Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
Csütörtök, 1969, május 1 ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 w Építkezés reflektorfényben Leszáll a pihe léptű éjszaka. A főutcán már ritkán járnak a villamosok, autóbuszok. Személygépkocsit is csak néha- néha látni. Pihen a város. Az ablakokból több órája eltűnt a tv rideg-lila fénye, vagy az olvasólámpák sápadt-sárga, meleg színű világossága. Miskolcon, a Győri-kapu egyenes aszfalt szalagját a fénycsövek lénye mossa. Egyszínűre festi a házakat, nincs jobb, nincs kopott, egyforma mind. Ilyen az éjszaka. A messzi sötétségben alvadt- vörösen izzik az Avas észak- nyugati oldala. Időnként nagy. tüzes-piros korong fordul a város felé, majd lecsordul lassú folyással a kohósalak rövid patakja. Közelebb, alig száz méterre a főúttól, hosszú póznákon reflektorok égnek. Fényszalagjuk nagy és mély gödröket talál itt, amott pedig épülő házakat. A gödör mellett, ahol alapot ásnak, gépek duruzsolnak, s a második ház tetején hegesztőpisztoly szórja ibolyakék csillagait. Lomha tréler fordul a Gyula utcai építkezések felé. Karjában óvatosan tartja az ablakos falakat. Vontatója hangos motorral küszködik a gödrökkel. A B/4-es épületen Nagy János szerelőbrigádja várja érkezését. Ez lesz ma az utolsó emelés. Készülődik a daru is. Próbálgatja, le s föl emeli nehéz karját. Már csak néhány perc, s megfeszülnek vaskötél izmai, hogy lassú méltósággal három emelet magasba emeljék a több mint 5 tonnás falat. A sötét égen fehéren úszik az ablakos fal. A födémen már előkészítve hevernek a kitámasztó rudak. Csak néha hal- hatszik egy-egy félhangos, elharapott végű szó. Ez a munka legszebb és legnehezebb pillanata. Vigyázni kell nagyon. Látatlanban is érezni kell a lábnak a födém minden „árkát”, „gödrét...” A fal lassan ereszkedik alá. Két ember indul feléje. A többiek hajolnak a rudakért. A fal rosszul ér földet... — Föl! — harsan. A két ember teste megfeszül... Segítség is érkezik... — Jó! Le! A rudak horga beakadt a fal vasfüleibe, másik végük pedig az előre elkészített tus- kókba kapaszkodik. Ideiglenesen, már a saját lábán áll a fal. Most már csak Kovács József hegesztőre vár, hogy kimozdíthatatlanul forrassza a többihez. — Most egy kicsit könnyebb a dolgunk — magyaráz Stof László művezető, miközben Nagy János, Kósa István, idő-' sebb és ifjabb Székely József már a következő emelést várja. — Azért, mert kisebb a veszély — folytatja Stof László —, mert szélcsend van. Ilyenkor engedelmesebb a panel. De ha fúj, s jól belekapaszkodik, akkor mindnyájunk erejére szükség van, hogy lefogjuk táncát, mert olyan, mint egy vitorla. Különben összetör betont és embert... Alig egy megenyhült mosolyra jut idő ilyenkor, amikor Nagy János és Székely bácsi az otthoniakra gondolhat. Arra, hogy mesélnek otthon munkájukról hetenként egyszer, de a család alig tudja elképzelni azt. — Jönnének csak ide.;. — jegyzi meg tréfásan Nagy János, és halkan a csukott ajkak mögött felnevet belül a lélek derűje. Az újabb ablakos fal már úszik ég és föld között... Nagy János szerelőbrigádjának ismét folytatódik a munka neheze ... Vigyázni kell... Amíg várják a falat, tekintetük egy rezdülésre a B/3-as épületre esik. Az már felépült. Másfél hónap alatt. Most, a szakipari munkákra vár. Másfél hónap ..., négy emelet magasság, 58 lakás... Még messze van, amíg befejezik 1970-ig az 1190 lakást... Addig még mindennap több mint harmincszor emelkednek magasba az ablakos falak. Addig még mindennap újra és újra átéli a Nagy-brigád a beemelés fontos pillanatait... És még utána is sokáig, sokáig... Terjeszkedik a pihe léptű éjszaka. A messze sötétben alvadt-vörösen izzik az Avas északnyugati oldala. Közelebb, alig száz méterre a főúttól hosszú póznákon lámpák égnek ... Az építkezésen Nagy János brigádja dolgozik. Reflektorok fényében. Bódvai Péter 1919, az első szabad május 1. A felvonulók Budapesten, a Köröndön Egy emberibb világ ünnepe volt Kun Béláné emlékezik 1919. május l-rc BETEGEN FEKSZIK, de az emlékezés varázsa erősebb, mint a kór. Fél évszázad után is eleven erővel idézi a nagy ünnep színes forgatagát, forró hangulatát. — 1919 áprilisának utolsó napjaiban válságos helyzetbe került az első magyar proletárállam. Riasztó hírek érkeztek a frontról, s talán ennél is riasztóbb értesülések a jobboldali és a centrista szociáldemokrata vezérek üzelmeiről. A tanácskormányt május 2-án le akarták mondatni. A forradalmi kormányzótanács ebben a kritikus helyzetben hanep tette* rám a legnagyobb hatást. Ilyen élményem nem volt sem azelőtt, sem azután. Diadalmas nap volt. Egy új, emberibb világ mutatta meg vonzó arcát. S melegen, mintha újra átélve a régvolt órákat, beszéli el, hogy szinte egyik percről a másikra borult ünnepi díszbe a fővárosunk. Vörös drapériáié színében ünnepelt a királyi Vár. Ormán a forradalom zászlai lengtek. A Lánchíd budai hídfőjénél diadalkaput emelt az ünneplő nép, a kapufeleket Marx és Engels szobraival díszítették. A Vérmezőn tízezren ünnepeltek, a tér egy roppant méretű csarnokhoz hasonlított, kék ég alkotta kupolájával. A Duna is ünnepelt, fellobogózott partok integettek a virággal díszített. hajóiénak. S az ünnepi pompa mindenütt nagy művészek ízlését dicsérte. Uitz Béla, Falus Elek, Pogány Móric, Pór Bertalan készítették az ünnepi díszleteket. — Magam is egész nap kint voltam az utcán — Folytatta Kun Béláné. — Az Andrássy úton, ahol zengett az Inter- nacionálé. és reggel kilenctől déli egv óráié hrimnhlvgött a Hámorban kisgyerekektől öregekig mindenki tudja, hogy az egykori kancellária épületében találhatók a kohászat történetének kincsei. És amint útbaigazítanak, látszik rajtuk, hogy szívesen teszik. Hogy örülnek: hozzájuk került a múzeum, ebbe a szép völgybeli, tiszta kis településbe, közvetlenül a lillafüredi Palotaszálló alá. Másféle útbaigazítás nincs is — táblák, íöliratok nem jelzik a létesítményt —, hiszen a nagyközönség számára még nem nyílt meg a múzeum. A nagy költözködés Honnan került a múzeum Hámorba és miért? Évtizedekkel ezelőtt a diósgyőri vasgyár lelkes tanoncok- tatói kezdték gyűjtögetni a kohászat történetének dokumentumait. Kiállítást is nyitottak, de ebből a háború idején sok minden tönkrement. Később a Lenin Kohászati Művek vendégházában kapott otthont a múzeum. A kül- és belföldi érdeklődés oly nagy volt iránta, hogy a gyár illetékesei elhatározták: anyagi áldozatot nem kímélve, felújítják a kohászatalapító Fa- zoláék egykori kancelláriáját — a kétemeletes hámori házat, amely az utóbbi években munkásszálló volt — és itt § rendezik be Európa első ko hászati szakmúzeumát. Tavaly nyáron kezdődött meg a nagy költözködés. A jj kívülállók nem is sejtették, milyen munka volt: szétszedni az óriási üvegszekrényeket, részekre bontani a maketteket, ? gondosan becsomagolni a dió- i rámák minden darabját A ! szállítást így is megsínylette | néhány törékeny tárgy. Aztán mindezt újra berendezni az új otthonban. Szinvavölgyi Oszkár múzeumvezető irányításával ugyancsak sok munkája van az „ezermester” Masa István asztalosnak és annak a s három asszonynak, akik azóta § is nap, mint nap a berende- zésen dolgoznak, a jövő évi nyitásig. Mit itathatunk itt? Zúg a kalapács. Ütemes rit- j mussal formálja az izzó va- l sat. Olyan hangulatot teremt, mintha valóban a forró levegőjű. zajos nagykovácsműhely- ben volnánk. Pedig ez is „csak” múzeumi tárgy. A nagykalapács kicsinyített mása. De olyan precízen működik, mint az igazi. Még a hangja is hasonlít a műhelybeliéhez. És ilyen modell még nagyon sok van itt. Megismerhető általuk az egész kohászati munka, a diorámákból pedig a kohászati múlt. A diorámák — ezek az érdekes kivilágításé üvegszekrények — színpadszerűen muJcásbarátsógok világa, raj- sok, logarlécek jeleselése, köszöntelek keringő áram, sistergő gáz, szent nagy dübörgés, örökké változó gyár! Köszöntelek összhang! Te, ki változó vagy a változatlanban, aki mindig tudod, hol a kezdet és iiol a Holdi János hiszen hozzátartozol a nagy egészhez, fényeiddel, bajaiddal, örömeiddel és hajnaloddal, ami mindig pontosan jelentkezik, mert volt éjszaka, vagy és leszel, és szépek a gyár feletti csillagok! Köszöntelek, Ember! Téged, aki átdolgoztad az ÉT* ^ • I m m j // byan kos Jő reggelt, emberek* Jó, tudom, hogy nem értek rá virszaköszöngetni, az idő sem allcalmas a baráti ölelkezésre és amúgy sem vagyok idegen. Tegnap is megálltam itt, ma is, és a holnap sem üdvözöl idegenül. Régi ismerősök va-' gyünk, a daruk, a gödrök, az emberek, a zaj, dübörgés, a pirosán felvillanó arcok, az emelkedő hid a triósor hengerénél, a blokksor ^üvegbe zárt gépészei, a művezetők, fiatalok és öregek — mind-mind! Köszöntelek gyár! Kábelek és tervek, ásító gödrök és betonba merevült pillérek, régi gépek és újak, szétrobbantott cement alapzatok, vajúdó vastraverzek, légkalapácsok és izzó bugák, vasfogii harapófogók, tüzesen izzó kemencék, kapcsolótáblák, hegesztőpisztolyok, öntőformák, keskeny utak, kanyargós sínek, emeletek és földszintek, szirénázó daruk, fürdők, öltözők, felhőkkel komázó kémények, vasérc és kokszdombok, dömperek, mosolygó villamostargoncák, virágágyak és koromtól borított csenevész fák — föld, vas- temető, haragos kedvű, dongó hangú sajtolok, bugák, lapító hengerek, drótok, telefonok, lágy zümmögésű dinamók, Tyrannosaurus-ra emlékeztető exkavátorok, — köszöntelek nagy családfenntartó — füst, korom, hőség és hideg, örökös munvég, s a szokatlan zaj disz- szonanciáit az idegeneknek tartogatva haladsz a cél felé, a nagy, a végső beteljesülés forró lázában kergeted a napokat: könnyebbé, jobbá, szebbé tenni a holnapot, ez a melódiád szövege, az örök ének, a ritmus himnusza, a kézbe fogott kezek testvéri ölelkezése, örök törvény a változó anyagban. Köszöntelek éjszaka! Rózsaszínűre festett levegőddel, csillagaiddal, szeleddel, hidegeddel, melegeddel, kárpitot borító bársonytakaróddal, igen, ave éjszaka, még ha bágyadtságot hozol is az olvasztárok verejtékcs arcára, a darukormányos figyelő szemére, az inspek- ciósasztal fölé hajló alakjára, orvos biztos kezére, az őriálló topogó lábaira, az öntő összpontosító erejére, még akkor is ave éjszaka, éjszakát, megalkottad a mát és verejtékeddel építed a holnapot, Téged, akinek kezeiben formálódik a vas, s hunyorgó csillagok fürdőnek arcod mosolyában, amikor a kész anyagra nézel, s pillantásod át meg átjárja a gyárat, a gépeket, a füstölgő kéményeket, az egész nagy egészet, a küldönctől a mérnökig, a földtől felhőkig magasodó ujjat, igen Téged köszöntelek, bakancsodat, kék zubbonyod, szemüveged és sapkád, mosolyodat és haragod, igazságod, becsületed, álmatlan éjszakáid, gondod és örömöd, mindent, ami Te vagy, az örök mozgás ütőerét, kemencék, öntvények, csavarok és gépek alkotóját, folyékony, izzó acél teremtőjét, zizzenő papírokra rajzolt tervek megálmodóját, laboratóriumok titokzatos homályának piciny óriását, Téged köszöntelek’ acélszik- ráktól burkolt fejed, bőr- kötényed, csosszanó lábad, és Téged, aki most ébredezel, s utolsót szeretkezve, álomittasan keresed a tegnapi erőt, s már izzik élőt- ted a kemence, Téged, aki dörmögve nyúlsz a kabát után, hogy újrakezdd a tegnapot, új erővel, szent akarással, mert nélküled semmi I sem lenne, sem ma, sem holnap, ezért köszöntelek, félve és vigyázva, ahogy törpe az óriási, a legnagyobbat, a legszentebbet, az alkotót! Es köszöntelek, Reggel! Aki először csókoltatod meg szellőiddel a munkából hazamenők borostás arcát, s kibontod derengő takaród a gyár felett; kinyitod az üzletek ajtaját, ropogós zsemlét süttetsz a pékkel, iskolát nyitsz, kedvet, örömet, bizakodást öntesz a csüggc- döbe, új ritmusra serkented az újra kezdődő életet, felfelé emeled a gyár füstjét, új szerelmeket szőssz, friss agyat adsz a gondolkodónak, igen, köszöntelek reggel, megismétlődő örök bizakodás, új tervek, elképzelések szülője, füstös levegőjű műhelyek friss ízű vendége, álommagyarázó valóság, köszöntelek mint az Ember és Munka új himnuszát, a friss fogású szerszámok bölcs serkentőjét, az örök Reggelt! Köszöntlrl- duár! Köszönllek Ember! felvonulók áradata. Nem volt dísztribün, nem voltak hivatalos delegációk, de Európa proletariátusa mégis eljött ünnepelni. A magyar munkások! között osztrák, lengyel, román, olasz, francia, cseh és szerb proletárok meneteltek. Fővárosunk népe 28 helyen gyülekezett. Dalok, táncok, forradalmi indulók ritmusa mindenütt. ________ K UN BÉLANÉ I arr°*kczi£j hogy a lelkek mélyéből feltörő öröm a pesti polgárság javarészét is magával ragadta. Csak a forradalom nyílt ellenségei gubbasztottak lehúzott redőnyeik mögött. Bizakodás élt a proletár szívekben, s az utcákon hömpölygő áradat viharos örömében megérezték önmaguk erejét. Ahogyan a Vörös Üjság írta: „Üzenet volt ez a május elseje. A vörös szív tengerében úszó Budapest munkás százezrei, a magyar proletariátus legjobbjai üzentek a kapitalista hóhéroknak, hogy dőreség minden erőfeszítés: a kommunizmus világa feltartóztathatatlan törvényszerűség, amely elsöpör az útjából minden kicsinyes és gonosz emberi mesterkedést.” — Kun Bélát aznap néhány percig láttam — emlékezik tovább Kun Béláné. — Korán reggel elváltunk, és csak este tudtam meg, hogy sok helyen beszélt. Virággal díszített gépkocsiról köszöntötte a felvonulókat, majd munkások, katonák, később fiatalok fogták körül és kérték, hogy beszéljen. — Meggyőződéssel mondhatom, hogy ez a csodálatos nap neki is és mindannyiunknak új erőt adott. Nagy szerepe volt abban, hogy néhány nap múlva, amikor a proletárhatalom sorsáról kellett dönteni, tízezrek gyülekeztek a forradalom vörös zászlaja alá, hogy fegyverrel tegyenek bizonyságot: a magyar nép szi- ne-java élete árán is kész megvédeni a Magyar Tanács- Löztársaságot. A BETEGSÉG ne™ t,ű,r ______________ hosszabb b eszélgetést. Kun Béláné — bár szívesen kutatna még kedves emlékei között —. búcsúzik. — Tíz éve már, hogv újra Magyarországon élek. Eleinte még ott lehettem a május elsejei ünnepségen, de most már korom miatt sem vonulhatok fel. De amikor a szép nap reggelén felcsendül a munkásosztály himnusza, ott ülök en is a televízió képernyője előtt. Gyönyörködöm az emberek örömében, a virágokban, a tavaszban, és újra meg újra átélem a fél évszázad előtti ünnepet is, amely ne■ héz. hányatott sorsom fénvfor- rása, büszkesége... És máig is az. Kékcsdi Gyula Lillafüred új látványossága lesz: A kohászati múzeum tátják a kohászat történetét. Láthatjuk itt az óegyiptomi aranyolvasztást éppúgy, mint a kameruni tárolót, a svéd parasztkemencét, a szlovákiai vaskohászat őskorát. Megismerhetjük, hogy időszámításunk előtt 1450-ben, IV. Tot- mesz fáraó idejében már milyen jó technológiai és minőségi ellenőrzés volt. És láthatunk az ősi termékek közül is több eredetit: tigrisölő késeket, különféle használati tárgyakat, szerszámokat. A helyi leletek sem hiányoznak. Az ómassai őskohóból idekerült érdekességek, az Alsószuha környékén talált, ősi fújtatok. ősi és modem kor egyaránt jelen van. Magyarázatképpen pedig tanulságos szövegek a magyaron kívül orosz és német nyelven is. Ha ez a múzeum megnyílik, bizonyára Lillafüred új látványosságaként emlegetik majd ország-világszerte. És amit még külön érdekességként hallottunk: a múzeum szomszédságában levő telken kis víkendtelepet is létesítenek a vendégek számára. Uuttkay Anna tarozta el, hogy május elseje megünneplésére mozgósítja az ország munkásait. Kun Béláné meghatottan kutat emlékei között. — Budapest utcáin elemi erővel ömlött el az öröm az első szabad május elsején. Mintha a munkásnép így akarta volna megmutatni nagy szívét és a proletárállamhoz való ragaszkodását. Sok májusi ünnepre emlékszem. Kolozsvári ifjúkorom virágos, kedves majálisaira, a moszkvai lenyűgöző felvonulásokra, de mind közül ez az ün-
