Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

ÉSZAK - MAG YARORSZÄG 4 Szombat, 1969, május 10. Solymár József: Emeletes ágyak Ügy látszik, a katonakor emlékei végigkísérik az em­bert egész életén. Ebben —az a véleményünk — a fiatal­korra való visszaemlékezés, mindenekelőtt a hadsereg sze­mélyiségformáló, embert ala­kító munkájának van elsősor­ban szerepe. Solymár József a néphadsereg életéből meríti emlékeit. Anekdotázik. Tör­ténetei kedvesek, hangulato­sak, és mint minden igazán komolyan anekdotázó, mesélő írásé: humorosak is. Solymár nem fakaszt hangos kacajt, inkább mosolygásra késztet, s a felismerés, vagy az emlé­kezés együttérző, szelíd „így volt’-jára. Miről is szólnak ezek a tör­ténetek? — a bevonulásról, a civil és a katonaélet közötti j,mélyreható” különbségekről, a kalandról és a szerelemről, a menetgyakorlatról és más hasonló emlékezetes és ^kü­lönleges” eseményről. Az író érdeme, hogy ezek a történetek mégis sajátosan egyéniek. Természetes, jól ka- rakterizált szereplők lépnek elénk a könyv lapjairól. Gon­dolkodásmódjukban, szavaik­ban, tetteikben, kitapintható- an van jelen a hadsereg. Az Emeletes ágyak ízes ol­vasmány. Életünknek azt a ré­szét idézi, amelyre mindany- nyian szívesen emlékezünk vissza: a fiatalságot (Zrínyi Könyvkiadó.) Hagyvátly Jánosra emlékeziiik Érettségiző fiatalok figyelem 1 A BORSOD MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALAT új, korszerű üzeme, Miskolc, sajtóház, még elfogad jelentkezőket nyomdász­tanolónak Az alábbi szakágakra lehet még jelentkezni: betűszedő, magasnyomé gépmester Tanulási idő 2 évi Heti 41 órás munkaidő! A negyedik félévben — jó tanulmányi eredmény esetén — szakmunkás bér! Csak helybeli jelentke­zéseket fogadunk el. Jelentkezni lehet a vál­lalat személyzeti osztá­lyán, Miskolc, Bajcsy- Zs. u. 13., I. emelet. 150 évve! ezelőtt TI ruárjában halt meg Csurgón Nagyváthy János, első magyar nyelvű mezőgazdasági szak­írónk, mezőgazdálkodási tudo­mányunk megteremtője. 1755. január 19-én született Miskol­con, az akkori Varga-szögben. Emlékét utcanév hirdeti és ne­vét az 1. sz. Általános Iskola viseli a közelben, ahol váro­sunk ma, május 10-én, halála évfordulója alkalmából emlék­ünnepség, emléktábla-leleple­zés és emlékkiállítás megren­dezésével adózik hajdani nagy fia emlékének. Az egyszerű miskolci aszta­losmester fiát a régi, feudális, kapitalista Magyarországon agyonhallgatták. Helyes, igaz­ságos bírálatával, értékelésével még ma, a felszabadulás után negyedszázaddal is adósai va­gyunk. Még mindig csak azt hisszük, hogy egyetlen érde­me volt: a modern mezőgaz­dasági szakirodalom megte­remtése népe, nemzete nyel­vén, semmi más! Forradalmár volt ő a javá­ból. Mint katona is ragyogó pályát futhatott volna be, de ő nem ezt az utat választotta. Katonai szolgálati ideje alatt jól megfigyelte, hol áll Svájc, Ausztria, Olasz- és Németor­szág mezőgazdasága, mit le­hetne abból idehaza megvaló­sítani. De a mezőgazdálkodás­nál is jobban érdekelte nem­zete felszabadítása. Mint a Greven huszárezred tisztje, tagja ennek a csoportnak, ame­lyik kérelmet nyújtott be az uralkodóhoz, hogy a magyar ezredeknél magyar legyen a vezényszó, és hogy a magyar alakulatok csak idehaza telje­sítsenek szolgálatot. A kér­vény aláíróit haditörvényszék elé állították, áthelyezték, le­fokozták. Így vált meg ő is a hadseregtől. Bécsben az egyik itteni szabadkőműves páholy­ban ismerkedik össze Jordán Péterrel, a kiváló osztrák gaz­dával, kinek híres mintagazda­ságában két évet tölt el, mint gazdasági gyakornok. Gazda­sági ismereteinek bővítése cél­jából beutazza Belgiumot, Franciaországot és Hollandiát. Tudásvágyának kielégítése után tér haza, hogy most már nyíltan felvegye a harcot a haladás ellenségeivel szemben. Katonai szolgálata alatt írott munkáit rendezi sajtó alá, a „Vörös Barát”-ot és a „Vallás Tseré”-t. Mindkettőben a klé­rust támadja, mert benne lát­ja haladás ellenségét. Táma­dása nem veszélytelen, hiszen ekkor még az egyház igen nagy hatalom. Ezután a másik nagy ellen­ség felé fordul, franciából for­dít, felvéve a küzdelmet a ne­mesi kiváltságok ellen. Korábbi műveinek sajtó alá rendezése közben megírta a „Szorgalmatos mezei gazda” című munkáját is. 1791 nya­rán megjelentetve korszakal­kotó művé válik ez nemcsak gazdálkodástörténetünkben, hanem szakirodalmunkban is. Hagyvátíiy. ÄÄ síteni, ahol nagyszámú mező- gazdasági szakembert tud ké­pezni, akik azután elterjesztik az új tudományt, főleg gya­korlati példamutatás alapján. A „Szorgalmatos mezei gazda” című művében nemcsak a szántóföldi növénytermeléssel, rétekkel, marha-, ló- és juh- tenyészettel foglalkozott, ha­nem felölelte a gazdálkodás minden ágát; erdők, szőlők, gyümölcsösök, a baromfite­nyésztés, méhészet elméletét. Foglalkozik a szakoktatás kér­déseivel is — haladóbban, mint Tessedik —, különválasztva a közép- és felsőfokú oktatást. Mezőgazdálkodásunkban ez a könyve nem ok nélkül je­lentette egy új korszak nyitá­nyát. 1792-től kezdve hosszú éve­ken keresztül jószágkormány­zója az elhanyagolt, 160 ezer holdas Festetics-birtoknak, melyet ő tesz jövedelmezővé. De bölcsen tudta azt is, hogy korszerűen gazdálkodni csak kiművelt, gondolkodó embe­rekkel lehet, ezért először Festetics Györgyöt a csurgói gimnázium alapítására bírja rá, majd 1797-ben Georgikon néven a keszthelyi első ma­gyar gazdatisztképzö és alsó­fokú mezőgazdasági szakisko­la alapítására. Forradalmár lelkülete, egyé­niségének súlyos, sajátos vo­násai miatt azonban szembe­került Festeticcsel. Amikor a gróf már több ízben keresz­tezi terveit, nyugalomba vo­nul. A nyugalom látszólagos, még többet dolgozik a köz ja­vára, mint korábban. Bár csa­ládot is alapít — elvi okok­ból nem köt egyházi esküvöt —, a szakirodalom területén munkálkodik hallatlan ener­giával. Ezek az évei a legter­mékenyebbek. Elévülhetetlen érdeme, hogy e munkáival te­remti meg a mezőgazdasági tu­dományt anyanyelvűnkön. Sok-sok vonatkozását, célkitű­zését még napjainkig, a nagy­üzemi gazdálkodás keretei kö­zött sem tudtuk megvalósíta­ni, ezek még a jövő felada­tai. Halálénak fordulója nemcsak alakjának felidézésé­re alkalom, hanem arra is, hogy munkásságáról feltépjük a feledés fátyolát, a múlt mu­lasztásait pótolva érdemeinek, a tényeknek megfelelően is­merjük és becsüljük meg őt. A hajdani keszthelyi Georgi­kon ma is él, jelenleg agrár- tudományi főiskolaként műkö­dik, a csurgói gimnázium pe­dig most Csokonai Vitéz Mi­hály nevét viseli. Becsületére válna szülővárosának, ha szob­rát nem Keszthelyen és Csur­gón állítanák fel először, ha­nem itt, a róla elnevezett is­kola előtti téren, szülőföldjén, a hajdani „Varga-szögben”! II. Szabó Béla Jöjjön s Miskolci Építőipari Vállalathoz dolgozni! JÖL JÁR, mert az építőipari dolgozókat megillető kedvezményeken felül, — csak Miskolcon kell dolgoznia, — 1969. július 1-től minden szombat szabad, — szépen berendezett új munkásszállón lakhat minimális térítés ellenében, ahol állandó hideg-melegvíz, klubszoba, kultúrterem, könyvtár, televízió, biliárd, pingpong stb. biztosítja a dolgozók kényelmét és szórako­zását, — Balatonon és Hajdúszoboszlón kedvezménye­sen üdülhet, — továbbtanulás lehetősége biztosítva van. FELVÉTELRE JELENTKEZHETNEK: — kőművesek, — ácsok, — villanyszerelők, — vízvezeték-szerelők, — fűtésszerelők, — lánghegesztők, — gázszerelők. — segédmunkások. Pontos címünk MISKOLCI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Miskolc, József A. u. 44. Telefon: 34—711. Új könyvtár Kirátdon A korszerűsített könyvtárak száma megyénkben ismét gya­rapodott. Április végén író— olvasó találkozó keretében ad­ták át a Királdi Bányaüzem szakszervezeti könyvtárát. Áz avatóünnepségen részt vett Berkesi András író is, aki az olvasók kérdéseire válaszolt, majd beszélt munkásságáról, a mai magyar irodalom problé­máiról, valamint az írószövet­ség által meghirdetett „Olvasó népért” mozgalomról. A könyvtár berendezésének tervét a Sátoraljaújhelyi Asz­talosipari Ktsz készítette el. Áz újszerű — eddigiektől el­térő — könyvtári bútorok kel­lemes hatást, hangulatot te­remtenek, s összhangban van­nak azokkal az esztétikai kö­vetelményekkel is, amelyek ma a korszerű könyvtárépítést jel­lemzik. A könyvtár világítása is újszerű, mely többféle fény­forrásból ered. Jelenleg 260 olvasója van a könyvtárnak, akik több mint hatezer műből kötetlenül vá­logathatnak a polcokon. Könyvtárközi együttműködés alapján nemcsak az üzem, ha­nem a község lakosainak is kölcsönöznek. S ez azt is je­lenti, hogy a kulturált környe­zet megteremtésével, várható­an a községből is többen lá­togatják majd a könyvtárat. A felújítást és a berendezést helyi erőforrásokból végezték el. Csak a berendezésre 78 ezer forintot fordítottak, ör­vendetes ez azért is, mert né­hány évvel ezelőtt a szakszer­vezeti könyvtárak között alig találtunk még olyanokat, ame­lyek ezzel a rendeltetéssel épültek. Az idősebb királdi bányászok még emlékeznek az 1905-ben alakult olvasókör könyvtárára, amely éveken ke­resztül nehéz körülmények között is eredményesen dol­gozott, s helyiségét illetően hosszú évekig méltatlanul szűk helyre szorult. A most átadott korszerű könyvtár már azt bi­zonyítja, hogy mindez a múlté, és szűnőben van az a felfo­gás, hogy a könyvtárak fej­lesztése egyenlő a könyvállo­mány növelésével. Borsodban jelenleg a szak- szervezeti könyvtárak 25 szá­zaléka rendelkezik önálló he­lyiséggel. Ez az országos átlag­nál valamivel jobb, de a kis- és középüzemekben körülbe­lül az országos szinten állunk. Ez nekünk nemcsak azért nagy gond, mert a zsúfolt kör­nyezet nyomasztóan hat az olvasókra, hanem azért is, mert ilyen körülmények kö­zött a kis könyvtárak nem ké­pesek színvonalas könyvtári1 szolgáltatásokat nyújtani. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer első éve után nyilvánvalóvá vált, hogy a szakszervezeti könyvtárak az üzemi problémákra választ adó irodalom terjesztésében, a szocialista brigádok olvastatá- sában, a közművelődési igé­nyek kielégítésében csak ott léptek előre, ahol a feltételek megteremtésében is előrelépés történt. A jubileumi évfordulók tisz­teletére készült királdi könyv­tárnak az elkövetkezendő he­tekben valószínűleg sok lá­togatója lesz. Akik létrehoz­ták ezt a szép könyvtárat — láthatják majd, hogy nem volt hiábavaló a fáradozás, az anyagi áldozat, mert a mun­kások szeretnek olvasni. Magyar András Memento Az első vonat A kkor is virágoztak a gyümölcsfák. Késő tavasz, nyár eleje volt azon a napon is. Sátoraljaújhelyen azonban sokan nem tudtak akkor a tavaszra, a termő nyárra és a gazdag őszre gondolni. Emberek ezrei álltak néma so­rokban, kis motyóval a kezükben. Életerős férfi nem volt köztük. Azokat már korábban elszólította, vagy éppen el­vitte a hatalom. Évekkel korábban kezdte az elvitelt, s foly­tatta, amíg csak volt kiket vinni. Az elvittek igen nagy ré­sze ekkor már régen elpusztult Ukrajna mezőin, elpusztult a háborús tél fagyában, kísérleti alanyként százával felrob­bant az aknamezőkön. A sátoraljaújhelyi sorban aggok és gyermekek, nők, anyák és leendő anyák álltak. Várták sor­suk beteljesedését. A hajdani Zemplén vármegye minden részéből hozták őket ide. Szerencsről csakúgy, mint a Bodrogközből, vagy a Takta mentéről, Megyaszóról csakúgy, mint Hegyalja köz­ségeiből. Zemplén megyében is azonos volt a menetrend a többi területével. Március 19-e után naponta jöttek a szigo­rító rendelkezések. Jött a csillagviselési kötelezettség, a ki­járási tilalom, a különféle felszerelési tárgyak elkobzása, a munkavállalás korlátozása, majd teljes tilalma, a sok-sok, házkutatásnak álcázott, alkotmányos rablás, minden, amivel embert meg lehet alázni, emberi mivoltát tagadni. És vé­gül az otthon kényszerű elhagyása minden ingósággal együtt, kakastollas csendőrök diadalmas kíséretével. Tömö­rülés a járási Székhelyek kényszertáboraiban, majd össze­gyűjtés a megye székhelyén, a huszadik századot meghazud­toló embertelen körülmények között. Tucatjával pusztultak az összezárt emberek. A megaláztatás, a lelki és testi szen­vedés, a napirenden levő kínzás, fizikai erőszak halált ara­tott soraikban. Az elsők között hunyta le szemét egy 87 éves szerencsi bácsi, egy nyugdíjas vasúti pályamunkás, aki — akárcsak a többiek nagy része — ártatlan és értetlen cso­dálkozással és félelemmel nézte, mi is történik vele, s nem tudta felfogni, miért. Jeltelen sírokban porladnak a tábor egykori helyének közelében. Á virágzó gyümölcsfák alatt kígyózó sorból néha fel-fel­sírt egy gyermek, összeesett egy-egy öregasszony, vagy ter­hes anya, de a kísérő csendőrök hamar rendet teremtettek. Nehéz ellenállni a puskatusnak. A félreeső vasúti vágá­nyon üres marhavagonok álltak. 80—90—100 embert zsú­foltak egy-egy kocsiba. Élelem, víz nélkül. Az ablakokon sűrű drótrács, a tolóajtón kívülről lakat. Elindult az első vonat. Sztójayék megkezdték az emberszállítást a náci ha- lálgyáraknak. Március 19-től, az ország német megszállásá­tól egyenes volt idáig az út. Még két hónap sem telt el, s íme már elindulhatott az első vonat több ezer emberrel, hogy kisebb hányadukból néhány nap múlva ingyenes kényszermunkás-hullajelölt, nagyobb részükből azonnal a krematóriumok tápláléka legyen. Az első vonat, amelyet még sok-sok száz követett, két nap alatt ért Sátoraljaúj­helyből a céljához. Akinek még volt ereje érdeklődni, an­nak a németek azt válaszolták, hogy itt fognak dolgozni, és a hely neve: Waldsee. A hely igazi neve Auschwitz volt. Az első vonat indulá­sának ma huszonöt esztendeje. 1944. május 10-e volt. Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye székvárosában virágoztak a gyümölcsfák. Benedek Mikló?; Zeneiskolák megyei találkozója A Borsod megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, a Tiszaszederkényi városi Tanács művelődésügyi cso­portja, a Derkovits Gyula Művelődési Központ, valamint a Tiszaszederkényi Állami Ze­neiskola május 10-én, szomba­ton rendezi meg a Borsod me­gyei zeneiskolák találkozóját Tiszaszederkényben. A Der­kovits Gyula Művelődési Köz­pontban tartandó találkozó a zeneiskolai tanárok konferen­ciájával kezdődik délelőtt fél tíz órakor. Dr. Hetényi György, a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya vezetőjé­nek megnyitója után Dobray István, a Művelődésügyi Mi­nisztérium munkatársa tart előadást A közismereti cs ze­neiskolák pedagógiai és kultu­rális kapcsolatai címmel. Dél­után háromkor kezdődik a nagyszabású hangverseny* amelyen a megye hét zeneis­kolájának növendékei működ­nek közre egy-egy önállóan szerkesztett kamaraműsorral. Lengyel művészegyüttes Ózdon A múlt év októberében az Ózdi Népművelési Intézmé­nyek 100 tagú művészegyütte­Sakkozók se 10 napos turnén vett részt Lengyelországban. A két test­véri ország vasasszakszerveze­tének együttműködése kereté­ben, csütörtök este a lengyel Starahoweczel Teherautógyár 100 tagú művészegyüttese ér­kezett Özdra. A lengyel mű­vészegyüttest Hidasnémetinél az Ózdi Kohászati Üzemek szakszervezeti bizottságának, a Népművelési Intézmények Igazgatóságának küldöttei fo­gadták. Este a Béke-szállóban Szrogh Károly, a városi tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese köszöntötte a lengyel' művészegyüttes tag­jait. A testvéri ország ének-, ze­ne- és táncegyüttese május 18-ig tartózkodik Magyaror­szágon. Tegnap Diósgyőrben léptek fel, innen Salgótarján­ba, Budapestre, a Csepel Autó­gyárba, Egerbe ós Hajdúszo­boszlóra látogatnak. Turnéjuk befejezéseképpen 16-án. pén­teken Ózdon, a Liszt Ferenc Művelődési Központ színház- termében tartanak díszelő­adást. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents