Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
4 ÉSZAK-MftGYARORSZÄG Tanítóképzés — felső fokon A sárospataki tanítóképző tanszékeinek ajtaján az utóbbi hónapokban néhány, névkártyát kicseréltek. Az oktatók közül többen eltávoztak, helyükbe friss erők ér- j keztek. Ezzel véget* 1 ért — így reméljük mindannyian — egy nehéz korszak, amelyet a közvélemény is neuralgikusnak minősített. Hogy milyen elemekből alakult ki a nevelői energia korábbi megosztottsága, ezt most ne bogozzuk. Fordítsuk figyelmünket inkább a tanítóképzés néhány zátonyt megjárt hajójának egyenletesen haladó útjára. A pedagógusképző intézetekben mind na- gyóbb figyelmet szentelnek a nevelőmunkára. A Sárospataki Tanítóképző Intézet már az 1966—67-es tanévben elkészítette az intézet nevelési programját. Az idei tanévben | elkészítették a hároméves tanítóképzési ciklusnak megfelelő nevelési tervet. A nevelési feladatokat nem csak elvileg és általában határozták meg, hanem lebontották szakcsoportokra. Értelemszerűen tágabb teret ka- j pott a KISZ, a kollégiumi klub tevékenység, általában az ifjúság körében elvégezhető nevelőtevékenység. A kitűnő tervek és ötletek messzesugár- /.óak. Ma már a Sárospataki Tanítóképző Intézet pedagógusgárdája Károly István intézeti igazgató vezetésével olyan iniciatívákat dolgozott ki, amelyek iránymutatóak a tanítóképzésben. A Művelődésügyi Miniszté- i rium pedagógusképző osztálya nemrég megjelentetett egy iránymutató módszertani íű- I zetet a nevelési terv készítésével kapcsolatban. E könyvecskében lépten-nyomon a már bevált sárospataki gyakorlat elméleti kimunkálásaival találkoztunk. Mindezek azt i bizonyítják, hogy a Sárospataki Tanítóképző Intézet korábbi nyugtalan korszaka már teljes mértékben a múlté; a jelen, de még inkább a jövő a korszerű oktató-nevelő munkát a pedagógus kar eszmei és oktatáspolitikai fellépésének teljes egységét ígéri. A személyi feltételek előnyös változása mellett gazdagodtak a tanítóképzés tárgyi feltételei is. Sárospatakon végképp beköszöntött a „kréta-pedagógia” alkonya. Az utóbbi hónapok sok újdonságot hoztak a pataki képző életében. A hallgatók korszerű előadót kaptak. A mind eredményesebb tanítóképzést szolgálja a pszichológiai és nyelvi laboratórium. A nagy előadóban írásvetítő berendezés szolgálja a mind jobb szemléltetést. A pszichológiai laboratóriumot gondolkodásvizsgáló készülékkel látták el. Mint ismeretes, a sárospataki tanítóképzőben a mostani félévtől kezdve egy egészen érdekes, új tantárgyat is tanítanak: az oktatás technikai eszközei címűt. Hogy e tárgyban elmélyülhessenek a hallgatók, tömegkommunikációs eszközöket kellett vásárolni. A fiatalok a mostani félévtől kezdődően három televízión, öt rádión, egy iskolarádión, egy epidiaszkópon, két magnetofonon, több diavetítőn tanulmányozhatják e fontos eszközök rendeltetésszerű kezelését és alkalmazását. A pszichológiai laboratóriumban nagyon elmés műszer vizsgálja az Iskolaérettséget. A mozgás-koordinációs készülék az egyen- súlyérzéket, a kézügyességet és a fáradtság fokát méri. Ugyancsak e teremben található több olyan elmés ábra. amely a kombi- natí'vkészséget fejleszti. Ezenkívül a hallgatók rendelkezésére áll több olyan manipuláló eszköz, amely a korszerű oktatást szolgálja. Kevés tanítóképző rendelkezik gondolkodásvizsgáló készülékkel. E műszerbe a nevelő beprogramozza a feladatot .és a tanulónak (mert gyakorlóiskolások is használják), vagy a hhllgatónak vissza kell jeleznie a helyes választ. A felsorolt tárgyi feltételek biztosítása sok százezer forintjába került államunknak. Mindenki előtt világos, hogy a modern berendezések önmagukban még nem javíthatják meg a tanítóképzés színvonalát. Ezt nagyon jól tudják Sárospatakon is. A tanítóképző intézet mind az oktatás, mind a nevelés szintjén a tudásban állandóan gyarapodó tanárokkal szeretne mind jobb eredményt elérni. A Sárospataki Tanítóképző Intézet jó hí_ re notion no. Az intézet igazgatója és munkatársai közösen, egyetakarással fáradoznak a tanítóképzés színvonalának emelésén. Ennek tulajdonítható, hogy országos szinten a mödszerkeresés nehéz munkájában a Sárospatakon elért gyakorlati és elméleti eredmények nem homályosulhat- nak el. Párkány László tJmiepélyesen köszöntik Borsod megyében — a lakosság művelődésének elősegítésére és kulturális igényeinek kielégítésére —- 20 évvel ezelőtt kezdték meg a mű- velődésiotthon-hálózat kiépítését és fejlesztését. A művelődésiotthon-háló- zat kialakításának 20. évfordulóját ünnepélyesen köszöntik az északi megyében. Erre az alkalomra a megyei tanács művelődési osztálya érdekes programot állított össze. így — többek között — filmet készítenek a művelődési intézmények és otthonok fejlődéséről, életéről, az ott folyó munkákról és azt bemutatják a városokban, illetve a falvakban. Az évforduló alkalmából a tanács pályázatot hirdetett egy-egy művelődési ház, vagy népművelési ágazat fejlődésének megírására. A legjobb pályamunkák díjait az . őszi hónapokban megrendezésre kerülő ünnepségen osztják ki, amelyet a megye 20 évvel ezelőtt elsőként felépült művelődési házában tartanak meg. \ Fihujjegymel A Pál utcai fiúk Ifjúságunk egyik legszebb olvasó-élménye képpé teljesült. Hányszor és hányszor gondoltunk rá: milyen jó lenne Molnár Ferenc halhatatlan regényéből filmet készíteni. Többen, lehet hogy sok százan magunkban már elkészítettük kis forgatókönyveinket, mgrt a Pál utcai fiúk az olvasás pillanatában mozgóképért kiáltott. S mert külföldön volt a regény megfilmesítési joga, hosz- szú-hosszú várakozás után végül sikerült módot találni a megfilmesítésre. Fábri Zoltán avatott keze nyomán alakult a könyv filmmé, s mert a producer (a film magyar— amerikai közös vállalkozás) angol gyerekszínészekhez kötötte a film megvalósítását, mindannyiunkban feltámadt a kétség: az édes pesti grund, ez az ízig-vérig magyar sziget nem veti-e ki magából az angol kisfiúkat. Most, hogy az eredményt láttuk, kétkedésünk szertefoszlott, mert láthattuk: az igazán nagy emberi érzések, a gyerekek hittel teli játékai nemzetköziek. Fábri Zoltán is egyetemességre törekedett, Molnár Ferenc regényének hősei gazdag árnyalásúak, cselekedeteik alkalmasak a szűkebb világ kitágítására. Fábri Zoltán kitágította e gyermeki világot, 'már-már a felnőtt, a modern világ nagy kérdéseinek adott helyt. A filmben felvázolt cselekményrendben a vörösingesek csapatának és a grund gyermekeinek konfliktusában a mai élet gondjai is megfogalmazódnak. A közlegény Neme- csek Ernő öntudatlan hősi vállalkozásai világméretű gondjainkkal érintkezik, a népek áldozatvállalásait, az egyszerű ember póz nélküli hősi cselekedeteit idézik. Fábri kitágított világában a grund, a füvészkert, a harc értelme és kimenetele jelképpé magasodik. Ka kedve van a nézőnek, könnyen megfejtheti e jelképeket. hiszen a füvészkert katonás és fegyelmezett vörösin- gesei eszményeikkel és környezetükkel együtt a polarizált világ egyik felét, s a Boka által vezetett szerényebb vagyoni helyzetben levő csapat fagjai pedig a másikat jelentik. Nem hisszük, hogy a felvevőgép objektívének a már említett kozmikus tágulása szubjektív érzéseinken alapulna, mert a film, éppen e művészi rekvizítumai révén, az idei Osear-díj egyik várományosa. A nézőt nem minden esetben érdeklik e mögöttes esztétikai méricskélések, vagy mérési lehetőségek, ök mindenekelőtt arra kíváncsiak, hogy ez a nagy sikerű ifjúsági regény milyen élményrendszerrel támad újjá a. mozivásznon. Hasonlít-e a könyvhöz, vagy sem. Ezek a kérdések elkerülhetetlenek, amidőn egy-egy rendező könyvadaptációhoz fog Mi magunk is jó néhányszor felvázoltuk már, hogy az adaptálásnak tulajdonképpen nincsenek dramaturgiai törvényei. Ha a filmrendező váznak, nyersanyagnak, kiindulási pontnak tekinti a művet és öntörvényűén akarja újjáalakítani, joga van hozzá, az eredmény a fontos. Arról is szóltunk már, hogy a regény filmmé alakulhat bizonyos sűrítéssel anélkül, hogy az illusztráció érzetét keltené. E módszer megragadása esetén is a végeredmény a perdöntő. Fábri Zoltán helyesen járt el, amikor ragaszkodott a regény gondolatmenetéhez. Az eredmény ót ígezoífej, meri, túss&ect eaci*. tettük már, hogy Molnár Ferenc regényét ki-ki „megíh!- mesítette már” képzelőerejének stúdióiban. Csak dicsérni és helyeselni tudjuk, hogy, Fábri a mai nézők igényei szerint erősítette meg azokal-, a gondolatsorokat, amelyek m mi világunk kérdéseivel rímel nek össze. Erre az objektív nyitásra azért is szükség volt, mert minden nézőnek megvolt a maga grundja, ha nem, hát most alakul, vagy majd lesz. S bizony, nem mindegy,. milyen lélekkel istápoljuk és védelmezzük azt a grundot. A kritikus örömmel jegyzi, le várakozását: a filmnek sikere lesz, mert művészi erővel, mesteri képekkel jeleníti meg a regény feledhetetlen gondolatait, epizódjait. Hí - szünk benne, hogy Fábri Zoltán filmje az a műalkotás, amely két istent szolgál egyszerre: a művészet, és a közönség istenét. E hiedelemben megerősíti a nézőt és a kritikust is az angol fiúJí, mindenekelőtt a Nemerseket meg jelenítő Anthony Kemp játéka, Petrovics Emil korí'estő zenéje, Törőcsik Mo.ri és Pécsi Sándor színészi alakítása.. Kultúra — 90 napon át A hódvavölgyi kulturális hetek programjából Március derekán ünnepélyesen megnyitották a bódva- völgyi kulturális heteket. Ha figyelembe vesszük, hogy lesznek napok, amikor két, sőt három jelentős kulturális eseményre is sor kerül, valóban 90 napos eseménysorozatról beszélhetünk. Az eddig lezajlott műsorok változatossága azt jelzi, hogy a háromhónapos kulturális staféta igen gazdag, színes élményekkel ajándékozza meg a Bódva völgyében élő munkásokat, parasztokat, értelmiségieket. 1 Április hónapban minden valószínűség szerint a pedagógiai hét programsorozata ígérkezik a legfigyelemreméltóbbnak. Ugyancsak áprilisban kerül sor az agrárhét eseményeinek megrendezésére. Május a művészeti műsoroké. E hónapban kerül sor a művészeti hagyományok hetének megnyitására. Az ede- lényi járási könyvtárban ekkor népművészek találkoznak. Értelemszerű, hogy ezt a találkozót egybekötik sokat ígérő népművészeti kiállítás megrendezésével. A gazdag kínálatok arzenáljában kiemelkedőnek tűnik az aggteleki barlanghangverseny, amelynek keretében a megyei gimnáziumok és zenei általános iskolák kórusai adnak közös hangversenyt Balázs Árpád vezényletével. A bódvavölgyi kulturális- hetek során több művészet’ együttes, neves előadó,' író, művész látogat el az edelényi járás községeibe. felszabadulásunk évfordulója közeledik, társaságban nem ritka téma egy-egy visszaemlékezés, egy-egy apró emlékforgács felidézése. Mindenkinek van élménye életének e nagy fordulópontjáról, s nagy, egész életre kiható élmények mellett adódnak apró, ma már talán lényegtelennek tűnő, s már-már feledésbe menő epizódok is. — A felszabadulást már agyonírták — mondta egy tollforgató beszélgető partner. — Hiába vannak érdekes, szép élmény-epizódok, már nem lehet megírni. Egyes motívumokat a jó, majd később a kevésbé jó művek, novellák, regények, filmek egyaránt annyira elkoptattak, sematikussá tettek, hogy veszélyes dolog papírra vetni őket a sematizmus, vagy éppen a giccs. vádja nélkül. Őszinte érzések, igaz élmények, kis szépségek és érdekességek kaphatják meg a pejoratív csengésű értékelést, az ajakbiggyesztő tudomásulvételt. — Ha igazán őszinte az emlék, ha őszinte' a közlés mondanivalója, s ha a megjelenítés nem sekélyes, nem kell félni vádaskodástól, — vette át a gondolat fonalát egy másik beszélgető partner. — Nekem is vannak ilyen élményeim. Igaz, nem vagyok író, se filmrendező, se szobrász. Csak élményem van, s azt tudom elmondani. Akár hármat, három apróságot is. — Halljuk! — Talán nem is ideillők az én történeteim, hiszen az én felszabadulásom nem esik pontosan egybe Magyarországéval. Abban az időben, amikor Magyarországról a szovjet katonáknak az utolsó németet is sikerült kiverni, én még rab voltam. Csíkos ruhába öltöztetett rab Hitler egyik táborában. Sachsenhausennek hívták a lágert, Berlin külvárosában, Oranienburgban feküdt. Sok tízezer más fogollyal vártam ott a felszabadulást. Azt hiszem, a koncentrációs lágerek életéről, a megszakítás nélküli halálfélelemről és megalapozott életveszélyről már nem kell szólnom. Aki ismeri, ne felejtse el, aki meg nem, ne tőlem ismerje meg. Nos, itt vegetáltam én, ebben a Sachsenhausenben, Rab- ruhámon a hovatartozást jelző piros háromszög felett a 136 845-as szám volt olvasható. Áprilisban már nem is volt légiriadó. Illetve le sem fújták. Állandó volt a Berlin elleni légitámadás. Jutott belőle nekünk is. De már olyan fásultak voltunk, hogy a bombától félni elfelejtettünk. Ott volt nekünk az SS, meg a kapó. Egy szombati napon, április 21-én kezdték a lágert evakuálni. Nagyon közel voltak már a szovjet csapatok. Eleinte önkéntes csoportokat alakítottak. ötszázával, ezrével indították őket. Híre jött a lágerkaputól, hogy az indulók egy egész kenyeret, fél vajat; meg egy kanálnyi marmaládét kapnak. Mennyel kincsek! Sokan ezért vállalkoztak önként. Később már csak fél kenyérről iött hír, aztán semmiről, csak lövések hallatszottak. Egy nagyobb bombazápor aztán sürgősebbé tette a tábor kiürítését. A németek vad lövöldözések és ütlegek közben válogatás nélkül hajtották az embereket. Igyekeztem lemaradni. Sikerült a táborlakóknak abba a felébe jutnom, akiket nem tudtak az első napon elhajtani nyugat felé. Alig aludtunk el, máris felzavartak. Általános evakuálás. Felettünk szovjet ágyúk lövedékei zúgtak Berlin célpontjaira. Félelmetes tűzijáték. SS-ek, meg tábori csendőrök kergették a szerencsétlen, sokszor mozogni sem tudó foglyokat. Hol kétszáz ember kellett egyik csoporthoz, hol ötszáz egy másikhoz. Körbenyargalásztuk az óriási lágert a sötétben néhányszor. Egyszer, amikor már több kilométert futottunk, azt vettem észre, hogy pont annak a barakknak ajtaja van mögöttem, ahonnan elindultunk. Két óvatos lépés hátra, s már elnyelt As sa jté*, m szivar, meg m csokoládé a deszkaépület. Velem együtt még hatan tettük ezt. Elbújtunk a sötétben a legfelső priccseken. Egy tábori csendőr beszólt, hogy van-e ott valaki, de sietve ment aztán a többi után. A félelemtől kimerültén aludtunk el. Reggel kitűnt, hogy más barakkokban is vannak, .összesen vagy kétszázhatvanán voltunk. Birtokunkba vettük a tábort. Délután, április 22-ég öt órakor elhalt felettünk az ágyútüz. Felszabadultunk. Mert -véletlenül mögöttem volt éjjel az ajtó. Akiket elhajlottak? Alig húsz százalékuk élte túl a halálmenetet. Hát, ez az ajtó az én egyik élmény-epizódom. Tudom, jelentéktelen apróság, de nek»"’ életforduló. O — A másik élmény szinte az előbbi közvetlen folytatása. A személyes találkozás a szovjet katonával. Azzal, akit az előbb valaki úgy emlegetett, hogy alakja már sematikus lett.-A lágerben nem maradhattunk. Berlin környéke egyet len hadszíntér volt. Éjjel a németek ágyúzni kezdték az elhagyott tábort. A szovjet katonák kora reggel elindítottak minket kelet felé. Rettenetes volt átmászni a sok-sok halotton. Katonák és lelőtt,. leütött foglyok százai hevertek a lágerkapu előtt. Azok közül, akik előző nap egy fehér kenyér reményében elindultak. Kísérő szovjet katonáink egy ritkás erdő felé irányítottak. Hat kilométernyit kellett kúsznunk bokrok alatt, fák közölt a Berlint ostromló szovjet frontvonalon visszafelé, szemben az ostromra készülőkkel, stukák őrjítő sivítása és egyéb harci zajok, hulló lövedékek közben, de a végső győzelemre induló szovjet harcosok részvevő. meg biztató tekintetétől kísérve. Az erdő túlsó szélén nagy bajúszú, idősebb szovjet katona irányított tovább. Engem különösen megnézett. Végigsiklott tekintete csíkos rabruhámon, kopaszra nyírt fejemen, cipő helyett rongyokkal védett lábamon, egész 40—45 kilónyi lényemen. Nézett, valamit mondott oroszul, a hangsúlyból következtetve alighanem szidott valakiket, közben nagyokat pöfékelt egy jókora szivarból. — No, harasó, — mondta, aztán intett, hogy várjak egy pillanatra. Oldalzsákjából szögletes kenyeret húzott elő, kettétörte, felét nekem nyújtotta, s újra inteti, hogy menjek. — Davaj, papa! — mondta. Papa! Huszonhárom éves sem voltam akkor. Észrevehette meghökkenésemet. Engesztelésül felém nyújtotta füstölgő szivarját. Aztán meggondolta. Benyúlt zubbonya zsebébe, két szép szivart húzott elő, s végleg utamra bocsátott... A szivarra egyébként csak egy jó hét múlva gyújtottam rá, amikor Wen- sickendoríban, 27 kilométerre Berlin centrumától, a napokig égő fasiszta főváros egeket érő lángoszlopait nézegettük. Most sem tagadom: kedvtelve. Pedig akkor még nem tudhattam, hogy közben elhamvadt az a máglya is, amely Hitler földi maradványait cégétté. ' @ Ez már derűsebb. Frissen visszakapott szabadságunk tudatával telítetten, de a hosszú lágcrélettől kimerültön és betegen kószáltunk a német utakon mindig kelet felé. Fáradtak, meggyötörtek és mindig éhesek voltunk. Egy katonai pontonhídon gyalogoltunk át az Oderán. Ott, ahol a lengyel Warta folyó az Oderába ömlik, rommá lőtt nagy várost találtunk. Egyetlen ép ház sem volt benne. Kostrzyn ma újra a neve. Mert ez már lengyel föld. A németek annak idején Cüstrinnek hívták. Ballagtunk a romok között. Aztán megálltunk pihenni,. Szemben velünk egy romházról cégtábla lógott: „Bäckerei — Condi toréi”, azaz pékség és cukrászat volt valaha. Aki valaha fogoly volt, tudja, hogy valamit mindig kell keresni, valami mindig adódhat. Egyik barátunk is óvatosan bemászott a romok közé. Tréfásan visszaszólt: — Krémest vagy csokoládét hozzak? — Csokoládét, — válaszoltuk. Néhány perc múlva értünk kiáltott, menjünk, mert egyedül nem bírja kihozni. Nem volt sok kedvünk a tréfához, de mégis mentünk. A bedőlt ház egyik ajtaja óriási csokoládétömbbel volt kitámasztva. Ügy dermedt meg a cukrász csokoládémasszája, ahogy az üstből kiborult. Volt vagy tíz kiló. Hárman kicipeltük, az utca gránitján szétvertük. Hetekig legfőbb táplálékunk volt. Jó! tett az éhség, meg a hurut ellen egyaránt. Merthogy keserű, főzőcsokoládé volt. De menn,,“i kincs!.. / * — Hát ennyi az en három kis epizódom. Téma ez manapság? A társaság tollforgató tagja fontoskodva elemezni kezdte, melyik részt hogyan kellene átfogalmazni, egves motívumokat miként kellene más funkciókkal ellátni. Nem sokáé figyeltem rá. Inkább lejegyeztem a három kis történetet úgy, ahog' volt. Benedek Miklós u