Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 Péntek, 1969. óprifis 25. Zavargások Libanonban Csehszlovákiai változások A szerdai zavargások utón Libanon csütörtökön ismét véres események színhelye volt Ezúttal az ország déli részén fekvő Tyre városában i obbantak ki heves tünteté­sek. Több ezer Palesztinái át- I orte az ottani menekülttá­bor köré vont rendőrkordont és a városban megtámadott egy rendőrállomást. A tünte­tők ellen páncélkocsikkal megerősített katonai és rend­(Folytatás az 1. oldalról) menyeiről és problémáiról és az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumnak a gaz­dasági minisztériumokkal és egyéb szervekkel fennálló kapcsolatairól. •A Minisztertanács tanács- szervek osztályának vezetője előterjesztésére a kormány ha­tározatot hozott nagyközségek létrehozására; továbbá annak a lehetőségnek megteremtésé­re, hogy egyes községi taná­csok tekintetében a velük föld­rajzi és gazdasági egységet képező városi tanács lássa el a járási jogköröket; végül a tanácsok végrehajtó bizottsá­gaihoz tartozó szakigazgatási szervek létesítésének, összevo­násának és megszüntetésének eljárásaira. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt a marokkói föld­művelésügyi miniszterrel foly­tatott tárgyalásairól. A Mi­nisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt A Minisztertanács és a SZOT elnöksége a KMP meg­alakulása 50 éves jubileumá­nak tiszteletére folytatott 1968. évi szocialista munka- Versenyben elért kiváló ered­ményéért a Lenin Kohászati Műveknek adományozta a ’ vörös vándorzászlót. A nagyközségek jog- és ha­tásköre nagyobb lesz, mint amilyen az eddigi egységes községi hatáskör volt. őri egységeket vonultattak fel. A karhatalmi alakulatok és a Palesztinái menekültek között utcai harc zajlott le. Eddigi jelentések szerint négyen meghaltak, a sebesültek száma 15. A legújabb hírek arról szá­molnak be. hogy a szerdai tüntetések során összesen ti­zennégyen vesztették életüket és 11 -en megsebesültek. A kormány határozata ki­mondja: a tanács kérelmére célszerű nagyközséggé átala­kítani a járási székhelyeket; valamint az ötezer lakosú, vagy ennél népesebb közsé­geket, ha társadalmi, gazda­sági és települési helyzetüket tekintve városiasodé jellegű­ek; vagy túlnyomórészt hely­beli munkaerőt foglalkoztató jelentős ipari, illetve bánya­üzemmel rendelkező települé­sek; vagy ha országos jelen­tőségű gyógy- és üdülőhelyek. A nagyközséggé nyilvání­tásra október elseje utón ab­ban az esetben kerül sor, ha a község az említett feltéte­leknek megfelel, nagyközséggé nyilvánítását a megyei tanács­tól kéri és ez az előterjesz­tést elfogadja. A Minisztertanács mast el­fogadott határozata lehetővé teszi, hogy egyes meghatáro­zott községek tanácsai — amennyiben a körülmények azt indokolttá teszik — a velük területileg egységet al­kotó város tanácsának irá­nyítása alá kerüljenek. A községek abban az eset­ben kerülhetnek városi irá­nyítás alá, ha ezt az érdekelt városi és községi, valamint a felettes tanácsok — az érin­tett területek lakosságának véleményét is figyelembe vé­ve — kérik és ehhez a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa hozzájárul. E rendelet szintén 1969. ok­tóber 1-én lép hatályba. Eseményekről RÖVIDEN VULKÁN 0 Szerdán este Costa Ricá­ban vulkán tört ki, amely mintegy háromezer méter ma­gasra lövellt hamut. Szakértő­ket küldtek a helyszínre. Em­berélet-veszteségekről nem ér­kezett jelentés. CSÖKKENT 0 A nyugatnémet gazdaság- kutató intézet megállapítása szerint az elmúlt tíz évben csaknem nyolcvanöt ezerrel csökkent Nyugat-Berlin lako­sainak száma. v FELHŐSZAKADÁS 0 Az elmúlt két napban fel­hőszakadás zúdult Korea kö­zépső és keleti vidékeire, ami­nek következtében Dél-Ko- reában zavarok álltak elő a közlekedésben. Több helyen árvíz keletkezett, valamint földcsuszamlás volt. ROBBANÁS 0 Robbanás történt a fővárosi Fehérvári úti Vasipari Ku­tatóintézet kísérleti csarnoká­ban. Az öntvény-keverékek olvasztása közben egy elektro­mos kemence felrobbant, és ennek következtében Belányi József 28 éves technikus, Görög Márton 43 éves mér­nök és Fogarasi Béla 40 éves főmérnök súlyosan megsérült. A felelősség megállapítására a rendőrség vizsgálatot indí­tott. VEREKEDÉS 0 Buenos Aires-ben szerdán utcai verekedés tört ki Pe­ron volt argentin diktátor hí­vei és a rendőrség között. Egy rendőrtiszt meghalt, mintegy száz embert letartóztattak. FELROBBANT 0 Felrobbant Bombay-ben egy benzinnel teli vasúti tartály- kocsi. Hetvenhét személy meg­sebesült, közülük tizenöt sú­lyosan. A robbanás oka nem ismeretes. EMBERÖLÉS 0 Emberölés bűntettének kí­sérlete miatt a rendőrség elő­zetes letartóztatás mellett el­járást indított Gyetmarik Já- nosné 44 éves, büntetett elő­életű, a fővárosi IV. kerület, Czuczor utcai lakos ellen. A rendőrségi vizsgálat megálla­pította, .hogy Gyetmarik János alkalmi munkás szerdán a késő esti órákban ittasan tért haza és bántalmazta felesé­gét. Az asszony verekedés közben konyhakést ragadott és hasba szúrta férjét, akit a mentők életveszélyes állapot­ban szállítottak kórházba. A CSEHSZLOVÁK kom­munista PÄRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK határozata a pártvezetésben végrehajtott szervezeti és személyi kérdé­sekről a csehszlovákiai fejlő­dés egy szakaszának lezárását és új időszak kezdetét jelenti. A helyzet ismerőit nem érték váratlanul a KB-iilés határo­zatai és egyetértenek abban, hogy a szervezeti és személyi változásokra az országot hosz- szú idő óta terhelő, súlyos problémák megoldása, az elő­relépés érdekében volt szük­ség. Gustav Husák a csehszlová­kiai közállapotok leglényege­sebb jellemzőjére mutatott rá, amikor kijelentette: „A párt és az állam vezetése állandóan kénytelen elhárítani a legkü­lönbözőbb akciókat, kilengése­ket, demonstrációkat, amelyek nyugtalanítják egész közvéle­ményünket, az emberek figyel­mét mellékes kérdésekre irá­nyítják és így világos progra­munk megvalósítása állandóan halasztást szenved”. Ha végigtekintünk az 1968 januárja óta eltelt mintegy ti­zenhat hónap eseményein, tel­jesen igazolva látjuk Husák megállapítását. A párt Köz­ponti Bizottsága, elnöksége rendszeresen hozott olyan ha­tározatokat, döntésekét, ame­lyek — végrehajtásuk esetén — alkalmasak lettek volna a helyzet konszolidálására. Csu­pán az 1968 májusi és novem­beri KB-határozatokra emlé­keztetünk. Mindkét határozat tartalmazta a szocialista vív­mányok megvédésének, a tár­sadalom előrehaladásának konstruktív programját és szankciókat helyezett kilátásba a szocialistaellenes erők fellé­pésének esetére. De mi történt a valóságban? A jobboldal koncentrálta erőit, támadásokat intézett a párt te­kintélye, vezető szerepe, érvé­nyes határozatai ellen és min­den esetben büntetlen maradt. Nem egyszer éppen a legfel­sőbb állami és pártvezetésben helyet foglaló személyiségek adtak biztatást a jobboldal ak­cióihoz, a többi közt azzal, hogy nyilvánosan kijelentették: Csehszlovákiában „politikai nézeteiért” senkinek sem es­het bántódása. Ezt a szocialis- taellenes erők úgy értelmez­ték, hogy szabad utat kaptak állam- és társadalomellenes cselekményeikhez. Nem kell mondani, hogy mekkora kü­lönbség van politikai nézetek üldözése, vagy államellenes cselekmények megbüntetése között. SOKÁIG EMLÉKEZETES MARAD PÉLDÁUL az a diák­sztrájk, amelyet a Központi Bi­zottság novemberi határozata elleni demonstrációként szer­veztek meg. A megmozdulás nyilvánvalóan rendszerellenes jellege ellenére e sztrájk so­rán a hatóságok erélytelensége miatt olyan helyzet alakult ki, hogy a demonstráció szervezői és vezetői nemcsak, hogy tár­gyaltak a legfelsőbb szintű ál­lamvezetéssel, hanem még a feltételeket is ők szabták meg. Vagy egy másik eset: a január végi tüntetések során a törvé­nyes rend megzavarása miatt őrizetbe vettek ugyan 199 sze­mélyt, de fél nap sem telt el, és 198-at szabadlábra helyez­tek közülük, s nem történt olyan bejelentés, hogy bárki ellen is eljárás indult volna. Husák a CSKP KB ülésén kü­lön hangsúlyozta, hogy a már­cius 29-ére virradó éjszaka le­zajlott események egyes he­lyeken egyenesen ellenforra­dalmi jelleget öltöttek. Azon az éjszakán félmillió ember ment ki az utcára. „Cseleke­deteik talán nem voltak szov­jetellenes jellegűek? össze­egyeztethető-e népeink becsü­letével egy ilyen demonstrá­ció?” — tette fel a kérdést. Nem csoda, ha ilyen köz­állapotok mellett a jobboldal irányítói és szervezői, akik egyébként az augusztust köz­vetlenül követő időkben a név­telenség homályába burkolóz­tak és önmaguk átmentésére törekedtek, az utóbbi időben ismét nyíltan léptek fel min­denekelőtt a sajtóban, a rádió­ban, és a televízióban. Ezek az állapotok főleg Prá­gára és a cseh területekre vol­tak jellemzőek. Eltért az ese­mények menete Szlovákiában, ahol 1968 augusztus vége óta Gustav Husák állt a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának élén (mint is­meretes, a szövetségi átalaku­lás óta Szlovákiában a szlovák szervek és hatóságok nagy önállósággal rendelkeznek). Szlovákiában a hatóságok sok­kal erélyesebben láttak hozzá a jobboldal megfékezéséhezés határozottabban léptek fel az antiszocialista erők rendbontó kezdeményezései ellen. Ennek következtében a jobboldal fo­kozatosan elvesztette fórumait, kevésbé jutott nyilvánosság­hoz a hírközlő szervekben, így a tömegekre gyakorolt befo­lyása is csökkent, ami a poli­tikai konszolidáció meggyorsu­lásához vezetett Szlovákiában. Mindebben alapvetően pozitív szerepet vitt személy szerint Gustav Husák. Egyébként' — éppen emiatt — a cseh terü­leteken működő szocialistael­lenes erők az utóbbi időben támadásokat kezdtek Husák ellen. A SZLOVÁKIÁI FEJLŐDÉS GYORSABB ÜTEME azt bizo­nyította, hogy a konszolidálás­hoz mindenek előtt a pórtww tés egységét kell biztosítani és lehetetlenné kell tenni, hogy a jobboldal akár a párt vezetői, akár a párt szervei és szerve­zetei között találják meg tá­mogatóikat. Husák a párt plé­numán leszögezte: „Mi nem akarjuk megváltoztatni politi­kai vonalunkat. De hangsúlyo­zottan változtatnunk kell e vonal kezelésmódján, megvaló­sításának módján és azon a módon, ahogyan megszervez­zük a harcot megvalósítás sáért”. A Központi Bizottság mostani ülésén végrehajtott személyi és szervezeti változá­sok a többi közt azt is szol­gálják, hogy a kommunista párt elhatárolja magát minden szélsőséges, antiszocialista, szovjetellenes elemtől és biz­tosítja, hogy a határozatokat egységesen értelmezzék és egységesen hajtsák végre. Mint a KB-ülés felhívása kiemeli: a szavakról át kell térni a tet­tekre. A tettekre egész Csehszlová­kia viszonylatában égetően szükség van. Meg kell említe­ni az ország gazdasági hely­zetét. A permanensen felzak­latott politikai légkörben vi­szonylag kevés szó esett hó­napokon át arról, hogy a cseh­szlovák népgazdaság helyzete rohamosan rosszabbodik. A múlt év végén különböző hí­resztelések hatására nagy vá­sárlási láz uralkodott el, és jó*, formán kiürültek az üzletek. Az ipar, amely egyáltalán nem a szokott ütemben dolgozott és sok helyütt csak tessék-lássék termelés folyt, nem tudta pó­tolni a felvásárolt árukészle­teket, így feszültség keletke­zett az áruellátás és a lakos­ság vásárlási képessége kö­zött. Áruhiány következett be, ami tovább fokozta az elége­detlenséget. Ezért érthető, hogy az utóbbi hónapokban erőteljesen megnőtt azoknak a tábora, akik határozott intéz­kedéseket követeltek a zavar­gások letörésére, a nyugalom helyreállítására, mert a nép­gazdaság rohamos visszaesését csakis politikailag konszolidált viszonyok között lehet megál­lítani. A MOSTANI SZEMÉLYI ÉS SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK már régóta érőfélben voltak — most végrehajtották azokat. Bízni lehet benne, hogy a cseh és a szlovák közvélemény megértéssel fogadja a Közpon­ti Bizottság határozatát és tá­mogatja a pártot, a következő időszakok nehéz feladatainak megoldásában. C. Tóth Béla Kormányrendelet n agy köss égek létrehosására MOLNÁR KÁROLY: 'mm G> XVII. Történelmi méretű tömeggyükosság Május 8-án, amikor Dien Bien Phu erődrendszerének romjai fölött már a vietnami szabadságharcosok vörös zász­lói lengtek, Genfben megkezd­ték az indokínai béke tárgya­lását. A franciákat kijózaní­totta a nyolcesztendős háború legnagyobb ütközetének elvesz­tése. Igyekeztek levonni a fáj­dalmas vereség következmé­nyét, fokozatosan kivonták csapataikat. Vietnamból, a lé­giós egységeket is hajókra rak­ták. Az irány: Észak-Afrika. A megtépázott alakulatokat Algír és Oran kikötőjéből tet­ték partra, innen Szidi bel Abbesz-ba szállították őket, hogy a halottak, a sebesültek és a fogságba esettek helyére friss erőket szállítsanak. Megint csak az történt, mint korábban annyiszor, odavezé­nyelték a légiósokat, ahol a legforróbb volt a helyzet. Hűen a hagyományokhoz, Négrier tábornok mondásához: „Az a hivatásotok és én odavezé­nyellek benneteket, ahol meg­halhattok”. 1034 november első napjá­nak éjszakáján plakátok és röplapok jelentek meg Algé­ria városaiban és falvaiban. Közölték a „Front de la Libe­ration National”, az FLN, vagyis a Nemzeti Felszabadu­lás Frontja kiáltványát, amely­ben ezt követelték a franciák­tól: „I. Hivatalos nyilatkozatban ismerjék el az algériai nemze­tet, érvénytelenítsék mindazt a törvényt, rendeletet, dekrétu­mot, amely francia területté változtatja Algériát és tagad­ja az algériai nép történetét, nyelvét, vallását és szokásait. 2. Folytassanak tárgyaláso­kat a nép meghatalmazott képviselőivel, de még előtte ismerjék el Algéria szuvereni­tását és területi egységét. 3. Állítsák helyre a bizal­mat azzal, hogy szabadon bo­csátanak minden politikai fog­lyot, érvénytelenítenek minden kivételes.rendszabályt és meg­szüntetik az algériai hazafiak üldözését.” A drámai hangú nyilatkozat így fejeződött be: „Súlyos feladatokat kell megoldanunk, ez megköveteli a nép minden erejének és tar­talékának mozgósítását. A küzdelem hosszú lesz, de az eredménye nem kétséges!” Erre a jeladásra kirobbant a háború. Támadások érték a francia csapatokat, a harc óráról órára szélesedett. Algéria népe, amely már többször, nagy áldozatok árán próbálta meg visszaszerezni szabadságát, úgy érezte, elér­kezett a régóta várt lehető­ség. 1945. május 8-án, amikor a hitleri Németország összeom­lott, a „Győzelem napján” több ezer ember gyűlt össze Cons- tantine-ben, Szétif-ben. Ün­nepelték a győzelmet, emlé­keztek azokra az algériai kato­nákra, akik a szövetségesek oldalán harcoltak, és egyúttal követelték azokat a jogojcat, amelyeket a franciák ígértek nekik a háború alatt. Sortűz dörrent az algériai városokban és falvakban. Egy francia cirkáló parancsot ka­pott, hogy ágyúzzo. a part­menti vidékeket. Tűzparancsot kaptak az .idegenlégió egysé­gei, rendfenntartó alakulatai: lőttek minden eleven célpont­ra, férfira éppen úgy, mint gyerekre, nőre éppen úgy, mint öregre. Kímélet nélkül. Negyvenötezer algériai halt meg. Történelmi méretű tö­meggyilkosság! Felzűdult a világ. Az egy­mást követő francia kormá­nyok látszatengedményekkel akarták csökkenteni a nemzet­közi felháborodást, de igazi szabadságot nem adtak Algé­riának. 1954 végén megkezdődött Al­gériában a szervezett fegyve­res harc. Cherriere tábornok, a francia csapatok parancsnoka nehéz helyzetbe került. Erősí­tést kért Párizstól. '{Véget ért Ja KKP ZX kongresszusa A nyugati hírügynökségek a pekingi rádió Hong Hong­ban lehallgatott adására hivat­kozva jelentik, hogy csütörtö­kön befejezte munkáját a KKP IX kongresszusa, amely április elsején nyílt meg. A pekingi rádió Hong Hong­ban lehallgatott adása szerint a KKP IX. kongresszus?, meg­választotta a párt 170 rendes tagból és 109 póttagból álló Központi Bizottságát. A záró plenáris ülésen jelen volt Mao Ce-Ling és Lin Piau, A franciák helikoptereket é: páncélos alakulatokat vetettel be az algériaiak ellen. Cher- riere csapatait viszont nagj kiterjedésű területen, s a leg­váratlanabb helyeken érte tá­madás. A parancsnoksága alat álló egységeknek mindössze egy hányada volt légiós, árr minthogy ők szerezték a leg­több tapasztalatot a gyurmát háborúkban, s értük volt t „legkevésbé kár”, őket vezé­nyelték a legkényesebb pon­tokra. Üjabb érzékeny veszte­ségek érték az alakulatot. Ezérl az újoncok toborzása 1954 vé­gén és 1955 elején fokozódó erővel folytatódott. Az ügynö­kök egyre több közép- és nyu­gat-európai városban jelentei meg. 1955 tavaszán Svájc meg­elégelte, hogy polgárait isme­retlen személyek arra biztat­ják: lépjenek be a francia ide­genlégióba. A Manches tei Guardian genfi levelezője má­jus 6-án ezt írta: „A svájci hadügyminiszté­rium április 26-án propagan­dahadjáratba kezdett a fran­cia idegenlégió ellen. Azl mondjak, hogy körülbelül két­ezer svájci állampolgár szol­gál a légióban és mintegy há­romszáz férfi távozik el éven­te Svájcból, hogy belépjen az alakulatba.” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents