Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Csütörtök, 1969. május 1. V fi Oravec János: CAROLA Pataki János munkája Májusban három új magyar film kerül a premier-mozik vásznára. Egy szatíra, egy dráma és egy paródia. Sorrendben első a május elsejétől bemutatni tervezett, Az örökös című vígjáték, amely egy újdonsült milliomas viszontagságait mutatja fel a szatíra görbe tükrében. Ezt a filmet Palásthy György rendezte, főszereplő Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán és Almási Éva. A másik magyar film Vészi Endre Füst- szagúak című elbeszélése alapján készült, Gábor Pál rendező első alkotása, a Tiltott terület. Végül a harmadik magyar film Révész György munkája, címe: Az oroszlán ugrani készül. Krimi-paródiaként tekinthetjük. Az előzetes tájékoztatások szerint jó szórakozást ígér. Május elsejével kezdik vetíteni a premier-mozik az 1967- es cannes-i filmfesztivál nagydíjával kitüntetett világhírű Antonioni-filmet, a Nagyítást. A rendező egy bűnügyi történet keretében ad képet korunkról, az illúzió és realitás viszonyáról. Egy álmos kisvárosban játszódik a Szeszélyes nyár című csehszlovák film, amelynek alkotója az ugyancsak nagy nemzetközi sikert magának tudó Jiri Menzel. Igen sokan ismerik színházból; könyvből Bertolt Brecht drámáját, a Kurázsi mamát. A drámát Helene Weigellel a főszerepben láthatjuk a legújabb NDK filmprodukción, a Berliner Ensemble előadásában; Ugyancsak NDK-beli művészek alkotása A búcsúzás, amely Johannes R. Becher azonos című regényéből készült. Ifjú és idősebb nézők érdeké lődésére egyaránt számít az Elza, a vadon szülötte című színes angol film. Szép színvilágával ragad meg elsősorban Az oltárfal című bolgár alkotás. A műsor további négy filmje a vígjáték, illetve krimi műfaját képviseli. Derűs másfél órát ígér a Majd a Leontinái című francia komédia, valamint a Vittorio Gassman főszereplésével látható Belfagor a pokolból (nem tévesztendő össze a francia Balfegorral). Egy bonyolult nyomozás története elevenedik meg a szovjet A rezidens jelentkezik című filmben, az NDK-film alkotói krimijében, A főnök 12-k'or érkezik címűben pedig egy gyilkosság és egy aranycsempészés szálai bonyolódnak. 1919, az első szabad május Csehszlovák pioleláiok az flnnopl menetben vágat előtt, már biztos helyen megálltak. Mivel még mindig nem lehetett kiszállni, leültek. Szótlanul nézegették egymást. Nagy sokára Striba Gyula törte meg a csendet: — Senki nem fogja ezt elhinni nekünk. Márpedig ez igaz, Ferenc, te megérezted a veszélyt. Éppen úgy, mint az állatok. — Én ebben nem hiszek — szólt közbe ritkán hallott tenorján Csupertye. — Nem hiszek a megérzésben. Pedig hallottam már sok olyan történetet, hogy valaki megérezte, megálmodta a bajt. Olyan emberről azonban nem tudok, aki a jót, az örömet megérezte volna. Miért csak a rosszat? Az öreg Gyurcsik leintette, aztán megszólalt: — Elnéztem az órát. Ez tény. De nem is ez az érdekes. Nem ez a fontos, hanem az, hogy miért ébredtem fel pontosan akkor. Miért ébredtem fel fél ötkor, holott jól aludtam ültömben, mert még álomra is telt az alvásból. Nem tudok más választ adni, csak azt, hogy én már közel negyven esztendeje mindig fél ötkor kelek. Eleinte nehezen ébredtem, emlékszem, anyám mennyit szólogatott, amíg kikeltem az ágyból. Aztán megszoktam. A véremmé