Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

Vasárnap, 1969. május 18. ESZAK-MAGYARORSZAG A sátoraljaújhelyi járásból jelentjük: i£i£^ségf©il€»sztés gyorsított Hiom&oiB sdények műanyagfüle az erő­sebb meleg hatására elporlik, rogy — a patront most ne is -■miilsük — hol szúrótű, hol tömítőgyűrű nincs az autoszi- Eonokhoz? Ezek a jól és fá­radhatatlanul működő, vásárló­bosszantó „automaták” bizo­nyítják, hogy minden erőfeszí­tés ellenére sincs igazi gazdája a fogyasztási cikkek e szférájá­nak, hogy nem sikerült meg­teremteni a szervezeti összhan­got, az igények, a kereskedelmi kínálat, s az ipari alkalmaz­kodás között. Csináld mayád — de mivel? A barkács-mozgalom, vagy ahogy hétköznapian nevezik, a csináld magad időtöltés is, de: kényszerű alkalmazkodás is. Más híján az ügyesebb kezű ember elvégezné a lakásban, a ház körül az apróbb javítá­sokat, ha: kapna anyagot, s eszközöket hozzá. A mosógép ékszíjának cseréje, az ajtózár törött rugójának pótlása, a lö­työgő székláb, a rosszul záró ablak helyrejrofozása nem igé­nyel különösebb szakértelmet. Ám házunktáján hiába ezer­mesterkednénk, ha az üzletek­ben szerszámot, szöget, fúrót, rugót, gyalukést keresve újra és újra azt felelik: nincsen, nem tudjuk mikor lesz. A háztartások korszerűsége, a sokat emlegetett környezeti kultúra fejlődése ma már nem csupán óhaj, hanem egyre reálisabb valóság. A városok­ban éppúgy, mint a falvakban igényesebbek lettek az embe­rek, nemcsak gépeket akarnak hanem működő gépeket, nem­csak diszkrét szolgáló eszközö­ket, hanem olyanokat, amikel használni is lehet. Környeze­tünkben is tükröződik a vál­tozó világ, nemcsak gondolko­zásunkban. A fakanállal va laha a lányokat ijesztgették : búcsúban. Ma az ételt kever nék vele. Ha lenne .. . Persze túlzás. Ám a példában rejl< mondandót tekintve, nem az. Látogatás as olvasónál A SÍK VIDÉKBŐL merészen, gőgösen nyúlik a magasba a to­kaji hegy. Távolból szép, festői látvány. A tövében fekvő Tár­cái számára néha bőkezű ada­kozó. Most csak a levegőmoz­gást rekeszti meg. Gépkocsink kavarta por sokáig rezeg, lebeg az izzó napfényben „lihegő” bá­nyászházak között. Az egyik kicsi ház rolója fel- lebben. Erősen barnára sült ar­cú fiatalasszony néz ki ránk kí­váncsi, s elutasító pillantással. — Szakolczai Gyulát keres­sük — közöljük látogatásunk okát. Kiderül, jó helyre kopog­tatunk. Igaz, a férj nincs itt­hon, a bányában van, de hát ne ücsörögjünk az utcán, kel­lemesebb a beszéd «a hűs szo­bában. Voltaképpen a kőmű­ves levele hozott ide bennün­ket. A rövid közleményben ez áll: „...régi olvasója vagyok az Északnak és eddig kielé­gítő volt minden téren, s fő­leg most, mivel bővült is az oldalszám. A kollégáimnak is ajánlottam...” — Azért jöttünk — közöl­tük szándékunkat —, hogy megismerjük a kedves olva­sónkat. Az asszony szívesen 'beszél magáról, a család életútjától. — Én nem tarcali vagyok. De nagyon megszerettem. Ki­csit regényes módon kerültem ide... _ ? |i — Szabolcsi, kemecsei va­gyok. Olt ismertem meg Gyu­lát. Jó megjelenésű is volt, s igen szépen tudott nekem be­szélni. — Tudott? — Hát most már biztos a dolgában. Két gyermekünk van. Az egyik 13, a másik hat­éves. Bizony, a lányunk nő. Nemsokára 16 éves lesz, any- nyi," mint én, amikor Gyulát megismertem... —• És itt? — Először nagyon nehéz Gyermekek a határon von. r erjem szüleinél lak­tunk. Képzeljék el: nyolcán laktunk egyszoba-konyhás la­kásban. — A lakás a bányáé? — Igen. Ott dolgozik a fér- , jem, kőművesként. Ott dolgo­zom én is. Éjjeles voltam. Már le akartam pihenni, de előtte, nézzék éppen itt van a ke­zemben, még el akartam ol­vasni az Észak-Magyarorszá- got. Tizenkét éve járatjuk. Hogy szeretem-e? De még mennyire. Még a munkába is magammal viszem. Ha van egy kis idő, beleolvasok. Mit sze­retek? A bírósági anyagokkal kezdem, a folytatásos regé­nyekkel folytatom, aztán jön a többi. — Mi csinál a bányában? — Gépkezelő vagyok. Ugv látszik, meg vannak velem elé­gedve, mert a tavasszal kiváló dolgozó jelvénnyel tüntettek ki. — És a férj? — Jó ember. Szereti a csa­ládot. Minden fizetést hazaad. Sőt. Azt mondta, úgy is fel­veszem az en 57émet, vegyem fel egyúttal az övét is. Ügyis én osztom be. És Sakolczai Gyula? A nyú­lánk kőműves pontosan úgy dolgozik, úgy él, mint a többi tarcali munkás. A munkáját lelkiismeretesen elvégzi, s hát a jó bort sem veti meg. — A SZAKMÁT Miskolcon tanultam. Már akkor is olvas­gattam, elvétve a lapot. Aztán, hogy családot alapítottam — sok kilométert levágtam, amíg megtaláltam az igazit —. rend­szeres olvasóvá „léptem” elő. No, igen, amit írtam is. Sok­szor mondogatom a mimxa- társaimnak, hogy a mai em­ber napilap nélkül nem lehet meg. Eddig hárman rendelték meg a javaslatomra. — Ennyit mond, s búcsúzik is, mert most sürgős a munka. És mi­nél jobban az ég közepére emelkedik a nap, annál nehe­zebb is. Csorb* hentes. De nem mindenki lehet tagja a szakasznak! Csak a legjobbak. Akik ezt jó tanulásukkal és fe­gyelmezett magatartásuk­kal kiérdemlik. A peda­gógusok tapasztalatai sze­rint a határőr-úttörősza- kaszok tagjai fegyelmezet­tebbek a többieknél, hat rá­juk a katonák fegyelme is. És igyekeznek jól tanulni, hiszen nem szívesen marad­nának ki az izgalmas játé- okból és versenyekből. — Hogyan vélekednek erről a szülők? — Eleinte néhány szülő tartózkodott, nem engedte gyereket a határőr-úttörő- szakaszokba, de ez nem volt általános. Ma már ezek a szülők is rájöttek — hiszen tapasztalhatták —, hogy a szakaszoknál eltöl­tött idő igen hasznos, segíti a gyerekek fizikai, szelle­mi és nem utolsósorban magatartásbeli, jellembeli fejlődését. Minden év őszén, a fegy­veres erők napján kitünte­tik a legjobb úttörő-határ­őröket. Dicsérő okleveleket, kiváló úttörőmunkáért ki­tüntetéseket adnak át ne­kik. A halármenti járások legjobb szakaszai elnyerik a megyei úttörőelnökség és a megyei határőrség ván­dorzászlaját. És valameny- nyien büszkén viselik a határőr úttörő jelvényt. * A sekélyvizű Ronyva- patak két partján szorgos kezek munkálkodnak. A gyerekek gondtalanul ját­szanak, De a rossz szándé- kú idegeneket éber szemek figyelik. Határőreinknek még a játszadozó gyerekek is segítenek. Planck Tibor változatos . program várja a gyereket a határőr-úttörő- szakaszokban. A gyerekek nap mint nap találkoznak határunk védelmezőivel. Ellátogathatnak a lakta­nyákba, ahol beszélgetés közben sok minden szóba kerül. Beszélgetnek arról, mi a hazaszeretet, beszél­getnek háborúról és bé­kéről. Megismerkednek a katonák mindennapi életé­vel. Megtanulnak terepen tájékozódni, megismerik a tájoló, a térkép használatát. A gyerekek játékos for­mában elsajátítják a ha­társértők leleplezéséhez, el­fogásához szükséges isme­reteket. Igen népszerűek a , határőr harci játékok. Megtudtuk Havasi Bélától azt is, hogy a jövőben a gyerekek részére szervezett programokat még gyakor- latiasabbá kívánják tenni. Továbbra is sok feladat vár az eddig is jól dolgozó pe­dagógusokra. Már eddig is, a határőrségi KlSZ-bizott- ságokkal közösen kialakí­tották a határőrszakaszok versenyeinek rendszerét. A győztes csapatok részére megyei versenyt szervez­tek. A legjobbak évről év­re a szerencsi határőr lak­tanyában létesített szaktá­borban és a BM Határőrség Országos Határőr—Űttörő Táborában nyaralhatnak. — De vajon milyen ha­tással van a határőr szaka­szokban való részvétel a gyerekek magatartására, ta­nulmányi eredményeire? — Hadd jegyezzem meg, a határőr szakaszok mun­kájában való részvétel ön­helyi Ronyva-partra. Meg­látogattunk néhány határ- ör-úttöröszakaszt. Jártunk a távoli zcmplénagárdi őr­sön, megálltunk Karoson is. — A honvédelmi törvény módosítása, amely a bevo­nulási korhatárt IS évben szabta meg — mondotta Havasi elvtárs —, nagyobb feladatot rótt az Üttörő- szövetségre is. Már az álta­lános iskolában meg kell kezdenünk a honvédelmi munkát, meg kell adnunk a szükséges ismereteket. Szeretném hangsúlyozni, hogy a határőr úttöröszaka- szok munkája ennek a ne­velő tevékenységnek szer­ves alkotórésze. Fő célkitű­zése, hogy nevelje a gyere­keket hazaszeretetre, gaz­dagítsa érzelmeiket, s se­gítse tettekkel, tettrekész- ségükkel is kifejezni né­pünk, szocialista vívmá­nyaink iránti hűségüket. — Milyen eredményeket értek el a határör-úttörö- szakaszok a nevelésben? — Határőr szakaszaink 5 éves múltra tekinthetnek vissza. Jelenleg megyénk­ben 55 ilyen szakasz műkö­dik, mintegy kétezer úttö­rőnek ad szervezett progra­mot. Feltétlenül eredmény­nek tekinthetjük, hogy sikerül felkelteni a gyere­kek érdeklődését a katonai szolgálat iránt, hogy jó kapcsolat alakul ki a ha­■ tárőrség és a gyerekek, a , határőrség és a szülők kö­zött, ■ Útközben az Üttörőszö- vétség megyei elnöke cl- ■ mondta, milyen gazdag. A Ronyva magas partján keskeny gyalogösvény ka­nyarog. Az oly szeszélyes patak most nyugodt mél­tósággal simul a mederhez. Dél van. Az iskolából a vízhez sietnek a gyerekek; ide csalja őket a korán ér­kezett nyár. A patak túlsó partja már egy másik or­szág területe. Akik itt él­nek, azok számára termé­szetes dolog a határ. Mező­siek kertje egészen a Rony- váig húzódik. A nyolca­dikos Pista gyerek a patak­parti ösvényen szeret bicik­lizni. A Ronyva partján nőtt fel, talán a szemközt játszó kislányokat is ismeri. Meglátja rögtön, ha idegen jár a határon. Azt is ész­re veszi, ha az idegen rosszban sántikál. Eddig már hét határsértő elfogá­sában vett részt. Sok ju­talmat kapott, a legbüsz­kébb a kiváló határőr ki­tüntetésre. Néhány esztendővel ez­előtt alakultak meg a ha­tármenti városok és falvak halárőr-úttÖTÖszakaszai. A határ őrizete nehéz, sok ember összefogását meg­követelő feladat. Határőre­ink örömmel fogadják a határvidékek lakóinak se­gítségét. Es nemcsak a felnőttekét. A gyerekek pedig különösen nagy lelke­sedéssel vállalják a határőr- úttöröszakaszok izgalmas romantikus feladatait. Havasi Bélával, a KISZ Borsod megyei bizottságá­nak titkárával, az Úttörő- szövetség megyei elnökével sétáltunk ki a sátoraljaúj­A fülsértőén recsegő, alig néhány napja vásárolt mosó­gépet a tulajdonos beszállí­totta a szervizbe. A szerelők, a zaj hallatán, azonnal tud­ták, mi a hiba. Dörzspapírt dugtak a műanyagból öntött kevérőtárcsa mögé, néhány­szor megforgatták a motort, s a zaj megszűnt. A zaj oka: öntés után a tárcsáról nem tisztították le az ún. sorját. Ez karcolja a lemezt, ez adja a csikorgó hangot. Idő ve­szett el, szállítóeszközt vet­tek igénybe. adminisztrálni kellett — mindezt egy apró, gyári mulasztás miatt. Az el­múlt hetekben, amikor la­punk is, akárcsak többi lap­társunk, a háztartási eszkö­zök és készülékek piacának problémáit vizsgálta, sok hasonló panasznak adhat­tunk hangot. Nem elé<f gyártani Napjaink háztartásában dön­tő szerepe van a gépeknek. Az ipari termelés adatai im­ponálóak. 1968-ban 167 ezer mosógépet, 91 ezer centrifu­gát, 154 ezer hűtőszekrényt. 64 ezer porszívót, 35 ezer padlókefélő gépet gyártot­ta1: hazánkban. 1969 első ne­gyedévében a többi között 3( ezer mosógép. 49 ezer hű­tőszekrény, 23 ezer centrifuga készült el. Ahogy mondani szokták: gyártani nem elég. Ei is kell adni, amit termeltek A kereskedelmi forgalomé sem lehet panasz. Az ún vegyes iparcikkek forgalma i múlt évben 35,6 milliárd fo­rint volt, két és fél milliárdda több, mint 1967-ben. 1969 elsí negyedében sem mérséklődét a vásárlói érdeklődés, hiszer például márciusban nagyobi volt a forgalom ezekből a cik kékből, mint 1968 bármely hó napjában! Gyártani, s eladni sem eleg t azonban, jó minőségű tenné- . két kell — kellene — eladni, s megteremteni a műszaki cik­keknél, a gépeknél elengedhe- i tetlen javítás, karbantartás fel- i tételeit. Sajnos, annak ellenére, hogy az elmúlt években sok minden történt — bővítették a GEL.KA hálózatot, felvevő­helyek sokaságát létesítették, rendelet látott napvilágot a ja­vítások határidejéről, a csere- készülékek kiadásának köte­lezettségéről stb. — napjaink­ban sem megnyugtató a hely­zet. Ma már — eltérően a ko­rábbi évektől — elsősorban nem az a kérdés, hol lehet megjavíttatni valamelyik ház­tartási gépet, hanem, hogy mi­korra javítják meg, s hogy megjavíthatják-e egyáltalán, lesz-e alkatrész hozzá. A hű­tőszekrények aggregátjainnk krónikus hiánya, a hőszabá­lyozás, importból származó vasalók fűtőbetétjeinek pótol- hatatlansága, a kávéfőző-alkat­részek utáni futkosás, mint példa, sajnos, nem egyedülálló. A háztartási gépek gyártá­sának számszerű növekedésé­vel nem tartott lépést sem az alkatrészgyártás, sem a ja­vító hálózat. Ez tény. Tény azonban az is, hogy a keres­kedelem túl megértőén fo­gadja a gyári mulasztásokat. Átveszi a hibás, már a vevő előtti kipróbáláskor csődöt mondó gépet, forgalomba hoz olyan árukat, amelyek alkat­rész utánpótlásáról semmiféle biztosítéka nincsen — sok eset­ben importáru is így kerül for­galomba — tehát az ipar vét­keit áthárítja a fogyasztóra. Ez pedig nem korrekt magatartás. A vevőnek védelem kell, s ezt a védelmet ^elsősorban a keres­kedelem adhatja meg. Bábák kerestetnek I960 március végén több mint 11 milliárd forint értékű vegyes iparcikk volt a keres­kedelem pultjain. Mégis, e_te­A sátoraljaújhelyi járás köz­ségei a tervezettnél gyorsab- oan fejlődtek, több mindennel gyarapodtak a harmadik öt­éves terv első három eszten­dejében, s 1909—70-ben is a tervezettnél gyorsabb ütemű fejlődés várható. Ezt állapítot­ta meg .egyik legutóbbi ülésén a járási tanács végrehajtó bi­zottsága is. Szinte, minden té­ren igen örvendetes a fejlődés a járásban. A tanácsok jól tud­nak élni nagyobb gazdasági és igazgatási önállóságukkal, s ez egész sor kedvező változást eredményezett a helyi és terü­leti fejlesztéspolitika alakítá­sában. Egyes ágazatokban a harmadik ötéves terv felada­tait máris sikerült túlteljesí­teni. Nagyon kedvezően alakultak a fejlesztésre rendelkezésre álló pénzforrások. Az eredeti előirányzat 29,8 millió forint volt és közel 55 millió forintos teljesítés várható 1970 végére. Tetemesén növekedett például a lakosság hozzájárulása a községfej lesztésekhez. Évente milliókra rúg az az összeg is, amit az általános szövetkeze­tek, a klsz-ek, a tsz-ek és más gazdasági szervek adnak át a helyi tanácsoknak meghatáro­zott célok, így például üzlethá­zak, üzemházak, vízellátás megvalósítására. A lakosság társadalmi segítsége is évről évre számottevőbb. Az előző három évre 9,2 millió forint értékű társadalmi munkára számítottak a járás tanácsai, a lakosság ezzel szemben IS mil­lió 992 ezer forint értékű tár­sadalmi segítséget adott a kü­lönböző létesítmények meg­valósításához. A gyorsított ütemű község­fejlesztés eredménye, hogy három év alatt a tervezett 71 ezer négyzetméter helyett töbfc mint 97 ezer négyzetméter utat 13 300 négyzetméter járda he­lyett 19 121 négyzetmétert épí­tettek. 85 közvilágítási lámpa­hely helyett 420-at sikerül létesíteni. Állami lakásépítés az eredeti terv nem is tartal­mazott. Ennek ellenére 4 ú; orvosi, 4 fogorvosi és 7 peda­ellátás is a tervezettnél na­gyobb mértékben fejlődött. Négy új körzeti orvosi és négy- új fogorvosi rendelő épült. A tervidőszak elején egy körzeti orvosra még 3400 lakos jutott, ma már csak 2450 jut. Öt öre­gek napközi otthona is létesült a járásban az elmúlt három évben. Jelentősen javította’ a kereskedelem és a vendéglátó- ipar kultúráltságát a megépült 26 új üzlet, presszó, illetve vendéglő. A harmadik ötéves terv hát­ralevő két évében tovább kí­vánják gyorsítani a községfej- iesztési létesítmények kivitele­zését. (P- s.) gógus lakást építettek, 8 to­vábbi lakást pedig vásároltak a tanácsok. A leggyorsabban talán az általános iskolai és az óvodai hálózat fejlődött. Három év alatt sikerült az öt év fejlesz­tési előirányzatát teljesíteni. Négy új óvoda épült és további hármat még megépítenek. A járás községei 31 új tatnterem- mel gazdagodtak, további 13 pedig épül. Hat új iskolai nap­közi otthon is épült a tervidő­szakban, további hat pedig még felépítésre vár. Ezzel 440- ről 1080-ra növekszik a nap­közi otthonok férőhelyeinek száma. Az egészségügyi és szociális sok esetben nemhogy a gyér- i mek körül lenne baj, hanem i még — bábák sincsenek. Ren­geteg olyan, ún. apró cikk van, melyek a háztartásban nélkü­lözhetetlenek, de amelyek gyártásával nem foglalkozik i senki. A burgonyahámozótói a kenyérvágó késen át a mű­anyag faliakasztóig, ezerféle apró, ötletes termékre lenne szükség, ám ezeket csak képes­lapok hasábjain, a televízió híradójában, vagy — bemuta­tókon láthatjuk. Az üzletekben nem, vagy csak elvétve. A vevő ilyen esetekben bosszan­kodik, mert furcsának tartja a merevséget, az üzleti szellem hiányát, hiszen szabad árfor­mába tartozó termékek ezek, s ha néhány magánkisiparos­nak megéri az előállításuk, n nagy tömeget produkálni képes tanácsi vagy állami iparnak miért ne érné meg? A vevő az előbbi esetben még csak bosz- szankodott, de már értetlenül áll, ha nem kap szöget — már­pedig igen sűrűn nem kap —, s egyenesen dühöng, amikor arról értesül, hogy a gyártómű termelne elegendő alkatrészt, de a kereskedelem nem rendel! Mint például az AUTOFÉM kávéfőzők esetében ... A példák száma tetszés sze­rint növelhető, hiszen mindenki napról napra vásárol valamit a háztartáshoz, s éppen ezért napról napra azt is tapasztal­hatja, hogy szinte automatizál­ta az ipar és a kereskedelem azokat a bosszúságokat, melyek évek óta borzolják a vevők idegeit. Mert vajon érthető-e, miért csak készletként árusít­ják az import, rozsdamentes evőeszközöket, hatszemélyes készletet vásároltatva meg a két- vagy háromtagú családdal is? Érthető-e, hogy porcelán áruból hol csak herendi készle­tet, hol meg ízléstelen ócskasá­got kapni. Érthető, menthető-e, hogy tucatjával hordják ga­ranciális javításra a Baby ká­véőrlőket, hogy az alumínium Tények és tanulsápk Automatizált bosszúságaink

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents