Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 Vasárnap, 1969. április 27. (Balogh Ervin munkája) iielw ieál-e a Szérum ? Jönnek a vad emlékezések. — S köd-messziről, a rettentő korok melyek átkozták ős pörgését. S a Föld mégis forog... Voltak botlások, voltak lázak, — voltak emésztő mámorok. Sikoltva intettem a Földet: — Sorsod vész-ölre tántorog! ... Aztán, a szent józanod ásnak áldott csillaga szállt fel valahol. ■ Boldogok, akik rátalálnak. S a Föld dalol, dalol. Forradalmi éweke uí/Ű'^í :;f Szovjet kiállítás a Szépművészeti Múzeumban lépte nyomán szanaszét gurulnak az apró, kövér kapitalisták. Ahány mű, annyiféle. Lebegyev ■ vidám vörösei, derűs kékjei, szellemes ötletei a humor fegyverét forgatják, Moor tragikusan egyszerű plakátja — egyetlen elkínzott-té- pett parasztfigura üvölt segítségért a sötét háttér előtt — a szívszorító elesettség hangját zendíii meg. Maré Chagall, az évtizedek óta Franciaországban élő (s évtizedek óta Vi- tyebszk mesevilágához hű) világhírű mester kompozíciójában a játékosság és a dráma ekkor is keveredik. Az 1 S18—19-ben készült vityebsz- ki pannó-terv a „Békét a kunyhóknak, háborút a palotáknak!” jelszavát viseli címként és a nagy művészre jellemző fájdalmas mesebeliség- gel jelenít meg egy kastélyt emelő-ledobó muzsikot. Az ekkor már európai hírű, s az- áta számtalanszor megidézett orosz modernek rendre felvonulnak. Malevics szuprematis- ta képe látható a budapesti kiállításon, Kudresov színes négyzetek és körök ritmusára épített, nagyszerű dekorá- rióterve, amely az orenburgi színházhoz készült, Csebotarev Vörös Hadsereg című színeskonstruktivista műve, s a korszak sokoldalú szovjet művészének. Liszickijnek korszakot nyitó könyvillusztrációi. A rtt M fú J íilí sora az ünnemtliaiOKpj dekorációtól a porcelántányérokig terjed. Városrészek, utcák, egész városok díszítésére vállalkoztak ekkor művészek és kollektívák (olyan színvonalon, amilyet Alekszejev modern, színes pavilonsor-terve mutat), dísztányérok egész sora hirdette modern kubista jelképekkel, népművészeti virágokba szövött sarló-kalapá- :sokkal, színes emberalakokkal és körbeírt betűkkel „A dolgozók földje” diadalát, az „1921. évi petrográdi május l”-ét, s a szovjetek nyolcadik kongresszusát. Ilyen különös, különösen sokoldalú kiállítás még nem volt Budapesten. Máshol is alig: a forradalom ötvenedik évfordulójára rendezték a gyűjteményt Moszkvában, később nagy részét vándorkiállítás formájában útnak indították a szocialista országok fővárosaiba. Jó, hogy elérkezett hozzánk, nemcsak érdekes, tanulságos kiállítás is. A forradalmi évek szovjet művészete nemcsak mondanivalójában, formai gazdagságában is forradalmi — ez a tanulsága. Zs. A. 1 T ekirdag — Sárospatak testvérvárosa Szovjet-Oroszország minden művésze, öreg mester és ígéretes tehetség, lelkes modernista és csendes hagyománytisztelő összefogott. Olyan művészek, akiket akkor már egy egész ország tisztelt, S olyan alkotók, akiknek nevét hamarosan világszerte megismerték. Konyenkov, a tekintélyes szobrász faragta fába a felkelő Sztyepan Razin tömbszerű portréját (fénykép mutatja a kiállításon), Korol- jov mintázta a forradalmár Bakunyin hasábokból komponált, nyugtalan-futurista emlékművét, s a fiatal Vera Muhina tervezett Izgatottan modern lendületű szimbólumot, A forradalom lángja címmel. A felállított alkotások nagy része később megsemmisült, elpusztult, csak dokumentumok őrzik például Kolli Vörös ék-emlékművét, kis változatok Muhina Zagorszkij- szobrának, Matvejev Marx- emlékének monumentalitását. A rajzolt-fcslett fényképezett művek szerencsésebben megmaradtak a nehéz években is. Majakovszkij már említett ROSZTA-abla- kain kívül több alkotás őrzi e népszerű és szellemes rajzos-verses agitációs művek hamvas báját, üde, s éppen ezért hatásos hangját. Lebegyev könnyed, nagyszerű plakáttervei ugyanezt a szellemet idézik (és a konstruktív művészet termékeny alkalmazását is), a játékos nehézséggel, ám feltartóztathatatlanul előrehaladó katonák, vörösmatrózok, s a kerekfej ű-ke- reköklű munkások, akiknek f Álomszuszék orrú cári tiszt, urkot vető ellenség és álomba merült éberség — Majakovszkij híres ROSZTA-plakátja látható most a Szépművészeti Múzeum márványtermében. „A forradalmi harc legnehezebb három évének színfoltokkal és jelszavak zengésével megírt jegyzőkönyve” — így nevezte egykor a költő a polgárháború plakátjait, amelyek a korai szovjet évek szobrászatéval, iparművészetével és más agitációs alkotásaival együtt szerepelnek , a Forradalmi évek, forradalmi művészet című vándorkiállításon. Nem akármilyen agitáció ez: értékeit fél évszázada számon tartja a párttörténeten kívül a művészettörténet — a politikai azonosulással nem vádolható nyugati is. A fiatal szovjet államnak a legjobb propagandára volt szüksége, olyan propagandára, amely megnyerte a parasztokat, toborzott a Vörös Hadseregbe; amely tartotta a lelket a népben a nehéz napokban és tovább lelkesített az első győzelmek idején. Propaganda kellett, amely a bolsevikok eszméit minden mozdulatával hirdette. Ezt nem kisebb személyiség, mint Lenin tudatosította, aki az első, legnehezebb években maga sürgette a kidolgozott „monumentális propaganda”-program megvalósulását. Emlékművei szobrot a nagy forradalmároknak, látható, kézzelfogható kifejezést az új gondolatnak — ez volt a program lényege, amelynek megvalósulására rosnak, amikor 1969. január 3- án Sárospatakot testvérvárosává nyilvánította. Sárospatak város örömmel vette tudomásul Tekírdag városnak ezt a döntését és 1969. április 25-én tartott tanácsülésen Tekirdagot (Rodostót) testvérvárosává nyilvánította. Sárospatak város ma is hálával gondol arra a városra, ahol II. Rákóczi Ferenc és szabadságeszméikért hazájuk elhagyására kényszerült hős társai otthonra találtak. A Tekirdag és Sárospatak közötti történelmi kapcsolat, a közös Ráköczi-emlékek alapot nyújtottak a két város között kialakult testvérvárosi kapcsolat ápolásához, és ez mintegy biztosíték rá, hogy az együttműködés hozzájárul mindkét város részére hasznos eredmények eléréséhez és a békemoz- calom erősítéséhez. Tekirdag (Rodostó) város 1958-ban újjáalakította a Rá- kóczi-emlékmúzeumot abban az épületben, amelyben török- országi száműzetése idején II. Rákóczi Ferenc lakott. E város emlékezetes nekünk, mert nagy szabadsághősiink több harcostársával ebben a városban élte a száműzöttek nehéz életét. Rákóczit ebben a nehéz időben az a remény táplálta, hogy szövetségeseivel együtt újra harcot indíthat a Habsburg elnyomók ellen. Ez azonban az akkori politikai helyzet alakulása következtében meghiúsult. A Habsburg uralkodó körök többször megkísérelték II. Rákóczi Ferenc kiadatását, de Törökország’ezt megtagadta és 1720-ban Tekirdagban adományozott részükre birtokot és házakat. Rákóczi és társai te- kirdagi életét ma is számos emlék őrzi. Ezek az emlékek nyújtottak.alapot Tekirdag váegy gyereket? Milyen élete lehet? Milyenné válik, ha majd akkora lesz, mint te? Pista vállat von. Hat éve nyílt a Fórum. Több évig szeszmentcs szórakozóhely volt. Addig havonta 90—120 ezer forint bevételt jelentett a, forgalom. Amióta azonban alkoholt is fogyaszthatnak a vendégek, havi 300 —320 ezer forint a bevétel. Tehát gazdaságosabb így a presz- szó. Pistáék öten varrnak testvérek. Mond valamit, hogy őket is egyedül nevelte fel az anyjuk. Arról nem esik szó, hogy mennyi családi pótlékot, segélyt fizet ki az állam. Arról sem, hogy összefüggést kellene keresni: társadalmi szinten mi a „gazdaságosabb” ... Ha már csak a pénzt nézzük! „Tári fa66: 500 forint A Fórum egyik vezetőnője döbben meg legjobban az eseten, amit három fiú állít: az asztalukhoz ült egy fiatal lány és megkérdezte, hogy melyikük akarja őt 500 forintos „tarifáért”. A Fórum gazdájának, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatnak területi igazgatóhelyettese is felháborodik: — Kérem, én csaknem mindennap itt vagyok és nem mondhatok különösebben rosszat a vendegekre. Ami pedig a rendfenntartást illeti, igazán igyekszünk megtenni minden tőlünk telhetőt. Még portást is vettünk fel, havi 500 forintért. De ezek szerint mindennap rendőrnek kellene itt állnia... A városi KISZ védnöksége sem tartott sokáig. Az idén például februárban heti 2 napra átadtuk a presszót ifjúsági rendezvényeknek. Befulladtak... Változtassák meg a nevét — Végrehajtó bizottságunk úgy döntött, hogy a jelenlegi körülmények között nem adja az ifjúság nevét a presz- szóhoz — közölte a városi KISZ-bizottság titkára. A Fórum mégis ifjúsági presszóként ismert. Ha tehát már nem az, akkor vegyék le a reklámot. Persze, ezzel még nem változtatnak sokat. Ettől még nem lesz jobb hírneve a Fórumnak. Ráadásul: még név- leg sem lesz ifjúsági presszója Miskolenak. Hát, akkor hol szórakozzanak a város fiataljai? (Ezt. egyébként az Észak- Magyarország közvéleménykutató ívein is többen kérdezték.) Amit a tanács segíthet Dr. Fekete Lászlóhoz, Miskolc város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnökéhez továbbítottuk a kérdést. Válasza az eddigi komor képet megváltoztatja: — Az úttörőház mellett már épül az ifjúsági ház. Ez a KISZ-ó lesz és mintegy 5 millió forintba keiül. A városi tanács 2,2 __ millió forintot ad hozzá. Jövőre készen lesz. Az ifjúságon múlik, hogy mennyire becsüli meg, milyen életet alakít ki benne. És igaza van a tanács vb- elnökének: nem lehet minden gondért, bajért a társadalmat hibáztatni. A városi tanács például, amit anyagilag bír, segít. — A Szentpéteri-kapu új lakótelepén, a domboldali üzletsoron bisztrót akartunk létesíteni. Látva azonban az ifjúság gondjait, megvák -itattuk a tervet: ifjúsági klubot, könyvtárral i egybekapcsolt, kulturált szórakozóhelyet építünk. Reméljük, hogy már az idén megnyílhat. Csak még az a kérdés: vajon ki vállalja a fenntartását? A KISZ? A vendéglátóipar? Vágy valamelyik művelődésügyi intézmény? Bár csökkennének már a szűk látókörű gazdaságossági számítások! — Véleményem szerint azonban — folytatta dr. Fekete László —, amíg ezek a létesítmények nincsenek meg, addig is találhatnak megoldást a város fiataljai: üzemi klubokban, művelődési házakban, iskolákban is összejöhetnek, szórakozhatnak. Nyáron például már az iskolák udvarait is birtokukba vehetik. Ezt tavaly engedtük meg először, de sajnos, nem sok igény volt rá. Pedig a futballon kívül még mulatságokat is lehet tartani az Iskolaudvarokon. Persze, a felügyeletben a szülők is segíthetnének. Nos, igen, nem minden csak a tárgyi feltételeken múlik. Ruttkay Anna — Laci, te sokszor jársz ide? — Sokszor. Majdnem minden este. — És szerinted milyen hely ez a Fórum? — Vacak. — Aztán mégis, miért? Az alig húszéves fiú félrenéz. Mintha zavarba jönne. De nem. A presszó ajtajában ki-belépő, alig-szoknyás lányok lábait figyeli. Aztán feléjük is bök: — Hát miattuk. — Mi bajod a lányokkal? — Ö, két hete táppénzen vagyok. Nemi betegséget kaptam. Itt szedtem fel azt a lányt is, a Fórumban! — Itt csak úgy „fel lehet szedni” a lányokat? Ha bejössz, mindig találsz olyan lányt...? — Hát persze. Rendőrök jelenlétében beszélgetünk Lacival, az egyik törzsvendéggel. Egy másik, hasonló korú fiút, Pistát is a rendőrök szólítják meg a miskolci, Ady-hídí toronyház bejáratánál, arhely fölött neonreklám hirdeti: Fórum Ifjúsági Eszpresszó. Ha csak a pénzt nézzük Pista négy éve fizet gyerek- tartást, havi 260 forintot. A gyerek nem érdekli. „Szórakozás volt. Hülyeség.” — Jobb szórakozást nem találtál? — Itt? — Pista fanyar képet vág, széttárja karjait, mintha a házon kívül az egész városra mutatna. — És azt hiszed, hogy havi 260 forintból el lehet tartani Egy 300 éves templom úiiászületik Sehulek Frigyes irányításával restaurálták a templomot. Azóta nyolcvan év telt el, ismét! időszerűvé vált egy alapos < felújítás. Az Országos Műem-j lék Felügyelőség 2 millió fo-j rintot áldozott a templom < restaurálására. Az ú j jászüle- < tett karcsai templomot má-5 jusban adják át. j Szabó Sándor J Tiszacsermely < A kis bodrogközi falu, Karosa, értékes műemléket, egy 800 éves, Árpád-kori román templomot vallhat magáénak. A XII. században, olasz mesterek emelték az épületet, amely azóta sok változáson ment át.' Többször alakították át, új falakat építettek bele, s az évszázadok során katolikusból református felekezetűdé lett. Á millennium évében AKÁC ISTVÁN: Dalol a Föld
