Észak-Magyarország, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

'Vasárnap, 1969. április 27.

ÉSZAK-MAGYARORS7AG

A közvélemény-kutatásról

A jövő hét tv-mű sorából

A divat és egy szocialista brigád

Csendes hétköznapi délelőtt. Olyan, mint akármelyik. Megszokott. A Miskolci Nemzeti Színházzal szemben, a Széchenyi utca északi oldalán,

szakadatlan sorban hullámzik a járókelők sokasága. Az egyik kirakat előtt, még a sietők közül is, mindig megáll egy- egy nő, házaspár, de sokszor egy egész család.

— Most ez a divat? — kérdi valaki.

— Most ez a divat — jelenti ki határozottan egy másik érdeklődő.

Igen. A Centrum Áruház l- es fiókjának kirakatában a kardigánok, garbók, blúzok, szoknyák és kosztümök mindig a legújabb divatot jelentik. Csoda-e, hogy benn a boltban is nagy a forgalom?

— Ez a női konfekció osztály, vagyis a mi szocialista brigádunk munkahelye — mutat körbe Pethő Béla osztálv- és brigádvezető a tükrök és a nagy „gardróbszekrények” birodalmában.

— Négy éve alakult meg a brigád. Azóta minden évben elnyertük a vállalat legjobb szocialista brigádja, vagy legjobb osztálya címet.

— Van-e valami különleges titka a tizenegy tagú közösségnek ?

— Nincs. Talán annak köszönhetjük budapesti és debreceni vásárlóinkat is, hogy igyekszünk a ruhagyáraktól és ktsz-ektő] kis tételben, de mindig a divatot követve megrendelni áruinkat. És természetesen igyekszünk eleget tenni vevőink kívánságainak, még ha azok sokszor különlegesek is.

Az eladók közül csak az áll a pult mögött, akinek éppen nincs dolga. Ha megjelenik valaki az ajtó fénysávjában, mindig akad, aki elé menjen. Itt fogadják a vevőket. Természetesen, egyszerűen, közvetlenül. Talán épp ez a kedves benne.

Valami még hiányzik a teljes képhez. Á brigád tagjai, a szakszervezetben végeznek társadalmi munkát. Közülük került ki a bérfelelős is. Természetesen kirándulni, moziba és színházba is járnak közösen.

— Mit szabad még?

— Köszönjük, már mindent megtudtunk a brigádról.

I (b. p.)

A lomb nélküli, magasba egyenesedő fák között mcsz- szire látni. A fehér törzsű vagy mohás kérgű fákat hűvösség öleli, rügyeket visszatartó, clcvenedést, mozdulást késleltető hideg, az avar sem szárazán, inkább dermedten roppan, a sokágú, gallyas koronák a magasba is kiengedik a tekintetet: üres-magasba, madár nélkülibe. A hegyoldal nagy részét éles árnyék takarja, itt-ott szürke sziklák bukkannak elő, miket a szemlélődő itt, a Bükk északi oldalában első pillanatra makacs, tűnni nem akaró hófoltoknak vél. Mintha az arc elől elhajlított gally sem eléggé rugalmasan csapódna vissza. Csak éppen kileng néhányat, majd hirtelen megmerevedik, mint a téli erdöjáráskor teszi. Az ember talán azon sem lepődne meg, ha havat hullajtana a nyakába,

Nem járt itt még a tavasz.

Nem járt itt még dermedtséget oldó langyosságával, friss-zöld levelek teremtésével, szürkeség eltüntetésével.

Kapaszkodunk felfelé, elérjük a tetőt, a fennsíkot, az északi oldal mögöttünk marad, A keskeny, szép völgy már a déli oldalra vezet. A tisztáson fű zöldell, arrébb egy fa barkát virágzik, ösvény vezet a fák közé. Néhány perc türelemmel, játékossággal elkészített pihenőhely tűnik elő. Bekerített, egymástól elkülönített kis térségek sokasága. Persze, a kerítés inkább csak jelképes. A kapu is: egyetlen husáng, amit le lehet akasztani a helyéről. Benn, a néhány négyzetméternyi területen hasított fából elkészített ülőkék, asztalok, sőt. még egy heverő is. De van tálalóasztal és fogas ■ is. Nyáron, a nagy melegben

Tmaszkepes&beft

ban várják: vajon mit aka- 1 runk? 4

Semmit, persze, semmit sem j akarunk, csak tavaszkere- 4 sőben, tavasznézőben já- 1 runk itt a Blikkben, és ide, a 4 déli oldalra nem is hiába jöt- 1 tünk. Kellemes, szép az idő, J éled, mozdul az erdő. Itt már i a sziklákat sem lehet össze- < téveszteni hófoltokkal: sütké- 4 rező oldalaik inkább meleg-'4 nek tűnnek. Márpedig a süt- 4 kérező oldalakból is sok van 4 itt, hirtelen meredek falak < emelkednek a magasba, rej- \ tett barlangokkal, repedések- < bői kinőtt, ki tudja hogyan J kapaszkodó, élő fákkal. Va- < lahol ott, a sziklák legtetején, < üregben, mélyedésben él az uhubagoly. A környék ura, • legfélelmesebb ragadozója, ' satnya nyúlnak, gyenge őzt- < kének és minden ügyetlen, [ életképtelen állatnak könyör- • leien selejtezője. , Ha a muf- ‘ Ion ritka állat, az uhu talán , még ritkább. Törvény védi, • óvja, de ügyes suhancok meg- ! másszák a sziklákat, megke- ■ vésik a fészket és a kicsinye- ' két elszedik. Néhány forintért eladják, aztán a kis baglyok elpusztulnak. Egy öreg mészégető meséli — ott füstölnek már a kemencék is a völgyben —. hogy az uhu-pár nemrégiben átköltözött a ‘ völgy másik felére, a régi fészkét otthagyta. Talán így, ' lakóhely-változtatással próbál védekezni háborgatói ellen.

A keskeny patakocska itt fut mellettünk frissen, tava- szias futással. És igen. fiis- : tőinek már a mészégető ke- 1 mencék is. Óvatos, rendkívül óvatos a tavasz, de talán mégis rászánja magát a mmielp- 1 nésre mindenütt, teljes diszé- ’ ben, elevenségében. Hiszen itt. a déli oldalakon már megjelent.

Priska Tibor

tóság osan igyekszik, fel-fel a hegyek csúcsai irányában.

Többféle virág is pompázik már erre. Sárgák, kékek, pirosak, .mintha, a levegő is puhább, lágyabb lenne a túloldalinál, a hegy északi részén levőnél. A nap melege is jobban érződik, a zakó lekívánkozik az emberről.

Barnás testű, csavart szarvú állat fut át az úton, pillanatok alatt fenn terem a hegy- oldalban, majd arrébb megéli, visszafordul, figyel. Muflon. A hazánkban találhaU legritkább állatfajokhoz tartozik. A vadőrök talán méf darabszámra is tudják, liánt él belőlük a Zemplénben, 1 Pilisben, meg itt, a Blikkben Óvatos, félénk állat, télen, < nagy havazások idején a vad örök néhol külön viszik a: élelmet fel a sziklák közi számukra, mert még a szarva soktól, őzektől látogatott etetőket sem keresik fel. Mos mégsem siet. Ott áll mé( mindig, ahol az előbb meg merevedett, sőt, már nem i egyedül! Két őzike óvatosko dott mellé és most hármas

nég nemigen melegítette tűz, és a sercegö szalonnáról sem csöpögött zsír a lángok közé.

Tovább a déli oldalon. Hóvirág! Mennyi hóvirág fehérük amott! Teljesen kifejlett, szétnyílt virágok hajlítják a szárakat. Bimbót sehol sem találni. De más virágok is látszanak már. Apró, pici fehér szirmúak, arrébb kékek, lejjebb pedig rozsdabarnás, húsos levelüek, rózsákra emlékeztetöek. Néhány fán rügyek pattannak, az egyik ágon cinke lornászik, valahol messze megszólal a kakukk.

Lépésnyi keskeny patakocska bukkan elő — hideg, friss, tiszta a vize —, nagy cikk- cakkban kerülgeti az akadályokat, és igen sietősen halad lefele. mintha valahonnan semmiképp sem akarna elkésni. Néha egy-cgy szikladarabon, dőlt fatörzsön magasra fröccsen a vize. de ez nem tartja föl semeddig.

Apró lábak iramodása pereg végig az avaron, majd a fatörzsön felfut egy mókus. A törzs túloldalára siklik, ügyesen fedezve magát a tekintet elől, majd az ágakkökellemes lehet itt a fák alatt, bizonyára sokan is látogatják ezt a helyet, most azonban üres, csendes minden, Sehol egy papírdarab, sehol szemét, a kerítésre rakott konzervdobozok is régiek, tavalyiak lehetnek. Ahányféle ételt fogyasztottak konzervből, azt itt mind meg lehet állapítani. De vajon ki ehette ennek a doboznak a tartalmát? A dobozon ugyanis ez olvasható: zománc festék, Arrébb szalonnasütő hely is látható. Megfeketedett köveit az idén

zött bukkan elő pamacsos füle, fekete gombszeme.

Sas libben a fák közül, el- fele igyekszik, éktelenül csi- vitelő madarak rajától üldözve. Az apró madarak cikáznak körülié, oldalról, felülről, hátulról támadják, de elébe egyik sem repül. Valamit véthetett ellenük a nagy madár, vagy csak egyszerűen megjelent közöttük, de a kicsiknek sehogyan sem tetszik jelenléte. A sas, a félelmetes csőm, karmú erős sas, most bizony egyáltalán nem mélA most kezdődő hót televízió- műsorából elsőként a csütörtöki MÁJUSI SEREGSZEMLÉRE hívjuk fel a figyelmet. Reggel 7.43- tól a déli órákig tart a nagyszabású közvetítés, amely elénk hozza a moszkvai díszszemlét és katonai parádét, majd Budapestről kaphatunk képet. Gáspár Sándor ünnepi köszöntője után látjuk a budapesti, majd a salgótarjáni felvonulást. A kialakult szokásoknak megfelelően közben kapcsolja a televízió a baráti, szocialista országokat, illetve azoknak fővárosait, hogy az ottani ünneplésekről is képet nyerhessünk.

A hét más műsorainak ajánlását a következő vasárnapon, május 4-én látható tv-játékkal kezdjük. ALFONSO SASTRE, a mai spanyol irodalom kiemelkedő alakja A SZÁJKOSÁR című drámáját ESZTERGÁLYOS KAROLY rendezte. Egy Francia Kiss Miliály- szerű „visszavonult” terrorista családjának néhány hónapja pereg előttünk, s inig eljutunk a kivénliedt terrorlegény sorsának megérdemelt beteljesüléséig, egy érdekes világ tárul fel előttünk, amelyben egy újabb gyilkossággal csak annyiban vételt az egykori tömeggyilkos, hogy rossz időpontban ölt. A dráma a krimikhez hasonlóan izgalmas, de igen mély gondolatokkal, nagyszerű ember- és társadalomábrázolással jeleskedik. Külön felhívjuk nézőink figyelmét BASTI LAJOS játékára.

Szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani a szerda esti műsorból a KORTARSAINK című kétrészes szovjet filmet, amelyet egyszerre közvetít a televízió. A tavaly novemberi mozikbeli bemutatás során igen sokan ismerték már meg a szovjet filmművészet e legújabb, messze kiemelkedően értékes alkotását, amely csakúgy mint a magyar Falak, roppant izgalmas módon feszeget nagyon súlyos társadalmi kérdéseket. A filmekről lévén szó felhívjuk a figyelmet a szombat délután látható, AZ ALLAS című olasz filmre, amely két fiatal pályakezdésének első időszakát mutatja be.

Végül még két műsor: a budapesti kerületek vetélkedőjének sorában pénteken a Vili, ES XIII. KERÜLET méri össze erejét, s nézőink figyelmébe ajánljuk kedden este a GYÖNGYÖSVISONTAI GAGARIN HŐERŐMŰRŐL készített riportot.

vélemény ismeretét az élet • egyetlen területén sem nélkü- , lözhetjük. Az utóbbi néhány évben intézmények, szervek, j így a sajtó is a közvéleményből igyekeznek lemérni irányvonaluk, intézkedéseik, törekvéseik helyességét. Tud- ’ ni akarják, hogy a tömegek helyeslik-e, megértik-e célkitűzéseiket, támogatják-e azokat? Az elmúlt évtizedben is bebizonyosodott, hogy a közvélemény figyelembevétele minden területen igen hasznos és elengedhetetlen feltétele minél zökkenőmentesebb fejlődésünknek.

Az is bizonyos, hogy a közvélemény nem fogható fel, mint valami merev és állandó nézet, hanem nagyon is változó, akárcsak maga az élet, a társadalmi folyamatok, jelenségek. Az egyes ember véleménye e folyamatban vagy eggyéválik a közvéleménnyel, vagy elszigetelődik.

A felvázolt néhány körülmény is igazolja az egyre gyakoribbá váló közvéleménykutatások létjogosultságát, szükségességét.

I •inunk szerkesztősége is

LdpUHK ezeknek a gon_

dolatoknak, ismereteknek a jegyében határozta el a közvélemény-kutatást. Így akarja elérni, hogy mind korszerűbben szolgálja a megye lakóinak a lap iránti sokféle igényét, hogy napról napra jobb lapot adjon az olvasók kezébe. Tudjuk, hogy a követelmények mind nagyobbak. Az olvasó nemcsak informálódni akar, hanem művelődni, szórakozni is, amikor lapunkat olvassa. Együtt akar élni megyéje, járása, városa, községe eseményeivel, gondjaival, örömeivel. Az olvasók véleménye is változik, mindig igényesebbek a lappal szemben. Ezt a változó, fejlődő igényt, a közvéleményt a szerkesztőknek, újságíróknak időnként fel kell mérniük. Csak így tudnak megfelelni az olvasói elvárásoknak.

Bán László

hogy a közvélemény olyan, társadalmi tudat körébe tartozó szociológiai jelenség, a társadalmi tudat sajátos része, mely a társadalom tagjainak ítéleteit, gondolatait, érzéseit tükrözi vissza — a társadalmi élet jelenségeivel, folyamataival összefüggésben —, amikor ezek az „ítéletek” és az ezekből kialakult képek még nem kristályosodtak ki tételekben, . eszmei rendszerekben. Az is elfogadott tény, hogy a közvélemény általában nem egységes nézet, hanem nagyon is megosztó nézeteket összegez. A különböző érdekű családi és munkahelyi körülmények és különböző nézetek által befolyásolt emberek, csoportok, esetleg ellentétes vélemények összeütközésének eredményeként jön létre. Ez nem zárja ki, hogy igen sok esetben ne jöjjön létre egységes vélemény, sőt igen gyakran létre is jön, főleg közös érdek esetében, mint például a háború és a béke kérdésében, a társadalom előtt álló feladatok megítélésének kérdésében, vagy egy-egy társadalmi visszaélés, bűncselek- mény megítélésében, s más közérdekű problémák megoldása érdekében. Kézzelfogható jelét látjuk az egységes közvélemény létrejöttének a gazdaságirányítási reform szükségessé válását illetően.

Ami a közvélemény

megismerésének módszereit illeti, már kevesebb volt a vita. A fejlett közvélemény-kutató intézetek az elmúlt évtizedek során a módszerek tömegét dolgozták ki, s ezek — sajátosságainknak megfelelően — nálunk is alkalmazhatók. Ilyenek: a kérdőíves kikérdezés, az interjús és ankét-forma. Jól bevált módszerek, alkalmas eszközök a közvélemény megismerésére. Igaz, az utóbbi évek jó politikai légköre, is. nagyban hozzájárult, hogy az emberek őszinte véleményük kinyilvánítására hajlandók és készségesek.

A fenti példák alapján is kijelenthetjük, hogy a közA köze múltban £

le lapunk közvélemény-kutatá- t( sa. Az eredmény várakozáson U felüli — minden negyedik s: olvasónk válaszolt kérdéseink- jí re. Hálás köszönet érte. ígér- é: jük, hogy észrevételeiket hasz- t; nosítani fogjuk a jövőben. fc

Bz alkalomból néhány gon- 7 doiatot szeretnénk írni egy- n részt magáról a közvélemény- t< röl, erről a korántsem teljesen rí tisztázott fogalomról, másrészt ^ „hol tartunk” mi ezen új tu- n dományág művelése terén. ö;

Az új gazdaságirányítási c rendszer bevezetése óta mind n gyakrabban találkozunk poli- ú tikai, társadalmi, kulturális és c főleg a gazdasági élet terüle- v tén olyan törekvéssel, hogy e jobban megismerjék az em- r- berek, környezetük, a „fo- e gyasztók” véleményét. A kü- s lönböző célú szociológiai ku- r tatások, piac- és közvele- é mény-kutatás várhatóan a min- a dennapi életünk kísérőjévé b válik. Az utóbbiakról szólva f ma már minden fejlett tőkés ó országban működnek különbö- u ző — igen gyakran —, álla- b milag támogatott piac- és köz- « vélemény-kutató intézetek, d Ezek az intézmények, melyek *■ egyrészt „saját” célra, más- » részt társadalmi, politikai és S gazdasági szervezetek kérdé- s seire keresik a választ — mint vélekedik a „köz” — a legkülönbözőbb kérdésekkel, r jelenségekkel kapcsolatban. A 1 kutatások eredményeként szü- t letett tanulmányok nemcsak t az illetékeseknek, hanem a z nagyközönségnek, az újságok r olvasóinak kedvelt műsorszá- s mai a rádió hallgatóinak és - a tv nézőinek is. Hazánkban I — eltekintve az utóbbi évek- z tői — ilyen jellegű intézmé- r nyék nem működtek, kivéve 1 a belkereskedelem piackuta- i tó szervezetét. i

A Magyar Rádió és Televí- j ziónál, majd egy évtizede mű- j ködik önálló közvélemény-ku- , lató osztály — jelenleg a Tömegkommunikáció _ Kutató Központjuk részeként. E szervezet a „kedves hallgató”,. < illetve „tv-néző” véleményét, ; ízlését, műsorigényét kutatja . sikerrel. Ma már a belső és ' külső piac viszonyait is több , intézmény kutatja hazánkban, megfelelő prognózist nyújtva , a megrendelők számára.

A Hírlapkiadó «Ä i

ötödik éve működik a közvélemény-kutató csoport, mely ; elsősorban a Népszabadság szerkesztősége részére végez közvélemény-kutatást az olvasók körében a lapban megje- lent egyes írásokról, majd az egyes rovatok olvasottságával és tartalmi problémáival kapcsolatban végez tanulmányokat. Természetesen niás lapok szerkesztősége is igényli a kiadó ezen közvélemény-kutató csoportjának szolgáltatásait. Eddig már a Tükör, Nők Lapja, Szabad Föld, Élet és Tudomány, az Esti Hírlap és több megyei napilap szerkesztősége végzett széles körű közvélemény-kutatást olvasói körében, s az ebben rögzített olvasói véleményeket folyamatosan figyelembe veszik a szerkesztőségi munkában. Sok- tapasztalat halmozódott fel e munka során, melynek remélhetőleg újabb lendületet ad az e hónapban megalakult Magvar Sajtótudományi Társaság különböző szekciókban végzett közös együttműködése is.

A Szovjetunióban és más szocialista országokban, különösen Lengyelországban, folyik intenzív sajtókutatás. Mint minden új fejlődő tudományágban, így a közvéleménykutatás esetében is heves viták dúlnak. E viták azonban nem akadályozzák, sőt elősegítik fejlődését. Olyan kérdések körül folyik a vita, hogy mi is a közvélemény? Milyen kutatási módszerek segítségével ismerhetjük meg és ha megismerjük, mit kezdhetünk vele?

Mi is hát a közvélemény?

Az már bizonyos — így vált elfogadottá és ismertté ,