Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

3 Eier vallomás a tájékoz tatásról A közelmúltban j*y s ,so.ran e2er mozgalmi és gazdasági középvezetőt kér­deztek meg arról: mi a véle- 3 kül-, a bel-, a gazda- sagpolitikai és a munkahelyi tájékoztatásról. A megkérde­zettek az ország különböző reszein élnek és dolgoznak, közülük sokan Borsod megyé- fe.n- tehát a szerzett tapasz­talatok számunkra is tanulsá­gosak. A kérdőíveken és csoportos beszélgetésekén válaszolóknak több mint a fele párttag, jó ne hányán gazdasági és párt­funkciót is betöltenek. A meg­kérdezett középvezetőknek közel a fele 50 embernél töb­aT "-ZP^,ir!inyil' Több Htint ilJff,fa ék1l'k küzéh-, Illetve leiboioku iskolai vcczettsccgpl rendelkezik. Figyelmű S ,™c6. hogy a véleményt mondok több mint 40 száza­nártus°meeSZC1’VeZelÍ íunkct°­> iláIaszokból kiderül, hogy *, n°ba.n forgó ezer ember ia »me8felelönek tart- 3a a tájékoztatást A többség- ,...... 3Z a véleménye, hogv kh onosen 1965 óta sokat ja­Sonh^ 3 munka' Ezen túl Sí mar nagyon meg- riek^í ? vélemények. En- esoménk ?-Ta van’ de okok SfsP„Kt3ait talán a felké­nyesséPh611’ az egyéni igé- han segben> a felelősségtudat- betöltött funkciók kü­ben’ a baróu kör főtételében stb. kereshet­, W„Ä?2tal0st elsősorban ■tL»i .°,ltlkai tájékoztatást ki- j^aso ok az esetenként még pasztaiható lassúságot, a nem megfelelő differenciálást, láiíi" ?ztatók- föle« a szbbeli «^Okoztatok kopását, szürkü­_ “fí’ 3 folyamatosság hiányát, a néha még tapasztalható egy­oldalúságot tették szóvá. Szin- hom,CSybeh?ngzóan vallották, prS„?* Írásos tájékoztatás mlnt^bbaues maradandóbb, mint a szóbeli. A cikkeket, lei het^ag?kat többször elő le- lobh^ ’ olvasßatäs közben hát iSK.meS lehet érteni, Ic­ám-,: fbK Un .fovább Is lehel két benndk szereplő ténye- azonh-fn ket' Gondot okoz zépfhf" 3 megkérdezett kö­^Pvezetöknek, hogy sok új­koflene f?Jy°iratot, kiadványt sen r í íratniuk, rendszere- k?rdisÄiU^ ha mmdíoi Hal „l01 megfelelő'alaposság­gá dnkarnanfk tájékozódni. Nem ?fC lg nincs lehetőségük, eondoíS „fZ- anyaSlak okoznak kább D.?lsI°Íi)rban’ hanem in- lábon 8m doveI állnak hadi- lvi eífn fészük munkahe- nvolcUőr tSUga meghaladja a pihemehhl 65 nem is a legki- tehát L ,1 mennek haza, relrm . elég idö’ SG elég tü­ra Ha'^i1 j’kÍ011 az olvasás- számífitT ndehhe7: még azt is könyvek tömkelegé’ íifnik meg, ezek eg.y részét is ille­ne elolvasni — bizony elis­merhetjük, nem dúskálnak az időben. A obh mruo das ,ci;de­_ ^ keben a válaszadók többsége azt ja­vasolta, hogy a kül-, a bel- • a gazdaságpolitikai tójé- oztató anyagok, elsősorban ‘-ok, amelyeket a Magyar avirati Iroda ad ki éppen a ez?tök tájékoztatására, tömö- íe?hen, összefogottabban, s le- fftó'eg egy füzetben jelenje­ik meg- A gyors tájékoztatás módszerének persze tovább­it 41., a szóbeli tájékoztatást n.ftjak, hozzátéve, hogy a na- p lapoknak ebben sokat kell segíteniük. Talán nem tűnik zerenytelenségnek. ha azt is k’ hogy a megkérde­ttek közel 30 százaléka ol­ás megyei lapot, s azt Is jól. o érzéssel tolmácsolhatjuk, ■ fgv nem tartják rossznak a újságot. Ez a megyei la- poií helyzetéből Is adódik, 'Svanis elsősorban a helyi eseményekkel, éléttel foglal­koznak, de röviden, tömören az ország, a világ legfonto­sabb eseményeiről, a fonto­sabb politikai és ideológiai kérdésekről is beszámolnak. A belpolitikai életről kapott tájékoztatást a megkérdezettek több mint 90 százaléka jénait és megfelelőnek tartotta. Az ilyen irányú munkáról alakul­tak ki a legjobb vélemények. A magasabb iskolai végzett­séggel rendelkezők azonban ennél a kérdéscsoportnál is kritikusabban vetették papír­ra és mondták el véleményü­ket. Elismerték, hogy a gaz­dasági mechanizmus tovább­fejlesztése nagymértékben hozzájárult a belső tájékozta­tó munka megjavításához is. Ellenben nem tartják még elég folyamatosnak, objektív- nek, elemzőnek ezt a munkát. Leírták és elmondták, hogy a gazdasági mechanizmus gya­korlati bevezetésének helyi tapasztalatait ismerik, az or­szágos helyzetről azonban ke­veset hallottak. A saját munkaterületük helyzetéről adott és kapott tá­jékoztatás megítélése talán a legfigyelemreméltóbb. Ebben ugyanis a megkérdezettek nagy része maga is érdekelt. 40 százalékuk jónak, közel 40 százalékuk kielégítőnek és több mint 20 százalékuk nem kielégítőnek tartja a munka­helyi tájékoztatást. Ebben az ország különböző területein adott válaszok nem térnek el lényegesen egymástól. Abban v’iszont. szinte valamennyien megegyeznek, hogy a munka­helyi tájékoztatás lényegesen gyengébb, mint a belpolitikai tájékoztatás. lizen érdemes R”adGl: Sokat beszélünk és írunk az üzemi demokráciáról, a veze­tés új követelményeiről és arról, hogy mindez megfelelő információszerzés és informá­cióadás nélkül nem oldható meg. Mondjuk, leírjuk, mert hisszük és tudjuk, hogy így igaz. Ugyanakkor, ha ezer embert megkérdezünk, nagy részük őszintén kimondja, hogy nem ennek megfelelően cselekszünk. Nem az a baj például, hogy nem tartanak termelési tanácskozásokat, ha­nem az, hogy ezeken a na­gyon fontos rendezvényeken — kevés kivételtől eltekintve — száraz adathalmazt zúdí­tanak az emberek fejébe, de megfeledkeznek a lényeges összefüggések megmagyarázá­sáról. A nagyobb baj, hogy e fontos munkásfórumokon nem megfelelően politizálnak. Zö­müket sajnos még csak köte- lességszerűen és nem belső szükségtől hajtva tartják meg, mert valójában nem igénylik a dolgozó kollektíva segítsé­gét. Talán kissé kemény a szó, de inkább túlozzunk, minthogy ne vegyük ószre a buktatókat. Ennél kisebb cso­portokban is meg lehet és meg is kell kérdezni az em­bereket. Sajnos ez is inkább csak lehetőség. Az egyéni be­szélgetés nedig már egyenesen lehel- holló. ifa az Ilyen irányú kérdé­sekre adott válaszokat tanul­mányozzuk. kiderül, hogy a V°zépvezetők nagy része azért acm fordít kellő gondot saját eosztottai informálására, az- nem politizál velük a munkahelyen, mert vele saját magával is így bánnak felet- esei, hisz valahol ő is beosz­tottként szerepel. Ebből a felmérésből is ki­tűnik, hogy erősödött az úgy­nevezett „szakmai szemlélet" káros, mert demagóg, mert megtévesztő, mert nem igaz, becsapja és megrövidíti az embereket, ugyanis elválaszt­ja egymástól a leghatéko­nyabb erőket. Van ennek a felmérésnek olyan tapasztalata is, hogy jó néhány középvezető nem elég igényes, ha saját tájékozottsá­gáról van szó, s így akkor sem tud igényes lenni, amikor ne­ki kellene tájékoztatni beosz­tottait. A szerzett tapasztala­tok igazolják, hogy a meg­kérdezettek egy része kevés gondot fordít az önművelésre, a tájékozódást segítő, alapo­sabb, az összefüggéseket job­ban megmutató, a ma már minden Ilyen szintű vezető ‘számára hozzáférhető anyagok feldolgozására. Korábban már elismertük, hogy ezeknek az embereknek Is sok a munká­juk. Ezért fogadták cl jogos­nak illetékes felső szervek azt a kérést, hogy összefogot- tabb, tömörebb kiadványokat kaphassanak. Ez azonban nem menti az elég gyakran fellel­hető kényelmességet. Sokan mindent készen, szinte szájba- rógva várnak és maguk nem akarnak semmit tenni saját tájékozottságuk gyarapítása érdekében. Akárhány kiad­vány lesz is, olvasni kell, gon­dolkozni kell és néha vitat­kozni Is kell, hogy tisztázód­janak a vélemények. Ez min­denkor munkával, erőfeszítés­sel jár, s aki vezető beosztást vállalt, annak ezt is vállalni kell. Párlszermeteinknck is akad dolga a tájékozottság, a tájékoztató munka javításá­ban. Nem biztatunk senkit újabb felmérésekre ebben a tárgykörben, inkább a közre­adott néhány tapasztalat meg- szívlelését javasoljuk. Minde­nekelőtt a káros nézetek ellen szükséges fellépni. Csak en­nek sikere hozhat érdemi eredményeket a munkában. Jó lenne, ha mindenütt elfo­gadnák, hogy a külpolitikai és az országos belpolitikai tá­jékoztatás nemcsak a központi szervek, szervezetek dolga. Még egy tanulsága van en­nek a felmérésnek: sokkal többet kell törődniük a kö­zépvezetőknek is saját politi­kai önművelésükkel, a párt- szervezeteknek meg azzal, hogy minél több gazdasági középvezető végezzen megfe­lelő szintű pojitikai tanfolya­mot, iskolát. F. I. Filmfeszilvűl — felsőbb osz M ár a tizedik. Négy rövidfilmszemlét Buda­pesten rendeztek meg, majd lU64-ben Miskolc kapott jogot hazai rövidfilm- fesztivál rendezésére. S azóta évről évre, döc- cenőkkel és anélkül filmek százai peregnek le a megyei művelődési központ színháztermé­ben, vagyis a fesztiválpalotában, mert egy hétig minden évben ez a megtisztelő cím dukál az SZMT-szckház művelődési csarnokainak, klubjainak. Akik jártak már nemzetközi filmfesztiválo­kon, tanúsíthatják, hogy a miskolci fesztiválok mind a vetítés, mind pedig a műhelymunka követelményeinek megfeleltek. A fogadó város soha sem volt rest olyan programokkal ked­veskedni, amelyekben más székhelyeken nem részesültek a rövidfilm művészei, a kritikusok és az újságírók. Igényes zenei élmények, a fel­üdülés számos variánsa szolgálta azt a köz­érzetet, amely versenyfilmek látására és más művészi benyomások hatására egységesül. A fogadó város nemcsak a vendégek, közöt­tük a külföldiek fesztivál-közérzetét biztosí­totta. Adta, s minőségben egyre tökéletesítette a művészek napfényét: a közönséget. Most, a jubileumi fordulón van okunk hangsúlyozni: a miskolci rövidfilm-pártoló közönség többsége ma már a műfaj iránti szerétéiből, a hozzá­értés és véleménynyilvánítás manifesztálésá- nak lehetőségével lépi át a fesztiválpalota kü­szöbét. E közönség nélkül — ezt Kollányi Ágoston filmrendező is kinyilvánította — soha nem bonyolódott volna le jó atmoszférája filmverseny. A feszti válónkén ti nyolc-kilenc­ezer néző, a bérlettulajdcnosok ezrei ma már eggyéforrtak a filmünnep minden programjá­val. Az érdeklődés továbbgyűrűzik; hétköz­napokon legalább úgy szeretik Borsodban a rövidfilmet, mint a fesztivál idején. Igaz. hogy régóta húzódik a rövidfitmszalonnak, mint or­szágos kezdeményezésnek megvalósítása, de az objektiv akadályok semmiben sem kisebbítik azt a tényleges igényt, amely a szalon élétre hívását sürgette. A kisfilm „nagykorúsitásának” színhelye szintén Miskolc volt. Jól emlékszünk azokra a harcos polémiákrr csatározásokra, amelyek a műfaj elismertetése körül zajlottak. A kisülni társadalmi elhivatottsága sokak előtt kétséges volt. A forgalmazás rendje, miszerint egy já­tékfilm mellé „csak” kísérőműsorként kisfil- met is kell osztani, sokáig a „felesleges”, az „időkitöltő” kategóriába sorolta a rövidfilmet. Ml tagadás: a szakmán belül is szakadás volt, a kisfilmművészetet amolyan lenézett múlal- ként kezelték; úgy mondták, azok űzik, akik nem tudnak játékfilmet csinálni. A világ film­művészete már rég rácáfolt erre a hiedelemre, hiszen Joris Ivens, Lenica. Gopo. Roman Kar­men, Kollányi Ágoston, s más világnagyságok utat vágtak, történelmet csináltak műfajuknak. A televízió megjelenése pedig megcáfolhatat- lanul hitelesítette a kisfilmművészet életképes­ségét, felvázolta beláthatatlan jövőlét. bizonyí­totta társadalmi hatóerejének nagyságát. Mert moz.istruktúránk még valóban csak a játékfil­mek mellett értékesíti rövidfilmjeinket:, a mű­faj önállóvá, nagykorúvá válása a televízióban valósult meg maradéktalanul. Ha a budapesti Híradó mozin kívül, az ország számos pontján lesznek rövidfilmszalonok. kisfilm „profilú” filmszínházak, a mozifilmek műfali önállósu­lása is reálisabb lesz. Ismerjük jól k;”filmmű­vészeink panaszát: a forgalmazás 15 perces, „Prokrusztész-ágya” megköti az alkot M kezet. Igen ritka az olyan feldolgozás, amilyet Ná­das}’ László ÉVA Krcs és Kováűs András Ne­héz emberek, s most legutóbb Szemes Mariann Azt csinálok, amit akarok című filmje élvezett. Ha lesznek rövidfilmmozijaink, a gyártási tila­lomfák bizonyára alásüllyednek. A z ünneplés napjaiban kötelességünk be­szélni az elmúlt tíz esztendő legjobb kis- filmjeinek közvetett és közvetlen hala­sáról. Tudjuk jól, hogy amikor Sáráék elkészí­tették a Cigányok című filmet, a magyar poli­tika a teljes konszolidáción, a jó közérzet, k gazdasági biztonság megteremtésén fáradozott. Akkor bizony nem jutott idö és energia u ci­gánylakosság gondjainak felmérésére. Sárádt adtak jelzési a magyar társadalomnak, szenve­délyesen és művészi hittel szóltuk elodázhatat­lan feladatainkról. A cigánykérdés máig sem oldódott meg, de Sáráék elvitallan érdeme az a már-már népmozgalommá, főleg nepíront- beli tevékenységgé alakuló serén,ység, amely sok cigánysor felszámolásával, munkahelyi szemléletváltozással párosult. A példákat so­rolhatnánk tovább, megemlítvén a Televízió néhány sikeres, állásfoglalásra, tettekre ser­kentő filmjét. KI tagadja az ásotthalml „bo­szorkányper” közvetlen hatékonyságát? Tud­juk: már a Legfelsőbb Bíróság döntése is meg­született a film nyomán. A kocsma előtt agyon­vert ember filmes krónikája cgv országot rán­tott ökölbe. E példák is bizonyítják, hogy a fontos, közérdekű, művészileg színvonalas kis- filmek a tudatalakítás élvonalában állnak. Dicsekvés nélkül mondhattuk: Miskolc jól szolgálta a magyar kisfilmművészet ügyét. Az esztendei számvetések, az ernyedés és megtor­panás jeleinek felmutatása felfrissült alkotói energiát, gondolat- és témaakkumuláeiót ered­ményezett. Az őszinte vitalégkörnek tulajdo­nítható. hogy filmjeink mind színvonalasab~ bakká váltak, s a világversenyeken is meg- állták helyüket. Vessünk egy pillantást az 1968-as év világ­sikert arató rövidfilmjeirc. A Kézenfogva Addis Abebában, a Fizika F-dúrbán Rómában, a Fejezetek az emberi agyról Córdobában, a Konccrtissimo Krakkóban és Chicagóban, a Bizonyos jóslatok Lipcsében, a Meddig él az ember? többek közötöt Locarnóban, az Ünnep­napok és az Érted haragszom Mannheimben, a Variációk egy sárkányra Mamaia-ban, a KllESZ-mese Teheránban, az öngyilkosság Tours-ban, a Krónika Velencében, főiskolása­ink Oberhausenban szereztek rangosabbnál rangosabb díjakat. Már a címekből is kitűnik: a díjnyertes fil­mek többsége Miskolcon is pálmát szerzett, s lehetséges, hogy a későbbi gyártásúak az idei fesztiválon érnek el sikereket. Miskolcra évente 25—30 külföldi alkotó is érkezik. Ma már elmondhatjuk: székvárosunk Mischola, Miszkóz, Meiskolsz, de Miskolc né­ven is Japántól New York-ig ismert, termé­szetesen filmes körökben. Amint hírlik. Miké Kutza, a chicagói filmfesztivál igazgatója azért utazik Miskolcra, hogv iti a helyszínen válo­gassa ki azokat a rövidfilmeket, amelyeket majd a chicagói fesztiválon műsorra tűz. / ß z is gyakorlattá vált már Miskolcon, hogy nemzetközi filmes testületek tanácskoz­nak a fesztivál idején. Az idén négy nemzetközi tanácskozásra is sor kerül. Ez n szép vendégjárás felkeltheti bennünk a re­ményt, hogy a számunkra legfontosabb hazai verseny mellett Miskolc otthont adhat majd nemzetközi fesztiválnak Is. A nemzetközi fesz­tiválokon díjat nyert rövidfilmeknek nincs még „összehasonlító” fóruma. Miskolc lassan felnő e megtisztelő feladat vállalásához. Párkány László Ez ■>a munkahelven dolgozni kell” vélemények elterjedésé­ben iut. kifejezésre. Lehet, hogv most sokan ráncolják n homlokukat és bosszúsan mondják: persze, hogy dolgoz­ni kell a munkahelyen. Ez Igaz. A fenti véleményt azért tettük idézőjelbe, mert egv valódi igazsággal álcáz egy hamis törekvést. Kimondatla­nul a politikát szeretné kiűz­ni a termelőhelyekről. Ebben van a veszélvessége. És abban, hogy a fenti véleményekhez hozzát-agasztják: a politizálás a politikusok dolga, a gazda­sági szakembereké pedig a termelés. S ez már egyenesen A leste műhelyt sn Szénbányászati kormáizybizQftsáiok megyénkben Modern mokUáskOszlct készül a Hollóházi Porcelángyárban. Foto: Sz. Gy. A KGST szénbányászati szekciójának 3(1. kormánybi­zottsági ülése csütörtökön kez­dődött Budapesten. Ez. alka­lommal hét baráti ország szén­vagyonának korszerű hasznosí­tását tanulmányozzák. Elsősor­ban az energiahordozók kor­szerű hasznosításáról, s ezzel kapcsolatban a legkors "’rőbb technikai alkalmazásokról tár­gyalnak. beleértve az atom- technika új alkalmazásait is. A szakértőkből álló bizottsá­gok most dolgozzák ki a rész­leteket. s kedden kerül majd sor a kormánybizottságok ple­náris ülésére. Közben a kor­mánybizottságok vezelöi láto­gatásokat tesznek az ország­ban, közte ellátogatnak me­gyénkbe is. A kedves vendégeket, akik dr l.cvárdi Ferenc nehézipari miniszter társaságában pénte­ken érkeztek megyénkbe, dr. Bodnár Ferenc, a Központi Bi­zottság tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára és Monos János, a Borsodi Szénbányák igazgatója fogadta. A vendég­látók. valamint a Borsodi Szén­bányák Vállalat vezető szak­embereinek társaságában a kormánybizottságok tanulmá­nyozták a borsodi szénmeden­cében a korszerű bányagépek­kel eddig elért eredményeket és a gépesítés újabb lehetősé­geit. Tegnap, április 12-én, szom­baton délelőtt dr. Bodnár Fe­renc elv társ a megyei pártbi­zottságon fogadta a hét kor­mánybizottság vezetőjét, ahol eszmecserét folytattak, majd délután a történelmi neveze­tességű Tokaj-Hegyaljára láto­gattak e’ Biztató jel A kellemesen melegedő időjárás véglegesen meghozta a tavaszt Tokaj-Hegyaljára is. Ennek hizlaló jelei máris mu­tatkoznak. Tárcái é* Mád kör­nyékén. valamint a Kopasz- hegy déli lankáin virágozna^ a mandulafák. a Bodrog par­ti községekbe pedig megér­keztek a rég várt vendégek: a fecskék és a gólyák A hosz- szú lóbú madarak először a falvak felett köröztek, majd egymás után foglalták el a tavaly elhagyott fészkeket, A fészekrakást sok helyen a la­kosság is segíti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents