Észak-Magyarország, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-15 / 109. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Csütörtök, T969. mőftts T5, |, MIHEK — JKSPEKBEK w á Lcsi pr < T»M áj ■á 5 (Ci L : S­|. í .,]*■** j rtk u. ie m • le V rrt Zr\ vlr V ■srét *o*f M £ lit fíí v/< tói raj ■ Tál Ke «z; Svoboda elnök meghívásá- 1a a szovjet hadsereg haditu­dósítóinak küldöttsége tartóz­kodik Csehszlovákiában. A ké­pen: Borisz Polcvoj, a neves szovjet író, a küldöttség ve­zetője. Értekezlet Prágában Tanácskoztak a csehszlovák belügyminisztérium kommunistái Képünkön Alain Poher. Franciaország ideiglenes köz- társasági elnöke, a június 1-i francia elnökválasztás cent­rista jelöltje. A Mississippi állambeli Fayetta (USA) , fehér és szí­nesbőrű lakosai a néger C. Overset választották meg pol­gármesterükké. A fiatalem­ber (bátyját, Medgar Eversct korábban fasiszta merénylők megölték), az amerikai dél el­ső néger polgármestere. Május 12—13-án Prágában értekezletet tartottak a cseh­szlovák belügyminisztérium kommunistái, akik tárgyilago­san és bírálóan elemezték a csehszlovák belügyminisztéri­um pártbizottságának tevé­kenységét, majd megválasztot­ták a szövetségi belügyminisz­térium és a cseh belügymi­nisztérium pártszervezetének vezető szerveit. A felszólalók mint szocia­listaellenes jelenséget bírálták a belügyminisztériumban időnként még előforduló szov­jetellenes, nacionalista és so­viniszta megnyilvánulásokat. Számos felszólaló negatí­van értékelte Pavel volt szö­vetségi belügyminiszter tevé­kenységét, részben azért, mert magas posztján az ötvenes évek elején aktív része volt a különböző torzításokban, másrészt pedig azért, mert az 1968-as hivatali ténykedése negatív következménnyel járt a belügyminisztériumra. Ezzel összefüggésben bírálták a bel­ügyminisztérium pártbizottsá­gát is, amely ugyan megkísé­relte helyrehozni a Pavel te­vékenységében mutatkozó hi­bákat, de később teljesen ka­pitulált, opportunista állás­pontra helyezkedett, sőt, ezt Pavel lemondása idején nyi­latkozatban meg is erősítette. Az értekezlet részvevői a to­vábbiakban szót emeltek az ellen, hogy nem is olyan rég számos becsületes belügyi dol­gozót árulással és kollaborá- 1 ássál vádoltak. Követelték, hogy ezeknek az embereknek haladéktalanul állítsák vissza tekintélyét. A szövetségi és a cseh bel­ügyminisztérium kommunis­tái értekezletükön teljes támo­gatásukról biztosították a CSKP új vezetőségét. Koszigin— Kekkonen találkozó Moszkvában közölték, hogy Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és Urho Kekkonén finn köztársasági elnök között köl­csönös megállapodás alapján, május 19-én nem hivatalos találkozóra kerül sor Lenin- grádban. t Jegyzetek t f Gyerekek * az országúton Podgornij Koreában A herendi vasúti szerencsétlenség ügyében A Veszprém megyei Bíróság szerdán megkezdte a január 31-én Herenden történt vasúti szerencsétlenség ügyének tár­gyalását. A szerencsétlenség következtében 11-en vesztet­ték életüket, többen pedig súlyosan megsebesültek. Az anyagi kár hozzávetőlegesen két és fél millió forint. Az ügyészség Brenner Gyu­la és Burján László váltóke­zelők ellen foglalkozás köré­ben elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés és a társadalmi tulajdont károsító, különösen nagy kárt okozó Pécsi (1:0) Rába LABDARUGÓ EREDMÉNYEK: Dózsa—Egyetértés *s0 ETO—MTK 2d (1:0) Salgótarján—Csepel 1:1 (Orf)) Bp. Honvéd—Vasas 2:1 (0:0) Szombathely—Eger 2:1 (2:1) Tatabánya—Komló 1:0 (Orf)) Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán ' Phenjanba érkezett. A szovjet államférfi Coj Jen Gen-nek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése elnöksége elnökének meghívására, hivatalos láto­gatást tesz az országban. Regers SaigeÉai William Rogers, amerikai külügyminiszter szerdán négy­napos látogatásra Dél-Viet- namba érkezett. Megérkezése után nyilatkozott az újság­íróknak. Kijelentette: látoga­tásának az a célja, hogy a saigoni kormányt tájékoztassa a Nixon-kormány politikájá­ról és ó pedig megismerked­jék a saigoni kormány veze­tőinek nézeteivel. rr t jra időszerű, évenként (U visszatérő, szomorú téma: a gyerekek köz­úti balesete. Tudósítások, híradások jelennek meg, hangzanak el az ország va­lamennyi lapjában, sajtóor­gánumában, gépkocsiknak, motoroknak futó, kerekek alá kerülő gyerekekről. Sú­lyosan sérültekről, vagy ép­pen halálos végű balesetek­ről. Lapunkban, az Észak-Ma- gyarországban mi is két ha­lálos gyermekbalesetről szá­moltunk be gyors egymás­utánban. Az egyik Forrón történt, ahol a 7 éves Ko­vács Lajos egy vontató mö­gül át akart szaladni az út túlsó oldalára és nekifutott egy arra haladó tehergép­kocsinak. A kisfiú a kór­házba szállítás után életét vesztette. Nem lehetett meg­menteni Horváth Marikát sem, Miskolc, Cementgyár utca 5 szám alatti lakost, aki egy füves árokból ugrott ki, hogy átfusson az úttesten. ö egy motorkerékpárnak fu­tott neki. A motoros próbál­ta elkerülni a balesetet, fél­re rántotta a kormányt, fel­borult, métereket csúszott, maga is megsérült, a kislány azonban sokkal súlyosabban. A kórházban sem tudtak már segíteni rajta. Egyik gépjárművezető el­len sem indítottak eljárást, mivel a szerencsétlenség nem az ő hibájukból történt. Okvetlen figyelembe kell azonban venni valamennyi járművezetőnek is, hogy a gyerekek érthetően virgon­cak, szeretnek szaladozni, és ez az időszak — a szünidőé még inkább — az eddigi­nél is nagyobb óvatosságot, körültekintést követel. Külö­nösen lakott területen. Sú­lyos tragédiák születnek a közutakon. A szülők, isme­rősök, barátok nyilván soha el nem tudják felejteni azt, akit egyik pillanatról a má­sikra elvesztettek. De nyoma maradt a tra­gédiának a jármű vezetőjé­ben is, hiszen ha nem is a maga hibájából, de mégis általa veszett el egy másik ember. (Nemrégiben, amikor Miskolcon egy autóbusz el­gázolt egy idősebb férfit, a busz vezetője kiszállt, ráné­zett a halottra és ennyit mondott: sosem hittem vol­na, hogy ez velem megtör­ténhet. Ennyit mondott, és a következő pillanatban ájul- tan összeesetté S zép idő van, kirándulás­ra, játékra csábító idő. Az országutakon ke­rékpárosán, vagy gyalogosan lányok, fiúk haladnak, nevet­ve, jókedvűen. De a váro­sokban, a községekben is ott találhatók az utcán, vagy az utak közelében. Elsősorban talán a szülőknek kell jobban ügyelni rájuk, különösen a kicsikre. Ne hagyják felügye­let nélkül őket és soha ne szűnjenek meg oktatni, fi­gyelmeztetni őket a veszély­re. (n*) JubiEc: .mi ötvasómozgalom A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az Európa Könyv­kiadó az érdekelt minisztériu­mok és társadalmi szervezetek közreműködésével pályázattal egybekötött jubileumi olvasó­mozgalmat indított hazánk Nemzedékek Mariann sétál. Hozzám jön, s mint aki csipetkét tép, kis ujjai közt, kezem­be nyom valamit. Tartom a kezem. A játékot már is­merem. — Mit adtál kislányom? — Csienf. Továbbmegy. Vajon mi lehet ez és mire gondolhat? Most múlt kétéves. Mindent tud, ami felnőtt számára meg­lepő egy kétéves gyermekben, s ugyan­akkor semmit, amit mi, felnőttek tu­dunk a világról. Üres neki a lakás. A feleségem or­voshoz ment, talán utoljára a szülés előtt. Mariann