Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 Vasárnap, 1969. május 11 Hi történt a Tardona-parton? Ködös, hideg, januári este. Az új városban fénycsövek égnek, de a Tardona-partra már nem jut belőlük. Nép té­lén is erre az út. A patak mentén lakók is sietve járnak itt sötétedés után. Mint az a fiatalember, aki január 25-én este 7 óra előtt arra ment egy kislányismerőséhez. — Nem késtem el? — fúj­ta ki magát az ajtóban. — Nem, hiszen hét órára beszéltük meg, hogy jössz ér­tem és megyünk táncolni — mondta a kislány. — Siettem is. Pedig meg kellett volna állnom a par­ton, mert különös dolgot lat­iam. Egy férfi állt a vízben es talán egy másik ember is volt ott... De úgyis megyünk mindjárt visszafelé. — Jó, csak megvarrom a kabátbélésemet. Hangok a vízbő! — Nicsak, talán bizony hor­gászik ott valaki? Ilyen hi­degben és sötétben? Hogy milyen emberek vannak!... — így morfondírozott az asz- szony, amikor vízcsobogást hallott a Tardona-parton, ahol szapora léptekkel igye­kezett, ugyancsak január 25- ón este 7 óra előtt. És hirte­len megtorpant. Hiszen nem lehet horgász az az ember! Mindkét kezével pocsol a víz­ben. Vagy üt valamit... És beszédfoszlányok is hallatsza­nak: — Kelj fel, anyukám! A parton megtorpanó asz- szony félrehúzta füléről a kendőt, hogy jobban hallja a yálaszt, amely halk, siránko­zó: — De nem bírok!... Jaj, itt valami furcsa do­log történik — és az asszony ijedten szaladva, messzire el­kerülte a vízben mozgó két alakot. „Itt hagyhatom a gyereket?” — Jó estét. Itt hagyhatom a gyereket? — nyitott be szomszédjához Rohodi László _ Kazincbarcikán, január 25-én T este 7 óra előtt. — Nemsokára visszajövök érte. — Hagyja nyugodtan, úgyis csak a televíziót nézzük — mondta a szomszéd és kar­jára vette a két év körüli kisfiút. Milyen könnyű ez _ a kisgyerek. Vajon jól táplál­ják, gondozzák-e? De ne kér­dezősködjünk. Az apa külön­ben is siet. — Készen vagyok ezzel a varrással. Még nem sokkal múlhatott 7 óra, mehetünk táncolni — <js a kislány elin­dult udvarlójával a Tardona- patak mentén. — Hát azok a gyerekek mit néznek? Tudod, hogy ide- jövet ott láttam azt a két alakot a vízben — mutatta a fiú. A fiatal pár a csoportosu­láshoz ért. A parton egy sző­ke nő feküdt, kiterítve. Mel­lette fekete hajú férfi mata­tott. — Gyere, siessünk innen, én félek — gyorsította meg lépteit a kislány. A fekete hajú férfi pedig felemelte a szőke nőt és el­cipelte. Nem kellett messze vonszolnia, hiszen pár percre lakik a pataktól. — Már itt is vagyok a gye­rekért — mondta hamarosan szomszédjának Rohodi László. Ugyanez a fekete hajú férfi. Persze akkor már nem von­szolta a szőke nőt. Egyedül, de csuromvizesen állított be a szomszédhoz. —Magával meg mi történt? — kérdezte a szomszéd. — Ö egy kis baleset. A par­ton szembejött velem egy autó. nem tompította a ref­lektora Elvakultam és bele­csúsztam a vízbe... — és Rohodi László mosolygott. Mosolyogva köszönt jó reg­gelt is másnap a háziasz- szonynak, aki látta, amint kisfiával elment a lakásából. — A felesége biztosan itt­hon maradt, beviszem hát neki az újságot — gondolta ekkor a háziasszony és be­nyitott Rohodiékhoz. — Teremtőm! — hátrált nyomban vissza. A díványon holten feküdt a szőke Rohodiné. Fcltékcnységi dráma? Mi történt január 25-én es­te 6 és 7 óra között Kazinc­barcikán, a Tardona-patak partján? Miért és hogyan halt meg a 34 éves Rohodi Lászlóné? A választ a megyei bíróságon dr. Lukács László tanácsa adja majd meg. A vádlott