Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-17 / 111. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szombat, 1969. május 17. ■>= Fal tisl brigádgondok A/ cjitis'iSf naPukban a t\h CiíIJUll mezőkövesdi járás művelődési központjában járva, értekezletre toppantunk be. A járási művelődési központ és a járási könyvtár dolgozói azt latolgatták, milyen segítséget nyújthatnak a járásban működő szocialista brigádoknak a kulturális vállalások teljesítésében, illetve abban, milyen vállalásokat tegyenek. A járás jellegét tekintve zömmel mezőgazdasági foglalkozású dolgozókat tömöríti, az iparban dolgozók többsége a megye- székhelyre jár be, kisebb hányaduk dolgozik a járásszékhely és egy-két község szövetkezeteiben, vagy helyi ipar- vállalatainál. A mezőgazda- sági jelleg hangsúlyozása azért szükséges, mert e munka közben a munkabrigádok egymástól távol, szétszórt területen dolgoznak, összefogásuk is nehezebb, irányításuk is bonyolultabb, mint a zárt egységben, azonos munkaterületen működő ipari munkabrigádoké, azon felül a mezőgazdasági dolgozók nagy többsége nem alkalmazott, hanem szövetkezeti tag, s ez megköveteli, hogy a járási irányító szervek a legdifferenciáltabb módszerekkel próbálják megközelíteni a segítés módjait. Ügy érezzük, nem könnyű feladat előtt álltak az említett tanácskozás részvevői, hiszen nagyon kevés tapasztalatuk van a hasonló segítő munkában, és a nagyüzemek szocialista brigádjainak segítésére kidolgozott azon módszerek, amelyeket a városi szakszervezeti művelődési intézmények kísérletképpen bevezettek, nem ültethetők át veszélytelenül a falusi gyakorlatba. Elsősorban éppen a két munka jellege közötti különbség miatt, de azért sem, mert más az ipari munkavállaló és más a tsz-tag hozzáállása, más az előképzettsége, s nem utolsósorban mások a lehetőségeik. A tanácskozáson olyan elképzelések merültek fel, hogy először felmérik a lehetőségeket és igényeket. A tsz-ek vezetőit jóelőre kiértesítik látogatásukról, majd minden termelőszövetkezetet, állami gazdaságot felkeresnek, hogy o helyszínen tájékozódjanak a szocialista brigádversenyben részvevők igényeiről, lehetőségeiről, azaz megismerjék, mit lehet a községben tenni, mit lehet a brigádtagoktól elvárni, s ezeknek ismeretében teszik majd meg ajánlataikat, javaslataikat. E javaslatok nem nagy dolgokat foglalnak magukba, olvasnivalókat ajánlanak, szórakozási, művelődési A járásban alkalmakat, általában a brigádtagok felkészültségéhez mérten próbálnak segítséget nyújtani, hogy a hármas jelszó harmadik tétele is tartalmat kapjon, és a termelési eredményekkel, a megváltozott élettel együtt a művelődési igény se maradjon el, és ez az igény a lehetőséghez képest kielégítést kapjon. — a székhelyet és egy-két községet leszámítva — nagyon kevés a művelődési alkalom, így hát nem lehet mutatós eredményeket várni a brigádmozgalom kulturális vállalásaitól, azok teljesítésétől, de az ennek megsegítésére indított akcióktól sem. Lassú, kitartó, szisztematikus munka szükséges a későbbi eredmények érdekében. A járási pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályán is az a vélemény, hogy gyors eredmények nem várhatók. Bár van már példa: a járási székhely egyik termelő- szövetkezetében, a Búzakalász Tsz-ben igen jó vállalások és teljesítések születtek a szocialista brigádmozgalmon belül, és elképzelhető, hogy ennek a tsz-nek a tapasztalatait más szövetkezetek is átvegyék. Nem jelentheti a szövetkezeti autonómia megsértését, ha történetesen jó tanácsot, iránymutatást kap egy-egy szövetkezet a szocialista brigádmozgalom kiteljesedéséhez, illetve a kulturális vállalások jobbá tételéhez. Elképzelhető olyan) is, hogy például a szocialista brigádértekezleteket az erre alkalmas könyvtárhelyiségben tartsák meg, ezt kössék össze szak- könyv-kiállítással, s általában legyen olyan törekvés, hogy a szocialista brigádok tagjai a könyvtárklubokban otthonosan érezzék magukat. Van már olyan termelőszövetkezet is a járásban, illetve a járási székhelyen, amelyben a szocialista brigádoknak saját klubjuk van. Sajnos nem ez az általános, és inkább az a vélemény szűrhető le, hogy a mezőgazdaságon belül folyó szocialista brigádmozgalom, különösen pedig annak kulturális része, elmarad a termelés mögött, elmarad a lehetőségektől. De nem is kapott még semmikor megfelelő elismerést, mint az iparban dolgozó brigádok nagy része, s nem jutott rá elégszer a közérdeklődés reflektorfényéből. Amikor a bevezetőben említett tanácskozás ürügyén a fenti gondolatokat közreadtuk, (mert e probléma nem kizárólag ennek a járásnak az ügye!), a közérdeklődés reflektorfényének egy csóváját szeretnénk a szocialista brigádmozgalom falusi szektorának még szegényes eredményekkel jeleskedő, sok-sok gonddal küzdő részterületére irányítani. felmérés, differenciált segítőmunka, szinte községenként a helyi adottságokhoz való alkalmazkodás kell hogy jellemezze a falusi szocialista brigádok kulturális vállalásait, és ilyenre kell hogy serkentsen a járási szervektől kapott és a későbbiekben elvárt segítés is. Benedek Miklóg,-----------—----------------------h A lnpos Szemléltetőeszközök — saját erőből Megyénkben számos iskola gyarapítja szemléltető eszközeinek tárházát saját erőből. A politechnikai órákon az ügyes kezű gyerekek sok olyan tárgyat tudnak elkészíteni, melyeknek az iskola hasznát látja. Akár díszítésnél, akár pedig a különböző órákon használt szemléltető eszközökként. Rudolftelepen, a jól felszerelt politechnikai műhelyben az általános iskolás gyerekek ugyancsak sok hasznos dolgot tudnak elkészíteni. Többek között elkészítettek egy jelzőtáblát is, mellyel valóban játszva tanulják az egyszeregyet: a felelő diák az általa jónak tartott számhoz illeszti a dugót, és ha valóban jó a felelet, akkor kigyullad a jelzőlámpa. A lányok részére, akik sütni- főzni tanulnak, jól felszérelt konyhát rendeztek be. Nemrégen kaptak egy új varrógépet is, hogy a szabás-varrásban is képezzék magukat. ♦ ♦ ♦ jegyzetek I E(isrfxl$ímk, . vagy ne beszéljünk min? Bővítik az üdülői A Szerencsi Csokoládégyár dolgozói eddig is minden esztendőben szívesen keresték fel a gyár hajdúszoboszlói üdülőjét. A kényelmes, három és négy személyes szobák kisebb családok együttes pihenésére is jó lehetőséget biztosítottak. A gyár fejlődésével, gyarapodásával azonban a régi üdülő már szűknek bizonyult, fgy született meg az elhatározás: az idén június első feléig — saját erőből — csaknem háromszorosára bővítik a népszerű gyógyfürdőhelyen levő gyári üdülőt. Ezután már minden évben, kora tavasztól késő őszig egyidejűleg 34-en pihenhetnek majd itt, alacsony térítés ellenében. dódik úgy, hogy tudunk egy problémáról, csak valami miatt nem beszélünk róla. Inkább szemet hunyunk néhány nemkívánatos jelenség felett, de álszeméremből, vagy belénk rögződött szokásból nem merünk hangosan gondolkodni felette és kimondott szóval is fellépni ellene. Valahogy így vagyunk az egészségügyi felvilágosítással is. Igaz, az iskolákban biológiai órákon kapnak egészségügyi felvilágosítást a diákok, de sajnálatos példák bizonyítják, nem eleget, és nem megfelelő módon. Hiába mondjuk, hogy a mai fiatal már „felvilágosult”, azért észleljük, hogy nem mindig a megfelelő módon. Mi mégsem beszélünk róla, nem merjük témaként felhozni, mert erről nem illik beszélni. Ugyanakkor tudjuk, hogy elég sok fiatal lány jut el az abortusz bizottságig. Elsősorban az orvosok szorgalmazzák évek óta azt, hogy bátrabban, s nem utolsósorban többsíkúan beszéljünk ezekről a kérdésekről a fiatalokkal. Mindenekelőtt azt kérik, hogy ne pusztán biológiai ismereteket adjunk nekik — hiszen önmagában azzal gyakorta éppen megzavarjuk őket —, hanem annak etikai, erkölcsi kérdéseit is feszegessük. Az elmúlt napokban éppen ehhez a régóta sürgetett beszélgetéshez, szókimondáshoz tették meg az első lépéseket. A megyei nőtanács kezdeményezésére a családtervezési intézet és néhány miskolci pedagógus elhatározta: közös erővel hozzákezdenek egy ilyen biológiai-etikai beszélgetés módszerének kidolgozásához. Úttörő feladatot vállaltak, sehol az országban nincs mása. Az is igaz, nehéz ez a feladat. Meg kell küzdeniük önmaguk álszemérmével, a szülők és a pedagógustársak ellenkezésével, vagy meg nem értésével. De az is igaz, ha valóban sikerül egy nyílt, őszinte légkört kialakítani maguk körül, akkor talán kevesebb fiatal élet siklik ki egy-egy félrelépés miatt. Sokkal többről van szó tehát, mint biológiai felvilágosításról. Annak etikai, erkölcsi oldaláról! Ahogyan azt Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára mondotta az első beszélgetésen: arról van 1 szó, hogy merik-e vállalni a szó- vátevést, a kényes és eddig agyonhallgatott kérdések megbeszélését, mernek-e állást foglalni a fiúk és lányok egymás közt kialakult viszonyában, mernek-e megítélni helyzeteket, a társadalom, a felnőttek nevében. Az agyonhallgatás nem jó módszer. Miatta — példák bizonyítják — nem egy fiatal eljutott az öngyilkosság gondolatához, sőt a gyilkosságig is. Pedig, ha okos, tapintatos szóval valaki kisegítette volna őket, akkor megfontoltabbak, ítélőképesebbek lehettek volna. raj em a szabadosság eltérje jedését segítené ez az akció, korántsem. Célja inkább a felelőtlen lépések meggátolása. Olyasfajta egyéni beszélgetések kialakítását szorgalmazná, amely végeredményben segítené az ifjúság felnőtté, egészséges felnőtté váló gondolkodásának kialakítását. Csutorás Annamária Magyar statisztikai zseiünyv, 1960 Megjelent az ez évi magyar statisztikai zsebkönyv. Tartalmazza hazánk területének népességi adatait, a nemzeti jövedelem és beruházások, ^általában a gazdasági élet főbb mutatóit. Foglalkozik a lakás- helyzettel, közműellátással, egészségüggyel, oktatással, népműveléssel stb. összehasonlító adatokat közöl a megyékről, áttekintést ad az éghajlati jelenségekről, a világ országairól, csillagászati és földrajzi ismeretekről. Végül megtaláljuk benne a valuta•* t 4 VÁSÁRBÓL- legnagyobb VÁLASZTÉK a Corvin Ármháxha és devizaárfolyamokat és az élelmiszerek tápanyagösszetételét is. Kerámia és falissőnyeg A Képcsarnok Vállalat miskolci, Szőnyi István termében különös figyelmet érdemlő iparművészeti kiállítás látható napjainkban. A korszerűen felszerelt lakás két, már elengedhetetlennek ítélhető művészeti kiegészítőjéből: kerámiamunkákból és faliszőnyegekböl tárul érdekes és értékes választék a látogató elé. Két művész — Horváth Magda kerá- mikus és Nagy Gy. Margit gobelinművész — közösen mutatkozik be most a Szőnyi-te- remben. Horváth Magda keramikus- művész első ízben szerepel Kérdés cikkünk után Milyenek voltak a versenyfeltételek ? Május 8-i lapszámunkban Milliomos község címmel adtunk hírt arról, hogy a szőlős- ardóiak elnyerték az OTP megyei igazgatóságának tízezer forintos jutalmát és a takarékos község elnevezést. Ezzel kapcsolatban kérdezi Várhelyi László, felsővadászi lakos, hogy milyenek voltak a versenyfeltételek, milyen eredményeket vettek figyelembe a helyezéseknél ? Felsővadászi is részt vett a takarékossági versenyben — írja. — Minden családnak van takarékbetétkönyve, s átlagosan 3500 forint nálunk a bankbetét. A község számszerű eredményei jobbak, mint a szőlősardóiaké, mégse mi nyertük. Szeretnénk tudni, hogyan bírálták el az eredményeket. ' Megkerestük az OTP megyei igazgatóságát, ahol elmondották, milyen feltételekhez kötötték a községfejlesztési jutalmat. Ismeretes, hogy több kategóriában lehetett versenyezni. Járási, városi, nagyközségi, illetve kisközségi szinten értékelték az eredményeket. Az ötezer lélekszámon aluli községek kategóriájában — ahová Szőlősardó és Felsővadászi is tartozik — az előbbi eredménye volt a legjobb. A versenyben ugyanis nem az összbetétállományt vették figyelembe, hanem csak az 1968- ban váltott betétkönyvek ösz- szegét. A helyezésnél azok a községek jöhettek számításba, amelyekben az új betétkönyvek átlaga elérte és meghaladta az 1800 forintot. A kisközségek közül Szőlősardón váltottak legtöbb új betétkönyvet, s az új tulajdonosok itt takarékoskodtak a legjobban. Ugyancsak feltétele volt a versenynek, hogy a községben élő családok legalább 90 százaléka rendelkezzék betétkönyvvel. S ha már itt tartunk, akkor ismertetjük a további kategóriagyőzteseket is. A nagyközségek közül Mezőkövesd, a városok közül Sárospatak, a járások közül pedig a sátoraljaújhelyi bizonyult a legjobbnak. A négy kategóriagyőztest összesen 60 ezér forinttal jutalmazta meg az OTP megyei igazgatósága. gyűjteményes tárlati anyaggal a nagyközönség előtt, önálló, illetve kettős kiállítás keretében. Sok anyagot állított ki, sokféle munkája látható ezen a tárlaton, s az egész anyagot a szín- és formagazdagság, a népi kerámiamotívumok, valamint a keramikusművészet klasszikus hagyományainak jó ápolása, illetve ezeknek az egyéni elképzeléseket, a sajátos képzeletvilágot követő formákkal való jó ötvözete jellemzi. Különféle formájú padlóvázák, köztük a nemesen egyszerű, karcsú klasszikus formájúak mellett a füles, alul hasas ki- képzésűek és a rárakott geo- rrjetriai mintákkal ékes henger alakúak, különféle egyéb vázák, japán ihletésű virágtartók, üvegmázas technikával készült tálak váltakoznak a teremben Az alkotó kitapintható törekvése, hogy dísztárgyai egyszersmind használati tárgyak is legyenek. Ez érezhető nemcsak a kifejezetten használatra készült kávéskészleteken és hamutartókon, hanem — a falitálak kivételével — szinte minden darabon. Horváth Magda kiállítása megérdemli a szépet szerető közönség figyelmét. Ugyanezt tudjuk mondani a városunkban már ismertebb, hiszen közöttünk élő Nagy Gy. Margit bemutatott anyagáról is. Az ismert gobelinművész most nem gobelinekkel, hanem liurkolásos eljárással készült faliszőnyegekkel jelentkezik. Kisebb és nagyobb méretű szőnyegei, ötletes busó- álarc-slilizúciói minduntalan szemlélődésre késztetnek. Valamennyi munkája nagyszerű dísze és egyben praktikus kiegészítője a korszerű lakásnak. Munkáit ötletgazdagság, nagyszerű színkompozíció jellemzi. Több faliszőnyege — Huszár, Napraforgók, Pásztor stb. — a hagyományosabb képkomponálást követi, másoknál csak o színek és formák dekoratív hatására törekszik. Ezek közül legjobban a Fekete narancs című kompozíció, a Színfoltok, a Geometria tetszett leginkább. A két iparművész közös tárlatát pénteken délután öt órakor nyitotta meg Marcziniák Sándorné, a Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője. (benedek) Idegenforgalmi látványosság — gázzal — íme, működik a vulkán!