vált. Mert így követelte a munka. Ekkortájt ébredek én vasárnap és ünnepnap is. Van olyan gyanúm — mo- solyodott el —hogy ha egyszer meghalok, másnap reggel fél ötkor biztos fel fogok ébredni ... Az öreg ismét előhúzta az óráját és a tenyerére tette. Olyan csend lett, hogy még méterekre is hallani lehetett az óra ketyegését — Most már valóban fél hat van, cimborák — mondta — elindulhatunk. Bakó a könyökével meglökte a mellette ülő Tita- veczet és odasúgta neki: — A szerencsét és a jó szomszédot nem pótolja semmi. Igaz, cimbora? Szótlanul lépegettek egymás nyomába. Bal vállukat a súlyos, lemezből készült szerszámosláda húzta, jobb kezükben a karbidlámpa világította meg előttük az utat. Egyikük sem gondolkozott azon, s a mellettük beszálló bányászoktól sem kérdezték meg, hogy kint milyen idő van. Szemet szűró, könnyfakasztó, vibráló májusi napsütés fogadta őket. zo pozoan, nenany száz méterre a föld alatt, szinte tenyérnyi helyen. Csak a karbidlámpák pislákoltak fáradtan ... — Hé, emberek! Felkelni! Már fél hat! — csattant váratlanul az öreg Gyurcsik hangja. Szomszédait meg is lökte, azok meg sorba a többit. — Igyekezzünk! — kiabált tovább az öreg —, mert megint itt ragadunk. Álmosan, fáradtan tápász- kodtak fel, reflexszerűen nyúltak a lámpáért, nyögve akasztották vállukra a nehéz szerszámos ládákat és botladozva elindultak kifelé. Felébredtek a lámpák is és hosszú árnyékokat rajzoltak a vágat falára. Alig tettek meg kétszáz lépést, szinte még aludtak, amikor a hátuk mögött nagy robajjal beszakadt a vágat. Néhány lámpa elaludt a légnyomástól. Csupertye elesett két talpfa között a mélyedésbe. Dermedten álltak és figyeltek egy irányba. Lassan elcsendesedett az omlás, kényszeredetten recsegett a faácsolat és döngve hullott le még egy-két darab, meddő. Aztán csend lett. Ebben a nagy csendben ébredtek fel igazán, elekor tértek észhez. Csupertye lassan feltápászkodott és a vágat oldalához szorította vékony testét. — Mi történt? — kérdezte valamelyikük. Striba, a kovács, vizet eresztett a lámpára, megvárta, amíg nagy lángra kap, aztán szó nélkül visszaballagott. Az ő lámpáját, teste körvonalait, imbolygását nézték mindnyájan. Amikor visszajött, csak ennyit mondott: — Pont ott. L ahol aludtunk. Ezután mind az öt szempár az öreg Gyurcsikot nézte, mind az öt lámpa rávilágított. Az öreg mereven állt, tenyerén tartotta a nagy zsebórát. Nézte, megcsóválta a fejét és a füléhez emelte az órát. Aztán ismét maga elé tartotta és csak nézte. Elsőnek a nagyhangú, bikaerős lakatos, Balázs Bódog lépett hozzá. Ránézett az órára és — talán életében először — olyan halkan, olyan szelíden káromkodott, hogy imádságnak is beillett volna. — Az istenit! — nézett a többiekre. Arcán éppen az a torz mosoly jelent meg', ami nagy terhek emelésekor csúfítja el. De megrándult az egész teste is. Bőre, inge alatt úgy vibráltak külön-’ külön az izmok, mint a zsákba tömött halak. Harmadiknak Striba dugta a fejét az óra fölé. Megcsóválta a fejét és rekedten megkérdezte: — Jól jár ez, te Ferenc? Gyurcsik szótlanul bólintott. Most már odafurakodott Csupertye is. Megigazította a szemüvegét és magasra tartotta a karbidlámpát. Elsápadt és csak ennyit nyögött: — Fantasztikus! Én mondom Odalépett Bakó is, rápillantott az'órára és az egyedül maradt Titaveczhez fordult. Izgatottan, számonké- rően rászólt: — Ember! Magát nem érdekli, hogy mennyi az idő? Titavecz nem válaszolt, de sűrűn nyelegetett. — Hát értse már meg! — kiáltott szinte könyörögve •Bakó —, hogy még csak fél öt. Az öreg elnézte az órát. Ennek köszönhetjük az életünket. Annak, hogy egy órával hamarabb keltett fél minket. Véletlenül. Elnézésből. Az öreg Gyurcsik váratlanul hátat fordított mindenkinek és elindult. Sietve követték a többiek. A szállítókahelyet. Bakó nem állta meg szó nélkül: — Be van sózva az öreg — mondta a mellette ülő Tita- veeznek. De az nem válaszolt. Csak ült a földön, hátát nekitámasztotta a vágat oldalának, izzadó arcát a tető felé fordította, mint valami has- lövéses sebesült. Bakó figyelmesen megnézte és suttogóra fogva a hangját, idegesen megszólalt: — Az istenit! Mi van magával? Titavecz lassan felé fordította az arcát, csillogó szemeivel ránézett szomszédjára és halkan, nagy nyugalommal így szólt rekedtes hangján: — Ember! Ne káromkodjon ... — De hát... — hebegte Bakó —, magának csak a fél arca izzad. — Tudok róla — hallatszott a nyugodt válasz. — De tudja, hogy néz ki? Én nem vagyok ijedős, de bizony isten... — Ne esküdözzék és ne vegye hiába az ajkára az Űr nevét. Egyébként is, Ö akarja, hogy csak a fél arcom izzadjon. — Ö ilyet nem akarhat — ámult tovább Bakó, de aztán felocsúdott. — Mitől van ez az izé magának? — kérdezte. — így jelölt meg az Űr — válaszolta Titavecz szinte mozdulatlanul. Bakó nézte még egy darabig, aztán megvonta a vállát Átfordult a másik oldalára és a szundikáló Striba Gyulának meglökte a könyökét — Hallja, még mindig jobb, ha az ember szerencsés, mintha jóképű. Striba felrezzent és rámeredt: — Mi van? Mit akar? — Semmit — mondta Bakó és pirított szalonnabőrt kotort elő valahonnan a kabátja zsebéből. Szájába dugta és rágni kezdte. — Haggyon nekem békét! — szusszantott indulatosan Striba és ismét lehunyta szemét. Sok hórukk elhangzott, amíg átvitték a szállítóberendezést a másik vágatba. Különösen a meghajtószekrénnyel kínlódtak sokat. Nehéz volt átkozottul és túl kicsi ahhoz, hogy valameny- nyien hozzáférhettek volna. Gyurcsik vezényelt. Striba szótlanul, Balázs nagyokat ordítva emelt emberfelettit. Bakó inkább csak fogta és. mutatta az erőlködést. Titavecz közömbösen adta oda az erejét. Csupertye pedig félénken a háttérben maradt és igyekezett mindenki hasznára tartani a lámpát. Történt egy kis baj is, mivel Titavecz ujja végét odaszo- rítotfa a nehéz alkotmány az alaphoz, de ez csak akkor derült ki, amikor Bakó meglátta a vért. — Ember, mi történt? — kérdezte. Odasereglettek a többiek is. Titavecz zsebkendővel takarta el a sebet, és ezt mondta: — Az történt csak, amit az az Űr akart — Hát ez nem igaz! — ámuldozott Bakó. — Atke- reszfelkedek ép is. Felcsapok baptistának. — Fogd be a szád! — mordult rá Gyurcsik, és Titavecz vérző ujja fölé hajolt. Dülöngéltek a fáradtságtól és az éhségtől, mire befejezték a munkát. — Még csak fél négy — mondta az öreg Gyurcsik. — Kimenni nem tudunk a szállítás miatt. Meg kell várni a fél hatot. Pihenjünk, emberek. — Visszakattintotta zsebórája fedelét, bedugta a puha rongyból varrt tokjába és a helyére, a mellényzseb; be tette. A bányában csend volt. Csak messziről hqUifSZOtt az egymásnak ütő-'ő üres csillék dörgése. Ki-ki helyet keresett. csinált magának. Hat ember aludt különböÜ _ I. a történetnek a nDucll háború utáni május a gazdája, szülőhelye a bánya, amely akkor még fényes jövőjű kenyerünk volt, nem pedig nagy múltja életünknek. A telep mindennapi életét élte. Naponta háromszor ontotta magából az embereket, és háromszor fogadta vissza őket. Az emberek dolgoztak konokul, korgó gyomorral és káromkodtak az egyre növekvő drágaság miatt. Az asszonyoknak vér serkent az Ujjúkból, amíg kimostak egy, UNRRA-cso- magból származó svéd katonaruhát, könnyezve-sírva hordták el otthonról, ami még nélkülözhető volt — élelemért, s ha a batyuval hazatértek, rendszerint megverték a gyerekeket — mindig volt miért —, aztán melasszal édesített teával csitít- gatták őket. A férfiak szabad idejükben fapapucsokat faragtak, vagy eljártak a pártházba, sokszor falura is agitálni, de Krakovics vendéglője sem volt sohasem üres. A bánya javítóműhelyében szinte pezsgett az élet. A világ ugyan sokat változott, de a munka megmaradt. S^ha megpihentek egy kis időre, vagy az ócskavasban turkáltak valamilyen anyag, alkatrész után az emberek, a beszélgetésnek mindig vita, veszekedés lett a vége. Ezután pedig könnyen eljárt a mesterek és a segédek keze, s az inas egy-egy pofon után elgondolkozhatott azon, hogy mi is az a politika, mi is tulajdonképpen az infláció —, mert hát akkoriban erről folyt a legtöbb szó. Estére járt már az idő, amikor a délutánosok közül hat embert beküldtek a bányába azzal, hogy az egyik munkahelyen sürgősen le kell szerelni a kaparószalagot és át kell vinni az egészet egy másik munkahelyre. Addig ki nem jöhetnek, amíg a munkát be nem fejezték — így szólt az utasítás. Gyurcsik Ferenc, az öreg, kopasz csoportvezető a szerszámokat szedte, válogatta ki. Striba Gyula, a kovács, irgalmatlanul és hangosan káromkodott. Balázs Bódog, a nagyhangú, bikaerős lakatos, a mellét verve kiáltotta,'hogy ő egyedül is arrébb ráncigálja azt a néhány kaparótagot, de még az igen nehéz meghajtószekrényt is. Csupertye Miklós, a lakatos, a dalárda tenoristája egyre csak azt hajtogatta, hogy valakivel üzenni kéne a feleségének, hogy ne várja hiába. Bakó János, aki nagyerejű, nagyevő és nagylusta hírében állt, csuk- lani kezdett, és a vacsorát emlegette, amely ma este nyilván elmarad. Csak Titavecz József, a műhely szakma nélküli mindenese készítette elő közömbösen a karbidlámpáját; de ez nem tűnt fel senkinek, hiszen ő baptista. Ez volt a sorrend, amikor a lejtős akna elnyelte őket. Bal vállukat a súlyos, lemezből készült szerszámos táska húzta, jobb kezükben a karbidlámpa világította meg előttük az utat. Szótlanul lépdeltek egymás nyomába, Mire leértek a munkahelyre, megizzadtak. Csörömpölve rakták le a szerszámos ládákat és letelepedtek ők is a földre. A munkát azzal kezdték, hogy cigarettát sodortak, rágyújtottak. Sok beszédre nem voll szükség, hiszen értette mindenki a dolgát. Először akkoi csendesült el a vágat, amikoi végeztek a szétszereléssel. Pihentek vagy egy fél órát. Leültek, leheveredtek az ácsola. tok mellé, hátukat nekitá- masztották valami deszka darabnak, a karbidlámpába oedig elfordították, hogy : fény ne bántsa a szemüket Gyurcsik azonban most is tál pon volt. Nagy lángra állí tott karbidlámpájával, meg görnyedt testtel járta a mun 'Szerencseés szomszéd Májasban lát fáik a mozikban