ugyanis — Rohodi László, 39 éves rakodómun­kás az eddigi tárgyalások so­rán eléggé zavaros, kúsza vá­laszokat adott: — Nem öltem meg a fele­ségemet ... Nem ütöttem a vízben. A halotton 88 sérülést ta­láltak. — Féltékeny voltam a fe­leségemre, szidta is az anyá­mat. Ezért löktem a patakba... Az ital miatt történt..: Hol ittak? Miért ittak? Mi­vel töltötték el a napot Ro- hodiék január 25-én? Röviden: délelőtt 10 óra kö­rül bevásárolni indultak kis­gyerekükkel együtt. Útközben az asszony kölcsönpénzt vitt vissza egy férfiismerősének a munkásszállóra. A férj félté­keny volt erre a férfira, de azért együtt mentek tovább egy étterembe, ahol ebédeltek, ittak. Ezután a 108. számú, bányászbüfé következett. Itt sör és rövidital. Aztán a 97. számú italbolt. A nő itt már dűlöngőzött És a történet folytatását most szakítsuk meg néhány mondattal, mely már a tárgyalóteremben hang­zott el a bíró és az italbolt dolgozója között: — Ha látták, hogy ittasok, miért szolgálták ki őket? — kérdezte a bíró. — Annyira nem 'voltak it­tasok ... — Mi az, hogy annyira? — Hogy ne tudtak volna állni a lábukon. Szóval nem voltak részegek, csak itta­sok ... — De a rendelet azt mond­ja, hogy ittas egyéneket ne szolgáljanak ki! Egyszer már meg kellene ezt érteni: el­isszák az eszüket az embe­rek, ölnek, árván marad egy, vagy több gyerek, akiket az­tán nevelhet az állam. A ven­déglátóipar pedig teljesítette a tervét... D> folytassuk a történetet: Ronodiné olyan részegen jött ki a 97. számú italboltból es­te 6 óra körül, hogy az utcán hanyatvágódott és elejtette a gyerekét. Aztán a férjével veszekedve mentek tovább a Tardona-parton. Itt már odá­ig fajult a vita, hogy a férj belökte feleségét a vízbe, ha- zaszalgdt a gyerekkel, aztán visszatért... És másnap holtan találták lakásában Rohodi Lászlónét, akinek az említett kétéves kisfián kívül még öt gyere­két tartja el az állam... És ugyancsak másnap ön­ként jelentkezett a rendőrsé­gen Rohodi László, hogy ^va­lami differencia van” ... A megyei bíróság helyt adott az ügyészi indítvány­nak — amelyhez a védelem is csatlakozott — és az ügy­ben helyszíni vizsgálatot, új tárgyalást tűzött ki június 3- ra, Kazincbarcikán. Ezt köve­tően az Észak-Magyararszág- ból megtudhatják olvasóink, hogy miért történt tragédia január 25-én a Tardona-par­ton. Ruttkay Anna Egerhez hasonlóan, Sátor­aljaújhely alatt is száz évekkel ezelőtt vájt pincék sokasága húzódik. Egy 40 méter hosszú szakaszban most borozót alakítanak ki: történelmi időket felidéző berendezésekkel teszik han­gulatossá. A föld alatt sza­lonnát is lehet majd sütni. Kívül, a bejáratnál prés»« szót csatlakoztatnak hozzál Eszak-Magyarország újabb; idegenforgalmi jelentőségű szórakozóhelye májusban nyílik meg. Május 14—18-ig Országos sajtókiállílás Miskolcon — Előbb ki kell kérnem a feleségem véleményét is... Űj művek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvújdon­ságai közül elsősorban néhány szépirodalmi alkotást említe­nénk. Moldova György új re­génye, Az elbocsátott légió, éppen úgy érdeklődésre tart­hat számot, mint André Mal- raux harminc évvel ezelőtt megjelent, Goncour-díjas mű­vének, Az ember sorsá-nak új kiadása. Victor Hugo kisebb írásainak gyűjteménye az Ezt láttam. A költő emigrációs éveinek alkotásait tartalmazza. Sztepanov új regénye a Port Arthur után, folytatása a szer­ző régebbi, Port Arthur című, nagysikerű művének. Ifjúsági mű, de felnőtteknek is hasznos olvasmány Láng György köny­ve, a Primavera, amely Bot.i- celli életéről szóJ és Tamkó Sirató Károly tudományos­fantasztikus írása A három űr- sziget. Szép képesalbum Gö­rögországról, Devecseri Gábor és Gink Károly kötete sa Ithaka. Akik németül is olvasnak, azoknak figyelmét felhívjuk Dieter Noll híres regényére, a Die Abenteuer des Werner Holt-ra, valamint a Deutsche Geschichte című több kötetes műre. Szép művészeti album német szöveggel a Leonardo da Vinci, valamint a Cézanne és az Afganistan und seine Kunst. Magnószalagon kapható német nyelvlecke is. Akik franciául is tudnak, azokat nyilván érdekli az UNESCO kiadásában megjelent kis mű­vészeti füzetsorozat, csodálatos színes illusztrációkkal. Az an­golul is olvasók figyelmét fel­hívjuk Hemingway örökké új könyvére, az A farewell to arms-ra. A magyar nyelvű könyveket a megyében az fmsz könyves­boltjai is terjesztik. Ha az USA az európai beru­házásokból szerzett hatalmas nyereségből a legmodernebb kutatási lehetőségeket bizto­sítja „úgy Európa számos leg­jobb és legvállalkozóbb szelle­mű koponyája is Amerikába igyekszik majd menni”. Végül a i harmadik ok London szerint „a pénzáramlás az Egyesült Államokba szabadalmi és li- cencdíjak formájában”. Érdekes, hogy a nyugatné­met panaszkodók második szá­mú panasza is azonos az an­golokéval. Miután az USA európai üzleteiből anyagi fö­lényhez jutott, jobban támo- ■ gatja a kutatást, így „Német­ország tojásfejűi számára Ame­rika marad a műszaki haladás Eliziuma. Tömegesen vonultak az ígéret földjére.” Az atlantibarát Nyugat-Euró- pa két ipari nagysága pana­szolja egyöntetűen, hogy a há­ború következtében, „segélyei­vel” Európába nyomuló ame­rikai gazdasági fölény lassan olyan pénzügyi hatalommá vált, amely európai profitjai­ból tudományos monopóliumot tudott finanszírozni odahaza. És a nyugat-európai tudósok lassan az USÁ-ba vándorol­tak. így ’ jött létre az Atlanti­óceán két partja között az a „technológiai rés” vagy — an­golosan — „technológiai egyen­súlyhiány”, amelyről a cikkek szólnak. A Times még továbbmegy, amikor megállapítja, hogy a Szovjetunió tudományos „kihí­msa új és drámai ösztönzést idott a szövetségi kormánynak irra, hogy kiszélesítse a echnológiában betöltött sze­lepét." És mintha csak ekhóz- ía neki a nyugatnémet lap,' »mikor felveti, hogy a Szov­jetunióban, az USÄ-ban, sőt ijabban Japánban is, meny- lyivel több tudóst dolgoztat az illám, mint a bonni államban. A panasz a Rajna és Temze partjáról érkezett. Nem mi ta­láltuk ki, ők mondták el. De bennünket igazol. Máté Iván Technológiai rés? Igen: technológiai rés. Ezzel a címmel jelent meg az a vaskos vizsgálati beszá­moló, amelyben nyugatnémet kutatók panaszkodnak. Hogy miről panaszkodnak? Arról, hogy a háború befe­jezése óta legfőbb patrónusuk, az Egyesült Államok kiszorí­totta őket a legfontosabb tech­nikai kutatásokból. Az állam nem támogatja a tudományo­kat a Rajna partján, éppen ezért a nyugatnémetek lema­radtak az elektronikában, a repülőgépiparban, az űrrepü­lésben és számos atomterüle­ten. „Ezen ágazatokon keresz­tül nyomultak előre az ameri­kai nagy konszernek dollár­hadosztályai és vonták be az Szövetségi Köztársaságot ipari támaszpontok hálójával” — írja a tanulmányt ismertető, Der Spiegel című nyugatné­met magazin. ' Érdekes módon, a nyugat­német cikkel majdnem ugyanr azon a napon panaszkodik a nagytekintélyű angol Times is, a technológiai rés keletkezésé­re. Vagy, ahogy a Temze part­ján nevezik a Rajna-parti pa­naszt: a technológiai egyen­súlyhiány miatt. Az angolok szerint ennek több oka van. „Az Egyesült Államok euró­pai beruházásainak növekedé­se” — az első ok a Times sze­rint, majd következik az „agylopás”, vagyis a legjobb európai tudósok elcsábítása. Mi az a „technológiáirés“? „Agylopás” és szabadalmi díj — Hová megy a nyugatnémet „tojásfejű” — A Szovjetunió újabb versenyre késztet lapterjesztés hazánkban is a posta feladatává vált. Ez idő alatt a havonta terjesztett la­pok számát 26—28 millióról 80—82 millióra, az előfizetők táborát pedig 1,5 millióról kö­zel 6 millióra emelték. 1962- ben 471 millió lapot terjesztett a Magyar Posta, 1968-ban már 983 millió példányban jelentek meg a sajtótermékek. Hazánk­ban jelenleg 762 újság és fo­lyóirat jut el az olvasóhoz. Er­re a célra mintegy 50 ezer tonna papírt használnak fel. A kiállítás egyben sajtótör- téneti áttekintést is szolgál. A grafikonok, a statisztikák arról számolnak be, hogy egy- egy lap milyen utat tett meg a mostani időkig. Érdekesség­nek számít, hogy a múlt újság­jai is láthatók itt, többek közt az 1705-ben megjelent első ma­gyar újság, amely II. Rákóczi Ferenc hadiújságja volt, a MERCURIUS VERIDICUS EX HUNGÁRIA. Az első magyar nyelvű újság, a MAGYAR HÍRMONDÓ, amely 1780-ban Pozsonyban jelent meg. Természetes, és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye érdekessége sem marad ki, mert a városi Herman Ottó Múzeumban, a megyei könyv­tárban és a Sárospataki Tiszán inneni Református Nagy könyv­tárban fellelhető legrégibb ki­adású lapok mellett a Tanács­köztársaság és a felszabadulás kor megjelent legelső miskolci újságok is megtalálhatók itt. A postai lapterjesztés rnef?- indulása tette lehetővé, hogy a múlttal szemben, amikor egyes lapok az országban kb. 1500 helyre jutottak el, mert a ka­pitalista terjesztésnek nem volt kifizetődő a kisebb helyek lap­ellátása, addig ma a Magyar Posta csaknem 3100 helységbe juttatja el naponta a sajtót, a tájékoztatást, még a legeld«*« gottabb tanyákra is. Az UNESCO tájékoztatása szerint a nagyvilágban naponta 300 millió újságot olvasnak és 31 ezer hírlapféleségre tehető a rendszeresen kiadott újságok és folyóiratok száma. A kiállítás bemutatja többek közt a demokratikus országok hazánkban terjesztett sajtóter­mékeit, úgyszintén a tőkés or­szágok haladó szellemű lapjait is, amelyeket a posta terjesz­tésben mindenki megvásárol­hat vagy előfizethet. A kiállítást gid^án városi pártbizottság titkára nyitja meg május 14-én, szer­dán délután 5 órakor a me­gyei művelődési központ szín­házi előcsarnokában. A kiállí­tás négy napon keresztül 10 órától este 8 óráig tart nyitva. Megtekintése díjtalan. A hely­színen előfizetés-felvétel és árusítás-szolgálat működik. Alighanem ^kánazg°oT­vasó arra, miként készül és hogyan jut cl hozzá kedvenc lapja. S még kevésbé van is­merete arról, hányféle újság, folyóirat között válogathatnak a különféle érdeklődésű és a szakma legújabb eredményeit figyelemmel kísérő olvasók. A Posta Központi Hírlap­iroda, a Miskolci Postaigazga­tóság és a Borsod megyei Lap­kiadó Vállalat közreműködésé­vel, immár a huszonötödik he­lyen rendezi meg az országos jellegű sajtókiállítást. Több mint 700 féle bel- és külföldi napilap, folyóirat, képeslap, műszaki, orvosi, közgazdasági és egyéb szaklap között válo­gathatnak a látogatók a me­gyei művelődési központ ki­állítási csarnokában. Húsz évvel ezelőtt jelent meg az Elnöki Tanács határo­zata, amelynek értelmében a

Next

/
Thumbnails
Contents