győzelem születik ... * A választások utón más posztra küldte a párt. Az akkori Zemplén megyei pártbizottság kapott egy ócska Volkswagent, amit a Dunából emeltek, ki. Egy ilyen jármű akkoriban aranyat ért a párt- munkában. Igen ám, de ki hozza rendbe, kire bízzák és ki vezesse? Sinka elvtársra esett a választás, aki ettől kezdve a zempléni, majd a Borsod megyei pártbizottság pótlék összege is. A társadalmi juttatásokra fordított összegek 1960-hoz viszonyítva 1970-re 16 milliárd forintról közel 32 milliárd forintra, tehát mintegy kétszeresükre emelkednek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a társadalmi juttatásoknak a nemzeti jövedelemnél gyorsabb ütemű növekedése — tekintve, hogy a felosztható összes jövedelem aránya nem nő, hiszen a felhalmozási alap nem csökken — szükségképpen korlátozza a reálbérek, a keresetek növekedését. A reáljövedelmek gyorsabb emelkedésének másik lényeges tényezője a foglalkoztatottság jelentős növekedése és a foglalkoztatottsági struktúra változása. A munkás-alkalmazott keresők száma 1960—1967 között 23 százalékkal emelkedett és 1970-ig várhatóan eléri a 30 százalékos növekedést. Szocialista építőmunkánk nagy vívmánya a lényegében teljes foglalkoztatottság és létbiztonság megteremtése, ami a jövőben is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzése marad. Viszont könnyű belátni, hogy a munkás és alkalmazotti lakosság gyors növekedése — ha nem jár együtt a gazdasági növekedés gyorsabb ütemével — korlátozhatja a reálbérek emelkedését. Ugyanis az új munkaerőt is meg kell fizetni és ha a munkabér össztömegének az emelkedése nem haladja meg lényegesen az újonnan alkalmazottak munkabérének összegét, akkor aligha lehetséges az általános munkabér-színvonal, tehát reálbér-emelkedés. zek után nyilvánvaló, a reálbérek gyorsabb növekedésének első és legfontosabb feltétele, hogy nagyobb legyen és gyorsabban növekedjen az ország nemzeti jövedelme. Ugyanis a béren felül vállalt társadalmi kötelezettségek a jövőben sem csökkennek, sőt újabb szociálpolitikai intézkedésekre is sor kerül, mint például a családi pótlék és az alacsony nyugdíjak emelése, bizonyos béremelést kell végrehajtani az egészségügyi dolgozóknál, az oktatás területén. Ezek az intézkedések tovább növelik az állam társadalmi kötele; gét. újabb összegekre ’esz szükség a megvalósításukhoz. Mivel a felhalmozás rovására nem célszerű a béreket növelni. nem kétséges, hogv a több bérhez, több tiszta jövedelemre van szükség. A több 'övedelem megszerzésének i«. dig nincs más módja, min1 a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség, a termelékenvség fokozása. A hatékonyság növelésének és ezzel a keresetek növelésének a kulcsa viszont a vállalatok kezében van. Jórészt a vállalatok jó vazv rossz munkáján múlik tehát, hogy a reálbérek a jövőben miként emelkednek, milyen szintet érnek el. Dankovits László E azt mindig kommunista kötelességérzetből tettem, és most is tulajdonképpen csak elköszönünk egymástól, mert amíg élek és amerre járok, mindig hirdetni és védeni fogom pártunk ügyét és igazát... H-" Bizony elszállt az idő 1945 óta. Az immár történelemmé formálódott idő múlását jelzi az is. hogy Sinka Béla — aki akkor még élete teljében volt — immár nagyapa lett. Fia a Magyar Néphadsereg főtisztje, és két kis unokája a csalód szemefénye. Felesége — aki 1946 óta maga is a párt szolgálatában állt — mór korábban nyugalomba vonult. És mos nyugalomba vonult Béla bácsi is. Elköszönt egy Elvtárs .. f Csépányi Lajos gépkocsivezetője. Több mint 24 éven át. És ahogyan fejlődött, erősödött, gazdagodott a népi hatalom, úgy lett a Volkswagen helyett később Skoda, Pob- jeda, Warsawa, sőt Volga is. összesen több mint egymillió kilométert tett meg a pártmunkásokkal! Bronz, ezüst és arany emlékplakett és hat kiváló dolgozó jelvény is tanúskodik példamutató, felelősséga most halványan ugyan, de érezhető szerkesztési bizonytalanság. Borsodi Vegyész Fényképes riportok nagy építkezésekről, elméleti cikkek, fejtegetések közérdekű kérdésekről, portrék, tudósítások, sok írás a fiatalokról, a fiataloknak — változatos, gazdag tartalmú a Borsodi Vegyész legújabb száma. Jól válogatott anyagok, az anyagokkal való okos gazdálkodás, szép, kiegyensúlyozott oldalak. A lap ügyesen, kellő terjedelemben, a kellő helyen tudósít az üzemek „társadalmi életéről”, gazdag vendégjárásáról is. Beszámol üzletkötésről, fontos kereskedelmi tárgyalásokról, egyáltalán megpróbál hű képet adni — eléggé sikeresen — az üzemek egy hetének legérdekesebb esemé- ményéiről. A gondokról, a nyilvánvalóan mindenütt létező, kisebb- nagyobb visszásságokról szóló írások hiányoznak. nél nagyobb területről adjon hírt, és ez a törekvés sikerült is, nyugodt, kiegyensúlyozott szerkesztésben. Érdekes vitacikk olvasható a lapban az Ózd vidéki munkásifjúsáfi helyzetéről, az „Aknáról aknára” sorozatban pedig Lyukó- bányáról, az első oldalon pedig egy minden bizonnyal sok embert érdeklő cikk a bányák távlati tervéről. A szerkesztés tudatosan törekszik az oldottságra, az olvasmányosságra. Ózdi Vasas Az Ózdi Kohászati Üzemek lapja hagyományainak megfelelően most is sokat foglalkozik emberi gondokkal, problémákkal. Sok utánjárással készült, korrekt, hangvétellel és tisztességes szándékkal megírt, cikkek ezek, szerencsére, ahol szükséges, ottvannak a keményebb mondatok is. Üzemi gondok, a munkahelyből fakadó problémák szolgáltatják ezekhez a témát, és hadd tegyük rögtön hozzá: most is sikeresebbek az ilyen cikkek, mint az üzemből „kitekintő", a város különböző területeiről szólók. A cikkek okosabb elhelyezésével okvetlenül feloldódna Üzemi lapjaink legfrissebb számait böngészgetve több, az üzemekben belül széles körű érdeklődésre számot tartó írással találkozhatunk. Diósgyőri Munkás A megyei képviselőcsoport legutóbbi ülését a DIGÉP- ben tartotta, amelyről a lap első oldalon, az eseményhez illő terjedelemben tudósít. Mint a legtöbb szómban, most is erőssége a lapnak a sok, érdekes témával foglalkozó, ügyes hangszerelésű riport. Érződik: a szerkesztés gondos válogatással dolgoztatja fel azokat a kérdéseket, melyek a nagyüzemek kínálta sok-sok témalehetősége közül a leginkább foglalkoztatják az embereket. Kár, hogy a címek nem eléggé „fogják meg” az olvasót. Ez a többi üzemi lapra is vonatkozik. Külön említést érdemel a jó fotóanyag, egyáltalán a lap szép, kellemes megjelenítése. Borsodi Bányász A megyei lapjelleggel megjelenő Borsodi Bányász most is arra törekedett, hogy mlhozzászólás Miskolc város fejlesztéséhez és kiadás hiábavaló. A Kilián- délen lakom. Körülbelül öt éve figyelem, hogy szinte megszámlálhatatlan kertészeti dolgozó kora tavasztól rengeteg csemetét, fát, díszcserjét, virágot ültet, amely egy-két hónapig tart és a következő évben kezdődik minden elölről, mert közben a gyerekek — szülői felügyelet nélkül, vagy szülői felügyelet mellett is (!) tördelik a fákat és a virágokat. Már olyan esetet is láttam, amikor a szülő nevetve jegyezte meg a pádon mellette ülőnek, hogy kétéves kislánya „milyen aranyos, már tudja, hogy az virág és azt kell leszedni”... A parkot itt játszótérnek használják, jóllehet, hogy erre van kijelölt hely, még kis futballpálya is. Javaslom, hogy közbiztonsági szerveink, vagy a parkőrök jegyezzék meg és írják fel az ilyen gyerekek nevét és a tanács melleit, működő szabálysértési előadó megfelelő pénzbírsággal sújtsa a szülőt. Gondolom, akkor másképpen nevelnék gyermekeiket, s nem kellene évről évre tetemes költséggel csemetét ültetni. Másik észrevételem az Észak- Magyarországnak egy korábbi cikke kapcsán tenném meg. Körülbelül két éve olvastam a lapban, hogy az ózdi tanács 50 —100 forint bírságot szab ki azokra, akik a mosott ruhákat az erkélyen szárítják. (Van a bérházakban szárító!) A mi városunkban ' nem lehetne-e megtenni? Nevetséges, de szinte már tudom, hogy a környékbeli asszonyok másnap milyen fehérneműbe öltöznek — írja Mérész Béla, Miskolc. III. kér., Iván u. 10., l/l. alatt lakó olvasónk. * Várjuk olvasóink további észrevételeit, javaslatait. ; m Az Észak-Magyarorszógban olvasott városfejlesztési tervekhez-hozzászólva a következőkre szeretném felhívni a várisi tanács figyelmét: Miskolc inari centrum, ahol a levegő s. ennyezettségét és a forgalmi z jt csak csökkenteni lehet, de megszüntetni nem. Külföldön már a két világháború között S”m építettek városban, gyárak, üzemek közelében kórházat. hanem a várostól mesz- s »ebb, erdők, hegyek közé, ahol a csend és a jó levegő gyógyító hatását kihasználták. Nálunk pont a háború kitörése előtt bővítették a vasgyári kórházat, nemhogy kitelepítették volna, mondjuk legalább F erecesre. így történt azután, hogy azon az emlékezetes szeptemberi napon, a bombázáskor a vasgyári kórház is súlyosan megrongálódott. Tudom, akkor szociális intézkedésekre nem volt pénz. mert „kellett” a fegyverkezésre ... Mindezektől függetlenül javaslom a fentiek f; gyelembevételét és azt, hogy, a tanács tűzze napirendre egy Lillafüreden építendő korszerű ti'c-szanatórium tervét ^s a leli 'tőség szerint annak megvalósítását — írja Horváth Gyula, Miskolc. Tízeshonvéd utca 72 szám alatti olvasónk. T Reg! előfizetője és olvasója vagyok az Észak-Magyaror- szágnak. Érdeklődéssel olvastam dr. Fekete László elvtársnak, a városi tanács vb-elnö- kének nyilatkozatát a városfejlesztés-szépítés kérdéseiről. Tudatában vagyok annak, hogy Miskolc hazánk második városa, mely épül, szépül. Azonban fel szeretném hívni a figyelmet, hogy sok-sok munka megközelítve az öt évre tervezett célt. Az eredmények mellett azonban mégis fel kell figyelnünk arra, hogy bár jövedelempolitikánk kezdettől fogva a munka szerinti elosztás elvének következetes érvényesítésére törekedett, a társadalmi igazságosságot érvényesítő szocialista gondoskodás és a társadalmi munka hatékonyságát szolgáló anyagi ösztönzés megvalósítása számos tekintetben ellentmondásokba ütközött. Ez az ellentmondás elsősorban abban jelentkezett, hogy a lakosság összes jövedelméből az évek során csökkent a munkateljesítménnyel kapcsolatos, és nőtt a társadalmi juttatásokból eredő jövedelem aránya. A munkából eredő jövedelmek aránya az 1957. évi 82 százalékról 1968-ra 75 százalékra csökkent a bérből és fizetésből élő családok összjövedelmében. R reálbérek és reáljövedelmek növekedését vizsgálva szembeötlik, hogy a reáljövedelmek a tervezett mértéket jelentősen meghaladva közel két és félszeresen olyan gyors ütemben emelkedtek, mint a reálbérek színvonala. Ebben az eltérő növekedésbeli ütemkülönbségben jut tulajdonképpen kifejezésre az. hogy az elmúlt években sem tudtuk feloldani életszínvonalpolitikánk ellentmondásossá..-—— i ------ ---------,,, A z MSZMP IX. kongresz- szusa a jövedelempolitika egyik fontos elveként jelölte meg, hogy az ország gazdasági erejének növekedésével összhangban emelkedjen az életszínvonal. Az ország nemzeti jövedelme, »mely a legfontosabb mutatója a népgazdaság fejlődésének, az előző tervidőszakhoz és a harmadik ötéves terv előirányzatához viszonyítva is gyorsabban emelkedett. Az 1968. évi nemzeti jövedelem 23—24 százalékkal haladta meg az 1965. évit és így már most elértük a nemzeti jövedelem 1970-re tervezett szintjét. A lakosság pénzjövedelmei a tervidőszak első három évében évente átlagosan 8—9 százalékkal növekedtek. A lakosság fogyasztása pedig mintegy 17 százalékkal nőtt, ami számottevően magasabb, mint amit a terv időarányosan megszabott. A kongresszus határozatainak megfelelően az egy főre jutó reáljövedelemnek 14—16 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbérnek pedig 9—10 százalékkal kellett volna emelkednie öt év alatt. Ezzel szemben a harmadik ötéves terv első három évében az egy főre jutó reáljövedelem kb. 19 százalékkal emelkedett és ezzel meghaladta az ötéves terv végére tervezett szintet. A reálbér három év alatt mintegy 8 százalékkal emelkedett, erősen