rámnéz, azután tovább sétál, ö még nem tudja, nem is értené, ha magyarázni próbálnám, hogy kistest­vérkéje lesz. Pedig kis életének meg­rázkódtatás lesz, ha megjelenik az ide­gen, egy másik gyermek, és látja, hogy szülei ugyanúgy foglalkoznak, törődnek azzal is, mint vele. Elnézem, ahogy sétál... Kicsit öre­gesen tesz-vesz, s egyre felmerül ben­nem, vajon, mire gondolhat, mit érez­het. Tudom, hogy az egész estéje vára­kozás. Kicsit én is így vagyok. Már át­ragadt rám is ez a türelmetlenség. Nem találjuk helyünket. Néha egymásra né­zünk, én olvasni próbálok, ő tovább sétál. Amikor dolgozni kezdek, maciját ölé­be veszi és néz. Mit tudnék most mon­dani neki, hogy megértsen? ö még nem érti a szavak többségét, nem kapcso­lódnak beidegzett képek fogalmaihoz. En az elmúlt hét nappalainak nyolc órája és az állandó időváltozások miatt fáradt vagyok. Napok óta egy témán dolgozom, egy lépéssel sem közelebb a megoldáshoz... „A mértéktelen gyógy­szerfogyasztás”, p „Gyógyszerfalás hát­rányairól” ... S ugyanakkor számtalan probléma tartja bilincsben gondolatai­mat. Az asztalomon szétszórt újságok. Ha felemelem tekintetemet, pillantásom kiszakad az újságcikkek kövérre hízott betűi tömegéből: „Űrrakéta a Vénusz­ra” ... „Ismét tüzérségi összecsapás a jordániai fegyverszüneti vonalon .” Azutániit az otthonom: elég lesz-e a fizetés elsejéig, ha egy pár cipőt ve­szünk, és kitart-e a szén? A szomszédból a szekrények hasadé- kain át magasra hangolt rádió hangjai szűrődnek: „Kun Béla a Magyar Ta­nácsköztársaságért” dokumentumműso­ra. Hátradűlök és hallgatom. Közben ar­ra gondolok, holnapra mély tüzű zász­lók színeibe öltöztetett házak ünnepük az ötven évet. Ezt az ötven évet, amely­nek mi is részesei vagyunk, mi felnőt­tek, mai harmincévesek. A még élők, az ötven év előttiek és ők, akik majd­nem az ötven évre születtek és szület­nek. Hogyan értjük mi egymást? És jól értjük-e majd egymást? Kint időzöm gondolatban a meg­induló, majd szűnő esőben. (És világí­tanak a fénylő kerítések lécei, hunyt szemem előtt. És érzem a levegő bár­sonyos tisztaságát, a messziről jött zson­gó hangokat, amelyek békések, ugyan­akkor figyelmeztetőek is.) Érzem min­den sejtemmel, a harmincévesek sejtjei­vel, akik együtt nőttünk a békével, hogy ez nem az ernyedés, a semmittevés bé­kéje. Gyermekkori idegpályákon futó borzalmak emlékét őrizzük, amelyek fi­gyelmeztetnek. A mi békénk: a csalá­dok békéje, az egyszerű milliók békéje, a munka békéje, az állandó figyelem­mel őrzött nyugalom békéje. Tudjuk, hogy szükséges ez. Hogy fö- lénk feszüljenek fegyvereink óvó kar­jai, s ez adja az ötven év útjának biz­tonságát ... ... És sebesen rovom papírra a ben­nem gyűlő, egyre gyűlő és kitóduló gon­dolatokat. Ügy érzem, most tisztán lá­tom teljes nagyságában kiteljesedni munkámat. Napok óta nem éreztem ezt így... Nem tudom, mennyi idő múlt el, de felkapom fejem: éreztem a figyel­mesen néző tekintetet. Mariann itt áll előttem és néz. Majd felemelt kezét nyújtja. — Felvesz — mondja és ölembe kúszik. Arcomat nézi, majd távol, ki az abla­kon át... — Sotá jön — mondja és bólogat Most mindketten egyre gondolunk. Neki még az anyja a világ. Aki táplál­ja, öltözteti, vizet ad, ha szomjas, és betakarja, ha álmában lerúgja a takaró­ját. Most úgy érzi, világából hiányzik valaki, nem találja, ami, vagy aki órák­ra is pótolhatja. ... Később egyre nagyobb súllyal nyomja a kezem. Rápillantok, látom, al­szik. Ellágyult arccal vállamra hajtja fejét, kis világosbőrű arcán áttetszenek az erek. Csak a kétévesek tudnak így, pillanatok alatt mélyen aludni. Karommal