Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

ESZAff-MAGTARORSZAG 2 * f trjOmop, T9©9. mdjwi 25. A borsodi műszaki hetek eseményei esett a szállítások egyenlete­sebbé tételének gazdasági je­lentőségéről. Az Ipargazdasági Bizottság és a Borsodi Vezetőképző Is­kola közös kerekasztal kon­ferencián vitatta meg a piaci versenyképesség, a minőség és a vállalati tervezés összefüg­géseit. Megyénk nagy városainak minden lakóját érdekelheti a Tanzánia Men és dohány labora városában (Május 25-én ünnepük világszerte Afrika nap­ját. Ezt a dátumot az Addisz A babában tar­tott afrikai csúcsértekez­let fogadta el.) „Gazdag, akár egy vangam- vezi, erős akár csak egy van- gamvezi” — e szavakat gyak­ran hallhatjuk az itteni régi lakosoktól, akik még emlékez­nek e törzs régi dicsőségére. A törzs — számarányát tekint­ve — jelenleg második Tanzá­niában, ‘ és még őrzi a „van- gamvezi királyság” letűnt di­csőségének emlékét. Tabora városa a székhelye a törzsnek; innen sugárszerűen futnak az utak a szomszéd afrikai álla­mok felé. Táborán át haladt valamikor a hírhedt út, ame­lyen hosszú sorokban hajtották ti rabszolgakereskedők az ele­ven árut az újvilágból érke­zett vásárlókhoz Bagamojóba. Ma már csupán a megrozsdá­sodott vascölöpökre épült om­ladozó kikötő emlékeztet a rab­szolgakereskedelemre. Tabora városában a rabszol­gaság, a gyötrelem és keserű­ség már a múlté! 1958-ban az angol gyarmati kormányzó hűségfelhívására a törzs vezé­rei .,hem”-mel válaszoltak. Itt írták és alkották meg a mai Tanzánia himnuszát is, amely­nek első sora szerint a „TANÚ építi az országot”. (TANÚ a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió rövidítése.) A függetlenség évei jelentős változásokat hoztak. Minde­nekelőtt a dohánytermesztés fejlődött. A dohány eladásból származó jövedelmek nagyban ségíttk az ország gazdasági fej­lődését. A dohányon kívül bú­zát termesztenek, fakitermelés­sel és állattenyésztéssel foglal­koznak. A fákon hosszúkás alakú méhkasokat látunk, amelyek­ben haszontalan — sőt koráb­ban ellenséges — afrikai mé­hek éltek. Ezek a méhek ma már az emberek javára dol­goznak. A köröskörül messze nyúló szavanna a füvek és vi­rágok csodálatos aromájával elősegíti a méhészet fejleszté­sét. A helyi szövetkezetek ter­mékei már eljutottak az euró­pai piacokra, ahol sokan meg­szerették a sűrű, sötét színű táborai mézet. Tabora a dohány és a méz révén vált híressé. Dodoma, ez a kis település az ország köze­pén szarvasmarha-piacáról lett híres. De jó termést taka­rítanak be földimogyoróból, olajos növényekből, szőlőből is. Miként az egész országban, Tanzániának ebben a körzeté­ben is kibontakozott az „udzsa- maa-mozgalom”, a szétszórtan fekvő parasztföldek közös gaz­daságban való egyesítése; eze­ket a közös gazdaságokat itt úgy tekintik, mint a további társadalmi átalakulások biz­tosítékát. Természetes, hogy a parasztság vágyai nem korlá­tozódnak csupán erre. Az írás- tudatlanság megszüntetéséért indított tömeges kampány egyike a legfontosabb jelensé­geknek Dodoma körzetében. Űj iskolák, orvosi rendelők, fa­lusi művelődési központok ke­letkeztek e körzet legkülönbö­zőbb falvaiban Mindez meg­győzően és szemléletesen bizo­nyítja, mennyit tehet az afri­kai, aki levetette a gyarmati igát. távfűtés jelenlegi helyzete. A* Energiagazdálkodási Tudomá­nyos Egyesület borsodi cso­portja kétnapos ankét során vitatta meg a miskolci laká­sok fűtéséről szóló távlati el­képzeléseket, Kazincbarcika és Ózd távfűtésének jelenlegi helyzetét és továbbfejlesztési lehetőségeit. A vasúti pályaépítés és pá­lyafenntartás műszaki fejlesz- . téséröl a Közlekedéstudományi 1 Egyesület miskolci szervezete rendezett vitát. Nagyszabású öntözési tapasz­talatcsere-értekezletet rendez­tek a ricsei Üj Esztendő Ter­melőszövetkezetben. A több mint 150 érdeklődő között nemcsak megyénk, de a szom­szédos Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyék számos mezőgazdasági szakemberét is ott találhattuk. Ott volt töb­bek között Kocsis János, a sá­toraljaújhelyi járási Pártbi­zottság titkára és Karajz Mik­lós, a területi' tsz-szövetség el­nöke. A megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya nevében Kopasz Béla csoport- vezető nyitotta meg a tapasz­talatcsere-értekezletet, majd Az öntözőtelepk kihasználásá­val Izapcsolatos üzemszervezési követelmények címmel Stefán Márton, az ÉVIZIG főmérnöke tartott értékes előadást. Ismer­tette az öntözőtelepek és be­rendezések korszerű üzemelte­tésének követelményeit. Szabó Miklós, a ricsei Oj Esztendő Tsz öntözési szakmér­nöke bemutatta a gazdaság 1200 holdas öntözőtelepét és ismertette az eddig elért ered­ményeket. Ricsén önálló, komplexbrigád üzemelteti az öntözőtelepet. A brigád tagjait az öntözési idényen túl is fog­lalkoztatja a tsz.1 Így például velük oldják meg az üzemen belüli vízrendezéseket. Ezzel megoldódik a fontos munkate­rületen dolgozók egész éves foglalkoztatása. Juhász István, a Diósgyőri Gépgyár osztály- vezetője az új szivattyútípuso­kat ismertette. Az . értekezlet részvevői az öntözéses gazdaságok nagyon só” hasznos tapasztalatát cse- . 5k ki «gymással, s felve- ' k yspiöiiö'íést még hátrál- (o;o j wjvotií is, amelyeknek mielőbut orvoslására nemcsak itt megyénkben, de országosan is sürgősen szükség lenne. Heti külpolitikai összefoglalónk Duclos beszéde Jacques Dodos, a Francia Kommunista Párt elnökjelölt- je pántokon este rádióbeszédet mondott, amelyben ismertette az FKP mezőgazdasági prog­ramját. A valóságos helyzetet némi­leg megszépítő hivatalos ada­tok szerint a francia mező-', gazdaságban évente 50 000 gaz­daság megy tönkre. Minden évben körülbelül 120 000 em­ber hagyja el a mezőgazdasá­got. Hivatalosan is elismerték, hogy az elmúlt évben ismét csökkent a francia parasztok átlagjövedelme. Franciaország részvétele a Közös Piacban, a francia kis és közepes paraszt- gazdaságok helyzetének továb­bi romlásához vezetett. A Francia Kommunista Párt úgy véli — mondotta Duclos, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tése érdekében maximálisan ki kell használni a nemzeti le­hetőségeket. A francia kom­munisták javasolják a mező- gazdasági szövetkezés fejlesz­tését, az elmaradott területek számára külön segélyezést, a kulturáltabb falusi életkörül­mények megteremtésére szánt összegek növelését, az ipar­cikkek árának csökkentését. Duclos felhívta a városi és falusi dolgozókat, egyesítsék erőiket érdekeik védelmére, az elnyomó osztállyal szemben. Testvéri szolidaritás A moszkvai előkészítő ta­nácskozásra összegyűlt kom­munista és munkáspártok kép­viselői szombaton közös nyi­latkozatban testvéri szolidari­tásukról biztosították a be­börtönzött haiti hazafiakat és követelték azonnali szabadon bocsátásukat, — Felszólítjuk a világ de­mokratikus közvéleményét, hogy emelje fel szavát a Du- valier-terror áldozatainak vé­delmében — hangzik a kom­munista és munkáspártok nyi­latkozata. A kozmikus események va­lóságos tűzijátéka zajlik le mostanában: a múlt hét az­zal végződött, hogy a Venus— 5, majd Venus—6 szovjet űrál­lomások simán leszálltak név­adó bolygójukra, ez a hét pe­dig az Apollo—10 amerikai űr­hajó páratlan vállalkozásával kezdődött. Az űreseményekhez kapcso­lódó politikai nyilatkozatok mindegyike — akár keleten, akár nyugaton hangzott el —, a tudományos együttműködés szükségességét hangsúlyozta. Mintegy kapcsolódik ezek­hez a gondolatokhoz, hogy to­vább gyűrűzik a Varsói Szer­ződés államai budapesti felhí­vásának visszhangja; újabb és újabb fejlemények tanúsítják a különböző országok törek­vését Európában egy közös biztonsági rendszer megterem­tésére. Koszi gin szovjet mi­niszterelnök és Kekkonen finn államelnök leningrádi talál­kozója volt a legjelentősebb az ide sorolható események sorában. A tárgyaló partne­rek túlléptek a két ország kö­zötti kapcsolatok témáján, s megvitatták az európai együtt­működés és biztonság megerő­sítésének kérdéseit is. Finnor­szág nemrég fontos kezdemé­nyezéssel állt elő, amikor fel­ajánlotta, hogy fővárosában otthont ad az ossz-európai ér­tekezletnek. Ugyancsak az európai M*- tonság erősítéséhez járul hozzá az a lengyel javaslat, amelyet Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi" Bizottságának első titkára varsói választási be­szédében jelentett be. Go­mulka bírálta a Német Szo­ciáldemokrata Pártnak és név szerint Willy Brandtnak az európai határok elismerésére vonatkozó állásfoglalását, amely szerint a határok vég­leges megállapítása nyitott do­log és az erre vonatkozó dön­tést a békekonferenciáig elha­lasztják. A szociáldemokrata párt ezzel valójában ki akar térni a határok végleges elis­merése elől. A potsdami egyez­mény betűire hivatkozik, ame­lyek szerint Lengyelország végleges határait a békekon­ferencia állapítja meg. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy az NSZK véglegesen is­merje el a nyugati lengyel ha­tárokat — hangsúlyozta Go­mulka. „Mi készek vagyunk — mondotta — az NSZK-vsi ilyen államközi szerződés alá­írására, úgy, ahogy ezt. 19 esz­tendővel ezelőtt az NDIC-val megtettük.” Nyugat-Európábon változat­lanul nem tudnak napirendre térni De Gaulle távozásának következményei felett. Kétség­telennek látszik, hogy a De Gaulle utáni Franciaország ha­marosan el fog távolodni a volt elnök politikai örökségé­től, ez ma már nyilvánvaló az elnökjelöltek program beszédei­ből. Poher korábban is bí­rálta a tábornok irányvonalát. Ez a bírálat most általános ta­gadássá merevül. Állást foglal amellett, hogy Franciaország térjen vissza a genfi leszere­lési bizottságba. Az önálló francia atomerőről szólva ki­jelentette, hogy túl nagy ter­het jelent az országnak, s he­lyette „a más országokkal va­ló katonai szövetkezést” keli követendő útnak tekinteni. Eh­hez képest Pompidou szinte semmi újat sem tud mondani, legfeljebb azt, hogy ő is szé­lesítené az Európai Gazdasági Közösséget, a Közös Piacot is, ami ma már szinte egyet je­lent a tábornok által egy év­tizeden át száműzött Anglia befogadásával. Mindkét polgá­ri jelölt megnyugtató kijelen­téseket címez az amerikaiak­nak, a NATO-nak, az „atlanti gondolatnak”. Egy megváltozott Franciaorv szágra kell tehát számítani a* elnökválasztás után, de senki sem kételkedik abban, hogy ev az ország már igényt sem tart hat nyugat-európai vezető sze­repre. A nyugatnémet 'gy érzik: eljött az ő pilla „uk Strauss, a bajon CSU yezért Londonban az európai közös­ség képviselőinek gyülekeze­tében közös atomerőt javasol! Nyugat-Európának, amelybei „természetesen” mindegyil. ország kormánya dönt a saját területén elhelyezett nukleá­ris fegyverek felhasználásáról Strauss nem rejtette véka alá hogy a De Gaulle utáni Euró­pát az NSZK monopoltőkései nyugatnémet vezetés alatt óhajtják „egyesíteni”, hogy — az ő frazeológiájukkal — „el­lenerőt képezhessen a kommu­nizmussal szemben”. ­A z egész világ a rádióké- kommunista párt minden egy- szülékekre, figyelt azon ségfelhívása hajótörést szenve- a vasárnapi estén, ami- dett a polgári baloldal pártjai­kor a franciaországi népszava- nak ellenállásán, zás eredményeinek összeszám- De Gaullet már akkor misz- lálása folyt. Április 27-e volt tikus nimbusz övez.te és a leg­es éjféltájt megtudtuk, hogy különbözőbb politikai irány­győzött a Nem. s De Gaulle tá- zatok várták tőle céljaik meg­bontok ígéretéhez híven le- valósítását. Rászavaztak a mondott. Ha a tábornokról be- gyarmati soviniszták, akik tőle szélget az ember, társaságban, várták — mint nagytekintélyű vagy négyszemközt, az első katonától — az. dl géri ai hábo- pillanatban feltűnik, hogv mi- rú győztes befejezését, de rá- lyen misztikus köd veszi körül szavaztak azok is, akik egvsze- személyét és ez a köd eltakar- rúen csak békét akartak Algá­ja politikájának, elsősorban riában. Rászavaztak a köztár- külpolitikájángk tényleges sasági érzelmúek, akik abban mozgató rugóit, olyan színben bíztak, hogy megóvja a köz­tüntetve fel azt, minthá De társaságot az algériai ultrák Gaulle a dolgok felett lebegve katonai diktatúrájától, rásza- osztotta volna az. igazságot,, vaztak a francia nemzeti di- pártatlanul, osztáíyérdekektől csőség visszaállítása iránti nem befolyásoltam nosztalgiától áthatott tömegek, A tábornokok hasonlítanak és rászavaztak azok, akik úgy a konyakra. Minél több csillag vélték, hogyha nem szavaznak van rajtuk, annál többet ér- rá, polgárháború borítja láng- nek. Nos; De Gaulle csak két ba az országot, csillagos volt. tábornoknak túl- a tábornok befejezte a há- ságosan civil, de civilnek túl- borút, de nem úgy, mint ahogy zottan katona. Mégis 1058-han a gyarmatbirodalom hívei re- akkor. amikor a baloldali pár- méltók. Megvédte a köztársa- tok huzamosabb ideje abszolút ságot az ultrákkal szemben, de parlamenti többséggel rendel- erőteljesen megnyirbálta a pol- kez.tek, imponáló fölénnyel gári demokratikus jogokat. Tö- tudta egy népszavazáson stabi- rekedett naggyá tenni Francia- iizálni a hosszú politikai és fi- országot, de rövidesen kiderült, nanciális válsággal küzdő búr- hogy' ez. meglehetősen költsé- zsoázia által kezébe helyezett gPS szórakozás. Sokszor sike- hatalmat. rült megijesztenie a francia A francia polgár szemében kispolgárt, kommunista ve- De Gaulle volt a nemzeti di- széllyel, anarchiával, polgár- csőség oltalmazója, 6 volt a háborúval, míg azután április rend. a stabilitás. Nem véletle- 27-én kudarccal végződött az ■nül. A baloldali pártok egyse- ijesztgetés! kísérlet, gének hiánya lehetetlenné tét- Sokak szemében úgy tűnik, te a tartós politikai válság hogy a népszavazás intézmé- progresszív megoldását. A nye .a legdemokratikusabb de­Egy tábornok visszavonult * sét a Közős Piacba, hiszen ak­kor két nálánál gazdaságilag fejlettebb ország a Közös Pia­con belül eleve kudarcra ítélte volna a hegemóniára irányuló törekvéseiket, de megérthető az Odera—Neise határ nyílt, vagy az NDK de facto elisme­rése. Franciaországnak nem érdeke, hogy az NSZK tovább erősödjék, nem érdeke tehát a két német állam semmilyen formájú egyesülése, mert Né­metország erősödése gyengíti Franciaország Közös Piacon belüli pozícióit. A degaullei külpolitikát tehát egyáltalán nem 'a történelmi igazságosság mellett romantikusan elkötele­zett öreg tábornok szeszélyei, hanem a francia nagytőke európaj hegemóniára való tö­rekvéséi irányították. Az Egyesült Államok és Anglia egyáltalán nem volt hajlandó respektálni a francia hegemón törekvéseket és nem hatotta meg őket az ország tör­ténelmi nagyságára, meg az önálló atoműtőerőre történő hivatkozás, Franciaországot to­vábbra is annak tartották ami.: igen fontos, de nem vezető nagyhatalomnak. Ebben a szi­tuációban De Gaullenak nem volt más választása, mint hogy. növelje ázsióját szövetségesei körében, és erre a legbiztosabb lehetőségnek tűnt — bármi­lyen paradox módon hangzik is —, hogy a szocialista orszá­gokhoz közeledjen. A közeledés alapja az a fel­ismerés volt, hogv az USA meglehetősen agresszív gazda­sági- terjeszkedése — mely egyes stratégiailag fontos fran­cia iparágakat elnyeréssel fe­nyegetett — nagyobb veszélyt jelent a francia nagytőke he- gemónista törekvéseire, mint a szocialista országok. Francia- ország törekedett kihasználni azt a körülményt, hogy az USA rendkívül allergiás minden olyan lépésre, mely a NATO egységének megbontását céloz­za. De Gaulle tehát egyáltalán nem vált a szocialista orszá­gok barátjává, de bízott ab­ban, hogy ha a NATO-ból va­ló kilépéssel és a szocialista or­szágokhoz való közeledéssel zsarolja az Egyesült Államo­kat, az kénytelen engedménye­ket tenni és elismerni Francia- országot egyenrangú partner­nek. Hogy azonban az önálló francia külpolitika mennyire illuzórikus dolog, azt a legu­tóbbi frankválság nagyon vi­lágosan bizonyította. Április 27-én De Gaullenl együtt megbukott ez a külpolitika is. A z olvasót joggal foglal­koztatja a kérdés a fran ­cia elnökválasztás köze­ledtével, hogy mi várható De Gaulle utón. A francia válasz­tások — mert igen jelentős kispolgári tömegek vannak, akik a pillanatnyi hangulatnak megfelelően jobbra és balra egyaránt szavazhatnak — so­hasem tekinthetők „bunda­meccsnek” mégis hadd szolgál­junk egy történelmi analógiá­val: a franci baloldali pártok 1956-ban lehetőséget kaptak választóiktól egy demokratikus alternatíva megvalósítására Akkor nem tudtak ezzel a le­hetőséggel élni és 1958-ban szavazóiknak jelentős része De Gaullera szavazott. Árilis 27- én Ismét felmerült a harmadik lehetőség, s a baloldal egysé­gét — a kommunista párt tö­rekvései ellenére :— ismét nem sikerült megvalósítani... Dr. Kun László mokrácia, ami csak létezik, pe­dig valójában a legszélhámo­sabb szélhámosságok egyike. A polgár választ — és ez demok­ratikus dolog. De hamis le­hetőségek között kell választa­nia. Azt sulykolják a fejébe az újságok, a rádió, a televízió, a plakátok, hogy vagy De Gaul­lera szavaz, vagy az anarchiá­ra, és a polgár választ. De Gaulle igen sajátos és a burzsoáziának a legmesszebb­menőkig megfelelő állammo- dellt dolgozott ki. Ez a modell érintetlenül hagyja látszólag a demokratikus jogokat, nem nyúl a polgári demokrácia ál­tal teremtett tabukhoz — rriert azokhoz nem lehet nyúlni — de az elnöknek olyan jogkört biztosít, melynek segítségével szilárd korlátok között tudja tartani a polgári demokratiz­mus burzsoázia számára kel­lemetlen megnyilvánulásait. Ez az állammodeil április 27-én megbukott, elsősorban szociá­lis politikája miatt. A tábornok belpolitikai kérdésekben — nem is mindig fontos belpoli­tikai kérdésekben — időnként rendezett népszavazást, kül­politikai kérdésekben azonban sohasem. Nem utolsósorban azért tűnik úgy, hogy külpoli­tikája erősen személyes indíté­kú és egy sor olyan lépést tar­talmaz, mely a burzsoá politi­káról kialakított fogalmaink körébe nem fér bele. Pedig a degaullei külpolitika — min­den meglepő „húzásával” egye­temben — a nagyon Is követ­kezetesen burzsoá politika csak éppen némiképp eltér a meg­szokottól. De Gaulle nacionalista, mint minden olyan polgár, aki gaz­dasági súlyánál fogva nem en­gedheti meg magának, hogy kozmopolita legyen. A francia gloire, a nemzeti nagyság visz- szaállítása mögött a francia nagytőke világhatalom iránti nosztalgiája húzódik meg. De Gaulle hatalomrajutása után űzték maguk elé ezek a körök i meglehetősen vérmes célt, hogy az ország számára kivív­ják a világ egyik vezető nagy­hatalmának rangját. Az ehhez vezető útnak két fontos állo­mása volt: részint Franciaor­szágot az Atlanti Szövetségen belül az USA és Anglia mel­lett „a harmadik nagy” rang­jára kellett emelni, részint pe­dig meg kellett szerezni az európai kontinensen a hege­móniát. A nagytőke — és De Gaulle — külpolitikai törekvései és az objektív körülmények között egy nagyon lényeges ellent­mondás feszült: nevezetesen- az, hogy az országnak nem volt meg a világhatalmi szerephez szükséges katonai és gazdasági bázisa. Ezt az ellentmondást katonai téren az önálló straté­giai atomütőerő kifejlesztésé­vel kívánták megoldani. Az el­lentmondás gazdasági oldalá­nak feloldására a Közös Piacot tekintették eszköznek, olyan eszköznek, mellyel a francia hegemónia érvényesülése ese­tén az ország gazdasági ereje megsokszorozható. A Közös Piacon beiül azonban meglehe­tősen nehéz a francia hegemó­nia érvényesítése, azon egy­szerű oknál fogva, hogy az NSZK gazdaságilag erősebb Franciaországnál. Ebben a szi­tuációban érthető, hogv De Gaulle miért ellenezte olyan következetesen Anglia belépé­A borsodi műszaki hetek 3. hetében a Közlekedéstudo­mányi Egyesület miskolci szer­vezetének közgazdasági szak­csoportja A vasút áruszállítá­sának alakulása és jövőbeni feladatai címmel rendezett előadást. Az előadás részlete­sen elemezte a vasúti szállítás gazdaságossági problémáit, az áruszállítási díjszabás, a ko­csiálláspénz szerepén kivülszó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents