Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

«M»űrda, 1969. május 28.

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Uj üzem Csepelen

A vásár

B

a valamiféle körkérdéssel, Pesten vagy vidéken, a legkülönfélébb foglalkozásúnktól tudakolnánk az ország népszerű intézményeit, a Budapesti Nemzetközi Vásár bizonyára előkelő helyet kapna a válaszokból kialakuló ranglistán. Nem véletlenül utalunk erre, azaz a vásár népszerűségére, most, hogy ismét búcsúztatunk egy BNV-t, mert ez a közönségsiker véleményünk szerint erősen összefügg a vásár továbbfejlődésének problémájával. De előbb a si- kerről.

A látogatók számának, az

üzletkötések mennyiségének említése nélkül is — amit bizonyára éppen ezekben a percekben rendszereznek és ösz- szegcznek az érdekeltek — megállapíthatjuk, hogy az idei vásár egészében még látványosabb és még tartalma1- sabb volt, mint a tavalyi, amit egyébk nt tavaly is elmondhattunk az akkori vásárról. Akkor hát szüntelenül folytatódhat ez a fejlődés? Ennek egyértelmű megválaszolásához alighanem azt szükséges tisztázni; mit értünk látványos, illetőkig tartalmas vásáron? A kettő között ugyanis már néliány éve, de különösen a reform bevezetése óta növekszik a feszültség, és alig hihető, hogy a BNV mindkét fontos kívánalomnak továbbra is eleget tud tenni.

Viszonylag egyszerű a dolog. A vásár látványos arca az, apiellyel elsősorban a vásárlóközönség felé fordul, és továbbmenőleg mindenkihez, aki a fogyasztási cikkek előállításában és kereskedelmében érdekelt. Nem kétséges, bogy a ruházati cikkek, háztartási gének és felszerelések, bútorok, . gépkocsik, hétvégi házak és természetesen az élelmiszerek hazai és külföldi ujdonsé különlegességei sokké jban érdeklik a szé- K ,c itó közérrséget, mint azon gépek, műszerek, amelyek csak a szakembernek árulják el igazi kvalitásukat. Ez utóbbiak mind jelesebb felvonultatásáért neveztük a vásárt tartalmasnak. Miután pedig mind több a külföldi jelentkező, ami ugyancsak a vásár agy vonzóerejét bizonyt . és mind nagyobb

reprezentációval kívánnak felvonulni a hazai vállalatok, szövetkezetek is, ami ugyancsak a részvétel hasznosságára vall, a vásárterület minden jel szerint elérte a telítettség felső határát.

Marad tehát a kényszerű válogatás, a szelekció. A vásár rendezőségének vissza kell utasítania külföldi jelentkezőket, az illetékes irányító szerveknek pedig meg kell rostálniuk a hazai kiállítókat, illetőleg korlátozniuk kell kiállítási igényeiket. De- hát megfelel-e a reform szellemének, ha szűkebb térre szorítjuk ezt vagy azt a vidéki, tanácsi vállalatot, szövetkezetét, mint amennyire igényt tart — és amit meg is fizet természetesen —, mert úgy látja, hogy megtalálja a számítását?

De nemcsak erről van szó. Ä vásárok intézménye világszerte rendkívül gyorsan terjed és ezzel párhuzamosan kisebb vagy nagyobb mértékben szakosodik. A Budapesti Nemzetközi Vásár példájával élve, valóban nehezen képzelhető, hogy egy ilyen vásár korlátozás nélkül eleget tudjon tenni az említett minden irányú érdeklődésnek, és figyelembe véve az iparágak napjainkbeli roppant gyors terjeszkedését, áttekinthető maradjon.

A megoldást minden bizonnyal az Őszi Vásár hathatósabb felhasználása nyújthatná. amennyiben a fogyasztási cikkek területén, mindinkább nemzetközi jelleggel, tehermentesítené a BNV-t a ránehezedő- feladatok egy része alól.

Egyébként, bizonyos értelemben ugyancsak jóleső gondolt ezek. Jól emlékszünk még, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor először merészkedtek a vásárvárosba még ismeretlen nevű, kis vidéki vállalatok, szövetkezetek, bizonyára sokan gondoltak rá — kezdetleges árukínálatuk láttán —, hogy vajon mit keresnek ezek itt. Ezeknek a „névtelen ek”-nek a többsége ma a legjobb úton van ahhoz, hogy nemcsak idehaza, de határainkon túl ig jói csengő nevet szerezzen magának. És ezt részben a vásár pódiumának is köszönhetik, ezeknek á számukra világot jelentő deszkáknak, ahol verseny bontakozik ki. amely nagy nyilvánosságot teremt minden kiállító vállalatnak, minden kiállított holminak, és ahol közvélemény teremtődik, s mindez nemzetközi mértékben.

bben rejlik a vásár ere- U je. ís ez telte az ez évi i Budapesti Nemzetközi Vásárt minden eddiginél emlékezetesebbé.

b. J.

n

n

Sátoraljaújhelyről jelentjük:

Hogyan Seit egy építőbrigádból 22 milliós termelésű tanácsi üzem

Alig akad olyan városi ta- < nács, amelynek az építőipari kapacitás hiánya miatt ne okoznának gondot a fejlesztési munkák, a felújítások. Nos, Sátoraljaújhely a kevés kivételek közé tartozik. Egy ügyes helyi kezdeményezéssel, az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek, a sokkal nagyobb tanácsi önállóság kihasználásával itt megoldották ezt a gondot.

Hogy hogyan kezdődött és hol tartanak már a kezdeményezésben, arra dr. Halász Istvántól, a városi tanács vb- titkárától kértünk választ.

— Hogyan „született” meg a városi tanács építőipari költségvetési üzeme?

— Az építőipari kapacitás hiánya súlyosan gátolta a tanácsi feladatok megvalósítását, az egész városfejlesztést. 1967 tavaszán a tanács kénytelen volt egy építési brigádot létrehozni. Ez kezdetben 40, majd az év végén már 80 dolgozót foglalkoztatott, s termelési értéke az év végére elérte a 4

millió forintot. A kísérlet bevált, s az elmúlt év már óriási fejlődést hozott. A brigád önálló folyószámlás tanácsi üzemmé alakulhatott át, áttértek a vállalati kettős könyvelési rendszerre. Sikerült biztosítani a megfelelő műszaki gárdát, értékelhető és elemezhető a gazdaságod működés, biztosított a munkák elemzése, az elő- és utókalkuláció. Nem maradt el az eredmény sem. A dolgozók létszáma 180-ra növekedett, s a termelési érték elérte a 14,5 millió forintot. A városfejlesztési alapot gazdagító 1,4 millió forintra tervezett vállalati nyereséget is sikerült 90 ezer forinttal túlteljesíteni. 27 úgynevezett „CS”-lakás megépítésével ériási segítséget nyújtott az üzem a Dankó-te- lep felszámolásához. Két da- | rab négylakásos társasház fel- i építését is vállalták. Ami talán I még sosem fordult elő, a Városgazdálkodási Vállalat kezelésében levő épületek tatarozására rendelkezésre álló tízmillió forintot a tanácsi üzem

T—I r Ilin I

F esünk a sziket — gyűjtik a kamillát

Az Alföld szikes legelőin gyűjtik az orvosi székfűt, a kamillát. Egyes területeken az előző évinél gazdagabban virít a híres gyógynövény. Valósággal sárgállanak tőle a mezők. A tiszántúli lelőhelyeken már napok óta „fésülik” a sziket. Bács-Kiskun megyében azonban még csak most kezdték meg a vadon termő gyógynövény virágjának gyűjtését. Nagy része az Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezet telepeire érkezik, ahonnan a Gyógynövényfelvásárló Vállalat feldolgozó üzemeibe továbbítják.

Ötvcnlict vízsnis megyénkben

Borsod megye vízben szegény vidékeinek lakossága jelentős anyagi hozzájárulással segíii településük egészséges ivóvíz-ellátásának megjavítását. Az idén például a tanács és a vízműtársulások közös összefogásával négy helyen — Sárospatakon, Mályinkán. Me- zöcsáton és Bükkszentkeresz- ten — adnak át új vízmüvet. Ezek épitésének meggyorsítására a helyi lakosság több mint tízmillió forint hozzájárulást szavazott meg. Így többek között vízvezetékhálózatot kap a Bükk hegység „tetején” települt Bükkszentkereszt. Az egészséges ivóvizet az alsó Szinva-forrásból nyerik és csővezetéken nyomják fel a 300 méterrel magasabban fekvő so- mosbérci tárolóba, ahonnan az gravitációs úton jut el a község utcáiba.

Az év végére készül cl Sárospatak új vízműve is, amelylelezésél kedden kezdték meg a szakaszmérnökség mezőgazdasági szakemberei.

Biológiai védekezés a víz ellen

Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság sárospataki szakaszmérnöksége a folyók gátjainak és a vízfolyások szakadó partfalainak megkötésére a költséges kőbiztosítás helyett egyre szélesebb területen alkalmazza a természetes védekező módokat; a gyepesítést, a bokrok és fák telepítését. Az ilyen védekezés kettős haszonnal jár. Az olcsó kötőanyagok rugalmasságuknál fogva jobban kivédik a természet támadásait, ugyanakkor a kivágott fákat és a gátoldalakon termelt takarmányt jó áron értékesíthetik. Így például Széphalom környékén a Bózsva patak szinte függőleges partfalát több száz méter hosszban mély gyökérzetet eresztő cserjékkel, s bokrokkal ültették be. hogy megvédjék a partot a további szakadástól.

nek építésére több mint 20 millió forintot költenek. A napi kétezer köbméter vizet Sátoraljaújhely határából, a Ronyva-patak kavicsteraszára fúrt kutakból csővezetékek szállítják a diákvárosba, ahol már 18 kilométer hosszú vezetékhálózatot építettek ki. Így az év végére Borsod megyének már 57 vízműve lesz, amelyek vezetékes hálózaton 77 települést látnak el.

segítségével el tudta költeni. 18 épületen végeztek el 50 ezer forintnál nagyobb értékű és 30 épületen ennél kisebb felújításokat, tatarozásokat.

— Az idei esztendő hoz-e újabb fejlődést az üzem életében?

— Gépesítéssel, a termelékenység növelésével az idei tervezett termelési érték már 22 millió forint. Az egy főre jutó termelési érték eléri a 160 ezer forintot, a tervezett nyereség pedig 2,2 millió forint. Biztosított a célcsoportos beruházások, a fejlesztések megvalósítása. A brigádból lett üzemnek ma már különböző komplexbrigádjai. kisegítő részlegei vannak. Nagyobb építkezéseket is elvállal az üzem. Az idei feladatok között szerepel többek között három lti lakásos és egy 20 íj**a«s épület felépítése. Félmilliós költséggel építi az üzem az öregek napközijét és ugyanilyen volumenű Munka a keleti városrész új óvodájának építése. A Városgazdálkodási Vállalattól mintegy 30 épület 4,5 millió forintos tatarozását vállalta el a tanácsi üzem.

Q

A kisváros fejlődésében valóban nagy szérepe van ennek az új tanácsi költségvetési üzemnek. A Borsod megyei Tanács is értékeli ezt a jó kezdeményezést, és 900 ezer forintos támogatást biztosított a különbőzé \ gépvásárlásokhoz. Új tehergépkocsik, gyorsliftek, daruk, különböző keverőgépek, szállítószalagok segítik az építőipari kapacitás hiányát felszámolni segítő, a város gyorsabb fejlődését szolgáló tanácsi üzem munkáját.

(p. s.)

Melléküzemág az idős és rcfal vájárok foglalkoztatására

Hasznos kezdeményezést valósítottak meg Rudabányán az üzem gazdaságosságának növelésére és az idős dolgozók foglalkoztatására. A piackutatás során szerzett tapasztalatokat hasznosítva a bánya területén szétszórva található vasoxid feldolgozására „melléküzem- ágat” nyitottak és saját erőből kisebb őrlőművet szereltek fel. Ebben az idős és rokkant vájárok által kiválogatott sárga és barna vasoxidot 40—60 mikron szemnagyságúra őrlik és az

így keletkezett puderfinomsá- gú festékalapanyag tonnáját a barna vasérc árának tízszereséért értékesítik. A festékalapanyagból a szolnoki Tisza- menti Vegyiművek mintegy 400 tonnát igényéi. A bánya vezetősége most tovább bővítette a melléküzemág tevékenységét. Mangánércből bársonyos, sötétbarna, baritból pedig hófehér és szürke színű port őrölnek. Ezt az alapanyagot is kedvezően fogadta a festékipar.

A szőlőhegyre! is a kohók füstjét rná

Jelentős fásításra is sor kerül a Tisza hullámterében Bal- j sa és Zemplénagárd között,

■ mintegy 32 hektáros területen. Itt a véderdőt tudományos alapon telepítik. Közvetlenül a meder mellett magasra növő nyárfákat, majd alacsonyabb fűzfákat és még kisebb olajfűzfákat ültetnek egé- l szén a gát víz felőli oldaláig.

I Érdekes módon oldják meg e gátak füvesítését is, a költsé- i gcs gyeptégla-készítés helyett j új technológiát alkalmaznak j Mintegy 100—150 méter hosz- I szú, úgynevezett hengerpapir* j növényi ragasztóval lekennek,

| és fűmagot pergetnek rá. Az i I így elkészített papírtekercset1 í száradás után a hátoldalra fek- j telik, ahol a mag a föld pára- ! tartalmától csírázásnak indul, és hosszú, erős gyökeret ereszt I a talajba. Az ú,i eljárás kísérPár nappal nyugdíjba vonulása után a Miklós utcai lakásán kerestük meg a diósgyőri nagyolvasztók egyik legjobb ismerőjét. Neve a Lenin Kohászati Művekben szinte eggyé forrott a mindig megbízhatóan termelő nagy- olvasztó gyáregységgel. Amikor üzemvezetői tisztségének utolsó napjához érkezett, az olvasztóknál dolgozó több mint hétszáz ember osztozott Imre bácsi érzelmeiben.

Hornyák Imre nemcsak ismert. de szeretett ember is. Emberi jó tulajdonságait bőven volt alkalmuk megismerni a munkatársaknak. Ugyanis 43 évet dolgozott becsülettel a gyárban. Az 57 éves, és már nyugdíjas kohász szakember kiváló egészségnek örvend. Érdeklődésünkre pedig készségesen és megelégedve mesélte el dolgos hétköznapjait, életének kritikus pillanatait.

— Már az édesapám is itt dolgozott a gyárban — kezdte bevezetőül. — Én először lakatos, majd hengerész voltam. s végül az olvasztók mellett kötöttem ki. 1950- ben már üzemvezető-helyettessé léptettek elő. így, az akkoriban épülő új, TOO köbméteres kohóval együtt én is felnőttem a vasolvasztás gyakorlatában. Tapasztalati tudásomra az 1956-os ellenforradalom idején volt a legnagyobb szükség. Akkor ugyanis az úgynevezett huzamos lassított járat nagyon igénybe vette eddigi szervező-készségemet és szaktudásomat.

— 1947-töl vagyok a párt tagja, A párt határozatait megértve, azokat következetesen végrehajtva dolgoztam. A szorgalmas, dolgos embereket mindig szerettem, és amit csak lehetett elkövettem a nagyolvasztó kollektívájáért. Igyekezetemet a gyár társadalmi és gazdasági vezetői mindig elismerték, összesen S alkalommal kaptam kiváló dolgozó kitüntetést. Két miniszteri kitüntetés mellett két kormánykitüntetésem is van. Ac utóbbit pontosan nyugdíjba vonulásomkor kaptam. A Munkaérdemrend bronz fokozatát éppen a számomra igen emlékezetes pillanatokban nyújtotta át Zambó Pál vezérigazgató-helyettes elvtárs.

— Elégedett ember vagyok.

Különösen megnyugtató az, hogy az olvasztók irányítását egy igen tehetséges ember vette át tőlem, Majhát Albert kohómérnök három évig dolgozott velem, S talán egy kicsit szimbolikus az, hogy az én tapasztalataimat ő már magas elméleti tudással hasznosíthatja majd, D.3 külön örülök annak, hogy családomból is vannak, akik folytatják az cn szakmáméit. Két fiam és a vöm is a kohóknál dolgozik. Nem mondom, nehéz mesterség ez a vasolvasztás, de ha belejön az ember, lehet szeretni. Ezenkívül az öt felnőtt gyermekem is bizonyítja, hogy meg is éri.

— Az utóbbi napokban kissé az a furcsa, hogy amikor reggel felébredek, nem kell mennem a kohók mellé. Bál a „titokzatos” morgásokat most is hallom. Nekem a zúgásuk olyan volt, mint Dankó Pistának a tiszta hegedűhang. Minden furcsa zajra felfigyeltem, cs talán még a műszereknél is előbb észrevettem a rendellenességet. Most azokat a Varga-hegyről észlelem, ugyanis ott van egy kis szőlőm, és oda kijárva nekem a kohók füstjének mennyisége és színe mindent elárul. Szinte magam előtt látom, hogy mi történik a pódiumon. Amikor pedig mérr nem elégít ki a távoli szemlélődés, azon veszem észre magam, hogy ott vagyok a kohók tövében...

Gutman József