óvom, míg fejét igazítom, lefektetem.1 Betakarom, s a lámpát úgy állítom, hagy arcát ne érhesse a villany­fény. Alszik ... Kis mellkasán süllyed, majd emelkedik egyenletesen a vékony taka­ró. S most hallgatom a beállt csendben az óra ketyegését. A tovatűnő időét, a másodperceket... Órákat... Éveket. Most én ülök itt asztalomnál dolgozva és velem sok-sok millió harmincéves. Majd ők ülnek, felváltva minket, és folytatják a mi munkánkat, mint ahogy mi folytatjuk elődeinkét. E» tőlünk függ, hogy most mit tanul­nak. Megértenek-e majd minket? Ahogy mi értjük az ötven év előttieket, és tő­lünk függ, hogy azt teszik-e, amit ten­niük kell. ... Hogy közös legyen nyelvünk és azt az utat járják tovább, amelyet mi kezd­tünk el, most már végérvényesen. Szá­mukra is ... Hajdú Gábor felszabadulásának 25. évfor­dulója alkalmából. Az.olvasó­mozgalom 1970. április 4-én végződik. A pályázaton bárki részt vehet, aki a kijelölt 12 szovjet szépirodalmi műből legalább hatot elolvas. A ki­választott hat művet az olva­sók bármelyik könyvtárban kikölcsönözhetik, illetőleg könyvesboltban megvásárol­hatják. A megvásárolt, illető­leg kölcsön vett műhöz olvasó­kártyát mellékelnek, amely az illető könyvre vonatkozó há­rom kérdést tartalmaz. Aki legalább hat, helyesen kitöl­tött kártyát beküld, részt vesz a pályázaton. Ennek ered nyét, műsorral egybekc nyilvános sorsoláson álla ják meg. Kétszemélyes és i személyes szovjetunióbeli sasutazások, több ezer fo tos könyvutalványok, pé tárgy- és könyvjutalmak repelnek a nyeremények kö­zött. Ezenkívül megjutalmaz­zák a mozgalomban legjobb eredményt elért könyvtároso­kat és bolti eladókat. A jubileumi olvasómozga­lom budapesti megnyitóját szerdán délelőtt tartották az Irodalmi Színpadon. A szovjet kereskedelmi flotta fejlődésé A szovjet kereskedelmi flot­ta hatodik a világon. 1975- ben bruttó regisztertonna-tar- talma el fogja érni a 17—18 millió tonnát. A szovjet flotta a legfiata­labbak egyike: hajóinak több mint 80 százaléka a legutolsó évtizedben készült. A nagy olajszállító hajókat és motoros teherhajókat mindenekelőtt szovjet hajóépítő gyárakban, valamint Lengyelországban, az NDK-ban, Japánban, Finnor­szágban, Olaszországban és más országokban építik. Je­flotta évenként több mint 150 millió tonna árut szállít, és bármilyen mennyiségű szovjet exportáru elszállítására van kapacitása bármelyik ország­ba. A szovjet hajók, amelyek mindig pontosan és teljese» végrehajtják a szerződéses fel­tételeket, rövid idő alatt ige» jó hírnévre tettek szert szá­mos országban. Az utóbbi öt esztendőben a külföldi valu­tában elért tiszta nyereség ösz- szege majdnem megtízszerezd­lenleg a szovjet kereskedelmi dött Az Országos Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság felsőoktatási szakosztálya i— hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére — pá­lyázatot hirdet a felsőoktatási pedagógiai kutatások szélesíté­se érdekében. A pályázaton részt vehet minden felsőokta­tási intézmény oktatója, más dolgozója és hallgatója. A pá­lyázatokat három példányban 1970. március 1-ig kell bekül­deni a Felsőoktatási Pedagó­giai Kutatóközpont címére, Bu­dapest, Vili., Rigó utca 10. szám alá. A pályadíjak a kö­vetkezők: I. díj 5000 forint, II. díj 4000 forint, III. díj 3000 forint, IV. díj 2500 forint. Az érdeklődők a Felsőokta­tási Pedagógiai Kutatóközpont­nál kaphatnak a pályázattal kapcsolatos részletes tájékoz­tatást. Pályázati felhívás! gondatlan rongálás bűntette miatt emelt vádat. A tárgyalás a tanúk nagy száma miatt több napot vesz igénybe.

Next

/
Thumbnails
Contents