Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Vasőmop, 1969. május 4. Áz öH-alálafos szelvény tulajdonosa Szombaton a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságon jelent­kezett a lottó 18. játékheti teli- találatos szelvényének tulajdo­nosa. A szerencsés nyertes Ko­vács István 27 éves budapesti lakos, a MÁV dolgozója. Elmondotta, hogy a lottó megindulása óta játszik rend- szerssen. Ezúttal 10 szelvényt vett a Szent István körúti totó­lottó kirendeltségen, s addigi állandó számain változtatott. A több mint 1,7 millió fo­rintos főnyereményt május 14- én veszi át a nyertes, aki a pénzből lakást és személygép­kocsit vásárol és segíti nagy létszámú családját. Heti külpolitikai Az április 27-i franciaorszá­gi népszavazás váratlannak tűnő eredményével, a De Gaulle politikájára és szemé­lyére leadott „nem” szavaza­tok többségével új helyzetet teremtett az ötödik köztársa­ságban. A 78 esztendős tábor­nok-elnök lemondani kénysze­rült. Helyét Alain Poher, a szenátus elnöke foglalta el ideiglenesen, de már kitűzték az új köztársasági elnök meg­választásának időpontját. Az első szavazásra június 1-én kerül sor. Hogy hány jelölt indul, az csak május 13-án de­rül ki, akkor jár le a nevezési határidő. DE GAULLE KUDARCA De Gaulle kudarca elsősor­ban személyes balsiker. Sem­mi sem indokolta volna, hogy Májú* 5: A szovjet sajtó napja Május 5-én ünnepük a Szovjetunióban a sajtó nap­ját. 57 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg Oroszor­szágban a legális kommu­nista újság, a Pravda első száma, amely a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után a Szovjetunió Kommu­nista Pártja központi orgá­numává vált. Ma 8 milliós példányszámban jelenik meg. A Szovjetunióban nyolcezer újság, több mint négyezer fo­lyóirat és más időszaki kiad­vány lát napvilágot. Egy-egy alkalommal megjelenő pél­dányszám 256 millió (az or­szág lakosainak száma 239 millió). Az újságokat a Szov­jetunió népeinek 58 nyelvén adják ki. A forradalom előtti Orosz­országban az újság ritka ven­dég volt falun. A falusi la­kosok többsége nem tudott frni, olvasni. Ma a községek és falvak lakói több mint százmillió újságot és folyó­iratot járatnak. Az időszaki kiadványok példányszáma igen magas, így pl. a Rabotnyica című népszerű folyóirat 10 millió példányszámban, a Kresz- t.vanka című hetilap 5 millió 400 ezer példányszámban, míg a Zdarovje című folyó­irat 8 milliós példányszám­ban jelenik meg. Az összeha­sonlítás kedvéért megemlít­jük, hogy a forradalom előt­ti Oroszország egyik legnép­szerűbb folyóiratának, a Nyévának példányszáma nem haladta meg a 200 ezret. A Szovjetunió már régóta a világ egyik legnagyobb könyvkiadó államává vált. Naponta átlag 4 millió 700 ezer könyvet nyomtatnak. Évente 70—75 ezer könyvet adnak ki, több mint 1 mil­liárd 600 millió példányszám­ban, a Szovjetunió népeinek mintegy 60 féle nyelven és 38 idegen nyelven. A világ minden negyedik könyvét a Szovjetunióban nyomtatják. A szovjet nép, mint az egész haladó emberiség, nagy érdeklődést tanúsít Vlagyimir Iljics Lenin élete és tevékenysége iránt, aki­nek 1970 áprilisában ünnep­ük születése 100 éves évfor­dulóját. Lenin műveinek a Szovjetunióban kiadott pél­dányszáma elérte a 340 mil­liót, amelyet a Szovjetunió és más országok népeinek száz nyelvén adtak ki. A sajtó napját a kialakult hagyományok szerint a mun­kások számára rendezett gyűlésekkel,' könyvkiállítá­sokkal, író—olvasó találko­zókkal és könyvárusító sát­rak felállításával ünnepük. a tábornok-elnök két jelenték­telennek mondható reform­tervét miért úgy akarja rá­erőszakolni a franciákra, hogy elképzeléseinek visszautasítása esetén lemondással fenyegetőz­zék. Egy hét elteltével vala­melyest tisztulni látszik a rej­tély homálya: talán így akar­ták a gaulleisták biztosítani a rendszernek — módosított for­mában ugyan és De Gaulle nélküli — fennmaradását! Üj elnökjelöltjük ugyanis, Georges Pompidou, aki 1962 áprilisától 1968 nyaráig De Gaulle mi­niszterelnöke volt, s akiről azt híresztelték, hogy az év ele­jén szembekerült a tábornok­kal, most esélyesként indul az elnökválasztáson. Az is kiszi­várgott, hogy megválasztása esetén a tábornok-elnök poli­tikájától legalábbis stílusában, különböző politikát alkalmaz majd. Értésre adta például, hogy nem ellenezné ugyan­olyan merevséggel Nagy-Bri- tannia bebocsáttatását a Kö­zös Piacra. Egyes kommentá­torok azt is tudni vélik, hogy Pompidou, a Rotschild-bank- ház egykori vezérigazgatója a közel-keleti válságban sem foglalná el ugyanazt az állás­pontot, mint az Izraelnek szál­lítandó francia fegyvereket visszatartó De Gaulle tábornok. POMPIDOU ESÉLYE Ha Pompidou esélyes, csak azért lehet az, mert a „nem” győztes tábora nem egységes: De Gaulle ellenzékében ott voltak a szélsőjobboldaliak és az ellenkező végleten a maois­ták és anarchisták, közbül pe­dig a NATO-hű és Amerika- barát jobboldali pártok épp­úgy, mint a kommunisták, Guy Mollet „szocialistái”, meg a katolikus „demokratikus cent­rum”. Kétségtelen, hogy ezek közül a politikai erők közül a Francia Kommunista Párt a legjelentősebb: egymaga a vá­lasztók 20—25 százalékának szavazatára számíthat. A töb­biek csak egyenként 5—10—15 százalék elnyerésére gondol­hatnak. BIZONYTALANSÁG A NYUGATI PÉNZPIACON A francia belpolitikai hely­zet ingatag volta új bizony­talansági tényezőt iktatott a nyugati politikába. Érezhető ez elsősorban a pénzpiacokon. Mert Franciaország pénzének helyzete megingott a belpoli­tikai feszültség miatt, ezért zuhant az angol font sterling és az amerikai dollár értéke is, a nemzetközi spekuláció a nyugatnémet márkára összpon­tosult, amelynek felértékelésé­ről újból híresztelések keltek szárnyra. Ez pedig az ugyan­csak választás előtt álló NSZK politikai helyzetét befolyásol­ja: szeptember 28-án a nyu­gatnémet szociáldemokraták azzal szeretnének csatát nyer­ni, hogy az ő gazdasági mi­niszterük, Schiller, lenne „egy új nyugatnémet gazdasági csoda atyja”. A Közel-Kelet is megérez- heti a franciaországi helyzetet, ha valóban úgy alakulna, hogy a következő elnök meg­változtatná De Gaulle eddigi hivatalos politikáját. A New York-i négyhatalmi tárgyalá­sok a Közel-Kelet dolgában eddig nem hoztak eredményt. A fegyverek viszont ismét ro­pognak a Szuezi-csatorna két- partján is, a Szíriái—izraeli fegyverszüneti vonal mentén is, az elfoglalt jordániai terü­leteken is. Miskolc város lakóihoz! Az MSZMP Borsod megyei és Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága köszönetét fejezi ki a május 1-i felvonulás min­den részvevőjének a megjelenésükért, a politikai öntuda­tot tükröző fegyelmezett magatartásukért, a párt, az ál­lami, társadalmi cs tömegszervezetek vezetőinek az elő­készítésben végzett áldozatos munkájukért. Városunk lakói május 1-én huszonötödször ünnepelték szabadon a munka ünnepet, amely a társadalom szocia­lista átformálásáért küzdő munkásosztályunk nagy harci seregszemléje volt. A felvonulás ünnepi hangulata, az ötletek gazdagsága mutatta, hogy igaz szívvel készültek az ünnepre, s bizo­nyította azt az erőt, tenniakarást, amely mindig megnyil­vánult azokon a felvonulásokon, ünnepeken, amelyet 1890. május 1-től világszerte megtart a különböző orszá­gok munkássága. Városunk lakói ezzel is hitet tettek pártunk politikája, a szocializmus ügye, a proletár internacionalizmus mellett. Ez a felvonulás kifejezte, hogy népünk békében akarja felépíteni a szocializmust, szolidáris minden haladó erővel és barátja a Szovjetunió népeinek, minden szocialista országnak, része a szocialista világrendszernek, s erős szálak fűzik a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom­hoz. Méltó volt munkásosztályunkhoz, annak forradalmi hagyományaihoz, a felszabadulás óta eltelt majdnem negyedszázadhoz. Most, az ünnep után. a dolgos hétköznapokon folytassuk új erővel napi munkánkat a szebb és boldogabb holnapért. MSZMP Borsod megyei Végrehajtó Bizottsága MSZMP Miskolc városi Végrehajtó Bizottsága Május 29—30 I Magyar Vöröskereszt III. kenyresszosa (4 hősök nyoméban Alkonyaitól a lövöldözés egyre gyérült, majd teljesen megszűnt. A mély csendet csu­pán a parthoz verődő hullá­mok egyhangú csobogása tör­te meg. Aztán ágak roppantak halkan az óvatos léptek alatt. A század tizenöt órai kényszer­fürdő után elhagyta a folyó­medret. Azonnal védelmi ál­lást építettek, és várták a to­vábbi parancsot. Mindenkit ki­merített az egész napos idegfe­szültség. a pergőtűz, .a vízben tartózkodás, de pihenésre, al­vásra, senki sem gondolt. Mél­tán cselt gyanítottak az ellen­ség hallgatásában, ezért ébren figyelték az éjszaka legkisebb rezdüléseit is. Az ■ éhség és a .szomjúság is kínozta a vörös­katonákat Nem volt a kenyér- zsákban 24 órai élelmiszertar­talék. De miből lett volna? Ügy éjféltájt járhatott az óramutató, amikor az ellenség állásai felől harsány kiáltás hullámzott a századig: — Magyarok ... vörösök! El­szaladtak a légionáriusok! Jö­hettek ...! Néhány dabócai férfi me­részkedett a század állásai elé, hogy hírül hozza az ellenség visszavonulását. Az olasz fel­szereléssel, angol—francia zsol- don harcoló légionáriusok ugyanis időben tudomást sze­reztek arról, hogy a szárnya­kon előretörő vörös csapatok bekerítéssel fenyegették őket. Hát ezért kötötték fel ismét a nyúlcipőt. Dabóca község lakosainak apraja-nagyja az utcákon to­longott ezen az éjszakán. Min­denki a maga módján fogadta a 3. századot. Kenyeret, szalon­nát és tejet hoztak bőségesen. Kedves közvetlenséggel kínál­ták a harcosokat. Nemsokára megérkezett a század negyedik szakasza is, amelyet korábban a Sajó-híd ellen intézett táma­dáshoz vezényeltek erősítés­képpen. őket követte a haro- naci hegyen állást foglaló gép­puskás osztag maradék legény­sége. A legtöbb hősi halottat ők vesztették létszámukhoz viszonyítva ebben az ütközet­ben. Nehézkes lassúsággal a szá­zadkonyha is bedöcögött a fa­luba. A szakácsok rosszalló pillantásokat vetettek a kato­nák kezében levő kenyér- és szalonnadarabokra. De az ar­cuk ismét felderült, mert a század, mit sem törődve az el­fogyasztott élelemmel, rendben a kondérok mögé sorakozott. De csakhamar lovas futár érkezett sürgős paranccsal. A század két részre oszlott. A pa­rancs értelmében az egyik fe­le Rimaszécsre indult, míg a másik fele a Dabócától jobbra eső erdős terepen nyomult elő­re. A század reggel egyesült és a rimaszécsi magaslatokon fog­lalt állást. Mivel a felderítők jelentették, hogy az ellenség kiürítette Rimaszombatot és Szútor irányába elvonult, a század gyors menetben elindult Rimaszombat felé. Éjfélkor ér­keztek a város főterére. Itt sem pihenhettek meg, mivel a parancs értelmében üldözni kellett az ellenséget, s ezért tovább vonultak Rimakovára. Rimakova után a Rimaráró fö­lötti cserjés hegyoldalt kellett megmászniuk. Itt azonban a cseh gyalogság golyózáporral fogadta őket. A századot azon­ban ez sem állította meg. Az ellenség végül is meghátrált. A harc után pihenőre tért a század. És ekkor a szemben lévő, patkó alakú hegy tetején megszólaltak az eddig jól ál­cázott ellenséges géppuskák. Golyózápor söpört végig a nyílt terepen heverésző száza­don. Hősök kaptak halálos se­bet. Itt kapott tüdőlövést és halt még Őszi elvtárs, a szá­zad politikai biztosa. Grégász János pedig, aki annyiszor vit­te raját sikeres vállalkozások­ra, megsebesült. Az ellenséges géppuskatűz szétszórta a szá­zadot. A parancsnokok közül is többen meghaltak, megsebesül­tek. Nem volt, aki rendet te­remtsen. A katonák egyenként, vagy kis csoportokba verődve próbálkoztak meghúzódni a hegyoldal mélyedéseiben. Dél­előtt 10 óra lehetett, amikor a század maradványainak a háta mögött megdördültek a vörös tüzérség lövegei. Egy óra múl­va elhallgattak a patkó alakú hegy tetején meghúzódó gép­puskák. Amikor a harc után össze­sorakozott a század, már csak 35 vöröskatona állt egymás mellett. Harcban szerzett érde­meik és a súlyos veszteségek A Magyar Vöröskereszt or­szágos központjának székha­zában szombaton rendezett sajtótájékoztatón Rostás Ist­ván főtitkár bejelentette, hogy május 29-én és 30-án tartják Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Vöröskereszt III. kongresszu­sát. A tanácskozáson 400 kül­dött és 200 meghívott képvi­seli a tagságot. Ezenkívül 11 országból várnak külföldi ven­dégeket. A Vöröskereszt sokol­dalú feladataival kapcsolatos témákat hat szekcióban és két albizottságban vitatják majd meg a küldöttek. Az előző kongresszus óta számottevő a fejlődés a Vörös- kereszt szervezeteinél. Öt esz­tendővel ezelőtt 7150 alapszer­vezet működött, 552 110 taggal, s köztük mintegy 5000 volt az orvosok száma. Jelenleg 8708 szervezet csaknem 674 ezer felnőtt tagot számlál, s az or­vosok száma a szervezetekben már meghaladja a 9 ezret. 250 ezer fiatal vöröskeresztes az miatt a századot néhány napi pihenőre vezényelték. Magyar- pokorádon azután kiegészítet­ték a századot. Űj emberek érkeztek, főleg fiatalok. Né­hány napos pihenő után Ti- szolcra meneteltek, ahol egye­sültek a zászlóaljjal. A Tiszolcért folyó küzdelem volt a 4/10. zászlóalj utolsó jelentős fegyverténye. A nagy véráldozattal megszerzett vá­úttörő-, illetve a KlSZ-szerve- zetekben tevékenykedik. A II. kongresszus óta 26 ezer különböző tanfolyamon 700 ezer embert képzett ki a Vö­röskereszt. Az egészségügyi felvilágosító munka eredmé­nyeként ma már kiterjedt a tisztasági mozgalom, amelybe a járások 99,9 százaléka, a köz­ségek 91,9, a városok 86,5 szá­zaléka kapcsolódott be. A „lombik-bébik“-ről A World Medicine című an­gol folyóirat megállapította: a vezető szülészorvosoknak rövi­desen ki kell dolgozniuk azo­kat a szabályzatokat, amelyek alapján a tudósoknak a „lom- bik-bébi”-vel kapcsolatos ku­tatásokat folytatniuk kell. A kutató tudósok azt jósol­ják, hogy a cambridge-i egye­tem tudósai ez év nyarán újabb nagy lépést tesznek kí­sérleteikben. El fogják távolí­tani egy meddő nő petesejtjét, azt lombikban megtermékenyí­rost a felsőbb parancs értelmé­ben el kellett hagyni. A szá­zad Rimaszombatra vonult vissza, de itt sem volt megál­lás. Tovább kellett vonulni Sajókazincra. A századon elke­seredés lett úrrá. A vöröskato. nák árulásról beszéltek. De amikor ismét parancs érkezett, hogy a század vonuljon Szol­nok védelmére, egy emberként teljesítették a parancsot. tárok forradalma. Most üldöz-’ tetésben lesz részünk, de ía-J natikusan hiszek abban, hogy) Lenin eszméje egyszer győzni’ fog Magyarországon is. El kell) jönnie annak az időnek, és akJ kor a felszabadult magyar nép> megadja nekünk fáradalA mainkért a tisztességet.” Laczik János (Vége) tik, majd a meg termékenyítőt petesejtet egy nyúl testébe he lyezik. Ha ezt valójában megteszik úgy az orvosok kénytelenéi lesznek közbelépni. Ha a kísérlet sikerül — é: a kutatók bíznak ebben —, m lesz a következő lépés? Logi kusan nézve az, hogy a nő petesejtet lombikban megter mékenyítik, majd elhelyezil egy másik nő méhében. Az or vosoknak, akik közreműköd nek e kísérletekben, előbb vagy utóbb dönteniük kell hogy meddig mehetnek el é: 'eleget tudnak-e a „mestersé ges” embrió fejlődésének je lenségeiről ahhoz, hogy meg engedjék e magzatok világr; hozását. „A szülészorvosokra nehe zebb döntés vár, mint a szív sebészekre, mert azok olyai betegeket választhatnak ki akiknek a napjai már me; vannak számlálva.” Szerencsétlenség Mexikóban Mexikóváros külterületén, Naucalpanban pénteken fel­robbant egy rég használaton kívüli lőszergyár A szeren­csétlenség következtében az épületen belül és azon kívül, tíz ember vesztette életét és száztízen megsebesültek. A robbanás okát még vizsgálják. A rendőrség feltételezése sze­rint „csövezők” — nincstelen hajléktalanok — véletlenül idézték elő a szerencsétlensé­get, úgy, hogy az épületben tüzet raktak, mit / sem tudva árról, hogy az alagsori raktár- helyiségekben még mindig tá­rolnak robbanóanyagot. Az épület valósággal a földdel vált egyenlővé és a robbanás 50 környékbeli házat is romba döntött. A közeli piactéren, amely zsúfolva volt vásárlók­kal és eladókkal, majdnem mindenkit ledöntött a lábáról a robbanás és itt következett be a legtöbb sebesülés. A sé­rültek közül 15-nek az állapo­ta életveszélyes. A Tisza vonalán folyó har-’ cokba már nem igen tudtak) beleszólni. A század 14 kato-J nája Zagyvarékas közelében,) egy tanyában vetette le á vö-* rösszalagos egyenruhát. , Áldozatuk, harcuk nem volt’ hiábavaló. Erről beszélt akkor* Sárai Szabó Tibor is, a 39.» számú dandár parancsnoka. J Ezeket mondta: „Nem rajtunk” múlott, hogy elbukott a prole-)

Next

/
Thumbnails
Contents